Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

6 N A P £ Ö 1961. MÁJUS » Hruscsov szombton este elinOy! Becs felé... Szovjet lapok a Hruscsov—Kennedy találkozóról N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke szombaton este elutazik Moszkvából: bár útközben megáll Kijevben, az Ukrán SZSZK fővárosában, útja már egyenesen Bécs felé vezet, a júniusi találkozóra. Hruscsov és Kennedy talál­kozójának közeledtével magá­tól értetődően mánd nagyobb a szovjet sajtóban is azoknak a cikkeknek száma, amelyek e találkozó jelentőségével fog­lalkoznak. A szovjet sajtó kommentátorai, idézik Hrus­csov jereváni megállapításait a Szovjetunió tárgyalókészsé­géről, s hangsúlyozzák, hogy a megegyezés lehetősége nem a szovjet kormány magatartásán fog múlni. A Za Rubezsom című kül­politikai hetilap szombaton megjelent számában vezér­cikket szentel ennek a kérdés­nek. „Mindenki tisztában van vele, hogy ez a találkozó — mint a hivatalos kommüniké is megállapítja — nem arra irányul, hogy tárgyalásokat folytassanak, vagy megállapo­dásra jussanak olyan kérdé­sekről, amelyek más országok érdekeit is érintik — írja a Za Rubezsom. — De pusztán az a tény is, hogy a találko­zás jó időben történik, jó le­hetőséget ad a világ két leg­nagyobb hatalma vezetőjének az első tanácskozásra, arra, hogy általános eszmecserét folytassanak a két ország kap­csolatait érintő alapvető kér­désekről. — Már ez a puszta tény is örömteli megkönnyeb­bülést jelenít a népeknek a je­lenlegi feszült nemzetközi helyzetben. Ez a világ minden részében azt a reménységet kelti, hogy Nyikita Szergeje- vics Hruscsov és John Kenne­dy találkozója az első lépést jelenti a megunt hidegháború felszámolásának útján.” A hetilap utal cikkében azokra a véleményekre is, amelyek szerint az Egyesült Államok elnökének „szilárd és kemény” magatartást kell majd tanúsítania Becsben Hruscsovval szemben. Ezzel kapcsolatban a Za Rubezsom megállapítja: egyes amerikai vezető köröket már a találko­zás gondolata is félelemmel tölti el, s ezek a körök arra törekednek, hogy a háborús pszichózis új és új fokozásá­val méginkább megmérgezzék a légkört. „Ez az egész veszélyes pro­paganda-kampány a hasznos találkozó körül éberségre inti a világközvéleményt. A hala­dó sajtó az egész világ egysze­rű embereinek véleményét ki­fejezve óva inti az USA elnö­két, hogy ne engedjen az el­lenséges nyomásnak. A küszö­bönálló találkozó nem hozhat hasznot, ha a hidegháború szellemében közelítenek hoz­zá. Az amerikaiak egész sor diplomáciai vereséget szenved- i tek, mert az új kormány nem akart szakítani Eisenhower kormányzatának csődbejutott politikájával” — írja a Za Rubezsom. Több lap szombaton utal a nyugatnémet vezető körök magatartására a bécsi találko­zóval kapcsolatban. A Pravda „Újságíró” aláírással élesen bírálja Adenauer kormányza­tának magatartását a bécsi ta­lálkozóval kapcsolatban. A lap hangsúlyozza: a legtöbb nyugati politikai személyiség helyeslőén fogadta a találkozó hírét, csupán Bonn fogadta az erről szóló közleményt nyílt riadalommal, ijedséggel. „Mint látható, a bonni politikusok közvetlenül, vagy közvetve rá akarják kényszeríteni az ame­rikai elnökre rosszakaratukat” — jegyzi meg a Pravda azzal kapcsolatban, hogy Adenauer De Gaulle-lal találkozik Ken­nedy párizsi látogatása előtt. Hasonló következtetésekre jut a Trud című lap is, amely a nyugat-németországi fasisz­ta gyűlésekkel foglalkozik. A lap hangsúlyozza a náci ma­radványok és Bonnban magas állást betöltő támogatóik arra törekednek, hogy megakadá­lyozzák a nemzetközi feszült­ség enyhítését, megnehezítsék Hruscsov és Kennedy küszö­bönálló tanácskozását. Seebohm bonni miniszter, a szudéta-német szövetség veze­tője .a kölni szudéta-német fasiszta találkozón nyíltan be­szélt erről. Kijelentette, hogy a Nyugat és a Kelet tanácsko­zásainak semmi értelme sincs. A szovjet sajtó az ilyen nyi­latkozatokkal kapcsolatban is­mételten leszögezi: a bécsi tár­gyalásokon csak akkor szület­het kedvező eredmény, ha a rosszindulatú tanácsadókat félretéve az amerikai elnök valóban jóindulattal, a meg­egyezés készségével utazik az osztrák fővárosba.. Hruscsov és Kennedy bécsi találkozójának hivatalos programja A szovjet fővárosban nyil­vánosságra hozták Hruscsov szovjet kormányfő és Kennedy amerikai elnök bécsi találko­zójának hivatalos programját. Hruscsov és Kennedy elő­ször június 3-án, szombaton 12 óra 45 perckor találkozik egymással Bécsben. az ameri­kai nagykövetség épületében. Utána 13 óra 30 perckor Ken­nedy ebédet ad Hruscsov tisz­teletére az amerikai nagykö­vetségen. 15 órakor az ameri­kai nagykövetség épületében folytatják Hruscsov és Ken­nedy aznapi találkozóját, amely 18 órakor ér majd véget Ugyanezen a napon Schärf osztrák köztársasági elnök va­csorát ad Hruscsov és Kennedy tiszteletére. Sztrájkok Chilében A Prensa Latina hírügynök­ség a chilei Santiagoból jelen­ti, hogy fokozódott a chilei dolgozók sztrájkmozgalma. Né­hány napja tart huszonhárom- ezer tengerész és kikötomun- kás sztrájkja, akik béremelést követelnek. Sikertelenül vég­ződött a munkaügyi minisz­ternek az a kísérlete, hogy megegyezés jöjjön létre a vál­lalatok és a munkások kép­viselői között. Chile déli részében már há­rom napja sztrájkolnak a vas­utasok, akik ugyancsak gazda­sági követeléseik kivívásáért harcolnák; Június 4-én, vasárnap dél­előtt 10 óra 15 perckor Hrus­csov a szovjet nagykövetsé­gen találkozik Kennedyvel. 13 órakor Hruscsov ebédet ad Kennedy tiszteletére a szovjet nagykövetség épületében. Ezt követi a két államférfi talál­kozójának befejező része. A tervek szerint Kennedy 15 óra 15 perckor távozik a szovjet nagykövetségről; Becs nem akar a hidegháború trontszínháza lenni Mondotta Schärf osztrák köztársasági elnök Dr. Adolf Schärf osztrák köztársasági elnök a bécsi ün­nepi hetek szombat esti meg­nyitóján mondott beszédében kitért a Hruscsov—Kennedy- találkozóra is. — Egy hét múlva — mon­dotta — miközben a bécsi ün­nepi hetek művészi és zenei eseményei csúcspontjukat érik el, a világpolitika kialakításá­nak színhelye lesz az osztrák főváros. Másfél évszázaddal a „bécsi kongresszus” után, de tökéletesen megváltozott világ ban, először találkoznak most Befejeződött az eviani értekezlet szombati ülése Szombaton reggel Evianban megkezdődött a francia—algé­riai tárgyalások negyedik ülé­se. A francia küldöttség szóvivő je a délelőtti tanácskozásról szólva csupán annyit volt haj­landó mondani, hogy a tárgya­lások légköre „változatlanul korrekt.” Az ebédszünet után, magyar idő szerint 15 órakor, folytat­ták az . ülést, amely ezúttal egy és egynegyedóra hosszat tartott; Minthogy az értekezletet to­vábbra is a legszigorúbb titok­tartás veszi körül nyugati hír- ügynökségi jelentések csupán arra utalnak, hogy ,.szombaton délelőtt már valóságos, mond­hatni élénk Vita folyt a tár­gyalóasztalnál“; Az AFP tudó­sítója szerint „ha eddig csak kerülgették is a tulajdonkép­peni problémákat, akkor most már valóban hozzákezdtek azok megvitatásához”; A következő ülést hétfőn délelőtt tartják. Bécsben olyan államférfiak, akiknek kezében van az em­beriség sorsa. Ezúttal nem lesz „kongresszus” és záró­nyilatkozatot sem írnak ala, amely aranyszegélyes boríték­ban a bécsi levéltárba kerül­ne, mégis előfordulhat, hogy a bécsi találkozás esetleg fordu­latot hoz a világpolitikai fej­lődésben. Remélni szeretnénk, hogy a javulás irányába mu­tató fordulatot. Schärf a továbbiakban han­goztatta, hogy Ausztria és Bécs — mint vendéglátó or­szág és főváros — az esemé­nyek alakulására nem gyako­rolhat befolyást. — Bécs és Ausztria — emel­te ki Schärf — nem a hideg­háború frontszínháza akar len ni. Az osztrákok és a bécsiek — bár a kis semleges Ausztria nem vesz részt a nagyok ta­nácskozásán — mindent el akarnak követni, hogy meg­könnyítsék a megbeszélések zavartalan lebonyolítását, kel­lemessé és kényelmessé tegyék Hruscsov és Kennedy talál­kozását, mert tisztában van­nak azzal, hogy saját sorsuk is kockán forog. Az élet parancsolóan követeli a német békeszerződés megkötését írja az Izvesztyija — Az élet parancsolóan. kö­veteli: vagy megkötik a német békeszerződést, amely megszi­lárdítja Európában a békét és Bécs a találkozóra készül Békemenet Ausztráliában Az ausztráliai Victoria ál­lam több ezer lakosa vett részt szombaton abban a békeme­netben, amely Melboume-ből Sale-ba, az U—2 típusú ame­rikai kémrepülőgépek támasz­pontjára indult. A békemenet résztvevői, akik a mintegy 200 kilométeres utat gépkocsin tették meg, hatalmas táblákon és röplapokon tiltakoztak az amerikai kémrepülőgépek ausztráliai elhelyezése ellen, követelték Ausztrália szabad­ságát és függetlenségét. Az áprilisban feledkezett időjárás gyakran megtréfálja mostanában a bécsieket. Na­pos délelőttökön olykor hirte­len a város fölé ereszkedik né­hány ólmos felhő St. Pölten felől, szárnyuk fennakad a Belvedere-kert öreg fáin és egyszeriben zuhogni kezd a zápor; így sodródtam én is a Ma­riahilfer Strassen egy bolthaj­tásos kapu alá, s mikor ta­nácstalan tekintettel pillantot­tam az elborult ég felé, a mel­lettem álló osztrák fiatalem­ber így vigasztalt: i— Ne aggódjék uram, ez a langyos eső gyerekjáték ahhoz a viharhoz képest, ami a Prá­ter stadionon végigsöpört: És magyarázatképpen fel­elevenítette a botrányba ful­ladt Rapid—Benefica labdarú­gó-mérkőzés néhány részletét, mely után tört padokat, sze- kémyi Coca-Colás üveget, té­pett esernyőket söpörtek ki a játéktérről. — Háromszázezer schilling volt az anyagi kár:.. — intett lemondóan, de csendülő hang­13M!>M £lő-, oldai- és utószövés ROJTOZÁS MOLYT ALANlTÁS RENDSZERES KARBANTARTÁS Hívásra házhoz megyünk. Pécsi Tempó Szövetkezet yceum utca 1. Telefon: 25-11. 16 415 jában megéreztem: az Európa Kupa küzdelmeiből való ki­esés mindennél jobban fájt a labdarúgás oszták barátainak. * Az elegáns Kärntner Strasse csillogó kirakatai a bennszü­lött bécsiek számára is mindig vonzó érdekességet jelentenek. Ezúttal a sétálók mégsem a tetszetős árukat szemelték, ha­nem a Hotel Imperial előtt, az öblösödé utca járdaszigetén verődtek össze, és szolid türe­lemmel várakoztak. — Társasutazásra indulnak? — találgattuk a szokatlan je­lenség okát, de Lorenz, újdon­sült barátunk csakhamar fel­világosított: — Az indonéz elnök, Su­karno vásárol az egyik üzlet­ben, őt várják az emberek. Néhány perc múlva kilépett a Ritz illatszerüzlet ajtaján a távoli ország elnöke. Mosoly- lyal viszonozta a bécsiek üd­vözlő intéseit, s amikor fekete fezes alakja eltűnt a gépkocsi­ban, Lorenz ezzel fordult hoz­zám: — Herr Sukarno egy kicsit már Bécshez tartozik. Több­ször is járt már nálunk, s mindig szívesen látjuk, akár államközi tárgyalásra érkezik, akár magánjellegű látogatásra. Lélegzetvételnyi szünet után még hozzátette: —■ Hallottam már politiku­soktól, amint azt mondták: Sukarno elnök egyben a bé­kés együttélés nagyköve­te is. * A Grabenen és a Ring út­jain megsokszorozódott ezek­ben a napokban a Presse — sajtó — feliratú kocsik száma; a Hruscsov—Kennedy-találko- zó lázában ég a város. A la­pok szalagcímekben harsogják a közeli találkozó előkészüle­teit. A bécsiek nem titkolják: rendikívüli megtiszteltetés szá­mukra, hogy a világ két leg­hatalmasabb országának veze­tője Becsbe adott egymásnak randevút, s a megbeszélés tervbe vett két napját egyben ■'z osztrák semlegesség elisme- éseként könyvelik el. A főváros polgármestere, Jonas, rádióbeszédben méltat­ta a Hruscsov—Kennedy-taláL­kozó politikai jelentőségét, s kiemelte: Bécs a vendégszere­tet olyan szellemében és olyan tisztelettel fogadja a két ál­lamférfiút, amely „méltán megilleti ezt a nagyjelentősé­gű és remélhetőleg eredményes politikai eseményt.” * A város szívében, a Ste- phans-platz környékén öles plakátok csalogatják a film­színházakba az embereket. Lollobrigida, Marilyn Monroe, Sophia Loren és más világ­sztárok képeit festették a ki- rakatnyi tablóikra, nem beszél­ve a Cafe Európa című „film­remek” sztárjáról, Elvis Pres- leyről, akinek csillaga a rock- and-roll változatlan népszerű­sége ellenére is hanyatlóban van: Itt, az cJcsó nyugati filmro­mantika utcai tárlatán pillan­tottam meg az arcot, amely­nek láttán ma mindenki a bor zalmak éveire gondol: Adolf Eichmann jóságosra mázolt képe néz szembe a járókelők­kel a Metro-mozá hirdetésén. „Eichmann und das dritte Reich” — „Eichmann és a Har madik Birodalom” a címe an­nak a filmnek, mélyet a Co- lumfoia-gyár készített Holly­woodiban, s melynek a bécsi la­pok szerint is nyilvánvaló cél­ja, hogy a náci gyilkos szeny- nyesét tisztára mossa. — Mi igazán tudjuk, ki volt Eichmann, nem kell nekünk filmről bemutatni — mondják a bécsiek. * A hajdani császárváros hí­ven őrzi a tűnt idők romanti­káját, a Hofburg remekbe- faragott oszlopsora, s a Práter óriáskereke, ma is éppúgy ide­genforgalmi érdékesség, mint évtizedekkel ezelőtt A divat friss hajtásai azonban óhatat­lanul belopták magukat a bel­városba, s a csokoládészín ha­risnya, a tűonrű cipő, no meg a szalmakalap ma már elen­gedhetetlen kellékei a női szép ségnek. Bécs derűs kedélye változat­lan. Talán mert a gazdasági konjunktúra ölén piheg, vagy talán azért, mert lakóiban is él a vágyódás a háborítatlan, békés hétköznapok után. Bánhidi Tibor biztonságot, vagy az esemé­nyek logikája következtében még jobban fokozódik az új háborús konfliktusok veszélye. Harmadik lehetőség nincs — írja szombat esti számában az Izvesztyija. Poljanov, a cikkíró rámutat, hogy a Szovjetunió már több­ször is figyelmeztetett erre; Vajon hallgat-é a Nyugat ezekre a figyelmeztetésekre? Nyugati sajtókommehtárokból ítélve a válasz nem túlságosan megnyugtató. — Egyes nyugati kommentá­torok a német békeszerződés és Nyugat-Berlin kérdésével kapcsolatban azt a látszatot próbálják kelteni, hogy az idő türelmes, nincs miért sietni, „ha már vártunk tizenhat évet, várjunk még ugyaneny- nyit”. — Ez csupán az egyszerű embereik félrevezetésére irá­nyuló kísérlet — állapítja meg a cikkíró. — A várakozás nem gyógyszer, hanem méreg a mai Európában. Az utóbbi évek eseményei ezt csak megerősí­tik. 1961-ben már odáig fej­lődtek a dolgok, hogy a német militarizmus nemcsak újból nyeregbe jutott, hanem atom­fegyverek után nyújtja kj a kezét. Nyugat-Berlin pedig —. a bonni tábornokok szavaival élve — a szocialista országok mellének szegezett revolverré válik. Vajon ilye» körülmé­nyek között nem bűn a vára­kozás? — A német nép és a többi európai nép nem kívánja ezt megvárni. Nem fog ölbe tett kézzel ülni a Szovjetunió sem, amelynek drága Európa béké­je. A német békekötés továb­bi halogatásából fakadó ve­szélyt a nyugati közvélemény is mindinkább megérti. — Az idő sürget. A Nyugat­nak választania kell: vagy megkötik a német békeszerző­dést, vagy tovább fokozódik a háborús veszély Európában. A Szovjetunió és a többi béke­szerető állam szempontjából e válaszút nem áll fenn: ezek az államok mipdig azért szálltak síkra, hogy 'Európa és az egész világ mentesüljön az- újabb háborús katasztrófáiktól. A Szovjetunió kész aláírni a né­met békeszerződést és ezen az alapon megoldani Nyugat- Berlin kérdését. Hajlandó alá­írni a békeszerződést mind a két német állammal, ha azok ezzel egyetértenek, vagy csak az egyikkel, ha a másik eluta­sítja. A Szovjetunió a Nyuga­tot is felszólítja erre az ész­szerű lépésre — írja befejezé­sül Poljanov,

Next

/
Oldalképek
Tartalom