Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-31 / 126. szám

19G1. MÁJUS 31.

IS A P Lö

5

99

Ott voltam a ion-kanyarnál...“

A Halálkanyar című magyar filmet vetítik a mozik. Sokan nézik könnyes szemmel a borzalmakat, amelyeket a film megrázó erővel felelevenít a vásznon.

Magvar Béla őrnagy,

a Pécsi városi Honvéd Kiegészítő Parancsnokság parancsnoka

— A IV. Légvédelmi Tüzérosztályhoz vonultam be 1941. novemberében. Még annyi kiképzést sem kaptunk, hogy sajátmagunkat megvédjük, máris a frontra vezényeltek, bár Pécs légvédelmét kellett volna biztosítanunk. Ruházatunk, felszerelésünk hiányos volt és 6 drb lőszerrel a tűz- vonalba vetettek bennünket. Ugyanakkor a Vöröskereszt által gyűjtött ruhákat pénzért árusították és a legénységnek járó élelemből a tisztek banketteket és fogadásokat rendeztek. Még a nevezetes nap — 1943. január 12. — előtt a 2. Magyar Hadsereg vezérkara átvizsgálta a védelmi vonalat és áttörhetetlennek minősítette azt. A hatalmas offenzíva idején ellenállásra gondolni sem lehetett és ami aztán következett. az nem szervezett visszavonulás, hanem menekülés volt. Az utolsó pillanatban kinyitották a raktárakat és az agyongyötört, elcsigázott baka, ha nem tudott magának parancsolni, leitta magát rummal, s megfagyott a nagy hidegben.

Az országúton hosszú sorokban menekülő tömegbe a német tisztek gépkocsival belehajtottak és eltiporták az embereket, ha nem nyitottak elég gyorsan utat. A Harkov felé vezető országúton én is megsebesültem. Karlövést kaptam.

A Pécsi Orvostudományi Egyetem gyengeáramú

elektremérnököt

vagy műszermérnököt, energetikust és főgépészt, valamint nyugdíjas gépész szakmunkást hűtőgépkezeléshez alkalmazna. Jelentkezés a munkaügyi csoportnál. Részletes önéletrajzzal.

Szigeti út 30. szám.

16525

Ennek is szomorú története van. Két szovjet parlamenter jött felszólítani bennünket, hogy adjuk meg magunkat, mert körül vagyunk zárva. Erre az egyik tiszt (később ezért ki is tüntették) pisztolyt rántott és lelőtte mindkettőjüket. Társaik ezek után, nyilvánvaló, hogy ők is tüzet nyitottak ránk. Nagyon kevesen kerülhettünk haza, mert a tüzérosztály több mint 70 százaléka pusztult el, vagy sebesült meg. Sokat, nagyon sokat lehetne még erről beszélni. A film mindezt igazolta, csak nem olyan részletességgel, mutatta be azokat a borzalmas napokat. de ezt nem is lehetett az emlékeztető és inkább dokumentum jellegű filmen.

Dr. Makoviczky Gyula,

a Közgazdasági Technikum igazgatóhelyettese

— Az iskola katedrájáról szólítottak a frontra. A 17. ezredben voltam tartalékos tiszt főhadnagyi rangban. Már kifelé menet sem volt nagy kedve a legénységnek. Velem és általában a tartalékos tisztekkel egészen más volt a legénység viszonya, mint a tényleges és a német tisztekkel. A timi áttörésnél sok orosz katona esett fogságba. Német tisztek és katonák őrizték a foglyokat és napokon keresztül éheztették őket. A magyar baka humánus volt még a fronton is. Katonáim és én sem tudtuk ezt a kegyetlenséget nézni, összeszedtük maradék kenyerünket és élelmünket (bár nekünk is nagyon kevés volt), de a németek nem akarták engedni, hogy átadhassuk az éhező katonáknak. Mi fegyveresen, szinte erőszakosan véghez vittük akaratunkat.

A Donnál, az M-kanyamál egy hídfő bevételére kaptunk parancsot. Minden tüzérségi előkészület nélkül kellett volna támadásba indulnunk. Csapatommal a kész halál elől úgy menekültünk meg, hogy néhány tányérakna felrobbantásával jelentettük: nem lehet a parancsot teljesíteni, mert az oroszok állandóan lőnek bennünket, (pedig magunk csináltuk a robbantásokat!). Ennél a vállalkozásnál, amelynek előreláthatóan teljes pusztulással kellett járnia, három zászlóaljból egyetlen ember sem tért vissza ::.

Nemesházi Mihály

— Én a 12. hadosztálynál teljesítetten szolgálatot. Jegyző- könyvvezetőként dolgoztam a hadbíróságon. 1200 km-t meneteltünk gyalog, de senki sem tudta, hogy hova és meddig? Úgyszólván tudatlanul csöppentünk a harcvonalba és hamar átestünk az első „tűzkeresztségen”. Azon a bizonyos napon, január 13-án, a szokásosnál jóval erősebb „harci zörejre” ébredtünk. Német harckocsik mentek előre, de ha- 'mar visszafordultak. Mindenki menekült. Főnököm, a hadbíró csak annyit mondott: „Majd jöjjön utánam.” De hova? — Ö pedig a hadosztályparancsnoksággal gépkocsin elrobogott. 28-an több száz km-t gyalogoltunk visszafelé. Egyik városban a nagy ruharaktárnál tartalékos tiszt akarta kicserélni rongyos csizmáját, de nem engedték, ugyanakkor egy óra múlva a raktár már lángokban állt. A német teherautóra felkapaszkodó magyar baka kezét puskatussal verték és bajonettai metszették ujjait. Borzalmas napok voltak azok : . :

A bíróság tevékenysége csaknem kizárólag a szökések büntetésére korlátozódott. A gyakori. szökéseket nehezen lehetett bizonyítani és a 3—4 év büntetést is felfüggesztették, mert szükség volt az emberekre. Egy közlegényt golyó általi halálra ítélt a bíróság (az ítéletet azonnal végrehajtották). mert az állandó veszély, a szinte biztosnak vehető halál elől a szovjet csapatok felé próbált szökni. Később már hosszú listákat kellett vezetnem a szökött katonákról. Egy 80 fős listát „elvesztettem”, aminek a főnököm is örült, mert kevesebb ügyet kellett tárgyalnia...

„Memento móri” (Emlékezz a halálra) — így szól a latin közmondás. Igen, ők hárman visszajöttek és emlékeznek . -.. Emlékeznek a Halálkanyarra, ahová az urak hajtották őket, ahol „csak meghalni lehetett”. De nem jöttek vissza sokan, nagyon sokan. Kétszázezer magyar:.,

<B. L.)

A lakosság érdekében...

Nem minden fekete,

ami sötét

— Képzelje! — mérgelődik lankadatlan és heves só- hajtozásokkal egy ismerős pécsi fiatalasszony — a KTSZ már a negyedik hete nem üvegezi be a lakásban az ablakot. A gyerek még áprilisban betörte a labdával. Másnap elmentem a KTSZ-hez, mire megígérték, hogy két héten belül megcsinálják. Elmúlt a két hét, az üvegesek nem jöttek, erre a férjem odatelefonált. Megint elmúlt egy hét, csak nem jöttek. A férjem ismét megsürgette, de nem jönnek ... Ezt írja meg!

G

ondoltam — megírom.

— Itt tessék felmenni, — mutatják a Pécsi Üvegező, Üvegcsiszoló és Képkeretező KTSZ üzlethelyiségében — ott fenn van az elnök kartárs irodája . . :

Talán a sok tükör-, és tábla- üveg miatt, de itt mintha minden egy kicsit hidegebb, zár- kózottabb lenne a kelleténél.

— Kérem, mi a megrendeléseket általában öt-hat nap alatt megcsináljuk — tiltakozik Horváth István, a KTSZ elnöke. — Igaz, az ősszel anyag hiány és a megrendelések zsúfoltsága miatt előfordult, hogy késtünk a munkával, de nálunk a lakosság az első.

A főkönyvelőnő segítségével előkerülnek a kimutatások, amelyek szerint a Pécsi Üvegező, Üvegcsiszoló és Képkeretező KTSZ-ben a múlt évi teljes termelési érték 1 millió 852 ezer forint volt, ebből a lakosság részére történt javítások forintértéke alig félmillió. Pon tosan: 25.9 százalék. A többi építőipari és állami munka. Tehát a KTSZ egész évi termeléséből mindössze negyedrész jutott a lakossági szolgáltatásokra.

Persze, nem minden fekete, ami sötét. A KTSZ végered ményben a javításokat megcsinálta, több-kevesebb késéssel, olyan eset nem történt, hogy valakinek „nyitva” maradt volna az ablaka a szövetkezet hibájából.

varos pereme:

D AINDOL

Szerényen megbújik, sőt fé- lig-meddig el is bújik a Mecsekben Pécs egyik „külvárosa'’ Daindol. Nem nevezhető már városnak, falunak még kevésbé. A város pereme, de Hem olyan értelemben, hogy tlmaradottabb része a városiak. Az utakat ugyan nem

szegélyezi betonjárda, s nem is fényes kirakatok sora közt sétálnak a daindoliak, de mégis érezhető, hogy e városrésszel is törődnek. Ezt legjobban a daindoliak veszik észre. Néhány évvel ezelőtt még az is problémát jelentett, hogy hol szerzik be a kenyeret, élelmiszert. Ma már három fűszer- bolt közt választhatnak. S az itteniek büszkesége, az új kul- túrház a szórakoztatásukról is gondoskodik.

Érdemes megállni a kultúr- háznál. Még két éve sincs, hogy megnyitotta kapuit. Jórészt társadalmi összefogás eredményeként létesült az iskola mellett. Heti két alkalommal filmvetítés van. S nem is egy olyan daindoli akad, aki életében először itt volt moziban. Táncmulatságok, előadások és különböző rendezvények tartására is van mód. Még a KISZ-szervezetnek is jutott hely a kultúr házban. Azelőtt bizony a fiatalok szabad idejű két legfeljebb a kocsmában tölthették vagy busszal beutazhattak a városba.

Büszkék a daindoliak a kultúr házukra. Sajnos, a mellette lévő iskoláról már nem mondhatjuk ugyanezt. Nem a tanítást kifogásolják, hiszen az iskola tizenkét pedagógusa mindent megtesz a gyermekekért. A hellyel van baj. Kicsi az iskola. Amikor ezelőtt har- mincegynéhány éve felépült, még nem számoltak azzal, hogy a két tanterem kevés lesz a gyermekeknek. Bár a tanács még két szükségtantermet létesített a szertár és egy pedagóguslakás feláldozása árán, még így is kevés a majdnem kétszáz tanulónak. Az sem oldotta meg a problémát, hogy két műszakban tanítanak. Tan terem és tornaterem, ez a leghőbb kívánságuk a pedagógusoknak is. így még politechnikai oktatásra sincs mód mz iskolában. A daindoliak is tudják, hogy másutt is szükség van iskolára, de reménykednek, hogy egyszer rájuk is sor kerül, s az új kultúrház után új iskolával is dicsekedhetnek.

Mintegy három kilométer átmérőjű körzetben vannak a daindoli házak szétszórva. Mégis mindenki ismeri a másikat. Szomszédnak nevezik még a tőlük másfél kilométerre lakót. is. Szőlőszonnszédom — szokták mondani. S így igaz is. Itt minden családnak megvan a maga 300—400 négyszögöl szölőcskéje, gyümölcsöse. A szabad idejüket is legnagyobbrészt ennek megmunkálásával töltik. Ez a legkedvesebb szórakozásuk. A vendégeknek büszkén kínálják a hegy aranyló levét: „Saját termés”.

Aztán ember legyen a talpán, aki el tud igazodni egy kis poharazgatás után a kacs- karingós utakon. Különösen estefelé. Nem mintha az utak lennének rosszak, vagy a világítás gyér. Szó se róla. A daindoliak meg vannak elégedve mindkettővel. Különösen

amióta bitumenezték az utat, amelyen a busz jár. A bor teszi ezt. Tréfásan mondogatják is, hogy a pécsiek által jól ismert Istenkút vize is annyi folcos télen-nyáron, mint az ő boraik. Kgyik Celsius, a másik szeszfok. Pontosan tizenkettő mindegyik. De valószínű nem a Celsius-fokok vonzzák a vendégeket vasárnaponként.

Mindenképpen kedves része a városnak Daindol. A zöld lombok közül ki-kikandikáló házacskái a festő vásznára kívánkoznak.

níLLEBRAND L.

— Nem olyan egyszerű ez <íérem — folytatja az elnök. — Sok a nehézség. Egyszer az anyaghiány. Aztán a szakmunkáshiány. Tizenhét termelőmunkás dolgozik a szövetkezetben, utánpótlás pedig nincs. Irtunk az iskoláknak is. Tíz tanuló kellene, hogy egy-két éven belül zökkenőmentes legyen a munkánk, mindössze egy jelentkező akadt. A munka sok, de a pécsi kisiparosok sem járnak ki üvegezni,, a vállalatok keretében lévő üvegező részlegek csak a vállalat részére dolgoznak ... Azt eem tudjuk, hová küldjük ezt a néhány embert. Amikor nálunk az úgynevezett csúcsforgalom van, nem lehet csodálkozni, ha késéssel dolgozunk... Az idén is csak egyetlen iskola rendelte meg most a munkát, hogy nyáron, amikor kevesebb a megrendelés, időben meg tudjuk csinálni ... Majd mind ősszel jön. Az iskolák, a magánosok is, és azok is, akik családi házat építenek, mert az a tapasztalat, hogy a családi házak zömét őszre fejezik be...

Es természetesen a lakosság sem angyal — de ezt majd én mondom el.

Gyakran megtörténik, hogy a magános megrendelő felkéri a szövetkezetét, csinálja meg az ablakot, de rendszerint elfelejt otthonmaradni. Az üveges kimegy egyszer, kétszer, egy e célra készített nyomtatványt is becsúsztat a levélszek rénybe — a megrendelő jelölje meg, hogy mikor tartózkodik otthon, — de ezek a cédulák javarészt a szemétkosárba kerülnek.

Az üvegező KTSZ-ben is

emberek dolgoznak:

Hogyan is mondta az elnök? „... Nálunk a lakosság az első ...”

Igaz. De aligha túlzás azt állítani, hogy jobban, is lehetne első.

A szakmunkáshiány kétségtelenül akadályozza a szövetkezet munkáját, de az ügy érdekében azt is meg lehetne szervezni, hogy az iskolás fiatalokat egyszer-egyszer elvinnék a szövetkezetbe, megmutatnák a diákoknak, hogy szép az üveges szakma, érdemes ezt a pályát választani — hiszen az írásos iskolai felhívásoknak aligha lesz megfelelő eredményük;

Nem lenne nagy fáradtság az sem, ha a közületeket megkérnék — ez elsősorban az iskolai javításokra vonatkozik, — hogy rendeljék meg a nyári iskolai szünetre a munkát. így időben elkészül és ősszel a lakossági szolgáltatás nem szenvedi kárát a torlódásnak.

A nyomtatvány ötletes módszer, de emellé talán azt is be lehetne vezetni, hogy a szövetkezet terület szerint is elosztja a munkát, terület szerint is megszervezi.

De hát sokféle módon lehet segíteni, hiszen ebben a szövetkezetben is — a lakosság az első.

*

Elcsípett telefonbeszélgetés egy pécsi lakos és a Bádogos és Szerelő KTSZ irodája között.

— Halló! Bádogos és Szerelő KTSZ? ... Kérem, sürgősen szerelőt kérek... valami történt a vízvezetékkel . ; i

— Hol lakik? .. -. Igen, rendben van... A szerelők reggel hétkor már kimentek, de lehet, hogy ma, legkésőbb holnap reggel küldünk szakembert ; i.

1 ó hire van a Pécsi Bádo- ' gos és Szerelő KTSZ- nek. Ha akadt is reklamáció — az egész város területén bizalomnak és megelégedésnek örvend a lakosság körében.

A jó hírt a lakosság véleménye bizonyítja, a KTSZ irodájában pedig a három zászló ás a tizenegy oklevél, amelyeket a szövetkezet az elöljáró hatóságoktól kapott. Az elnök kis könyvecskét őriz, amelybe i magánosok szokták vélemé- íyüket beírni. Mondhatnám: afféle dicsőségek könyve.

A szövetkezetben négy részleg működik — a bádogos, a vízvezetékszerelő, a lakatos és a rézműves. ötven termelő .ag van, legtöbbjük a bádogos és a vízvezetékszerelő részlegben dolgozik. A rézművesek — szinte ritkaságszámba menő szakma már — elsősorban a közületek, az egyetemek és a 'földművesszövetkezetek igényeit elégítik ki.

Számok? ... Statisztika? ..; Természetes, hogy ebből a „világból” Lackó Pál főkönyvelő tud a legtöbbet, és az már szin te jelképesen is igazolja a Pécsi Bádogos és Szerelő KTSZ példás hivatali rendjét, hogy a legbonyolultabb részletkérdésekre is pillanatok alatt tudnak válaszolni.

— Az egész város területén javítunk — mondja a szövetkezet főkönyvelője. — A tavalyi teljes termelési tervünk négymillió-nyolcszázezer forint volt.

A lakosság részére tavaly mennyi javítást készítettek?

— Egy pillanat! — szól készségesen, és valóban, egy pillanat múlva olvassa a kimutatásból. — Tavaly a magánosok nak pontosan 2449 munkát számláztunk, de ez csak egy része a javításoknak. Van edényjavító, hegesztő és esztergályos „részlegünk” is, ahol lábast, vödröt és egyéb egy-két forintos javítást végzünk. Ezek röl a javításokról csak készpénzfizetési blokkot 'adunk, és ilyen javítás naponta huszonöt harminc van.

— Panaszkodik a lakosság, elsősorban a „határidők” miatt — vetem közbe, gondolván, hogy a határidőkkel a Bádogos és Szerelő KTSZ-nél is hadilábon állnak.

— Szerelésre, javításra állandóan nyolc-tíz olyan szakemberünk van, akik kijárnak. Minden bejelentésre legkésőbb negyvennyolc órán belül kimegyünk, de ha sürgős esetről van szó, természetesen hamarabb is. A szerelők általában az előző napi megrendelések alapján reggel hétkor kimennek a városba, napközben nehéz lenne őket megtalálni, és máshová átirányítani, bár esetenként erre is lehet példát találni i. . Kérem, mi inkább az állami vállalatok megrendeléseit utasítjuk el, de a lakosság igényeit mindenképpen szeretnénk kielégíteni:.? #

Ez már szerényebben hangzik — a szövetkezet szeretné kielégíteni a lakosság igényeit, és az az igazság, hogy nagyjából ki is elégíti. Szerencsésen összehangolják a lakosság érdekeit és az állami vállalatok megrendeléseit. A Pécsi Bádogos és Szerelő KTSZ szakembereit megtalálni az állami vállalatok épületeiben, szociális otthonokban, óvodákban, és a magánosok lakásaiban, az új családi házak építésénél egyaránt.

Persze, az se minden arany, ami fénylik. Panasz, reklamáció itt is akad;

Erre is jut kapacitás, árra is jut. A bádogos részleg tavaly három új árucikket gyártott — hozzátéve, hogy közmegelégedésre. A horganyzott lemezből készült fürdőkádat, a kandallóhoz való nikkelezett hősugárzó rácsot és a fedlappal ellátott akna-keretet. Simon Imre újítása az egészségügyi mosdó, amelyből több olyan egészség- ügyi intézmény vásárolt, ahol nincs vízvezetékhálózat. A tizenöt literes tartállyal ellátott fajanszmosdó — „kapós” cikk lett:

A Pécsi Bádogos és Szerelő KTSZ népszerűségének és jó munkájának titka alighanem az arányok helyes elosztásában van. Szabadon megfogalmazva a mondást: ami az állami vállalaté, az az állami vállalaté, ami pedig a lakosságé az a lakosságé.

És ha netán időközben valaki reklamálna, mindezeknek ellenkezőjét állítaná — majd azt is megírom;

Thiery Árpád

í