Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-23 / 70. szám

r NAPLÖ 1961. MÁRCIUS 23. M | mdenütt öröm az élüzen i-itanepség, de még inkább az lesz a Pécsi Gázszol­gáltató Vállalatinál. Pécs egyik legöregebb gyára, s a 91 esztendős üzem még nem tartha­tott ilyen ünnepséget, ez lesz a legelső. A múlt év második leiében végzett dereka® munkájukkal értek idáig. Azzal, hogy 114 szá­zalékra teljesítették tervüket, s tíz százalék­kal több gázt szolgáltattak a tervezettnél. Hogy ez a tíz százalék mit jelent a lakosságnak, né­hány számmal illusztráljuk: úgy tervezték, hogy 1960. július 1-től 1960. december 31-ig 7377-ről 7777-re emelik a háztartási fogyasz­tók számát, s 7920-as ■iényszámot értek el. A tervbevett 400 lakás helyett tehát 543 lakásba vezették' be a házimunkát oly megkönnyítő gázt, főként Uj-Mecsekalján, a Jókai és Maj- láth utcákban. Huszonhárom százalékkal nőtt a termelé­kenységük, s a megengedett 10 százalékos hálózati veszteség helyett 6,7 százalékot értek eb Ez 246 ezer köbméter gáz megtakarítását eredményezte — ilyen nagy mennyiséget, nem téves a szám. Magára a várt ünnepségre április elsején, szombaton délután fél egykor kerül sor a vál­lalat Légszeszgyár utcai kultúrtermében. Ez alkalommal köszön tilt felszabadulásunk 16. évfordulóját is. Nagy Rudolf kőműves Kiváló Dolgozó jelvényt és kétheti fizetést, másik öt dolgozó pedig Kiváló Dolgozó oklevelet és a vele járó egyheti fizetést kap. Ezt követően 91 ezer forint nyereségrészesedést osztanak ki 114 dolgozó között, 13 napi fizetésnek megfe­lelő összeget. Minden lesz, ami ilyenkor, az élüzem ünnep­ségnél szokás Fellép az üzem színjátszó cso­portja, megvendégelik a dolgozókat, és termé­szetesen nem hiányzik a zeneszó sem. Bővítsék a konzervgyártást, jelöljenek ki export-zöldségtermelő központokat i— javasolja az országos burgonya• és zöldségtermelési tanács Szerdán délelőtt a SZŐ VOSZ székházában dr. Somos And­rás akadémikus elnökletével ülést tartott az országos bur­gonya- és zöldségtermelési ta­nács. Az ülés napirendjén burgonya- és zöldségexpor­tunk fejlesztésének kérdései szerepeltek. A kereskedelemnek — mu­tattak rá az ülésen — szakí­tani kell azzal a még ma is meglehetősen széleskörű szem­lélettel, hogy minden eladha­tó. Az európai piacokat — a tőkés országokét csakúgy, mint a baráti államokét — az igények igen gyors növekedé­se jellemzi. Jobb küllemű, jobb minőségű, szabvány sze­rint osztályozott, korszerűen és ízlésesen csomagolt árut kívánnak. A korábbi években egy-egy zöldségfajta termelé­sében csak néhány exportőr­ország konkurrált a piacokon, ma pedig még a speciális cik­kekből is, mint a paprika, sok állam exportál nagy tételeket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a piacakon akkor is bő­séges a kínálat, ha egyik, A bíráló a bírálatról Gyakran találkozunk a lap hasábjain Veress Endre nevé­vel, mint kritikussal. Megkér­tük, mondja el, milyen érzés mások teljesítményét a nyil­vánosság előtt megítélni? — Annak, aki hivatást érez e tevékenység iránt, jó érzés. Nem igaz, hogy hálátlan mes­terség! Valójában a bíráló missziót teljesít azzal, hogy egy rendezvény műsorát s a szereplők teljesítményét eleme­zi. Ugyanúgy fel kell rá ké­szülni, mint egy előadásra, nem lehet beülni a nézőtérre tájékozatlanul, még kevésbé távolmaradni és másoktól ősz- szecsipegetni az adatokat.;: És mindig az embert kell fi­gyelni a művész mögött Azt az embert, aki felfokozott ideg­állapotában képessége maxi­mumát szeretné nyújtani, de testi vagy lelki rossz közér­zettel kell megküzdenie. Nem szabad elvonatkoztatnunk a művészettől az embert ő is ugyanolyan, mint mi nézők és kritikusok. Tonio prológja is ezt példázza! Fel kell ismer­nünk. hogy ha hiba csúszik a teljesítménybe, azt ki nem elé­gítő készülés vagy állapot­rongáló hatás okozta-e. — Mióta foglalkozik bírá­lással? — Diákkorom óta. Már az önképzőkörökben ezzel szeret­tem résztvenni a közösségi munkában legjobban. Bírálja Veress! — ez volt a jelszó a Toldi-reál Révay önképzőkö­rében. Én már akkor ösztönö­sen az építő kritika elvén ál­lottam, amikor ezt a kifejezést rra^g nem is használtuk. Az azóta eltelt negyedszázadban mintegy kétezer bírálatot ír­tam, de akarattal nem bán­tottam meg senkit. Néha elő­fordult, hogy fogalmazásomat félreértették, de ez mindenki­vel megtörténik. Bírálataim egy része fővárosi napilapok­ban, szakfolyóiratokban, ké­sőbb a pécsi újságokban látott napvilágot. Jelenleg a „Du­nántúli Napló“-ban ketten lát­juk el a művész-rendezvények kritikáját: dr. Nádor Tamás meg én. — Melyik volt eddig legna­gyobb szabású kritikája? — A Pécsi Nemzeti Színház „Carmen“ bemutatója a múlt idényben. — Hogyan osztja be a ren­delkezésre bocsátott helyet? — Ügy. hogy kritikáim első felében magukat az elhangzó műveket méltatom röviden, c uk aztán térek rá magáinak a teljesítménynek mérlegelésé­re. Nagyobb kifogásaim nem tartoznak a nyilvánosság elé, a szereplő többet tanul belőle, ha négyszemközt közlöm vele. Nem is kedvelem a kritika szót, mert mellék íze van. A kritizálásról a „szőrözés“ jut eszünkbe, szándékos rosszmá­júság, sőt vitriolba mártott toll. Holott az építő jellegű, tehát egyedül létjogosult bírálatban erről szó sem lehet. Az igazi bírálat tárgyilagos és nem részrehajló. Elismerésével fel­emel, buzdít, lelkesít további, még kimagaslóbb teljesítmé­nyek elérésére. Ez az egyik cél­ja, a másik pedig az, hogy szavakkal rögzítse az időben elröppent rendezvényt. Kútfő kései korok művészettörténet- kutatói számára. Vörösmarty Mihály, Péterfy Jenő, Ambrus Zoltán nyomdokán szeretnék továbbra is haladni — fejezte be nyilatkozatát Veress Endre. vagy másik állam természeti csapás, vagy egyéb okok kö­vetkeztében kiesik a verseny­ből. Az alapvető követelmény a teljesen megbízható, mindig egységes áru. Piacaink meg­tartása végett már a termelés megszervezésénél, a fajták megválasztásánál figyelemmel kell lennünk ezelfire az igé­nyekre. A vitában elhangzott véle­ményeket összegezve határo­zatot hozott a tanács, amely szerint javasolja az illetékes kormányszerveknek, hogy a zöldségexport fejlesztésével párhuzamosan törekedjenek konzervgyártásunk kapacitá­sának bővítésére. így jó áron tudunk értékesíteni olyan zöldségféléket is, amelyeket egyébként nem tudnánk el­adni. A földművelésügyi minisz­ter elé kerülő javaslatában indítványozza a tanács, hogy a minisztérium jelöljön ki export-zöldségtermelő köz­pontokat, s azokat lássa el korszerű technikai felszerelé­sekkel. A növekvő és megle­hetősen gyorsan változó igé­nyek kielégítése érdekében meg kell teremteni a fajta- választék bővítésének lehető­ségét. A hazai fajták mellett nagyobb gondot kell fordítani a külföldi fajtákra, s ameny- nyiben beválnak, gyorsan el kell terjeszteni őket. Ennek megfelelően kell javítani a központi fajtabemutató-telep munkáját is. A tudományos kutatás, a nemesítő munka és a terme­lők összefogásával- legalább két héttel előre kell hozni a legfontosabb zöldségfélék — paradicsom, paprika — érési idejét. Ott SZU: etett, Ott is nőtt fel a szabolcsi kolóniáin, az egy­formára meszelt, 6zünkefalú, szürkefedelű házak egyikében. A bányahatóság nemcsak a kis szobáikat, a parányi udvart szabta ki kvadrátra, centire egyformán, hanem a lakók életét is, amely legfeljebb csak annyiban különbözött a mási­kétól, hogy hamarabb, vagy később teÜett be a hitel a kon zumkönyvecskében. Nem tudni, hogyan állhatták ezzel Szirteseknél, de az ő családjukban érthettek a ta­karékoskodáshoz, hiszen a leg­kisebb fiú, Szirtes Lajos, a polgári iskolát is kijárhatta. Persze csak ő a hat testvér közül, s ő is csak azért, meri amikorra a négy elemit elvé­gezte, a többiekre, a testvé­rekre, már egyformán mérte reggelemként a „sdchtes” ozson nót az édesanyjuk. Az apjuk kimaradt ugyan a táskázásból idő előtti nyugdíjazása miatt, amit a szilikózis és a család gondja együttesen mért rá, de azért arra maradt még ereje, hogy hetenként egy-két nap­számmal ő is hozzásegítsen Laios iskoláztatásához. Egyszóval, nem kezdődött sab’onosan Szirtes Lajos pá­lyafutása. Nem úgy kezdte és folytatta, mint általában a bányász'Tyerekek. Nem kezdte vízbordóként és arra sem ke­rült sor, hogy 10—20 esztendők A TÖLTÖTOIA MA MÁR KÖZSZÜK­SÉGLETI CIKK. Biándéko?zon mári ás kínai töltőtollal! Kapható minden papír- és k-ultűrcikk-boltban, egyéves garanciával. 14798 érleljék a vájári előléptetésig. É6, ha keveseknek adatott is meg közülük, ő a kevesek közé emelkedett, amikor a pol gári után megpályázta és meg is kapta a felvételét a bánya­ipari középiskolába. Igaz, a felvételre hat évig kellett vár­nia, (addig csillésfiú volt), de végül is sikerült és színielesen végzett. S talán ez, talán a szerencséje, hogy éppen bá­nyászati szakiskolát végzett ami 1943-ban, a nagy mozgó­sítások idején megóvta a ka­tonai behívástól. A Mór és pusztaványi szénbányáknál bá­nyamérő technikusként vészel­te át a hátralévő háborút. Mégis az igazi szerencse akkor környékezte meg, amikor a fel­szabadulás után visszajött a pécsi szénbányához, ahol, ha újra technikusként is, de már vezető beosztásban és ennek megfelelően sokkal felelősség­teljesebb poszton kellett bebi­zonyítania képességeit. Erre így emlékezik: — A szerencse tényleg csak megikömyékezett és nehezen is boldogultam vele. Nehezen, mert a technikusi tudomány­ból, amihez persze már jóné- hány éves gyakorlatom is volt. mégsem futotta mindenre. Az első akadályok a mérések ki­egyenlítő számításainál jelent­kertek, s ez már fe’sőfokú ma ‘ematikát igényel. Hiába pró­báltam tanulással, szorgalom­mal, nem ment. Ne részletezzük, hogyan szánta rá magát végül is az egyetemre, de azt el kell mon­dani, hogy ebben az elhatáro­zásban Peter Trocszíkijnak, a fiatal szovjet bányamérnöknek is igen nagy szerepe volt. A Donyec vidéki mérnök is itt do1 gozott annakidején a bányá­nál, s az ő biztatására, unszo- 1 ásóra vágott bele élete legna­gyobb vállalkozásába. A másik és a hozzá legközelebb álló se­gítőtárs, Szirtes Laios felesége volt, aki férje felvéte’e után egy esztendőre szintén felvételit nyert a műegyetemre. Pe-sze nem csupán buzdításból, vagy példamutatásból, hanem szük­ségből is, hiszen rajtuk kívül akkor már két gyerek is a. Szirtes el őnevet viselte a csa; Iádban. És miért szépitsü^- -g gondjukat, amikor mindenki tudja, hogy annakidejó még csín ián szavazták meg az ösz­töndíjakat. Persze Srtrtesn^ csak a bá- nyaméréssel összefüggő tantár- gvakból vizsgázott, de ez is enég volt fiihoz, hogy a gondo­lta^ levele a család válláról estiig a 4érie be nem fejezi a f-muivnányait. Dicséretére vál- ’éky hogy ez teljes mértékber derült is neki, mert a vizsga után mindjárt rá is bízták a Hadüzenet az elavult módszereknek Igazságosabb részesedés, gazdaságosabb termelés a b*> ■'mii Dózsa Isz-ben Sok termelőszövetkezeti ve­zetőt foglalkoztat ma az a kér­dés, hogyan lehetne az állat- tenyésztésben és a tövényter- melésben dolgozók bérezése közötti aránytalanságot meg­szüntetni. A megyei irányító- szervek javaslatára több ter­melőszövetkezetben felemelték a növényápolásért jóváírandó munkaegységet, mely bizony néhány közös gazdaságban túl alacsony volt, s nem ösztönöz­te kellően a növénytermelés­ben dolgozó tsz-tagokat a jobb munkára. A beremendi Dózsa Termelő- szövetkezeit vezetői megvizs­gálták szövetkezetükben az említett aránytalanság okait és megállapították, hogy az ok a régi elavult termelési módszerekben kereshető. Véle­ményünk szerint ez a megál­lapítás általánosítható. A kér­dés tehát Beremenden is az az volt, miért keresnek az ál­lattenyésztésben dolgozók aránytalanul többet a növény­termesztésben dolgozó tagok­nál, és miért nem tud iák a be­csületes és jól dolgozó növény- termesztők keresetben soha túlszárnyalni az állatgondozó­kat. Kiderült, hogy a fő ok nem a régi magyarázatban rejlik mely szerint a növény- termesztés szezon jellegű mun­ka és télen valamint az esős napokon neun végezhető, míg az állatgondozó az év minden napján dolgozik, mert ilyen jellegű a munkaköre. A beremendiek igen helye­sen tapintottak rá a dolog lé­nyegére. Az elavult állatte­nyésztési és tartási módszerek mellett az állatgondozó igein nehéz és fáradságos munkát végez s mégis kevesebb álla­tot tud ellátni. Nehéz munká­ját tehát honorálni kell. ej ter­mészetes. ezt senki nem, vitat­ja. Ez a dolog szoros összefüg­gésben van a gazdaságosság kérdésével is. A termelés drá­gább, az állati termékek elő­állítási költsége magasabb an­nak ellenére, hogy a dolgozó teljes fizikai erejét latba veti, sőt sokszor az sem elég, a csa­ládtagjait hívja segítségül. így fordulhatott élő. hogy a gon­dozó sokszor még a magasabb bérért sem vállalta el a mun­kát s a gondozók gyakori vál­takozása megint csak rossz ha­tással volt az állattenyésztés jövedelmezőségére. Felismerve a helyzetet, az aránytalanság alapvető okát. a Dózsa Tsz-ben hadat üzentek az elavult, marad. - ,... , . iv. nek. Első in tézkf-défc ként meg­építették a r>: - , , .j tar­tás os növendékm^j&a istállót, melyben a nehfcz fizikai mun­kákat pesfu tték t ma egy gondozó l2ó női ;eket gon- do íja, munkája köny­nyet. ameücí valamivel töb bet ,is -.eres, «int régen. Ily módon öí a-.; a tgondozó felsza­badult. akik .ok az elhelyezésé­ről a tsz más módon gondos­kodott. Az 1959-es évhez ké­pest 500 százalékkal emelték a munkaintenzív növények ará­nyát s a felszabadult munkaerőt ide irányították. A prémium­mal kiegészített arányos bére­zéssel a volt állatgondozó itt is igazságos megfelelő bért kap. De az új módszer kihatott a gazdaságosságra is. Amig 20— 22 növendéket gondozott egy ember, addig az egy állat havi gondozási költsége 50 forint volt, az új módszerrel ez 10 forintra csökkent. Az aránytalanságok meg­szüntetését és a gazdaságos termelést a beremendiek foko­zatosan megvalósítják a többi állattenyésztési ágban is. A kásádi tenyész telepen például két gondozó Iát e& több, mint ötszáz sertést, beleszámítva az anyakocákat, a szopós mala­cokat, a tenyész és árusüldők nevelését. A sertésólak fokoza­tos gépesítésével és korszerű­sítésével. az egyre növekvő ál­lományt is ellátja majd ez a két gondozó. A sertéshizlaflásban is forra­dalmi változást hoz Beremen­den a modem 400 férőhelyes hizlalda megépítése. Az új épület — egyéni terv — zárt kutricás elv alapján készüL Egy kutricában 8—10 hízó lesz s a kutrica sorok közti etető folyosón gépesítik a takarmány széthordását. Míg egy gondozó a régi módszerrel 70. maxi­mum 120 hízót tudott nehezen ellátni, addig az új módszer­rel 400 sertést lát majd el köny nyen. és többet is keres. Ez az intézkedés is hozzájá­rul ahhoz, hogy a tsz teljesí­teni tudja ötéves tervét, mely­nek célja évi 2000 hízott ser­tés előállítása. A beremendiek helyesen is­merték fel a jelenség az arány­talanság igazi okát, s intéz­kedéseikkel a tsz-tagok igaz­ságosabb bérezését és a nagy­üzem gazdaságosabb termelé­sét szolgálják) Béke-aknai mérések mer ter­vezését és a vezetését is/ És most ugariunk eg; f na­gyot! Folytassuk onnan, . mi­kor Szirtes Lajos hazajöj j az egyetemről, s főleg cMian, amikor nemcsak az egyetlen, hanem az életben is mea;jJdte disszertációját. De talán hite­lesebb, pontosabb lenne, \ ha Íjra neki adnánk ót a saf> ha 5 mondaná el, hogyan vá’t’be- őle nemcsak kiváló mé ^ök, hanem két nagyjelentőségű a- álmány szerzője is. — Két nagy feladatott tűz­tem magam elé. Az egyi ],:re a bátyáim sorsa ösztökélt, t as»< közül az idősebbik, súlyig. S7- likózisban halt meg, de mf- sdk is azzal küszködik. Aztí1 a munkatársaim, a íölLj ; t dolgozó bányászok élete re még ma is, a fejlett íechnf ka korában, ott leselk&hk rém, az omlás, a gázíi:jt5r<-,t Egyfelől tehát ez ser(ltenteí arra, hogy megtaláljam' a le,, veszedelmesebb elleniig váratlan gázkitörés lilftvídá’.á sát. / A másik feladat sem kisebb ennéL Elmondja, hogji ..szóra­kozásból” analitikai (vizsgái - tokát végez a bánya '.-»ptlmaüs méreteinek mégha távozást- Miből áll ez? Például 11^£ ‘otta a Széchenyi- és L p aknák leggazdaságosabb . . távolságát, s emellett n. sebb kérdésekre adó' mint olyanokra, ho; ben gazdaságos a . zőbb vastagsági' • > i kitermelése. Olyanf .szórako­zás” ez, amely véss millió forintos .. st eredményezhet ta ■ ■ n. De térjünk c> * szir­tes Lajos JJugy sz< elméhez, „főfoglalkozájsáhv . amely tel­jes sikerrel, folyr már évek óta a pécsi bányákban El­mondja, hogjv egy régi és meg- dönthetetleojnejc hitt „gázteó­riát” döntője meg módszerének A gázkitörések elkeni védekező eljárások arra a régi élvre voltak felépítve, JWogy a széntelepben a gáz ma­gas nyomás alatt van, tehát, ha a szén telepet megnyitják, elkerülhetetlen a gáz robba­násszerű kitörése. Ezzel szem­ben Szirtes Lajos olyan elvet dolgozott ki, hogy ezt a való­ban fennálló folyamatot meg­hosszabbítsa, vagyis elérje azt, hogy a robbanásszerű feszült­ség kiegyenlítődjék, illetve el­maradjon. A kutatómunkát siker koronázta. Az új módszer alkalmazásával a kőzet- és a gázfeszültség olyannyira le­csökkent, hogy a feltáró vága­tokban úgyszólván megszűnt a gázkitörés-veszély. A másik eljárás^ is hasonló elvekre épült, s ugyancsak a gázkitörések megelőzését szol­gálja. Elsősorban az előkészítő vágatokban elkalmazzák, nem kisebb eredménnyel az élőbbi- néL Amíg az előbbit az elmúlt három év alatt száz esetben alkalmazták sikerrel, addig az újabb eljárást is hatvanszor vezették be eredményesen és teljes biztonsággal a legutóbbi hat hónap alatt. Csak annyit még Szirtes Lajosról, a pécsi széntröszt kutatóosztályának vezetőjéről: megelégszik-e az­zal, hogy a nagyszerű találmá­nyért a „Kiváló feltaláló” jel­vény arany fokozatát őrzi oda­haza vitrinjében? Vagy azzal, hogy az újabb találmánya most van értékelés alatt? Alig hinnénk. Szirtes Lajos tovább tanul negyvenhárom éves fejjel és olyan ambícióval, mint húsz egynéhány évvel ezelőtt, ami­kor felvették az ipari középis­kolára. És hol tart azóta? 1955 ben vették fel aspiránsnak a Magyar Tudományos Akadé­miára, de már újra előrébb lé­pett. Múlt év augusztusában adta be kandidátusi disszertá­cióját, melynek címe: „Uj ’ehe tőségek a gázkitörés-veszély csökkentésére a pécsi szénbá­nyászatban”. Úgy hisszük, nem ke1! ag­gódnunk Szirtes Lajosért, a legújabb tudományos fokozat megvédésében. *- p- sy. — A bányaipari középiskolától a kandidátusi ü 91 éves vállalat élüzem ünnepsége 13 napi nyereségrészesedést oszt ki a Gázmű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom