Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

JVILÄG PROLETÁRJÁT, ÉRTESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT' BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 130. SZÄM ÄRA: 10 FILLÉR 1961. JÚNIUS 4, VASÁRNAP • • | ! Külföldi vendégszereplésre készül a pécsi színház Gyors ütemben épül az egyetemi város j ■ ....................■ ' . 1 A gyári védjegy tekintélyéért j » f llj V • A névtelen város • • . • Új munkaszervezési formák a tsz-ekben j Építők napja Hazánk történetében soha­sem volt olyan nagyszerű program az építőipar előtti mint most az ötéves terv és a tizenötéves lakásépítési terv folyamán. Nem keve­sebbről van szó, mint arról> 1** hogy országos viszonylatban öt év alatt 250 000 lakás át­adásával újabb egymillió em­bernek adjunk lakást, csalá­di fészket, és arról, hogy 15 év alatt az egyik legnagyobb szociális problémát, a lakás­kérdést véglegesen megold­juk. És ebben a hatalmas programban nagy feladat há­rul megyénk építőiparára is. G feladatok jegyében ün- ' nepelnek a mai napon me­gyénk építőmunkásai, mér­nökei, és mint minden évfor­dulón, most is visszaemlékez­nek a megtett útra. 1946-ra, amikor a MÉMOSZ pécsi szervezete építész csoportjá­nak kezdeményezésére meg­született a Baranya megyei szervezett építőipar. Szerve­zői nagyrészt fizikai dolgozók és néhány kisiparos volt, s a kezdet kezdetén a Dráva menti falvak romos épületei­nek helyreállítása jelentette az első nagyobb szabású vál­lalkozást. 1947-re már 100 fő­re szaporodott az „Újjáépítés Dél-dunántúli Építőipari Szövetkezete” és főmegbiza- tásul egyelőre a bányász kis­lakások építését kapták. 1948- ban, amikor a 100 fős üzeme­ket államosították, ők Is álla- mi vállalattá alakultak s eb­ben az esztendőben 250 dolgo­zóval már 300 000 forint érté­kű építkezési programot haj­tottak végre. ,» 1949-ben már a „Pécsi Ma­gasépítési Nemzeti Vállalat” címet viselték s 3000 dolgozó­val 18 vertikális üzemmé fej­lesztették, amely azonban még így is műszakilag gyen­gén felszerelt, inkább kéz­mű jellegű vállalatnak szá­mított. Mégis a negyvenki­lences év végére összterme- lési értékük meghaladta a 43 millió forintot. 1956-ban, ami­kor a Mélyépítő Vállalat is Pécsre került, újra megnöve­kedett az építési program és ekkor kezdődött meg az új hőerőmű és a Mohácsi Fa­rostlemezgyár építése. 1957- ben a párt és kormány hatá­rozatai nyomán nagyszabású hányászlakás-programot haj­tottak végre Komlón, Hida­son. Szászváron és Mázán, s ebben az esztendőben nem kevesebb, mint 1165 lakást épí­tettek és adtak át a négy bá- nvászközség lakóinak. 1958“ 1959-ben a reptéri építkezé- ♦ sek mellett a városban és a megyében 530 lakást építet­tek, kb. 206 millió forintos beruházással, amíg 1960-ban az építkezési program 252 trillió forintra emelkedett. Ebben az esztendőben pedig minden előbbi évet túlhaladó 410 millió forintos lakásprog­ramot hajtanak végre. A megye és a város távlati fejlesztési tervében évenként további 400 lakás megépítése szerepel, ami az ipari és egyéb kommunális építkezé­sek értékével együtt 630 mil­lió forintos kapacitást igé­nyel évenként, s ehhez a programhoz hozzátartozik az évenkénti 500 lakásos panel­házak építése is. Ez hát dióhéjban megyénk építőiparának története. S a mai napon, amikor 15 000 ba­ranyai építőmunkás tizen­egyedszer ünnepli az építők napját, egyben számvetést készít az elmúlt esztendők eredményeiről, hogy a pél­dákból elindulva megújult erővel folytassa munkáját, a lakásprogram mielőbbi meg­valósítását. Megkezdődött a Hruscsov—Keiineily-íanácskozás Lóránt László Endre, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Amit N. Sz. Hruscsov, a múlt évi párizsi csúcstalálko­zó kudarcba fulladásakor elő­re látott, az szombaton délben Ausztria fővárosában bekövet­kezett: a szovjet kormányfő a régi elnök helyett az Egye­sült Államok új elnökével „magántalálkozóra” jött ösz- sze Bécsben, hogy felvegye vele a személyes kapcsolatot és kétnapos eszmecserét kezd­jen a két ország, s egyben a népek millióinak sorsát beha­tóan érintő kérdésekről. Már eddig is megállapítható, hogy a tanácskozások az elő­készületeknek megfelelő kedvező légkörben kezdőd­tek meg. A szombati megismerkedés és érintkezés felvétele egyelőre az álláspontok kölcsönös meg­ismerését szolgálja A megol­datlan problémák mélyreható tanulmányozása csak vasár­nap, a találkozás második és egyben utolsó napján követ­kezhet be. Szombat délelőtt 11 óra kö­rül a bécsi találkozó előjáté­kának második felvonásaként az osztrák fővárosba érkezett John Kennedy, az Egyesült Államok elnöke. Kennedy elnök, felesége, Rusk külügyminiszter, Bohlen, a szovjet ügyek rendkívüli tanácsadója és Thompson, moszkvai amerikái nagykövet társaságában szállt Hí külön- repülőgépéből a schwechati légikikötő eső áztatta betonjá­ra és előzékenyen viszonozta Schärf osztrák köztársasági el­nök üdvözlését. Schärf üdvözlő beszédében az államférfiak személyes kapcsolatának fontosságát hangoztatta, és sikert kívánt Kennedynek Hruscsovval folytatandó megbeszélései­hez. Az amerikai elnök válaszá­ban egyebek között köszöne­tét mondott Ausztriának azért a lehetőségért, hogy itt Bécsben Hruscsovval együtt a népek közötti általános jobb megértés kilátásainak megjavításában tevékenyked hét. Az érkezés protokoll-műso- ra: a Kennedyt fogadó osztrák kormány képviselete, az ame­rikai kolónia megjelenése, a két Himnusz, a díszszázad, a motoros rendőrök díszkísérete — pontosan ügyelve az azo­nosságra — hajszálnyira úgy zajlott le, mint Hruscsov ér­kezésekor. Egyetlen különbség csak az volt, hogy a schwechati re­pülőtéren a bécsiek keveseb­ben várták Kennedyt, mint előző nap Hruscsovot a pá­lyaudvaron, kevesebben áll­tak sorfalat az amerikai el­nök útvonalán, mint Hrus­csov pénteki fogadtatásakor és bár itt is, ott is elhang­zott éljenzés, észrevehetően kisebb érdeklődéssel fogad­ták Kennedyt, mint Hrus-1 eső vöt. A legnagyobb éljenzés a repülőtéri terasznak arról a részéről hangzott el, ahol a bécsi Európa-intézetben tanuló amerikai diákok foglaltak he­lyet Az amerikai fiatalok egyébként különböző feliratú táblákat emeltek a magasba. Az egyik tábla felirata pél­dául ez volt: „Segítséget Ber­linnek!”, de olyan tábla is akadt, amire a diákok ezt ír­Ma este nyitják meg as „ormánsági ünnepi heteket“ Sellyén az idén június 4— 18. között „ormánsági ünnepi heteket” rendeznek. Az ünne­pi hetek gazdag programját vasárnap este Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács el­nöke nyitja meg. Az Ormán­ságról szóló könyvekből, iro­dalmi alkotásokból Sellyén az ünnepi hetek alkalmából könyvkiállítást rendeznek. A „Tánccal, dallal az Ormánság­ban” című műsorban a vajsz- lói tánccsoport az „Ormán­sági lakodalmas”-sal, a káki- csi dobogóssal, a konyhatánc- cai, míg a csányoszrói együt­tes az üvegessel, « kémesiek és a kátícziak ormánsági tánc­csokorral szerepelnek. Közös befejező műsorszámuk az or­mánsági táncok, ruhák szín­pompás forgataga, szemléje lesz, száznál több ormánsági népviseletbe öltözött táncos ropja majd egyszerre a gyors­ritmusú, évezredes hagyomá­nyokat őrző táncokat. Külön délszláv-est keretében lépnek fel a nemzetiségi lakosú köz­ségek művészeti együttesei, Felsőszentmárton híres hor- vát dalosai és a drávasztárai öregek kóló-tánccsoportja is. A színjátszók műsorából or­mánsági témájával kiemelke­dik Kodolányi: „Békák tava” című drámája, amely Vajsz- lón, az „Ormánság fővárosá­ban” játszódik és amelyet a sellyei tanács színjátszó-együt­tese ad elő. A korábbinál gazdagabb lát­nivalót igér a sellyei ormán­sági múzeum is, amelyet a megnyitása óta eltelt időszak­ban újabb ormánsági leletek­kel gazdagítottak. Az ormánsági ünnepi hetek megrendezése felett a járás termelőszövetkezetei vállaltak erkölcsi és anyagi védnöksé­gei. Az összesen több mint 200 szereplő nagyobb része a közös gazdaságokban dolgozik és műsorukat a környező ter­melőszövetkezeti községek la­kossága is megnézi. ták: „Jacqueline Kennedy oh­lá-lá!” A bőrig ázott újságírók zö­mének a repülőtér távoli te­raszán mostohább sors jutott, mint pénteken, akkor mégis csak néhány méter távolság­ból láthatták a díszszázad előtt ellépő szovjet kormány­főt. Kennedy megérkezése után azonnal látogatást tett Scbarfnél és a köztársasági elnök kíséretében ugyan úgy, mint Hruscsov, néhány perc­re kilépett az elnöki palota erkélyére, ahol fogadta a bécsiek üdvözletét, Hruscsov szemlbaitan, körül­belül ugyanabban az időpont­ban indult el purkersdorfi szállásáról, mint amikor az amerikai elnök gépkocsi­oszlopa mozgásba lendült, a Ballhaus-platzról. A két töké­letesen azonos autósor, teljesen azonos öltözékű, fehérsisakos, fehérkesztyűs motorosrendő­röktől vezetve, egyforma se­bességgel közeledett egymás felé. Az amerikai nagykövet­ség hitzingi rezidenciájába Kennedy 12.26 órakor érke­zett meg. Amikor Hruscsov gépkocsija 12.44 órakor beka­nyarodott a villa kerti kapu­ján, Kennedy már megjelent a kert közepén fekvő épület lépcsőfeljárós bejáratának üve gezett ajtajában; Mögötte (Folytatás r. 2. oldalon.) A szocializmus nemzedékének nevelői Puszta véletlen, hogy egy napon ünnepeljük építőmun­kásainkat és pedagógusain­kat. Véletlen, de mégis van benne valami jelképes. Ta­náraink, nevelőink munkája nem kevésbé építőmunka, mint a kőműveseké. Nagy tudást, végtelen türelmet igénylő építőmunka, amely a leendő felnőttek jellemét tégláról téglára építi fel, alakítja ki bennük a tudás, a tiszta erkölcs, az alkotó- készség és a szocialista tudat vasbetonvázát, amelyre ké­sőbb szilárd biztonsággal építhetik a szocialista társa­dalom egészébe hasznosan illeszkedő életüket. Sokoldalú tudás, nagy em­berszeretet, a szocializmus győzelmébe vetett mély meg­győződés kell ahhoz, hogy a pedagógus épftőmunkájának eredménye valóban a szo­cialista ember legyen. A most záruló tanév azonban számos bizonyítékot szolgál­tatott arra, hogy pedagógu­saink többsége rendelkezik mindezekkel. Az oktatási rendszer reformjának, az új általános iskolai tanterv ter­vezetének megvitatása során tanúsított komoly felelősség- érzet és hivatástudat, a ta­nulók nevelésében elért ered mények bizonyítják ezt, s ezen felül még az a felbe­csülhetetlen értékű, a sző­kébb kötelességen felüli munka, amelyet pedagógu­saink a felnőttek oktatásá­ban és nevelésében végez­nek. A szocialista társadalom vezető ereje, a párt, s a dol­gozó nép hatalmának meg­testesítője, az állam, világo­san tudatában van annak, hogy mennyire fontos a ne­velők munkája. Nemcsak az bizonyítja ezt, hogy ilyenkor, minden évben egyszer, jú­nius elején, a tanévzárás ide­je táján ünnepeljük, jutal­mazzuk, kitüntetjük pedagó­gusainkat, hanem az is, bogy a társadalom szer etetőt, meg becsülését egész éven át él­vezik. Az oktatási rendszer reformjának vitája Is szem­beszökően bizonyítja, hogy államunk számon tartja a pe­dagógusok véleményét, ki­kéri javaslatukat, s figyelem­be Is veszi azt országos je­lentőségű elhatározásában. Pedagógusaink is jól tud­ják, természetesen, hogy az irányukban megnyilvánuló szeretet, hála, megbecsülés tartalmát saját lelkiismere­tes, fáradhatatlan munkájuk adja. Az elvégzett munka az a mérce, amely szerint ná­lunk az embereket mérik. Az a pedagógus, aki valóban tel­jes képességét latbavetve ne­veli szocialista szellemben rábízott gyermekeinket, jog­gal számíthat elismerésre. Aki azonban maga is terhes előítéletek nyűgét hordja, s a szocialista embernevelés nagyszerű feladatát puszta kötelességnek tartja, az ide­genül áll a ma ünneplők vi­dám tömegében. De a több­ség, a túlnyomó többség itt érzi jól magát a mi társadal­munkban, a mi szocialista hazánkat igyekszik még szeb bé, gazdagabbá, jobbá tenni, s nemcsak az ünnep más­napján, hanem már ma is készen áll újabb, az eddigi­nél is jelentősebb feladatok megoldására a szoei»,,->”US nemzedékének nevelésére. Elmondhatjuk, hogy jó ke­zekben van ifjúságunk és ez elég ok arra, hogy vidnmas ünnepeljünk. * *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom