Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

1961. JANUAR 18. NAPLÓ 3 „Kellő tudás hiánya miatt alacsonyabb beosztásba helyezve“ Jogszabályok nélkül is! Az utóbbi években, különö­sen 1960-ban szívós küzdelem indult meg bányáink korsze­rűsítéséért. Az elmúlt évi párt- határozatok után még nagyobb erővel folyik a harc mint ko­rábban. Noha még elég messze va­gyunk azoktól az országoktól, amelyek a bányászkodás terén élenjárnak a világon, renge­teg új gépet szereztünk be, sok korszerű eljárás meghono­sításáért fáradozunk. Uj gé­pek például a különböző ka­parok (nem beszélve a külön­böző jövesztő- és rakodó gé­pekről), új eljárás a korszerű biztosítás egyik legolcsóbb fajtája, az ún. főtecsavarozás. A tapasztalatok szerint az új térhódítása korántsem ha­lad olyan ütemben, mint sze­retnénk. Nemcsak azért, mert a bányászok számottevő része .sem barátkozik meg egy csa­pásra vele. Az elmúlt hónapok eseményei arra intenek, hogy az aknászok között is akadt hi­ba ezen a téren. A műszaki vezetés „szakaszparancsnokai” a bányák „művezetői” között is sok az olyan, aki ilyenkor maradinak bizonyul. A komlói aknászok többsége például nyütan szembeszállt a főte­csavarozás gondolatával, volt aki egyenesen kigúnyolta. Az előbbihez hasonló eset történt a múlt hónapban az egyik Kossuth-bányai csapatnál, csak nem a biztosítással, ha­nem a lengyel kaparóval. Sokat panaszkodtak a bányá­szok a gépre. Weisz József üzemvezető, Szepeshegyi Ist­ván főmérnök, Kincses József főbányamester megtekintette és megállapította: a kaparó jó. A lánc azért ugrik ki, a gép azért áll meg. mert a fejtés kiflialakot vett fék Utasították az aknászt, hogy a fejtést egyenesítsék ki. Né­hány nap múlva ellenőrizték: nem volt kiegyenesítve. S ami­kor kiegyenesíttette az aknász, akkor sem gondoskodott arról, hogy a fejtés később egyenes maradjon. Ezért pár nap múl­va ismét kiflialakot kezdett felvenni.. -. Amint kiderült, az aknász azért vonakodott, mert a fej­tés egyenesben való tartásához újszerű munkaszervezést kel­lett volna alkalmazni, ám ő csökönyösen ragaszkodott a régi és elavult módszerekhez. Természetesen nem minden aknászunk üyen. Nem egyet találunk közöttük, aki szorgal­masan tanul, és nemcsak ba­rátja az újnak, hanem maga is újít. ésszerűsít s lelkesen küzd a korszerű eljárások be­vezetéséért. Ezt a teljesség ked véért jegyezzük meg. Most azokról az aknászokról van szó, akik ma is apáink mód­ján akarnak bányászkodni. így állunk Komló legna­gyobb bányaüzemében, pedig már évekkel ezelőtt megjelent egy rendelet, hogy az akná­szok végezzék el a techniku­mot. Meg is indul a szerve­zés és agitáció minden évben, ígérik is az aknászok a ta­nulást, de eltussolják a beirat­kozást, vagy pedig „lemorzso­lódnak”. Pedig szép számmal akad közöttük olyan korú em­ber, aki még nyugodtan tanul­hatna. Kollár Dénes és He­ring József például csak 32, illetve 33 éves, Kovács János (Maróczi) pedig csak 29 esz­tendős. Mégsem mennek to­vább a hat eleminél. Minden évben figyelmeztet­ve voltak, hogy nem mehet így tovább, meg, hogy ennek — kénytelen kelletlen — le­váltás is lehet a vége — a le­váltásra azonban még nem volt precedens. Minden intő szó ellenére rppg ma is vala­milyen álhumanizmus uralko­dik aknáinkon. Még mindig tartja magát az a nézet a kép­zetlen aknászok körében, hogy azért nem tudnak, mert a múltban nem volt alkalmuk tanulni. Az illetékesek sokszor elfelejtik hozzátenni: „Igaz pajtás, a múltban nem tanul­hattál. De azóta már eltelt tizenöt esztendő. 1961-ben már nem lehet a múlt a tudatlan­ság menlevele a életerős fér­finél.” . A napi munka után tanulni nagyon nehéz. Úgy is mond­hatnánk, hogy hősiességszám­ba megy, mert rengeteg fáradt­ságot és kitartást követel. — Mégis tanulni kell. Nem a rendelet, az élet teszi fel a kérlelhetetlen kérdést: vagy tanulsz, vagy kiesel, vagy ha­ladsz a világgal, vagy pedig a személyi lapodra vezetik: „Kellő tudás hiánya miatt, alacsonyabb beosztásba he­lyezve”; Nem lehetünk örökké elné­zőek néhány ember kényelem­szeretete iránt, amikor bányá­szatunk korszerűsítése forog kockán! Tanuljunk, mert holnap már késő lesz! M. L. MOSTANÁBAN gyakran : hangsúlyozzuk, hogy politikai I életünk, közelebbről belpoli­tikai életünk jelenleg legfon­tosabb ügye-gondja a mező- gazdaság átszervezése. Min­denkire szükség van, aki csak egy keveset is tehet a szocia­lista mezőgazdaság érdekében. Faluszerte a szó szoros ér­telmében forradalmi hangulat uralkodik. Véglegesen megszű­nőben a kisparcellás-világ, a parasztember elszakadt az avult, de olyannyira megszo­kott régitől, és megpróbál va­lami újat, amit még jóformán alig ismer. A falu naponta alakul, A pa rasztemberek, a mezőgazdaság ügye nem ér véget a belépési nyilatkozat aláírásával, hiszen tíz- és tízezer ember most ta­nul meg nyolc-tíz holdak he- ilyett ezer holdak méreteiben gondolkodni. Kóstolgatják a szocializmust. Megilletődve, kicsit bátortalanul, de végte­len bizalommal a rendszer iránt. Minden falu, minden parasztember példája ezt bi­zonyítja. Olyan hetek, hónapok ezek, amelyek soha vissza nem tér­nek, az átalakulás olyan idő­szaka, amely fokozottabb kö­telezettségeket ró minden hi­vatott emberre, aki falun él. A tanácsokra is. A falu át­alakulása nem mindennapi Tudósítói cm levelezői tanácskozás A Dunántúli Naplónak nem­csak számos olvasója van a megyében és városunkban, ha­nem nap mint nap nagyon so­A megye költségvetéséből A megye területén működő bölcsődék fenntartási költsé­geire 1951-ben a megyei tanács költségvetése 162 ezer forintot irányzott elő 70 férőhelyre. Az 1961. évi költségvetés ezzel szemben 398 állandó és 220 idény férőhely költségeiről gondoskodik mintegy 4 és fél­millió forint összegben. kan tudósítják, tájékoztatják lapunkat üzemekből, termelő­szövetkezetekből s egyéb he­lyekről. Február 1-én ünnepeljük a magyar sajtó napját. Ez al­kalommal 1961. február 1-én délelőtt 11 órakor a Dunántúli Napló tudósítói és leveleződ tanácskozásra ülnek össze a Dunántúli Napló szerkesztősé­gében, hogy megbeszéljék a tudósítók és levelezők mun­kájának feladatait. A csányoszrói népművész-asszony Mert alkotás, művészet az, amit ő csinál. Szalvétákat, térítőkét rak elénk. Pirosat, kéket, külön­böző mintákat. A mintákat te 5 tervezte. Különös, de így van, e miatt a minták miatt nem mehet nyugdíjba. Azt mondja, ha ő felveti a fona­lat, akkor már van, aki meg- szőjje, de a felvetést nem tud­ják megcsinálni. így van ezzel Varadi Dezsőné is. Ezért mond­ták, neki: nem mehet nyugdíj­ba, magának dolgoznia kell. Hát dolgozik és méghozzá mi­lyen nagy kedvvel. Különösen azóta nagy kedvvel és köteles­ségtudással, mióta megkapta a Népművészet mestere kitünte­tést. Tavaly augusztus 18-án a parlamentben vette át a kitün­tetést. Élete legszebb napja ez. Először volt a parlamentben. Magában folyton csak ezt haj­togatta: hogy megbecsülik az ő munkáját, a nép művészei­nek munkáját. Erre gondolt és visszaemlékezett, amikor még házaltak az áruval, amikor még a községi főjegyző érté­kesítette az áruját, amikor még főleg lepedőt, fehérnemű vásznat szőttek, amikor még fiatal lány korában maga szőt­te a ruháit. Ezekbe a ruhákba mindig kék mintát szőtt. Ez az ő színe. Halványkék — fehér alapon. Hol van már ez az idő?! Szertefoszlott, mint an­nak az ágynemű-garnitúrának egynémely darabja, amit ma­ga szőtt a stafírungjába. Mutatja a kitüntetést, az ok­levelet. Tizenhárom éves kora óta szövi álmait bele a térítőkbe, függönyökbe, szalvétákba. Gyönyörű mesterség, gyönyörű művészet. Nincs utánpótlás. Nincs, de lesz majd. Azt mondja, a na­pokban is szólt neki Németh Albertné: lesz-e tanfolyam. Ö azt mondta: ha megszervezik, lesz, ő szívesen tanítja a fia­talokat, szívesen átadja a tu­dását. Csányoszrón egy lelkes ta­nító már szervezi is a tanfo­lyamat. Idős Jakab Sándomé pedig készül arra, hogy átadja tudását, művészetét. Újra munkához látott az istenkúti KISZ-alapszervezet Az elmúlt napokiban az is­tenkúti fiatalok KISZ taggyű­lésen beszélték meg eddigi munkájukat és elhatározták, hogy ezentúl aktívabban fog­nak dolgozni. Élénk és érde­kes volt vitájuk. Elmondották, hogy nem jó fényt vet rájuk, ha máshonnan kell kultúr- csoportoknak jönni hozzájuk előadást tartani. Ügy érzik, hogy bennük is van lendület, fiatalos munkakedv, amellyel normális szervezeti életet tud­nak élni. A taggyűlés elsőrendű fel­adata volt, hogy az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalmat megsaervezzék. Ez jói is kéz?. dődött, mert minden KISZ- tag jelentkezett Eddig a poli­tikai oktatás sem ment. Most elhatározták, hogy rendszere­sen megtartják a „Világ tér­képe előtt” kör foglalkozá­sait. A fiatalok felajánlották, hogy az újonnan alakult ma- gyarürögi termelőszövetkezet­ben valamennyien egy napi társadalmi munkáit végeznek ebben az évben. Későbbi terveik között sze­repel az istenkúti fiataloknak, hogy segítséget adnak az út­törőcsapat nyári táborozásához és a megalakítandó kultúr- csoportjuk április 4-én már szerepeim Jog, ------­e semény, és abban a lázban, nagy munkában, tervezésben, amit ez az esemény okoz — a helyi tanácsok egy része mint­ha megfeledkezne arról, hogy létezik, hogy feladata van. ÜJ HELYZET alakult ki a falu közigazgatásában, és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy némely községi tanács vezetői nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez. Esetenként jó­formán alig vesznek tudomást arról, hogy a község termelő­szövetkezeti község lett, és ez a körülmény más és új fel­adatokat jelent a tanács veze­tői számára is. Elmaradnak a lakosság hangulatától, nem érzik és nem értik a paraszt- emberek türelmetlen „ma le­gyen az a holnap" hangulatát, és bizonytalanul állnak az új szocialista közösségekkel szem ben. „A szövetkezíet az a szövet­kezet, a tanács az a tanács“ — mondja néhány tanácselnök, és ennek a meglehetősen ké­nyelmes gondolatnak a jegyé­ben immel-ámmal tessék- lássék törődnek a szövetkezet ügyeivel. Természetes, hogy az ilyen viszony — helyi ta­nács és szövetkezet között — megérleli a kellemetlen gyü­mölcsöket; A kölikedi községi tanács ve­zetői például a múlt esztendő­ben, ha kétszer ellenőrizték a szövetkezet terveit, akkor is — úgymond — globálisan. Nem törődtek többek között azzal sem, hogy a szövetkezet terve szerint milyen ütemben és mennyi takarmányt kell betakarítani — most éppen elég fáradságot és fejtörést okoz majd megoldani a szövet­kezet takarmánygondját. A versendi, a nagybudméri, a dunaszekcsői és a fentebb említett kölkedi tanácsok ve­zetői például nem ismerik a szövetkezet belső életét, egész évben nem éltek együtt a szö­vetkezettel. Kár lenne tagadni, hogy a tanács bizonytalansá­ga, bizonyosfokú liberalizmusa is okozója ennek. TERMÉSZETESEN nem ar­ról van szó, hogy a helyi ta­nács, megsértve a szövetkezeti demokráciát — unos-untalan, bármilyen eszközökkel és mó­don beavatkozzon a termelő­szövetkezet belső ügyeibe, de a falu szerkezetében, általános életében történt változás ter­mészetszerűen változtatja a tanácsok munkaterületét, mun kamódszereit Nem arról van szó, hogy az új helyzet azt követelné a helyi tanácsoktól: operatívan, konkrét utasítá­sokkal avatkozzanak a szövet­kezet életébe. A szövetkezetek ilyen értelmű állami, tanácsi irányítására nincsen szükség, de a helyi tanácsok feladata, hogy biztosítsák az alapsza­bály szerinti működést, bizto­sítsák a szövetkezeti demokrá­cia érvényesülését. Feladatuk, hogy ellenőrizzék: a szövetke­zet fizeti-e a törvényben elő­írt földjáradékot, gondoskod­nak-e az idős szövetkezeti ta­gokról, eleget tesznek-e az SZTK-tagsággal járó rendel­kezéseknek; Ismerjék a tervet, és segít­senek a szövetkezet terveinek elkészítésében, ügyeljenek ar­ra, hogy a költségvetés való­ban a szövetkezet gazdasági vastörvényei közé tartozik-e, de emellett még akad éppen elég mezőgazdasági szakigaz­gatási teendő is. A gyengébb szövetkezetek vezetői általában azzal véde­keznek, hogy rossz a tagság. Általában ez nem igaz. Ahol jó a szövetkezet vezetősége, ahol a helyi tanács és a szö­vetkezet vezetősége az új hely zetnek megfelelően, dialekti­kusán működik, sőt együttmű­ködik, ott nincsen különösebb baj, ott a terveket teljesítet­ték, ott van alap arra, hogy a tervezett munkaegységet ki is fizessék. Miért ne lehetne tömegesen jellemző a megye termelőszö­vetkezeteire az, ami jelenleg Lippóra, Babarcra és még né­hány szövetkezeti községre jellemző? A FALUBAN most nem olyan események történnek, nem olyan sorsfordulóját éli a falu, hogy a tanács vezetőinek efegeoiegiRe m sMamtesm és a doboltatás. A tanács ve­zetői az embereket, az életet szüntelenül látogatva ismerhe­tik meg az emberek ügyes­bajos dolgait-gondjait, így is­merhetik meg a szövetkezetét is. Az a községi tanács vezető soha nem fogja ismerni a fa­lubeli szövetkezetét, aki csak .globálisan“ törődik a közös­séggel. Uj társadalmi helyzet van falun, új a közigazgatási hely­zet is. Az utóbbi hetekben gyakran megtörtént, hogy némelyik tanácselnök, tanácstitkár 'szí­vesen vállalkozott arra, hogy átmegy a szomszéd községbe „segíteni“ a szomszéd falu szocialista átszervezését. Ami­kor megkérdezték az ilyen ta­nácsvezetőtől, hogy miért nem a saját falujában csinálja ezt — nyilvánvaló, hogy elfogad­ható választ nem tudott adni; Több faluban lehet azt ta­pasztalni, hogy a tanács veze­tői bizonyos hamis felfogások alapján „hálátlan" és „nép­szerűtlen“ dolognak vélik, hogy közelebbről belenézze­nek a forradalmi változás alatt álló falu legbelsejébe. hogy már a kezdet kezdetén megis­merjék: ilyen ez a falu, ame­lyiknek én a tanácselnöke va­gyok, ilyen és ilyen gondjaink lesznek, erre és erre kell majd ügyelni. A TANÁCSOK munkaterü­lete bizonyos dolgokban a mi­nimálisra szűkül. Most már nem kell tömegében adóügyek kel, fakivágásokkal, passzusok kiadásával foglalkozni, de egyre inkább a szövetkezet ügyeivel kell törődni, persze anélkül, hogy akárcsak a leg­csekélyebb mértékben is meg­sértenék a szövetkezeti de­mokráciát. Természetes, hogy a taná­csok új helyzetére, a közigaz­gatás új helyzetére vonatkozó jogszabályok kidolgozása ez­után következik, de az is ter­mészetes, hogy azok a taná­csok, amelyek az évtizedes múlt alatt nagyszerű bizonyí­tékát adták annak, hogy érte­nek a vezetéshez, jól értik a falu irányítását, hogy ru­galmasan tudnak alkalmazkod ni az új helyzethez is. Még közelebb az élethez és még közelebb a termelőszövet kezeihez. Nyitott szemmel. Ez, a lényege annak, amit a helyi tanácsoknak, funkciójuknak megfelelően tenni kell. A ta­nácsok vezetői ismerjék — év közben is és alaposan, részle­teiben — a szövetkezetek ter­veit, tudják, hogy mit mikor’ és miért kell elvégezni a kol­lektív gazdaságban, mikor és hogyan segíthet a tanács, és legfőképpen ismerjék az em­bereket. Az embereket, akik most szakadtak el a régitől, ma vagy tegnap, és próbát iák az újat. Ismerjék gondjaikat, kétségeiket, bátortalanságu­kat. és éljenek azzal az őszül­te bizalommal, amely a pa­rasztembereket a párthoz és a kormányhoz fűzik.­Hiszen együtt dolgoznak, egy faluban, egy közösségben élnek, és együtt aratják majd a mai közös munka gyümöl­csét is. Thiery .Árpád Kulönvonat Budanes're a meqve mezőgazdasági dolgozói számára A Baranya megyei Pártbi­zottság és a paraszti szerve­zetek kezdeményezésére a pé­csi IBUSZ-iroda 1961. február 24-én 2 napos különvonatot in­dít a mezőgazdasági dolgozók részére Pécsről Budapestre. A résztvevők Budapesten külön autóbuszokon városnéző kör­utazáson vesznek részt, amely­nek során megtekintik a várost, majd február 24-én este a Nemzeti Színházban a Budai Nagy Antal című színdarabot tekintik meg. A programban lehetőség nyílik üzemlátoga­tásra és múzeumlátogatásra is. Bővebb felvilágosításit az IBUSZ pécsi irodája ad. rajta. Az ember azt mondja: ezt a szövőszéket már az ő öreganyja is úgy örökölte. Az pedig már nagyon régen volt. Régen bizony, hisz idős Jakab Sándomé is már 68 éves. Hat­vannyolc éves, de nem látszik meg rajta, különösen, ha a szövőszék elé ül, ha átcsúsztat­ja a szálak között a hajót, ha alkati „ ... _ Idős Jakab Sándomé Csány- oszrón, majdnem a falu végén lakik, sáros mellékút vezet hozzá. Ezt a mellékutat sokan megjárták már. Jöttek Pécsről, Budapestről, mindenhonnan, hogy szertehordják művészeté­nek hírét az országba, sőt a vi­lágba. Szüleitől tanulta a szö­vést. A szövőszék ott ÓM az ablak* mái. Öreg jósaid fe&efe látszik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom