Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

1961. MÁRCIUS 1. NAPLÓ A Baranya megyei Építő és Tatarozó Vállalat egyesül a Komiéi Útépítő Vállalattal «56 millió forint az építésszerelési terv — Bővítik a harkányi strand fül dőt A termelés gazdaságosabb megszervezése érdekében 1961. április elsején a Komlói Út­építő Vállalat beolvad a Bara­nya megyei Építő és Tatarozó Vállalatba. A két vállalat össze vonása folytán komoly létszám és bérmegtakarítás jelentkezik. A meglévő gépparkot — szál­lítószalag. betonkeverő, stb. — és a szállítóeszközöket jobban ki lehet használni, csökken a gépek állásideje. A Baranya megyei Építő és Tatarozó Vállalat 1961, évre előirányzott építésszerelési ter­ve az összevonás alapján 56 millió forint. Jelentős — 9 mil­lió forint — a vállalat terme­lőszövetkezeti programja, mely nek keretében 28 termelőszö­vetkezet részére építenek te­hénistállókat, sertésfi az tato­kat. hizlalókat és csibenevelő­ket. Többek között Kisasszony- fán 100 férőhelyes növendék- marha istállót, Kétújfalun pe­dig 2500 férőhelyes csibeneve­lőt létesítenek. 'Tekintettel arra, hogy a ter­melőszövetkezeti beruházáso­kat már a múlt évben előké­szítették és az épületeket folya matosan termelésszervezés sze­rint építik, amennyiben a gé­pi berendezések beszerzésével kapcsolatban fennakadás nem lesz. a tsz-programot 1961. első félévében befejezik. A Szigetvári Konzervgyár­ban 1 mülió 700 ezer forintos beruházással hatalmas, korsze­rűen felszerelt raktárát építe­nek. ahol majd az exportra küldendő áruk előkészítését végzik. A múlt évben meg­kezdett Mohácsi Gépgyár bő­vítésével kapcsolatos szárítók és öntőcsamok építését befe­jezik. Egyházasharaszti és Dráva- sztára községekben egy-egy kéttantermes iskolát építenek körülbelül egymillió forintos beruházással, ami által meg­szűnik a két falu gyermekei­nek váltottidejű tanítása, mert elegendő tanterem lesz ahhoz, hogy csak délelőtt legyen ok­tatás. A szigetvári és mohácsi állami kezelésben lévő lakó­épületeket több mint 2 millió forintos beruházással tataroz­zák. A múlt évben megkezdett mohácsi kádfürdő építését ez évben befejezik. A harkányi strandfürdő bővítése érdeké­ben — válfós — öltözőket és a fürdő környékén kereskedel­mi pavilonokat építenek. (Ab­ban az esetben, ha szükséges hullámpalát és egyéb építési anyagokat megkapják.) Az útépítő részleg készíti Baranya megye területén min­den helységben a községfej- lesztési alapból létesülő járdá­kat és bekötőutakat, valamint az üzemek belterületén az asz­faltozási munkákat.­Előttünk az élet Aki megtalálta a helyét Treutz Frigyes 1958-ban vé­gezte el a mezőgazdasági tech­nikumot Eredetileg ugyan gimnáziumba járt, de volt egy barátja, aki technikumot vég­zett és innen jelentkezett az erdőmérnöki főiskolára. Neid is ez volt a titkos trágya, s amikor a gimnáziumból át­iratkozott a mezőgazdasági technikumba — nem ismerte még a mezőgazdasági szakma szépségeit és nehézségeit. Ami­kor a technikumot elvégezte a dunafalvi tanácshoz került me­zőgazdasági felügyelőnek: 1960 februárjában azonban gyökeres változások történtek Dunafalván is, megalakult a közel hétezer holdas Kossuth Termelőszövetkezet. Treutz Frigyes — a járási tanács bele­egyezésével — a termelőszö­vetkezet főállattenyésztője lett, s azóta lóháton járja a 15 km hosszú és öt kilométer széles gazdaságot, számon tart a ter­melőszövetkezetben minden állatot. — Itt szeretnék megteleped­ni végleg Dunafalván. Szere­tem a munkámat. Igaz, hogy sokat is dolgoztam a múlt év­ben, de meg is lett az ered­ménye, a havi jövedelmem 3 260 forintot tesz ki, tehát anyagilag sehol nem járhatnék jobban — mondja Treutz Fri­gyes. — Az állattenyésztés melyik ágát szeretné jobban kifejlesz­teni a termelőszövetkezetben? — Különösen a szarvasmar­ha tenyésztést és a tejtermelést tartom fontosnak. A törzsállat- temyésztésne törekszünk. Én már házilag régebb idő óta ve­zetem a törzskönyvezést. Az egy év alatt sikerült is néhány nagyobb teljesítményű tehén kinevelése. Szeretnénk rátérni arra a módszerre, amelyet Ma­gyarországon még kevés helyen alkalmaznak. A szopósborjak hizlalására gondolok. Annikor leválasztjuk a borjakat, a ta­karmány mellett még tejjel Is itatjuk őket, s így kevesebb takarmányra van szükség ré­szint, s a súlygyarapodás is sokkal gyorsabb. A szüleim nem mezőgazda­sággal foglalkozó emberek, s a szakma szépségét és szeretetét itt tanultam meg a termelő- szöverfkezíetben, s különösen megkedveltem az állattenyész­tést. — Hogyan képezi tovább szaktudását? — Egy mezőgazdasági szak­embernek — a mai gyorsüte­mű fejlődés mellett elenged­hetetlenül szükséges a szünte­len szakmai továbbképzés, a tanulás. Soik-sok mezőgazdasá­gi szakkönyvem van már,_ fel- ügyelőkoromban a fizetésem jelentős részét szakkönyvek vásárlására fordítottam. Most ősszel, úgy tervezem, hogy be­iratkozom a gödöllői Mezőgaz­dasági Akadémia állattenyész­tési szakának levelező tagoza­tára. A termelőszövetkezet bízik abba. hogy Treutz Frigyesből valóban jó szakember válik, akire nyugodt lelkiismerettel rá lehet bízni ennek a nagy gazdaságnak az egész állatál­lományát. Persze sokat kell még ta­nulnia Treutz Frigyesnek, s különösen azt kell megtanul­nia, hogy az emberekkel ho­gyan kell bánni. Ilyen tekin­tetben többször is panaszkod­tak rá. Mentségére szolgáljon azonban, hogy azért követeti az emberektől a ,.legjobb” munkát, az állatok gondos el­látását, mert a termelőszövet­kezet érdeke így kívánja. ' (Hamar) jelenik meg a Magyar Mezőgazdaság című mezőgazdasági folyóirat. A szakemberek, gyakorlati gazdák fóruma ez. Itt választ kaphat kérdéseire mindenki. Tudományos kutatók mondják el ebben a folyóiratban tapasztalataikat, gyakorlati szakemberek számolnak be észrevételeikről, megfigyeléseik­ről, egyes jól bevált módszereikről. Kérdéseire választ kaphat a növénytermesztő, az állattenyésztő, sőt még az építész is. A folyóirat ebben az évben már hetenként, jelenik meg gazdag tartalommal. A hetenkénti megjelenéssel is az a cél, hogy minél gyorsabban, minél több kérdésben adjon segítsé­get a mezőgazdaság dolgozóinak. Gépírni tudó gyakorlott ADMINISZTRÁTORT felveszünk Déldunántúli RÖVIKÖT. Pécs. Alkot­mány u. 77. sz. 569 | TDE-lálogatás a Műféttani Intézetben Mire készülnek az itt dolgozó orvostanhallgatók? Hogy a műtőbe léphessünk, fehér papucsba kell bújni, szájkendőt kötni. — Bent már a bemosakodott orvosok húz­zák föl a steril köpenyt, masz­kot, cérnakesztyűt. — A beteg előkészítve fekszik a műtő­asztalon. Kétszeres benzin után egy jódos lemosás — majd izolálás. Aztán kezdőd­het a — kutyaműtét. A Sebészeti Anatómia és műtéttan Intézetében nem em­bereket operálnak. Hallgatók állnak a műtőasztal mellett... Egy folyosóval odébb, a la­boratórium helyiségében, a mikrotom készülék mellett dolgozik Czigner Jenő hatod­éves orvostanhallgató. Tőle kérdezzük meg, mi is tulaj­donképpen a TDE? — A Tudományos Diákköri Egyesület kutatási lehetőséget ad azoknak a hallgatóknak, akik tudományos elhivatott­ságot éreznek magukban. — És mi ennek a jelentő­sége? — A TDE-tagok már egye­temi éveik alatt ízelítőt nyer­nek a kutatómunkából. Ezen túl — gyakorlatiasabb szem­léletben — az intézetekben dolgozó hallgatók, nagy vizs­gálati rutinra tesznek szert. Először az alapmetodikát sa­játítják el, például itt a Mű- téttani Intézetben alapfokú al­tatást, gépi altatást, operációs technikát, labor, Rtg, EKG, tudományos foto és más isme­reteket. Az itt tanultakat nemcsak a sebészorvos tudja nagyon jól felhasználni, hi­szen nagy előny ez a szülé­szetnél, laboratóriumban és ezenkívül minden manuális (kézi) tevékenységnél. De a dolgok érdekesebb oldala mel­lett jelentőségben sem marad el az irodalmi tudás gyarapo­dása sem. A TDE-tagok gya­korlati munkájuk mellett — kötelező jelleggel — külföldi közleményeket fordítanak és ezekről számolnak be, vitat­koznak az úgynevezett referá­tumokon. Ezeken a referátu­mokon aztán dr. Török Béla adjunktus, TDE-oktató ismét kiosztja a következő hétre ki­válogatott cikkeket. — Ez nemcsak az új ismeretek szer­zésének értékes formája, ha­nem útmutatást ad abban is, hogy hogyan is kell egy tudo­mányos munkához hozzálátni. Vajon önállóan dolgoznak-a a TDE-tagok? — érdeklődünk. — A legtöbb helyen először orvosokhoz, kialakult kollek­tívákhoz osztják be a TDS hallgatóit, aztán önállóan is rábízhatnak feladatokat, és így ez az önálló munka kap­csolódik a nagy kísérletsoro­zathoz, mint rész az egészhez. A leglelkesebbek sokszor már egyetemista éveik alatt saját önálló kutatásaikról, eredmé­nyeikről számolhatnak be. — Min dolgozik Czigner Jenő? — Egy régebbi kísérletsoro­zat befejezésén... — A spongosztán nevű im­portanyag kiváló vérzéscsil­lapító hatású szer — tulaj­donképpen szilárd zselatin­hab, olyan, mint a szivacs. Ennek alkalmazását szeret­nénk kikísérletezni az érpót­lások műtéti megoldásához. — Ehhez első lépésként meg kell ismernünk a spongosztán nevű anyag tulajdonságait, pontos hatását. Az érdekel elsősor­ban, hogy miszen szöveti re­akciót (ellenhatást) vált ki, és mennyi idő alatt szívódik fel( tűnik el teljesen. És milyen műtét folyik ez alatt a műtőben? A szívizom vérellátási terü­letei, a koszorúér elégtelen­sége, a szívinfarctus diagnosz­tikája és gyógyítása...” A ki­csit ijesztően hangzó cím tu­lajdonképpen azt jelenti, hogy lekötik a szív egyik erét, ami­nek következtében elhal az érnek megfelelő terület. Ek­kor megfigyelik az EKG-ké- pet, a vérben felszabaduló transaminase nevű anyag mennyiségét. Papp János munkacsoportja a belgyógyá­szokkal kooperál — a kísér­let eredményei egy biztos szív­izomelhalás klinikai jeleit ad­ják. — Most éppen egy ellen­őrző kísérletet végeznek, meg­figyelik, hogy csupán a mell­kas megnyitásával, ami szív­műtétnél elengedhetetlen, nem válthatók-e ki ugyan­ezek a klinikai jelek, abból a meggondolásból, hogy ez a be­avatkozás is szövetelhalással jár. — Egyébként ennél a munkacsoportnál fordult elő, hogy nemcsak nappal jártak be az intézetbe, hanem még éjszaka is inspekcióztak bete­geik, azaz a műtött kutyák mellett. Ugyanis meghatáro­zott időpontokban kell leven­ni a vérmintát a transaminese meghatározásához. Ezekben a hetekben külön­ben is sűrített az intézet programja. Másfél hónap múlva lesznek, méghozzá Pé­csett a TDE konferencia elő­adásai, ez fokozta az intézeti munkák lendületét. Targa Gyula '^Télutóján történt, amikor férjhez készült Juliska, s a nászuramékat várták ház- tűznézőbe. Simon Bori néni elégedetten nézett végig a megrakott asz­talon, megtartotta, utolsó szem­léjét a különös gonddal kita­karított szobában, aztán kicso­szogott a kertkapuba várni a vendégeket. — Ha- már annak a mihaszna embernek nem volt annyi sütnivalója, — korholta magában férjét, — hogy a lá­togatás után igya le -magát a sárga földig legalább én mu­tassam meg, hogy mi a módi, s hogy Juliskában nem olyan akármilyen polgárleány kezét kapja meg az a híres Olajos Béni. A vasútállomás felől közele­dett már a kis csoport. Elől pironkodott Juliska, akiről nem lehetett tudni, hogy a vőlegé­nye miatt van-e olyan nagy zavarban, vagy az első hazug­ság miatt, amit jövendőbelijé­nek mondott. Apja urát ugyan­is a faluvégi italbolt kopott ló­cájáról hirtelen idézéssel a vá­rosi adóhivatalba helyezte át abban a reményben, hogy on­nan is hamarabb térne haza, mint az istenverésnek füstös- levegőjű és borszagú csapszék­ből. i Így hát rendben megérkez- j ■Bori néni úgy fogadta a rondégeket. amint illik: ked- i vasén. méltósággal dobogó I szívvel, de rátarlian. A nász­JU&áU a ié$tn tiramék magatartásában sem volt semmi kivetnivaló. Dicsér­ték a disznókat, megvakargat- ták a tehenet szemügyre vet­ték a házat és részletesen ki­kérdezték a tavalyi termést. Már az asztalhoz készültek, amikor váratlanul kivágódott az ajtó, s egy fejkendős pa­rasztasszony izgatott feje bu­kott be rajta: zomszédasszony, szomszéd- asszony, libák a jégen! — Szaladj, lelkem Juliska, — küldte nyomban leányát Bori néni, s csak amikor az ajtó már bezárult mögötte ma­gyarázta el nagy körülménye­sen, hogy a zajló dunai jég­táblákra néha rátelepednek az oktalan állatok, s akár a Fe­kete-tengerig is leutaznának, ha le nem hessegetnék onnan őket. Eltelt egy óra. Látszólag közömbös beszédben, valójában a libák sorsáért való aggoda­lom egyre növekvő nyugtalan­ságában. Bori néni izgett-moz- gott, feszengett, végülis nem bírta tovább. Elnézést kért, hogy személyesen nézhessen utána a dolgoknak és nekivá­gott a latyakos útnak a Duna- part felé. Juliska alakja haj­ladozó sziluettként olvadt a messzeségbe, kilométerekre lejjebb, a zajló folyó partján, ott, hol az akácok tartják ko­ronájukon az eget. A folyó közepe táján csónakázott hat liba. Nem könnyű a futás, még akkor sem, ha a mezei munká­ban edzette meg magát. Plá­ne, ha új cipő van a lábán, melyben mégsem fokszik el olyan kényelmesen, mint a ki­taposott régiben. S a Duna- part is csúszott, a sárba olvadt hó is felfröcsölt. Juliska, a li­bák és Bori néni között egyre kisebb lett a távolság. TTogy milyen buta "bad lévai 11 a liba, csak az tudja, aki maga is volt már hasonló hely­zetben. Bori néni új cipője csupa ragacs. A Juliskáé is. Sárosak, nedvesek, piszkosak. Torkukat rekedtre kiabálták, karjukat alig emelik. Késő délután volt, amikor kihalászták a bestiákat és szür­kületre értek haza. Juliska nyomban a házba rohant. A vendégeknek azonban csak hűlt helyét találta. Aztán az ólhoz sietett. Kinyitotta az aj­tót. Mint akit kígyó mart, for­dult anyjához: — Ide ugyan ne terelje ő’-eíj — Aztán mér ne?! — Vonta csípőre, harcra készen két ke­zét a közeledő libák mögött Bori néni. — Mert a mieink bent al­szanak! — bőgte el magát most már istenigazában a sze­gény Julis. (BAK ÁCSI Tizenhat éve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom