Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-27 / 98. szám
! 1961. ÁPRILIS 27. NAPLÓ 3 Milyen lesz az új lakások közműellátása? Körkérdés a város három fontos üzeméhez Egymás után jelennek meg a cikkek az új lakások építéséről. Tudjuk, hogy tovább épül Uj-Mecsekalja, beépítik a szigeti vám közelében fekvő bolgárkertet; többször hallottunk már a 13 ezer lakosú diósa városrészről, a déli városrész leendő új épületeiről. Arról ellenben ritkán esett szó, hogy lesz-e elég villany, gáz és főként víz az új lakásokban, nem járunk-e úgy, mint Uj- Meszesen valamikor, hogy felépült az új városrész, s kezdetben nem tudtuk ellátni elegendő vízzel. Elmentünk a város három fontos közmű-vállalatához, és megkérdeztük: lesz-e elég víz és energia a 15 éves lakásfejlesztési terv keretében felépülő új otthonokban? GÁZMŰ: Gázban nem lesz hiány, csak vezeték kell Bezensek Antal elvtárs, a vállalat igazgatója, és Benko- vics József műszaki vezető így válaszoltak: Az elmúlt öt évben a gázfogyasztók száma kétszeresére nőtt, a háztartási gázfelhasználás pedig háromszorosára emelkedett. Az igények tehát rohamosan növekszenek, mégsem kell tartani zavaroktól, mert a Kokszmű elegendő gázt tud szolgáltatni, a bányák pedig annyi metánt csapolnak majd le, hogy nem is tudja a lakosság elhasználni. Gázban tehát nem lesz hiány, ellenben a vezeték gondot jelent. Sürgősen meg kellene építeni a Porcelángyár és a Gázmű közötti 1250 méter hosszú és 300 milliméter átmérőjű vezetéket. Sürgősen, mert különben nem biztosítható a város növekvő gázfogyasztása, sőt a jelenlegi gázellátás is veszélybe kerülhet. Jelenleg ugyanis 25 évvel. ezelőtt lefektetett vezetéken bonyolódik le a Gázmű és a Porcelángyár között a város gázellátása. Ez a papíron 250 mii liméter átmérőjű vezeték már csak 200. mm-es lehet, oly nagymérvű benne a lerakódás. Ebben a vezetékben 1955-ben még csak napi 10 ezer köhrné tér gázt szállítottunk, a télen már 32 ezer köbméteres nap is volt, s 1961—62 telén 40 ezer köbméterre is számítani lehet. A 40 ezer köbméter olyan nagy nyomással jár, hogy az öreg vezeték nem képes kiállni, legalábbis kevés a biztosítékunk rá. Amint a Gázművek két vezetője elmondotta, mindent elkövetnek, hogy a 300 milliméteres vezeték még az idén megépüljön, s a város jelenlegi, s jövőbeni gázfogyasztása biztosítva legyen. Egyben kérték a városi tanács végrehajtó bizottságát, az Építőipari Minisztérium lakás- és kommunális-politikai főosztályát továbbá a Nehézipari Minisztériumot: segítsenek az ügyben; DÉDÁSZ: Minden igényt ki fogunk elégíteni Toller József elvtárs, a DÉDÁSZ vállalatvezetőjének tájékoztatója optimista hangú volt. Amint elmondotta, az energiaforrás hiánya szóba sem kerülhet, hiszen az új erőmű annyi áramot termel, hogy több megye növekvő igényét is könnyűszerrel kielégítheti. Ez persze még nem elég. Ahhoz, hogy az erőmű energiája eljuthasson a fogyasztóhoz, közvetítő egységeket, ún. alál- lamásokat kell építeni, s transziőrmátorállomások is szükségesek hozzá; Ebben a tekintetben sincs baj. A DÉDÁSZ 4 alállomást épített és épít a város különböző pontjain. A Légszeszgyár utcait még tavaly befejezték, a rádió állomás közelében épülőt az idén adják át (ez a diósi városrész ellátását is biztosítja majd), a Tüzér utcai alállo- más-részt még május 31-ig üzembehelyezik. A negyedik a József utcában épül meg a második ötéves terv során. Amint Toller elvtárs elmondotta, az álállomások építésével egyidőben átépítik és korszerűsítik a transzformátorállomásokat is. Hozzátette: nyugodtan hajtják álomra a fejüket, mert, biztosítva látják a város 15 éves villamosenergiaellátását. Gyors intézkedéseket a vizprobtéma megoldására! Arató Ferenc elvtárs, a Pécsi Vízmű műszaki vezetője, aki 1929 óta dolgozik a vállalatnál, érdekes adatokkal vezette be tájékoztatóját. Amint elmondotta, 1929—1936 között csak 3,5—4 ezer köbméter volt a város napi vízfogyasztása, 1949-ben már öt és fél ezer köb méter is kevés volt, az idén pedig már húszezer köbmétert termelünk naponta. Ez a 20 ezer köbméter még csúcsfogyasztás esetén is elég lenne, ám a vízpazarlás olyan nagyfokú, hogy a nagy melegben 23—24 ezer köbméterre lenne ahhoz szükség, hogy a város lakosságát hiánytalanul el tudjuk látni. Előreláthatóan januárban, illetve februárban megkezdjük az üszögí víztisztító próbaüzemeltetését. Jelentős műszaki esemény lesz ez a város vízellátása szempontjából, hiszen a víztisztító révén már kihasználhatjuk a pécs—mohácsi vízvezeték teljes kapacitását. E szerint jövőre már napi 23—24 ezer köbméter vizet adhat a vízmű a lakosságnak. Ez még az új lakóépületek bekapcsolása ellenére is azt jelenti, hogy a vízellátás jövőre valamelyest javul. A város fejlődése olyan rohamos, hogy 1963-ban már a 23—24 ezer köbméter sem lesz elegendő. Sajnos, egyelőre még nincs biztosíték arra, hogy több lesz ennél. Annyit tudunk, hogy lázas kutatások folytak és folynak új víznyerő területekért, a vaskos tanulmá nyok száma sem csekély, épülni azonban még semmi sem épül ezzel kapcsolatban, Anyagbeszerzési problémák a Sopiana Gépgyárban A Sopiana Gépgyárról megírtuk már, hogy idei teljes termelési tervét az 1960-as évhez viszonyítva tíz százalékkal növelte, ami 1 200 000 forintos túlteljesítést jelent a jóváhagyott 60 millió forintos tervhez viszonyítva. Közöltük azt is, hogy jelentős lépést kívánnak tenni az egy főre, illetve az egy napra eső teljes termelési érték múlt évinél kedvezőbb alakulása érdekében és az anyagtakarékosság, az önköltségcsökkentés terén is jobb eredményekre törekednek a tavalyinál. írtunk arról is, hogy a műszaki fejlesztés terén milyen konkrét intézkedések történnek a jóváhagyott terv teljesítése érdekében. A cikk megjelenése óta a Sopiana Gépgyár jóval túljutott már tervteljesítésének első negyedévén s e negyedév tükrében vizsgáltuk meg az indulás óta eltelt idő olyan eseményeit, amelyek, ha egyelőre nem is gátolják meg, de hátráltatják, késleltetik a terv folyamatos teljesítését. A Sopiana Gépgyár éves tervének döntő többségét exportra gyártja, Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, NDK számára, s hozzá kell tenni, szigorú határidős megrendelésekre. Különösképpen vonatkozik ez a Szovjetunióra, a legnagyobb megrendelőre, ahova a kenyérgyártáshoz szükséges gépek nagy többségét szállítjuk. A határidő pontos betartását elsősorban az határozza meg, hogy ezek a gyártmányok, közöttük a hús- és konzervipari gépek a Szovjetunió szűzföldjein kerülnek alkalmazásra, tehát indokolt a határidőhöz való ragaszkodás. Ugyanis a feltárt hatalmas területek egy része érthetően távol esik még a kiépített főbb vasútvonalaktól, s ily módon a szállításnak is igazodnia kell a sorrendben megérkező gépek továbbmozgatására. Nos, ezekből a szállítási határidőkA Magyar írók Szövetsége helyi csoportjának terveiből A Magyar írók Szövetsége helyi csoportjának titkárát, Pákolitz István elvtársat kerestük fel, hogy a helyi író- csoport terveiről nyilatkozzon. — M indenekélott munbater- vet készítünk, amelyben szerepel egy kétnapos harkányi írói tanácskozás, amelyre előreláthatóan május végén kerül sor. Ezen az írótalálkozón Darvas József elvtárs, a Magyar- írók Szövetségének elnöke tart előadást irodalmunk mai helyzetéről. Kockás Sándor elvtérs, a Jelenkor eddigi számait értékeli. A jövőben sor kerül olyan előadásokra is, amelyek az írók szakmai és politikai továbbképzését szolgálják. Az első .ilyen jellegű előadást Szabó Ede kritikus tartja — Magyar- irodalom — európai irodalom címmel. Sor kerül Thiery Árpád Bokáig érő víz című drámájának a vitájára is, s rendszeresen megrendezik minden alkalommal a Jelenkor egyes számairól a nyilvános vitát, amelyre egy-egy vitavezetőt kérnek fel. Rendszeresen tartanak Jelenkor irodalmi estéket a megye határain túl is. Szó van a prózai és lírai Szakosztályok megalakításáról is. s további könyvkiadás is szerepel terveikben. Jelenleg három-négy kötet is van lektorálás alatt, amelyelmek a kiadása a második félévtől kezdődik meg. Á szakértő hozzászól d tsz-t faktorok sorsa—Miért nincs jó gépál tomási szer viaszol gála t .Sok múlik a brigádvezetőn Egyre több termelőszövetkezet vásárol traktort a megyében és ez a géppark ma már igen komoly gépi erőt képvisel. Azt is tapasztalhatjuk. — és ez igen örvendetes. — hogy a közös gazdaságok többnyire a legmodernebb gépeket, traktorokat kapják, Zetor Super, Vlagyimirec, U—28-as traktor, hogy csak néhányat említsünk. Új, és korszerű gépek ezek. Igaz viszont- hogy ezek a bonyolultabb gépek kényesebbek is, több hozzáértést, lelkiismeretesebb bánásmódot igényelnek. ^ Megyénkben a legtöbb közös gazdaság csak egy vagy két éve alakult. Ilyen rövid idő alatt még nem lehetett kiképezni. annyi, a géphez tökéletesen értő szakembert. Mi hát a sorsuk ezeknek a gépeknek? Elvégzik-e. és hogyan végzik el a gépállomások a tsz-gépek javítását, karbantartását, illetve igénylik-e ezt a segítséget a tsz-ek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk János- sy Lászlóval, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főelőadójával; Elterjedt a híre. hogy sok termelőszövetkezetben a traktorokat. >,végkimerülésig” dolgoztatják. nem végzik el, illetve nem végeztetik él a kötelezően előírt karbantartásokat, s már csak akkor viszik el a gépállomási javítóműhelybe, amikor nagy baj van. M: erről a véleménye? — A gépállomások már az év elején megkezdték a javítási szerződéskötéseket a tsz-ekkel, s ez a munka iolyamatos, egész éven át tart. A március 31-i jelentés szerint — és azóta is • sok tsz-traktort megjavítottak a gépállomások, de ez a szám a tsz-ek traktorállományához viszonyítva mégis alacsony. A termelőszövetkezetek egy része nem siet megkötni ezt a szerződést, ami íredig elsősorban saját érdeke. Bizony gyakran előfordul, hogy már olyan állapotban hozzák be nagyjavításra az egyébként új traktort- amikor a javítás nehezebb és a javítás költsége is igen magas. Ennek oka: nem végzik el a kötelezően előírt egyes, kettes, hármas és négyes számú karbantartást. A traktor élete, teljesítőképessége, így megrövidül. és a szövetkezet ráfizet. — Könnyen ráfoghatnák, hogy hanyagságról, vagy hozzá- nem értésről van szó. Pedig ez nem ilyen egyszerű. Minden traktornál gyárilag megállapították, hány normál hold teljesítése után kell rajta elvégezni a kötelező karbantartásokat és a főjavítást. A tsz-ek- ben nincs mód a különböző munkák normálholdra való át számítására. Nem is mérik a gép teljesítményét s ezért nem tudják mikor van az ideje a karbantartásinak. Lenne egy megoldás, az üzemóra utáni gépkarbantartás, azonban ez sem adna pontos képet. Mi hát a teendő? — Véleményem szerint leghelyesebb az lenne, ha a gépállomás brigádvezetője végezné el ezeket a méréseket- éppen úgy, mint a gépállomás saját gépeinél. Ő vezetné a traktor normálhold teljesítményét és figyelmeztetné a traktorost, illetve a tsz-vezetőjét. hogy a gépet, karbantartásra vagy generáljavításra kell küldeni. A nyomtatványokat meg is kapták a brigádvezetők, persze ez nem kötelességük, plusz munka. De ha a brigádvezetőt a tsz érdekeltté teszi, akkor menni fog. Hiszen a fejlődés úgyis oda vezet, hogy pár év múlva a gépállomása brigádvezetők a tsz-ek gépesítési brigádvezetői lesznek. Helyes tehát a kapcsolatokat már most egészségesen kiépíteni- — Ilyen módon kiépülhetne a gépállomások szervizszolgálata, ahova bizonyos időközönként behoznának tsz-gépeket ketteshármas, négyes számú karbantartásra, amikor aztán műszakilag alaposan átvizsgálnák a gépet, a gyakrabban kopó alkatrészeket alkatrészcserét, kisebb vagy nagyobb javítást kapna a gép, és természetesen a rendes időben a nagy generáljavítást. A mágocsi, villányi és szigetvári gépállomások már rendelkeznek mozgó műhelykocsival és rövidesen a pécsváradi és sely- lyei gépállomás is megkapja a műhelykocsit. Ezeken a helyeken a serviz egyenesen a fezbe megy, csak be kell jelenteni az esetet, Mindennek előfeltétele persze a szerződésikötés. Amelyik tsz szerződést kötött a gépállomással, ott egész éven át biztosítva van a gépjavítás. Nem lehet gépkiesés miatt nagyobb zökkenő a termelésben. És végül még egy. a gépeket nemcsak használni, de gondozni és jó karban tartani is keli- mert különben még a legmodernebb, legjobban konstruált gép is gyorsan tönkre megy és a tez-nek még le sem jár a hiteltörlesztése, a traktor már ócskavasba kerül. Ezt pedig nagyon megsínyli a gazdálkodás, de megőrződik a tagok kisebb részesedésén is* bői adódnak elsősorban a gyár problémái. Pintér István, a Sopiana Gépgyár anyag- es áruforgalmi osztályának vezetője és Keresztes János, a termelési osztály vezetője mondta el, hogyan is alakulnak, jelentkeznek a problémák a megrendeléstől a szállításig. A megrendelő géptervezője természetszerűleg a rajzokat küldi ^ meg a gyárnak, amelyekről a vállalat technológusai megállapítják, milyen anyagok, alkatrészek szükségesek a megrendelt gépek legyártásához. Innen a következő lépés a fővárosi FERRO- GLÖBUS, a készletező, beszerző és szállító vállalat, ahonnan megrendelik a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat. Űgylátszik, ez a vállalat hozzászokott a nagyüzemű, nagy- kapacitású vállalatok tömegmegrendeléseihez, mert nem egy esetben elzárkózik a Sopiana Gépgyár „bagatell” igényléseitől. Tudniillik, arról van szó, hogy a Sopiana nem „monstrunT’-gépeket gyárt a Szovjetuniónak, hanem a kenyér- és húsipari gépek mellett kis tételben konzervipari gyártmányokat, történetesen zöldborsó-feldolgozó gépeket is, amelyekhez természetesen az előállításhoz szükséges nyersanyagokat is kis tételben rendeli meg. (Bizony megtörténik, hogy a megrendelőlapon kilós tételek is szerepelnek), s ilyenkor a FERROGLÓBUS visszaír, hogy 100 kilón aluli tételekben nem áll módjában szállítani, mert »nem kifizetődő a számára. A Sopiana Gépgyár viszont nem rendelhet előre, mert éves terve, illetve megrendelése van, nem tudhatják, hogy jövőre vagy két év múlva sor kerül-e azonos konzervipari gépek gyártására. Ezek után nincs más választása, mint a „kilincselés”, az utazgatás, a tárgyalás, amelyekből csak késések származhatnak. És hogyan lehetne ezen segíteni? Talán úgy, hogy a tervhivatalnak tudnia kellene gyárakra, vállalatokra lebontva, melyik mivel lesz megbízva az ötéves terv folyamán és ha pontosan nem is, de nagy vonalakban megállapítaná, hogy a következő években a különböző üzemek milyen áru gyártására kapnak megrendelést. Ilyenformán a Sopiana Gépgyár is előre gondoskodhatna nyersanyag-szükségleteiről. Különben azt is helytelennek tértjük hogy a Sopiana Gépgyárat megbízták sütőipari gépek gyártásával, de arról nem történt gondoskodás, hogy meghibásodás esetén pótalkatrészek gyártására is módja legyen. Egyszerűen nincsenek berendezkedve alkatrészgyártásra, amely más megrendelésektől vonná el az idejüket. S ha már a sütőipari gépgyártásnál tartunk, feltétlenül meg kell említenünk azt a tömény bürokráciát, amely együtt jár a gépek előállításával. Azzal kezdődik, hogy a Sopiana Gépgyár először csak a sütőipari gép teknőjéhez szükséges lemezeket rendelheti meg Budapestről. Aztán a megrendelt, illetve megérkezett lemezeket a gyárban megfelelő méretekre szabják és Visszaküldik Budapestre a MÁVAG-hoz, ahol sajtolás útján formát adnak a leendő ■ gépnek. Ezután újra visszaküldik a Sopianába, ahol elvég- I zik rajta a befejező szerelési j munkákat, majd ismét visszaszállítják a fővárosi GÉP- EXPORT-irodához, ahonnan végre elindulhat rendeltetési helyére. Tehát majd ezerkilométeres utat tesz meg a dagasztógép, amíg végre elkészül, nem is beszélve arról, hogy mázsánként egyes „utaztatás” több mint 45 forintjába kerül az államnak, vagyis majdnem annyiba, mint egy személyvonatjegy ára tour- retour duplájára számítva. Ebben az esetben is felvetődik, nem lehetne-e gondoskodni arról, hogy egy üzemnek ne legyen ennyire költséges a szóbanforgó gép gyártása? De vannak még egyéb bosszantó, szemet szúró hibáit is az anyagbeszerzés terén. Például nemrég 162 darab speciális gépszállító ládára volt szüksége a gyárnak. Ez is anyagmegrendeléssel kezdődött. Felküldték a megrendelést az Általános Gépipari Igazgatóságnak, amely viszont az FM-től kérte az igényelt faanyag kiutalását. Most tekintsünk el attól, hogy ez a kiutalás nem Pécsett, hanem Adonyban történt, mert ennél is cifrább a végleges „megoldás”. Tehát Adonybói szállította le az árut a gyépgyár, de ebből nem kell arra következtetni, hogy a folytatás simán ment tovább. A Sopiana arra sincs berendezkedve, hogy a gépekhez legyártsa a szállítóládákat. Mit tehetett mást, eladta a faárut a Vegyesipari Vállalatnak azzal a megállapodással, hogy elkészíti a ládákat, amit azután a Sopiana Gépgyár visszavásá rolt tőle. Nem lett volna célszerűbb, ha a Vegyesipari Vállalat rendeli meg az anyagot és ők kötnek megállapodást a Sopiana Gépgyárral? Ügylátszik, nem, mert a Vegyesipari Vállalat nem rendelhet olyan célokra anyagot, amely nem tartozik közvetlenül a profiljába. Mi ez? Bizalmatlanság a Vegyesipari Vállalattal szemben? Nem. Ez több annál, Mint ahogy ez a reszelőjavításoknál is fennáll. Eddig ugyanis évtizedeken keresztül Pécsett rovátkolták (vágták) újra a reszelőket, amíg meg nem jelent egy rendelet, amelyben többek között a re- szelőrovátkolást is felosztották országosan, s így került a Sopiana Gépgyár ilyen irányú igénye a Nagykanizsai Finom- mechanikai Vállalathoz. Erre csak az a megjegyzésünk, hogy valószínűleg a Sopianának sem mindegy, hogy félkilométeres távolság helyett 100 kilométerekre keli fuvaroztatnia a reszelőit. A további példák felsorolása helyett (mert akadna még jónéhány), vonjuk le azt a tanulságot, hogy nem elég elvárni az üzemektől, jelen esetben a Sopiana Gépgyártól a tervteljesítést, hanem hozzá is kell járulni ahhoz. Ne csak a vállalatok részére legyen előírva a megrendelt áruk szigorú határideje, hanem kötelezni kellene az anyagellátó szerveket, vállalatokat is a hasonló szigorúsággal ellenőrzött határidők betartására. — sgy. — A TIT megyei küldöttgyűlése előtt — Hét járási székhelyen és Komló városában megtörténtek a közgyűlések, amelyek arról tanúskodnak, hogy az értelmiség ismeretterjesztő tevékenysége jelentősen emelkedett. Nemcsak a pedagógusok, hanem más értelmiségiek is egyre nagyobb mértékben vesznek részt a TIT munkájában, a felnőttoktatásban. Mintegy négyszáz ember vett részt a járási közgyűléseken, ami igen szép eredménynek I mondható, különösen ha figyelembe vesszük azt a körülményt- hogy a közgyűlést miri- ' denütt munkanapon tartották, s a körzetekben dolgozó értelmiségiek csak kópvdseltették magukat. A harmadik küldöttértekezleten megválasztják a megyei elnökséget, az ellenőrzőbizottságot és a 22 főből álló kül- döttesopart, amely részt vesz május közepén Budapesten az országos küldöttértekezleteiig
