Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

V \ P T 0 19(51. MÁJUS 81. ifii ii ii I ■■ II r - i w r Yoros pun kosa hétfőjén Verdi: TRUBADÚR Operabemutató a Pécsi Nemzeti Színházban X világ operaezínpadain egyik legtöbbet játszott, leg­népszerűbb mű Verdi: Truba­dúr című operája. Indokolt és helyes tehát, hogy az alap­repertoár megteremtésén fára­dozó pécsi operatársulat Ver­di második, nagyromantikus korszakában komponált híres operái, a Rigoletto és a Travia- ta után e romantikus trilógia középső tagját, a Trubadúrt is közönség elé viszi az évad ne­gyedik bemutatójaként; Az olasz egység megvalósí­tásáért operáival, népdalként terjedő áriáival, forradalmi kó­rusaival küzdő Giuseppe Ver­di műveiben az 1850-es évek­től észrevehető változás je­lentkezik. A korai művek: a Nabucco, Bmani, Macbeth után keletkező operák Verdi művészi fejlődésében új kor­szakot jelentenek. E már em­lített, a Rigolettóval induló és az Aidáig tartó, második nagy alkotó korszak a további stí­luskeresés mellett kiforrott művek egész sorát hozza, me­lyek jellemzői; hogy a nyitány már szerves, egységes része az operának és a dráma alaphan­gulatát híven kifejezi; az áriák rövidebbek, a drámai helyzetet tömörebben ecsetelik, a kóru­sok csak drámailag indokolt esetben lépnek fel és azok sze­repe mindenkor cselekvő jel­legű; a zenekar szólam- és hangzásbeli kidolgozása éret­tebb, szerepe önállóbb, dráma­ibb. Mindezek a jegyek fellel­hetők az 1852-ben keletkezett Trubadúr című operában is, melynek színhelye Spanyolor­szág földje, ahol a XV. század elején pártviszályok, belső har­cok dúltak. Itt élt Luna gróf, az ország egyik leggazdagabb várura. Vele, a benne megsze­mélyesített feudális urakkal áll szemben az opera főhőse, Manrico, a trubadúr azaz ván­dorénekes, az elnyomói ellen felkelő nép vezére és szeren­csétlen sorsú nevelőanyja, Azucena. Marrrico Szerelmét, küzdelmét, tragikus halálát festi izzó drámai színekkel Verdi zenéje, mely feledteti velünk az Antonio Garcia Gut- tierez spanyol drámaíró mű­véből Salvatore Cammarano által készített szövegkönyv borzalmait, a sók kegyetlensé­get, a füstölgő máglyák tövé­ben lejátszódó, elcserélt gye­rekről szóló rémtörténetet, — a zenét figyeljük, Verdi egyé­ni és mégis mélyen az olasz népiélekben gyökerező dalla­mait, melyek a Trubadúrt a legszebb romantikus operák közé sorolják. A Trubadúr ze­néjének kivételes értékét mint­ha előre megérezték volna Eu­rópa operaházainak igazgatói. Még le sem írta Verdi az utol­só kottafejeket, máris megin­dult a verseny az opera első előadásának jogáért. A Tru­badúr lett Verdi első operája, melynek kottaanyagát az 1853. januárjában a római Apolló- színházban tartott és még a Rigoletto sikerét is túlszárnya­ló bemutatója után a világ va­lamennyi operaháza hetek alatt megrendelte. Úgy véljük, aligha találnánk olyan opera- kedvelőt, aki ne látta volna már a Trubadúrt (Pécsett is több ízben előadták), ha nem is operaszínpadon, de a mozt vásznán, vagy zenéjét ne is­merné rádióból, hanglemezről. Az operának ez a nagy közismertsége hálás könnyebbséget jelent a mostani bemutató szereplő- gárdájának. Az ismert áriák és jelenetek mindig könnyebb és átütőbb sikert aratnak, mint azok. amelyeknek előbb az is­meretlenséggel kell megküzde- niök. E könnyebbség azonban csak látszólagos. A pécsi be­mutató résztvevőinek helyzete ugyanis — épD a sokféle, a ’écst Cementáruloarl Vállalat nácsi telepére 7 fő LAKATOS és 1 fő ESZTERGÁLYOS szakmunkást alkalmaz. Jelent­kezés a vállalat munkaügyi osztályán. Pécs. Siklósi út 10. 16192 legkiválóbakkal való hangle­mezfelvétel, rádióközvetítés ismeretében — nehezebb is. Lényegesen magasabbra toló­dott még az átlag operalátoga­tó művészi igénye is, ég nem elégszik meg pusztán lokál­patriotizmusból gyengébb szín­vonalú produkcióval. Hogy ilyen magas mércével mérve is dicséretesen nívós, bár némi­leg még egyenetlen teljesít­ményt nyújtott a pécsi Truba- dur-bemutató, az elsősorban a másfél esztendő alatt művé­szileg összekovácsolódott együt tes érdeme. E megfeszített munkával, lelkes művészi am­bícióval dolgozó társulat ösz- szefogó ereje, mozgató motor­ja kétségtelenül Paulusz Ele­mér, akinek alapos hozzáértő betanító mimikája. karmesteri vérmérséklete, színes zenei kép zelete nagy hatással van mind­azokra, akiket irányít: első­sorban természetesen a zene­karra, de nem kevésbé a szín­pad művészeire, az énekesekre és a kórusra is. A rendezővel való egészséges összhangja következtében alakulhatott ki az előadás egységes stílusa is. Ez a stílus a romantikus szen­vedélyesség hevében fogant: Dr. Németh Antal céltudatos és logikusan felépített rende­zésének legfőbb erénye, hogy engedi áradni, előtérben ma­radni, főszerepet játszani Ver­di zenéjét, azt a zenét, mely csodát művel: áthidalja a dra­maturgiai szakadékokat és el­hiteti a lélektani valószínűtlen ségeket Ez a rendezés élénk, színes képeket varázsol a szín­padra, különösen a tömegjele­netekben nem egy leleményes ötlet az igazi értélemben vett hatásosságot szolgálja. Támo­gatták elképzeléseiben Vincze Győzőnek a viszonylag kicsiny színpadon is monumentális ha­tást keltő díszletei, továbbá Majoros Teréz és Heriszt Já­nos stílusos kosztümjei. A vi­lágítás sohasem öncélú kifeje­zőeszközével élve sikerült to­vább fokozni a drámai hangu­latot. Különösen jónak talál­tuk az előadás ritmusát. amit Paulusz Elemér dirigensi tem­pói is aláhúztak. Mintha azon­ban Paulusz néhol túlhajtaná a tempót, ami különösen a kórusnál okozott némi zökke­nőt. Egyébként a Dőry Miklós irányította kórus meglepően jó hangzással és biztonságosan oldotta meg a Trubadúr igen jelentős énekkari feladatait. Külön dicséretet érdemel * a férfikórus; A szólóénekeseket tekintve a Trubadúr kettős szereposztás­ban kerül a közönség elé. A premieren éneklő gárda élén a Leonórát megszemélyesítő Illés Éva kimagasló teljesít­ményt nyújtott. Kiváló szop­rán énekesnőnk ezúttal hálás feladathoz jutott. A tragikus sorsú lány alakját szívből jö­vő, egyszerű eszközökkel és mély átérzéssel formálja meg. Erőteljes volt és meghitt, tö­retlen fénnyel ragyogó, drámai vivőerejű orgánuma átívelt a zenekar legforróbb érzelmi ára dásán is, de éppúgy megtalál* ta a szükséges piano-éneklés árnyalatait. Illésben kitűnő Verdi-hősnőt ismertünk meg, hisszük, hogy lesz alkalma ezen az úton tovább haladnia. Szinte egyenrangú művészi tel­jesítményt nyújtott Azucena szerepében Fónagy Gertrud. Eddigi kisebb szerepeiben már jónéhányszor megmutatta, mi­lyen nemes zengésű alt hang­anyaggal és megbízható játék­készséggel rendelkezik. Ma be­bizonyította, hogy énekesi és színészi eszközeiből egyaránt telik Azucena roppant művé­szi feladatokat igénylő figu­rájának hiteles ábrázolására is. Remekül érzékeltette a ket­tős mozgató erőt: szeretet et nevelt fia Manrico iránt és a vágyat, hogy anyja haláláért bosszút álljon. Forrongó, vul­káni lelkűiét tükröződött Fó­nagy zenei megformálásából, a máglya-vízió pedig egyenesen démoni erőket érzékeltetett. E két, magas színvonalon bemu­tatkozó női főszereplő mellett a férfiénekesek alakítását ke­vésbé üdvözölhetjük ilyen lel­kesen. Manrico szerepében Csongor Józsefet hallottuk. E szerep minden becsvágyó te­norista nagy próbatétele. Iga­zán jól csak az tudja megol­dani," aki a III. felvonásban egymásra következő, ellentétes hangulatú két áriát egyaránt tökéletesen interpretálja. A gyengéd, lírai hangra nyom­ban következő világhírű „Stret­ta“ elsodró lendületű előadása még egymagában sem könnyű feladat. Csongor József is in­kább küzködött még a feladat­tal, bár adottságai megvannak ahhoz, hogy előbb-utóbb jó Manrico legyen. A másik fő­hős, Luna gróf tulajdonkép­pen ellenszenves jellem. Ennek ellenére Verdi a II. felvonás­ban szép, férfias és mégis gyengéd áriát ad ajkára. Fo­dor Pálnak a kínálkozó lehető­ségek kihasználása, hangban és játékban egyaránt csak rész­ben sikerült. Figyelemre méltó volt Ferrando, terjedelmét te­kintve nem nagy, mégis igen fontos szerepében Bércéit Ti­bor. Ha ugyanis az opera meg­lehetősen kusza cselekményét nem ismerők. Fetrandónak az operát indító elbeszélését meg­értették, úgy a továbbiak már nem okozhatnak nehézséget. Bercelinék még fokozottabban kell ügyelnie a tiszta szöveg- mondásra, hogy zeneileg egyéb ként szépen megoldott felada­tát maradéktalanul teljesítse. A kisebb szereplők közül kel­lemes meglepetést keltett Nagy Józsa Inez figurájának zenei­leg is pontos tolmácsolásával, de a többiek: Bonnet Kálmán, Turza Imre és Kocsis Péter is sikeresen találták meg he­lyüket az együttesben. Ezekután nem nehéz hatal­mas közönségsikert jósolni a Trubadúr gondos és igényes pécsi előadásainak. Nádor Tamás Három veterán ül az MHS városi elnökségének irodájá­ban: Mahó Lajos nyugdíjas parkettamunkás, Drescher János és Cservenka Győző nyugdíjas bánijászok. Nagy idők nagy tanúi és cselekvő részesei. 1918 pünkösdhétfőjé­re emlékeznek, amikor még fi­atalok voltak, és ... De adjuk át a szót nekik. Az újságíró itt csak krónikása lehet az eseményeknek. Mahó Lajos: — A 6-os gyalogezred akkor a Frigyes laktanyában állo­másozott. Én a géppuskás- század irányzója voltam, alig húszéves legény ... Az ezredben 700—800 olyan katona volt, akik orosz fog­ságból tértek vissza. Heimkeh- rer-eknek neveztük őket. Meg­járták Oroszországot, átéltek egy vagy két forradalmat is, ők már tudták, amivel mi még nem voltunk tisztában: az esztelen háborúnak véget lehet vetni, csak visszafelé kell fordítani a puska' csövét — elnyomóink felé. ök kezdeményezték a fel­kelést is. Amikor pünkösd hét­főjének reggelén parancsot ad­tak nekik, hogy szeretkezze­nek fel, mert indulunk a front­ra, megtagadták az engedelmes séget. A laktanyaudvarra özön lödek, a békét éltették, s csat­lakozásra hívtak bennünket is. Mi — már az előző napokban megígértük nekik, hogy támo­gatni fogjuk őket, — azonnal a pártjukra álltunk. Nem sokkal később géppus­ka ropogott. Az egyik tiszt — Pécsi nevű főhadnagy — egész sorozatot eresztett bele egy heimkehrerbe .., Néhány perc múlva a tiszt is halott volt. Utolérte a megérdemelt go­lyó ... A többi már ismert. A Lég­AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN nagyszabású sorozatot indít MÖRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ. Címe: ff Az én könyvtáram it Megjelenik minden hó 1-én. A kiadó egy gondosan kivá­logatott sorozattal az ifjúsági irodalom „aranykönyvtárát” kívánja a fia talok kezébe adni. Az első kötet — Gárdonyi: „LÁTHATATLAN EMBER” című regénye július július elsején jelenik meg. „A MILLIÓK KÖNYVE” sorozatra is előfizethet A SZÉCHENYI TÉRI KÖNYVESBOLTBAN. 16 216 Katonaság szállta meg a Széch enyj teret. szeszgyár utcához, illetve a temetőhöz vonultunk. Ropog­ni kezdtek a fegyverek, mert ellenünk küldték a 19-es gya­logezredet ... Cservenka bácsi veszi át a szót: — Abban az időben nagyon nehéz sorsunk volt. Hadi­üzemnek nyilvánították a bá­nyát, katonai parancsnokság dirigált felettünk. Tíz órát dolgoztunk, kukoricamálét et­tünk, a legkisebb ellenkezés­ért fogdába csuktak bennün­ket. Ott volt az akna mellett a fogda, onnan kísértek min­ket a bányába. A fogdában még prices sem volt, a hideg kövön feküd­tünk. Többen meghaltak tü­dőgyulladásban . . ; Az „engedetlen” bányászok­nak vasárnap reggel jelentkez­niük kellett a katonai parancs­nokságon — közöttük nekem is. Az alezredes rámparan­csolt, hogy maradjak az ud­varon, s álljak vigyázzban. Reggel nyolctól déli tizenket­tőig vigyázzban ... Nem bír­tam, elernyedtem. Az alezredes az ablak mö­gül nézett a meleg szobából. Amikor észrevette, kijött, s lovaglókorbáccsal verte a füle­met ... Drescher János: — Mi a kassziáni réten kártyáztunk, amikor hírét vettük a lázadásnak. Azon­nal felkerekedtünk, mind a tizen-tizenöten. A Porcelán- gyár mögött fegyvert kértünk a 6-os katonáktól. Bevetettük magunkat a temetőbe, süví­tettek a fejünk felett a go­lyók. Három oldalról lőttek bennünket.. . Vissza kellett vonulnunk a túlerő elől. Cservenka bácsi: — Amikor a két 6-os kato­na kijött hozzánk a bányate­­lepre, s megtudtuk mi történtf azonnal megrohantuk a bániak katonai parancsnokságát. We őrt álló katonák hanyatt-hom­lok menekültek. Feltörtük a fegyverraktárt... Az alezre­des pisztolyt fogott ránk, de amikor meglátott bennünket — vagy háromszáz bányász­nál volt fegyver — lebújt az ablak mögé. Csak a keze nyúlt fel, a telefonkészüléket keresve, de kilőttük kezéből a hallgatót... Néhány perc múlva a~*fog- lyunk volt a főhadnaggyal együtt. Most már remegtek' hóhéraink és kínzóink, de utol érte őket sorsuk végzete: a két 6-os katona agyonlőtte őket Szent János kútnál. A város felé indulva szem­betaláltuk magunkat a nagy túlerővel. Egész estig harcol­tunk, aztán vissza kellett vo­nulnunk. .. Az egyik bányász tüdőlövést kapott. Másnap a Fehérvári lakta­nyába kísértek bennünket. Né­hány nap múlva összeült a rögtönítélő bíróság. A két de­rék 6-os katonát, aki kijött hozzánk, halálra ítélték. Ta­kács honvéd és Berta tizedes volt a nevük. A szemem előtt végezték ki őket. t Már a kivégzés előtt meg­jelent a hullaszállító kocsi pléhkoporsókkal. Be akartak kötni a szemüket, a pap ffel­szólította őket, hogy imádkoz­zanak. i Berta tizedes nem engatíte bekötni a szemét. A papöWis elzavarta: — Menjen innen, maga nép­butító ... Néhány hónap múl­va maguk következnek!,... Ide lőjenek! És eldördült a «őrtűz. M. L. A z Osztrák—Magyar Mon- archia számtalan gya­logezrede közül az egyik. A Délvidék szerb, horvát, ma­gyar fiaiból sorozták állomá­nyát. A törzs Pécsen volt, nem merték őket Újvidéken tarta­ni, mert a háború negyedik esztendejében a horvát he­gyek erdőségei már tele vol­tak a „zeleni káder” (zöld ká­der) katonáival.. Ragyogó pünkösdi reggel ébredt ránk. Már hetek óta folyt a készülődés a Tettyén, egy minden eddiginél nagyobb méretű ünnepély rendezésére a honvéd árvák javára. Mert sok volt az árva, gyengécske a közsegély és a Korona érté­ke egyre romlott, romlott s vele ellentétes irányban az el­keseredés nőttön-tőtt. A pécsi polgár „kitett” magáért, meg­töltötte a fennsíkot, könnyen szórta az amúgyis veszedel­mes méretekben szaporodó koronácskáit. Kapott is érte ízelítőt a csatából, amit ed­dig közelebbről nem láthatott. Este röppentyűk színes kavar­gása a romok felett, srapnel­lek vijjogása, egy-egy bomba robbanása borzolgatta idegeit, a keresztnél, a tér feletti szik­lákon géppuskák feleseltek egymással. Közben a tribünön élő sakkfigurákat mozgattak, a feketéket egy Mefisztő jel­mezes alak, a fehéreket fehér békeangyal. Pünkösd hétfője is szép na­pot Ígért. A jó polgár még csak alig nyitogatta szemét, mikor a Búzatér felől fegyver­ropogás riasztotta fel. Ijedten bújt meg otthonában • 6^0§0K rémülve hallgatta a golyók fütyülését, koppanását a ház­tetőkön. Aztán -gyorsan elter­jedt a hír, fellázadtak a ha­tosok. A Frigyes-laktanya (Légszeszgyár utca) udvarán menetzászlóaljat sorakoztattak fel. Vissza kell menniök a harctérre, a lövészárkok szeny- nyes poklába, a halálba. És hányadszor már? És miért? Egy feloszló tetem, a Habs- burg-birodalom fenntartásá­ért? Ezt ők nem látták még ilyen tisztán, annál inkább érthető volt a szovjet béke­felhívása. A család, az otthon, a békés élet káprázott fel szo­morú szemük előtt. Megtagad­ták az engedelmességet, lelőt­ték erőszakoskodó tisztjeiket, fellázadtak. Az egyszerű katonák tömege haza akart jutni. Elfoglalták a pályaudvart, s mikor nem sikerült vonatot keríteni, gya­log indultak Mohács felé ha­za. Az ön tudatosabbak, a szer­vezők, a középületeket akarták elfoglalni, a munkásságot fel­kelésre bírni, különösen a bá­nyászokat. A Monarchiának, tudjuk, volt még ereje elfojtani a fel­kelést. Utoljára a volt budai­külvárosi temetőben tartották magúkat a végsőre is elszánt hatosok. Egy géppuskájuk a 48-as téren, a mai autóbusz- megálló mögött egy kavics- rakásban foglalt állást. A „ve­zérkar” a Fehér Farkas ven­déglőben volt, a Zsolnay utca sarkán. Idejött az a kevés bá­nyász, akinek sikerült az ott­honi ellenőrzést kikerülni. Amikor a géppuska lőszer­készlete fogytán volt, egy fémipariskolai tanuló, Wirth Károly bányászfiú vállalko­zott a veszedelmes feladatra, lőszert vinni 50 méternyire nyílt terepen keresztül. Golyó érte, majd a mentőkocsiban egy második, amely végzett vele. Sírja ott van, a hősi síro­kat elválasztó út során. Isko­lai értesítője úgy tüntette fel, mintha erőszakolták volna er­re a hősi cselekedetre. Ez nem való, s mint az igazgató mon­dotta, csak azért tették, ne­hogy az iskolára rossz fényt vessen. U stére csend volt a vá­, J rosban, a halottakat el­szállították, a színház rende­sen megtartotta műsorát. Üres padok előtt a Csárdáskirály­nőt játszották. Bagatell dolog. A tisztek iparkodtak elütni ezt az ügyet, pedig bizony ve­szedelmes repedés volt ez a Monarchia nehezen össze­drótozott testén. Aztán jött a megtorlás. Meg akarták rémíteni a „csőcselé­ket”, amelyik a Széchenyi té­ren, Ágoston téren, Havi he­gyen gyülekezve, ragyogó sze­mekkel várta a fejleményeket. A hadbíróság az egyik városi bérházban, az egyetemmel szemben „dolgozott”. Az első négy elítéltet, a vezetőket az akkori gyakorlótéren (Üj- mecsekalja) nagy nyilvánosság előtt végezték ki. Mintha a római cirkuszba tódultak vol­na az emberek, úgy özönlöttek a kíváncsiak oda, köztük sok polgárasszony. A tisztek ko­csikon fuvarozták őket, hogy láthassák, mint omlanak össze erőteljes fiatal testek, mint valami rongybábúk. Undorító visszagondolni arra, miként kéjelegtek az úri dámák a le­lőtt hazafiak haláltusáját széniéivé. Valószínűleg íg yi találta a felsőség is, mert -jí többi áldozatot a honvédő- kaszárnya udvarán, a nyil^i- nosság kizárásával lőttS: agyon. IV ap mint nap lehetett/ ’ látni a szomorú meney tét a Légszeszgyár utcán. Mintha most is látnám a katev- nák négyszögében azt az em révült, feketeszakállas arcot, mellette a papot feszülettel, összekulcsolt kezeit széttere­getve sóhajtozott: hát ez a vég, hát így? Hiába volt kizárva a nyil­vánosság, akadt tolakodó szemtanú, aki befurakodott, hogy kéjelegve végignézze a kivégzéseket. Dicsekedve mon­dotta az egyik, hogy sikerült csontszilánkot szereznie Vaj­da László koponyájából. Sze­gény zászlós szörnyű bűnt kö­vetett el. Azt mondta a Sörház utca sarkán a géppuskások­nak, ne arra a Havihegy felé, hanem a városházának irá­nyítsák a csövet. Hatosok... Hőm híretek, örökre megmarad a nép szí-r vében — mert igaz ügyért keltetek harcra 43 évvel ez-/ előtt ; S. G. y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom