Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-09 / 34. szám

r IMI. FEBRUÁR 9. NAPLÓ Négy új szereplő a Bohémek-ben Új színek a kulturális szemlében Az élő és készített hangsze­rek nemes ötvözete alkotja az opera hallható részét. E sajá­tos műfajnak csak abban az esetben van létjogosultsága — de akkor nagyon —, ha az öt­vözet híven szolgálja a színpa­di történést és ábrázolja a jellemeket. Szívesen hallgattuk meg új­ra Puccini fiatalkori operáját, tudván, hogy e követelmény­nek magas fokon megfelel. Az énekesek más összetéte­le nem változtatott a játé&- kedven. Anélkül, hogy szere­peiket túljátszották volna, igen jól sikerültek a jelenetek, a gyors hangulatváltások, pél­dául, amikor a negyedik kép­ben a bohémek bolondoznak, hogy szegénységüket feledjék, váratlanul jön a beteg Mimi és arcukról lehervad a mo­sol y. Egy nagy hiba történt: a második képre túl korán ej­tették össze a függönyt s így a közönség nem érzékelhette, ho­gyan tették lóvá a roggyant, de gazdag gavallért. Wagner József hangllag rend bejövén, ismert és elismert ér­tékes művészetét nyújtotta. Régebbi merevségéből most már többször fellazul, úgyhogy rámenős forte-i mellett ola­szosan hajlékony frázisokat is mintáz a lírai részekben. A bohémek közül a festőt Fodor Pál, a bölcselőt Marczis De­meter alakította. Fodornak ez igen jó 'szerepe, érces hangja jól érvényesül és szónokolós énekmodora érdekes színfolt. Marczis bársonyos ba6sz-bari- tonja nem elég csengő, mert nem aknázza ki alaposan azt a sok rezonancia-lehetőséget, amely boltozatos homloka mö­gött rejlik. Nem adott elég tömör alapot a másik három bohémhez. A Kabót-arietta lí­rikus ellágyulása (az egy e6Zi kivételével) bensőségesen hang zott, ámde a fergeteges forga­tagokban majdnem keresni kellett hangját. A két női szerep közül Mi­mit Cser Timea, Musetta-t Illés Éva vitte színre. Mind a ketten kiváló alakítást nyúj­tottak. Cser a szerepében rög­zített nagy indulathullámzást hangban és játékban hitelesen kifejezte. Rendkívül finoman [ frazeál. Első képbeli áriája e ; szám előadásának mintaképe lehetne s később is, a búcsú- dueltban, a haldoklási jelenet­ben könnyedén vezette kényes szólamát, ülés veleszületett s?ép hangjával mindjobban bánik. Lényéből hevesen árad a temperamentum s a negye­dik képben meg tudta mutat­ni, hogy a könnyűvérűség má­za alatt igaz emberség rejtő­zik. Az opera zeneileg egyik legveszélyesebb része, a har­madik kép kvartettja, kitűnően sikerült s ez az ő érdeme is. Az első előadásról tett ész­revételeinket változatlanul fenn kell tartanunk. A kritika krónikává szerényedik és lég­üres térbe jutva, értelmét ve­szíti, ha nem hallgatnak sza­vára. Az előadás iránt csekély ér­deklődés , mutatkozott. Húsz telt ház se volna sok s már a második nem vonz eléggé. Ezt tapasztaljuk a többi dalmű elő­adásán is. A helyár nem lehet oka, mert az olcsó és mégis jó karzat is üres. Aggódunk a pécsi opera jövőjéért, ha ez a nagy város ennyire nem be­csüli és pártolja nagy fárad­sággal létre hívott és igen jó operaegyüttesét. Veress Endre. A tavalyi felszabadulási kulturális szemle rendkívül értékes eredményekkel, ta­pasztalatokkal zárult. Bebizo­nyosodott, hogy a dolgozó tö­megek. különösen a fiatalság kulturális aktivitásában olyan tartalékaink vannak, amelyek felkutatása, felhasználása egész fejlődésünk tekinteté­ben fontos kötelességünk. A kulturális szemle tartal­ma ma már sokkal gazdagabb, mint amennyire az elnevezés­ből következne. Nem egysze­rűen azt jelenti, hogy évente egyszer bemutatkoznak az ön­tevékeny művészeti csoportok és lemérjük, ,.ki mit tud”. Az­zal, hogy a szemle ötéves perspektívát kapott, azzal, hogy szervezetileg szinte va­lamennyi társadalmi szerve­zetnek ad valamilyen felada­tot, azzal, hogy a szemle nyolc ága a művészeti tevékenysé­gen kívül felöleli mindazokat a feladatokat, amelyek megol­dása akár közvetlenül, akár közvetve a kulturális élet fel­lendítését segíti, a kulturális forradalom egyik legfontosabb konkrét programjává vált. A kulturális szemlében résztve­vők nemcsak arra vállalkoz­nak. hogy saját tehetségükről, műveltségükről tegyenek ta­núbizonyságot. hanem arra is, hogy jó példával, szervező munkával, valamelyik művé­szeti ág tudatos és célirányos művelésével dolgozó társaikat A Mezőmag Vállalatnál meg­kezdték a tavaszi szerződéses növények vetőmagjának hely­színre szállítását. Ugyanakkor már készítik az árut a Föld­művelésügyi Minisztérium ál­tal meghirdetett vetőmagak­cióra is. A vállalat helyettes igazgatója közölte, hogy a rendkívül esős ősz ellenére si­került a vetőmagvakat időben megtisztítani, fémzárolni. Min­dent megtettek annak érdeké­ben, hogy a termelők — állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek — vetés előtt legalább 10 nappal megkapják a vető­magot, vetőgumót. Erre az idő­re a legkisebb községbe is el- utnak a vetőmagvak. Különös is nevelik, fokozzák azok kul­turális igényeit. Az előkészületek eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kulturális szemle részt­vevői általában tisztában is vannak ezekkel a követelmé­nyekkel. Egyre kevesebb az olyan jelenség, hogy a szem­lén való részvételt pncélú ver­sengésként fognák fel. Termé­szetesen nem nélkülözheti a szemle az egészséges vetélke­dést, de ennek az ad tartal­mat. hogy a helyezések sor­rendjét nem valamely bíráló bizottság előtti egyszeri fel­lépés dönti el, hanem az egész évben végzett kulturális tevé­kenység értéke. De ha keve­sebb is az öncélúságra utaló jelenség, még mindig fellelhe­tő és fel is kell lépni ellene. Különösen a színjátszó- és tánccsoportok, zenekarok haj­lamosak arra. hogy legfonto­sabb feladatuknak a bevétel biztosítását tartsák. Ahol még így van, a helyi pártszervezet­nek és a kulturális munkában részt vevő kommunistáknak, a KISZ-szervezeteknek ós a tár­sadalmi szerveknek kell segí- teniök meggyőzéssel, a műso­rok eszmei tartalma iránti igényességgel, bírálattal. A művészeti csoportok munkája nem üzleti vállalkozás. Azt a politikai, társadalmi, erkölcsi hasznot, amelyet színvonalas, eszmeileg gazdag tartalmú gondot fordítanak a kirendelt­ségek arra, hogy az újonnan alakult, vagy területileg lé­nyegesen megnövekedett ter­melőszövetkezetek megfelelő mennyiségű, kitűnő minőségű vetőmagot, vetőburgonyát kap­janak. A tavasziig összesen mintegy 9 000 vagon vetőmagot és gumót szállítanak ki az or­szág minden részébe. Ez a ta­valyi mennyiséget 2 500 vagon­nal haladja meg és csaknem kétszerese az 1959. évinek. A szerződéses termesztésnél különösen nagy fejlődés volt tapasztalható az utóbbi évek­ben. Burgonyából már a múlt évben 17 000 holdat termesz­tettek szerződésre, az idén pe­dig 2i3 000 hold az előirányzat. műsorokkal érhetünk el, sem­miképpen sem ellensúlyozhat­ja az eszmei engedménnyel, giccses műsorokkal elért eset­leges anyagi siker. Az előkészületek tapasztala­tai alapján kell felhívnunk a figyelmet a kulturális szemlé­nek olyan sajátságos ágaira, amelyek az általános művelt­ségi színvonal emelését segí­tik. Elsősorban a József Attila olvasómozgalomra. Az ebben való részvétel része a kulturá­lis szemlének, de egyúttal ön­álló mozgalom is. Ennek a mozgalomnak nem az a c'lja, hogy résztvevője megtanuljon néhány verset vagy el tudja mondani néhány könyvnek a tartalmát, hanem az, hogy ál­talában szépirodalmi tájéko­zottságot nyerjen, megismerje az olvasás’örömeit, felfedezze az irodalmi alkotások szépsé­gét. az irodalmi élmény segít- ! ségével is fejlessze tudását, jellemét. Részt vehetnek a mozgalomban nemcsak a fia­talok. hanem a felnőttek is. Mindebből következik az -s, hogy a mozgalomban való résztvételt a jövőben ne vizs­gáztatásszerű beszámolókon, hanem rugalmasabb módsze­rekkel ellenőrizzék. Ha ezt si­kerül megoldani, a József Attila olvasómozgalom az ed­digieknél sokkal inkább tö­megmozgalommá válhat, s ez­zel a kulturális szemle is gaz­dagodik. A kulturális szemlének ta­lán „legizgalmasabb” ága a szellemi öttusa. A tavalyi és ; az idei téli évadban ia tapasz­talhattuk, hogy ahol ügyesen rendezték meg, igen nagy nép- i szerűségre tett szert. Nemcsak Pécsett, hanem Mohácson, Komlón, Mágocson és más községekben is fiatalok és öregek nagy élvezettel figyel­ték ezeket a szellemi vetélke­dőket. Ennek ellenére viszony­lag lassan terjed, legalábbis az eddigiek során ebben az ágban kevesen jelentették be részvételüket. Helyes lenne* ha újabb községekben is terv­be vennék a szellemi öttusa rendezését, hiszen ez nemcsak az iskolák legjobb tanulóinak nyújt alkalmat tudásuk ösz- szevetésére, hanem a dolgozó fiatalok és felnőttek érdeklő­dését is felkelti a tanulás, sajtó- és könyvolvasás iránt. Jó lehetőséget nyújtanak a versenyzésre az irodalmi, kép­zőművészeti és egyéb pályá­zatok is. — .....—-­M egnyílt a konzultációs központ Tegnap délelőtt tartotta megnyitóját Pécsett a Pedagógiai Főiskolán a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia Konzultá- j dós Központja. Az ünnepélyes megnyitón részit vett dr. Bélák j Sándor, a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia igazgatója, Földvári János, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese, Márk Bertalan, a Pedagógiai Főiskola igazgatója is. A pécsi konzultációs központ létrehozására azért volt szükség, hogy a Mezőgazdasági Akadémián tanuló Baranya, Somogy és Tolna megyei levelező hallgatók tanulmányait megkönnyítsék. A hallgatók kéthetenként jönnek el két-két napra a Pedagógiai Főiskolán tartandó foglalkozásokra. Az előadásokat a főiskola tanárai tartják részükre és esetenként Keszthelyről is jönnek tanárok. Nagy könnyebbséget jelent ez a levelező hallgatóknak, mivel nem kell minden alkalommal hosszú utat megtenniük, hanem itt a konzultációs központban sajátíthatják el az anyag nagy részét Az akadémia hallgatóinak egy csoportja. Késsül a tavaszra a Mexőmag Vállalat ...és lett paprika, paradicsom A dolog úgy kezdődött, hogy Villányban a szakiskolán ösz- szeismerkedett Mostoha József Szabó Lászlóval. Mind a ket­ten a kertész szakmát tanul­ták. Annyi volt köztük a kü­lönbség. hogy Mostoha József Siklóéról jött, a termelőszövet­kezettől, Szabó László meg Szentesről, mint önálló ker­tész. Beszélgetés közben egy­szer megemlítette Mostoha Jó­zsef: — Nálunk jó lehetőségek vannak a kertészkedésre, csak tapasztalat és szakember kelle­ne hozzá. Ezzel „beletette a bogarat" Szabó László fülébe. Nála nincs baj a tapasztalattal. Nyolcéves kora óta kertészke­dik ő már. A szakmát a bul­vároknál tanulta. Tizenkét éve, vagyis tizenhat éves kora óta önálló kertész. Szépen megélt. Három-négy hold bérelt földön dolgozott és holdankint meg­volt a tízezer forint tiszta jö­vedelme. Nem panaszkodhatott. De érezte, tudta, hogy ő több­re képes. Szűk volt neki a há­rom-négy hold, Többet akart, nagyobb területen akart gaz­dálkodni. Most együtt ülünk Szabó Lászlóval a siklósi Táncsics irodájában. Az elnök panasz­kodik, hogy még sok van visz- 9za a gazdasági beszámolóból. Szabó László pedig ott ül ve­lem szemben. Fiatalember. Harmincév körülinek nézem. Gesztenyebarna hajában egy ujjnyi ősz esik húzódik. Sötét­kék bársony ruhában van, a lábán csizma, kezében kucsma. Akár megmintázhatná az em­ber róla: „« fiafal tsz-gazda akarniváóvását". Fogai között lassan szűri a szavakat. Mond­ja már, hogy éhes, éppen enni készült, de a kérdések marasz­talják. Azelőtt csak hírét hallotta Siklósnak. Azt tudta, hogy itt valamikor a törökök idejében nagy csaták dúltak, meghogy erre felé harcolt Zrínyi Mik­lós. Most itt van, siklósi lakos lett. Ide, Siklósra jött új életet kezdeni. Még a dátumokra is pontosan emlékszik. 1960. feb­ruár 14-én jött Siklósra és már­cius 22-én kezdte el a kerté­szeti munkát. A tsz-ben az asz- szonyok oda mentek hozzá, a kezükkel mutatták, hogy mi­lyen nagy már az ő palántájuk és tőlük hallotta azt is: a mattyiak már lassan kirakják a palántákat. Tudta ő is ezt. Tudta, hogy megkéstek, de ő akart, Már az első évben meg akarta mutatni, hogy még meg­késve is lehet itt kertészkedni. Az elnök, Dárdai János köz­beszól, magyarázza, hogy Sza­bó László a semmiből kezdte. Még egy melegágyi ablakkere­tük sem volt. Mindent maga készített. Szabó László hallja az elnök szavait és kissé szégyenlősen, mint azok az emberek, akik rosszul érzik magukat, ha di­csérik őket lehajtja a fejét. Aztán, amikor az elnök befe­jezi a gondolatát tovább mesél. öt holdon kezdték el a ker­tészkedést. Mostoha Józseffel együtt, aki az ő helyettese is egyben. Az emberek nem értettek a ker­tészkedéshez. Meg kellett őket tanítani. Az emberek fogéko­nyak voltak, mert mint mond­ja: most már ran három-négy olyan ember a kertészetben, akire bátran rábízhat mindent. Szabó László nemcsak a tudá­sát, a gyakorlatát, a lelkese­dését hozta el Szentesről Sik­lósra, hanem hozott paprika és paradicsom magot. Sajátter­mesztési paprika és paradicsom magot. Olyat, amilyet errefelé még nem is láttak. Szentesi fajtát, amit ott kísérleteztek ki a kutatóintézetben és aminek a szentesi fehér nevet adták. A paradicsom magot is ő maga fogta még az egyéni kertésze­tében. Azt mondja 6 specializálta magát: a paradicsomra, a pap­rikára, meg a karalábéra. így felszerelkezve jött Sik­lósra és itt többen azt mond­ták neki: „Nem érdemes már elkezdem a kertészkedést.“ Ö mégis nekikezdett. És neki lett igaza. Amikor a siklósi piacon meg­jelentek a mattyiak a papriká­val a siklósi Táncsics Termelő- szövetkezet is paprikát vitt. Szokatlan formájú, gyönyörű paprikát. Egy-kettőre elkap­kodták. Azt mondják: addig nem is vettek a mattyiáktól paprikát, amíg a Táncsics-nak volt. A paradicsom is szépen fi­zetett. pedig későn ültették ki. Az alacsonyszárú paradicsom­töveken nem egyszer egyszer­re másfél kiló érett paradicsom is volt A tiszta jövedelmet kérdem. ö az elnökre néz: kérdi, hogy kiszámították-e és feszülten várja a választ. Látszik rajta, hogy neki sem mindegy: mit mond az elnök. Az elnök a pa­pírok közölt mulat, majd ki­böki: — Ar öt hold kertészeiből a tiszta jövedelmünk 28 000 forint volt. Szabó László visszakérdez: — IVem több? Az elnök hozzáteszi: —'Az első év itolt és későn is kezdtük. — Az idén meg kell lenni legalább a hétezernek holdan- kint — mondja Szabó László. Kopog az Írógép. Készül a zárszámadási beszámoló. Még sok. van vissza belőle, de már mindenki tudja: mennyit fizet­nek. Kevesebbet mint tavaly. Rendkívüli időjárás volt és na­gyon felfejlődött a termelőszö­vetkezet. — Bizony jól kell dolgoz­nunk, hogy elérjük megint a negyvenkét forintot — mondja Szabó. — Egy jó év és meglesz — teszi hozzá az elnök. Szabó Lászlót a jövedelmé­ről faggatom, arról, hogy elé­gedett-e? Először azt mondja, amit a közmondás, hogy min­den kezdet nehéz. 0 három­százhatvanöt munkaegységet szerzett a múlt évben és min­den munkaegységre 27.24 fo­rintot kap. Nem sok — 'teszi hozzá, de ha ezen kesereg az ember, ok-kor jövőre még eny- nyi sem lesz. Nekifognak a munkának és akkor lesz jöve­delem., mert jó ez a föld, csak jól meg is kell munkálni, ak­kor fizet is. Beszólnak az irodába. A könyvelőnő azt mondja: „Sza­bó Lászlót hivatja az édesany­ja. Szabó László feláll, nevetve mondjá: „nyugtalankodik az édesanyám, mert kihűl a le­ves“, kezet fog és elindul haza. SZALAl JÁNOS Idén új ággal gyara­podott a kulturális szén i - fe. Magába olvasztotta ugyan­is a tavaly önállóan indult, a művelődési otthonok rend- behozására, karbantartására, csinosítására irányuló moz­galmat. Ez a mozgalom már azért is jelentős, mert az utóbbi években jelentős anya­gi áldozatokkal, amellett szé­leskörű társadalmi összefogás­sal sok új művelődési ház épült, sok más művelődési otthon bővült ki községeink­ben. Sok községben nagyérté­kű berendezéseket, bútorokat, televíziós készüléket vásárol­tak. Ezek megóvása, a műve­lődési otthon valóban otthon­ná tétele alapvető előfeltétele annak, hogy művelődési ott­honaink megfelelően szolgál­hassák céljukat. Aki ebben bármily formában részt vál­lal, az a maga munkájával hozzájárul a kulturális élet fejlesztéséhez. Ehhez nem kell különösebb tehetség, mint a színjátszáshoz, tánchoz vagy zenéhez, bárki találhat magá­nak feladatot a művelődési otthon csinosításában, karban­tartásában. Az idei évad még nem ér' véget. A nevezések \ még foly­nak. Abból, hogy milyen nagv arányú fellendülésnek indul Pécs és a megye kultúrál if élete, arra következtethetünk hogy az idei szemle végered menye nemcsak nem marad e a tavalyi mögött, hanem an­nál több is lesz. De az is iga7 hogy ez a fejlődés nem k" vetkezhet be „automatikusa- Sokat kell még dolgozni ér Azután pedig azért, hogy következő években ismét t vábbi fejlődésről számol hi- sunk be, hiszen a kultúrái' szemle nem egyszeri alkalma jelent, hanem öt éven keresz­tül évről évié ismétlődik. M. I’. Továbbfejlesztik az üzemi- KOtzei orvosi elláiásl A munkásosztály fokozott megbecsülését mutatja az üzemegészségügyi ellátás, ami . azt jelenti, hogy a dolgozó a körzeti orvosi, szakorvosi és más szolgáltatásokat nemcsak a lakóhelyén, hanem a mun­kahelyén is megkapja, az üze­mi egészségvédelmet a kor­mány 1961-ben állami feladat­tá nyilvánította. Az 1800—2000 főnél több munkást foglalkoz­tató ipari üzemekben és az 1200-nál nagyobb létszámú bá­nyaüzemekben főállású, az 500-on felüli létszámú üzemek­ben pedig mellékállású üzem­orvosok látják el az egészség- ügyi szolgálatot. A kisebb üze­mek dolgozói, főleg a bányá­szok sérelmezték, hogy nincs saját üzemi orvosuk, hanem csak mellékállású orvosok fog­lalkoznak velük. A jogos kívánságnak az egész­ségügyi kormányzat 1959-ben helyt adott. Az 1200-nál kisebb létszámú bányaüzemeket úgy­nevezett bányaüzemi körzetek­be sorolták. A körzetek lélek­számúnak megállapításánál fi­gyelemmel voltak arra. hogy az üzemorvosnak a szorosan vett betegellátáson kívül szá­mos egyéb megelőzési gondo­zási, ellenőrzési, javaslattételi stb. feladata is van. Ezért a körzetek lélekszámát úgv ál­lapították meg hogy az orvos­nak az üzemben és a lakó­körzetben egvaránt elegendő Ideje maradion teendőinek megfelelő színvonalú ellátásá­ra. Eddig mintegy 80 bányaüze­mi körzetet hoztak létre. A kedvező tapasztalatok alapján az Egészségügyi Minisztérium az üzemi-körzeti orvosi ellátás kiterjesztését tervezi. ipari Üzemeken kívül egyes mező- •zdasági nagyüzemekre is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom