Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-04 / 103. szám

mi. MÁJUS 4. NAPLÓ 5 i 1981. febr. 19-én vasárnap a Dunántúli Napló „Úttörő Élet” rovatában cikk jelent meg a Pécs Egyetem utcai úttörő- csapat életéről, A cikk lénye­ge az, hogy egy kezdeménye­zést ismertet, melyet a csapa­tok az iskolai tanulmányi munka segítése végett, vala­mint a tanulók magatartásá­nak, fegyelmének megszilár­dítása végett vezettek be. Ügy vélem, hogy bár a kez­deményezés szándéka igen tiszteletreméltó, s bizonyítja, hogy az iskola és úttörőcsapa­tok vezetői őszintén töreked­nek e problémák javítására, a megvalósítás módjaival nem érthetünk egyet. Miről is van szó? Az iskola és az úttörőcsapat vezetősége a szünetekben — sőt a tan­órák alatt is — „úttörő ügye- letes”-szolgálatot szervezett az iskolai fegyelem megszilárdí­tására. Ez magában véve nem lenne baj, hiszen ennek csak örülni kell. Az is helyes, hogy az iskola fegyelmi helyzeté­nek megszilárdításában az út­törők, az úttörőcsapat teljes odaadással, felelősséggel vesz részt. A probléma az ügyele- tesi szolgálat további részé­ben van, amikor is a fegyel- mezetlenkedőket rendreutasí- tani, mégfegyelmezni, illetve a súlyosabb vétségeket elkö­vetőket büntetni kell. A szó- banforgó cikk szerint ez az Egyetem utcai iskolában a kö­vetkezőképp történik: a ren­detlenkedő hetest azzal bün­tették, hogy meghosszabbítot­ták a hetesi szolgálatát. Ügy vélem, a büntetésnek ez a módja nem felel meg a szo­cialista pedagógia elveinek. Mi történt itt lényegében? Egy tanulót, ki a közösségi megbízatását nem teljesítette, azzal büntettek, hogy tovább­ra is a hetesi feladatok telje­sítésére kötelezték. Tehát munkával büntettek. Vajon miért nem végezte el a tanuló a hetesi feladatát? Azért-e, mert nem ismerte feladatát, az azzal járó teendőket? Nem! Azért, mert maga is áthágta azokat a szabályokat, melyek minden tanulóra, minden út­törőre érvényesek. Tehát nem arról van szó, hogy nem látta el feladatát, hanem arról, hogy szabálysértést, fegyelemsértést követett el. így tehát ném a feladatok gyakoroltatását, ha­nem a fegyelemsértésért járó figyelmeztetést, megrovást, büntetést kellett volna alkal­mazni. Azért sem helyes ez a megoldás, mert a hetesi tiszt­ség ellátása, a közösségért való munkavállalás megtisz­teltetésnek, jutalomnak kell lenni a tanulók számára. Nézzük meg, mi történik, ha valamely tanuló, úttörő súlyosabb vétséget követ el? A cikk szerint az illető ta­nulót az iskola mellett létre­hozott „becsületbíróság” elé idézik. Kikből áll, hogyan mű­ködik ez a bíróság? A választ az említett cikk adja meg: ennek az a lényege, hogy az üzemi bíróságok formájára hozzák létre, úttörőkből egy­két tanár részvételével, ahol vádat emelnek, védelmet biz­tosítanak „bűnösöknek”. Ez a másik formája a bün­tetésnek, mellyel ugyancsak nem lehet egyetérteni. Az igaz, hogy az üzemek mellett létre­jötték s eredményesen dolgoz­nak e bíróságok. De általános iskolában vádat emelni a „bű­nös” ellen, védelmet biztosí­tani a számára, stb. úgy gon­dolom, erőltetett, felnöttes forma. Ne akarjunk kis örege­ket nevelni, kik a felnőttek módszereit másolják le. De nem indokolja ezt a nevelés érdeke sem. Komoly nevelési problémát kell egy-egy ilyen esetben megoldanunk, s he­lves büntetéssel kell elősegí­tenünk a fegyelmetlenkedő pajtás szilárd jellemének ki­alakítását. S ezt eljátszani, já­tékos keretek közé szorítani hei vielen lenne. Ugyancsak tmlvtéio-’ítem kell azokat a hürit^iesi formákat, melyeket a .tervezet” tartalmaz. Ueyan- i<- ib’ev büntetések az Úttörő S^övetsér alapszabálya szerint nincsenek. Becsületbírósáv? E aro^léma megoldásában éppúgy, mint más pedagógiai tel adatok megoldásába» első­sorban a közösség erejére kell támaszkodnunk. Felvetődik a kérdés, vajon vannak-e ehhez megfelelő, kialakult formák, módszerek? Azt kell monda­nunk, vannak! Mivel úttörő­kezdeményezésről van szó, el­sősorban az e téren meglévő lehetőségeket említem meg. A Szövetség alapszabálya rög­zíti az úttörők büntetésére vonatkozó szabályokat. Ilye­nek: 1. Figyelmeztetés az őrs előtt, bejegyzés az őrsi naplóba. 2. Figyelmeztetés a raj előtt, bejegyzés a rajnaplóba. 3. Eltiltás rajkirándulástól, raj- portyától, egy alkalommal bejegy­zés a rajnaplóba. 4. Figyelmeztetés a csapat előtt, bejegyzés a csapatnaplóba. 5. Időleges eltiltás a csapatren­dezvényekről, bejegyzés a csapat- naplóba. 6. Megbízatásból való leváltás. 7. Kizárás az úttörőcsapatból a csapatvezetőség határozata és a felsőbb úttörő elnökség jóváha­gyása alapján. Nos, ha e fokozatokat fi­gyelmesen vizsgáljuk, látjuk, hogy az a közösség büntet, melyben él, tanul, dolgozik a pajtás. Természetesen adott formák még a Rendtartás ál­tal biztosított módozatok is. Ügy vélem, hogy elsősorban ezeket kell felhasználnunk nevelőmunkánkban. Helyes lenne, ha az úttörő formákat alkalmaznák a csapat, az is­kola egyaránt. A fegyelem kérdése fontos az úttörőle, a tanulók nevelésé­ben. Sok iskolában az igaz­gatók, úttörővezetők, pedagó­gusok mindent megtesznek, hogy fegyelemre, jó magatar­tásra neveljék a tanulókat Sok helyen jó eredményeket érnek el. A formák megvá­lasztása azonban nem minde­nütt felel meg a szocialista pedagógia elveinek. Előfordult olyan is, hogy a közlekedés mintájára betétlapokat adtak a tanulóknak. Fegyelemsértés esetén egy-egy betétlap elvo­násával büntették őket. Véle­ményem szerint ez is forma­lizmus, tartalomnélküli figyel­meztetési mód, mert hiszen attól még nem változik a ta­nuló magatartása, nem lesz jellemében, viselkedésében szilárd, ha egy „betétlapot” elvesznek tőle. A dicséretet nem lehet kü­lönválasztani a büntetéstől. Helyes lenne többször alkal­mazni a dicséretek adta neve­lési lehetőségeket. Nem talál­koztam még például azzal, hogy az úttörő csapatvezető­ség levelet küldött egy szülő­nek, s' ezen keresztül dicsérte meg a jó tanuló, fegyelmezett pajtást. Vagy hogy úttörőket, tanulókat lefényképeztek vol­na a csapatzászló előtt, jó munkájukért, jó viselkedé­sükért. Mindezek adott for­mák, csak következetesen fo­kozatonként kell alkalmazni őket. Hem ludo'! egyetérteni azzal, hogy tanítási óra alatt ügye- letesi szolgálatot lássanak el az úttörő tanulók. Bármilyen nehéz is az iskola folyosóján levő tárgyak őrizetét megol­dani, nem helyes tanulókat a tanórákról elvonni. Még ak­kor sem, ha csak jó tanulókat bízunk meg ezzel. Ellentétbe kerülnénk önmagunkkal! Ver­senyt hirdetünk a tanulmányi munka javításáért, ugyanak­kor pedig elvonjuk a tanuló­kat az óráról. A kettőt egy­szerre alkalmazni nem lehet. összegezve a cikkel kapcso­latos észrevételeimet: helyes­nek tartom, ha az úttörőszer­vezet és az iskola együttes erőfeszítéssel törekszik az is­kolai rend, fegyelem megszi­lárdítására, a tanulmányi munka megjavítására. Azon­ban e feladatokat elsősorban a meglevő helyes úttörőkere­tekkel, formákkal és a Rend­tartás által előírt módokkal kell megvalósítani. Rózsahegyi István megyei úttörőtitkár h. Innen-onnan A KISZ I. kongresszus hatá­rozata szerint „Ifjúság a szocia­lizmusért’’ mozgalom indult az ifjúság körébén. Úttörőcsapa­tainkban is széles visszhangra talált e mozgalom és elsősorban a Vili. osztályos úttörők, akik a KISZ-tagságra készülnek, je­lentkeztek nagy számban a moz­galomban való részvéteké. Ez ideig megyénkben 2567 VIII-os úttörő jelentkezett. Több úttörő- csapatban az úttörők a kiszesek- kel együtt már hozzáláttak a kö­vetelmények teljesítéséhez. Májusban rendezi meg a Me­gyei Tűzoltóparancsnokság a já­rási tűzoltóversenyeket. Ezeken a versenyeken szinte hagyomá­nyos már, hogy úttörőőrsök is részt vesznek. Megyénkben az elmúlt évben a palotabozsoki úttöröőrs szerepelt a legjobban, mely országos 2. helyezést ért el. Úttörőcsapataink ez évben is nagy lelkesedéssel készülnek a járási tűzoltóversenyekre. Külö­nösen szép eredmények vannak e téren a sásdi járásban, ahol jelenleg 17 fiú és 5 lány tűzoltó­őrs működik. A mohácsi járás­ban 17 úttörő tűzöltóőrs műkö­dik. Anyák napfára A vasárnapok közül a leg- szebb, legkedvesebb az első májusi vasárnap, amely?l az édesanyáknak szentelünk Minden gyermek — felnőtt és kiskorú — a szeretet legszebb szimbólumával: virággal kö­szönti ilyenkor édesanyját. Nincs még olyan érzés a vt lágon, amely annyira végig­kísérné az embert egész éle­tén, mint az édesanya iránti szeretet. Tegyük anyák napját min­den gyermek szívében ott élő érzéshez méltó ünneppé. Ké­szüljön rá előre minden csapat minden raj, őrs, minden út­törő.' Ezernyi kedves formája van a megemlékezésnek. Az őrs elhatározza, hogy együtt köszöntik fel egymás édesanyját. A találkozóra min­den pajtás, kezében annyi szái virággal jelenik meg, ahányan az őrsben vannak. A virágok­ból csokrok formálódncék s e csokrok, melyekben mindenki­től ott virít egy szál virág, az egész őrs szeretetét tolmácsol­ják a felköszöntött édesanyá­nak. A csatkor mellé esetleg szépen rajzolt Jós névjegy is kerül az őrs köszöntő soraival és jelvényével díszítve. Még nagyobb lesz az öröm, ha a pajtások kis ajándékot is készítenek a virág mellé. Fo­nott kis kézimunkakosár, fes­tett agyagváza. szépen hímzett asztalterítő, saját, művű rajzok, versikék — mind megannyi kedves ajándék, mert a gyer­mekek készítették. Ne feledkezzünk meg a tan­testületben, a szervező testü­letben dolgozó édesanyákról sem. S ahol a párttitkár vagy tanácselnök édesanya, köszönt­sék fel őt is a pajtások szerez­zenek ezzel is örömet azoknak, akik értük fáradnak. Rendezhetünk műsoros dél­utánt is az édesanyák tisztele­tére. Versek, dalok, történetek segítik ilyenkor elmondani a pajtások érzéseit. A lányok ír* se süteményt is süt, hogy le­gyen mivel megkínálni a sze­retett vendégeket. Tegyük anyák napját szép, felejthetetlen ünneppé, amely a maga kedves formáival arra nevel, hogy ne csak szavak­ban, de tettekben is mutas­suk meg nap mint nap: meny­nyire szeretjük édesanyánkat. Komlói kirándulás A III. Éeriileti úttörők művészeti léniáié! toriénak a Sörgyár kuitúrierméien Ápritis 5-én reggel iskolánk udvarán nagy volt az izgalom. Lázasan járkáltunk fel s alá és vártvSk a buszt, amely elvisz Komlóra. ötvennégy leány és negyven egy fiú szállt fel a buszra. Csereakcióként mentünk Kom­lóra. Azok a pajtások, akiknél mi voltunk, júniusban viszo­nozzák látogatásunkat. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Legszívesebben mindannyiunkat ott tartották volna Kökönyösön. Sajnos azonban több iskolának meg­Csapaloi alakítottak a péss. ifi úticröv izetük Április 15-én. szombaton délután tartotta alakuló­gyűlését az Üttörőház ifi csa­pata. Az alakulógyűlést Hang János elvtárs, az Út­törőház igazgatója nyitotta meg, majd átadta a szót Kollár András rendőrfőhad­nagy elvtársnak, az új csa­pat vezetőjének. Kollár elv­társ ismertette az ifi úttö­rővezetőkkel a csapat cél­jait. Mi nem a délutáni elfog- laltságtokat akarjuk növel­ni — mondotta Kollár elv­társ. — Nem vonunk el ben­neteket a csapatoknál vég­zett munkátoktól, sőt ezt a munkát akarjuk segiteni az­zal, hogy továbbképzésieket biztosítjuk. A csapat célja emellett szórakozási lehető­ség nyújtása. Szeretnénk ha közösséggé kovácsolódnátok, s ez is fellendítené a csapa­toknál végzett munkátokat. Kollár elvtárs bemutatta a csapat ifikből választott ve­zetőségét, majd jó szórako­zást kívánt az alakulógyűlés második részét jelentő klub­délutánhoz. Az új csapat az Asztalos János jficsapat nevet vette fel. Bérezés Viktória Ígértük a látogatást. Délben már várt bennünket a friss, gőzölgő ebéd. Bizony teli gyo­morral jól esett egy kis túra. Három órakor Sikondára men- tünik. Az úton már nagyon jól összebarátkoztunk új pajtá­sainkkal és vidáman értékel­tünk, szórakoztunk a nem ép­pen rövid úton. Mikor meg­érkeztünk, vidáman kezdtünk el falatozni. Játszottunk kör­játékokat, a fiúk pedig futbal­loztak. Estére kelve fáradtan tértünk pihenőre. Másnap délelőtt megtekin­tettük az immár 10 éves vá­rost. Felmentünk a vájáriskola tetejére és onnan gyönyörköd­tünk a napfényben fürdőző tájban. Ellátogattunk a Kos- suth-aknához is. Délután a kökönyösi iskola tornatermében találkoztunk. Barátságos kézilabda-mérkő­zést játszottak a fiúk és a lá­nyok. A fiúk eredménye 11:10, a lánydké 5:2 a komlói paj­tások javára. KONRÁD JUDIT a 226. sz. Kállai Éva •ittörőcsapat tudósítója. ízlésesen berendezett terem várta az érkezőket. A bíráló bizottság asztala fölött, melyet virágok díszítettek, a követ­kező feliratot helyezték el: „Üdvözöljük a kulturális se­regszemle résztvevőit!” Azt hiszem a szereplő paj tások meg érdemelték az üdvözlést. Aki meghallgatta a jól szerkesz­tett, akadály nélkül pergő mű­sort, meggyőződhetett erről. Kiemelkedő teljesítményt nyúj tottak a kamarakórusok. Különösen az Alkot­mány utcai úttörők remekel­tek, akik nagyrészt a zenei ta­gozat tanulói. A legjobbak kö­zé azonban a normál tagozatú osztályok kórusai közül is ke­rültek, s ez különösen dicsére­tes. (Cinke őrs, Katica őrs — Alkotmány u. — és a Petőfi u. isk. VIII. osztályos kórusa). Felejthetetlenül szép él­ményt adtak a szólóhangsze­resek közül többen, jól kidol­gozott, művészien átélt, tanul­mányi fokuknak megfelelően választott műsorukkal. A kis Rozgonyi Klári (Petőfi u.) he­gedűjátéka, Kovács Jenő, Csi­kós Miklós (Alkotmány u.) és Kelle Katalin (Petőfi u.) paj­tások zongoraszámait megér­demelt, hosszantartó taps üd­vözölte. örömmel tapasztalhattuk évek óta először, hogy úttörő zene- és tánckar ilyen művé­szi fokon dolgozik együtt, mint az Alkotmány utcai isk. úttörő együttese. (Dr. Sipiár Emőné és Magasy László ve­zetésével). Az életkori sajátos­ságoknak megfelelő, precízen kidolgozott koreográfia, han­gulatos, átélt előadásmód az ötletesen komponált zenei kí­sérettel együtt nyújtott teljes, művészi képet. Sajnos a versmondókról nem mondhatunk ennyi szépet és jót. Úgy érzem, ezért nem a gyerekeket terheli csupán fe­lelősség, hanem a szaktanáro­kat is. A pajtások sokszor erejüket meghaladó, életkori sajátosságaiknak nem megfe­lelő verseket választanak. (Pl. Vörösmarty: A vén cigány, József A.: Kései sirató, Bums: John Anderson szívem...) Csoda, hogy ezeket a verse­ket nem adhatják élő művészi módon? Nem. Az a csoda, hogy az iskolában dolgozó szakemberek ilyen — gyerme­ki fokon megoldhatatlan — versekkel javasolják a ma­gasabb fokú bemutatóra a paj tásokat. A másik hiba gyöke­re is a felkészítés elhanyago­lásából fakad. Kidolgozatlanok a versek. Nem ismerik a ver­sek lényegét, a szünetek alkal­mazását, a kiemelést, nem tud nak bánni a hangjukkal, mo­tyognak, vagy darálják a szö­veget stb. A szólóénekesek előkészíté­sére, műsorválasztásra is na­gyobb gondot kell fordítani a jövőben: A kifejező, ízes, átélt éneklés — a gyermeki köve­telményekhez mérten sem ta­pasztalható. A zenei gondola­tok értelmezése, hanggal való bánni tudás és légzéstechnika igen kezdetleges fokon áll a pajtásoknál. E hibák ellenére a legjobbak közül néhány nevet érdemes megemlíteni: Bognár Márta (Alkotmány u.), Barbár Ilona (Alkotmány u.) szóló­ének, Sásdi Éva (Alkotmány u.), Madas Katalin (Alkotmány u.), Romlási Piroska (Alkot­mány u.), Zsikó Zsuzsa (Isten- kuti isk.) versmondás. Az értékelés után a bíráló- bizottság elismerését fejezte ki a jó szervező munkáért (el­sősorban Horváth Mária ke­rületi népművelési felügyelő és Müller Jánosné operatív bizottsági elnök érdeme) és sok sikert kívánt a városi be­mutatón résztvevő csoportok­nak és szólistáknak. Vastagh Zoltán Úttörők kulturális seregszemléje Péesváradon Akik április 12-én, szerdán a pécsváradi gépállomás kul­túrtermének környékén jár­tak, vidám éneklésre, erőtel­jes lábdobogásra lehettek fi­gyelmesek, sőt időnként vers­mondás is hallatszott ki a nyi­tott ablakon. Itt tartották meg ugyanis a pécsváradi járás út­törőinek kulturális seregszem­léjét. Pécsvárad, Hidas, Hosszú­Az egyhazaskozári úttörők tánccsoportja székely népviselet­ben. hetény, Mecseknádasd, Vé- ménd, Erdősmecske, Berkesd és Máriakéménd úttörői jöttek el, mintegy 120-an, hogy kul­turális téren is összemérjék erejüket. A verseny délelőtt 10 órakor a „Csillebérci induló“-val kez­dődött, amit közösen énekel­tek a pécsváradi és hosszúhe- tényi énekesek. A pajtások a továbbiakban lelkesen megtap­soltak minden számat, sőt időn ként még a vastaps is felzú­gott. Bár elég gyorsan pereg­tek a műsorszámok egymás után, mégis délután 2 óra is elmúlott már, mire a bíráló- bizottság el tudta dönteni a helyezéseket. Eredményhirde­téskor a jó helyezést elért paj­tások boldogan vették át a megérdemelt, díszes kivitelű emléklapokat. A jók közül is talán a következők voltak a legjobbak: Kiss Zoltán hidasi pajtás, aki mint mesemondó egy szé­kely népmesét adott elő na­gyon eredeti módon. De na­gyon szép volt Bábosik Mária máriakéméndi pajtás mese­mondása is. A versmondásban Hidasi Te­réz, Mode Éva és Becker Mag­da. pajtások közt dőlt el az első három helyezés sorsa. — Mindhárman igen mély át­éléssel szavaltak. Szólóéneklésben Vicze Ro­zália hosszúhetényi pajtás arat ta a legnagyobb sikert. Ének­karban viszont a pécsváradi ak előzték meg a hosszúhetényie- ket egységesebb, kiforrottabb éneklésükkel. Ugyancsak ki­magaslóan jó volt a pécsvára­di leánytánccsoport is. De ki­tettek magukért a népi tánc­ban a hidasi és véméndi paj­tások is. Nagyon megkapó volt Gedő Tibor hidasi pajtás harmonika­szólója, aki 10 éves kora elle­nére Brahms V. magyar tán­cának és Erkel Bordalának el­játszására vállalkozott és jól; Sokat ígérő a jövőt illetően a mecseknádasdi ének-, zene­együttes is. A verseny igen színvonalas volt. Dibusz elvtársat, a járási úttörő titkárt minden dicséret megilleti a jó szervező, előké­szítő munkáért. Ilyen vetélke­désen a jövőben is szívesen részt veszünk. Kaszás János Komlón 1500 fenyő- és laván- akác-, valamint akácfát ültettek el az úttörők. A komló-kökö- nyösi úttörőcsapatok a közel­múltban 1000 kilogrammon felül adtak át hulladékpapírt a MÉH* t ÚTTÖRŐ élet >•■•■••■■■■■■■ MMiiiuiniHHiuaiuiiuaHNimmmmimu,.,!,..,...........,,,........ ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*■■■■•■■■■■a■■■■■■■■■•»

Next

/
Oldalképek
Tartalom