Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-08 / 82. szám

iwi. Április 8. NAPLÓ A Komlói Szénbányászati Tröszt ez évi versenyvállalásai Húszezer tonna szén terven felül — Boltozzák a rakodás és a jövesztés gépesítését A Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatósága és a Terü­leti Szakszervezeti Bizottság felülvizsgálta a tröszthöz tar­tozó üzemek vállalásait és eze­ket, valamint a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Nehézipari Minisztérium által kidolgozott irányelveket figyelembe véve összeállította a tröszt 1961. évi vállalásait. Az üzemek kapacitásának újbóli felmérésével arra a meg állapításra jutottak, hogy az idei terv feszítettsége ellenére is megvan a lehetőség a 20 ezer tonnás túlteljesítésre, ami a tervben meghatáro­zott feladat 1,2 százalékos túlteljesítését jelenti. Ehhez nagy mértékben hozzá­járul a műszaki terv gondos kidolgozása (rekonstrukciók, gépesítés, koncentráció, stb.) amelynek biztosítását már a korábbi időszakban megala­pozták. Mindezek reális alapot teremtettek ahhoz, hogy az üzemekben a munka termelé- kenyséee emelkedjék, de az is a cél. hogy a termelés túltel­jesítése döntő részt a telje­sítmény emelkedéséből szár­mazzék. Természetesen hozzá­járul ehhez az eddig alkal­mazott technológiák tovább fejlesztése, alkalmazási körük­nek kiterjesztése, hogy így együttesen biztosítsák a terv 102.2 százalékos teljesítését; A múlt évihez képesít to­vább fejlesztik az egyik leg­munkaigényesebb folyamat, a rakodás gépesítési fakát, amit, a felrakó gépek jobb kihasz­nálásával, rájövesztéses mód­szerek elterjesztésével kíván­nak elérni; Tovább növelik a géppel jó­vesztett szén arányát is. Amíg tavaly a jövesztett szén 5,5 százaléka (89 013 tonna) történt gépi jövesztéssel, ad­dig ebben az évben a 118 000 tonnás tervet újabb 2000 ton­nával teljesítik felül. így a gép pel jövesztett szén aránya az összjövesztéshez viszonyítva 7.2 százalékos emelkedést je­lent a tavalyival szemben. A koncentrált termelési területek üzembe helyezésével, a termel- vények elszállítását nagyrészt gépi berendezésékkel oldják meg. Tavaly ilymódon 489 503 tonnát szállítottak, ami az ösz- szes kitermelt szén 31,3 száza­léka. amíg 1961-ben az 530 200 tonnás terv plusz 40 000 ton­nás vállalás következtében ez az arány 33,5 százalékos telje­sítménynek felel meg. A gazdaságosság elveinek fi­gyelembevételével továbbra is napirenden tartják a vágatok korszerű, tartós elemekkel tör­ténő biztosítását és minden eddiginél jobban előtérbe he­lyezik az elhagyott vágatok TH íveinek visszarablását. ki­javítását és újbóli felhaszná­lását. A komlói trösztnél 1960- ban egy tonna szén termelési Sokat fejlődött a MALÉV áruszállítása Kiterebélyesedett a MALÉV légihálózata. 18 európai nagy­városba járnak a magyar lé­giközlekedési vállalat gépei. Ezzel egyidejűleg megnőtt az áruszállítás is. Sokféle termé­ket visznek a gépek Budapest­ről az európai nagyvárosokba, s onnan gyakorta ugyancsak légiúton jutnak el a tengeren­túlra. Ma már szállítunk repü­lőn konfekció árut, bőrdísz­mű vet. bőrkesztyűt. cipőt, gyógyszert, bort. füstölthús- féleségeket. orvosi műszereket, kisebb-nagyobb gépalkatrésze­ket. A külföldi nagyvárosok­ból pedig ugyancsak sokféle árut hoznak a MALÉV gépek, s előfordul, hogy naposcsibék, majmok, sőt gyümölcsfa-cse­meték érkeznek a ferihegyi repülőtérre. A nyári menetrendben to­vább növekszik az áruszállí­tási lehetőség, hiszen hét eu­rópai nagyvárosba II—18-as fieppel repül a MAU£y, y költsége 456,37 forint volt, ezt a ráfordítást az idén 435,02 forintra akarják csökkenteni. Az elmondottakon kívül az önköltségcsökkentés igen fon­tos tényezőjének tekintik a különféle anyagokkal, különö­sen a bányafával és az ener­giával történő takarékosságot. A bányafa felhasználását leg­inkább a rendelkezésre álló acéltámok és süvegek kihasz­nálásával kívánják csökkente­ni s ezért a fejtési acélbizto­sító szerkezetek maximális fel- használását tűzték ki célul. 75 százalékos acéltám kihasz nálás mellett kb. 650 köb­méter bányafát takarítanak meg, ami az összes tervezett fafelhasználás 1 százaléka. Az energiafogyasztás kedvező alakulását a gépi berendezé­sek szervezett üzemeltetésé­vel, a sűrített levegő-energia fogyasztás rovására, a villa­mos-energia növelésével ipar­kodnak előmozdítani; Ilyen in­tézkedések közé tartozik pél­dául a szállítószalag közpon­tos irányításának megoldása, vagy a sürített levegős ventil­látoréit folyamatos villamos berendezésekkel történő fel­cserélése stb. Természetesen mindezeknek elsőrendű feltétele, hogy a vég rehajtásnak széles tömegbázi­sa legyen. Ennek megteremté­séhez fokozott mértékben igé­nyelték a városi pártbizottság, valamint az aknák pártszerve­zetének. szakszervezeteinek se­gítségét, szervező és mozgó­sító erejét politikai felvilágo­sító munkáját. Azonfelül- hogy továbbra is az élenjáró dolgo­zókra' támaszkodnak, még jobban kiépítik és szé­lesebb alapokra helyezik a „Szocialista brigád” cím el­nyeréséért folyó versengést, amely a tavalyi eredményeket alapulvéve, legfőbb mozgató­rugója lesz a tervek és a vál­lalások valóraváltásának. „Hetenként két érét a gyérért" A Mohácsi Selyemgyár fiataljainak kezdeményezése Szép feladatokat vállaltak a Mohácsi Selyemgyár KISZ fia­taljai. Társadalmi munkában kívánják elvégezni a gyár előt­ti Duna-parti sétány rendbe­hozatalát. a gyár udvarának megtisztítását és parkosítását. Elvállalták, hogy szabadidejük ben a dolgozók részére, a meg­növekedett igények kielégíté­sére két kerékpárszínt építe­nek; A munka elvégzéséhez az szükséges., hogy a fiatalok a megvalósítás érdekében minél több társadalmi munkát vé­gezzenek. A gyári KlSZ-szer- vezet vezetősége elindította a „Hetenként két órát a gyár­ért” mozgalmat. Azt szeretnék ha ennek a mozgalomnak a keretében minden fiatal elő­segítené a társadalmi munka­vállalások teljesítését. A munka szépein halad; Az egyik kerékpárszín- már fel­épült. A parkosítási munká­latokat szintén megkezdték. A pécsváradi járás termelő­szövetkezeteit a jobbak közé sorolja a közvélemény. Tekin­télye, súlya van ennek a já­rásnak. Különösen azóta, hogy a termelőszövetkezeti mozga­lom szervezése befejeződött náluk és hozzáláttak a közös gazdálkodás járás-méretű ki­alakításához. Újszerű, most először vég­zett munka ez. Gondot okoz az egyszerű tsz-tagoknak csak­úgy, mint a járás vezetőinek. A sok ezer egyéni parasztgaz­daság irányítása helyett most ugyan csak 26 termelőszövetkezet gondja nehezedik a járási pártbizott­ság és tanács vállára — jóval áttekinthetőbb tehát a mun­ka, — de ez a huszonhat egység külön-külön legalább annyi problémával küszködik, mint a korábbi sok ezer. Egyszer majd — évek múltán persze minden sokkalta egyszerűbb lesz. A nagyüzemi gazdálko­dás előnye ebben a vonatko­zásban is meg kell, hogy mu­tatkozzon. Addig azonban so­kat kell talpalniuk, vitatkoz­niuk — és ami a legfontosabb: sokszor fején kell találni a sze­get. Papp János elvtársnak, a járási pártbizottság titkárának tájékoztatója alapján úgy ér­zem, hogy sikerült megragad­niuk a továbbhaladás legfon­tosabb láncszemét. Természe­tesen nem valami különleges, egészen új „csodaszerről” van szó. Még csak azt sem állítom, hogy kizárólag a pécsvára- diaké az érdem. Régóta is­mert, állandóan hangoztatott- alapigazság az, hogy az új ter­melőszövetkezetek — általá­ban a termelőszövetkezetek — megszilárdítása, közös gazda­ságának, munkaszervezeteinek kialakítása csak ott sikerülhet, ahol megértik az asszonyok fontosságát, törődnek az asszo­nyok meggyőzésével, munkára mozgósításával. Először szánt traktor a máltai határban KülOfiÖS Vidék a Mecsek völ­gye. Itt a hegyek karéjában, két ipari várostól közrefogva terül el a mániái határ. Más itt a klíma, mint egyebütt, más a növényflóra, más a talaj, sa­játságos a gazdálkodás. A fe­lületes szemlélő azt is mond­hatná, nem mezőgazdasági vi­dék. De, hogy mennyire az, azt Sáfrány János tudná a legjob­ban megmondani, aki hosszú évtizedekig maga is mániái gazda volt, most pedig a Me­csek völgye Tsz:, elnöke. A termőföldjük persze nem bácskai humusza sekélyebb is, soványobb is. Meg az is igaz, hogy van a csoportnak 250 hold olyan szántóföldje, amely 10—15 éve ekét sem látott, nem még, hogy trágyázták vol­na. A lakosság túlnyomó része ipari munkás, bányász, hát nem sokat törődtek vele. Bez­zeg törődik a tsz, hisz amúgy, is földhiányban szenvednek. Az elvadult földet megszánt­ják és az idén ugarolják, aztán kap egy trágyázást és jövőre már vetnek is bele. Van ellen­ben adottságuk takarmányter- mesztésre, szarvasmarha- tenyésztésre, erre kiváló lehe­tőségeket kínál ez a hegyvi­dék. De hisz ezt is akarják; sok tejet termelni, ellátni Kom lót friss tejjel, hússal. Nagy dolog lesz ez, ha megvalósít­ják, de hát Mánián csupa nagybetűs dolog történik most már hónapok óta. Január utolsó napjaiban olyan községben alakult meg a Mecsek völgye Tsz, ahol eddig soha nem működött szövetke­zet. Ez a nap bizonyára be­vonult Mánfa történelmébe. Aztán nemsokára megjelent az első traktor is a határban. Egyszerre két traktort küldött a mágocsd gépállomás. Mánfa határában még soha nem dol­gozott traktor, talán azért is, mert a gépállomás nagyon messze esik, vagy inkább a sok hegy miatt. Mindenesetre a mánfaiak eddig csak idegen határban láttak traktort szán­tani. Kiderült, hogy itt is dol- igozhat gép, igaz, hogy csak­módjával, a laposabb területen és kisebb dombokon. De ahogy jól utána néztek, rájöttek, hogy a munka felét nyugodtan elvégezheti a gép. Aztán nagy élmény volt a kö­zös munkakezdés napja is, feb­ruár líi-a és rá egy hónapra az első fizetésé. Mert a mániái tsz mór , az első ledolgozott hónapra fizetett előleget a tag­jainak, ha nem is sokat, de 10 forintot munkaegységenként. A tsz vezetői ezt nagyon fon­tosnak tartották és Sáfrány Jáijos meg is indokolta, hogy miért. — A falu ipari dolgozód jól keresnek. Két ipari város, Pécs és Komló között vagyunk és ez bizony komoly konkurencia. Mí sem akarunk lemaradni a városban dolgozók mögött. Már most, az első évben is osztunk havonta előleget és úgy érzem, a dolgozóink elé­gedettek. Ezt nem is annyira az örökös mondogatássa! bi­zonyítják, hanem azzal, hogy nap, mint nap eljönnek mun­kát kérni hatvanan, nyolcva­nén, százan. Nagyon szorgal­masak. A Mecsek völgyében talán leginkább Mániától féltek, „nem mezőgazdasági falu” — mondogatták. „Bezzeg Mecsek- faiu, ott jó gazdálkodók van­nak, príma állattenyésztők, azoktól várhatunk valamit.” Aztán úgy esett, hogy Mecsek- falu lett a „nehéz” tsz, és Mán­fa ,kiugrott”. Mánfa már ag­ronomist kér, de nem kaphat­ja meg, mert Mecaekfalu a kerékkötő. Jánosival ez a há­rom falu közös agromómust kapna, hisz egymás mellett van a határuk. A mániái és mecsekjánosi tsz meg is sza­vazta az agronómus fizetését, de Mecsekfalu sokallja a rá­eső havi 250 forintot. Nagy kár, hogy nem tudnak meg­egyezni, mert a Mecsek völgye Tsz-nek komoly tervei vannak és a tagok komolyan láttáit hozzá a munkához. Mindehhez pedig szakember, agronómus kell. Májusban- már összevon­ják az állatokat, istállót ala­kítanak, újat építenek. S ha valóban színvonalas szarvas­marhatenyésztést akarnak foly tatai, sok tejet termelind, ahhoz szakirányítás kell. Sáfrány Jánosnak ezer apró ötlete van, hartároaott és gyors vezető. Ezit az is mutatja, hogy bár még bevételük nem volt, rríár fizettek a tagoknak, és nem hitelből. Fuvarozást vál­laltak egy komlói vállalatnál, ebből jött be a pénz. Persze azért a saját munkájuk sem maradt el, az volt az éltó. Sáf­rány János ötlete volt a cse­megekukorica is. Két holdat vetnek és Komlón a zöldség­boltokban, meg a piacon da­rabjáért 80 fillért, sőt az 1 fo­rintot is megkapják. .gy kell egy 'közös gazdaságban kezdeni, ahogy a mánfaiak tették, s ha így is folytatják, rövidesen még többet is hát­iunk róluk. — Rné — A pécsváradi elvtársak sem találhattak ki ennél okosab­bat Egyszerűen azzal ragad­ták üstökön a lényeget, hogy a tsz-szervezés befejezése után, a megszilárdítás bonyo­lult feladatai közül most ép­pen ezt, a legfontosabbat vet­ték elő és járásméretű mozgal­mat bontakoztattak ki a tsz- asszonyok tájékoztatása, meg­győzése, munkára való mozgó­sítása érdekében. Az ötlet a múlt hónap vé­gén született, amikor a járási párt végrehajtó bizottság na­pirendre tűzte a nőtanács munkáját Megvizsgálták, hogy milyen befolyása van a terme­lőszövetkezetben dolgozó asz- szonyokra, mit tesz a termelő- szövetkezetek megszilárdítása érdekében. A vb-ülésen aztán kiderült, hogy ezt a kérdést nem lehet csupán a nőtanács munkájának tükrében vizsgál­ni. A tsz-tagság több mint hatvan százaléka nő. A tsz- asszonyok munkája az egész termelőszövetkezeti mozgalom egyik alapkérdése. Nevelésük, mozgósításuk az összes párt, állami szerv és tömegszervezet közös feladata. Ez volt a vb tagjainak egy­öntetű álláspontja. Ebből szü­letett meg aztán a határozat: április tizennegyedikéig min­den termelőszövetkezetben nő­gyűlést kell tartani, ahol a já­rás legfontosabb beosztású, legképzettebb vezetői ismerte­tik meg a tsz nőtagjaival a soros feladatokat. Látszatra ez a kezdeménye­zés is csak egy a sok közül — végeredményben nem más, mint egy gyűléskampány, ahol újfent a közös munka, a ve­tés, a prémium, a háztáji, az áruértékesítési terv forog terí­téken. Papp János elvtárs sze­rint a megbeszélések lényege az lesz, hogy mi! vár a párt a tsz-asszenyoklót. A pécsváradi járás termelő­szövetkezetei az elmúlt gazda­sági évben nem dolgoztak ép­pen rosszul. Termelési és áru­értékesítési terveiket a leg­több növényféleségből telje­sítették. Egészségesen gyara­podott a járás termelőszövet­kezeteinek közös állatállomá­nya, jelentős, négymillió forint értékű beruházást eszközöltek, ennek félét saját erejükből. A szövetkezeti vagyon gondos gyarapítása mellett a tagok szerint is kielégítőnek mondható az egy munkaegy­ségre jutó 26 forint 40 filléres munkaegység. A tervezettől négy forinttal kevesebb ugyan, azonban a háztáji hasznát hozzászámítva — ez pedig a pécsváradi járásban eléggé te­temes — elégedettek lehetnek a tsz-ek tagjai. Gondoljuk csak el: Versen­den, az alig egy éve működő új termelőszövetkezetben már az első zárszámadáskor 35 fo­rintos munkaegységet osztot­tak. Ráadásul csaknem 800 ezer forint értékű istállót, óla­kat építettek, négy Super-gé- pet vásároltak. Voltak — per­sze, hogy voltak a pécsváradi járásban is gyengébb termelő- szövetkezetek — a legkisebb értékű munkaegység 14 forint 10 fillért fizetett. De hát ép­pen az a célja ezeknek a ta­nácskozásoknak, hogy a tagság A utótól vájok Pécsett egy új bűnügyi ág első haj tását metszették le április 3-ám. Autó- tolvajok kerültek rendőrkézre. T. Ferenc és K. János — mindket­ten húszévesek és mindketten autó­szerelők — húsvét másnapján baroz- gatni mentek a dö- mörkapui turista­házba. Föüöntöttek a garatoa és elindul talk az üdülőszálló felé. Amikor az üdülő közeiébe ér­tek, T. Ferenc oda- szólt társának: „vár jái egy kicsit, beug­rók az egyik ismerő somhoz, itt lakik pár lépésnyire!” K. János várt és sétált az üdülő előtt; Egy­szercsak látta, hogy egy autó görd ül le­felé, a vezető be aloarja „ugratni” a motort, de nem si­kerül. Kíváncsis­kodva az autó felé ment, 6 meglepetten vette észre, hogy a volánnál T. Ferenc üiL ö is beszállt az autóba és mentek vele egy ideig, az­tán a kocsit elhagy­ták. K. János már búcsúzott kollégájá­tól, de akkor vette észre, hogy az idő későre jár, az utolsó vasasi autóbuszt le­késte, nem mehet haza. Megkérte T. Ferencet, hadd alud hasson nála. Meg­egyeztek. Ahol T. Ferenc lakott, ott is találtaik agy autót; Most már belejöt­tek: a „szórakozás­ba”, hát erre is sze­met vetettek. Igaz, slusszkulcsuk nem volt, de értettek a szakmához, nem ke­rült különösebb fá­radtságba beindíta­ni az autót, jjárták vele a városit,’ de — Mába, jó érzéke van a rendőrségnek, — igazoltatták öltét. Ekkor még nekik állt feljebb, a rend­őrt bántalmazni kezdték =.. Az autótolvajok a béróság előtt felél­nek majd tettükért. Először lopás, má­sodszor hatósági közeg élleni erő­szak, harmadszor pedig ittas vezetés SHfcStt. többségére, az asszonyokra tá­maszkodva az idén kijavítsák a tavalyi hibákat. Mert ugye tavaly is elkészí­tették a tervüket, hozzáértő szakemberek felül is vizsgál­ták azokat. Általában reálisak is voltak ezek a tervek, a le­maradás tehát mindenképpen a termelőszövetkezetek veze­tőin és tagságán múlott. Nö­vénytermesztésből, állatte­nyésztésből is négy-négy, ösz- szesen nyolcmillió forint esett ki tavaly, a mérlegek tanú­sága szerint a tsz-ek közös bevételéből és ebből édes ke­veset lehet a tavalyi kétség­telenül kedvezőtlen időjárásra hárítani. Valljuk meg nyíltan: sok termelőszövetkezetben elma­radt a kukorica második ka­pálása, nem fejlődött, hullott a sertésállomány. Nem egy helyen szálastakarmány-hiány- nyal küzdöttek, de rétjeiken kint rohadt a széna. Ez azt mutatja, hogy Mányzott a kel­lő fegyelem és törődés. Kevés volt a szorgalmas, használható munkaerő, különösen a mun­kacsúcsok idején. Ha pedig a kapálásról, szé­nabetakarításról van szó — ott a főszerep az asszonyoké. Világos a következtetés: az idén a tavalyi hibákat elkerü­lendő fokozottabban szükség lesz az asszonyok munkájára. A tagokéra csakúgy, mint a családtagok dolgos két kezére. A járás vezetői, több terme­lőszövetkezet kezdeményezésé­re igencsak hajlanak arra, hogy a női munkát — a nö­vényápolási munkaegység me- gyeszerte bevált felemelésén túl ösztönző ét igazságos prémiummal is serkentsék. Ügy tervezik, hogy a termelőszövetkezetek holdanként két-három mázsá- nyi „prémium-kukoricát” ad­nak minden olyan tsz-család- nak, amely a kijelölt táblát háromszor, kellő időben és mi­nőségben gyomtalanítja, meg­szabott határidőre elvégzi a törést és szárvágást is. — A minőségi munka nem hazudtolja meg magát — vé­lekedett Papp elvtárs, amikor vitatni próbáltam elgondolá­suk ösztönző hatását. — A tényleges munka fel­tétlenül többletmázsában is jelentkezik. Ma az átmenet idején, amikor még a szom­szédos földek között is nagy különbségek vannak, még nem volna helyes a premizá­lást a terméseredményekhez kötni Ez az 6 véleménye és itt hadd mondjam el újfent, hogy ez a prémiumrendszer is aránytalanságokhoz vezethet. El tudom képzelni, hogy jobb minőségű földön egyszeri ka­pálással is több teremhet, mint a gyengébben akár há­romszori kapálásra. Megtör­ténhet tehát, hogy az kap több prémiumot, aki effektive ke­vesebb termést biztosít a kö­zös számára. A tanácskozásokon egyéb­ként szó lesz erről is. Köny- nyen meglehet, hogy az asz- szonyok hasznos kiegészítő ja­vaslatot tesznek majd és ki­alakíthatják a premizálás leg­megfelelőbb helyi formáit. Tavaly a pécsváradi járás — a tsz-ekben tapasztalható elmaradás ellenére is — tel­jes mértékben eleget tett az állammal szemben vállalt áruértékesítési kötelezettsé­geinek. Idén sem akarnak elmaradni Ezért nagy gondot fordítanak a háztáji útján nevelt állatok felnevelésére és szerződésben meghatározott értékesítésére. Ebben ismét csak az asszo­nyoké az utolsó szó, hisz ház körüli baromfi, sertés felneve­lése, meghizlalása elsősorban az ő feladatuk. Okosan, igen okosan teszik a pécsváradi já­rás vezetői, hogy most, az év elején mindezt megtanácskoz­zák a tsz-asszonyokkal. Elvégre így a tsz-tagság na­gyobb hányadával értenek szót — úgy is mondhatnám, hogy a tagság fontosabbik ré­szével. Remélem, hogy a „ki­sebbség”, a negyven százalék­nyi férfi nem sértődik meg... Vasvári Fc. mc > Elgondolkoztató százalékarány...

Next

/
Oldalképek
Tartalom