Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-26 / 97. szám

Í#61. ÁPRILIS 26. N A P T 0 —— A pécsváradi gépállomás ja­vítóműhelyeiben teljes az üzem A 04 erőgépet még a tél fo­lyamán megjavították, s mun­kára készen állnak a növény­ápoló munkagépek is. A mű­helyben már a nyárra készül­nek. Kajsza József műszaki veze­tő. most a gépjavításokkal van elfoglalva. Számba veszi a hi­ányzó alkatrészeket, tárgyal a FÖMAV-val. Mert a kévekötő aratógépek, kombájnok és cséplőgépek javítása jó ütem­ben halad, de az új kombájn és cséplő dobsínek vagy ve­rőlécek még mindig nem ér­keztek meg. A régiek pedig már olyan kopottak, hogy csép- lésre nem használhatók. Ha a dobsinek időben megérkeznek akkor már május közepére befejezik a kombájnok és cséplőgépek javítását s a május végi gép­szemlére aratásra- cséplésre készen sorakoztatják fel a gé­peket. Az aratógépek és kombájnok elosztását ebben az évben a járási operatív bizottság végez­te el. Felmérték a tsz-ek mun­kaerő-helyzetét, vagyis azt, hoigy egy katasztrális holdra mennyi a tsz aktív munka­ereje. Ennek figyelembevéte­lével kötik meg az aratási szerződéseket a tsz-ekkel. A gépállomási gépek előrelátha­tólag az aratás és szénakaszá­lás ötven százalékát végzik el a tsz-ekben. Az aratásihoz azonban még sok más kellék is szükséges. A legfőbb fogyóeszközt az ara­tógépzsineget már beszerezték, 70 mázsa van belölü raktáron. A ponyvákról is időben gon­doskodtak egyébként is ebben az évben a ponyva már nem lesz hiánycikk, a FÖMAV nagy mennyiséget tárolt belőle. A műhelyekben tehát már a nyárra készülődnek, hogy a legnagyobb munkacsúcsban az aratás idején ne legyen zök­kenő. Emellett a termelőszö­vetkezetek gépeit is kijavítják. 26 saját erőgépük van már a tsz-eknek, a javítási szerző­dést meg is kötötték A gépállomás dolgozóinak legfőbb feladata most a négy­zetes kukoricavetés befeje­zése lesz. A kukorica vetését az elmúlt héten már csaknem minden tsz-ben megkezdték. Azonban néhány tsz-ben nem készítettek megfelelő, vető­ágyat a kukoricának. Még az olyan jóhírű tsz-ben is. mint a kátolyi, rögös, hantos földbe vetették a kukoricát, a hidasi tsz-ben sem végezték el a meg­felelő talpjelőkészítést. Pedig a tavaszi szántások után a gyűrűs henger és a tárcsa el­engedhetetlen. A berkeséi Kos­suth és a nagypalli tsz-ekben viszont jó- porhanyó magágyat készítettek. Ezekben a tsz ekben lényegesen több kuko­ricatermésre számíthatnak. Csiga László, a II. kerület KISZ-tiikára hívta fel rájuk a figyelmet: — A Pécsi Kesztyűs KTSZ- ben nemrégen KISZ-brigádok alakultak. Érdemes őket meg­látogatni. A szabászatban hat kiszista még december hónapban meg­alakította a Ságvári Endre ifjúsági brigádot. Pécsiek, ti- zenkilenc-húszévesek. Exportmunkán dolgoznak. Drága, külföldi nyersanyag­gal, fokozott minőségi követel­ményeknek megfelelően. Nem volt nehéz a megalakuláskor meghatározni a feladatokat. Kiss László, a brigádvezető fiatal kora ellenére már ta­pasztalt szakmunkásnak szá­mít. Hét éve dolgozik a szö­vetkezetben, szakmáját is itt tanulta. Szívesen beszél a brigádjáról, hiszen az elmúlt három hónap alatt nem a sza­vakkal, hanem a tettekkel mutatták meg, hogy mire ké­pesek. Egy munkaasztalnál dolgo zik a brigádvezető és a KTSZ- tltkár. Az elismerő szavaié ' a titkár mondja el. Ped'g .el lenfelek” is. A KIS lük ír a másik ifjúsági brigád Ingja é az első negyedévben, ha es i néhány százalékkal is. de maradtak a ságéári-ak mö­gött. — Jó, hogy most már ná­lunk is kibontakozott az ifjú­sági brigádverseny. Jobb lett a műn1 a, nagyobb az összetartás. Azt akartuk elérni a verseny meg­szervezésével, hogy mindenki Érettségi előtt Szellemi foto-verseny, — tanulási lehetőség! Uj színnel és kezdeménye­zéssel gazdagodik az idén a KISZ kulturális seregszemle keretében tartandó szellemi öttusák műsora. A városi ta­nács v. b. népművelési csoport­ja, a Janus Pannonius Leány­gimnázium rendezésében má­jus 10-én délután 4 óraikor, a Városi Művelődési Ház nagy­termében foto szellemi vetél­kedőt tart a városunk közép­iskolai fotókörök csapatai ré­szére. A szórakoztató kultúrműsort a MÄV Igazgatóság KISZ kultúrcsoportja adja. Tánc-, ének- és zeneszámok, tréfás je­lenetek, versek .teszik változa­tossá és érdekessé a műsort. A verseny keretében Bartal Ferenc fotóművész, fotóripor­ter élménybeszámolót tart ese­ményekben gazdag riportert pályájáról. Értékes jutalmak teszik iz­galmassá a játékot, mert va­lamennyi középiskola egyfor­ma eséllyel versenyez a díszes kivitelű vándorserlegért, nem kevésbé az értékes egyéni di­jaikért is. A verseny nyilvános lesz. Be lépődíj nélkül jól szórakozhat, tanulhat mindenki, aki szereti a fényképezést és bővíteni alkarja ismereteit. A vállalati és üzemi fotókörök tagjai is nagy érdeklődéssel várják e versenyt és remélhetőleg kö­zülük is sokan fognak e ver­senyre elmenni. A Pécsi Sütőipari Vállalat azonnali belépéssel sütőipari szakmunkást Felvesz. Jelentkezés a válla­lat munkaügyi előadójánál. Pécs, Zsolnay Vilmos u. 61. szám alatt. 215 Felhívjuk a háztulajdonosok, bázfelOgye- lők figyelmét, hogy a járdákat a tanácsrendelet által megálla­pított időpontban naponta reg­gel 6.30 óráig seperjék le, azon­kívül napközben is a szükség­hez képest, többször le kell seperni. A szemetet sze­metesedénybe kell helyezni és nem szabad az úttestre seperni. A városi tanács a Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vállalat útján a jövőben foko­zottabb mértékben fogja a jár­dák tisztántartását ellenőrizni. A seprés elmulasztásáért, vagy a szemétnek az úttestre való sepréséért a szabálysértési fel­jelentést megteszi. Az úttest­szennyezőket a jövőben foko- zottab szigorral vonják felelős­ségre. A pécsi köztisztasági ES ÚTKARBANTARTÓ V. A Pécsi Gépipari Technikum igazgatói irodájában beszél-, getünk Valent Piroska és Ju­hász Aladár negyedik D.-osztá- lyos tanulókkal. Alig pár hó­nap még, és elérkezik az az idő, amikor négy esztendő szór gos munkájáról kell számot adni. Az érettségi minden ta­vasszal megújuló izgalmat je­lent a negyedikes diákok szá­mára. — Negyvenkét fővel indult az osztályunk, ma 33-an va­gyunk. Lányok hárman va­gyunk az osztályban. Nem volt könnyű, de érdekes és izgal­mas volt ez a négy esztendő. Mi lányok, akik lélekben ta­lán közelebb állunk a humán tárgyakhoz — megszerettük a műszaki tantárgyakat is: a ma­tematikát, a villamosságot. A fiúk sokat segítettek a lányok­nak, igen jó az osztályunkban a kollektív szellem. — mondja Piroska, aki Szombathelyről került ide. — Érettségi után szeretnék elhelyezkedni, segítenem kell a nővéremet, aki a Pedagógiai Főiskolára jár és a húgomat, aki pedig a kereskedelmi isko­lában tanul. Épül most Szom­Szobafestés lakás- és épületmázolás 3— 6 havi részletre, minőségi játállással. OTP-hez való befizetéssel. Vidéken is. Kapornoki, József A. u. 41. 323 bathelyen egy rádiógyár, le­het, hogy ott, mint műszerész fogok dolgozni. — Most van az ideje, hogy komolyan nekilássunk a tanu­lásnak, s amit az elmúlt évek­ben kihagytunk vagy elmu­lasztottunk — most kell bepó­tolni. — Én jeles rendű voltam fél­évkor, — mondja Juhász Ala­dár — de szeretném, ha az érettségi vizsgám kitűnőre si­kerülne. Középiskolai tanul­mányaim befejezése után a Budapesti Műegyetemen sze­retném folytatni tanulmányai­mat, villamosmérnök akarok lenni. Az édesapám István- aknán bányász, az idén nyug­díjazzák, s hogy az anyagi kö­rülményeimen segíthessek — a nyári vakációban majd dol­gozni fogok. Óráról órára lel­kiismeretesen fel kell készülni, mert most már minden felelet­nek, minden osztályzatnak nagy súlya van. Készülődöm az elekitró tanulmányi verseny­re is. Tavaly bekerültem a döntőbe, s jó lenne, ha az idén sikerülne komolyabb helyezést elérnem. Juhász Aladár az osztály egyik legszorgalmasabb tanu­lója. — Legkedvesebb tantárgyam az elektrotechnika, s az osz­tály valamennyi tagja rajong a műhelygyakorlatokért. Ebből a tárgyból a legjobb az osz­tályátlagunk. Mindnyájan iz­gulunk az érettségi miatt, sze­retnénk, ha minél jobban si­kerülne. Akik már érettségiz­tek — mind azt mondják, hogy nem valami ördöngösség. Bizakodva tekintünk az érettségi vizsgák elé, remél­jük, hogy a négy évi munka meghozza a várt eredménye­ket. aki benevezett az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba, teljesítse a munka követelmé­nyét. Az eredmény nem ma­radt el. Az ifjúsági brigádok a tervteljesltésben, a minő­ségben, az anvagtakarékosság- ban megfeleltek a követeimé­A ‘1' .vári-brigád tagjai a íz méltóan teljesítet- 1 : V . 1 ;!. 102') szíza­lékos terv' Ijrsífést, 3,3—4 százalékos anyagin' <ari- tást értek el az első negyed­évben. A névadó példája kötelez. A Ságvári Endre kesztyűsz- - bász ifjúsági export^ íd tovább akar lépni. Nem kis célt tűztek maguk elé. Meg­szerezni a „szocialista munka ifjú brigádja“ címet. Már koVácsolódnak a tervek, megkezdődött az ér­deklődés a városi KlSZ-bizott- ségon, hogyan valósíthatják meg elképzeléseiket. A büsz­ke cím elnyerése méltó lesz a Ságvári Endre névhez. Raj­tuk, erős akaratukon, jó mun­kájukon múlik megvalósítása. Sok sikert kívánunk! Mitzki Hétköznapi karcolat A JELLEM Nem hagyja magát. Tudja, érzi, sejti, hogy az ő szemé­lye bármilyen formában szó­ba kerül, abból jó nem sül­het ki. Megrezzen, ha nevét hallja másoktól, sót telefonon is dadogva tudja elismételni a saját nevét, ha a drót túl­só végén valaki már előbb ki mondta. Nem érti, hogy őt miért nem hagyják békében? Kinek fáj az ő élete, az 6 igazán átlagos életnívója, a családi életének csendessége7 Legyen talán zajos, hivalko­dó? Jaj, azt nem csinálja, szájukra veszik az emberek. Csak azt ne mikor a neve is olyan feltűnő. Molnár. Ilyen nevet mindenki megjegyez, ilyen nevet mindenki fejében tud tartani. A Llpincsáknak szerencséje van. Az ő nevét mindenki elfelejti és vele az embert is, ée öt ezzel a Mol­nár névvel mindenki ismeri. Senki sem kérdezte tőle, hogy melyik Molnárhoz van sze­rencséje, — tehát csak ő le­het. így élni... Ha jön a (3.) — Én úgy csinálom elvtárs *— mosolyog —, hogy előtte alaposan átgondolok mindent, mint a katonáéknál szokták, azután belevágok. De akkor azután csinálom rendületlenül, mint a katona.... Az emberek legszívesebben az apró dolgokat jegyzik meg. K. Tóth Lajos, amikor Cser­tőre jött, az első nyáron be­állt bandagazdának a csép­lőgéphez. Azelőtt mindig de­ficittel osztottak a gépnél, ép­pen eleget bosszankodtak az emberek. K. Tóth olyan ren­det csinált — katonás pedan­tériával, amellyel a hadsereg­ben a reábízott raktárt kezel­te — hogy az osztásnál még ^többlet” is maradt. Amikor a szövetkezet alakult, a gyűlésen könyvelőnek kiabálták. Az elnök csendet intett, és csak annyit mondott: — Tüdőm én, hol van K. Tóth helye .;. így lett brigádvezető. Megjegyzem, a katonás mód­szer nem mindenkinek tet­szett a szövetkezetben, de hogy ma Csertőn Nagy Józsefné és Bódis Vilmosné esete határ­eset, — hogy a lógás nem di­vat — abban K. Tóth Lajosnak szerepe van. Egy időben az elnökkel is hadilábon álltak, mert Lő- rincz is hasonló vérmérsékle­tű ember. — Két éles kés — mondták néhányan a faluban, de né­hány hét alatt minden rendbe­jött. Szeretik, megbecsülik egymást. Gondosan, géppel írt papíro­kat tesz elém: szocialista bri­gádszerződések. Kérdőn né­zek rá. — Megpróbáljuk. Három brigádot szerveztünk. — Könnyen ment? — Ezt is átgondoltuk elő­ször — mosolyog. — brigádok tagjait, akikre számítottunk, meghívtuk megbeszélésre. Az elnök azzal kezdte, hogy most a jól dolgozó emberekről lesz szó. Körülnéztek ... Ilyen is van?. . Aztán ismertettük a feltételeket... Az állattenyésztési brigád vállalta, hogy a tejtermelést tíz százalékkal növeli, az éves borjúszaporulatot 80 száza­lékra teljesíti, a hízómarha ál­lományt a takarmánynormák meghagyásával tizenöt nappal hamarabb meghizlalják a ter­vezettnél, a malacszaporulatot és felnevelési átlagot tíz száza­lékkal túlteljesítik, az elhullá- si arány nem haladhatja túl az élveszületett malacoknál az öt százalékot a választási korig, stb. A növénytermelési brigád vállalta többek között, hogy az átlagtermést többletmunka- egység ráfordítás nélkül tíz szá zalékkal túlteljesítik, az új ter­melési módszereket bevezetik, például a kukorica termelés­nél a 18 ezres tősűrűség meg­hagyását, stb. A kertészeti brigád vállalása nagyjából ugyanaz, mint a nö­vénytermelési brigádé. És mindhárom brigád vál­lalta, hogy a negyven éven aluliak elvégzik az általános iskola nyolc o6z+áij*át •—* rfd-' nefc még nincs meg. vállalták, hogy szakkönyveket olvasnak, hogy példamutatóan élnek, hogy segítik egymást. Szocialista módon. Lehet, hogy akad olyan em­ber is a faluban, aki ezt a szocialista brigádoskodást — szocialista kitalálásnak neve­zi. aki talán mosolyog is ma­gában — minek ez? Biztosan van ilyen. De az a harminchét ember — Olesnyák Jánosék, Balázs Imréék, Sörös Istvánné- ék. Balatinc Józsefnéék, Vitt- man Mihályék, Tóth Erzsébe- ték — nagyon komolyan, ta­lán halálosan komolyan fog­ják fel ezt a szerződést. Tapasztalat még nincs. Mi­ként válik be a szocialista bri- gádmozgalom a mezőgazdaság­iján. Csertőn egyelőre csak büszkék, és fogadkoznak. Azt hiszem — abban az esz­tendőben, amikor befejeztük a mezőgazdaság szocialista át­szervezését — ennek is nagy jelentősége van. * Uj dolgok? Az új dolgok elsősorban az elnökhöz fűződnek. Kiválóan jó szakember, gondolataiban, terveiben mindig egy nappal előbb jár, mint a tagság. Ha valamit ma mond, mindig úgy mondja, hogy abból mi lehet majd holnap. Roppant szereti az új dolgokat, állandóan kí­sérletezik, s ha valakire azt le­het mondani, hogy a munkája szerelmese — Lőrincz János­ra okvetlenül. A vékony, fényescsizmás, örökmozgó, fekete fiatalembert — harminckét'éves — sokszor alig lehet megtalálni. Járja a határt, intézkedik, s talán nincs olyan „nehéz”: ügy, amit el ne tudna intézni. Mondják, hogy élelmes ember. Az, de nem a „bussines” embere, hanem a józanságé, nem „mindenből pénzt akar "csinálni”, hanem a csertői szövetkezetből igazán jó szövetkezetei. Csökönyös ember. Azelőtt a módszerekben se volt mindig válogatós — össze is tűzött a tagság egy részével: — Mi ez? Katonai tábor? Állami gazdaság? Itt nem le­het úgy vezetni, mint Öcsár- don, ahol íőagronómus volt... — mérgelődtek az emberek. — A munkafegyelmet meg kell szilárdítani, — makacsko- dott az elnök. Elkeseredett az ellentét, és az elnöknek nem volt mindig igaza. Szerencséje is volt. Az emberek több jót és hasznosat láttak benne, mint rosszat. Az elnök megszokta az álla­mi gazdaság sajátos vezetési módszerét, ugyanazt akarta al­kalmazni itt is, a szövetkezet­ben. A tagság megszokta a „szabadságot”, különösképpen nem tartották szívügyüknek a közöst. Ha van, akkor van, ha nincs, akkor nincs. Ha kimen­nek dolgozni, maguknak men­nek ki, ha nem mennek ki, legalább pihennek, vagy ma­guknak csinálnak egy kis „tu­si” munkát. Az elnök hajthatatlan volt. Egy kicsit mindent egyszer­re akart — adjuramisten mó­don. kéményseprő, nagyon szíve­sen fogadja, mért szeretné ha szerencsét hozna. Ha netán nincs szerencséje, akkor ki­zárólag ő a szerencsétlen, mert rajta már a kéménysep­rő szerencsejárványa sem fog. Megelégedett lenne o az élettel, csak hagynák béké­ben. Évek óta duzzadt fel benne valóságos detektív re­génnyé Proszlinik Ödön meg­fúrásának katasztrofális ese­te. Ez a kenyere, vize és só- <haja. Ha egészen más jelle­gű történetet hall, akkor is azt mondja, hogy „éppen olyan mint a Proszlinik ese­te, egy az egyben". A fele­sége? Ó, az eddig nem tud felemelkedni. Asszony-nyelv­vel mondja csak, hogy „Olyan mamlasz vagy! Mindig ilyen maflaságokkal gyötrőd ma­gad." Erre nem ad, viszont pontos tervet készített jelle­mének kidomborítására, A terv végrehajtása tart ilyenképpen. A napókban őt keresték telefonon. Kérte az illetőt, hogy mondja meg milyen ügyben keresi. Az elmondta, mire így szólt: „Igen, rend­ben van én vagyok a Molnár, azzal tetszett egészen idáig beszélni". Hallotta, hogy egy értekezleten a Cserebogárláb Kiszerelő Vállalatnál szóba került a neve. ö ugyan nem ott dolgozik és másik Mol­nárról volt szó, de az újság­ban a nyílt térben megjelen­tette a közleményt, hogy „Nem vagyok azonos ...“ Ha megkérdezték tőle, hogy volt- e Dózsa meccsen és mi a véleménye róla, akkor meg­érdeklődte, hogy „milyen drukkernek tetszik lenni...?" Valaki beugratta, hogy egy illető bemószerolta a főnöké­nél. Irt az illetőnek levelet nyíltan, névaláírással, hogy kikéri magának, ö semmiről semmit nem tehet, nagyon tanácsolja... és így tovább. A levélből egy szó sem volt igaz, de viszont tiltakozó vá­laszt küldött. Minap olyan helyre került e Jellem, hogy sikerült meg­kérdezni tőle: Miért teszi ezeket? íme a válasz: — Meg akarok előzni min­dent, ami személyemmel kapcsolatos sérelem lehet. — Ki bántja vagy ki akar­ja bántani? — hangzott a másik kérdés. — Senki, de sose lehet tudni. Jobb — kérem — már a támadás előtt védekezni, mint a támadás után. Nem is rossz ez a taktika. Legalább nem tudja, hogy mi ellen védekezik, de viszont védekezik. Kézzel-lábbal. i í A r _I ' fi I / • I ■■ - I névadó peldaja kötelez ■----------------------------1,1 ......... 1 ■" ............ ........... M ár a nyárra készülnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom