Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-31 / 126. szám

IMI. MÁJUS 31. NAPLŐ A falu visszavár Több megértéssel, segíteniakarással kell fogadni a tsz-ek kéréseit Amikor a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt bányaüzemei­nek vezetőihez beérkeztek az új termelőszövetkezetek leve­lei, a pártvezetőségek meg az üzemvezetők egy kicsit megle­pődtek. Bányászokat kértek vissza a termelőszövetkezetbe. A meglepetés azonban nem tartott sokáig, hiszen tulajdon­képpen számítottak is erre. Megbeszélték, milyen ütemben tehetnek eleget a kéréseknek — és teljesítették. Hazaenged­ték azokat, akiket kértek. Van, aki termelőszövetkeze­ti elnök, vagy brigádvezető lett azóta s nem bánta meg, hogy hazament a falujába új­ra. S aki a növényápolásban vagy az állattenyésztésben dol­gozik, az is meg van elégedve. Szelinger József, Szőkéd község termelőszövetkezetének elnöke Pécsett, a statisztikai hivatalban volt előadó; Fon­tos beosztása volt, szerették, hozzáértéssel dolgozott. Mégis, amikor a gyorsan fejlődő me­zőgazdaságnak. szüksége lett rá, maga is örömmel ment, amikor kikérték a hivatalból. Sikerült is rövid idő alatt erős, szép reményekre jogosító ter­melőszövetkezeti gazdálkodást teremtenie. Bodán a termelőszövetkezet vezetősége az egyik pécsi bá­nyához fordult, hogy engedjék haza Varga Józsefet, rá is szükség volna. Fiatal ember, szerette mindig a falut, bizo­nyára hasznát vennék. És Var­ga elvtárs elment Bodára. Az­óta a termelőszövetkezet köny­velője lett; Ezek a levelek tehát meg­hallgatásra találtak, az lett az eredményük, hogy falura men­tek azok az emberek, akiket hívott és visszavárt a falUj A királyegyházi Arany­kalász termelőszövetkezet le­velei azonban másféle fogadta­tásban részesültek a pécsi ipa­ri üzemeknél és vállalatoknál. Az Aranykalász is szeretné már utolérni a legjobbakat. V Szeretné, ha a mostani év gazdálkodásában már nagyobb eredményeket mutathatnának fel. mint tavaly. S mivel tud­ják, hogy a párt és a kormány »helyesli, ha az iparban dolgozó volt falusi emberek visszamen­nek, ha szükség van rájuk a mezőgazdaságban, az Aranyka­lász vezetősége is bátor volt és megírt néhány kikérő leve­let. Vörös János, az Aranykalász elnöke nem sokat szól, csak kiteszi az asztalra a leveleket. Nem szeret már erről bészél- ni, azt mondja, mert olyankor csak a keserűség önti eh — Itt van, tessék! Ezt írta a Sportszergyár. Nagy hivatalos cégnyomat a bal felső sarokban: „Sport-, Hangszer- és Játékáru Válla­lat, Budapest”; — Hm. Pécsett keltezett le­vél, budapesti hivatalt» levél­Kirándulók, turisták évelem! Mem gond Harkányfürdőn, -'iklóson. Mohácson és Si- :>ndán az étkezés! Nem . kel] h'deg- és házikoszt, mer* kitűnő és olcsó ellá- ’ós: . biztosít egyének, cso­portok részére » 'RKÁNYFÜRDÖN: .Baranya” étterem. „Bá­nyász” étterem. „Zöld­kert” kisvendéglő „Nem­zeti” kisvendéglő HKLÖSON A VARBAN: .. V ár-kisvendéglő” '"'H ÁCSON: .Béke” étterem. „Pannó­nia” kisvendéglő SIKONDÄN: ..Vadásztanya” kisven­déglő Csoportok részére étkezést levél-, vagy telefon előren­delés útján az üzleteknél kell megrendelni. 16 314 papíron? Lássuk, mi van ben­ne? Olvassuk: „önöknek joguk­ban áll bírósághoz fordulni, ez ügyben lerakatunknak nin­csen joga intézkedni.” Vagyis az a lényeg, hogy hiába kéri az Aranykalász B. F.-et, nem adják. Bírósággal fenyegetőz­nek. De sok mindent nem ér­tenek ottan Pécsett, a fenti vállalat 22. számú fióktelepén, a Rákóczi út 68-ban! M. J. amikor elment Pécsre az Állatforgalmi Vállalathoz a termelőszövetkezet szervezése idején, azzal ment el, hogy csak aratásig lesz ott, aztán visszajön Királyegyházára. Nem ment vissza- Most hívták. S vele együtt kikérték a vál­lalattól Gy. F.-et meg Cs. K.-t is. Az állatforgalmi vezetői azt válaszolták, hogy nem adják vissza őket; mert nekik is szükségük van rájuk. A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalat igazgatója viszont más­képpen reagált a termelőszö­vetkezet kérő levelére. Úgy látszott eleinte, hogy mint az ipari üzemek túlnyomó több­sége, ő is megértette, milyen módon járulhat hozzá a szocia­lista mezőgazdaság erősítésé­hez; Az Aranykalász vezetőségé­nek levelére azt válaszolta még ez év február 28-án. hogy R. L.-t 1961 március 16-ával áthelyezéssel átadják a terme­lőszövetkezetnek. R. L. elv­társ. Királyegyháza szülötte, a falu népének jó ismerője, akit hívtak, várnak haza, azóta se jelentkezett otthon. Senki nem tudja, mi lett vele, hol jár, mit csinál, ott maradt e a pécsi vállalatnál mégis, vagy másho­vá vitte az útja. Olyan ipari üzem levelét ’S láttuk, amelyben az áll, hogy „biztosítsanak olyan megélhe­tést Ny. L.-nak és B. B.-nak, amilyen az üzemben van ré­szükre, akkor haza engedjük őket”; Nézzük ezeket a leveleket és nem hiszünk a szemünknek. Felelős vezetők, igazgatók írták alá mindet. Ipari üzemek vezetői. Olyan emberek, akik jól tudják, hogy a párt is, a kormány is helyesnek tartja, ha mindazok, akiket hívnak, hazamennek a falujukba; Ha nem akarnak menni — az más. Kényszeríteni senkit se lehet. De. aki menni akar. azt engedni kell. Az igazgatók kommu­nista módon, derekasan, jól álltak helyt, amikor a népi tulajdonba vett üzeme­ket kellett megvédeni a táma­dó ellenségtől. Most a maradi- ság. a régi módszerek, az ön­magukat túlélt mezőgazdasági termelési formák a haladás el­lenségei. Ezeket kell legyőzni Ezért kell hazaengedni azokat, akiket hívnak, s akik maguk is mennének. Ha pedig maguk se értik, ha azok se fogják fel, mit je­lent az. hogy haza várják őke*, akiket hazavámak. akkor hoz­zájuk is legyen még néhány felvilágosító szavunk. Ez az írás nem nekik címez- tetett, de róluk és hozzájuk is szólt; Gyevi Károly Befefezditött a fogászok ez évi továbbképzése A Jogászszövetség Bara­nya megyei és pécsi válla­lati és tanácsi jogász szak­osztálya 1960—61. oktatási év továbbképző-tanfolyamá­nak ünnepélyes záróülését tartotta. Az ünnepélyes záróülésen dr. Kemenes István, a tanfo­lyam vezetője a Magyar Jo­gászszövetség vezetősége ne­vében üdvözölte a megjelent vendégeket, kiemelte a vál­lalati és tanácsi jogászoknak a törvényesség megvédése és a népgazdaság érdekében ki­fejtett fontos szerepét. A most befejezett tanfo­lyam szakkörökben olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy azon még Tolna, So­mogy, sőt Zala megyékből is részt vettek. A Polgári Tör­vénykönyvből adódott gya­korlati problémák megoldá­sában legjobb eredményt él­ért hallgatók jutalomban ré­szesültek; Boglyázzák a lucernát a sellyei Ormánság I. Tsz 12 holdas tábláján. A tsz-nek betakarí­tás alatt van még 40 hold lucernája, 40 hold vágás alatt van s további 80 hold vörös­herét ezek betakarítása után kaszálnak le. A szabadságéit rendületlenül Szentlőrinci színjátszók balatonboglári vendégszereplése A falusi színjátszó napok ke rétében szombaton este a szent lőrinci „A szocialista kultú­ráért” érdeméremmel kitünte­tett színjátszóegyüttes szere­pelt a balatomboglári művelő­dési házban. A modern beren­dezésű, mintegy négyszáz em­bert befogadó színházterem az esőre hajló idő miatt nem telt ugyan meg, a megjelentek azonban nagyon hálásan fogadták a szentlőrinciek bemutatkozását, gyakran csattant fel a taps. A bemutatott műsor: „A szabadságért rendületlenül” címmel nagy írók, költők, ze­neszerzők a szabadságról írott műveiből adott szemelvénye­ket. A kezdeményezés igen he­lyes, feltétlenül követendő. Néhány tanulságot azonban le J.keli vonnunk a műsornak azok ból a hibáiból, amelyek részint a korábbi színjátszói „múlt” maradványai, részint a kísérle­tezés során, a műfaj ismeret­len voltából adódtak. A Táncsics Tsz agronőmusa Csak őszülő bajusza árulja el, hogy az idősebb korosztály­hoz tartozik. Pedig a közép- termetű, kissé köpcös ember fölött immár a hatvanhatodik esztendő száguld megállítha­tatlanul. Egyszer már nyugdíjba ment, de nem érezte jól ma­gát. Most ismét dolgozik és hangulata, energiája a régi. Tanárnak készült: tanult franciául, görögül és törökül. Be is iratkozott az egyetemre és később mégsem tanár, ha­nem gazdász lett belőle. A keszthelyi akadémiát 1922-ben kitüntetéssel végezte el. Hív­ták: maradjon Keszthelyen ta­nársegédnek. ö a gyakorlatot választotta. A Károly hajós- féle hitbizományi uradalomba került növénynemesítőnek. Az ő nevéhez fűződik az I'.ocska búzafajta tovább nemesítése. Tíz évig kellett várnia, amíg segédtisztből előléptették inté­zővé. A fizetés sovány volt, az állás bizonytalan és csak 1934- ben nősülhetett meg. Az egyébként szentesi em­ber végképp Baranyába költö­zött. Állandóan képezte ma­gát. Közel háromezer kötetes szakkönyvtára volt, amit a há­ború megsemmisített. A felszabadulás után, pon­tosan 1945 májusában távirat jött a Földművelésügyi Mi­nisztériumból: jelentkezzen szolgálattételre. Mezőhegyesre küldték főintézőnek. Az ö szí­ve azonban visszahúzott Ba­ranyába. 1949-ben már a Bólyi Nemzeti Vállalatnál dolgozik. 1957-ben a nyugdíjazás a Be- remendi Állami Gazdaságban éri. Nyugdíj. Várta is, meg félt is tőle. Harmincöt évi szolgá­lat után jól esik a pihenés — gondolta. — De ezt a harminc­öt évet nem lehet kitöröl­ni az emberből, különösen az olyan emberből, aki hivatásá­nak érezte azt, amit csinált. Már az első hetekben unta magát. Elővette hát diákköri foglalkozását, az instruálást. Instruálta akkor is a nálánál gyengébbeket. Hát most is ezt tette. Olyan gyerekeket vál­lalt, akik nagyon rosszul sze­repeltek az iskolában. Aztán hívták: jöjjön a siklósi várba teremőmek. Ha szükség volt rá, akkor felcsapott idegenve­zetőnek. Ügy megismerte a vár történetét, mint a tenye­rét. De azért ez nem volt iga­zi munka. Szobában lenni négy órát — ez nem neki való. Múlt év tavaszán megjelent nála a siklósi Táncsics elnöke, Dárdai János és azt mondta: — Sándor bácsi, jöjjön el hozzánk agronómusnak! Az első látogatást még nyolc-tíz követte és Sándor bácsi, Nagy Sándor kötélnek állt. A Táncsics agronőmusa lett. Először csak egy évre vál­lalta ezt a tisztséget, mert a nyugdíjintézettől azt a választ kapta: egy évig nem nyúlnak a nyugdíjához. Ebből az egy évből később azonban három lett. Űj rendelkezés jött és ő három évre írta alá a szerző­dést. Hatvanhat éves! Nem lát­szik rajta. Azt mondja: ezt annak köszönheti, hogy ö min­dig dolgozott. Nem tud egy percig sem nyugodni. Még a szabad idejében sem. Nemrég például felcsapott bőgősnek. Ez úgy történt, hogy a járási művelődési házban a János vitéz főpróbája volt. Az egyik lánya a francia királylányt, a másik meg lluskát alakította. A főpróba elmaradt volna, ha nincs Sándor bácsi. Megbete­gedett a bőgős. Ekkor előállt Sándor bácsi és azt mondta: — Majd én beállók helyet­te — szólt a karmesternek, aki csodálkozva nézett rá. — Ne csodálkozzon. Megvan ne­kem a bőgősvizsgám is. És ettől kezdve helye volt a zenekarban. Legutóbb a bólyi dalostalálkozón is ott volt. Kis füzeteket vesz elő. Eb­ben minden benne van. A tsz eredménye, öröme, bánata szá­mokban kifejezve. Az egyik­ben még összehajthatós térkép is van. Ezt is Sándor bácsi csinálta. Ha ránéznek erre a térképre: mindjárt tiszta ké­pet kap akárki, hol, mit ter­mel a termelőszövetkezet. Az egyik füzetben havi bontásban a tejtermelést vezette. — Az első négy hónapban hétezer literrel termeltünk több tejet, mint amennyit a tervünk előír — mondja csil­logó szemmel. örül, mint az az ember, aki ismét megtalálta a helyét, aki megtalált valami olyat, ami hosszú időn keresztül hiány­zott neki. Neki a föld, a mező­gazdaság hiányzott. Azt mondja: ebben a ter­melőszövetkezetben mindenki igyekszik és ezért jó is lesz ez a termelőszövetkezet. Jó lesz! És milyen jó érzés azt tudni, hogy ebben az ő keze is benne van. Szalai János Elsőnek talán a keret játékot kell említenünk. Bucsky Mi­hály elgondolása, hogy az ösz- szekötő szöveget történelmi hangulatot keltő jelmezek és kellékek felhasználásávál, Anonymusnak öltözött szöveg­mondóval mondatja el, alap­jában véve helyes. A látottnál sokkalta gördülékenyebb elő­adást kíván azonban az, hogy az összekötő szöveg gyakran utaló félmondattal végződik. Ilyenkor minden másodperc, amely a szövegmondó utolsó szavának elhangzásától a jele­net kezdetéig eltelik, kínosan hat. Néha pedig tíz-húsz má­sodpercig is tartott ez a vára­kozás. Amellett a hasonló té­májú szemelvények közötti összékötőszövegnek szellemes­nek fordulatosnak kell lennie, kerülnie kell az ismétléseket. Bizony, amikor az égő gyer­tyával megvilágított emelvé­nyen a ludtollat sercegtető Anonymus haxmadszor-negyed szer számol be arról, hogy „ez a szabadságharc is elbukott”, minden komoly szándék elle­nére már-már paródia hatását kelti. A maximalizmus egy fajtája az, hogy a műsor szerkesztője a magyar történelem minden fontosabb mozzanatáról igye­kezett megemlékezni az ösz- szeállításban. Nem sokkal a honalapítás után, Búvár Kund- dal kezdi meg, majd sorra veszi Dózsa Györgyöt, a mo­hácsi vészt, Zrínyi Miklóst, a kuruc szabadságharcot, az 1848-as szabadságharcot, a Tanácsköztársaságot, a fasisz­ta elnyomást, a felszabadulást, az ellenforradalmat, s végül jeienünkhöz ér. Ily módon a műsor sokat veszít szándékolt jellegéből, irodalmi értékek helyett mintegy a förl'nelem tan' önyv illusztrációját adja. Kevesebbel többet lehetett vol­na mondani. • Az irodalmi összeállítás egyik előnye a rendezés gya­korlatiasabb szempontjait te­kintve, hogy igen nagy a vá­laszték, a csoport olyan sze­melvényeket választhat, amely nek előadására a legkedve­zőbb személyi adottságokkal rendelkeznek a szereplők. Cseppet sem mindegy, hogy például Kossuth Lajos, korá­nak legragyogóbb szónoka, aki szavaival ezreket gyújtott láng ra, valóban szépen zengő han­gon szólal-e meg a színpadon, vagy pedig halk, fátyolos han­gon, ahogyan a műsorban tör­tént. Ä megfelelő orgánum hiányát a jelmez semmikép­pen sem feledteti, sőt, csak fel hívja arra a figyelmet. Nem helyeselhetjük, hogy ilyen irá­nyú válogatás helyett inkább o1 yan szemelvényeket válasz­tottak. amelyek a szereplők adottságainak nem fe’elne1'- meg, de részint szerzőjük ne­ve, rangja folytán, részint a felhasználható „hálás” jelme­zek révén külsődleges hatás el érésére alkalmasak. Viszont, ha már a jelmezes előadás mellett döntöttek, feltétlenül el kell kerülni az olyasféle baklövéseket, hogy például a Dózsát a tüzes trónra kísérő barátok csuhája alól hegyes or rú cipő és csíkos zokni villan elő. Ezeket a hibákat tekintve, szinte már természetes, hogy a színjátszók játékukban is elkö­vették azt a hibát, amit a ren­dező a válogatással: a külsősé - ges hatásvadászó eszközök al­kalmazását. Ezeket a hibákat nem azért soroljuk fel, hogy lerontsuk a kezdeményezés értékét, hanem azért, mert tanulságosak. Mind a szentlőrinciek, mind pedig más falusi csoportok számára. Az irodalmi műsor ugyanis egészen más műfaj, mint a színmű. Csak akkor éri el a célját, ha valóban irodalmi él­ményt nyújt a közönségnek, segít megérteni és átélni az író, költő mondanivalóját. En­nek a műfajnak nemcsak elő­nyei vannak, hanem buktatói is. Mig — különösen a könnyű műfajú — színdaraboknál „el­megy” némi hatásvadászás, az irodalmi műsorban sokkal feltűnőbb és visszás hatást keltő a szemelvény belső f ár­talmától elütő, vagy azt túl- harsogó színészi játék. Ahhoz, hogy a szentlőrinci csoport si­keresen haladhasson tovább a megkezdett úton, meg kell szívlelnie ezeket a tanulságo­kat, nem szabad megelégednie azzal, hogy tapsokat aratott, hanem hozzá kell látnia, hogy ezeket a „kinövéseket” :ecsi- szolja, saját erőit reálisa ' mér legelve, válla1 jón tovább, fel­adatokat, s amit vállal;, azt nagy igényességgel, a csoport tagjainak képességeit helyesen kiaknázva valósítsa is meg. A balatonboglári műsor, min den hibája ellenére, feljogosít arra, hogy a szentlőrinci egy üt testéi hozzáértéssel válogatott, igényesen előadott irodalmi műsorokat láthassunk, hiszen ami a legfontosabb, a szándék, a lelkesedés, az igaz ügy sze- retete élteti ezt a csoportot s még a hibák jó részét is ez a jó szándékú, lelkes nagyratörés okozta. Mészáros Ferenc /rfŐ/flré.s>V'p«f *. Várható időjárás szerda több órás napsütés, néhány lie'.yrn záporeső, főként ma délután mér­sékelt szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet ága­iéban 7—10 fok , között. Az á v -• ■ ír- keleti megyékben 10 fok \ nyugati határvidéken 7 fok alatt, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 17—21 fok közölt. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom