Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-28 / 99. szám

! 1961. Április 28. NAPLÓ 5 „Termelőszövetkezet napja“ a felsőszentmártoni művelődési ház hetenkénti programjában A kétezer lakosú Baranya megyei Felsőszentmérton ban a termel őszövetkezet megalaku­lásával, erősödésével szinte új alapokra helyeződik a falu kulturális élete, százak tanu­lási vágyát felkeltő megújho­dás tapasztalható a népműve­lési munkában. Mig korábban az öntevékeny művészeti együttesek műsora jelentette Felső,szentmártonban a nép­művelési munka csúcsát, ma már ezekkel egyenrangú szín­vonalon állnak és nagyobb tö­megeket mozgatnak meg az is­meretterjesztő előadás-soroza­tok, a közös gazdálkodás is­mereteiről szőlő előadások, a különböző tanfolyamok, szak­körök, Az előadások átlagos lá­togatottsági száma például 160—170 fő. Ennek arányában nő az érdeklődés a könyveli iránt: míg 1958-ban mindössze 25 rendszeres olvasója volt a könyvtárnak, két évvel ké­sőbb, 1960-ban 285-ne ugrott az olvasók száma. A formálódó közösségi élet iránti érdeklődés tette szüksé­gessé, hogy a művelődési ház heti programjába vegye a „ter­melőszövetkezet Hapjá”-t, amit rendszeresen hétfőn tartanak meg. A termelőszövetkezeti nap műsora változatos, sokré­tű: így kötetlen formában is­mertették és vitatták meg a termelőszövetkezet tervét, eb­ből az egyes brigádok, csapa­tok feladatait, másik alkalom­mal pedig a kialakításra váró 110 holdas kertészet jövedel­mezőségének bizonyítása volt a műsoron, aminek végső ered ményeként eloszlatták a tag­ság kezdeti idegenkedését. So­ron következik Zrínyi Miklós, a felsőszentmártoni tsz név­adója életének, harcainak is­mertetése. A termelőszövetke­zeti napokat úttörők. KISZ- fiatalok műsorával, klubesttel Zárják be. Gazdagabban bontakozik ki az öntevékeny művészeti mun­ka is, amióta a közös gazdál­kodás útját járja Felsőszent- márton. A színjátszó-, a népi tánccsoportban, az ének- és zenekarban összesen száz­I húszán tevékenykednek és a falu népi hagyományait fel- I dolgozó műsorszámokkal vesz- I pék részt a kulturális sereg­szemle bemutatóin. A széles alapokon kibonta­kozó népművelési munka nem a véletlen műve, hanem a ter­melőszövetkezet és a művelő­dési ház jó együttműködésé­nek eredménye, amihez a tsz vezetősége és Felsőszentmár- ton pedagógusai minden tőlük telhető támogatást megadnak. -----—---­M egkezdték a jégkárok felmérését 1961. jeges esztendő? — 70 tsz-nek még nincs biztosítása Április 18-án erős jégeső vert végig az ország déli részein. Bár ez a nagyon korai elemi csapás leginkább Bács-Kis- kun megye felett adta ki ere­jét- mégis jutott Baranyára is elég. Katymáron a 8—10 dekás jégdarabok öt lovat agyonver­tek. Megyénkben 16 község ha­tárában okozott érzékeny ká­rokat a jég Szerdán az Állami Biztosító kárbecslői megkezdték a ha­tárban az előszemléket, A kár tömeges méreteire jel­lemző, hogy egyedül Villány­ból 110 károsult jelentkezett. A több évtizedes megfigyelések arra a következtetésre vezet­nek, hogy idén előreláthatólag jeges évünk lesz. Ezt alátá­masztja az is, hogy Igen ko­rán jelentkezett idén a jégve­rés. Négjr éve, május 16-árt, három éve, május 14-én, ta­valy június 4-én jelentettek először megyénkből jeget, most pedig április 18-án pusztított jégverés a siklósi és mohácsi járásban. A baranyai termelőszövet­kezetek nagyobb része, vagy általános vagyonbiztosítás vagy kizárólagos jégkárbiztoeítás keretében védi kulturált ettől az elemi Csapástól, amely ne­gyed óra alatt egy egész esz­tendő fáradságos munkáját tönkreteheti. A várható jeges esztendő el­lenére még mindig 70 olyan termelőszövetkezet van, amely nek vezetősége mit se tett a várható veszély elhárítására. Pedig ha a jégfelhők tornyo­sulnak nem Segít a harangok félreverése, sem a szekercék kihajítása az udvarra csak a biztosítás téríti meg a kárt. Helyénvaló lenne, ha ezek a termelőszövetkezetek, az első közgyűlésen döntenének a biz­tosítás megkötéséről, addig míg nem késő, mért ha egy­szer már pusztított a jég, ak­kor már erre az évre nem köt biztosítást az Állami Biz­tosító. Újítások a Kossuth-bányában Fellendülőben van az újí­tási mozgalom a komlói Kos­suth-bányában. Míg január— február hónapokban mindösz- sze 9 újítás érkezett, addig márciusban a dolgozók 13 ja­vaslatot adtak be, Több hó­napos hallgatás után a moz­donyszín újítói is két javas­lattal jelentkeztek. Jelentősebb újítások: Hei- decker József és Leipold Já­nos „Diesel-mozdony biztonsá­gi vízpumpa módosítása” és Makai László csillésnek „Szén­törmelék visszahordásának megakadályozása a kaparó visszamenő láncánál” tárgyú újítása. Több gondot és köriiltekiitést az állami házak eladásánál! Mintegy öt és félezer áltatni lakást adnak el a város és a menye terüietán Évi egytnilliárd forintot költ államunk a köztulajdonban lévő családi házak és a kisebb (legfeljebb 24 szobáig terjedő) térsösházak karbantartására. Országos méretekkel mérve is -agy pénz ez, ezért elsőrendű népgazdasági érdek fűződik e házak eladásához. Államunk messzemenő ked­vezményeket biztosít a vásár­lásnál. Ha például a bentlakó bérlő lesz a vásárló, a tény­leges ár 50 százalékáért juthat a házhoz. Ha tehát a ház 100 ezer forintot ér, 50 ezer fo­rintért kaphatja még, amiből csak 10 százalékot, vagyis 5 ezer forintot kell készpénzben kifizetnie. Ehhez jön még há­rom százalék lébonyolítási költség, esetünkben 1500 forint — összesen tehát 6500 forintot kell a házban lakó bérlőnek kifizetnie, a többit 25 év alatt törlesztheti, 3 százalékos ka­matot számítva. Itt nincs űrt. adás-vételi il­leték, öt évig adót sem kell fizetni a ház után. Érthető hát, hogy az emberek érdek­lődnek az eladás iránt. Amint Balatonyi Dezső elvtárs, az OTP Baranya megyei fiókjá­nak főnöke elmondotta, ed­dig 800 lakást adott el az OTP — több mint 200-at Pécsett, a többit pedig vidéken. Mivel az eladási akció csak 1959. vé­gén kezdődött, a 800 nem mondható kedvezőtlen szám­nak, az értékesítés ütemét te­kintve Baranya az első az or­szágban. Ennek ellenére sem­mi okunk az elbizakodottság­ra, mert igen sok, több mint 4 és félezer lakás vár még eladásra, s az értékesítés üte­me gyorsabb lenne, ha egy­néhány hiba nem lassítaná. Drága mulatság Nézzük Majs példáját. In­nen 40 állami házat adott át a tanács az OTP-nak értéke­sítésre. Az ésszerűség amellett szól, hogy ezt a 40 házat egy­szerre kellett volna átadni, ám a valóságban nem így tör­tént. Négy részletben adták át. Ez még a szerencsésebbik eset, l't még vagy 10 ház ju­tott egy , átadásra. Vannak olyan községi tanácsok, me­lyek még jobban szétaprózzák a dolgot, a kaposszekcsői ta­nács például csak egy-egy há­zat adott át esetenként. Ha­sonló a helyzet Vásárosdom- bón és a megye számos köz­ségében is. Sajnos, ez a gya­koribb. , Hogy ez mivel jár, akkor válik világossá, hogy ha szám- bavesszük: ilyenkor egyetlen ház miatt kell egy egész bi­zottságnak kiutaznia! Az OTP két alkalmazottjának, a PIK becsüsének, az illetékes járási tanács emberének, esetleg még másoknak is, hiszen meg kell állapítani a ház értékét, anélkül nem adható el. A gép­kocsivezetőt is beleértve leg­kevesebb öt embernek egy napja pazarlódík el, nem be­szélve más költségekről —- egyetlen házért! Az államot károsító gondatlanság Más kellemetlen meglepeté­sek is érik a bizottságot ak­kor, amikor a helyszínen a ház értékének megállapítására készülődik. Igen gyakran elő­fordul például a következő eset: a bizottság beszélni akar a bérlővel, akinek a tanácsi papírok szerint Kiss Péter a neve. Ám amikor bekopognak, kiderül, hogy már rég nem Kiss Péter, hanem Nagy Já­nos lakik a házban. Jogásznyelven ezt bérlőcse­rének hívják, ebbén az eset­ben olyan bérlőcserének, amely törvényellenes volt. Azért törvényellenes, mert az OTP semmit sem tudott a la- kőváltozásról, márpedig az egyik pénzügyminiszteri ren­delet kimondja, hogy bérlő­cserét csak az OTP engedé­lyével lehet végrehajtani. Nem véletlenül. Megtörtén­hetik ugyanis, hogy az új lakó — á példánkban szereplő Nagy János — nem akarja, Vagy nem is tudja megvenni a házat. Kilakoltatni nem le­het, hiszen akkor másik la­kást kellene neki adni (már­pedig ez falun sem olyan egy­szerű), következésképp: a pél­dánkban szereplő Nagy János ben tmarad a házban. Így már nagyon ne’ '? elae’'’1 - ’*<»• -t lakják az épületet. A törvényellenes bérlőcsere j az átlagos falusi háznál 20 ezer, a pécsinél pedig 70 80 ezer forint kárt okozhat az államnak, Nem tévedés: eny- nyit egy-egy háznál! Képzel­jük el, milyen nagy összegek­ről lehet szó mondjuk 80 ház esetében? Egymillió forint károsodás is érheti az álla­mot! Az adatok minden ékes­szólásnál jobban mutatják, hogy milyen nagy tanácsaink felelőssége. Ügyeljünk a lelek nagyságára! Az állami házak eladásánál előforduló hibák között sze­repel a házhoz tartozó telek nagyobb volta. Nem egy eset­ben nagyobb a megengedett­nél. Falun 400—800 négyszög- ölesek a házhelyek. Ha az ál­lami házat magában foglaló telek nagyobb ennél és a te­rület mezőgazdasági művelés­re is alkalmas, akkor a ta­nácsnak le kell „csípnie” a fe­lesleget és át kell adnia a tsz-nek, vagy állami gazdaság­nak. Ha a fölös terület vala­milyen oknál fogva nem al­kalmas mezőgazdasági műve­lésre (nincs út, nem határos más szántófölddel stb.), akkor a tanácsnak értesítenie kell az OTP-t. Ez utóbbi — mármint az OTP értesítése — gyakran el­marad. így fordult elő pél­dául Erdősmecskén, hogy több mint 1 katasztrális hold terü­letet akartak eladni házhoz tartozó telekként! Ezek az esetek ismét a ta­nácsok felelősségét helyezik előtérbe, ismét azt mutatják, hogy több gonddal és körül­tekintéssel kell végezni ezt a munkát, mert az állam ér­dekeiről és pénzéről van szó! (5.) — Most másképpen lesz — folytatja az elnök. — A nők­nél például aki 100 és 200 kő zött teljesíti a munkaegységet, annak egy forinttal megemel­jük a munkaegység értékét. Nem harminc, hanem har­mincegy forint lesz. Aki két­száztól háromszázig, az három forinttal, de itt még azt hi­szem elválasztjuk kettőbe, mert aki kétszázegy munka­egységet visz haza vagy két- százkilencvenet, ott már lé­nyeges különbség van... A há­romszázon felüliek négy fo­rinttal nagyobb munkaegysé­get kapnak. A férfiaknál hasonlóképpen alakul a helyzet azzal a ki­vétellel, hogy az alap munka­egység kétszáz. Persze, ez se ment olyan könnyen. Amikor az elnök a gyűlésen bejelentette, az emberek elle­nezték. Egy hang dühösen fel­kiáltott. — Persze, azért akarják, hogy a vezetőknek több le­gyen a prémium! Erre Lőr.incz a nyilvánosság előtt lemondott a számára ter­vezett prémiumról, mire a tag­ság megszavazta az új pré­miumrendszert. A csertői emberek szeretik az újat, csak néha bizalmatla­nok. Tegnap még le akarták szavazni az új prémiumrend­szert, ma meg arról beszélget­nek a kovácsműhely előtt, meg az erdőn, hogy ennyi meg eny- hyi lesz a prémium — ponto­san — ha teljesítik a terve­zett munkaegységet. Hogy mi az új módszer elő­nye, abból a tagok csak az igazságosságot és pontosságot értik — egyelőre. Hogy a való­ságban, a vezetésben ez mit jelent, azt az elnök már ki­gondolta. — Először is — mondja, azután megint előhúz valahon­nan egy papírt, és hirtelen már hajlandó vagyok arra a következtetésre jutni, hogy a csertői Kossuthban minden szó és gondolat papíron van. — Például nem kell kispar- cellánként felmérni a területet, azután nem fordul elő az az igazságtalanság, hogy akinek hatvan munkaegysége van, ar­ra is kap prémiumot azután eddig a íogatost. a szíjjártót meg a kőművest nem is tud­tuk rendesen, igazságosan premizálni, és most Olyan. Ve­szekedés sincs, hogy ez a ta­laj nem jó, én ezt nem foga­dom el, mert nem szerzek ró­la prémiumot, *; Hátránya Is van. A normákat példás szigorú­sággal kell betartani, és külö­nös nagy gond a minőségi munka ellenőrzése. Általában nem is olyan nagy dolgok ezek, ha kívülről nézi az ember, de ha az egyszerű, tegnap még maguknakvaló emberek belső világából — nagyszerű. Roppant út volt idáig eljutni. Negyvenöt óta nehéz Volt a parasztságot kimozdítani a magántulajdon kényelméből, viszonylagos biztonságából, csak az utóbbi néhány évben Sikerült igazán. De most ez a parasztság — amely még az ötvenes évek derekán is gya­nakodva, idegenül fogadta a nagyüzemi rendszert — ma szédületes, meghökkentő tem­póban modernizálódik. íme a bizonyíték, a csertői változások is. * Az elnök mindig egy nappal előbb jér. Ezt Írtam, amikor Lőrincz Jánost megrajzoltam néhány bekezdéssel korábban. Nos. mit lát az elnök — ha egy kicsit előbb jár a többinél? Határszemle. Felkapaszkodunk a domb­tetőre, innen belátni az egész déli határt, a dús erdőket, a széltől borzolt, selymes veté­seket. — Húsz holdas a legkisebb táblánk, hetven a legnagyobb — mutatja az elnök széles mozdulattal a határt, mintha a horizontig a hóna alá ölelné a gazdag földeket; Tovább sétálunk. — Őszre egyesülnek a szuli- máni szövetkezettel. — mon­dom, Az elnök megáll, megigazít­ja fején a sapkát, a tekintét- ből, a mozdulatból érzem, hogy most olyan témára téved tünk, amit ő már keresztben- hosszában néhányszor átgon­dolt. — Tudja, én már arról SS gondolkoztam, hogy milyen lesz ez a határ öt év múlva..! dehát a szulimáni egyesülés kevés... Kevés, ha mondom. Lesz kétezer holdunk, ebből ezerhatszáz szántó. Ehhez már kell és tudunk is venni egy lánctalpast, de tavasztól a tar­lóhántásig mát csinálunk vele? Ha voina ötezer hold szántónk, az igen ... Mondjuk Mozsgó, A1 máskeresztúr, Szulimán meg Csertő ... Akikor ki lehetne alakítani a gazdálkodást, a nagyüzemit,ti Jó vezetőket, mert elsősorban az kell. Egy­ben van itt a határ. Bennün­ket egy árok választ el Szuli- mántól, Mozsgótól egy patak, Mozsgót Almáskereszturtól semmi ... Olyan szakszerűen ki lehetne építeni az ágazato­kat, megnézni, hogy hol, mi jó, mi érdemes..: A képzelet és a gyakorlati, józan ész lázasan kapkod. — Ugyanilyen gondjaink vol tak Csertőn is, amíg nem egye­sült a két tsz ... Jó gazdaság Lesz a közös szulimán— csertői Is, de ha a négyet össze lehetne kapcsolni? ... Nézze, én azt is el tudom képzelni, hogy néhány év múlva az át­lag tíz mázsás árpa helyett a húsz mázsás átlagú olasz bú­zát termeljük, hiszen többet is ad és tartalmasabb is az olasz búza, mint az árpa .;: Idefi­gyeljen .; ; . És az elnölk keze jobbra-bal­ra int, kapkod, rendezgeti a képzeletét. — Idefigyeljen!... Mi is csak úgy tudtunk épülni, ami­kor összefogtunk .,, Itt Van a csertői határ, ide lehetne húsz hold dohányt tervezni, a föld is jó, a megyében itt terem az egyike legjobb dohány, szakemberünk is van hozzá ... Almáskeresztúron lehetne lent és kendert nagyüzemben, Mozsgónál ki kellene használ­ni a vasúti lehetőségeket, cu­korrépát, kukoricát. Mennyi szállítási költséget takaríthat­nánk meg... A négy község gépesítése is könnyebb len­ne... Nekünk kell egy elevá­tor, a szülimániaknak is kell, de mi lenne, ha mind a ketten vennénk? Holnapra az egyik felesleges. Kombájnt. azt igen ... aztán ott beleállna a táblába és végig... Itt van a halastó a dombon túl. Közel a kövesút, jó a szállítási lehe­tőség, mennyi víziszámyast is lehetne ott tenyészteni ... Van erő ebben az elnökben, és okos képzelet is. Talán egy kicsit messze jár? Merészek az álmai? Lehet, Igaza van? A képzeletnek meg kell gyorsítani a nehéz­kességet, az óvatosságot? Az is lehet. * Ha néhány sorban foglal­nám össze a csertől látogatást, határnézést, az itt-ott sikerült tereferéket, annyit írnék, hogy Csertőn a tavaszi munkával sose volt baj, most meg külö­nösen jól halad minden. Az emberek szívesen dolgoznak, a családi tervezés a vártnál jobban sikerült, minden túl­zás nélkül — az év végére a megye legjobb szövetkezetei közé léphet 1100 katasztrális hold, ebből 852 szántó, a többi kert, szőlő, rét. Nyolcszázhúsz lélek —, de ebből csak hatszázvalamennyi az „igazi”, mert a népszám­lálásban benne van a gyer­mekotthon is — gyerekekkel, személyzettel. A régi kastély — gróf Festetich Domonkos rezidenciája — ma gyermek- otthon. És Csertő termelőszö­vetkezeti község, mint a dí­szes állvány hirdeti a sziget­vári bekötőút elején. Üj tagokkal is szaporodtak a közelmúltban — ifj. Gyenes József, Botykai Dezső, Katona József, Borjus János —, mert igazán jó híre van a csertői szövetkezetnek. Megtervezték az esztendőt. Talán lehet arról vitatkozni, hogy jól tervezték-e meg, vagy jobban is lehetett volna, de az a lényeg, hogy önma­guk tervezték. És ez nagy szó. Amit évekkel korábban kicsi­ben csináltak, amit oly sok­szor érvként hangoztattak az egyéni parasztemberek —, hogy elsősorban azért érzik övéknek azt a darab földet, mert a maguk módján terve­zik meg rajta az életet. Most ugyanazt csinálják, de korsze­rűbb méretekben. A nagy csa­ládon belül. Az elején azt írtam, hogy a falusi emberek manapság másképpen szerzik a rangot, mint néhány évvel ezelőtt, íme a való bizonyítás, a cser­tői közös munka, a fegyelem, a bizalom. Még akkor is, ha mindez keserves, néha mél­tatlan módszerek vagy em­beri magatartás árán született meg. Ma más falun az emberi rang, Csertőn még tavaly se hitték el. Ma igen. CVése;)

Next

/
Oldalképek
Tartalom