Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-22 / 45. szám
mi. FEBRUAR SS. NAPLÓ A megyei fiáüattenyésztik elismeréssel szóltak a baranyai tsz-eien látottakról Keddisn reggel a járási tanács nagytermében folytatóik) tt az országos főállattenyész- töi tájértekezlet. Valamennyi , felszólaló beszélt a hétfői tsz-látogatás tapasztalatairól. A szakemberek általában elismeréssel adóztak a látottakról. Magas László, Szolnok megyei főállattenyésztő például elmondta, hogy a rózsafa! Kossuth Termelőszövetkezetben egy igen jó tsz-t ismert meg. A tsz állatállományában szakértő szemmel sem "talált kifogásolni valót, s különösen a körültekintő, megfontolt vezetést emelte ki. Mindössze egy dologban nem osztották a szakemberek Háttá József tsz-elnök véleményét, abban, hogy a tsz vezetője az idén felszámolta a szövetkezetben a közös baromfitenyésztést, annak ellenére, hogy tavaly a baromfi hizlalásban jó eredményelvet értek el. Sőt a bánfai üzemegységben — még annak idején — betervezett pulyka tenyésztést sem akarja beindítani. Mellesleg szólva ez igen káros hatással lehet a szigetvári járás tsz-baromíite- nyésztésének kialakítására, hisz a tekintélyes rózsafai tsz mindig követendő példa volt a többi tsz előtt. Bartyik Mária Veszprém megye főállattenyésztője a lip- pói és villányi termelőszövetkezetek állattenyésztéséről szólt elismeréssel. Máté János, az FM. Állattenyésztési Fő- igazgatóságának helyettes vezetője a babarci Béke Tsz-ben látottakról tartott részletesebb beszámolót a szakembereknek. „Babarcon mesterekre találtunk a kukoricatermesztésben’‘ mondotta. És hangsúlyozta, hogy a tsz jó állattenyésztése ezzel szorosan összefügg. Egy kiló kiváló minőségű szilázs előállítása öt forintba kerül a tsz-nek, s az Alföldről vásárol* olcsó vágómarha felhízialásá- val magas jövedelemhez jutnak. Megfigyelése szerint a községben még most is igen sok a kihasználatlan állatférőhely, nagy paraszti istálló, pajta, és egyébként is Babarcon sok lehetőség van az egyszerű nagyüzemi állattartásra. Szerinte a babarci tsz rosszul építkezik. Ragaszkodnak a hagyományos stílushoz, sok a kihasználatlan tér és az épületek egyébként is kifogásolhatók. A szakemberek egybehangzó véleménye szeri n t, érdemes volt ellátogatni a baranyai tsz-ekbe. I Eldugott község I Monyoród. Pedig most nincs elzárva a világtól, hiszen tavaly bekötőutat is kapott. Mégis keveset hallunk róla. A j mohácsi útról nem látni, mert a völgyben van. Csak akkoi tűnik elő a templom tornya is, ha már majdnem a faluban i vagyunk. Hirtelen ereszkedő í után a község kellős közepébe csöppen á látogató. A pécsváradi járás községei ] közül Monyoródon van a leg- i több termelőszövetkezeti nyug- ■ díjas. Kilenc olyan férfi és nő I van a faluban, akik hosszú I éveket dolgoztak a termelőszövetkezetben és most élvezik a megérdemelt nyugdíjat. A Pécsi Szimfonikusok zenekari estjéről A kritikus első szava az öröm és dicséret hangján szólal meg. A Borbély Gyula vezényelte Pécsi Szimfonikusok hétfői bérleti estjét ugyanis további fontos lépésként könyveli el azon az úton, melyet úgylátszik nem hiába igényelt és követelt zenekedvelő közönség s kritikus egyaránt Talán abbéli félelemtől vezettetve, hogy a „régi“, a klasz- szjkua alkotásokhoz szokott közönség megriad ennyi „modernség“ hallatára, — az est első számaként J. S. Bach D- dur szvitjét szólaltatta meg a kamaraösszeállítású zenekar. E zenekari szvit előadása ezúttal kissé halványabbra sikerült, a tiszta hangzás is némi kívánnivalót hagyott maga után, bár a vezető szólamban felharsanó trombiták hősies igyekezete az oly kényes magas „d” pontos és tiszta internálásakor tiszteletre méltó és eredményes volt. A második tételben, a kor egyik legszebb hangszerre írott énekében az „Air“-ben az elsőhegedűk magukra találó meleg tónusukkal, ápolt „legáto“- játékukkal minden dicséretet megérdemeltek. Ennek ellenére az volt az érzésünk, hogy ezúttal a főhangsúly a két modem műre esett. A Bach-mű előadása azért sem volt szerencsés, mert meglehetősen nagy, átmenetnélküli ugrást jelentett a közvetlenül utána, nemcsak időben, de zened stílusban, hangulatkeltésben, hangszerelésben is oly távol álló Ravel-mű megszólalása. E ritkán hallható zongora- verseny — karmester, előadó- művész és zenekar nagyszerű összefogásában, 'kitűnő tolmácsolásban hangzott el. Borbély dirigálásában érezhető volt, hogy szinte minden idegszálával benne él a műben, hogy hél yes elképzeléseinél?: megvalósításához minden készsége megvan. E tehetséges, fiatal karmester korábbi feszessége, túlzott fegyelmezettsége itt , már feloldódott, szabadon érvényesülhettek művészerényei. Bánky Józsefet, városunk or- szágoshírű művész-tanárát már műsorválaszrtásának igényessége és rendkívüli nehézsége miatt is dicséret illeti. A Ra- vel-mű lebilincselő előadása azt bizonyítja, hogy ez a rendkívül szerény, nagy felkészültségű, ízlésesen mértéktartó művész érzi az új zongoramuzsikát. Tisztában van azzal, hogy csak a teljes technikai fölény és biztonság, a virtuozitásnak egy bizonyos foka teheti képessé elképzelései megvalósítására. de ti szitában van azzal is. hogy e külső fölényesség mögött mély emberi érzéseknek kell meghúzódnia. Az est befejező számaként Ránki György: Pornódé király új ruhája című szvitjét mutatta be a Pécsi Szimfonikus Zenekar. meglepő fölénnyel. A közismert Andersen-mese szövegére készült opera legsikerültebb számaiból született zenekari szvit komikus jellem- ábrázolása, a mondanivaló hangulatát tükröző harsány hangszerelése és az egész műből áradó féktelen jókedv üde és friss előadásban szólalt meg. — ni — is azok közé tartozik, akik államunktól nyugdíjat kapnak mint termelőszövetkezeti tagok. Tizenegy évet dolgozott a közösben. Senki nem mondaná meg, hogy már hatvanhat éves. A mindig mosolygós, nagyNyugdíjasok bajuszos arcáról nem is leltet leolvasni az idő múlását. Csak a hajába vegyülő ősz szálak árulkodnak. Az évek azonban nem vették el a munkalted- vét. Most is dolgozik. Igaz, kicsit sajnálkozva mondja, hogy már nem a szövetkezetben, de mindjárt hozzáteszi, hogv azért oda is eljár, ha szükség lesz rá. — Most csak itthon a háztájiban és a ház körül kereshetek munkát — mondja. — Úgy vagyok már ezzel, hogy amíg mozogni tudok, addig dolgozom. Ha nem a szövetkezetben. hát itthon. Hogy mivel tölti a hosszú téli napokat, elárulja a sok söprű. Magának, rokonoknak, szomszédoknak és ismerősöknek köti. A nyugdíjról nem sokat beszél. Előszedi a papírokat és annyit mond hozzá: „Nem hittem volna”. Ez a három szó azonban kifejezi mindazt amit érez. gondol. Hogy ő paraszt- ember létére nyugiját kap. Nem szorul öregségére másokra. S mintha még most is kételkednék abban, hogy a postás minden hónapban elhozza neki a 324 forintot ami ha nem is sok, de nagyon-nagyon jól jön. Gödi Margit már többet mond. Kicsit rossz magyarsággal dicséri a „csoportot” amely neki ezt adta. — Azért járok el még most is hozzájuk — mondja — mert a csoport is segít rajtam. — Öregasszony vagyok, 70 éves és mégis adnak minden hónapban háromszáztizenöt forintot. így mondja: a csoport. Ezt szokta meg, neki az már nem lesz soha termelőszövetkezet. Kihasználják a jó időt A jó időjárás mindenütt kicsalogatta az embereket a határba. A földeken traktorok berregnek, lovakkal szántanak és vetnek. A diösviszlói termelőszövetkezet már harminc hold tavaszi árpát elvetett. Villányban, Nagyharsányban földben van már a cukorborsó és most a nagyharsányiak tavaszi árpát vetnek. Siklós- nagyfaluban elvetették a mákot ... Minden percet igyekeznek kihasználni a termelőszövetkezetekben. Az egyesített szavai termelőszövetkezetben tizenhét fogat dolgozott a tavaszlárpa-vetésnél, teregetik a trágyát és már megkezdték a tavaszi búza vetését is. A siklósi járásban jelenleg nyolcvan erőgép dolgozik a földeken. Hamarosan minden erőgépet kiadnak a gépállomásról a termelőszövetkezetekbe. hogy aztán teljes erővel megkezdődhessék a tavaszi munka. A tavaszi munka, amelyet nagyobbá tesz az, hogy az őszről sok munka áthúzódott ebben a járásban is. Nem kevesebb, mint 12 000 hold szántás maradt ebben a járásban őszről tavaszra. A család három tagú: a ma* *-ma, a papa és Gyurika. A papa mozdonyvezető, a mama „háztartásbeli”, Gyurika pedig — iskolás. A harmadik általánosba jár, szorgalmas, jó tanuló. A mama rendben tartja a családot, iskolába járatja Gyurikát, útravalót csomagol férjének, aki a nagyhasú vasutastáskával kezében indul hol reggel, hol este a vasútra, hogy 424-es mozdonyával repítse a szerelvényeket. Rendesen, becsületesen élnek, telnek a hétköznapok, úgy mint sok százezer családnál ebben az országban. A szép kis Anna utcai lakást boldog emberek lakják. — De nem volt ez mindig így — mondja a mama, B. Jánosné és nevetve legyint a kezével, mint aki sokat tudna mesélni a régebbi időkről is Keriil-fordul, fát tesz a tűzre, hadd főjön jó puhára a marhahús. mert várja haza a fér • jét. ma este telik le a szolgálat. nemsokára megérkezik, Gyuri benn a szobiban körmön a leckét, időnként kijön s megmutatja mamájának a betűket, amiket írt. — Na látod fiam, most már szén kerekek, csak gyakorold. Tudsz te szépen is írni, ha akarsz — mondja s Gyurin látszik: örül a dicséretnek. — Tetszik titdní. nincs ezzel a gyerekkel semmi baj a fa*, nuiásban, csak az írása .. ■ Nincs türelme lassan inti. csak elkapkodja a betűket — mondja, aztán megsimogatia Gguri buksiját. A kisfiú hdláÖ még a „csoportba” lépett be tíz esztendeje. Azt is hiába magyarázták neki. hogv azt nem a tsz, hanem az állam adja. Margit néni ragaszkodik hozzá, hogy a csoport. Dicsekedve mondja, hogy ha nem kapná a a nyugdíjat nem látogathatta volna meg a leányát Németországban. A nyugdíjból gyűjtötte össze az útiköltséget. Persze a gyerekek is adlak hozzá, de mégis az számít amit ő rakott félre. Emerling Mátyás a kilenc nyugdíjas egyike sem eondolta volna, hogy még nVug díjat is kap öreg korára. Szó sem volt még arról, amikor tizenkét évvel ezelőtt belépett a szövetkezetbe. Tizenegy évet /✓ san ráemeli nagy barna szemét és nagy lelkesedéssel megy vissza a szobába, tovább vésni azokat a fránya betűket, f? Jánosné pedig megtörli kötényében a kezét, leül a fehér kis konyhai székre és... és mesélni kezdi a boldogságot. Igen, a boldogságot, a boldogságukat, ami egyidős pyurika ittlétével. Mert Gyurika — nem a fiuk ... Azaz, hogy... Tizenegy év óta házasok. Mindketten imádják a gyereket s amikor égybekeltek, szépen eltervezték, hogy legalább három kisgyereket akarnak. A mama már az „arányi” is eldöntötte: két kislányt és egy. kisfiút. A papa viszont: két kisfiút és egy kislányt. Nevetve meséli, hogy ebben nem tudtak megegyezni, így hát „szent legyen a béke” alapon két kisfiúban és két kislányban ,,egyeztek meg”. A papa szabadidejében , galambokat faragott fából, játékot a jövevénynek. Már öt, hat fagalamb sorakozott a polcon, farkuk legyezőszerűen szépen kifaragva ... Aki részére készült, azonban késett... Késett egy évet, kettőt, hármat... A boldognak indiflt családi élet pedig midjobban sivárrá változott. A mosoly, a nevetés elkerülte a lakást, mint holló szárnya terpeszkedett az üresség közéjük. :— Volt úgy, hogy haza sem jött a férjem — mondja az asszony a keserű emlékezés sóhajával. Kerülték egymást, mint aki a másikat okolja ellopott boldogságáért. Már válásról beszéltek, amikor egy nap az asszony a férje elé állt azzal, hogy ... fogadjunk örökbe egy gyereket”. Férje meglepődve hallgatta szavait. Állt. állt előtte egy ideig, aztán szó nélkül az asztalhoz ült és kanalazni kezdte a levest. Másnap sem, harmadnap sem válaszolt. — A negyedik napon, amikor ismét hazajött, mintha egy kicsit vidámabbnak láttam volna — mondja. — Betelte a konyhakőre a táskáját, aztán felém fordult: — Ügy neveljük fel, mintha édesgyermekünk lenne mondta és megcsókolt. — Evek óta aznap mentünk először együtt moziba ... Eljött a nap, amikor várták őket a gyermekotthonban. A fér) ünneplő ruhát húzóit. Kislányt fogadnak örökbe, úgy határoztak, A z igazgató bevezette őket a szobába és elmondta a lehetőségeket. — Míg beszélgettünk, a nyitott ajtóban egy barnahajú, 3 év körüli kisfiú dugta be a fejét kíváncsiskodva. — Azt a betyár mindenit a Gyurijának, nem mész mindjárt vissza — mondta az igazgató mosolyogva és tréfásan felemelte az íróasztalról a vonalzót. A kis Gyuri nevetett egyet, aztán hirtelen megfordult és kis görbe lábaival futásnak indulti — Egy kis vadóc ez a Gyuri — mondta az igazgató — az én kis kedvencem — tette hozzá. — Látják... na persze, maguk kislányt akarnak ... — De az én férjem bizony felugrott és visszahívta a kis Gyurit. A térdére ültette és cukrot nyomott a kezébe. A kis büdös pedig csak úgy tömte magába a cukrot, ropogtatta a foga között. Ettől a perctől kezdve szinte már csak én beszélgettem az igazgatóval, férjem Gyurival volt elfoglalva. — Méd adjál — mondta a pici, s amikor a férjem kifordította zsebét, hogy megmutassa — elfogyott a cukor, a kisgyerék először durcás arcot vágott, majd mérgesen ráütött a férjem zsebére. Hallgatom az asszonyt, aki ilyen pontosan emlékezik minden kis részletre. Igaz. emlékezetes is lehet, hiszen akkor, ott az irodában határozták el, hogy Gyurit fogadják örökbe ... Hat éve ennek s fiat év óta ismét boldogok. Megtalálták az életük tartalmát Gyurika felnevelésében, Volt már, aki ,,mamát” és „papát” mondott nekik, beteljesült életük vágya. A már töréssel fenyegetett házasélet hullámai lecsitultak a kis „hullámtörő” gügyögésén, beszédén. Míg beszélgetünk, megérkezik a férj is. Vasutastáskáját évek megszokott mozdulatával leteszi a konyha kövére, megcsókolja feleségét. — Gyuri? — ez az első szava. Tje már jön is ki Gyuri, ugrik az apja nyakába. Ű pedig nápolyit kotorász elő zsebéből. „Madárlátta nápolyit” — mint mondja, mert messziről hozta. — Édesapám, nézd milyen kerekek a betűk — mutatja az irkát. Valóban, látszik rajta, hogy gonddal írta. Apja barackot nyom a fejére, aztán asztalhoz ül s belemeríti kanalát a gőzölgő húslevesbe. Gyuri is melléje ül s együtt eszik az apjával. Örül a család, hazajött apa. Gyuri tán sohase tudja meg, hogy... Boldogok a „szülők”. Ki így, ki úgy találja meg a boldogságát. Amikor fiikísérnek, B. János örömmel mondja: — Igen, •Gyuri a mi fiunk. í? oldogságuk láttán ki is merné ezt kétségbevonni? . . 3 Garaj Ferenc dolgozott ott. Egy éve lesz márciusban, hogy havonta kopogtat náluk a postás. Jövőre már a feleségének is hozza a pénzt. Akkor megy nyugdíjba az asszony is. Addig pedig Mátyás bácsi segít a feleségének, hogy könnyebben menjen a munka, mert, hogy ő sem szeret henyélni. Mikor a köves utat építették, akkor is. az elsők között jelentkezett a társadalmi munkára. Tíz napig segített az útépítőknek, hogy minél előbb elkészüljenek. — Megszoktam már évek óta, hogy dolgozzam — mondja. — Amióta nyugdíjas vagyok azóta is mindig elmegyek a feleségemmel, mert nem nézhetem, hogy míg ő dolgozik, én ne csináljak semmiU Meg az a kis pénz is jól jön majd a zárszámadáskor. Nem sok a nyugdíj és ezért jó a kiegészítés is. Én is jól járok meg a termelőszövetkezet is ha nagy dologidőben, amikor kevés a munkáskéz, dolgozhatok mun kaegységre. A ház körül is talál munkát Emerling Mátyás és a háztáji földet is megműveli rendesen de ragaszkodik a közöshöz; í mint a többi nyugdíjas. S ebben a ragaszkodásban az is benne van, hogy a termelő- szövetkezetnek köszönhetik azt. hogy öregségükre nyugodt; gondtalan lett az életük. H. I.. Komló ebben az évben ünnepli várossá alakulásának tízéves évfordulóját. A városban november 7-ig bezárólag több kiemelkedő kulturális esemény emlékezteti a lakosságot arra* hogy első szocialista bányavárosunkat: a több mint négyezer összkomfortos lakást, szociális, kommunális és kulturális létesítmények hálózatát, az ezreknek munkát adó bányászvárost népünk áldozatkészsége teremtette meg több milliárd forintos beruházással. Az ünnepi megemlékezések keretében dokumer tumfilmet is készítenek. A vá ros tízéves fejlődéséről kiáll) tás nyílik, amelyet az ország más helységeiben is bemutatnak. Az évforduló tiszteié- téré új mozgalom is bontakozik ki a lakosság körébenl ..Tegyük széppé tízéves váró1 sunkat” címmel. Hengl János
