Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-22 / 69. szám
0 »61. MÁRCIUS Vt. NAPLÓ o Farkas — Munkát áriaest-\ 20-án este a Városi Művelődési Ház nagy t ermében a TIT művészeti szakosztályának rendezésében a Baranya megyei orvostársadalom két igen rokonszenves tagját hivatásuktól eltérő területen mint énekeseket üdvözöltük. Zsúfolt ház tapsai kísérték számaikat, a kíváncsiság idehozott számos olyan egyént is, akiket — fájdalom — semmiféle művészi rendezvényen nem látunk; Dr. Muskát József tenorista és dr. Farkas Imre baritonista a két, megjelenésre nagyon hasonló, fiatal orvos-énekes. A gyógyászat terén munkálkodván, állandó és rendszeres zenei tanulmányra nincsen idejük. Mind a ketten a kiváló énekművésznő és tanárnő: dr. Gáspár Andorné Schleseuk Auguszta tanítványai. Kettejük közül Farkas a régebbi énekes, ö elvégezte a Pécsi Zeneművészeti Szak iskolát, tehát középfokú tudással rendelkezik. — Muskát magánúton tanul Gárpáménál, a közszeretetben álló Guszti néninél s néhány hónap óta feljár Budapestre korrepetálásra az ott vendégmesterként ténykedő Tito Schipahoz. — Természetesen ennyi találkozás mester és távoli tanítványa között még kevés ahhoz, hogy technikáján érezhető fejlődést tapasztalhassunk, bár olasz ' nyelvtudása nagy előny számára. Korai is volna végleges véleményt kialakítanunk művészi törekvéséről mindjárt bemutatkozó szereplése alapján, hiszen ismert művészeket is többször kell hallanunk, hogy összehasonlító alapot teremthessünk. Annyit máris megállapíthatunk, hogy — az érthető elfogódottságot leszámítva — értékes lírai tenorhanggal rendelkezik. Érdemes volna elvégeznie a Főiskolát, sajátítsa el mindazt, ami a művészetből megtanulható s amire rátermettsége érdemesíti. Farkas már régi, kedves énekes-ismerősünk. Puha hang ját jól kezeli, csak a tartott hangok túl egyenesek s a pia- ninok nem támaszkodnak biztos talajra. Hangfekvése inkább a mélység felé hajlik, Figaro Belépő-áriáját, ezt a majdnem tenorfekvésű áriát műsorának hangfekvéséből kiugrónak éreztük. Megismételte vizsgaműsorát, a legjobban sikerült Simon áriája az „Év- szakok“-ból és Fülöp király áriája a „Don Carlos“-ból. Aknázza ki jobban mélységét, mert legmagasabb hangjai nem igazán zengő baritonhangok. Muskát számai közül legjobban érvényesült Eleazar Síró áriája „A zsidónk)'‘-bál és Cavaradossá Levél-áriája a „Tosca“-ból. Nagyobb önkritikával kell azonban másolnia a lemezről megfigyelt olasz énekeseiket. A magas hangok agyőnk áron ázása olasz modorosság és mivel íratlan törvénynek tekintik, világszerte szétterjedt, ettől azonban megmaradt ízléstelenségnek. Nagyon helyesen együtt is megszólaltak, két szépen ösz- szeolvadó duettban. Műsorösszeállításukkal elege detlenek vagyunk, több szempontból is. A 15 szám — levonva az első két kényes oratórium-áriát — csupa nehéz és igényes dalműrészlet. Tovább fokozni már nem lehet: mit fogunk hallani öt év múlva? Nem volt egy kissé korai? A műsort nemzetiségileg egyoldalúvá tette, hogy a 15 számból 11-nek olasz mester az alkotója, a ráadások i6 olasz dalok voltak. Mulasztás, hogy a magyar ének-irodalomról nem vettek tudomást. Az elhangzott népszerű számoknál semmivel sem alávalóbb például Bánk! Helyeseljük azt a törekvést, hogy közbe-közbe énekeljünk eredeti nyelven is, de ezen az estén majdnem száműzetésbe szorult a magyar nyelv. Farkas is, Muskát is abba az énekestípusba tartozik, amelyik inkább értelmi, mintsem érzelmi alapon közelít a művészi széphez. A zenei pontosság (kivéve a Kabát-ária trioláját) meg az eredeti nyelvű éneklés nagy intelligencia jele. Ha hozzá társ ul idővel az érzések bátor, felszabadított önvallomása (amely felé Farkas már jó úton lialad,) megszabadulnak egy gátlástól és komoly lépést tesznek a művészi értékelés irányában. A zongoránál Madari Melinda személyében új kísérő- tehetség mutatkozott be. Ez a fiatal, derűs tekintetű szakiskolás leány olyan mint a neve: csupa melódia és ritmus. Vérbeli kamarazenész. Nem tévedünk abban az érzésünkben, hogy nagyon szereti ezt a tevékenységet s még sokszor fogjuk viszontlátni ebbedi minőségében! Veress Endre. 1 Gyümölcsszörphöz. üdítőitalhoz szívószálat Kapható : kicsinyben minden papírboltban, nagyban a megyei PIÉKT lerakatok« ál. 14797 A tél nem hagyja magát A tavaszi enyheség után nagy hidegek mindenfelé Európában Hétfőn Európa-szerte hózivatarok és jégeső, a távozó tél utóvédéi fogadták a naptári tavasz érkezését. Az ebben az évszakban már hosszú évek óta nem tapasztalt meleget — Csehszlovákiában például 1884 óta nem volt ilyen meleg márciusban — váratlanul szokatlan hideg fogadta. Párizsban a nők, akik nemrég még Bikiniben sütkéreztek a Szajria-parton, fázva bújtak vissza télikabátjukba. Mindössze 2 Celsius fok volt. Franciaországban Hauteville- ben ért el a hideg rekordmagasságot: mínusz 13 fokot. Németországban a Feketeerdőben a hótakaró a 35 centimétert is meghaladta, 15 centiméteres friss hó hullott. Pedig a Rajna mentén végig már virágba borulva állnak a kajszi, az őszibarack és a szilvafák. Dél-Európa városait sem kímélte a csúf idő. Lisszabonra vasárnap éjszaka felhőszakadás zúdult. Varsó és Prága is kivette részét a téliesre fordult időből. A lengyel fővárosban hétfőn enyhén havazott, Csehországban pedig nagy hóviharok dúltak. Tanjug-jelentés szerint Ljubljanában és Szlovénia más vidékein, a tengermeRék kivételével havazott. A súlyos nedves hó meglehetősen nagy károkat okozott a távbeszélő- hálózatban és az elektromos távvezetékekben Ljubljanában és másutt. Havazásokat jelentettek Boszniából is. A Szarajevó környéki hegyekben a hóréteg 10—12 centiméter volt. Fiúméban hétfőn nagy jégeső volt. Egy bét múlva megkezdik a gabonák vegyszeres gyomirtását A Szederkényi Növényi védő Állomás brigádjai ezekben a napokban bejárják egész Baranya megyét és az útszéli fákat permetezik. A növényvédő egységek csak nemrég fejezték he a termelőszövetkezeti gyümölcsösök téli lemosó permetezését. a pajzstetvek és az áttelelő rovarok elleni védekezést, s máris a nagy tavaszi szezonra, a gabonák vegyszeres gyormirtásának elvégzésére készülődnek. Az őszi gabonák ■ " t- sége jó. Ha az időíárás kedvező marad, a jövő héten a siklósi és mohácsi járás termelőszövetkezeteiben megkezdik az őszi gabonák di- konirtos permetezését. Toliseprű H a i* in a «I h ó Feljebb a mércét! Az Uj Bonbonniere bemutatója Pécsett Közel két éve, hogy a pénzintézeti dolgozók irodalmi, szatirikus kabaré színpada, Nagy Endre együttesének utóda — az „Üj Bonbonniere” alakulása után — eleget téve a Baranya megyei dolgozók meghívásának — Pécsett mutatta be először a „Képesített humor” című műsorát. Akkori előadásukkal a KPVDSZ zsúfolásig megtelt Petőfi Sándor kultúrotthonában átütő sikert arattak. Ez alkalommal mutatkozott be Pécsett először a kabaréegyüttes rajzoló művésze — Román István —, aki ötletes, gyors karikatúráival több ízben nyíltszíni tapsot aratott. Mostani — március 25-i vendégszereplésükre —, melyet ugyancsak a KPVDSZ József utcai kultúrotthoná- ban rendeznek meg este 8 órai kezdettel, ismét elkíséri az együttest Román István rajzoló művész, míg az együttes: „Feljebb a mércét” című keretjátékukban zenés jeleneteket ad elő egy külföldi kiküldetés körüli bonyodalmakról, a „Nemzetközi férfinapról” és még számos „visszásságról”, mint a brit gyarmatosítókról, az oktalan perlekedőkről, elégedetlen vásárlókról és a javíthatatlan bürokratákról. így nevezték a régiek az év harmadik hónapját, a márciust. Talán nem is jutott volna eszünkbe ez a mai fülnek már szokatlan elnevezés, ha tegnap a Kossuth Lajos utca kellős közepén el nem csíp egyik barátom: Mondd, kérlek, helyesen mondják-e az egyetemen azt, hogy a lányom harmadéves orvostanhallgató! Hisz ez azt jelenti, hogy ennek az évnek az egyharmadában járt csak egyetemre. Nem helyesebb-e: harmadik éves hallgató? Megígértem barátomnak, hogy az egyik Toliseprűben foglalkozni fogunk ezzel a kérdéssel Hazafelé *fhenet eszembe jutott József Attila Tiszta szívvel c. versének két sora: „Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset.”. Mindenki érti és érzi e két verssor szomorú igazságát: a költő nem a nap egyharmadában koplalt, hanem már harmadik napja nem evett Személyek, élőlényeik vagy dolgok sorban elfoglalt helyének számát sorszámnevekkel jelöljük meg: első, második, harmadik. Sonszámnevéket azonban nemcsak -dik képzővel alkothatunk. Néhány szóban régi alakját megtartva csak d-képzővel is: az ünnep másodnapja, harmadéves hallgató, tizedmagammal (rajtam kívül kilenc, én vagyok a tizedik) sitb. Néha az ilyen számnevek főnevekké válhatnak: század, ezred, százados, ezredes. Eleink szerették az ilyen közmondásokat: Harmadnapos vendégnek ajtó megett a helye. Harmadnapig dínom-dánom, holtig tartó szánom-bánom. Gondolom, hogy Pintér János, a szűkszavú rózsafái párttitkár és Varga István, a rózsafai tanács „mindenttudó” titkára három-négy szekérre való hivatalos ügyiratot, kérvényt és szerződést látott már az életében, de amilyent Pintér János .tegnap este a szigetvári járási pártbizottságról hozott — és amely most kiterítve ott fekszik előttük az asztalon — még aligha. Nézik. Csendesen olvasgatják, néha a géppel írt sorok közé jegyeznek. Egy-egy sort gondosan aláhúznak, lapozgatják a két és fél oldalas „ügyiratot”, amely tulajdonképpen a szigetvári járási pártbizottság jól átgondolt, ötletes tervezete a termelőszövetkezeti szocialista brigádok szervezésére. ' Pintér János bele-beleolvas, aztán felnéz. — Mégis úgy lenne jó, ha mindenki benevezne. Mind? — tűnődik a tanácstitkár, és ebben az egyetlen rillanntban talán a rózsafa! w 'Mi Tormelőszövetke- ’ Int b•-'I-'tvezető- •nnyi tagjának az aiv :a néz: ugyan mit szólnak ehhez? Hetekkel ezelőtt a szigetvári járás vezetői összedugták a fejüket — de az is lehet, hogy (némelyikük mór sokkal hamarabb gondolt erre. Mí lenne. A negyedik pont kivételével... ha megpróbálnák azt, amire eddig az országban alig gondoltak, vagy ha igen — egyelőre titokban tették? Hiszen a parasztság most már szoros életközelségben van a szocializmussal, a belépési nyilatkozat nemcsak puszta formaság, és ami az iparban bevált, ami a munkások előtt népszerű lett — miért ne lenne hasznos a mezőgazdaságban és miért kísérné kudarc a parasztemberek között? Hogy a gondolat merész? Talán korai? Meg kell próbálni, hiszen nálunk az utolsó másfél évtizedben a gyakorlat gyakran megcáfolta a kishi- tűeket. Varga István még egyszer átböngészi a tervezetet. — Nézze, ez majdnem az, amit mi terveztünk. Tényleg, nem az lenne jó, ha mind a hat brigádot beszervezzük? Mind ennek a szellemében dolgozik, aztán majd meglátjuk, hogy melyik teljesíti. A párttitkár rábólint. — Az igaz. Ha mi kimegyünk ezzel az emberek elé, lehet, hogy mind vállalja. Reggel beszéltem Király Lajossal, mondom neki ezt a dolgot. Tetszik neki. Azt mondja, estére majd megtár: jy aljuk. A tervezet egyébként roppant alapos, körültekintő, minden vonatkozásában a szocialista mezőgazdaság előtt' álló feladatokat tartja szemmel. A tervezet szerint a szövetkezet növénytermelési tervében az egy holdra jutó átlagtermést növényféleségenként t>z százalékkal kell túlteljesíteni, többlet munkaegység ráfordítás nélkül. A leendő szocialista brigádnak — többek között — szorgalmazni kell az új termelési módszerek bevezetését, például a kukoricánál a 18 ezres tősűrűséget meghagyják. Az állattenyésztés területén többek között a tervben meghatározott tejmennyiséget éves átlagban tíz százalékkal túlteljesítik, a zsírtartalmat egy százalékkal ugyanakkor növelik, az éves borjúszaponilat- ban a tenyésztésbe fogott üszőket és teheneket figyelembe véve elérik a 80 százalékot. A sertéstenyésztésben a malacszaporulat és a felnevelés} átlag tíz századikkal nő, csökkentik az elhullási arányt, a hizlalási határidőt tizenöt nappal megrövidítik, amellett, hogy a tervben meghatározott abraktakarmányokat felhasználják. A rózsafai vezetők már latolgatnak, számolnak, jegyeznek. — Nagyjából így terveztük mi is. Kukoricából a húszmázsás átlagot, ezt lehet májusi morzsoltból 22 mázsára fejleszteni, a tejtermeléssel se lesz baj, mert a szövetkezet terve is háromezer litert ír elő a korábbi 2660 literes évi átlaggal szemben, de nem tudjuk például megoldani az itatásos borjúnevelést, pedig ez is szerepel a szerződésben. Talán majd jövőre, ha megépül a korszerű istálló ... — Nagyjából minden rendben van — fordul hozzá'm a tanácstitkár — de egy pontot, a negyedik pontot nem tudjuk teljesíteni. Azt írja a tervezet, hogy a brigád negyven éven aluli tagjai, akik még nem végezték el az általános iskola VII—VIII, osztályát, azok beiratkoznak és leteszik a vizsgákat ... Hát ez nemigen megy. Az még igen. hogy a hetven-nvolcvan tagú brigádokból lesz egy-kettő ilyen, de hogy mind? Egy napja kapta meg — elsőnek — a rózsafai termelő- szövetkezet a szocialista brigádok szervezésére és munkájára vonatkozó tervezetet, da • vezetők látatlanból is állítják, hogy Király Lajos és Kovács Gyula növénytermesztő brigádjai és a másik Király Lajos állattenyésztő brigádja „biztosan” részt vesznek a versenyben. A falu, a szövetkezet vezetői ismerik az embereket, ők tudják, hogy mire képesek, mennyi bennük a szándék, de egy dologra mindenképpen ügyelni kell. Ez a tervezet egy kísérlet alapja. Igaz, hogy ez a kísérlet eddig egyedülálló és nagyszerű távlatokat jelenthet, de éppen ezért rendkívül fontos a megfontoltság. Még a járásban is a rózsafai szövetkezet az első, amely megkapta a tervezetet és a lehetőséget — és még néhány jól működő szövetkezetben kísérleteznek a közeljövőben — nem mindegy, hogy mennyit és hogyan vállalnak. Ez Cl gondolat úttörő jelentőségű, ehhez kétség nem fér, a néhány oldalas tervezet alapja lehet egy nagyarányú és hasznos szocialista mozgalomnak, mint ahogyan e mozgalom yik bölcsője a rózsafa! termelőszövetkezet lehet. Rajtuk is múlik, hogy Varga István tanácstitkár szavait a gyakorlat igazolja majd: — A négyes pont kivételével eleget is teszünk. A -d képzővel alkotott sor- számnevektől meg kell különböztetnünk a törtszárnneveket: egyharmad, háromnegyed. Ha az összetétel előtagja: egy — ez gyakran el is maradhat; Egynegyed, egyharmad helyett mondhatjuk így is: negyed, harmad. Az értelemszerű következtetés dönti tehát el, hogy a harmadév szó a harmadik évet va®' az év egyharmadát jelenti-e. Félreértések elkerülése végett az utóbbi esetben célszerű az egy-elötag kitétele. A harmad szót főnévként is használhatják zenében: a két másodból áló hangköz neve (tere). Melléknévi összetételekben valamely — rendszerint növekvő — fokozati sorrendben a harmadik helyen levő hatóságot, szervezetet, fokozatot értünk rajta. Például: harmadfokú bíróság, fegyelmi büntetés, égési, fagyási sebek. A matematikusok harmadfokú egyenletről, a rokonok harmadfokú unokatestvérről beszélnek. A harmadik évében lévő, harmadéves csikóról népiesen azit mondják: harmad- fűcsikó. „És szívem tombol, mint a harmadfű csikó, ha A pányvás kötelet legelőször dobja nyakába A pásztor.” — írja Petőfi. Soka« hisznek a harmadkézből kapott harmadrangú híreknek, még akkor is, ha azok harmadkoriak. A törtszámmevefc csoportjához tartozik az egyketted jelentésű fél szó is. Ha például másfélről beszélünk, mindenki tudja, hogy egy egészről és a másik (az egésznek második) feléről van szó. A Magyar Oklevél-szótárban a másfélre vonatkozó első adat 1478-ból való. Az irodalmi és a történelmi szak könyvekben még ma is találkozunk ilyenféle mondatokkal: A szonettekre általában jellemző a hatodfeles, (vagyis: az öt és fél) jambiCs. Kazinczy hetedfél évig raboskodott (tehát hat és fél évig). A törökök harmadf élszáz (vagyis két és fél száz) esztendeig voltak hazánkban. Jellemző, hogy 100 évvel ezelőtt még a fiatalemberek har- madfél órára mentek légyottra (mai műszóval: randevúra, ran- dira). A Czuczor—Fogarassy- nagyszótár (1864) még németesnek tartja a félhárom szó használatát. Es ha már ennyit írtunk a harmad, harmadik számnévről, hadd említsük meg azt a mostanában mindinkább terjedő szokást, amikor egyesek tőszámnevet használnak sorszámnév helyett. Például: A három kerület is megszervezi az Egy napot Pécsért.'-mozgal- mat. Ebben a mondatban a három kerület félreérthető, mert mind a három kerületet jelenti, és — helytelenül —. jelenti csaik a harmadik kerületet is. Pedig gyakran ekként szokták mondani a harmadik kerület nevét is. Persze az nem baj, ha mind a három kerület versenyez e hasznos mozgalom megszervezéséért. Tóth dstván
