Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-02 / 128. szám
r 19«. június 2. NAPLÓ 5 x X A A levelezőink írják: Köszönöm örömmel értesítem a szerkesztőséget arróli hogy a már elveszettnek hitt nyereségrészesedésemet a szerkesztőség segítségével megkaptam a vasast Petőfi- akna üzemétől. Köszönetét mondott a szerkesztőség munkatársainak azért a készségért, amit már több alkalommal tanúsítottak irántam. Nem túlzás, de már több ezer forintot köszönhet családom a kedves szerkesztőségnek. Már sok alkalommal segítettek tanácsokkal és felvilágosítással. Nem egy esetben, csak a szerkesztőség segítségével sikerült az ügyet elintézni. Például: 1953-ban szerelt le a fiam tbc-megbetegedéssel és a Komlói Aknamélyítő, ahol dolgozott, csak a Napló segítségével fizette ki hónapok múltán a jogos táppénzt. Majd a két év eltelte után nyugdíjba helyezték, de a beteg két évi fizetett szabadságát megtagadták, ekkor ismét a szerkesztőség segített. A nyugdíjba lépésemkor is nem kis meglepetés fogadott. Ez szintén bonyolult volt, de elintéző* dött. Itt külön köszönetét man-* dók a Dunántúli Napló jogi tanácsadójának, aki ebben az ügyben nem sajnálta a fáradtságot és hozzásegített ügyem elintézéséhez. Mindezért köszönetemet feje* zem ki, maradok tisztelettel: TRAPP JÓZSEF fazekasbodai olvasó. Ki a felelős? Ki a felelős? Az endröet Béke Termelőszövetkezetben március óta áll egy UB 28-as traktor, csak azért, mert az eltörött előtét-tengely helyébe nem tudnak alkatrészt szerezni. A bíz bevontatta a gépet a sellyei gépállomásra, hogy ott megjavítsák, ám a gép még ma is ott van. Igaz, hogy a gépállomás értesítette a tsz-t, hogy a gépet vigye el, mert útban van, de ez nem megoldás. A tsz vezetősége már többször fordult az illetékesekhez, de a gép még mindig javítatlanul áll, mert alkatrészt nem tudnak szerezni. A tsz földjei alacsony fekvésűéit, s a sok eső miatt igen nagy szükség volna a gépre. Joggal vetődik fel Endrőcön a kérdés, miért nincs alkatrész, miért nem segítenek? HUNYADI ISTVÁN, Sellye. Nincs postásunk Körülbelül már 10—is napja postakézbesítő hiánya miatt semmi néven nevezendő postaküldeményt, napi sajtót nem kapunk, kő. íoo—120 olvasó. A posta azzal indokolja, hogy az elment kézbesítőt még nem állt módjukban pótolni. Ez az egyik problémánk. A másik pedig olyan, melyre joggal mondhatjuk, hogy helytelen intézkedés. Kérésünk a következő: Szigeti úttól az Vrögi úton haladva Daindol felé, a jobboldal Pécshez tartozik, a baloldal már Mecsekaljához. Ha távirat jön este vagy éjjel, csak másnap délben vagy délután kapjuk meg, míg az út másik oldalán lakók megkapják késés nélkül. Mi azt kérjük, hogy a távirattal és az expresszlevéllel ne tegyenek kivételt, hanem hozzák lel rendes időben. Az út szélessége e határ, de a távolság nem játszik szerepet és mégse hozzák ki- iáiért nem? Különben is a tizennyolcadikén feladott levelet 28-án személyes kérésemre adták ki, a posta tisztviselőié arra hivatkozott, hogy nincs postás és így nem tudják kézbesíteni. Kérjük, szíveskedjenek mielőbb ezt az áldatlan állapotot meg- ézüntetni. NAGY LAJOS Pécs, III. Vrögi út 87. $!efeut{?6fáttöri lakásában elszakadt ruhaneműt. Tiszta állapotban, pamutból készült ruha és ' gyneműrongy okért kilónként 5,— Ft-ot fizet a 16563 A lakosság1 érdekében Népgazdasági érdek — lakossági érdek Egy év alatt 231 százalékkal nőtt a termelés — Nyolcvanezer pár cipő exportra — Gyorsjavító-részleget létesítenek Ha a pécsi Cipész KTSZ- nek a városban valahol volna egy nyilvánosságnak szánt hirdetőtáblája, nyugodt lelki ismerettel ki lehetne oda függeszteni az alábbi közleményt: „A pécsi Cipész KTSZ javítórészlegeiben a cipőjavítást és a talpalást az alábbi határidők szerint vállaljuk: 1. számú részlegben — 12 nap, a 4. számú részlegben — 10 nap, az 5. számú részlegben 10 nap és a 6. számú részlegben — 15 nap., Ezek a határidők „szemre” ugyan még szépeik, de a valóságban nem ilyen rózsás a helyzet. A gyakorlati tapasztalatok szerint, ha a szövetkezet egyik-másik javítórészlege él is vállalja 12 vagy 15 napos határidőre :— mondjuk a talpalást, — a határidő- eltolódás akkor kezdődik, amikor a „kuncsaft” két hét múlva bemegy a műhelybe, és ott sztoikus nyugalommal közlik: — Tessék a jövő héten befáradni. mert a taipalás még nincsen kész:.. Ha a következő héten valóban elkészül a cipő, ez általában nem a normálisabb esetek közé tartozik. Többnyire mindenképpen meg kell várni a négy hetet Természetes viszont, hogy a pécsi Cipész KTSZ-t így és ezért egyértelműen elmarasztalni nem lehet. — A múlt esztendőben még előfordult — közli méltatlankodva Várkonyi Imre, a szövetkezet műszaki vezetője, — hogy heteket kellett várni a cipőtalpalásra, vagy más javításra, de ma ez már aligha lehetséges... Ha esetleg mégis előfordul a torlódás, ez elsősorban azért van, mert bár két új javítórészleggel bővítettük a hálózatot, még így is kevés... és egyetlen esetben sem történt meg, hogy javítórészle- geink, akár egy megrendelést is elutasítottak volna. A méretes részlegnél megtörtént, de csupán azért, mert a megrendelő olyan kívánsággal jött, amit anyagi okok miatt teljesítem nem tudtunk ..: Az ember meghallgatja a szövetkezetét — kénytelen igazat adni. Meghallgatja a lakosságot — ismét csak kónytéLen igazat adni. A Cipész KTSZ-t tehát egyértelműen elmarasztalni nem lehet, mert csak dicséret jár azért, hogy a népgazdasági érdeket is szívügyüknek tekintik. Köztudomású, hogy a szövetkezet exportra is készít cipőt, sőt a legtöbb cipőt exportra. A szövetkezet exportcipőinek kétségkívül nagy sikerük van külföldön, s mivel nemcsak egyéni — ez esetben kuncsaft! — érdek van, hanem népgazdasági is, csak elismerés jár az exporttervek teljesítéséért. A Cipész KTSZ tavalyi termelési eredményének forintértéke több mint ötmmillió volt. Ebből mintegy 65 százalék az exporttervek teljesítéséből adódott. A múlt évben számszerűit 38 ezer pár cipőt gyártottak a külföld számára. Az idén még több exportcipő készül — a terv szerint 80 ezer pár. Természetesen nem kell megijedni, ez az 55 százalékos növekedés nem azt jelenti, hogy a pécsiek — ha kilukad a cipő talpa — kénytelenek majd Szekszárdra vagy Komlóra utazni, hogy megjavittassák. A szövetkezetben jelentős korszerűsítés történt. A termélőlét- saám az idén ugyan mindösz- sze csak öt fővel gyarapodott, de ennek ellenére a gépi kapacitás növekedésével ez a felemelt terv is könnyen teljesíthető, amit az első negyedév eredményei is bizonyítanak. A Cipész KTSZ termelése a múlt évi első negyedévhez viszonyítva — a jelentős korszerűsítés következtében — így is 231.8 százalékkal emelkedett. Ez persze mind szép és dicséretes dolog, de ettől még aligha talpalják gyorsabban a cipőt a szövetkezet javítórészlegeiben, és a gyorsjavító-részleg se készült még el — pedig ígérték. — Csupán helyiség-gondunk van — állítja a szövetkezet műszaki vezetője — különben a gyorsjavító-részleget már tel jes egészében és kapacitásában megszerveztük volna, ahol valóban szinte percek alatt javítunk, természetesen sürgős esetekben... De talán a tanácsnál tessék ... rajtuk mú- Uk . . : A Cipész KTSZ-nek a gyorsjavító-részleg körüü bonyodalmakban csak részben van igaza. A szövetkezet kapott helyiséget, csak más célra használták fel. De ennek ellenére — a hír szerint — egy hónap múlva mégis megnyílik a Sallai utcában a gyorsjavító részleg. Igaz, hogy az exporttervek példás .teljesítéséért dicséret jár. Igaz, hogy ez a népgazdaságnak jelentős hasznot hoz — ismétlem — minden dicséret kijár érte, de a város lakossága cipőjavítás ügyben elsősorban a Cipész KTSZ-re van utalva. A harminc-harmincöt százalékos arány — amelyben a méretes részleg forgalma is benne van — sok mindent elárul Magyarul kevés. Igaz, hogy a javítórészlegekben a kuncsaftokat nem utasítják el, igaz, hogy a cipőjavítások elkészülnek — csakhát, ki kell várni. Szép vonás a nagyvonalúság. A szövetkezet — elsősorban export megrendelései alap ján — jóhírű, és egy kicsit már „gyár” is. De hát az emberek nem a gyárba viszik a cipőt javítani, hanem, — jó „magyarsággal” — a suszteréiba. Erről nem szabod megfeledkezni. Thiery Árpád Gumivulkanizáló részlegünkhöz azonnali belépésre felveszünk, mechanikai gumivulkanizálás- ban szakmai gyakorlattal rendelkező olyan szakmunkást, aki a részleg vezetésére is képességgel bír. Útiköltséget felvétel esetén térítünk: Komlói Helyiipari Szolgáltató Vállalat, Komló, Kossuth L.u.21. Tel.: 20-92. 292 A könyvnapi könyvek közül is kiemelkedik Lőrincze Lajos: Édes anyanyelvűnk című kötete. Benne a Rádióban elhangzott nyelvművelő előadásokat élvezheti az az olvasó, akit érdekelnek drága kincsünknek, édes anyanyelvűnknek a kérdései. Mivel pedig anyanyelvűnk alapos ismerete és helyes használata ma már általános követelmény, bizonyára sokan lesznek, akik ezt a Lőrincze szerkesztette értékes munkát családi könyvtáruk részére megvásárolják. A mű könnyed stílusban, de tudományos igénnyel fogalmazott cikkei, színes, cselekvő előadásban tárják elénk a mindennapi élet nyelvi problémáit. Népünk kulturális forradalmának eredményeként ma sokaknak kell a hivatali és a társadalmi élet különböző helyein bekapcsolódniok a művelődésbe. A több mint 500 lapos könyv 12 fő részre oszlik. Az első rész az anyanyelvi ismeretszerzés fontosságára, módszerére figyelmeztet, majd a legújabb nyelvjáráskutatási eredményekről tájékoztat. Megismertet bennünket nyelvművelésünk nagyjainak (Kazinczytól Kosztolányi Dezsőig) értékes munkásságával. Amit a jó magyar ejtésről tudni illik, az új magyar helyesírás fontosabb sza bályai, a tulajdonnevekkel kap csolatos sok-sok nyelvi érdekesség színesíti, ízesíti a művet. Igen sok cikk foglalkozik a nyelvhelyesség időszerű kérdéseivel, a szép magyar stílus követelményeivel, illetőleg stílusunk szeplőivel. A kötet befejező cikkében Ferenczy Géza az anyanyelvi önművelés útjáról-módjáról tájékoztatja azokat, akik jobbítani, szebbíteni akarják a maguk egyéni nyelvhasználatát. A cikk szerzője elsősorban legnagyobb íróink, költőink műveinek, népköltészeti alkotásainknak minél behatóbb megismerését és elemzését szorgalmazza. Melegen ajánlja az új Értelmező Szótár és a különböző tájszótárák tanulmányozását is. A jó tanácsokkal egyetértünk, de sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy az Értelmező Szótár egy-egy kötete oly drága, hogy annak megvásárlása csak kevesek öröme lehet. A tájszótárak beszerzése pedig szinte teljességgel lehetetlen. Még a Pécsi Egyetemi Könyvtárban is csak egy-egy példány van belőlük. Az utolsó tanácsot: a nyelvtani tájékozódás megszerzését a magunk részéről is melegen javasoljuk. A helyes és szabatos fogalmazásnak, a magyar nyelv rendszerének, nyelvtani törvényeinek és az új magyar helyesírás szabályainak elsajátítására az utóbbi időben több, igen értékes mű jelent meg. Ezek közül csak egy-kettőt idézünk: Te- mesi—Rónai—Vargha: Anyanyelvűnk, Vőrincze: Nyelvművelő, Verne—Tompa: Magyar nyelvhelyesség, Lőrincze: Iskolai nyelvművelő. Szemere— Szende: Magyar nyelvtan, Rácz —Takács: Kis magyar nyelvtan, Terestyéni: Nyelvtan — stílus — szónoklás. Ezek a művek — ideértve természetesen Lőrincze címbeli művét is — kiválóan alkalmasak az egyéni tanulásra is. Fogadjuk meg Kodály Zoltán tanácsát: „Tanuljunk tehát, hogy világosan meg tudjuk mondani, mit akarunk, hogy jobban, pontosabban, szebben tudjuk kifejezésre juttatni gondolatainkat, érzéseinket.“ * Tollseprű-féjtörő Uj fejtörőink a következők: 1. Melyik a helyes elválasztási mód: ha- zá-mért vagy ha-zám-ért? 2. Mit jelent ez a szó: talpalatnyi (föld, hely)? 3. Melyik a helyes: papagály vagy papagáj? Beküldési határidő: június 6. A megfejtésen fel kell tüntetni a Tollseprű szót. Múlt heti fejtörőink helyes megfejtése: 1. A „nap mint nap“ kifejezés germanizmus. Helyesen: nap-nap után, napról napra. A mérték utáni ruhakészítés helyesen: mérték szerinti, a nagybani árusítás pedig helyesen: nagyban való árusítás, árusítás nagyban. 2. A daru többes száma, ha madárról van szó: darvak, ha emelőt jelent: daruk. 3. A legtöbb megfejtő a „foci“ és társai játékos szóképzést elvileg nem helyteleníti. Egyik megfejtőnk írja: „Mennyivel barátságosabb a munkahely, ha a dolgozók „szcki“-nak szólíthatják egymást.“ Sorsolással a következők nyertek jutalomkönyvet: 1. Veress Endre Pécs, Rét u. 39. fszt. 2. 2. Muráth Istvánné, Mária- gyűd, Dózsa Gy. u. 27. 3. Dr. Hegyi Istvánné Pécs, Bercsényi u. 8. A könyveket postán küldjük d» TÓTH ISTVÁN liímsis&lc s&cé'Qú'&GS't'Ci'toCi'lc Egy nyugdíjas katonatiszt barátom Alcsútra került amolyan fő-főmindenesnek. Levelet kaptam tőle, látogassam meg, segítsek neki a könyvek rendezésében, és én örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy láthassam a nagyhírű kastélyt, a parkot, a könyvtárat. Útközben elgondolkoztam régi olvasmányaimról, az iskolában tanultakról, melyek a családról szóltak. József, a nagy nádor, aki Budán udvart tartott, aki olyan sokat tett Pest-Buda szépítése érdekében. Fülembe csengett kisdiákoromból történelemtanárom hangja, mennyire magyar volt ő. Ferenc császár, a bátyja, csak rebellis Rákócziként emlegette. Alcsúti parkjának kapuján a parasztgyerekek bekiabáltak: „Palatínus Pista, gyere játszani!” Magyar Habsburg volt ő — reszketett öreg tanárom hangja a meghatottságtól. Magam is beleestem diákos lelkesedéssel ebbe az illúzióba, pedig hamar szét- foszlott. Palatínus Pista, aki apja után nádor lett, aki a reformok mellett állt ki, aki kemény magyarnak vallotta magát, 1848 szeptemberében a Kisfaludy-hajó fedélzetén Jellasichcsa! szemben megbukott magyarból. Az ország első tisztviselője, a király helyettese, a bán utasítására itthagyott mindent s hazament Ausztriába, mert ő elsősorban mégis csak Habsburg volt. A kiegyezés után -megint csak feléledt a magyar Habsburgok illúziója. József, a magyar honvédség újjáalkotója... József, a cigányok pártfogója... József, az első világháború nagy hadvezére, a Nemzeti Tanács tagja. A Tanácsköztársaság idejében természetesen mély csend. Aztán elölről kezdődik a mese. Károly király száműzetése után ő tartja itt a Habsburg-f rom- tot, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett. Dúl a harc a legitimisták között, egyetemi tanárok csatáznak a kérdés körül, hogy fennáll-e még a Pragmatíea Sanctio vagy nem, kinek a fejére tegyék majd az elárvult koronát, Ottóéra vagy inkább Józsefére, aki igaz magyar Habsburg. Az állomásról fogat röpített be. Útközben barátom sok- mindenről informált. Alcsút már csak elhagyott kastély. A család birtokainak java részét elkobozták a csehek, az itteni uradalom nem jövedelmez és a család abból a járadékból él, amelyet a főváros fizet a Margitszigetért, melyet még a világháború előtt vett meg tőle súlyos milliókért. Itt csak nővére él és egy félkegyelmű családtag. A barátom teendője, hogy igazgatja a lovászokat, kertészeket, inasokat és ha József leszalad autójával, alezredesi díszében áll a lépcső előtt és jelentést tesz. Elkíséri az irattárba, ha valamilyen okmányt elhelyez vagy kivesz onnan, megvárja, amíg alig fél órára terjedő látogatását rokonainál megtette, aztán megint feszes vigyázzban áld, mikor elbúcsúzik. Az új klasszikus stílusban épült egyemeletes hatalmas kastély válóban szép, különösen keletre néző négy ion oszloppal pompázó főbejárata. Csodálatos szépségű a park, a XIX. század eleji kertművészet egyik remeke. Másfélszázados fái gyönyörűen fejlettek. Ásott tavába gép emelte hatalmas zuhataggal a vizet a patakból. Partján, szigetein díszfák a világ minden tájáról s lombjuk sokféle formája, tarka színei pazar hatást mutattak. Ma védett arborétum, a kastély pedig tömérdek szobájával szociális otthon. A parkot még gondozták, de a tó már erősen feliszapolódott. Az utakat rendben tartották. Volt alkalmam látni, ahogy a kastély alkalmazottai gyomláltak, gereblyéztek, hogy csekély fizetésüket így pótolják egy kissé. Napi két pengőért semmit sem tesznek úgyszólván, de ezután nem kell — mondta barátom — OTI-díjat fizetni. Azaz, hogy mégis volt nekik munkájuk. Fenntartották a látszatot. Ha Erzsébet arra sétált udvarhölgyével, vagy a félkegyelmű „fenség” gondozójával, komoly arccal frontot álltak (arccal az út felé) és meghajolva várták, míg a fenségek elmennek előttük. Ilyen játékokból állt a fenséges udvartartás. Legtöbb gyönyörűséget adott nekem a könyvtár. Valóban imponáló volt negyvenezernél több kötetével, az emeletbe felnyúló pompás faragású állványaival. A rengeteg könyv, folyóirat 52 szakra volt beosztva. Leggazdagabb a katonai, legszegényebb a magyar irodalmi rész. Már nagyon el volt hanyagolva, egerek tömege tanyázott benne s azok barátom mérgezett édességeinél többre becsülték a kéziratok pergamentjét, az ősnyomtatványok bőrkötéseit. A hosszú asztalon vagy háromezer kötet várta a katalogizálást. A hadvezérhez nap mint nap érkeztek az ezredek történetét tárgyaló művek. Kívül a könyv- kötészet remekei, belül silány kiállítás és sokszor még silányabb tartalom. Egyen sem találtam kézjegyét, hogy elolvasta volna. Mint az Akadémia elnökéhez is özönlöttek a könyvek alázatos ajánlásokkal. Barátom mulatva mondotta, képzeljem el az öreg kopasz tudósokat, amint földig hajolva átadják elmeszüleményeiket, az elnök úr kegyesen elfogadja s a legközelebbi látogatáskor az inas nyalábszám borítja őket az asztalra olvasatiamul. Alig néhány kisebb füzeten van rajta kézjegye. S ez a hatalmas könyvtár eldugott kincs volt, senki sem használta. Forró nyári napon robbant a második világháború nagy bombája, Mussolinit letartóztatták, Olaszország kivált a háborúbői. Vajon mi hatást vált ki a hír a kastélybelieknél — tűnődtünk. Nem sokáig kellett várni. A meleg délutáni órákat a könyvtár hűvösében töltöttem, kedvemre turkálva a könyvek között. Egyszer- csak belátogat Habsburg Erzsébet udvarhölgyével és érdeklődik, mivel foglalkozom. Mutatom a művészi rézmetszetekből összefűzött könyvet: Az Osztrák-Magyar Monarchia. Ö pedig sugárzón mosolyogva raccsolja, napernyőjével a címre mutatva „Tanár úr, vissza fog állani”. Előzőleg nála járt bátyja és bizonyosan megtárgyalták a külpolitikai fejleményeket is. Később írt a barátom, hogy Alcsút nem sötétített légiriadókor, úgylátszik megegyeztek Nyugattal. A következő év vége felé a visszavonuló németek utolsó pilanatban vitték magukkal Erzsébetet kincseivel, a félkegyelműt itthagyták nekünk. A szerencsétlen étten-szomjan kóborolt három nap, végre is állami gondozásba került az utolsó magyar Habsburg. December 24-e estéjén barátom udvarára betoppant a felszabadító szovjet hadsereg néhány tisztje. Vendégül látta őket, elbeszélgetett velük, szibériai négy évi tartózkodása alatt jól megtanulta a nyelvet. Nagyon ízlett nekik a karácsonyi beigli. Hiába, az illúziók sorsa, hogy szertefoszlanák. S.O» 1 Tollseprű Édes anyanyelvűnk
