Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

NAPLÓ 1961. FEBRU&R 19. ' Pécsbánya és Máza az élen A KERTÉSZ- ÉS HANK1SZ­csApat közel jar a 12« SZÁZALÉKHOZ. pötolja elmaradás At kossuth-banya Pécsbánya tartja sok-sok hó­napos előnyét Ezúttal is ők vezetnek, 104,4 százalékos tel­jesítménnyel. Jónak mondható Pécs legnagyobb bányakerüle­te, a szabolcsiak termelése is, á 102,7 százalék. Vasas sajnos csak 94.4 százaléknál tart, s az egész trösztöt visszafogja. A pécsi szén tröszt 102,4 szá­zaléknál jár a havi tervvel,- ami 1480 tonna szén többlet tel egyenértékű. A komlói tröszt 101,2 százalékot ért el. Ko&- suth-bánya kivételével minden komlói bánya teljesíti illetve túlteljesíti a tervét. Részletei­ben Máza 104,6. Nagymányok 103.9, Ill-as és Anna-alcna 103.2—103,2, Szászvár pedig 100.6 százalékot ért el. Noha Kóssuth-bányának még lema­radása van, mégsem lenne igazságos az elmarasztalás, mert az utóbbi napokban igein szívósan dolgoznak a hiány pótlásáért. Jellemző erre, hogy február 15-én még csak 96.4 százaléknál tartottak a havi tervvel. Pécsett a fejtési csapatok versenyében kiemelkedő ered­mények születnek. Két csapat í—a Béke-aknai Kertész György szocialista ifjúsági brigád és a vasasi Hankisz József kollek­tíva '— közel jár a 120 száza­lékhoz. A tröszt harmadik leg­jobb fejtési csapata Deák Jó­zsef Széchenyi-aknai brigádja 107.6 százalékkal. Igaz barátság Tizenhárom évvel ezelőtt kötöttük meg a szovjet—magyo-' barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt. Ebben kölcsönösen vállaltuk, hogy mindenben segítjük egymást, együttműködünk a béke fenntartása, a háború el­hárítása, a gazdagság és jólét megteremtése érdekében. Ez a szerződés csak megpecsételte történelmeink közös példájából, a két pusztító világháborúi közös— szovjet—ma­gyar partizánakcióinak küzdelmeiből — és az azóta eltelt békeidőszak együttes erőfeszítéseiből sarjadt testvériséget. Hivatalosan, okmányszerűen is deklarálta: népeink sorsa kö­zös, érdekeink elválaszthatatlanok, tennivalóink is közösek. A kommunista építés sikerei a Szovjetunióban rohamosan nőnek és azokat senki a világon nem képes többé megállítani- Jelentések, termelési eredmények statisztikán bizonyítják. A magyar nép szocialista építőmunkájáról is vannak ilyen ada­tok és tények mindennap. Nézzük meg népeink barátságának néhány egyszerű epizódját. Nézzük meg a szovjet embereket, akiket szeretünk s akik annyira szeretnek minket, hogy vé­rüket is készek voltak áldozni érettünk. Rz emléktábla Steinmetz kapitányt megöl­ték a németek. Vecsés határá­ban érte az orvlövészek gyil­kos golyójaPehér zászlót tar­tott a kezében, úgy halt meg. Kiömlő vérétől piroß lett a fehér zászló. Bűnös gaztett volt ez. példátlan eset a had­történetemben. Steinmetz kapitány Pécs vá­ros szülötte. A magyar nép fia, a felszabadító seregekkel jött szülőföldje felszabadításáért harcolni. A magyar föld fogad­ta magába holttestét, a pécsiek i pedig emléktáblával jglölték j meg szülőházát. Amikor 1960. december 29- én lelepleznék szülőházának falán-az emléktáblát, a meg­ható emlékbeszéd hallgatása közben nem sokan figyelték fel an-a a fekete fejkendős, idős asszonyra^ aki a Zsolnay- szobor talpazatának aljáról fi­gyelte az avatóünnepséget. A külügyminiszter ebédet adott a magyar-szovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 13. évfordulója alkalmából Dr. Sík Endre külügyminisz­ter szombaton ebédet adott a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés meg­kötésének 13: évfordulója al­kalmából. Az ebéden résztvett: V. T. Vsztyinov, a Szovjetunió rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, Sz. V. Pankratov, a Szovjetunió kereskedelmi képviselője, M. A. Popov, A. A. Sztarcev nagykövetségi taná­csosok, P. M. Capenko ezredes, katonai attasé, továbbá Péter János, a külügyminiszter első helyettese, Púja Frigyes küi- ü gymin isaterheäy et tes és* a kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. A meleg, baráti légköriben lefolyt ebéden dr. Sík Endre külügyminiszter és V. I. Usz- tyinov nagykövet pohárköszön - tőt mondott. Könnyezett, de nem törölte le a könnyeit. Úgyis hiába törölte volna. Patakzott az bőven, új­ra és újra. i;. Ismerte valamikor a Steinmetz-családot. S nagyon sajnálta annak hős fiát. Neki is van két fia. Az egyik éppen katona, a másik is az lesz az idén. És jó lenne, ha már így ma­radna az élet mindig. Jó lenne, ha soha többé nem lenne há­ború. Nsm slkerüü eljárni a hopákot Az Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának ün­nepségei sok szép epizóddal vonultak be 1960-ban is ennek az ünnepnek a történetébe. Baráti találkozó van az ün­nep alkalmából a Pécsi Házi­ipari Szövetkezetben. Szovjet emberek ülnék az asztaloknál, magyar dalokat énekelnek a Vendéglátóikkal együtt. Elhalkul a dal. s valami ér­dekes. friss erőtől duzzadó és mégis dallamos ritmust pro­dukál a zenekar. Kipenderül a középre egy szovjet házaspár és táncolni kezd a zenére. — Hopák! Hopák! — hang­zik a nézők közül a meglepett kiáltás. Elragadtatással nézik, már dúdolják is, fütyülik is a dal­lamot, billegetik is magukat a nézők. — Na, gyere, próbáljuk meg —■ fogja kezén asszonyát egy bátor magyar s máris a tán­coló szovjet pár mellé pende- rülnek. — Hopák! — mondja az asz- szonyka és nagyon nagy igye- ekzettel próbálja járni. úgy. ahogyan kell. Illetve úgy. aho­gyan kellene. Nagy a derültség, hatalmas taps, nevetés. Fokozódik a jó­kedv. van már űi beszédté­ma is: zene és tánc. Nem baj. hogy nem sikerűit eljárni a hopákot. Csárdást jártak utána, aztán meg ke- ringőt, tangót, foxot. 8 napfényes éjszakák városa Moszkváról meg Leningrád- ról beszélni, mesélni nappalai­ról és éjszakáiról, mindig iz­galmas téma volt. Ha valaki a Szovjetunióban járt. kifogy­hatatlan lett az élményekben s amig él, mindig tud mesélni róluk. A szovjet emberek ezért sze­retik nagyon hazájukat, mert városaikat, falváikat is szere­tik. Dolgoznak építenek, min­dent elkövetnek azért, hogy mindig magasabb színvonalra emeljék annak a helységnek kultúráját, gazdaságát, ahol éppen élnek. Erre hozott példát képek­ben Somfai József a pécsi el­ső kerület vezető iskolaigaz­gatója szovjetunióbeli útjáról. Diafilmekkel színesített beszá­molóját nagy érdeklődéssel hallgatták a vasas I. kultúr- otthonában az érdeklődők, ami kor hazajött a Szovjetunióból. Aztán bemutatta a Napfé­nyes éjszakák városa című dokumentfilmet a szovjet fő­városról. Harcban, a békéért való küzdelemben, a mindennapok kedves epizódjaiban, ünnepe­ink vidámságában, közös már­tírjaink és hőseink nevére va­ló emlékezésben is egyek va­gyunk. Egy a jelszónk:, a BÉKE! — Harcba boldog jövőért me­gyünk. Nem csak népeink ifjú se­regei, hanem az idősebbek is, mind, mind. Gyevi Károly Amit nem lehet megoldani... E zzel a bizonytalan és szenzációt egyáltalán nem keltő címmel merészkedtem nemrég egy cikkecskét írni a kötelességüket el nem látó házfelügyelőkről. Igazán meghatódtam utólag a magam jóslatán, — amely Igazán nem vett figyelembe nagy eseményeket —, hogy mennyire bevált. Ugyanis írtak választ lakók és újfent példákat tálaltak, hogy „ajjaj, de még mennyire így van, még jobban így van, ezt Is írják meg” — csak éppen az Illetékesek nem válaszoltak még. Leheti hogy nem fizetik elő a Dunántúli Naplót. Mondták is, akiit nem tájékozatlanok az élet némely csermelyét illetően, hogy „marad úgyis minden a régiben”. És most — ne csodálkozzon ezen senki — a jóslat beválása fölött érzett büszkeség dagasztja a keblem. Elvégre nem kutya, ha az ember ráhibáz egy-egy dologra ... Ilyen előzmények után, nem kímélve a tollat, kézberagadtam és j ugyanazzal a bizonytalan és szenzációt nem keltő címmel bátorkodók | másról készíteni Irományt. Talán Itt is lesz olyan siker, mint előbb, j Nem tudhatja az ember... Vagy fél évre visszamenőleg átlapoztam a Dunántúli Naplót és egyeüen olyan levelet sem találtam, sőt még cikket, gloeszát sem, amely egyes kalauzok önkényeskedéséről, basáskodásáról szólt volna. Ilyen kifejezés, hogy MAVAUT vagy 26-oS AKÖV pedig csak felírás­ról és cégtábláról jutott látóidegeimhez. Olyan eset, hogy a Kossuth téren nem veszik fel az utasokat például Komló felé; azzal az Indok­lással, hogy az útközben felszállóknak Is kell hely és útközben sem vesznek fel senkit, de még gyermekes anyát sem, holott helyet fenn­tartottak — nem fordult elő. Másmilyen eset sem fordult elő. Mon­dom, hogy vagy fél éve már semmi Ilyesmi nem fordult elő. Hát ez felettébb nagyszerű. Végre van az életnek egy olyan terü­lete, méghozzá nem is akármilyen területe, ahol semmi, de semmi szabállyal ellentétes nem fordul elő és Innen már nagyon könnyű a perspektívát Is látni. Itt kopog az ajtón a következő örömteli tény, hogy nem lesz többé udvariatlan pincér és eladó. Kezembe adják majd a cipőüzletben mindkét cipőt és nem félnek attól, hogy egyikét ellopom. Nem lesz többé lakást összekormozó kéményseprő és a .ven­dégen szemtől szembe kereső geblnes. Ez utóbbi felettébb érdekes epizód. Mert a geblnes is, a vendég Is olyan mereven bámulja a po­hárkán lévő vonalkát, hogy lehetetlen nem látni — kevesebb fan benne. Szóval Ilyesmik nem lesznek. Ekkor lesz csak Igazán szép az élet. Az utasok tenyerükön teszik fel a buszra a kalauzt a Kossuth téren, a vevők pedig így fordulnak az eladóhoz: „Oh drágám( he kérdezzen, ne fárassza magát, felvágom én magamnak a tíz delta parízert és nem is lesz másfél dekával több”. Hurrá! Éppen meg akartam emelni kalapom a 26-os AKÖV, köznyelven MA VAUT, kivétel nélkül minden kalauza előtt és arról a meggyőző­désemről elmartam biztosítani, hogy nagyjelentőségű fokra jutottak el; Meggyőződtek arról, hogy ők vannak az utasokért — — amikor el­vették előlem az újságokat azzal, hogy ez olyan régi, de annyira, hogy még MA VAUT Is alig volt, utas pedig még kevesebb. Ezután elém raktak egy másik köteg újságot. Ezt is átlapoztam. Amikor megtettem a történelmi kijelentést, hogy ^diktálni szeretnék, legyen szives kedves kolléganő” — akkor leintettek. így: „Ez olyan dolog, amit nem lehet megoldani...” ^ Amíg magamba roekadva töprengtem e rendkívül mély érSlroű, de bizonytalan és szenzációt egyáltalán nem keltő kifejezés mélyebb tartalmán, megszólalt a másik kollégina, akinek társaságon kívül egé­szen tűrhető hangja van és rázendített a régi szemrehányó dalra, hogy: „vagy alusznak, vagy nem hallják...” A mai napig nem tudom, hogy kinek és miért énekelte e dalt.., K. J. Koszorúzások A mongol kormányküldött­ség, amely Demcsigin Molom- zsamenak, a Mongol Népiköz­társaság Minisztertanácsa első elnökhelyettesének, a Mongoí Népi Forradalmi Fárt Politi­kai Bizottsága tagjának veze­tésével tartózkodik hazánkban, szombaton délelőtt a Hősök te­rén megkoszorúzta a magyar hősi emlékművet. A küldöttség ezt követően koszorút helye­zett el a Köztársaság téren a mártír emlékműnél. R övidem is effimtéahetmém azzal, hogy alakult egy új kihelyezett technikumi osz­tály Sellyém. Ez már hatvana­dik vagy hetvenedik, az ország-' ban, s már a megyében is he­tedik. Azzal az ötven hallgató­val együtt, akik Sellyén je­lentkeztek a technikum elvég­zésére. ma már nyolcszázan veszik igénybe országszerte ezt a fajta tanulási lehetőséget. Nem új dolog tehát az, ami. Sellyén történt szerdái) dél­előtt tizenegy órától délután Ötig. hiszen ahol ilyen kihe­lyezett osztály nyílt, ott' nagy­jából hasonlóképpen is nyitot­ták meg. Nem új és nem rendkívüli, de éppen ezért elgondolkozta- tőv A járási pártbizottság épüle­tében volt, a megnyitó, Ab­ban az épületben, amelynek a homlokzatára tavaly került égy nagyméretű művészi mo­zaik. amely a munkás-paraszt- értelmiségi összefogást ábrá­zolja. Nem azért, mintha min­denáron szimbólumokat akar­nék elővenni, de szép dolog, hogy ez az összefogás nem­csak a homlokzaton jelenik meg, hanem mindennapjaink állandó és már megszokott ve­lejárója. ;,Ma értünk ragyog már a napfény ..— zengték az al­kalmi úttörőkónis gyermek- hangjai a bizakodó dalt, kis­lányok hangján nagy költők súlyos mondanivalója kelt .életre. A' múltra emlékeztető, a jelent dicsérő szavakat öt­ven ember, fiatal és idősebb, hallgatta a. nagyteremben ko- foíör elmedül tsesSél, »aat. rí(j úiztáLyi akik saját sorsukról hallanak. És csakugyan arról volt szó. Nemcsak a dalokban, versek­ben, hanem akkor is, amikor Czégény József elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára állt fel és rövid beszédében többek között arra hívta fel a meg­jelentek figyelmét; „nekünk be kell bizonyítanunk, hogy a szocialista társadalom maga- sabbrendű a kapitalista társa­dalomnál*’. Nekünk, mármint valamennyiünknek, akik ott voltunk. Munkásemberekből lett pártmunkásoknak, párton- kívüli parasztembereknek,' ko­molyan is mosolygós szemű fiatal lányoknak' és deresedő férfiaknak, mindazoknak, akik ebbe a társadalomba, a mi társadalmunkba tartoznak. Az­zal kell bebizonyítanunk, hogy nálunk eredményesebb a mun­ka, többet tudunk termelni, többet tudunk adni népünk­nek. De. hagy erre képesek le­gyünk, rengeteget kell tanul­ná. E rre vállalkozott a kihelye­zett technikumi osztály ötven új hallgatója. Baratt Jó­zsef, a Hazafias Népfront or­szágos tanácsának küldötte fe­lelősségtől mélyen áthatott Szavakkal figyelmeztette őket, hogy nem, ids dologra vállal­koztak. Valamennyien dolgoz­nak. A tanulás többletíeladat, .amely nem is mehet a munka rovására." De legtöbben csalá­dosak A eaa&ád set» vedhet, a szülők, gyermekek ki^ közössége sem károsodhat azért, mert a családfő tanul. Kemény négy év vár azokra, akik a technikumot el akarják végezni. A nehézségeimé, az előrelátható akadályokra fi­gyelmeztette a hallgatókat Lipcsik István elvtárs is, Pe- rics István sellyei igazgató- tanító is. Molnár Attila, az oez- .tály vezető, tanára viszont bi­zakodó. Ahogy elmondta, a je­lentkezettek többségével talál­kozni szeretne négy év múlva, az érettségi alkalmával. Varga Lajosnak, a járási népfront- titkárnak nem is maradt más mondanivalója a sok felelős­ségteljes beszéd után, mint az, hogy ebédre hívja meg a meg­jelenteket. A hallgatók, lányok, asszo­nyok, fiatal és meglett férfiak még táncra is kerekedtek az ebéd után. Vidáman beszél­gettek, táncoltak, iddogáltak, mint akik tehetik, mert jól vé­gezték dolgukat. Annyira természetes, annyira maigátólértetődő volt mindez, hogy talán nem is lenne érde­kes. De eszembe jutott egy vil­lanásnyi jelenet, valamikor ré­gebbről. Tíz, tizenkét éve is van már. Akkoriban ugyanaz a Varga Lajos, aki ezen az ün­nepségen olyan m agáiéiért e- tődő vidámsággal invitálta ebédre e megjelenteket, arról számolt be, hogy akkor egyik legelső termelőszövetkezetünk, amelyben nincstelen cselédem­berek tömörültek, végre lábbe­lit tudott adni dolgozó tagjai­nak. Sárga, durván cserzett, zsírosbörű bakancsot. Ezzel végre elérték, hegy legalább a mezőn dolgozóknak nem kell mezítláb vagy rongyböcskorban kimenniők. Akkoriban egyál­talán nem magátólértetődő ter­mészetességgel mesélte ezt, ha­nem könnyeiéig meghatottan. A zóta azotoan elmúlt tízegy­néhány év. Az első, út­törő termelőszövetkezeteket követte , a többi, s ma már az egész megye teimelőszövetke-. zeti megye. Megváltozott a vi­lág és megváltoztak az embe­rek. Uj osztály növekedett fel a munkásosztály mellé: á ter­melőszövet kezetekbe tömörült dolgozó parasztság. Üj osztály ez, hiszen alapvetően új a vi­szonya ■ a termelőeszközökhöz, a kisparaszti magántulajdonról áttért a termelőeszközök tái'- sas, szövetkezett tulajdonára. Ha még nem is volt eddig ele­gendő idő arra, hogy a korábbi rétegződésből maradt egyenlőt­lenségek megszűnjenek, a fej­lődés abba az irányba mutat, hogy ez az új osztály egysé­gessé szerveződjék. Ez sem vá­rat sokáig magára, hiszen dol­gozó parasztjaink az első és legnehezebb lépést már meg­tették. Azok pedig, akik szer­dán ott voltak a sellyei járási pártbizottság épületének nagy­termében, további lépésre vál­lalkoztak, sokszáz más járás­beli, más megyebeli társukkal együtt. Arra. hogy megindítsák ennek az új osztálynak a fel­emelkedéséi műveltségben is. Mészáros Ferenc — J. F. KENNEDY, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Dobi Istvánnak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a buda­pesti amerikai követség útján átadott üzenetében mondott köszönetét beiktatása alkal­mából küldött üdvözletért. — DR. SÍK ENDRE külügy­miniszter szombaton bemutat­kozó látogatáson fogadta Theodore Grívát, a Görög Királyság új magyarországi rendkívüli követét és megha­talmazott miniszterét. — MOSZKVÁBAN meg­kezdték az' idegennyelvű iro­dalom könyvtára új épületé­nek elkészítését. Az új épület raktáraiban négymillió kötet kaphat helyet. A raktár-pol­cok együttes hossza csaknem száz kilométer. A könyvek továbbítását csaknem teljes mértékben gépesítik. így egy- egy kötet öt—hét perc alatt juthat el az olvasóhoz. — A Komárom megyei Cse- \ csemő és Gyermekápolónő- képző iskola, Tatabánya Me­gyei Kórház, 1961. április 10- én új évfolyamot indít. Az iskola két éves, bentlakásos. Jelentkezési korhatár 17—32 év. A kérvényhez mellékelni kell: szül. anyakönyvi kivo­nat, 8 ált. iskolai, vagy érett­ségi bizonyítványt, orvosi iga­zolást, szülők, vagy eltartók kereseti lkimutatását. A kér­vények beküldési határideje: 1961. március 15. Hailé Szelasszié tógád!? Katona János nagykövetet Hailé Szelasszié Etiópia csá­szára fogadta Katona János nagykövetet, aki az ENSZ afri­kai gazdasági bizottságának Addis Abbébában megrende­zett harmadik ülésszakán rés» vevő magyar delegáció vezető­je. — KÁLLAI GYULA, a Mi­nisztertanács első elnökhelyet tese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szomba­ton délelőtt viszontlátogatást tett Demcsigin Molomzsamc- nál, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa első elnök­helyettesénél, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bi­zottsága tagjánál, a hazunk­ban tartózkodó mongol kor­mányküldöttség vezetőjénél. — ÚJABB golyósiron szál­lítmányok érkeztek a boltok­ba. Ma már a golyosiron a munkahelyen és a magánélet­ben egyeránt közkedvelt, nél­külözhetetlen kelléke az élet­nek. Átíráshoz is használható 6—8 példányon át is éles, jói olvasható másolatot biztosit Kezelése egyszerű és tiszta. A tartály kiürülése után a bol­tokba?) készed! kapható pót­tartály. házilag behelyezhető és további hetekre biztosít­ja a folyamatos írást. Á munkásakadémia előadásai: A viárosii pártbizottság ágit. prop. osztálya értesíti a mun­kásakadémia hallgatóit, hogy az előadásokat a következő időpontokban tartják: Athcista-kurzus: Február 22- én (szerdán) délután 5 órakor. Az előadás címe: ..Materializ­mus, az idealizmus és a vallás a létekről. “ Előadó: Pétőcz Ottó (Egyetem^ Általános politikai és ideo­lógiai kérdések: Február 23-án délután 5 órakor. Az előadás címe: „A proletárdiktatúra, a burzsoá diktatúra szerepe. Fel­adataink népi hatalmunk erő­sítése érdekében." Előadó: Ba­ranyai Ferenc (Pedagógiai Fő- iskoiajt. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom