Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

»961. JÚNIUS 25.

NAPE ö

n

rn

i _

r#/// # inti

wrl±L

Színvonal — siker — kísérletezés

Lehet, hogy idők múltán a Pécsi Nemzeti Színház művészei, dolgozói úgy emlékeznek majd vissza ezekre az évekre —* és különösen a most befejeződött évadra, — mint a hősies erőfeszítések időszakára. Lesz okuk rá. Ezek az évek, amelyek egész társadalmunkban a szocializmus teljes megvalósítása irányában tett gyors előrehaladást hozták, a színházi élétben is valami hasonlót indítottak meg. Színházunk azért tett nagy erőfeszítéseket, hogy a megye dolgozóinak gyorsütemű kulturális fejlődé sével lépést tartson, s e fejlődést egyúttal a maga munkájával is gyorsítsa, segítse. És v _ paindezt úgy, hogy ebben az V * övben még egy objektív nehézséget, a Nemzeti Színház késői, decemberi megnyitásával járó évadrövidülést is figyelembe kellett vennie.

Színvonalas műsor

<

Azt is csak a színház vezetőinek és egész kollektívájának javára írhatjuk, hogy mindemellett bátran támasztott — elsősorban színvonalbeli — követelményeket is önmagával szemben, vállalkozott olyan feladatokra, amelyek megoldása a színház erői maximumának igénybevételét jelentette, bátran kísérletezett és vállalt ezzel bizonyos kockázatot is.

Ebben a színház vezetőinek, művészeinek, dolgozóinak teljes képességeire méretezett munkában természetesen fordultak elő hibák. Ezekre lapunkban igyekeztünk nyomban felhívni a figyelmet, hogy a színháznak módja legyen mielőbb kiköszörülni a csorbát, s a színház vezetői bebizonyították, hogy megértik a kritikát, a műsorválaszték „menet közbeni” módosításával szűkítették a rést a tervek és igények, kívánságok és objektív lehetőségek között. A J , bemutatók tervezett számának

mennyiségi teljesítése mellett, (amit a Nemzeti Színház újjáépítése miatt bátran tekinthetünk túlteljesítésnek) olyan műsort alakított ki a színház, amelyben a színházba csak szórakozni járók és a kifinomult „ínyencek” egyaránt megtalálták a nekik legjobban megfelelőt.

A Mecseki nyár

És bár vége az évadnak, nem mondhatjuk, hogy a színház munkája ezzel véget ért és csak majd szeptemberben kezdődik újra. Az idei nyáron kerül megrendezésre a „Mecseki nyár”, amely a két évad között is újabb munkát, újabb feladatokat ad a színháznak, s remélhetjük, hogy ezután már minden évben így lesz, a nyári idényben is láthatunk színvonalas és szórakoztató előadásokat, amelyek a helybelieken kívül az ország más tájaiból is városunkba vonzzák a színházkedvelő embereket. Az idei „Mecseki nyár”-nak kétségtelenül fénypontja lesz a „Csongor és Tünde”, valamint az „Aida” bemutatója a szabadtéri színpadon, jövőre pedig ezt is megduplázza a színház, mert 1962-ben már négy előadást tervez a szabadtéri színpadra.

A most befejezett évadban az operatársulat túljutott a kezdet nehézségein és bebizonyította, hogy az amúgyis zenekedvelő pécsiekkel meg tudja szerettetni az operát, újabb híveket tud toborozni ennek a műfajnak, s a sikeres balettbemutatók is új színt hoztak városunk és megyénk életébe. Elmondhatjuk, az opera, a balett meggyökeresedett Pécsett.

Értékes kísérletek

Szín vonaliban előbbre jutott a pécsi színművészet. A közönségnek nyújtott választék is gyarapodott, ami viszont si-1

kert hozott a színház és művészei számára. Azt is meg kell azonban mondanunk, hogy a siker lehetett volna jóval nagyobb is, ha a színház kísérletei is mind sikerülnek. Csak megismételhetjük, hogy a kísérletezés tényéért dicséret illeti a színházat. De a kísérletezésnek az a természete, hogy nem mindig jár sikerrel. Hiszen ha biztos lenne a siker, nem is beszélhetnénk kísérletről, a kísérletezés, a kezdeményezés fogalmával rokon a kockázatvállalás is. És természetes is, hogy a színháznak nem valamennyi kísérlete hozta meg a remélt eredményt. Itt elsősorban a fiatal drámaírók bemutatására kell gondolnunk. Van azonban az ilyen természetű kockázatvállalásnak olyan eredménye is, amely frissiben még nem mérhető le. Az, hogy a fiatal drámaírók buzdítást és egyúttal kritikát kapnak. Látják, hogy érdemes drámát írni mai életünkről, mert a színház nem idegenkedik a még ismeretlen nevektől, hanem valóban csak a dráma minőségétől teszi függővé az előadást, egyúttal a kritika rámutat gyenge pontjaikra, s tudomásukra hozza, hogy hol, miben kell még javítaniok, fejlődniük. Ez feltétlenül az új és még újabb drámaírók jelentkezését, fejlődését vonja maga után és erre sokkal nagyobb szükség van, mint amennyire az az ezzel foglalkozó kritikatermésből kiderül. Kulturális forradalmunk előrehaladásával, a szocialista társadalom megvalósulásával ugyanis hamarosan olyan igények kerülnek előtérbe, amelyeket mind nehezebb lesz kielégíteni. Elég arra gondolnunk, hogy a szocialista mezőgazdaság létrejöttével a dolgozó parasztok százezrei szabadultak meg a kisparaszti gazdaság ezernyi gondjától, bajától, lélekölő nyűgétől és

Komló fiatal dalosai közölt...

■ Ott ámtak százhatvamam, fegyelmezetten, mosolygósam — és énekelitek. Kicsinyek és nagyobbak, szocialista városunk szülöttei, a régi hagyományokon nyugvó komlói belvárosi iskola kórusának tagjai. Amikor legutóbbi pécsi hangversenyükön hallgattam őket, mozgalmi énekek, szovjet népdalok mellett Bartók, Bárdos és elsősorban Kodály nagyszabású kórusműveinek szinte hibátlan tolmácsolásával arattak sikert.

Hozzáértők szerint alig van iskolai kórus az országban, mély így énekli a Villőt, a Lengyel Lászlót, mint a komlóiak. Vajon mi lehet ennek a magyarázata?

Már nem csodálkoztam, amikor Tóth Ferenc, a kórus . karnagya elmondta, hogy 1937- “ ben ő is, mint kisdiák, tagja volt a kórusnak és már akkor Kodály-mű veket énekelték. Azóta az egykori komlói kisdiákból tanár lett és négy éve Komlón tanít.

r — Amikor először vezényeltem kórusomat 1958 tavaszán, a Zenélő Május egyik hangversenyén, ugyancsak a Villőt és a Lengyel Lászlót énekeltük. A hangversenyen jelen volt Kodály Zoltán is, aki nagy megelégedéssel szólott a kórusról és a fiatal bányaváros zenei életéről. Az akkori sikeres szereplés eredménye lett a zenei tagozat megszervezése.

De a siker kihatott a kórus további munkakedvére, lendületére is. Múlt évben olyan kitűnően szerepeltek, hogyannak híre eljutott a fővárosba is. Ezért kapott a kórus meghívást budapesti rádiószereplésre és a Zeneművészeti Főiskola nagytermébe, a Tavasz Ür nepe hangversenyére, melyen a vidéket egy miskolci kórus mellett a komlóiak képviselték.

— Képzelheti, milyen boldogan és lelkesen készültünk e két nagyon megtisztelő meghívásnak eleget tenni, — mondta hazatérésük után Tóth Ferenc. — Egyetlen problémát a nagy létszámú kórus utaztatása és elhelyezése okozta. Azonban segítségünkre sietett a komlói pártbizottság, a komlói és a megyei tanács. Így anyagiakon nem múlott a gyerekek eredményesnek mondható szereplése.

— Milyen művekkel szerepeltek a fővárosban?

— A Rádióban négy Kodály-, valamint egy Bartók- és egy Bárdos-művet énekeltünk. A Zeneakadémián először két komlói bányászdalt mutattunk be, melyek gyűjtésénél dr.

Vargha Károly volt segítségünkre, majd Kodály két nagyméretű kórusművét: a Túrót eszik a cigány címűt, valamint a megrázó erejű Ci- gámysiratót szólaltattuk meg igen nagy sikerrel.

Van valami sodró erejű, magával ragadó lendület abban, hogy ez a nagy létszámú kórus ezeket az igényes, nagylélegzetű műveket megszólaltatja. Pedig nyilván nem lehet könnyű dolog ilyen hatalmas kórussal dolgozni.

— Száznyolcvanas létszámmal indultunk az ősszel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy sokan vagyunk az iskolában, hiszen a felső tagozaton mindössze 320 a létszám. Tehát ezek az énekesek nem egy elit társaság, egy kiválasztott csoport tagjai! Ebben a kórusban énekelnek már a kicsinyek, akik talán még nem tudnak eléggé tisztán énekelni, de megtanulják a műveket, és VII—VIII-os korukra már könnyedén, pontosan vesznek részt a kórus munkájában.

Ezért viszem el a hangversenyekre is az egész kórust, a kicsinyekkel együtt, ne mondhassák azt: egész évben tanultunk, dolgoztunk, most a

hangversenykor a tanár bácsi otthon hagy miniket. Dehogy! Jöjjenek a kicsinyek is, hiszen az az elvünk, hogy minél több gyerek énekeljen, ismerje meg az éneklés örömét, szeresse meg a komoly muzsikát, rajta keresztül az élet szépségét.

Úgy érzem, az élet szépségének megismertetése: talán ez a ki nem mondott, de tényleges célja a komlói iskolában az énektanításnak. Szívhez- szóló epizódok bizonyítják e módszer eredményességét.

— Nemrég az egyik énék órán a VIII-os fiúosztályban a romantikus zeneszerzőkről be szeltünk. Sibeliusról került szó, beszéltünk Vejnemöjnen- ről, a finn tájról, a tavakon ringatózó fehér hattyúkról, és meghallgattuk a Fimrulandia című szimfonikus költeményt. A következő órán két fiú, & legjobb rajzoló: Nagy Pista és Jegenyés Jancsi érdekes festményt hozott: IBusztrácdó Sií beldus Finnlandiájához. Nem volt tökéletes kép, de nyolcadikos kamaszfiúk festették, akik e zeneművet bizonyára sohasem félejtik el, mint ahogy én sem felejtem el kei vességüket, és e képet az iskolában mindig megtalálják majd, nagypapa korukban is. Megható dolog, hogy tizennégy éves fiúkkal meg lehet szerettetni a művészetet, a komoly zenét, a szépet. Mégpedig úgy, hogy nem mímelés számukra, hanem aktívan él bennük, örvendetes lenne, ha minél több gyereknél él tudnánk ezt érni, hogy Komlón olyan generáció nevelődne fel, mellyel már meg lehet ismertetni az élet igazi szépségét, hogy az az ifjúság, melynek módjában áll autót, zenegépet vásárolni, tudjon mit kezdeni a pénzével, az anyagi félté" telekkel. A világvevő rádión zenét hallgatva ismerősként köszöntsön egy-egy szimfonikus művet vagy operát, és ne

zárja le, ha ilyet közvetítenek. Vagy azzal a Wartburggal ne j csak a Komló—Sztálinvárosj, meccsre menjen el — nem a] sport ellen beszélek, magam v. is szeretem; de gondoljon azty a fiatal arra is, hogy autójá-w val elmehet Szegedre, meg-* nézni az ünnepi játékokat:^ vagy bemehet Pécsre, végig- fij hallgathatja a Bánk bán előa** dását, úgy, mint a mi kis éne- y keséink nézték és hallgatták ÍJ Pesten az Operaházban. Micso-* da élmény volt számukra azy operaszínpadról hallani az is-K mert dallamokat, azt az áriát,:/) melyben Melinda búcsúzik'): Bánktól, melyet szinte mim-K den énekesem kotta nélküli) tud: „Mint ősszel a gerle. Hax búcsúzik párjától, Én tőled)j! búcsúzom, Bánk.;. *

Most, amikor megkezdődött* a nyári vakáció, a kórus nem;> pihen. Készülnek a nagy deb-W receni erőpróbára és a jövő* tanévre. Tóth Ferencnek az av terve, hogy kórusát a köny-íj nyebb mozgathatóság kedvé-* ért kettéosztja: a komoly, ne-T héz produkciók megoldására^! is képes nagyokkal érdekes^/) feladatra készül: közelebb kerülni a mához — ezért Bartók és Kodály összes, gyermekek által énekelhető műve mellett a modem külföldi kórusirodalom legszebb alkotásait szándékoznak megtanulni. A kicsinyek, az utánpótlás, számukra megfelelő feladatokkal készülnének, de a két kórus együtt is szerepelne a nagy, reprezentatív hangversenyeken. Tóth Ferencnek szándékában áll még a már iskolát végzett lányokból 40—50 tagú női kórust alakítani. Hanganyag van bőven, lelkesedésben sincs hiány.

Komló fiatal dalosai elismerést szereztek szocialista bánya városuknak, és ezt fokozott mun kával, még eredményesebb szereplésekkel jövőre még növelni akarják;

cnt r—

KALD1 JÁNOS

Füred9 Tagore-sétány

fogy mondja itt ez a sok-sok virágfolt, az ideloccsantott violák, 1

s hallgasd meg a nyárfák négy sorát, hogy rezg' az; ,

s bent izzik haloványan a tó nagyon■ n*felejcses parazsában, s üzeni lent, ahogy dereng,

a szélzilálta szöveg a tizen, nelynek vár-'- ‘»V';ni>óiel a vitor'arúd:

ó. halta- ■ ~íaic itt

t'agore h-’-, i ának szeiíd-bcszédű teveleit. figyeld e telt,

emberekkel-ékes reggelt, az énekek finom ág-bogait, a hajók elfonnyadó, távoli fehérségé4 kiáltja az is;

minden szép legyőzhetetlen!

BÁRDOSl NÉMETH JANOS

JCáíiikaLa

Sárga kepék a fénylő ég alatt, nyájak és nyárfák lomhán alszanak, tikkadtan szunnyad ember és vidék, a hű eb ki se nyitja a szemét.

Áll munka, élet, lomb, levél a fán, olvadt arany a fény a pocsolyán, egy rezzenés, egy sóhaj sincs sehol, a forró napban minden meghajol.

A sás közt réce, lúd, riadt madár a szárnya közé bújva szundikál, szomjas virág a víz felé eseng, oly fülledt-forró. néma ez a csend.

A kövér ringló húsa meghasad cs csorog, mint a macskamez-patak, egy ijedt kotló kottyog csak nagyon, csibéit félti a tüzes napon.

A kútgém, mint a görbe meszelő a roppant égbe furcsán belelő, rekedt hangja a légben megszakad a mozdulatlan, lomha ég alatt.

GALAMBOSI LÁSZLÓ

'Jßadaeifrtiy.

Kitárják felém hold-poros karjuk a hegyek, hajnalpír-sapkájuk hullámos hajukon ül. Kacsintgatnak, úgy hívnak, hogy vendégük

llegyek,

szemükben tündér a nyár, bronz-mellük

[megfeszül,

fodros, kis tajtékban csobog a tej, a patak, táncolnak benn, mint csillagok az égen, vidám csöpp esi borok, meg rózsaszín-homlokú halai:.

Tüzelek föl az úton. Arcomon barna gyöngyökben csordul a turista-láz. Cipelem batyum. Szöges botom körül a kavicsok, mint megriadt csirkék röppennek széjjel. S velem izzadnak a sziklák moha-puttonyaikra dőlve. Kaptatok, ők heverve maradnak él, hatalmas testük a hőség fehérre szívja.

Fönt vagyok. Alattam ovális tenger, zpld gyűrűiben bukfencet-hányó fókák a habok. Köztük, mint ragyogó jéghegy a hajó, lágyarany füstjén éneklő sirálynép csavarog. Ráülnek a vízre, hófehér virágok, úsznak, egy pillanat s már újra fenn a

[légbein.

nézem és ón is nyakig ülök a bokrok, a fák sok-sok fénnyel kikevert ringató színében. Mélázom, a gond, mint kémény palaszín füstje alattam ing, a vívódás pengéje nem döf át, és nem zúg a reménytelenség madara szívem körül, csapkodva szárnyával feketén pihenek, a tájból piros galamb, a tűz-pelyhű boldogság turbékol felém.

Szívem acélos kapuit kitárom. Tódul belém az öröm, mint víg lagzira a.násznép. Egyedül vagyok és mégsem egyedül, úgy érzem mintha lángoló csúcsok közt dalolva szállnék. Hazám egy parányi része szétoszlik bennem és véremben újra nagy egésszé sokasul, mert roppant énekkart hallok én dörögni mindenütt fölöttem s a mélységen alul.

Művészeti találkozó a pécsi Alajos utcai munkáskíubban

A III. kerületi tanács érdekes ötlettel gazdagította Pécs művészeti életét, az Alajos utcai munkásklub programját Kezdeményezésére a III. kerület művészei — festők és szobrászok, zeneművészek, színészek, írók és költők — rendszeresen találkoznak egymással és a klub munkásközönségével. Az első ilyen képzőművészeti kiállítással egybekötött találkozóra pénteken este került sor, amikor mintegy 30 művész és számos érdeklődő jött össze. A vendégeket Bojtor János, a III. to:

rületi tanács vb-titkára üdvözölte, majd dr. Bedő Pálné kerületi tanácselnök méltatta, a munkásklubban megrendezésre kerülő művésztalálkozók jelentőségét.

A Pécsi Pedagógiai Főiskola kamarakórusának műsora után Kelle Sándor festőművész irányításával jól sikerült tárlatvezetés következett, ami-, be bekapcsolta a kiáll több mint 30 festmény, szobrok alkotóit is, akik a művek keletkezésének körülményeiről, alkotói szándékukról tájékoztatták a közönséget.

1

k

I

ezek a százezrek szinte szomjasan keresik fel a művelődés forrásait, a színházakat. De ez nemcsak az igények mennyiségi növekedését jelenti, hanem azt is, hogy a szocialista ember már másképp gondolkodik, mint azelőtt, s megváltozott gondolkodásmódját í színművekben is szeretné igazolva látni. Az új, a szocialista ember életérzését, gondolkozását csak szocialista drámaírók tudják híven, őszintén, művészien kifejezni, ők pedig egyáltalán nincsenek annyian, hogy azt mondhatnánk: elég Éppen .ezért az idei évadban a kísérletezés körül felmerült hibák ellenére bizonyos tekintetben megtorpanásnak, visszalépésnek kell tartanunk azt, hogy a jövő évad műsortervében már nem találjuk fiatal, még ismeretlen drámaszerzők nevét. Nagyobb örömet okozott volna, ha a színház nem visz- szahúzódással, hanem jobb dramaturgiai felkészüléssel reagált volna az idei évad (egyébként korántsem túl nagy) hibáira.

Az évad végén

Nincs okunk arra, hogy az évad végén búcsúzzunk a társulattól. Találkozunk még a nyáron is, a jövő évadban pedig régi ismerősként üdvözöljük a bemutatókon az idén sikerrel bemutatkozott művészeket. Búcsúzunk azonban Sármássy Miklóstól, akit hosz- szú színészi pályája során szivébe zárt a pécsi közönség, s aki számára most a jól megér-/ demelt pihenés, a nyugalomba-i vonulás következik. Szeretet-' tel és hálával gondolunk rá,; amiért sok esténket megszé-j pitette. Kellemes pihenést,: boldog öregkort kívánunk, a; társulat többi tagjának pedig) sok sikert, gyors művészi fej-j lődést. J

M. F. í