Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

r IWI. MÄJÜS 18. NAPLÓ 3 A balesetelhárítás — közöny Országos fsz-villamositási tapasztalatcsere Pécsett Egy fiatal vállalat tervei Csütörtökön egyszerre két halálos baleset volt a mező- gazdaságban. Az egyik a Sik­lós—Villányi Állami Gazda­ságban, a másik pedig Vejti- ben. Az állami gazdaságban este befejeződött a munka. Móricz Antal másik társával együtt haza indult a szőlőka- pálásbóL Azonban nem akar­tak gyalog menni. Felültek az egésznap ekekapát húzó lo­vak hátára. Az istrángból ken­gyelt formáltak és ügetni kezd tök. Móricz hátul haladt. Lo­va megbokrosodott és Móriczot ledobta a szurdok szélén. Mó­ricz egyik lába azonban a kengyelben maradt. A ló vág­tatni kezdett, Móricz lába egy­re jobban belecsavarodott az istrángkengyelbe. Nem tudott megszabadulni a vágtató lótól, amely egészen az istállóig ma­gával vonszolta. Mire a men­tők kijöttek a szerencsétlenül járt Móricz Antalnál már csak a halál beálltát tudták megál­lapítani. Ugyancsak ezen a napon történt a másik baleset is. Vej- tiben. Itt a bika taposta-döfte halálra Ledőcz József vejti la­kost. Társa, aki segítségére sietett, csak úgy tudott meg­menekülni a megvadult bika elől, hogy egy fára mászott; Egy napon két halálos bal­eset, amely ebben a negyed­évben háromra emelte a me­zőgazdasági balesetek számát. Ugyanis volt egy halálos bale­set április 5-én is, a szigetvári gépállomáson; A gépállomás vontatóvezetője. Kaszler Jó­zsef, bár ismerte a munkavé­delmi előírásokat, kioktatták erre. ezt aláírásával is bizonyí­totta. ennek ellenére könnyel- műsködött. Olyan meredek lej­tőre ment fel vontatójával, amilyenre nem lett volna sza­bad. Ezen a lejtőn közelítette meg azokat a termelőszövetke­zeti területeket, amelyekre trágyát hordott. A hibát csak tetézte azzal, hogy ezen a me­redek lejtőn meg akart fordul­ni. A vontató megcsúszott, fel­borult. A tsz-tagoknak sikerült leugraniok a pótkocsiról, Kasz­ler Ferencet azonban a felbo­rult gép maga alá temette. A lehengergőző gép halálra zúzta a vontatóvezetőt, aki után ottmaradt özvegy felesége, két élő és egy születendő gyermek­kel. Az idei első negyedév halá­los balesetek nélkül múlott el, a második negyedév kezdetén azonban mindjárt három ha­lálos kimenetelű baleset volt. Tavaly az első negyedévben az állami gazdaságokban 42 bal­A Budapesti Ipari Vásáron régi helyén, a Kossuth pavi­lonban 3 000 négyzetméternyi területen mutatja be a Köny- myű ipari Minisztérium az irá­nyítása alá tartozó 173 állami vállalat legújabb termékeit. Mintegy 2 500-féle közszükség­leti cikk kap helyet a vásár könnyűipari pavilonjában. Ezeknek a gyártmányoknak háromnegyed része már forga­lomba került és csak 25 szá­zaléka vár bevezetésre. Ez utóbbiakat azért mutatja be a könnyűipar, hogy megismer­je a vásárlóközönség vélemé­nyét. A könnyűipari pavilonban helyet kapnak az év legszebb terméke-pályázatán és a 12. nemzetközi divatkangresszuson dijat nyert ruhamodellek.- A eset volt, ami 716 kiesett mun­kanapot jelentett az állami gaz daságoknak. Idén az első ne­gyedévben bár csökkent az ál­lami gazdaságokban a balese­tek száma, ennek ellenére rósz szabb a helyzet, mint amilyen az elmúlt negyedévben volt. Idén harmincnyolc baleset volt az állami gazdaságokban az első negyedévben, de ezek a balesetek a tavalyi 716 munka­nappal szemben 797 munka­napot emésztettek fel. Ez pe­dig azt mutatja — ezek a bal­esetek súlyosabbak voltak. A gépállomásoknál akár munka­napkiesés szempontjából, akár a balesetek száma szemszögé­ből vizsgáljuk a baleseteket, mindenképpen rosszabb, mint az elmúlt évi. A múlt év első negyedében 17 baleset volt a megye gépállomásain, amely 187 munkanapot emésztett fel. Idén, a múlt év azonos idő­szakához viszonyítva 20 bale­set volt, amely 310 munkanap kiesést jelentett. Az erdőigazda­ságnál bár munkanap kiesés szempontjából vizsgálva csök­kent a baleset, számszerűen azonban növekedett. Tavaly hatvan balesetük volt 1173 munkanap kieséssel. Idén az első negyedévben hatvanöt bal esetet jegyeztek fel 954 mun­kanap kieséssel: A mi társadalmunk leigfőbb értéke az ember és a társada­lom meg is tesz mindent az ember védelmében. A ME- DOSZ megyebizottsága most is tanfolyamok sorozatán oktat­ja ki a dolgozókat, a vezető­ket a baleset elhárítására. — Szinte minden kis telepen van balesetvédelmi felelős. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy mindez nem elég; Az az eigy ember, az a néhány vezető nem tud mindenki testi épségére vi­gyázni; Arra van szükség a balesetek megelőzésében, hogy — egyrészt a vezetők ne igye­kezzenek mindent a balesetet szenvedettekre hárítani, hanem nézzenek körül a saját portá­jukon és vonják felelősségre a felelősöket, másrészt, hogy senki ne nézze tétlenül az olyan eseteket, amelyek bal­esethez vezethetnek. Ne nézzék tétlenül például, ha vontatóval trágyát hordanak biztosító lánc nélkül, ha a trágyával meg­pakolt pótkocsi tetején néhány ember fütyürészik4, A legfőbb érték az ember. Az embereket azonban csak emberek: mi, te, én tudjuk megmenteni a bajtól, a tragé­diától. Ezért van szükség ar­ra, hogy a baj megelőzése ér­dekében mindenki összefogjon. < . Szalai János pavilonban nem rendeznek di­vatbemutatót, a könnyűipar- a helyiipazral és a kisipari szö­vetkezetekkel a Vajdaíhunyad várának e célra épített szín­padán együttesen vonultatja fel legújabb kreációit. A lá­togatók a gyapjúipar kiállítá­sát megtekintve ötleteket kap­hatnak és jobban „felkészül­hetnek” arra, hogy az újsze­rű, flirós, moher, bolyhos és hurkolt, csomós, noppos szö­vetekből őszre majd milyen ruhára valót vegyenek. Meg­találhatók a kiállításán az új kikészítési eljárásokkal gyár­tott textiliák, a különböző mű- szálkeverékű, vasalást alig igénylő, tartós fényű, és más kelmék. Száz kötött holmit, bőr,- szőrme és cipőipar 150 új modelljét is bemutatják. Háromnapos országos tsz villamosítási tap asztala tcsre- értakezlet kezdődik Pécsett május 23-án a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat és a Magyar Elektrotechnikai Egye sülét pécsi csoportja rendezé­sében. Az ankéten neves szak­emberek vesznek részt, de részt vesznek a megyék tsz- viUamosítással foglalkozó szak emberei, a megyei és járási mezőgazdasági osztályok, a tfiz-beruházási iroda küldöttei is. Az első napon előadás hangzik el „A szocialista me­zőgazdaság villamosítása és a villamos berendezések korsze­rű fejlesztése” címmel. Az elő­adást Havas Béla az OVILLEF igazgatója tartja. Az előadást vita követi. Május 24-én a tapasztalat­csere-értekezlet résztvevői el­látogatnak a Sátorhely-Bólyi Állami Gazdaság kerületeibe, ahol megtekintik a korszerű hibrid-üzem viUamosberende- zéseit, az apró- és vetőmag- tisztító berendezés villamosgé­peit, a komlószárító, a bács- fapusztai 300 férőhelyes szarvasmarhaistáJló NDK-ból származó villamos gépeit, a keltető és a kertészet villamos berendezéseit. Másnap, május 25-én ter­melőszövetkezetbe látogatnak. Megtekintik a szederkényi Ka- rasica Gyöngye és a babarci Béke Termelőszövetkezet vil­lamosgépeit, majd a háromna­pos tanácskozás tapasztalatait Harkányban vitatják meg, ^ hallottak és látottak alapján. A nőtanács, a vöröskereszt és a KISZ járási szerveinek bevonásával szombaton dél­után megható ünnepséget ren­deztek az öregek számára Margit-majonban, a sásdi járás szociális otthonában. Az ün­nepi megnyitó beszédet Gruber Erzsébet, országgyűlési képvi­selő tartotta, aki megemléke­zett arról a megbecsülésről, amelyet á nép állama biztosít az öregeknek. A megnyitó be­Vasárnap a bólyi dalostalál­kozó műsora után a véméndi dalosok közül kivált egy ter­metes basszista és a mágocsi énekkar vezetője felé furako- dott az ünneplő tömegben. Monoszlai Endre volt az, a vé­méndi általános iskola igazga­tója. Azt akarta azon melegé­ben megtudakolni a nagysike­rű mágocsi énekkar vezetőjé­től, hogyan érték el sikereiket, mi a titka nagyszerű szerep­lésüknek. — Nálunk régi hagyomány az éneklés... — kezdte fejte­getni a megkérdezett, de nem volt ideje sokat magyarázni, mert szólították, s indult, hogy a megnyert serleget és okleve­let átvegye. Monoszlai Endre és Mandu­lás János karvezető érthető irigységgel nyugtázták a .má- gocsiak sikerét, bár a vémén- diek sem szerepeltek rosszul, mindenesetre jobban, mint a múlt évben és azelőtt. De a véméndi énekkarnak ez a két fáradhatatlan szervezője jogo­san érezte úgy, hogy saját fej­lődésük ezen a területen kissé lemaradt a lélekszámban nagy­jából ugyanakkora Mágocs mögött. Azon tanakodtak, mit lehetne tenni, hogy Mágocs és Boly mögé szorosabban felzár­kózhassanak. Véraénden is hagyomány Annyi bizonyos, hogy nem a kórusmozgalom múltja hiány­zik. A véméndiek is szeretik a dalt, s énekkaruk 1925-ig vezetheti vissza fennállását. Akkoriban 60—70 dalos vett részt a mozgalomban, külön férfikart és külön vegyeskó­rust is ki tudtak állítani. Kü­lönösen az 1935. utáni években számos szép díjat is nyert a dalárda. A dalosok tevékeny­ségét csak a háború vetette vissza, s a felszabadulás után is jó ideig nem hallották a — Tessék, nézze meg a kon­fekció részlegünk legújabb ké­szítményeit, — mondja a Mo­hácsi Vegyesipari Vállalat igaz gatója, miközben egymásután nyitja fel az asztalon levő cso­magokat. Nylon bakfis-, sárgl barna, és rozsdaszínű női blú­zok, fiú pizsama kerül ki a mintakollekciókból, amelyek­re néhány nappal ezelőtt kap­tak megrendelést a pécsi .nagy­kereskedelmi vállalattól. Szin­te nehéz elhinni, hogy az ízlé­ses, gondos kivitelű konfekció készítmények egy fiatal vál­lalat, fiatal munkásainak ter­méked. Körülbelül egy éve a mohácsi párt- és állami szervek kezdeményezésére és segítségével alakult meg ez a vállalat. Létrehozásával lehe­tőséget akartak adni a város­ban lévő fiatalkorú lányok, munkát nem találó asszonyok foglalkoztatására. Sok nehéz­séggel kellett megküzdeniök, amíg kialakították a folyama­tos termelést a jelenlegi há­rom részlegüknél: a konfekció üzemben, az „Epeda” rugóké­szítő és a szappanfőző mű­helyben. A vállalat közel 120 dolgozóiénak több mint fele 23 éven aluli, közülük igen so­kan egyenesen az iskolapadok­ból kerültek a munkapadok­hoz. Szakértelem, gyakorlat hiányában, egy teljesein új vállalatnál kellett dolgozniok ahol még a régi szakmunkások segítségére sem számíthattak. Néhány hónap után, mint be­széd után műsor következett, ahol a mágocsi úttörők ének­kel, zeneszámokkal versekkel és szavalatokkal szórakoztat­ták az öregeket. Utána a go- disai KISZ-szervezet tánccso- partja mutatott be régi tán­cokat. A járás 15—20 községé­ből nőszövetségi, vöröskeresz­tes és KISZ-szervezeti kikül­döttek vettek részt az ünnep­ségen és ajándékokkal szerez­tek örömet a szociális otthon gondozottainak. falubeliek a próbák idejét jel­ző énekhangokat. 1950-ben alakult meg újra, ezúttal a kultúrcsoport részeként, Man­dulás János vezetésével az énekkar, majd Pillinger Béla vezette évekig, s az újjáéledt kórus azóta is minden eszten­dőben részt vesz a megyei da­lostalálkozókon, szerepel az ünnepi rendezvényeken. Jó- néhány dicsérő oklevelet is si­került összegyűjtenie, de iga­zán kiemelkedő eredményekre még nem futotta az erejéből. Az pedig nyilvánvaló, hogy az énekkar jelenlegi vezetője, Mandulás János, csakúgy, mint az énekkar valamennyi tagja még szebb, még jobb eredmé­nyeket szeretne elérni, szeret­ne beleszólni a megye legjobb énekkarainak vetélkedésébe. Mindennek meg is lenne az alapja, mert. Véménden nem­csak szeretik a dalt, de van is sok tehetséges énekes. PairóRus kellene A legfőbb baj talán az, hogy nincs olyan társadalmi szerv, amely sajátjának tartaná a vé­méndi énekkart. Ennek a kö­vetkezménye, hogy hiányzik mindaz, amivel egy ilyen pat- rónus támogatni tudná az énekkart. Ha nagyritkán elin­dulnak a dalostalálkozókra, más községekben rendezett hangversenyekre, a községi ta­nács még csak kipréseli vala­hogy a költségvetésből az úti­költséget, de többre már nem futja. Nincs az énekkarnak még csak egy szobája sem, ahol rendszeresen tarthatnák a próbákat, megbeszéléseket. — Legalább egy akkora szo­bánk lenne, amelyikben elfér­nek az okleveleink — mondja Mandulás János. tanított munkások, a vállalat ..törzsgárdáját” képezték. — Kértük megrendelőinket, hogy legyenek türelmesek, megértőéle hozzánk, hiszen gyakorlatlan munkásokká; dolgozunk, sok esetben kia­lakulatlan munkakörülmények között. Megértést . 'kaptunk azonban a minőségi követel­ményeket nem csökken tették Mit tehettünk mást, megfelel tünk azoknak is. így erősödőt meg fiatal munkásgárdán!' Persze ahol ennyi fiatal lány van, nem hiányozhat a vi­dámság sem! Azonban csak elismeréssel szólhatok a fiata­lokról, akik többségükben nagy igyekezetted, , szorgalom­mal, jó minőségű munkát vé­geznek vállalatunknál. Ez az igazgató véleménye. Ezt bizonyítják a vállalattó kikerült termékek is, ame­lyek ellen mind kevesebb rek amáció érkezik. Az idén már tervet kell tel jesítaniök. Egy év alatt tízmillió forint értéket kell termelni. Az első negyedévben még nem sike­rült teljesen megfelelni a kö­vetelményeknek. Tea-vüket 96,6 százalékra teljesítették ebben az időszakban. Közrejátszott itt anyaghiány, munkaszerve­zési probléma is. Erősen fo- gadkoznak, hogy a második negyedévben behozzák a le­maradást. Elősegíti ezt az anyagellátás kedvezőbb hely­zete, a terven felül kapott megrendelések megnövekedé­Néha még az énekkar össze­állítása is nehézségekbe ütkö­zik. A bólyi találkozóra pél­dául Staubach Ödön, az ének­kar egyik erőssége azért nem mehetett el, mert a termelő- szövetkezet brigádvezetője lé­vén, jelen kellett lennie a bir­kák nyírásánál és a gyapjú átvételénél. A tsz gazdasági érdekei természetesen sokkal fontosabbak az énekkar sike­rénél, hiszen a termelőszövet­kezet eredményes gazdálkodá­sától az egész község jóléte függ. De azért, ha például a termelőszövetkezet lenne az énekkar patrónusa és a talál­kozón elért jó helyezés ily módon egy kicsit a tsz dicső­sége is lenne, valószínűleg si­került volna módot találni a helyettesítésre. „Nem a nehézség győz, hanem az ember“ Az eddigiekkel nagyjából át is tekintettük azokat a nehéz­ségeket, amelyek miatt a vé­méndi énekkar kénytelen sze­rényebb eredményekkel is megelégedni. — Bizony, nem könnyű így dolgozni — állapítja meg Mo­noszlai Endre, de nyomban hozzá is teszi: — azért mi re­méljük, hogy tovább jutunk, mert végül is nem a nehézsé­gek győznek, hanem az ember. Csak éppen nem úgy kell hozzálátni, hogy miért is nem megy, hanem úgy, hogy mit kellene tenni. Rögtön össze is dugjuk a fejünket, s percek alatt kiderül, hogy akadna al­kalmas helye az énekkarnak a művelődési házban, a könyv­társzobában, amelyet jelenleg csak a kölcsönzési órák ide­jén használnak, s amely nem­csak próbák és összejövetelek, A fiatal vállalat fejlődése nem mentes a gondoktóL Ahogyan erősödtek, mind fo­kozottabban rátértek a mun­kafolyamat tökéletesítésére. Uj gépeket kaptak, bevezették a konfekció üzemben a szalag­rendszerű termelést. aminek eredményei a termelés növe­kedésében jelentkeznek. De tovább akarnak menni: Mint vegyesipari vállaiat a helyi szervek javaslatára a la- kossáu mindennapi szükségle­teinek kielégítését kívánják növelni. Ennek kialakítása» ne hezíti, hogy a felsőbb szerveik még eddig nem döntötték el véglegesen a vállalat ie'le"ét, további fejlődésének irányát, A szolgáltatások növelése új lehetőségei adna a vállalat fejlesztésére. Az el­képzelések, a tervek már ki­bontakoztak. Szeretnének fe­hérnemű javítást, harisnyájává tást vállalni, a könnyen be­szerezhető háncs felhasználá­sával papucsokat, lábtörlőket, szatyrokat készíteni, vessző­kosárfonó részleget felállítani. Mindezekkel a foglalkoztatot­tak számát növelhetnék. Bíz­nak benne, hogy elképzeléseik megvalósításához segítséget kapnak. Az első negyedév lezárása­kor a tervteljesítés elmaradá­sáért még bírálat érte őiket. A félév befejezése után azonban szeretnének tervfeladatuk ma­radéktalan teljesítésével di­cséretet kiérdemelni. hanem klub céljára is megfe­lelő lenne. Kiderül az is, hogy a karnagyi tiszteletdíjra van költségvetési előirányzat. Csak éppen pillanatnyi nehézségek miatt nem tudták eddig kiad­ni, de ígéret van arra, hogy visszamenőleg is megkapja a karvezető. — Anyagi gondjainkat pe­dig úgy igyekszünk megoldani — mondja Mandulás János —, hogy a következő idényben több műsoros estet rendezünk. Kórusművekből, szólószámok­ból, tánc- és zeneszámokból olyan műsorokat tudunk ösz- szeállítani, amelyekre szívesen jön majd a közönség. Végül is csak egy gond ma­rad: kevés a karban a teno­rista. A harminchat tagú ve­gyeskórusban nincs igazán jó­hangú tenorista.' — Talán mert borivó köz­ség vagyunk, s a borivás el­mélyíti a hangot — tréfál Mo­noszlai Endre. Lehet is ebben valami igaz­ság, mert a basszushangú da­losok általános tetszést arat­tak Bolyban is. De hát a kar­ba tenor is kell... Növekszik az új nemzedék is. Az iskolai énekkar, ame­lyet szintén Mandulás János vezet, már gyakran szerepelt. Néhány év és a nagyobbacska gyerekekből felnőttek lesznek, közöttük talán akad majd széphangú tenorista, amennyi éppen kell a karba. Addig is azonban — legalábbis úgy látszik — o tenorista-utánpót- lás a véméndi énekkar legne­hezebben megoldható problé­mája. A többit némi megér­téssel, türelemmel, társadalmi összefogással könnyű megolda­ni és néhány év múlva talán már nem kell csalódottan niök a véméndi dalosak”ok, hogy más veszi át az első dí­Köuyvkötés, 4.Sírozás, papírvágás, számozás, lyukasztás, regiszterezés, lorítékok, tasakok, tokok, függőcimkék készítése és min­den e szakmába vágó szolgáltatás végzése. Pécsi Tempó Szóvetkezet könyvkötő és papírfeldolgozó üzeme PÉCS, PERCZEL UTCA 14. TELEFON: 43-72. 16164 — — Kéfezerötszáz közszükségleti cikket mutat be könnyűiparunk a Budapesti Ipari Vásáron (Mitzki) SZEREZZEN ÖRÖMET GYERMEKEINEK' MOST adja le a háztartásában összegyűlt rongyholladékot A hulladék árán felül szép színes LÉGGÖMBÖT és színes MOFÉM CERUZÁT kaphat ajándékba A MÉH VÄLLALAT TELEPEIN ÉS ATVEVÖHELYEIN 16 081 /í OÍú'tO’Sfrit Öregek napja Margit-majorban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom