Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-21 / 68. szám

j * 1961. MÁRCIUS 21. NAPLÓ 3 Szlovákiai körutazás fiatalok részére Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a Baranya megyei fiatalok részére is le­hetővé tesz a nyáron egy szlovákiai körutazást autó­busszal. A hat napos út prog­ramja: első napon Budapestről indulás Kassára, obt városné­zés, második napon a Dobsá­nál barlang megtekintése és poprádi kirándulás szerepel a programban. A harmadik na­pon O-Tátrafüredet látogat­ják meg, a következő napon Zsolnára visz az út, az ötödik napon utazás a Vág völgyében, onnan Pösityénen keresztül Pozsonyba látogatnak és az utolsó napot is ott töltik. A hat napos út részvételi díja 1100 forint, kívánságra 200 cseh korona zsebpénzt ad­nak. Az utazásra az üzemek fiatal munkásai, a KISZ alap­szervezeteknél jelentkezhet­nek. A megyei KISZ-bizottság tájékoztatása szerint az au­gusztusi 20 napos Moszkva— , Krim—Kiev társasutazásra ‘ még elfogadnak korlátolt számban jelentkezéseket az üzemek KlSZ-alapszervezeteá- nek tagjaitól. Időjárásjelentés Várható időjárás kedd estig: ma változó mennyiségű felhőzet, mér­séklődő északi szél. néhány he­lyen futó eső, vagy futó hózápor. Holnap nyugat felől újabb felhő- södés, élénkülő, helyenként erős délnyugati, nyugati, később észak­nyugati. szél. Több helyen eső, a hegyeken hó. Hideg éjszaka, több helyen hajnali fagy. Várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 3—plusz 1, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 5—9 fok között. Távolabbi kilátások: a hét köze­pén is hűvös, szeles idő. Szaveljev professzor előadása Pécsett a szovjet Antarktisz-expedícióról tora, a moszkvai Lomonoszov egyetem tanára, a negyedik szovjet komplex Antarktisz ex­pedíció glaciológial' munkájá­nak irányítója, az expedíció déli sarkot megjárt csoportjá­nak tudományos vezetője. Szaveljev professzor megér­kezésekor munkatársunknak az alábbi nyilatkozatot adta: — A Nemzetközi Geofizikai év keretében, 1955-ben szovjet komplex expedíciók indultak mind az Északi sárik, mind pe­dig a Déli sark tanulmányozá­sára. Az az expedíció, amely­nek én voltam a tudományos vezetője, a Déli sarkon 1959- ben kezdte munkáját és 1960 év elején fejezte be. Kutatá­saink célja a Déli sark glacio- lógiájának (eljegesedésének) ta nulmányozása volt. A sztra­toszféra és az atmoszféra geo­fizikai tanulmányozása vala­mint aerometeorológiai kutatá­sok is beletartoztak a felada­tainkba. Geológiai és glacioló- giai vonatkozásban a kutatá­sok problematikáját az aláb­biakban lehetne megfogalmaz­ni: az Antarktisz felépítése, összetétele, belső folyamatai­nak, dinamikájának tanulmá­nyozása, különös tekintettel az Antarktisz jégtakarója alatt rejtőző földkéregre, illetve an­nak ásványi kincseire^ A* B. Szaveljev professzor nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nagy örömmel jött Pécs­re, ismeri ennek a városnak kultúrszomját, tudja, hogy nagy érdeklődés nyilvánul meg a szovjet tudomány eredmé­nyei iránt. A professzor szavait és meg­állapításait aznap este fénye­sen igazolta az a nagyszámú hallgatóság, amely Pécsett a Bartók Klubban összejött^ hogy meghallgassa az expedí­ció kutatásáról tartott előadá­sát. A kétszáz főnyi befogadó- képességű klubban háromszáz­nál is többen szorongtak s többen kívül rekedték, akik az ajtókban állva hallgatták a több mint kétórás vetítettiké- pes előadást. Szaveljev professzort előadása előtt az MSZBT irodájában a Magyar Szovjet Baráti Társa­ság pécsi aktívacsoportjának tagjai köszöntötték, akiknek kérdéseire Szaveljev elvtárs válaszolt. A hallgatóság előtt Szabó Pál Zoltán elvtárs, a Dunántú­li Tudományos Intézet, a Ma­gyar Földrajzi Társulat Dunán­túli Osztálya, az MSZBT és a TIT nevében köszöntötte Sza- veljev profeszort. Az előadás után a professzor nyilatkozott a pécsi rádiónak ta. Négyezer űj szakmunkás az építőiparban Amióta a nagyarányú épít­kezéseikhez mind több dolgo­zóra van szükség, az építőipari Az elmúlt hetekhez viszonyítva ugrásszerűen nőtt a balesetek szá­ma. Ez .az emelkedés már annál inkább is figyelmeztető, mert nagyon sok a követési távolság be nem tartása és az ittas vezetés. Szombaton délelőtt Kertész Ist­ván pécsi lakos, a Borforgalmi Vállalat FB 06—76 rendszámú te­hergépkocsijával Patacs és Sziget­vár közötti útvonalon nem tartot­ta be a követési távolságot és be- lerohant a vele azonos irányba '' haladó gépkocsiba Szerencsére személysérülés nem történt, de a társadalmi tulajdonban így is 2000 forintot meghaladó kár keletke­zett Ugyancsak a követési távolságot nem tartotta be Szlavacsina István 23 éves pécsi lakos, aki a KB 53—38 rendszámú motorkerékpárjával szombaton délelőtt a Felszabadu­lás úton beleszaladt az előtte ha­ladó autóbuszba. Az összeütközés következtében Szlavacsina István és a motor pótutasa, felesége is súlyos fejsérülést szenvedett. Súlyos következményekkel járt az ittas vezetés. Gulyás István Máriagyüd községben erősen ittas állapotban ült motorra vasárnap délelőtt vezetői igazolvány nélkül. A motor, amelyen a vezető és a pótutas is erősen ittas volt, fel­borult és az utasok mintegy 28 métert csúsztak. Súlyos fejsérü­léssel szállították mindkettőjüket a siklósi kórházba tanulóik egy részét márciusiban vizsgáztatják, hogy áprilisban, a tavaszi építési idény kezde­tén már mint kész szakmunká­sok jelenhessenek meg az á3Jt- ványokan. A Munkaügyi Mi­nisztérium tanintézeteiben a március első felében megtar­tott idei vizsgákon kétévi ta­nulás után néhány híján 2500 fiatal szerzett szakképesítést a kőműves, ács, tetőfedő, festő­mázoló, pankettázó, épületbur­koló és más szakmákból. Az Építésügyi Minisztérium vál­lalatainál szerződtetett tanulók közül mintegy 1500-ain tettek most vizsgát, összesen tehát körüllbelül 4000 új szakmunkást kapott az építőipar. Helyükbe az ipari tanuló-intézetek a jövő hónapban 2300, az ÉM-váMia- tok 1500—1700 tanulót vesznek feL Jelentősebb számú tanulót alkalmaznak a tanácsi ópftő- vállalatok és a szövetkezetek is. A két éve szeptemberiben „beiskolázott” építőipari tanu­lók júniusban vizsgáznak, mint egy 1300-an. összesen tehát 5300—5500 fiatallal gyarapszik az idén az építőipar szakmiun- kás-gárdója. Szeptemberben mintegy ezer magasépítő és ezerötszáz sze­relőtanulót vesznek fel a Mun­kaügyi Minisztérium taninté­zeteibe. ősztől kezdve nagyobb számban képeznek ki építőgé­pészeket is, több szakmát pe­dig összevonnak. Mivel ezek a szakmák sokoldalú tudást kívánnak, szeptembertől né­hány szakma kivételével a két­éves képzésről áttérnek a há­roméves építőipari tanulókép­zésre. (13.) A i^.nanek cukrászda ki­rakatüvege mögött egy vonzó, elegáns szépasszony falatozott. Borsiczky főhadnagy a szeme sarkából figyelte az asszonyt, aztán csak úgy odavetette Perlakynak: — Zászlós úr. leléphet, in­dulj. A százas, gilt. Borsiczky még aznap este élőkerítette Perlaky zászlóst. A tisztiszolga alig akadt rá. Perlaky bosszús volt, de a pa­rancs az parancs. Amikor ösz- szetalálkoztak, Borsiczky elő­vett egy százpengőst: — Ez a fájdalomdíj, testvér becsszóra, két hétre. A másik százas pedig prolongálva. — Bercikém — rebegte a ' zászlós — nem tudok hová lenni. — Sehová se légy, ülj le. — És... és csak így, önzet­lenül? — Nem egészen. Egy ötletre van szükségem, ennyi az egész. Nekem azzal az asz- szonnyal haladéktalanul meg kell ismerkednem. Találj ki valamit és tiéd a százas. Két hétre. Perlaky vigyorogva huncut- kodotti — Ha szabad tudnom, mi­lyen célból, milyen perspek­tívával ... — Fogd be a szád, öcskös, és gondolkózz. Perlaky magába mélyedt. Két percig fel-alá járkált, az­tán homlokára ütött. — Megvan! A katolikus nő­szövetség hölgyei most gyűj­tik és rendezik a harcoló hon­védseregnek szánt adományo­kat. Ez eléggé hosszadalmas munka. Elintézed az öregnél, hogy nevezzen ki engem a pa­rancsnokság részéről a gyűjtés felügyeletére, ideiglenes jel­leggel. Én tüstént gondosko­dom róla, hogy a pallómét bevonják a magasztos mun­kába. Holnaptól kezdve a ru­házati anyagok rendezése a parancsnokság épületében tör­ténik. A púllérné naphosszat itt lesz, a többi a te dolgod. Ki vagyok én? — Zseniális csirkefogó vagy- Erezd magad máris kinevezve a katolikus nőszövetség kato­nai ellenőrévé. Azt sem bá­nom, ha kedvedre portyától. De mi lesz, ha a pallómé nem hajlandó résztvenni a dolog­ban? — Ugyan, Bercikém, először te ez egy megtisztelő, hazafias feladat. Másodszor úgy látszik, te nem ismered a női hiúságot. Csókavár hölgyeinek színe- java serénykedik ebben a gyűjtésben és rendezésben. A pallómé hasra fog esni a meg­tiszteltetéstől, hogy bekerül ebbe a társaságba. Vállalom, hogy személyesen kérem fel, na, mit akarsz még? Harmadnap Matejkáné már ott buzgólkodott a katonai pa­rancsnokság termében. Perla­kynak igaza volt. Majdnem kibújt a bőréből a boldogság­tól és a megtiszteltetéstől. A főispánná, a hölgykoszorú principálisa átsegítette az első félóra zavarán. Matejkánét Perlaky zászlós mutatta be a főispánnénak, meglehetősen nagy reverendával. Már pedig Perlaky zászlós nem tud olyat kérni Szentmarjaynétől, a vár­megye nagyasszonyától, amit ő azonnal és a legnagyobb odaadással ne teljesítene. A nagyasszony nyájasan fogadta Matejkánét, s ezzel perszona grata lett az úriasszonyok és lányok szemében. Ha Szent- marjaynénak jó, nekik is jó. Különben is, az előkelő hölgy­társaság, ezúttal vérszagra toborzódott. Ahol vérszag, ott hazafiság buzog, s ahol haza- fiság buzog, ott az alacsonyabb társadalmi kategóriákhoz tar­tozó személyekkel is szóba le­het állni meghatározott céllal és jelleggel. Például bízvást be lehet vonni olyan feladatba, mint ez is. A teremben pokoli össze­visszaságban mindenféle ka- cat. Elnyűtt báránybőrsipkák- tól a lyukas kesztyűig, zsíros fülvédőktől a kifoltozott jüger alsóig mindent meg lehetett ott találni, amire Horthy Mik­lós harcoló magyar honvédje csak számot tarthatott. Leven­tefiúk és lányok gyűjtötték össze, házról házra járva, • rengeteg limlomot. A társa­ságbeli hölgyek missziójuk szerint most szétválogatják, osztályozzák, minősítik. Ám­bár az is tény, hogy az első­fokú minősítésen már túl van az adomány garmada. Mert ami használható bakancs, va­lamire jó bekecs, kucsma, * ilyesmi a gyűjtők kezére ju­tott, el is tűnt útban a pa­rancsnokság felé. S ami itt ha­lomba gyűlt, Szentmarjay fő­ispánná ihletett kezétől sem válik a harcoló honvéd hasz­nára és örömére. Perlaky zászlós látható oda­adással töltötte be Baltazár ezredestől Borsiczky közbenjá­rására nyert tisztét, ámbátor korántsem a limlomokra fe­csérelte az időt, hanem inkább a főispánná bájaira, ő is kato­na, néki is kijár valami. Hanem az adománygyűjtő mozgalom még sohasem buz­gólkodott olyan sűrű ellenőr­zés alatt. Borsiczky Albert főhadnagy naponta három­szor is szemlét tartott a kacatok felett, s alkalmasint több órát is eltöltött a hölgy- koszorúban. öt azonban kizá­rólag a társaság új csillaga, Matejkáné érdekelte, de na­gyon. Matejkáné, részint a nagy megtiszteltetés hatásá­ra, részint a hazafias céltól egészen megrendülve oly szor­galommal rakosgatott és cipe- kedett, mint senki más, 1 és alig akarta észrevenni Bor­siczky főhadnagy vágyakozó pillantásait pedig ezeket a pil­lantásokat már mindenki más felfogta. Egyik^másik hölgyet a sárga irigység kerülgetett. Borsiczky viszont Matejkánét kerülgette. Az első adandó al­kalommal. hivatalos hangon ugyan, de lekötelező udvarias­sággal megszólította, és bemu­tatkozott néki: (Folytatjuk.) A Kántor Istvánok „küldetése“ K ántor Istvánnak hívják azt a baranyai pa­rasztembert — pontosabban meghatározva: termelőszö­vetkezeti tagot — akivel a napokban, tavaszi határjá­rás közben találkoztam. Ácsorog a friss tavaszi földszagban, éppen kifújja a fáradtságot. — Hiszi, nem hiszi, szinte megvadul az ember ettől a tavaszi földszagtól — düny- ' nyögi elégedetten. — Most aztán nem veszik el az em­ber falun se. Hogy is mond­jam ... tudja, érzi az em­ber, hogy küldetése van. Na ... Érti? Bólintok, és azóta nagyon sokszor eszembe jutott Kán­tor István a „küldetéssel”. Egy alkalommal valame­lyik újságíró a munkások és a parasztok szövetségét egy kétmotoros repülőgép­hez hasonlította. Egyik­egyik motorral is el lehet jutni valamedfhg, de hogy az a gép valójában szépen, egyenletesen, messze száll­hasson, magasra — ahhoz mind a két motornak egyen­letesen működni kell. A példában van igazság, van tartalmas szimbólum, és ha megnézzük a mi „re­pülőgépünket” — bizony nincs meg a kellő egyen­súly. Szó se róla, nem is az­zal a munkakedvvel van baj, amely szinte minden parasztembert kicsalt a föl­dekre, hiszen parasztembert jó időben — ha jó a szán­déka — mikor lehet benn találni a hűvös szobában? Talán, ha beteg. Az is rend­ben van, hogy túlnyomó többségük ásóra-kapára el­vállalta magáénak a szocia­lizmust, és most már nem­csak az újságban olvassák, meg a szemináriumon, az ezüstkalászos tanfolyamon hallgatják, de többé-kevés- bé érzik is, hogy „küldeté­sük” van. Pontosabban: az a repülő­gép, a munkás-paraszt szö­vetség, most már azt köve­teli a magyar parasztságtól, hogy rendszeresebben, cél­tudatosabban vállalja azt, amit nemcsak tollal, de a szívében is aláírt. A szocia­lizmust. Mert ez a szövet­ség nem egyoldalú. A munkásosztály 1945 óta a parasztok mellett állt. Tü­relemmel, bátorítással, segí­téssel. Kezdve a negyven­ötös falujárásoktól — sőt a földosztástól, tizenhat esz­tendőn át a munkásosztály volt az, amelyik erősebben húzott, többet vállalt. Vál­lalta, mert szövetséges. Vál­lalta, mert tudta, hogy a pa­rasztság nélkül nem lehet valóra váltani a nagy társa­dalmi terveket, és tudta, hogy a segítség nem hiába­való. Elérkezett az idő, amikor ennek a segítségnek gyü­mölcsöt kell hozni. Miről van szó? A mezőgazdasági terme­lést állandóan és tervsze­rűen emelni kell, a népgaz­daságon belül helyre kell áll ni az ipar és a mezőgaz­daság termelési egyensúlyá­nak. Ez tulajdonképpen lé­nyegi feladat. Viszonylag rövid idő alatt el kell érni, hogy több ke­nyérgabonát, takarmányt, húst, tejet termeljünk. Olyan részfeladatokról is szó van, hogy biztosítani kell, miszerint minden szö­vetkezet alaposan megismer­je a nagyhozamú külföldi búzafajták termesztésének agrotechnikáját, hiszen to­vább kell növelnie az ilyen fajták vetésterületét, a ta­karmányalap biztosítása ér­dekében kukoricából körül­belül annyit kell elvetni az idén, mint a múlt évben, de a holdankénti termelési átlagot a múlt évhez képest egy mázsával növelni kell. Ezt pedig egyrészt azzal kell biztosítani, hogy a vetéste­rület hetven százalékán hib-. rid kukoricát kell vetni. Az állattenyésztés terén is akad konkrét, azonnali feladat. Mint bevált mód­szert, tovább kell szélesíteni a szabadtartásos marhane­velést A termelőszövetkeze­tek szarvasmarha-állomá­nyát is növelni kell, és első­sorban az ellési százalék emelésével, a meddőség el­leni szakszerű küzdelemmel. A tejtermelést egyrészt a te­henek arányszámának 3l,4 százalékról 35,5 százalékra való növelésével, másrészt az egy tehénre eső tejhozam 2100 literre emelésével kell elérni. Ezek csak részletek a ma­gyar mezőgazdaság Baranya megyei feladataiból, de alig­hanem illusztrálják, hogy a ' másik motornak bizony job­ban kell „húznia”. A parasztság egy része — de esetenként a szövetkezet vezetői is — ma még tájé­kozatlan, nem tudnak nagy méretekben tervezni és dol­gozni. Ez a tapasztalatlan­ságból ered, erre majd a gyakorlat meghozza a gyógy­szert. Ellenben tapasztalható az is, hogy némely termelő- szövetkezetben már az alap­állásban is hiba van. Néme­lyik termelőszövetkezetben akár a szakszerűtlenség, akár a felelősség hiánya az oka — de az alapszándék­kal van baj. Például vajon a mohácsi termelőszövetke­zetben hogyan akarnak majd lépést tartani az állat­tenyésztés terén a feladatok­kal, ha a mintegy tízezer holdas közős gazdaságba alig néhány száz állatot vit­tek be? Vajon a siklósi já­rás termelőszövetkezetei miért nem használják ki azokat a lehetőségeket, ame­lyek alapján a megyében a leggazdagabb kertészeteket teremthetnék meg? Több szövetkezetben miért nem használják fél a már meg­lévő, kész öntözd berendezé­seket? Példa van elég. Elsősorban az a lényeg, hogy a parasztságnak is or­szágos méretekben kell gondolkoznia. Mindenki szá­mára küldetést jelent az a mezőgazdaságban, hogy a szocialista útra lépett. És ezzel a küldetéssel nemcsak büszkélkedni kell, de meg is felelni. A beszűkült, provin­ciális életfelfogás lényegé­ben megszűnt azzal, hogy a parasztság a közös gazdál­kodás választásával a való­ságban is közelebb lépett az „ország gazdája én is va­gyok” fogalomhoz. Kétség­telen, hogy az utóbbi évek­ben a parasztság a társadal­mi haladás útján messze elért, és hálátlanság lenne mindezt nem a szövetséges szempontjából megmérni — de ezzel a másik „motor” szerepe jelentősen meg is nőtt. A parasztság másfél év­tizedes segítséggel a háta mögött — amelyet leg­hűségesebb szövetségesétől kapott — emberi és szocia­lista felelősséggel is tarto­zik. Hogy a repülőgép ha­sonlatánál maradjunk: az csak akkor tud igazán a nagy magasságokba emel­kedni, csak akkor tud eljutni a társadalmi hala­dás útján a legmesszebbi g — ha a motorok egyformán húznak. A távlatokat vállalni kell. Értelemben és érzelemben egyaránt. Az egyensúly azt kívánja, hogy a mezőgazda- sági termelés fokozatosan emelkedjék, elérje azt a színvonalat, amely a mo­dem, szocialista mezőgazda­ság címén — kötelező. De hát mindezt megkí­vánja a szövetségi hűség is, a Kántor István „küldetése”, amellyel eddig nem is volt különösebb baj. Thiery Árpád AZ ócsardi gépállomás ideiglenes munkára könyve­lésben Jártas gépírni tudó ADMINISZTRÁTORT felvesz. Útiköltséget felvétel esetéin térítünk. 554 X Március 20-án Pécsre érke­zett Borisz Alekszandrovics Szaveljev professzor, a föld- és ásványtani tudományok dók­A PJtCSt KÖZTISZTASÁGI ES ÚTKARBANTARTÓ VALL. felvesz férfi ÜVEGTISZTÍTÓT. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. — jelentkezés: Pécs, Rózsa F. u. 17. 6zám, személyzeti vezetőnél. 152 Hét vége az országutakon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom