Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

4 V P l. 0 1961. MÁJUS 7. \ Székely Júlia: A halhatatlan kedves A pécsi érettségizőit több mint SO százaléka tovább tanul „EMBEREK, ha boldogta­lanok vagytoík, vigasztaljon benneteket, hogy én is boldog­talan voltaim.” Ez a beethove- ni idézet áll Székely Júlia, városunkban élő muzsikus­írónő regényének élén, mint­egy megadva mottóját az el­következő ötszáz oldalnak. Nagy lélegzetű, hatalmas íve­lésű ez a könyv, a legújabb Beethoven-regény. Regény, és nem zenetörténeti mű — ezt mindjárt az elején jó tisztázni. Ne is keresse benne senki Beethoven műveinek elemzé­sét, még a legismertebb, leg­jelentősebb alkotások ismerte­tését sem találja meg. A zene- történetben járatlan halandó vajmi kevés magyarázatot kap mind zenetörténeti, mind vi­lágtörténelmi szempontból. Az írónő olvasójáról már eleve feltételez bizonyos ismerete­ket, amikor .nevekkel, évszá­mokkal, mű címekkel dobá- lódzik, minden különösebb felvilágosítás-adás és utalás nélkül. Az életrajzoknál szo­kásos időrendi vagy más kül­ső tematikai sorrendet is hiába keresnénk a könyvben. De nyilvánvalóan nem is ilyen is­meretek közlése volt az írónő célja. Hiszen Beethoven művei nek ismertetése könyvtárakat tölt meg, életrajzát is számta­lan változatban megírták. Szé­kely Júlia helyes érzékkel és remek írói ösztönnel elkerülte a „bölcsőtől a sírig1 ’-életrajzok sematizmusát, egy teljes életút megrajzolásának ezernyi buk­tatóját. A látszólag könnyebb, valójában azonban művészibb, épp ezért nehezebb, és ezúttal egyedül járható utat: a művé­szi intuícióból fakadó lélekta­ni ábrázolás útját választotta. Ennek az útnak gyakorlati megvalósulását Székely Júlia a keret-regény formával érte el. A regény ötszáz oldalát egy nagyon kedves, emberi közel­ségbe hozott, néhol talán kissé indokolatlanul bőbeszédű mu­zsikus, Theodor Wilke mond­ja el. Nein a legtehetségesebb muzsikusok közül való, de tél- ve fiatalos hévvel és rajon­gással Beethoven iránt. A Mester halálának huszonötö­dik évfordulóját azzal üli meg, hogy — mielőtt eljátsszák a cisz-moll vonósnégyest, el­mondja barátainak, muzsikus- tánsainak e huszonöt év tör­ténetét. „Azt, hogy mit láttam, hallottam, tudtam meg, mi­közben mint az ámokfutó, kergettem egy titkot, Beetho­ven titkát, mélyről azt hittem, nekem kell kiderítenem.” Mert a sors úgy hozta, hogy ez a Theodor Wilke ott lehes­sen Beethoven halottas szobá­jában, sőt segédkezhessen a lel­tár elkészítésében és így ke­zébe kerülhessen a Mester végrendelete, egy női arckép és egy' lévél. A KÉRDÉS, melyre az írónő hősén keresztül választ szeret­ne kapni ez: vajon ki lehet Beethoven címzés nélküli sze­relmes levelének címzettje, ki is az a sokat emlegetett, ke­resett, találgatott „halhatatlan kedves?” A keret-regény adta szerkezeti megoldás, az első személyben történő előadás élményszerű, szubjektív hang­ja rendkívül alkalmas arra, hogy feltáruljon előttünk Bee­thoven életének jelentős, nap­jainkig vitatott szakasza. „Nagy emberek magánéleté­ben kutatni nem hálás, nem rokonszenves, sőt nem is szük­ségszerű feladat”, — mondja egy helyütt Theodor Wilke, és ez nyilvánvalóan az írónő ál­láspontja is. Dicsérendő mér­téktartással és ízléssel, kike­rülve a csábítás kétségkívül erős vonzását, sikerül elkerül­nie azt, hogy Beethoven gon­dolatait, szavait, érzéseit kell­jen rekonstruálnia, ami túl­Í JAVÍTÁSRA, felújításra vállalunk j VILLANYMOTOROK fekercselését. Termel őszö-' vetkezetek, állami gazdasá- | '■ok motortekercselési mun­káknál előnyben részesül­jek. Megrendelés leadható: 'romlói Helyiipari Szolgál­té Vállalat. Komló. Kor­fuiit Lajos u. 21. Telefon: 20-92. 248 nyomórészt önkényes, írói fan­tázia szülötte lenne. Lenyűgözően gazdag adat­tárral dolgozik Székely Júlia. Óriási ismeretanyagot gyűj­tött össze, melyből tellett nem csak emberi jellemzésekre, ha­nem széles freskójú történel­mi korfestésre is, Napoleon korának izgalmas éveire, sőt olyan események bemutatá­sára is, mint Teleki Blanka bűnpere. Mindez élvezetes, színes stílusú írói nyelven megfogalmazva remek körí­tése a lényegnek (vagy csak ürügynek?!) a halhatatlan kedves keresésének, hogy Beethovenről vallhasson a szeretet és.rajongás magasan izzó hőfokán. THEODOR WILKE elindul az első, kínálkozó nyomon, és felbukkan az első női név: Giulietta Guicciandi, a Mond- schein-szanáta szépséges Cen­tessé ja. A muzsikus nem saj­nálja a fáradságot, sem a pénzt, elutazik Nápolyba, hogy a valóság láttán rádöbbenjen: nem az olasz nő a keresett lény. Tovább indul, újabb nyo mókán követi végig kitűnő lo­gikával felépített pszichológiá­val az összes lehetőségeket: taláHkoaik a kis Bettina Bren- tanoval, Goethe kedvesével, a berlini Amalie Sebald-dal, egy különös szépségű teplitz-i nyár élménye során Ráhel Levin-méL Aztán felbukkan­nak a Brunszvik-nővérek: Jó­zsiin és Teréz. Lírai szépségű részletek váltakoznak drámai feszültségű eseményekkel, le- bilincselően érdekessé vélik a könyv, ölelésnyi emberközel­be kerülnek hőseink, az írónő mérlegel, vitázik, de végül mégis arra a megállapításra jut, hogy egyik sem a halha­tatlan kedves. Felfokozott érdeklődésünk és várakozásunk a halhatatlan kedves kiléte iránt így végül is kilégítetlen marad, de ez nem jelent a regény iránt hiány érzetet. A könyv nem felel, mert nem is felelhet név szerint a feltett kérdésre. „A rejtély megfejtésének fontos­ságáról ma már nem vagyok meggyőződve. Fejtse meg a kutató tudomány, ha múlha­tatlanul szükségesnek látja. Én nem töröm rajta többé a fejem. Nem is gondolok többé rá. De Brunszvik Terézre igen. Es Beethovenre. Külöri-külön és együtt. Amíg élek, nem szű- nök meg rájuk gondolni. No, de most végre megérkezett a két hegedűs. Játsszuk el a cisz- moll vonósnégyest.” — feje­ződik be a könyv, Theodor Wilke és Székely Júlia vallo­mása. EZ A VÉGSŐ TANULSÁG rendkívül rokonszenves és őszinte: nem a „rejtély” meg­fejtése a fontos, hanem a cisz- moll vonósnégyes, a IX. szim­fónia, ; vagyis a művek, melyek a névtelennek maradt halha­tatlan kedves iránti érzésből fakadtak. Ha Székely Júlia könyvével ezt az igazságot akarta kifejezni, úgy elérte célját. Mást nem is tehetett. Amikor először hallottam az új Beethoven-regény születé­séről, kissé megriasztott: vajon lehet még újat, érdekeset írni Beethovenről? Székely Júlia bebizonyította: lehet A nagy számban megjelenő zenei tár­gyú könyvek sorában is Szé­kely Júlia regénye rangos he­lyet foglal el. Nádor Tamás Még néhány hét, s befejező­dik az 1960/61-es tanév. Ezek­ben a napokban sok általános és középiskolát végző fiatat határozta el, hol tanul tovább, vagy mit csinál az éretjtségi után. Ezeknek a fiataloknak a beiskolázása után érdeklőd­tünk Kabar Ferenc elvtársnál, a városi tanács művelődésügyi osztálya iskolai csoportjának vezetőjénél. — Hogyan halad az általá­nos és középiskolát végző fiatalok beiskolázása? — Ebben az évben aránylag zökkenőmentesen folyt, illetve folyik a beiskolázás. Ebben nagy szerepet játszanak az is­kolai társadalmi bizottságok, valamint a városi pártbizott­ság által szervezett négy elő­adás, amely a beiskolázás kér­désével foglalkozott. Előre láthatólag május közepére be­fejeződnek a középiskolákba és július első feléből a felső- oktatási intézményekbe törté­nő beiskolázások. — Mi a helyzet a középisko­lákba való beiskolázás terü­letén? — Pillanatnyilag a jelent­kezők száma sokkal több, mint a férőhely. További elsőosztá­lyok nyitásával kívánunk ezen segíteni. Nagy volt a „túlje­lentkezés“ különösen a techni­kumokba. Például a Gépipari Természetesen nem a ma élőkre gondolunk, mert azok­nak hírességét csak a jövő hi­vatott- megállapítani. Sokszor vetődik fel azonban a kérdés, hogy milyen szellemóriások fordultak meg helységeink­ben, kik azok az országos hírű eipberek, akik nálunk szület- tek vagy itt fejtettek ki fi­gyelemre méltó munkásságot, és kik azok a kiváló szaktu­dósok, akik behatóan foglal­koztak tájegységünk kérdései­vel. A tájöntudat felébresz­tése, vagyis valamely táj leg­jellegzetesebb kiválóságain ke­resztül a táj lelkének keresé­se, megállapítása, hogy táj­egységünk milyen sajátos szí­nekkel gazdagította az egye­temes nemzetet, az ember­földrajznak egyik legértéke­sebb kérdése. Tájegységünket illetőleg az irodalmi kiválóságok szem­pontjából ilyen legújabb sike­Sok nyeremény a foto dupla vagy semmi döntőién! Lázas izgalommal készülnek a város középiskolai fotoszak- körei a május 10-én délután négy órakor nyilvánosan ren­dezett szellemi versenyre. A legtöbb iskola elküldte már nevezését. Érthető ez az izga­lom, hiszen a tanulók a nagy nyilvánosság előtt adnak majd számot, hogy milyen munkát végeztek a fotókörben és ho­gyan tudják ezt adott esetben alkalmazni. Ez a verseny dön­ti el, melyik iskola csapata nyeri el a szép vándorserleget, valamint a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének szép díját. A Kossuth utcai állami fod­rászüzlet kirakatában elhelye­zett értékes díjak közül min­den résztvevő szívesen nyerne. A verseny iránt a felsőbb szerveknél is nagy az érdeklő­dés. A bíráló bizottságban je­len lesz a Népművelési Inté­zet vezetője, Bánszky Pál elv­társ, áa Magyar Fotóművészek Szövetségének ügyvezető tit­kára, a FOTO című lap fele­lős szerkesztője, a városi ta­nács v. b. népművelési cso­portjának kiküldötte és a Me­cseki Fotoklub tagja is." A ver­seny újszerű kezdeményezés, mely valószínű, országos mé­retűvé fejlődik. Ezzel bizto­sítja a fiatalság céltudatos fel­készülését a fényképezési és a képzőművészeti ismeretekre. Jó alkalom a verseny arra is, hogy a fényképész* foglal­koztató intézmények, szövet­kezetek a kellő szaktudásról bizonyságot tett győztesekből válogassák ki az alkalmazni kívánt utánpótlásukat. Sokat tanulhatnak az üzemi és városi fotókörök tagjai is, hiszen a kérdések felölelik a fényképezés teljes technikai, elméleti és gyakorlati kérdé­seit, de alapjaiban a fotoesz- tétikát is. A csapatok értékes dijain kívül művészi díjakat kap­nak az egyéni győztesek és sok száz éjtékes díjat nyerhet­nek a nézők is Rengeteg fotó­cikk, könyv, fényképészeti se­gédanyag kerül szétosztásra azon nézők között, akik helyes választ adnak a versenyzők által meg nem fejtett kérdé­sekre. A verseny jó szórakozást igér. Tánczenei számok, vi­dám jelenetek, szavalatok, magánszámok tarkítják a vál­tozatos műsort. Kiemelkedő száma a versenynek Bartal Ferencnek, az MTI fotóripor­terének élménybeszámolója. Eseményekben gazdag pálya­futásáról ad ízelítőt, melyben bőven akadtak derűs, izgal­mas pillanatok. A beléptidíj nélküli verseny a Városi Művelődési Ház (Dé­ryné utca 18.) nagytermében lesz. Azoknak a dolgozóknak is érdemes eljönni, akik el­foglaltságuk miatt a kezűéi­kor nem tudnak megjelenni, mert a műsor minden része hangulatos, vidám egységet képez. A verseny befejezése után a budapesti vendégek szívesen elbeszélgetnek az üzemek és vállalatok fotóköreinek prob­lémáiról. Bánszky Pál elvtárs szeretné, ha a fotókörök tag­sága és vezetői is megjelen­nének e rendezvényen. Így al­kalma volna a város fényké­pezést szerető dolgozóival köz­vetlen kapcsolatot is teremte­nie. Az iskolák versenyzőit szá­mos diáktársuk kíséri el, hogy szurkolásukkal az iskola csa­patát és társaikat győzelemre segítsék. Az első fotovetélkedő ta­pasztalatai alapján ősszel a felnőttek, a városi és megyei vállalati, üzemi fotókörök tag­jainak hasonló versenyét kí­vánják megrendezni. A versenyt rendező szervek a nagy érdeklődés miatt biz­tosították a verseny nyilvános jellegét. Megjelenhet minden­ki, akit érdekel. A fotóköröket e közlés alapján felkérjük, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. Biztos, hogy a verseny iz­galmas, szórakoztató és tanul­ságos lesz. H. Technikumba 604 tanuló kér­te felvételét s 146 tanulót tu­dott az intézet felvenni, de több mint 100 jelentkezési la­pot kellett visszaküldeni az Építőipari Technikumból is. 30 elsőosztály indul a közép­iskolákban 1100 tanulóval, de még további öt osztály indí­tására lenne szükség, hogy min denkit felvehessünk, akinek középiskolában van a helye. Pécsett 1277 általános isko­lás végez és ennek 75 szá­zaléka akar tovább tanulni, 22 százaléka ipari tanuló­nak, 3 százaléka pedig mun­kára jelentkezett. A megye területéről is sokan kérték felvételüket pécsi kö­zépiskolákba. Az otthonmara­dók száma szinte elenyésző. Az elmúlt évben a szülőknek még nagy része idegenkedett az 5 + 1-es oktatási formától. az idén fordítottjára változott a helyzet, de ezen belül még mindig egészségtelen az érdek­lődés aránya az autó-, motor-, villanyszerelő szakmák iránt. — Az érettségizők tovább­tanulása? — A végző középiskolások közül nem mindenáron és nem mindenki igyekszik az egyete­mekre és főiskoláiéra. Tavaly az érettségizettek közül a 60 százalékot is meghaladta azok­nak a száma, akik továbbtanu­lásra jelentkeztek. Ebben az évben 894 tanuló közül 463 akar tovább tanulni, 364-en munkára, 67-en pedig ipari tanulónak jelentkeztek. Az el­múlt években az orvostudo­mányi és a műszaki egyete­mekre erős tmjelentkezés volt tapasztalható, viszont az ag­rártudományi egyetemre és pe­dagógusképző intézetekbe ke­vesen jelentkeztek. Ez a hely­zet is előnyösen megváltozott, mert a jelentkezések megosz­lása sokkal arányosabb és így nem kellett mesterséges át­csoportosításokat végezni. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezettek közül jelentősen emelkedett azoknak a száma, akik már egy-két évig termelő munkában vettek részt. A végzett fiatalok közül, akik mégsem nyerhettek fel­vételt — hiszen többen lesz­nek ilyenek is. — azoknak sincs okuk elkeseredésre, vagy kétségbeesésre, mert várja őket az ipar, a kereskedelem, a termelő munka, ahonnan megismételhetik jelentkezésü­ket, vagy pedig a Dolgozók Esti Iskoláin megszerezhetik ugyanazt a végzettséget, amit a nappali tagozaton nem si­került — fejezte be nyilatko­zatát Kabar elvtárs. B. L. Híres emberek Pécsett és Baranyában rés összeállításnak tekinthet­jük Tüskés Tibor „Pécsi mú­zsa” című irodalomtörténeti művét. (Pécs mj. város taná­csa v. b. művelődésügyi osz­tályának kiadása 1958. 134 p.) Ebben felsorolja a Baranyá­ban és Pécsett született vagy nevelkedett, illetőleg irodalmi tevékenységet kifejtett kiváló­ságokat és lehetőleg közöl is valamit tájegységünkre leg­jellemzőbb írásaikból. A gaz­dag tartalmú kis művet sok kép, rajz és felvétel ékesíti, ami szemléltetően eleveníti meg az irodalmi kiválóságok helyi emlékeit Tüskés adatait az alábbiakban magunk is ér­tékesítettük. Így hogy csak néhány ne­vet ragadjunk ki a mi helysé­geinket meglátogatott nagysá­gok közül: a török Pécset 1664-ben ostromolta Zrínyi, a költő-hadvezér; Csokonai Vi­téz Mihály 1799-ben Szigetvárt járt s Pécsett nyomatta ki az előző évben „A haza templo­mának örömnapja” című ódá­ját; a keszthelyi születésű Nagy Ignác, az újságírás aty­ja és a soproni Frankenburg Adolf az 1820-as években Pé­csett tanul és itt válik íróvá és magyarrá a reformkorban. Vörösmarty 1822-ben megfor­dult Bükkösdön, Pécsett és Szigetvárt; Széchenyi 1834-ben Pécsváradon kutatott kőszén után, Vörösmartyt is és Szé­chenyit is Pécs 1848. március 19-i közgyűlése választja a vá­ros díszpolgárává; Petőfi Pé­csen és Mohácson át indult 1841-ben Pápára diáknak; Pécs 1848. március 19-én őt is díszpolgárává választotta; Jó­kai 1843-ban Harkányban, Gyűdön, Siklóson és Terehe- gyen légátuskodott, majd 1861- ben és 1865-ben a siklósi vá­lasztókerületnek lett ország- gyűlési képviselője; 1893-ban, ötven éves írói jubileumakor választották Pécs díszpolgárá­vá; Kossuth 1846-ban meglá­togatta Pécset, „a leendő gyár­várost”; 1848. március 19-én őt is Pécs díszpolgárává vá­lasztották; Liszt 1846-ban két­szer hangversenyezett Pécsett; Koczián Sándor („Pécs Pető­fije”) és Váradi Antal költők a kiegyezés után a ciszterek- nél tanultak; Eötvös József 1870-ben, a halála előtti év­ben járt Pécsett, ahol már 1848. március 19-én díszpol­gárrá választották. De megfor­dult itt Ady Endre (1910), Kosztolányi Dezső (1924) és Móricz Zsigmond is ismétel­ten (1934 és 1938). Minden tar lószínűség szerint Baranyában vagy Fejér megyében Tinó­don született és Pécsett járt iskolába Tinódi Lantos Sebes­tyén, itt született Sztárai Mi­hály, Istvánffy Miklós, Zsol- nay Vilmos, Baksay Sándor, Horvay János szobrász, Surá- nyi Miklós, Kodolányi János stb. Pécs egyik első, nagytu- dományú írópüspöke volt Mór (1036—1070); a XV. század második felében pécsi püspök volt az európai hírű tudós és haladó latin költő Janus Pan­nonius; Baranyában prédiká- torkodott a XVI. században Szegedi Kis István; Hajnóczy József 1785-ben a II. József szervezte pécsi kerületnek volt a titkára; Pécsett fejezte be teológiai tanulmányait Virág Benedek; itt járt gimnázium­ba Garay János és Babits Mi­hály; Vas Gereben (Radanko- vics József) és Tóth Kálmán pedig a Győrből Pécsre visz- szaköltözött akadémiának böl­cseleti karán volt hallgató; Baranya és Pécs kiemelkedő helytörténészei voltak: Koller József, Haas Mihály, Brüsztle József és Németh Béla; mű­vészettörténészei Gerecze Pé­ter és Szőnyi Ottó. Hát még mennyi az itteni talajból1 szár­mazott és országos hírnévre emelkedett férfiú, hogy csak a pécsi származású és itt ta­nult Péchy Simont említsük, aki Bethlen Gábor alatt erdé­lyi kancellár volt; vagy az ugyancsak pécsi születésű sta­tisztikus Buday Lászlót és a muzsikus Kerner Istvánt. Az elmondottakból követke­zik, hogy meglehetősen nagy feladatok várnak nemcsak a kutatókra, hanem a helyi könyvtárakra is. Rendkívül sajnálatos, hogy járási könyv­táraink, sőt megyei könyvtá­raink jó része is nincs birto­kában annak az anyagnak, ami saját járása, megyéje ku­tatása szempontjából feltétle­nül szükséges. Könyvtáraink­nak tehát arra kell tö­rekedniük, hogy minél na­gyobb tájismereti bibliográfiai anyaggal rendelkezzenek. Ez természetesen nemcsak a könyvtárban levő, de a más könyvtárakban feltalálható tájanyagot is tartalmazza a lelőhely megjelölésével, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel megszerezhető legyen. A hely- ismereti bibliográfia össze­állításához tehát a kutatáso­kat ki kell terjeszteni az or­szág nagy könyvtáraira is. Gsefcey István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom