Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
\ 2 NAPírt 1961. ÁPRILIS 16. Gagarin sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) dó gondolkodású tudósokat, a haladó embereket. A tudomány és a technika fejlődése korlátlan lehetőségeket nyit meg a természet erőinek leigázása előtt és a mi dolgunk, közös feladatunk, hogy ezeket az erőket az ember javára hasznosítsuk. Ehhez azonban mindenekelőtt a békét kell biztosítani. A sajtó képviselőihez, mindenekelőtt a nyugati tudósítókhoz szólva, Fjodorov akadémikus arra kérte őket, juttassák el olvasóikhoz, minden emberhez a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány ünnepélyes békeszózatát. E szózat felhívás arra, hogy minden ember, fajtájától és nemzetiségétől, bőrszínétől, vallásos meggyőződésétől és társadalmi hovatartozásától függetlenül minden erejét összpontosítsa a tartós béke biztosítására. Nyeszmejanov akadémikus ezután közölte, hogy az írásban beérkezett kérdések többsége Jurij Gagarinhoz szól, tehát ő csak azokra a kérdésekre válaszol, amelyeket közvetlenül a Tudományos Akadémia elnökéhez intéztek. Nyeszmejanov elmondta, hogy több kérdező érdeklődik, történtek-e már előbb is kísérletek embernek a világűrbe való felbocsátására. A kérdezők egy része nyugati sajtójelentésekre hivatkozik. Ilyen kísérlet nem volt — jelentette ki a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Jurij Gagarin indult el elsőnek és próbálkozását, mint látják, siker koronázta. Arra a kérdésre, hogy szükség volt-e egyáltalán embert küldeni a világűrbe, Nyeszmejanov akadémikus a következőket válaszolta: — Ha egyáltalán nem akarnék tanulmányozni a többi bolygót, akkor erre nem volna szükség. De nem lehet megelégedni csupán a fényképfelvételekkel. mint amilyenek a Hold láthatatlan oldaláról készültek — fűzte. hozzá Nyeszmejanov. — Már maga az a tény, hogy e napökban ennyi tudósító tartózkodik Moszkvában, azt bizonyítja, hogy nem elegendőek csupán a felvételek, önök mindent a saját szemükkel akarnak látni. I A következő kérdés így hangzott: Hruscsov azt mondta. hogy az űrrepülés volt az első szovjet fecske a világűrben. Mikorra lehet várni a következőt? — A fecskék általában tavasszal kezdenek röpködni — válaszolta Nyeszmejanov. Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy vajon miért előzte meg a Szovjetunió az Egyesült Államokat a világűr meghódításában? — Mint minden bonyolult jelenségnek, ennek is sok oka van — felelte Nyeszmejanov. — A Szovjetuniónak volt egy Ciolkovszkija is — hangsúlyozta Nyeszmejanov —, aki még a forradalom előtti Oroszországban elsőnek dolgozta ki az űrrepülés elméletét. — Véleményem szerint azonban . az a fő ok — mondta Nyeszmejanov —, hogy a szocialista államban lényegesen jobbak a tudományos és műszaki munka célszerűbb megszervezésének a lehetőségei, mint az olyan államban, ahol a magán- tulajdon uralkodik és sok egymással ellentétes i érdek érvényesül. Gagarin válaszai a hozzá intézett kérdésekre Gagarin elmondotta, hogy a Szovjetunióban különböző változatokat dolgoztak ki a leereszkedésre, többek között kidolgozták a leereszkedés ejtőernyős változatát is. De a rrtostáni úton a pilóta a fül-, kében tartózkodott; a leereszkedés sikeresen történt és bebizonyította a leszállás valamennyi rendszerének rendkívüli hatásosságát. Arra a kérdésre, hogy köz- lik-e majd azokat a felvételeket, amelyeket a „Vosztok” űrhajóról készítettek a föld felszínéről, Jurij Gagarin a következőket mondotta: í . "• • . ■: ■' — A „Vosztok" űrhajón egyetlen fényképező berendezés sem, volt, így felvételek nem készültek, tehát nincs is mit közölni. Az egyik tudósító kérdésére válaszolva, Gagarin közölte, hogy az űrrepülés idején éhséget és szomjúságot nem érzett, s hozzátette, hogy érzetéi ugyanolyanok voltak, minit a földön. A hős űrhajós elmondotta, idejében közölték vele, hogy őt szemelték ki az űrrepülésre. A felkészülésre elegendő ideje volt. Jurij Gagarin nagyra értékelte a rádióösszeköttetés szerepét az űrrepülésben. Kijelentette, hogy ez az ösz- szeköttetés segített neki, hogy állandóan érintkezésben maradhasson a Földdel, hogy átvegye a parancsokat, hogy közölje a berendezés munkájára vonatkozó adatokat, és hogy állandóan érezze a támogatást. A leszállás és a fogadó csoportnak a színhelyre való megérkezése csaknem egyidejűleg történt, amint ezt Jurij Gagarin elmondta. Az űrhajós közölte, hogy a repülés előtt 69.5 kilogramm volt a súlya, s most is ugyanennyi. A leszállás hossza több ezer; kilométer volt — mondotta Jurij Gagarin. Ez a táv, abból ítélhető meg, hogy a fékező berendezés 10.25 órakor lépett működésbe, a leszállás pedig 10.55-kor történt. Egy kérdés kapcsán Gagarin kijelentette, hogy előzőleg sohasem repült ballisztikus rakétán. í Gagarinnak feltették a kővetkező kérdést: „Ha önt, családos embert, kétgyermekes apát felküldték kozmikus repülőútra, biztos volt-e a kormány abban, hogy az út szerencsésen végződik?” Ebben a kérdésben — jegyezte meg az űrhajós — a „felküldték” szót a „megbízták” szóval helyettesíteném. Gagarin sajtóértekezletének hallgatósága. Telefoto—MTI Külföldi Kép szolgálat (Moszkva). Nagyon örülök és nagyon büszke vagyok rá — fűzte hozzá Gagarin az egész terem viharos helyeslése közepette, hogy éppen engem bíztak meg ezzel az úttal. Abban pedig, hogy a vállalkozás sikerrel jár, senki nem kételkedett, sem én, sem a tervezők, sem a mérnökök. Jurij Gagarin közölte, hogy repülőútja során különleges élelmiszert fogyasztott, amelyet az Orvostudományi Akadémia útmutatásai szerint készítettek cl. Arra a kérdésre, hogy volt-e nála valamilyen talizmán és magával vitte-e útjára hozzátartozóinak fényképét, az űrhajós ezt válaszolta: Nem hiszek semmiféle babonákban és talizmánokban. Fényképeket nem vittem magammal, mert szilárdan meg voltam győződve, hogy visszatérek a Földre és ismét meglátom szeretteimet. Jurij Gagarintól megkérdezték, hogy űrhajóját vagy annak egyes részeit lehet-e még egyszer űrrepülésre felhasználni. Az űrhajós kijelentette, hogy ez inkább a technikusokra és a mérnökökre tartozik. Az ő véleménye szerint — fűzte hozzá — az űrhajót és berendezését még fel lehet használni űrrepülőre, (viharos taps). A sajtóértekezleten jelenlévő egyik délamerikai megkérdezte, hogy milyennek látta Gagarin az ő kontinensét „nagyon szép” — válaszolta Gaga. rin. Gagarin közölte, hogy a világűrkutatási tervnek megfelelően a Szovjetunióban folyik űrhajós-pilóták kiképzése, majd a jelenlévők tapsa, köze pette így folytatta. Úgy gondolom, elegen vannak az űrhajózásokhoz. Ezzel arra a kérdésre válaszolt, hogy vajon űrhajós-barátai, akikről előző nap azt mondotta, hogy készek az űrutazásra, valójában hányán vannak, van-e egy tucatnál több ilyen űrhajós-jelölt? Gagarin igennel felelt arra a kérdésre, vajmi hiánytalanul teljesitette-e a repülés egész programját. Majd arra válaszolva, hogy fáradság nélkül teljesíteni tudott volna-e ennél még nagyobb feladatot. Gagarin így válaszolt: „A programot úgy szabták meg, hogy teljesíthető legyen, s én mindazt megtettem, amit teljesíteni lehetett”. Arra a kérdésre, vajon úgy véli-e, hogy a kozmoszban való huzamosabb tartózkodás valamilyen kellemetlen pszichológiai és fiziológiai mozza4 natokkal járhat, az űrhajós így válaszolt: —■ A pályán töltött idő lehetővé teszi számomra azt a szubjektív következtetést, hogy kozmikus repülésben huzamosabb idő is eltölthető. Jurij Gagarin szerint az űrrepülés valódi körülményei alig különböznek azoktól a körülményektől, amelyeket Konsztantyin Ciolkovszkij oly nagyszerűen leírt művedben. —: Milyen érzelmeket élt át, amikor a kozmoszból visszatért szülőföldjére? Szólt a következő kérdés. Jurij Gagarin kijelentette: — Nehéz lenne visszaadni az általam átélt érzelmeket. Öröm, büszkeség, boldogság töltött el, hogy végrehajtottam a kozmikus repülést, hogy teljesítettem a rám bízott felada tot. Boldoggá tett az a tudat, hogy az űrrepülést a Szovjetunióban, szovjet tudósok valósították meg, hogy az élen haladó szovjet tudomány újból tovább lépett előre. Az égjük tudósító megkérdezte, mennyi Gagarin fizetése és kapott-e külön díjazást az útért. — Az én fizetésem, mint minden szovjet emberé, teljesen elegendő szükségleteim kielégítéséhez — válaszolt Gagarin, majd hozzátette, hogy megkapta a Szovjetunió Hőse címet. „Éz hazánkban a legnagyobb jutalom” — mondotta. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint ő utazik-e másodszor is űrhajón, vagy valaki más, Jurij Gagarin kijelentette: már jelentette a pártnak és a kormánynak, hogy kész teljesíteni hazája és népe bármilyen újabb megbízatását. — Örülni fogok és hálás leszek — jelentette ki — ha a második kozmikus utazást is rám bízzák, de sok űrhajósunk van, akik szintén szeretnének felmenni, és az űrutazást rájuk lehet bízni. Megkérdezték Gagarintól, hogy ablakon keresztül vagy televíziós készülékkel szemlélte-e a Földet. Kijelentette, hogy az'űrhajó kis fülkeablakán, át, látta a Földet. Arra a kérdésre, mikor kerül sor a legközelebbi űrutazásra, Gagarin ezt a választ adta: „A szovjet űrhajósok akkor bonyolítják le ezt az utazást, amikor erre szükség lesz.” A teremben derűs élénkséget és nevetést keltett az a Gagarinhoz intézett kérdés, hogy ő lesz-e az űrhajós szak- szervezet elnöke. — Elmondhatom — válaszol ta Gagarin, — hogy ez nem tőlem függ, ha megválasztanak, én leszek. A Gagarinnak feltett utolsó kérdés így hangzott: „Más program keretében elrepülne-e ön a Holdra?” A „Vosztok” űrhajó rendeltetése nem ez — válaszolta az űrhajós. — Erre a célra nálunk más űrhajókat fognak készíteni. Az újságírók mindvégig feszült érdeklődést tanúsítottak az első űrhajós és a szovjet tudósok sajtóértekezlete iránt. A Tudósok Háza környékén lakók órákig álltak az utcákon, hogy személyesen láthassák a hős űrhajóst. Jurij Gagarint észrevehetően feszélyezte az általános figyelem, de mindvégig mosolygott, igen jókedvű volt, válaszaiban szívesen tréfálkozott. Az újságírók többször is tapssal fogadták Jurij Gagarin szellepa^s, határozott,, válaszait. Nyilatkozatok az űrhafézás jövőjéről As űrhajózás gazdasági vonatkozásai Nyikolaj Varvarov és Kirill Mihajlov űrhajózási szakértők cikket írtak az Ekanomicsesz- kaja Gazeta című lapban, a világűr meghódításának gazdasági vonatkozásairól.. Az űrrepülések további fejlődése — írják — kétségtelenül pozitív hatással lesz a kommunista társadalom anyagi-társadalmi alapjának megteremtésében. Bátran elmondhatjuk, hogy a világűr valamilyen mértékben megtéríti azokat az anyagi eszközöket, amelyeket meghódítására fordítunk. Az ott tapasztaltakat sikeresen alkalmazhatjuk a földön. A cikk szerzői rámutatnak, hogy az űrkutatásnak kettős gazdasági jelentősége van. Egyrészt az űrrepülések során -adódó műszaki feladatok megoldása új műszaki felfedezéGeorgíj Pokrovszkij professzor a Trud szombati számában megállapítja: ma már bebizonyítottnak tekinthetjük, hogy általában lehetséges az ember űrrepülése, s különösen bolygóközi repülőútjai eléggé biztonságosan és eredményesen lebonyolíthatók. Pokrovszkij professzor hangsúlyozza, hogy nagy jelentőségű az embert szállító űrhajó pályájának megválasztása. A földgömböt két olyan gyűrű veszi körül, amelyben nagyenergiájú részecskék áramlanak. Amikor az űrhajó áthalad ezeken az övezeteken, a nagyenergiájú részecskék könnyen áthatolhatnak az űrhajó kabinjának falain és pusztító hatással lehetnek az sekkel gazdagítják a népgazdaságot, másrészt fel lehet használni az űrhajózást olyan gyakorlati, a népgazdaságot közvetlenül érintő feladatok megoldására, mint az atmoszféra felső rétegének kutatása, a Föld alakjának pontos meghatározása, természeti kincsek és energiaforrások felderítése. A szputnyikok alkalmasak ultrahosszú rádió- és televíziókapcsolatok létesítésére is. Lehetővé teszik a relativitás- elmélet egynémely vonatkozásának ellenőrzését és bolygóközi állomásul szolgálhatnak az űrhajók számára. A rakéták és szputnyikok segítségével megoldott feladatok nagy része — írják a cikk szerzői — még nem áll közvetlen kapcsolatban gazdasági kérdésekkel, a későbbiekben azonban ezek a problémák feltétlenül előrtérbe kerülnek. emberi szervezetre. A szovjet tudós megjegyzi, hogy egyelőre csak olyan irányokban lehet kozmikus repülő- utakat végezni, amelyek nem szelik át a sugárzási övezeteket. Ezek a repülőutak a föld felszínétől ez?r kilométer magasságig bonyolíthatók le. Ha arról lesz szó, hogy az ember kirepüljön a világmindenség távolabbi területeire, akkor az űrhajóknak olyan útvonalakon kell kifutniok a Földről és vlsszaérkezniök, amelyele a saroktól kiindulva a Föld tengelye mentén haladnak. A tudós utal rá, hogy a világűrben a Napból jövő nagy- energiájú részecske-áramok is veszélyeztethetik az embert Az ilyen jellegű erős áramok hozzávetőleg 11 évenként ismétlődnek. Az intenzív nap- tevékenység szakasza befejezéshez közeledik és a következő években viszonylag nyugodtságot várhatunk a Naptól. Ebben az időben a kozmikus térség viszonylag biztonságos lesz. Pokrovszkij kitér azokra a feltételezésekre is, hogy más bolygókról jövő űrutasok esetleg meglátogatnák Földünket. A világmindenségnek bolygónkhoz többé-kevésbé közel eső térségében, például a Ve- nuson és a Marson, nem lehetnek élőlények olyan magas kultúrával, amely módot adna kozmikus repülőutak megszervezésére, mindenesetre — állapítja meg a professzor — az emberiség, minthogy csak saját tapasztalattal rendelkezik — „az első felfedező” — minőségében tör ki a kozmoszba. A világűr és n emberi é.eíkor Az űrhajók és szputnyikok felbocsátása megalapozta a fizikusok állítását, hogy az idő a világűrben lényegesen lassabban télik, mint a Földön, bár a gondolkozás! folyamatokon ez nem mutatkozik meg. Lehetséges, hogy éppen ez teszi majd lehetővé az élet meghosszabbítását — jelentette ki Borisz Kloszovszkij, a Szovjet Orvostudományi Akadémia tagja. A tudós feltételezi, hogy » Föld vonzóerejéből kiszabadulva a súlytalanság állapotában testünk sejtjei nem lesznek akkora igénybevételnek kitéve, mint a Földön. Ezért nem fenyeget majd a gyors öregedés veszélye. Eljön az idő — hangoztatja a tudós —, amikor a világűrben szanatóriumot építenek, ahonnan az emberek nemcsak egészségesen, de megfiatalodva fognak visszatérni. Az űrrepülés lehetőségei és korlátái « H 4 t
