Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

18«. JÚNIUS 25.

N A P t ö

7

Milliós újítás

Vasbetonhéj alapozással oldják meg a pécsi pincelabirintus

okozta nehézségeket

Pécs város fejlesztésébe igen gyakran beleszólnak olyan problémák, amelyek alig, vagy egyáltalán nem jelentkeztek a felszabadulás előtt, A háború előtti szórványos építkezések korántsem párosullak olyan nehézségekkel, mint manapság, amikor egész utcasorok, városnegyedek épültek és épülnek fel a szemünk előtt.

Délről, keletről és nyugatról ' új lakónegyedek ölelik körül a várost, de északon a Mecsek lejtőin is épül és alakul már az új városkép. Bár az építkezési program még mindig a fentebb említett tájakra tendál, elkerülhetetlen, hogy az óváros rendezésére, foghíjainak betöltésére is sor kerüljön. És elsősorban itt jelentkeznek a problémák. Itt mutatkozik ..........

m

eg, itt ütközik ki leginkább, milyen öreg. mennyire elnyűtt a város, Amíg 25—50 esztendővel ezelőtt elbírta még a hátán az egy-két emeletes hazakat. ma nagyon megfontolandó. hol keressék meg az építkezéshez legmegfelelőbb telket, foghíjat;

A város rendkívül rossz altalaja ismeretlen, feUjtóratian pincelafoirimtusai alattomos ellenségei az építőknek. Előfordult már, hogy az ilyen helyen telepített ház néhány hónapra rá megrokkant, megrepedt, pedig nem mulasztották el az alapozás előtti méréseket, óvintézkedéseket. Kiderült, hogy a feltárt és betömött ősi pince alatt néhány méterrel mélyebben újabb pincerendszer rejtőzködött, A későbbi

Pécs—Budapest 35 pere

Máris „népszerűek“ az IL—14-es gépek a pécsi légiforgalomban

8 óra 00 perc(4.

Az IL—14 mintájú repülőgép motorjai fülsiketítő robajjal felbognek, a gép körül reszket, örvénylik a levegő, és a hatalmas szürke gépmadár méltóságteljesen elindul, A következő másodpercekben egy erőteljes húzással nekiiramodik, majd a levegőbe emelkedik, és az imént még hatalmas gép néhány perc múlva olyan e Mecsek lombjai felett, mint egy játszi könnyedségű apró pontocska.

Elindult a pécs—budapesti menetrendszerinti légijárat.

Három nap óta újabb, modernebb és kényelmesebb utasszállító repülőgépek bonyolítják le a forgalmat Budapest és Pécs között,

— Június 23-án indítottuk az első járatunkat Pécsről az IL—14 típusú repülőgéppel — mondja Borovszky János, a MALÉV pécsi repülőterének vezetője. — Két dologban lehetne leginkább meghatározni az IL—14-es gépek előnyét a korábbi repülőgépekkel szemben, amelyekkel eddig a főváros és Pécs között a légi- forgalmat lebonyolítottuk. Elsősorban lényeges, hogy a menetidőt lecsökkentettük. Jelenleg a menetidő általában 35—40 perc Pécs és Budapest között. Másodsorban pedig az új gép nagyon kényelmes, modem. a légiutazás követelményeinek megfelel. Harminckét személyes, a műanyagberendezés szép. az utastér is kényelmes, továbbá ez a gép nyáron könnyebben szellőztethető. télen könnyebben fűthető .,,

Az új gép lényegesen gyorsabban megy, mint a korábbi típus, amellyel a légiforgalmat lebonyolították, és a maximális emelkedési magassága

6—7 ezer méter. Természetesen a belföldi forgalomban ilyen magasságra nincsen szükség, kitíönben is ehhez az utasokat megfelelő oxigénpótlással kellene ellátni — ígv elegendő a 3000 méteres magasság is. A génnek négy főnyi személyzete van: két pilóta, egy rádiós és esy szerelő.

Amíg a MALÉV nem kapott IL—18-as géneket, addig az összes külföldi járatainkat ilyen IL—14-es gépekkel bonyolítottuk le. A 32 főnyi

utas mellett a főváros és Pécs közötti viszonylatban 1000 kilogramm árut is tud szállítani.

Az eddigi, háromnapos tapasztalat is igazolja: az utasok elégedettek az új géppel, észrevehető az az előnye, amelyet a menetidő gyorsaságában és a kényelmesebb utazásban jelent.

építkezések során úgy védekeztek az ilyen meglepetések ellen, hogy 9—10 méteres próbafúrásokat végeztek és úgynevezett pillérlábakkal erősítették meg az alapot. Az ilyenfajta „kútalapozás” rendkívüli fizikai megterheléssel, nagy időigénnyel és aránytalanul nagy költséggel párosult

Ezen a problémán segített Deák László fiatal pécsi építészmérnök nagy jelentőségű újítása, az úgynevezett betonhéj alapozású megoldás, Az újítás lényege a korszerű vasbetonhéj alkalmazása, amely végeredményben az alapozást oldja meg. amellyel az épület- terhet arányosan szétoszthatják. Ezzel az eljárással elérhető. hogy az 1 négyzetcentiméterre eső fajlagos terhet két-három kilogrammról egy kilogramm alá redukálhatják. Emellett nagy előnye még az anyagmegtakarítás is. mert amíg a fentebb említett pillérlábak kiképzésére egyenként nyolc-nyolc és fél köbméter betont használtak fel, addig egy ilyen betonhéj kb. másfél köbméter betonból is előállítható. S a betonhéj egyébként költséges zsaluzása sem jelentkezik a műveletnél, miután a talajból alakítják ki a forma- ívet,

A városi rendelőintézet bővítésénél végeztek már egy gazdasági számítást is, ahol ez az új alapozási mód a hagyományos alapozási módszerrel szemben kb. 35 000 forintos megtakarítást eredményez, pedig mindössze 150 négyzetméternyi területről van szó. Komolyabb példával élve a Rákóczi úton ez évben építésre kerülő I 04-es épületeknél egyenként több mint félmillió forintos idő- és anyagmegtakarítást érhetnek el ezzel a módszerrel,

— sgv —

ÖRÄK JAVITÄSÄT

6 nap alatt garanciával

vállaljuk a

Pécsi Vegyesipari Vállalat

boltjaiban. 14522

— Elnézést, de egy kicsit

halkan beszélek, ugyanis Pe- kingben hirtelen ettem a fagylaltot és megfájdult a torkom

— ezzel fogadott dr. Nagy

Gyula, amikor felkerestem szigetvári otthonában. Azt mondták, hogy Gyula bácsi világot járt ember, szenvedélyes vadász is. érdemes vele beszélgetni. Nos. ha minden előzetes tájékozódás nélkül csak véletlenül toppantam volna a lakásába, már akkor is ez lenne a véleményem. A falon egy hatalmas medve kikészített bőre lóg, körülötte szinte az egész falat beborítva zergetrófeák, arrébb egy vadkan félelmetes feje a falra erősítve. Még a festmények, képek is vadászszenvedélyről tanúskodnak, szinte valamennyi kép a vadászat egy-egy pillanatát örökíti meg festményben, rajzban. Az asztalon pedig szinte kö- tegben a különböző országok idegenforgalmi hivatalainak prospektusai — Kínától—

Egyiptomig. Az egyik albumból leveleket vesz elő.

— Kittenberger Kálmán levelei — mondja — jó barátságban voltam vele, sokat leveleztünk.

Az első nagy útját Líbiában, Tuniszban. Szicíliában tette meg 1930-ban,

— Amikor Tuniszban jártam lefényképeztem egy arab nőt

— meséli, A következő pillanatban már ott volt a férje, fenyegetőzve s ugyancsak szedni kellett a lábamat, hogy ép bőrrel elmenekülhessek... — Szemében huncut fény villan, mintha mondaná: azt bizony szerencsésen megúsztam— No. de ez nem különösen érdekes *— mondja — sokat mesélhetnéík. Karthágóról. Pa- lermóról, Nápolyról. — Igen, a Vezúv — emlékezik vissza, ez talán érdekes. — Nagy élmény volt. Pompeiből indultam útnak megnézni a Vezuvot, egészen a kitörési kapujáig akartam mennie Erre az útra senki sem vállalkozott ott partnerül, később azonban két texasi lány ajánlkozott, hogy ők is eljönnek. Elértük a célt. Ott hömpölygőit előttünk a láva. ., Félelmetes látvány volt! A két lány pedig a lávafolyamhoz lehető legközelebb

SIKONDA

Egy vasárnap 4200 vendég — 200 négyzetméteres tetőterasz épül Nagyobb lesz a fürdő területe — Uj medencét építenek Tíz perces út Komló és Sikonda között

Sikonda nemcsak Baranya megyének, de az országnak *s egyik legszebb, legfestőibb környezetű fürdőhelye. Naponta gördülnek be a nagy autóbuszok, hozzák a kirándulókat Szegedről. Miskolcról, Budapestről. Debrecen bő l. A fürdő történetében az elmúlt vasárnap rekord közönséget számlálhattak, ugyanis 4200 belépőjegyet vásároltak meg a vendégek. Hogy az a sok ember hogyan fért el. az bizony még ma is rejtély. Lehet, hogy kissé kényelmetlen volt a fürdőzés, hiszen a két medencében csak fürdősapkákat lehetett látni. Nagy István elvtárs, a fürdő vezetője elmondta, hogy naponta átlagban eier ember keresi fel Sikondát. A vendégek nagy része komlói, pécsi és a környező községekből való, de sokan jönnek az ország különböző részeiből is,

sőt az idén egyre több a külföldi vendég. A napokban utazott el egy német házaspár, két hetet töltöttek a fürdőhelyen és nagyon meg voltak elégedve Sikonda vizével és a festői környezettel, a jó levegővel.

A fürdőhely fejlődésével kapcsolatban elmondta Nagy elvtárs, hogy az épület tetejét még az idén lebontják és helyébe tetőteraszt építenek. A tíz méter széles és húsz méter hosszú teraszon heverőket és napernyőket helyeznek el a vendégek részére. Így lényegében nagyobb lesz a fürdő területe is. A későbbi tervek talán még érdekesebbek. A jövőben megnagyobbítják a fürdő területét és hozzá csatolják a jelenlegi út másik oldalán lévő nagy füves részt. A meglévő két medence mellé egy újabb nagyméretű medencét

építenek a felső részen. A tervek között szerepel a Sikonda és Komló közötti műút megépítése is. s ekkor tíz perc alatt Sikondára érhetnek a komlóiak.

Nem igaz az a szóbeszéd, hogy a sikondai víz hőfoka csökkent. A régi mellett új kutat fúrtak és ugyanolyan jó meleg vizet kapnak, mint azelőtt. A 410 méter mélyről feltörő vizet 200 méter hosz- szan vörös fenyőből készült csővezetéken vezetik, amely nem engedi hűlni a vizet. Egyébként a műút mellett végeztek egy próbafúrást és ott nagyon jó eredményt kaptak, mert a 370—390 méter mély fúrásból percenkint 700 liter 40 fokos melegvíz tör fel. Ha az új medence meglesz, ennek a fúrásnak a vizét is felhasználják.

Talán egyetlen hiba van csak Sikondán, mégpedig az, hogy kevés a férőhely azok számára, akik hosszabb időt szeretnének a fürdőhelyen tölteni. Nincs turistaszálló, de egyéb lehetőségek sincsenek. Egy-két ott lakó család ad ki szobát, de az szinte egyenlő a nullával. Néhány vállalat épített kisebb faja üdülőházat a dolgozóinak, de az sem segít sokat és nem oldia meg a problémákat. Megérné ha foglalkoznának az illetékes szervek ezzel a kérdéssel is. Hiszen Sikonda gyönyörű fekvése, kitűnő vize és levegője sokkal nagyobb lehetőségeket tartogat. mint amennyire jelenleg ki van használva.

Csónakázás a Kinganszan (Ko reá) melletti tavon.

egy sziklára leült s lefényképeztem őket.

De talán az 1933-as görög- országi utam egyik élményét hadd mondjam el. Én Erdélyből származom, ott ismerkedtem meg egy csíki fiúval. Később semmit sem tudtam róla s — kicsi a világ — Pyr- goszban találkoztam vele. — Egy csónak alatt a parton ült. Elmesélte életét. Elindult a világba szerencsét próbálni, bejárta Spanyolországtól. Görögországig. amit lehetett,

— Évek hosszú bolyongása után nézzen meg, nincs semmim , s. Ez a rozzant csónak és ami gönc rajtam van. — Pedig dolgozni akartam .,. — panaszkodott, aztán undorral köpött egyet,

— A következő évben az északi sarkvidéken jártam — kutat emlékeiben. — Egészen a Spittzbergákig — Izlandban láttam tonhal-halászatot, Any- nyi ott a tonhal, hogy szárítva még tüzelőnek is használják.

Minden útról napokig tudna beszélni Gyula bácsi. 1937- ben Norvégiában járt. beszélgetett a lappokkal;

Svájc, Észak-Olaszország volt 1937-ben a következő túra. Erre az útra én is elkísértem — mondja a felesége,

1— Feleségemnek nincs valami jó emléke erről, mert az út alkalmával jártunk Velencében is és nem bírja a hajór utat.. « — mondja Gyula bácsi.

— Zergékre vadásztam 1938- han Hercegovinában — folytatja és a falra mutat, — íme a bizonyíték — mondja nevetve. —■ Hogy micsoda zergepa- radicsom van ott — teszi hozzá sóvárogva s látom rajta, hogy akár most is szívesen kapná magát .s indulna azonnali zergevad ászaira.

— Világjáró szenvedélyem most .sem hagy nyugodni. Minden évben elmegyek valahová. 1957-ben az Aldunát, 1958-ban a Fekete-tengert és Kaukázust, 1959-ben Moszkva—Lenin grád utat tettem meg ,:, azt meg kell mondanom, hogy a világ legkényelmesebb utazása a TU—104-es repülő .,, aztán

1960-ban Egyiptomban. Libanonban voltam. S ez évben — egy hete jöttem meg — életem legnagyobb élménye: Kína, Korea.

MájllS 26-án indultunk

és június 15-én érkeztünk. Peking, Nanking. Sanghaj, Hang- esou. Egy szénién bámulatos a kínai nép. Már magénak az idegenforgalomnak a lebonyolítása is — mintaszerű. Soha, még véletlenül sem hagytak egy órát sem kihasználatlanul. Ha vonattal mentünk, s valamelyik állomáson egy-két órát várakozni kellett — már ott volt az autóbusz és megmutatták a várost. A szovjet és a kínai népet, mint a világ legvendéglótöbb népét ismertem meg. A Szovjetunió jóval ismertebb számunkra — négyszer voltam a Szovjetunióban, mint Kína, ezért inkább a kínai utamról többet.

— Az ételekről? Hát azt ritkán tudtuk, hogy mit eszünk, de az bizonyos, hogy nagyszerű konyhájuk van. Príma a fecskefészekleves! Én, mint orvos, csak ajánlani tudom Ettünk pekingi kacsát — banánnal töltve, csirkét agyagban sütve... uborkát gombával töltve... na és a bambusz... a bambuszt mindenre felhasználják. Zsenge karában étel, „erősebb” koréban házakat is i

építenek belőle. Na és a tojás, a 100 napos tojás. 100 napra elássák, fekete lesz a fehérje, a sárgája.. i megkóstoltam, ízletes, sőt még kértem is belőle.

Jártunk üzemekben is. Olvastam, hogy Kínában kiirtották a legyet.

Gondoltam, ezt megnézem. Bementem a gyár üzemi konyhájába — mondtam magamban —, ha valahol, hát itt kell légynek lenni. Egyet sem találtam. Elmentem egy disznó- hizlaldába — mondom — itt biztosan van légy. Ha hiszi, ha nem — még egy fiát sem láttam. Hogyan csinálták — nem tudom. De a higiéniának ez a magas foka bámulatba ejtett .:. A vizet csak forralva isszák a legnagyobb melegben is. A termosz szinte közszükségleti cikk, forró vizet visznek benne magukkal az emberek. Nincs is bélbetegség náluk. Élményt élményre halmoztunk. Sanghajban például megnéztük az úttörők házát. Kisfiúk, kislányok, mind, mind szinte csodagyerekek. Hallottam egy 10 éves kislány kát zongorázni Csajkovszkijnak a Hattyúk tavából. Hát tüneményes volt. De sok kis úttörő volt. akik hímzéssel, fafaragással foglalkoztak — művészi szinten. Nem győztünk csodálkozni a szó legszorosabb értelmében.

— • Nankktgban megnéztem, egy orvosképzőt. Érdekes volt, hogy a legkorszerűbb gyógymódok tanítása mellett még foglalkoznak az akupunktúrával, az úgynevezett tűszúrások kai való gyógyítással is. Láttam rheumás beteget akupunk túrával gyógyítani. A szúrások nyomán nincs vérzés, pedig 8 centis, sőt 30—40 centis tűket is használnak.

— Megtanultuk, mit jelent a „kambe” szó. „Igyunk” — mondogatták nem ritkán vendéglátóink, s mi nem ellenkeztünk, sört, rizspálinkát ittunk s kitűnő borokat.

Indultunk Koreába.

Kínai repülőgéppel utaztunk Phenjanba. Megrendítő volt a szánté földdel egyenlővé tett régi város. De nagyszerű érzés volt látni a koreai nép hatalmas életkedvét. Láttuk, hogy mit művelhet egy felszabadult nép. A lerombolt város helyett néhány év alatt egy új, 600 ezer lakosú várost építettek fel, 6—8 emeletes palotasorokkal . .. Jártunk Vönszanban a Japán tenger partján, a világ egyik legszebb fekvésű tengerpartján ... a korcsfenyők valódi „egzotikummal” szolgáltak .., Voltunk Észak-Korea és Dél-Karea határán is. A rizsföldeken láttam kócsagot.

Visszafelé éjféltól éjfélig

utaztunk és 30 órát számoltunk.

Hetekig mondhatná élményeit Gyula bácsi .,.

Végül csak annyit kérdezek: legközelebb merre szeretne utazni?

— Ausztrália, Észak- és Dél- Amarika..:

Gyula bácsi néhány éve ment nyugdíjba. Nyugdíjas ismerősei szinte nap mint nap felkeresik, egy kis „hogy is volt csak Egyiptomban, Kínában’’-beszélgetésre. Most is' a beszélgetés végére megjelentek az ismerősök, — na persze a tarokkparti sem maradhat el — és Gyula bácsi távoli népek munkájáról, szokásairól mesél,.«

Garay Ferenc

I