Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

▼ASÄKNAP, 1961. Apr. 8.

9

N A PL Ó

0Az önök fiai megvédtek bennünket"

IMS TAVASZÄN történt.

A 29. gyalogos ezred 3. zászlóalja a Drávától északra Szaporca község körzetében harcolt Nagy megfeszítéssel tartotta az ellenfél nyomását és Szaporca községben vetette meg lábát hogy ott felhasználva a házakat megállítsa a hitleristák támadását. A falö lakosainak egy része megijedt és elbújt, többségében azonban segítették harcosainkat, mert tudták, hogy mit jelentene a fasiszták visszatérése. Egyese* ástak, mások barikádokat raktak vagy segítettek abban, hogy a masszívabb házakat védelemhez átalakítsák. S mindez az ellenség állandó tüzelése mellett folyt le.

Amikor a fasiszták a támadást megkezdték Delcso tiszt- helyettes a helyi Tar András gazda udvarában ásott lövész- árkot. A kipirult ifjú arcon nagy cseppek ben peregtek le a verítékcsöppek és 6 még erősebben megnyomva lapátját, meghajolva ásott tovább, körülötte a golyók és akna- darabok egész töerikelege hullott, de ő zavartalanul tovább ásott... Az ablakon keresztül egy okos szempár figyelte, a fiatal Katica, de S még azokat sem látta. Volt-e erre most ideje? Katica nézte, nézte és csodálta hősiességét.

Egyszerre egy aknadarab súlyoséin megsebesítette. A veríték a bőven omló vérével összekeveredve a földre hullott és a magyar föld szomjasan itta fel- Delcso elveszítette eszméletét, Az aknák és golyók zápora nem szünetelt.

Katica anélkül, hogy figyelemre méltatná őket, kiugrott gyorsan a házból és a sebesült bolgár harcos segítségére sietett. Két kézzel átölelte Del- csót és megpróbálta felemelni, de az ifjú igen nehéz volt, a leány ereje nem bizonyult elegendőnek. Ettől azonban nem esett kétségbe. Előkiáltotta szomszédjait Benedek Máriát és Tarnet, majd á három magyar asszony golyó- és aknazápor közepette vitték be Delcsót a házba, ahol Katica bekötözte.

A bolgáj harcosok nemcsak vérüket hullajtották Magyar- ország felszabadi fásáért, hanem igyekeztek amivel csak tudtak segíteni a sokat szenvedett magyar testvéreiknek. Siklós körzetében, felhasználva a harcok közötti szünetet, egy hét alatt 370 dekár (5,7 de- kár t* 1 hold) földet szántotok fel és vetettek be.

10 000 kg burgonyát szállítottak ki a földekre elültetés céljából. Kaposvár körzetében a bolgár harcosokból 7 önkéntes rohambrigádot alakítottak a szegényebb pa- rasztcseládok mezőgazdasági munkájának elősegítésére, így a bolgár harcosok bebizonyították azt, hogy a magyar nép nem hiába fogadta az I. Bolgár hadsereg katonáit, mint barátait. Mert ŐK — ahogy az Űj Dunántúl című magyar újság „Isten hozott Bolgár Testvéreink!” c. cikkében írta — 1945. január 16-án — „akkor, amikor hazájuk jobb jövőjéért és boldogságáért harcolnak, hozzájárulnak a magyar nép jobb jövőjének kivívásához is.”

A BOLGÁR KATONÁK és

a magyar dolgozók között létrejött jó kapcsolatokról ékesszólóan beszélnek azok a levelek, amelyeket a mi hadseregünk parancsnokságára, vagy katonáink szüleihez küld lO.-i keltezésű Szalay Sándor máriagyűdi iskolaigazgató levele, amelyet A posztói KosztacEnov Gjurov tiszt- helyettes, Biankó Dimov Biankov tiszthelyettes és a harmadik összekötő zászlóalj másik négy harcosának szüleihez intézett: „Drága Anya, Drága Bolgár Nővérem! Azelőtt azt mesélték nekünk, hogy a bolgárt* nem jók, mert kultúraTiél'küti vad emberek. De mi most pont az ellenkezőjéről ' bizonyosodtunk be. Mi most megértettük, hogy a bolgárok mind milyen jók és hogy mennyire szeretnek bennünket — a magyarokat Amikor az a hír jött,

hogy a mi falunkba bolgár katonák jöpnek, mindnyájunk szíve a nagy örömtől zenélt ... Mi úgy fogadtuk őket mintha saját fiainkat fogadnánk. Az önök fiai megvédtek bennünket minden rossztól, ök megnyugtattak bennünket. Mi soha nem felejtjük eJ a mi jótevőinket. Nyílt szívvel és lélekkel mindig készek voltak segíteni nekünk. Sőt versenyeztek, hogy ki tud többet segíteni.”

16 ÉV TELT EL azóta, hogy a' máriagyűdi iskolaigazgató ezt a levelet írta, de azóta minden nappal, mi,.den évvel nőtt és erősebb lett Magyar- országnak és Bulgáriának a többi felszabadított népekkel való barátsága és együttműködése. Egyre szilárdabban haladnak előre a szocializmus építésének útján.

Amikor 1956-ban a magyar nép élete új veszi5 vbe került, a Drávánál, a Muránál, a Balatonnál, a 11. világháborúban vérüket hullájtó bolgár harcosok készek voltak segítségére sietni magyar testvéreiknek, a szocializmust építő magyar munkásoknak és parasztoknak. A magyar nép ellenségeinek szétzúzása után a mi országunk amivel | csak tudott igyekezett segíteni gyógyítani a testvéri Magyarországom ejtett sebeket. S ezzel a két nép közötti barátság roét jobban megerősödött s ma mind a két nép a szocialista országok családjában közösen halad a béke és jólét útján, a kommunizmus építésének- útján.

G. G. Goszpodinov

Gyersaiiiian, jóiban, tökéletesebben

Taián a mellékelt képekből is kederülne, hogyan nyerte el Palkó Lajos lakatos brigádja a „Szocialista brigád” oklevelet. Hiszen fiatalok, erősek, ég. szikrázik kezük alatt a munka. A Sopiana Gépgyár Il-es telepének közel 50 méteres nagycsarnokában zúg-zeng, mennydörög a négy fal, amikor az idomok hátán végigsüvít a villanyköszörű, amikor a prés formát ad a hideg lemezeknek.

De ne bízzunk mindent a

Akkor Palkó Lajos könnyelműen azt a kijelentést tette, hogy — eddig is ezt csináltuk — meg olyasmit, hogy —* ezért kapjuk a fizetésünket — s csak akkor gondolkodott el rajta, amiko-r a szempontokkal egyenként is összetalálkozott odabent a szerelőcsarnokban. Nem arról van szó, hogy a többiek talán ellenezték, vagy so- kallották a „megszorításokat”, mégis minden szempont külön- külön testet öltött, s egyenként jelentkeztek birkózásra. Valatás, aztán a második, a tizedik, a tizenötödik. Nem a gépen újítottak, hiszen ahogy mondtuk is, ahhoz nem nyúlhattak. Hanem a munkafogásokon, a módszereken, olyanokon, hogy az idomokat ne kalapáccsal, kézierővel formál r ják. Szóval lassanként, —• ha lassúnak lehet mondani az egy esztendő alatti tizenöt újítást, — rátértek a munkafolyamatok gépesítésére, amely nem csak meggyorsította a darabonkénti gyártást, hanem lényeges anyagmegtakarítással is jelentkezett.

Nézzük csak mire mentek. Amíg az év elején kínnal, verítékkel tíz gépet gyártottak havonta, addig a negyedév végére húszat, félévre rá negyvenet és ma már kereken hatvan gépet állítanak össze, ami nagyszerű teljesítmény, ha meg gondoljuk, hogy a gépek darabját 16 00© forintnak megfelelő valutáért gyártják.

Hogy állanak a többi „szempontokkal”?

Nem lehet nagyon szétválasztani egyiket a másiktól, mert amikor a brigád három tagja elhatározta, hogy a lakatos mesterség mellett kitanulja a vülanyhegesztést, ezt is azért tették, hogy a termelést gyorsítsák vele, hogy ne kelljen „idegen” hegesztőkre vár- niok. Na és a harminckét éves Bertalan János (aki jó ideig csak betanított munkás volt), talán passzióból szerezte meg tavaly a lakatos segédlevelet? Egyszóval ilyen formán öltöttek testet a szempontok, így kellett egyenként megküzdeni velük, alig egy esztendő alatt. De másképpen is. A brigád minden tagja politikai foglalkozásra jár és a vidékieken kívül (ketten vannak) egyikük pártvezetőségi tag, a másik KISZ-titkár, a harmadik szervező, a negyedik gazdasági felelős a KISZ-ben. Pedig a húsz

Honvédelmi nap les* Pécsett május 21-én

Húsz repüli, 60 ejtőernyős és motoros akrobaták bemutatója

A Magyar Honvédelmi

Sportszövetség Baranya megyei elnökségén hallottuk, hogy jó ütemben halad az összetett honvédelmi sport- versenyek megszervezése. Az alapszervezeti, járási, megyei versenyek legjobbjai, továbbjutnak az országos döntőbe. Az MHS tervei szerint Baranya megyében 4500 fiatalt vonnak be a vetélkedésbe, közülük ezren Pécsről kerülnek ki.

A tavaszi különböző Sportes hadiversenyek mellett kori házasságból semmi se

lett. A leány negyvenkilencben, egy szomorú őszi napon megírta a búcsúlevelet, és bánatában felakasztotta magát Az anyja hiába tépte a haját a temetésen, hiába átkozta a sorsot — a fiatal leányt már nem lehetett feltámasztani.

Megölte a vagyon.

Falujárás közben meghív egy kedves, tipegő nénike: majd ő elmondja, hogy milyen volt itt régen a fiatal lányok élete, csak a nevét ne írjam ki.

Az udvarban a kerti fa aló viszi a sámlit, nekem széket töröl, és kedves, szelíd szemével csak néz.

— Tudja lelkem, a Vilma nagyon szerette azt a 'fiút, de nem engedték ... Sokat nem engedtek akikor... Szegény, emlékszem, majd megveszett a Pista után... — motyogja, és alig észrevehetően reszket az arca.

N

ézi az ördögszántotta hegyet, csendesen bólogat, hümmöget.

— Valamikor nagyon rossz híre volt a falubeli lányoknak ... így igaz... Azt mondták, hogy erkölcstelenek; pedig nem úgy volt, csakhogy a szegény lányok úgy kaphattak napszámot a nagy gazdáknál, ha le is feküdtek nekik— Mi szegény lányok nem mehettünk a nagygazdák báljába, ha rendeztek, a mi legényeink csak a „dühöngőbe” jártak, a Göbölös-féle kocsmába.

A vagyon x&olt az úr. Megvásárolt földet, házat, szerelmet, fiatalságot. A nagyharsányi gazdáknál az a szokás járta, hogy csak úgy fogadtak

vincellért, ha a munkája mellé a leányát vagy a fiatal feleségét odaígérte szeretőnek.

Valóban nehéz volt valamikor szegényen fiatalnak lenni az ördögszántolta hegy aljában. Minden a vagyon volt Az erkölcs, az uralkodás alapja, a bizalom — a boldogság. És bizony, több nagyharsányi fiatal ennek a vagyonnak, ennek a fülledt erkölcstelenségnek az árnyékában fonnyadt, öregedett búcsúzott a boldogságtól.

•

Ma?

— Hát én ... hogy őszinte legyek... én se bírnám ki, hogy beleszóljanak a boldogságomba ... annak mindig rossz vége volt. .. ■— szedi ösz- sze nehezen a választ — meg- illetődve, piruló zavarral — Molnár Ági, aki éppen abban az esztendőben született, amikor leáldozott a régi világ urainak.

1945-ben.

Zavarában is határozott, modern, magabiztos leány. Ónálló, független nő lesz — a siklósi kesztyűgyárban varrónőnek tanul. Számára már mindenképpen érthetetlen az a régi világ, amelyben a vagyon szabta meg a boldogságot. Őszintén szólva: egyszerűen nem érti, hogy egyáltalában ilyen is volt.

Érthetetlenül néz. hallotta az eseteket, mesélték a lányok, a szülei, de hát ilyen is megtörténhetett?

— Elképzelhetetlen,, hogy akihez én feleségül akarok menni, a miiéin» nem engedmolyán készülnek az MHS fiatalok a honvédelmi napokra.

Az 1961. évi járási és megyei honvédelmi napok sok újat ígérnek. Pécsett a megyei honvédelmi napot május 21- én bonyolítják le, ahol több mint 20 repülőgép,. 60 ejtőernyős mutat be különböző egyéni és csoportos légibra- vurt, valamint az egyéb ver- senyszámok mellett az MHS motoros akrobatái is szórakoztatják majd a nézőközönséget.,

Együtt a brigád, középen a ki váló dolgozó-jelvényes Palkó Lajos „brigadérossal”, és a s zéleken a brigád két tanulójával

Palkó Lajos, Dir ják János és Bertalan János • furcsa nevű gép szerelését végzik

fényképekre, a pillanatra, mert

amit elkaptunk, megörökítettünk, az csak szegényes tükörképe á mozdulatnak, a lendületnek, amit a hat pár erős, szorgalmas kéz művel. Három éve dolgozik együtt a brigád. A húsz éves Friedl Ferenc, a huszonhat éves Takács István, a harminc évéhez közeledő Bírják János, a harmincon túli Heider József és Bertalan János, na és a „veterán” korú brigadéros, a harmincnégy éves Palkó Lajos. Szinte csiklandozott, hogy oda írjam-e nevük mellé a szúrós, csúforr- dáros „bece” neveket, a „töpörtyű”, a „frinyóst”, a „szúnyogot”, a „kopaszt”, amit a három év alatt cimboraságból egymásra ragasztgattak, de miért is tenném? Miért, „szolgáltassam” ki őket ország világ előtt, amikor ez annyira az ő dolguk, mint a „vízibaromfi kopasztógép”, amelyen együtt ügyködnek a legutóbbi egy év és három hónap óta. És ha már itt tartunk, hadd mondjam el róluk, hogy ez a furcsa nevű gép indította el a Palkó brigádot azon az úton, amely példaképül állította őket nemcsak a telepiek, hanem a Sopiana Gépgyár félezer dolgozója elé is.

ügy kezdődött, hogy 1960. januárjában az üzem pártvezetősége összehívta a brigádvezetőket, és felhívást intézett hozzájuk olyan teltételek elfogadására, amellyel elnyerhetik fninden brigádok legdicsőségesebb rangját, a „Szocialista brigád” címet. Azon az értekezleten fel is sorolták a feltételeket, amelyek első hallásra nem is, tűntek túl nehéznek. Csak néhányat közlünk: a terv teljesítés, a selejtmentes munka, az önköltségcsökkentés, a balesetmentesség az igazolatlan mulasztások kizárása, a brigádon belüli kölcsönös segítség, összhang kialakítása és ■még jó néhány ezekhez hasonló szempont.

a gép amit gyártanak exportcikk, a Szovjetunió küldi hozzá a rajzokat, a méreteket. Nem szabad rajtuk módosítani, egyszerűsíteni. S egyszerre csak azon kapták magukat, hogy munka előtt összedugják fejüket a rajz asztal fölött, ahelyett, hogy gépiesen kezdenék és folytatnák a munkát, mint eddig tették. És mi született az ilyen munka előtti „konzíliumokból?” Az első újíTakács István a gén szűkítő idomait hegeszt*

éves Friedl Ferin kívül valamennyinek családja van. Családja és olyan gondja, mint Bírják Jánosnak és Takács Istvánnak, akik egy nagyon is elsőrendű „szemponttal”, lakás- problémával küzködnek.

Tehát ilyen napirend is „konzílium” elé keiül reggelenként és bizony«;, hogy erre is találnak, majd megoldást. Addig is, — vagy úgyis lehetne mondani — hogy azért is dolgozik lankadatlan szorgalom- irtai a hat ember, mert tudják, hogy a kitűzött céloknak komoly előfeltételei vannak. Tudják, hogy nem frázis amikor a jobb eléréséhez csak a mégj óbb munka adja meg a biztos alapokat

Ezért vállalnak olyan kötelezettségeket is, amelyek nincsenek bele foglalva a Szocialista brigád cím feltételeibe, mégis ahhoz tartoznak, oda sorolhatók. Szabadidejükben iskolát patronálnak, röplabdapályát, futballkaput, hintát szerelnek a kis iskolások őrömére, de az elsők között jelentkeztek, amikor a felhívás elhangzott a mecseki vidámpark építésére.

A Il-es telep impozáns kultúrtemében (amelynek a csinosításában ők is részt vettek) ünnepélyesen átnyújtották számukra az oklevelet, a „Szocialista brigád” cím díszes dokumentumát, — p. gy. — Fotó: Erb.

t

hogy mindenki úgy érezte, hogy egy fokkal többet kell tennie a tervteljesítésért, a minőségért, a fegyelmezettebb munkáért, mint eddig tette. A „brigád” cím elé került új jelző módhatározóként jelentkezett, ha kezükbe vették a részé löt, a hegesztőpisztolyt, a kézicsiszolót, a kalapácsot.

„Gyorsabban, jobban, tökéletesebben.”

Igen ám, de hogyan? Hiszen

nének ... ilyen ma már nin-< csen ... — mondja, és megüt- l közve tűnődik a régi, szomorú < történeteken. <

Mia már nincsenek ilyen ső- * tét, fülledt szerelmi tragédiák * a faluban, csak a szomorú, ta-J nulságos emlékek maradtak meg.

Az anyakönyv lapjai csak* az adatokat, őrzik.

ft. Kovács Jcrisefl Ábrahám« Imre. Szarkandi József, ' Má-j tyus Lajos házasságát, akik, régi értelemben vett szegény« lányt vettek el feleségül, és] Szarkándi Marika meg a Má-| tyus lány is olyan fiúnak es-, küdött örök hűségét, akikhez] azelőtt aligha engedték volna« a szülei.

Ma már a vagyon kilépett] n házasságokból, nem akadá-< íyá az őszinte szerelemnek.« Hiszen a valamikori „szegény” leányok meg fiúk éppen olyan csinosan, járnak, mint a régi „gazdagok.”

Legkerekebben talán Leicht1

János, a község boltvezető1 parttitkára fogalmazta meg: 1 , — Tudja, ha az ember egy-1 szer nőni kezd, ’kicsi és hasz-j nálhataüan annak minden, ami rossä volt... Ezzel is így vagyunk,..

s ha az ördög meggondol-; ná magát, s megint el- < jönne — mert a nagjM harsán yi leányok ma is szé-< pék, csinosak? Alighanem ' is- ( mét leugrana a kopár hegyi tetejéről, és Harkánynál visz-< szabujna a pokolba. i

Mert a nagyharsányi leá-( nyok ahhoz mennek férjhez i — akit tiszta szívből szeret-4 nek. THIERY ÁRPÁD <