Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

4

V A T* »

mei. janüär is.

fi Bumfordi

3rta: Számú i (HudúLl

D ató Peti augusztus utolsó

ü napjaiban, egy szombat este a földművesszövetkezet kocsmájában ismerkedett ősz- sze Kákái Gabival. Kókai i nagydorogi gépállomás traktorosa volt, és az őszi munkák kezdésére érkezett a faluba zetor vontatójával. Két nap óta öt traktor szántott P-i határban. Kákái a faluban keresett szállást. A harmadik korsó sör után említette Petinek, hogy lakást keres magának. Péternek megtetszett rokonszenves fiatalember és felajánlotta a saját szobáját Náluk akad hely bőven, hi' szén már csak egyedül maradt odahaza a szüleivel. Két bátyja évekkel ezelőtt a városba vándorolt és az egyik villamoskalauz lett Pesten, a másik pedig beállt Sztálinváros- ban kohómunkásnak.

A két fiatalember még nem érte el a tizennyolcadik évét. Bató Peti szülei a tavasszal aláírtak a szövetkezetinek, amelynek Kókai Gabi igazgatója lett a választott elnöke. Nyolc óra körül a két fiatalember Kókai sürgetésére fizetett és kifelé indult a nehéz szagú kocsmából. Az ajtóban három fiatal fiúba ütköztek, akik befelé igyekeztek.

— Nicsak ..; — örvendezett az élen haladó nyurga, pattanásos képű fiú — Bumfordi te már elmégy?

Peti zavartan bólogatott és bemutatta Gabinak a fiúkat.

•— Ez Sáska Jóska, ez meg a Hatala Karcsi.

— Én meg a Barkód Jancsi vagyok — nyújtott kezet a harmadik

— Gyertek vissza — javasolta Sáska.

— Nem lehet fiúk. nekem

az éjjel dolgozni kell.;« —

t._ '.akozott Kókai.

— No. traktoros se lennék — nevetett Sáska és a halvány villanyfényben mint megany- 8>yi tűzhányó kúpja, vörösen villogtak arcán a kinyomkodott pattanások;:.

Nagy volt a kísértés, de Peti is kilépett az utcára. Az árok mellett berregett a zetor és Gabi az ülésen helyet szorított Petinek is.

— Mondd csak — kérdezte

— miért szólított téged Bumfordinak az a Sáska vagy hogy

hívják

P

éti legyintett. Régi história. Amikor a hatodik általánosba járt, új rajztanár jött Pestről és egy kutyát kellett rajzolni. Petié sehogyan se akart hasonlítani az élő kutyára és a próbálkozások végén a tanárnő ezt mondta: „Édes fiam, hogyan lehetsz ilyen bumfordi

Petiékné] a fiúk vendégeket találtak. Gabi egy kicsit meghökkent, amikor a konyhában a gépállomás igazgatóját találta egy fehérhajű ember társaságában. A zömök, kurtanyakú Igazgató szúrósan nézett Kókaira:

— Te ittál? — kérdezte a fiút.

— Csak három pohár sört..;

— Hányszor mondjam, hogy egyszer kitöröd a nyakad ... Ha még egyszer megtudom, leveszlek a gépről —, majd Peti apja felé fordulva folytatta a megszakadt beszélgetést. j i — Pont magának magyarázzam ezt Pista bátyám. Értse meg; vetni kell. Holnap reggel tizenöt traktor jön a gépállomásról szántani. Az állomáson ott van egy vagon pétisó. Értse meg végre, el kell kezdenünk a közös munkát.; i

— Nekünk a földből kell mégélni — magyarázta a kur- f^nyakú ember.

—r Értem Jóska, értem, de •»át a többiek.

— Majd azok is, jönnek.

Néhány vezetőségi taggal

egész délután házról házra #rt. de mintha csak összebeszéltek volna ellene, mind- (íyiknek volt valami sürgős ttolga másnapra, vagy éppen akkor betegedett meg. Végső kétségbeesésében a traktorosokhoz fordult. Holnap reggel tizenöten jönnek a gépállomásról és a faluból nem lesz

gpgikif

— No Pista bátyám, számíthatok magára?

— Nehéz dolog ez, fiam — szólalt meg csendesen az öreg Bató...

— Figyeljen rám — fordult az igazgató az öreghez. — Holnap reggel én is, a hetven éves beteg apám is kimegyünk a traktorosokkal vetni, ha a maga jóérzése el tudja viselni ezt. csak maradjon itthon. De ne felejtse el, hogy a vasútnak fekbért kell fizetni, ha nem hozzuk el még az éjjel a pétisót .. i Gondoljon erre. Nekünk menni kell, mert ebből nem élünk meg; >.

^Labi az igazgató után sza- ladt és Peti szinte akaratlanul is követte barátját. — Igazgató elvtárs!

Az igazgató megállt a kiskapuban.

— Csak azt akarom mondani, hogy én dolgozhatok az éjjel, legfeljebb majd reggel megyek be Dorogra az üzemanyagért.

— És ki segít a rakodásnál?

Néhány másodpercnyi szünet után megszólalt Peti: —■ Én elmehetek Gabival.

Az Igazgató arca felderült:

— Derék fickók vagytok;. i

Peti ugyan Sáska Páramhoz

akart elmenni küenc után, mire a lány is végez a házi munkával, de hát ez mégse járja, hogy odakint maradjon az állomáson a pétisó.:.

— Mondd öcsém — szólt Petihez az igazgató —, nincs

még egy-két hozzátok hasonló fiú ebben a faduban?

Peti lomha agyában lassan mocorgott a gondolkodás kereke:

— Talán lenne, de ha nem

..;. Majd szólok még egynek, kettőnek.

A zetor mellékutcákon kanyarogva kocogott végig a falun. Itt is, ott is megálltak, de Petinek nem volt szerencséje. A fiúk zöme már a kocsmában volt. mások a moziban ültek és akit odahaza talált, dühösen förrnedt rá: elment az eszed? Egész héten majd megszakadtunk és még szombat éjjel is dolgozzunk?

Végül az újsori kútnál áll- ’ tak meg. Lányok és asszonyok várakoztak a vékonyan csörgedező ártézi csapnál. Peti a hold és a sarki villanylámpa egymást sápasz- tó fényénél egy vékony, cop- fos kislányra lett figyelmes.

—- Állj meg — kiáltott Gabi fülébe és fürgén leugrott a vontatóról. A kislány is megismerte Petit és szégyenlősen húzódott az asszonygyűrű szélére. Peti félszeg mozdulattal fogta meg Sáska Panni kezét: Te..; izé. Ma este nem tudok jönni. Tudod bajban van a falu és az elnök engem kért meg.;. Szóval megyünk az állomásra;

— Jaj, de jó — örvendezett a lány — és visszajöttök.

— Persze, csak felrakjuk a pétisót.

A kislány, aild egy évben legfeljebb kétszer jutott ki a négy kilométerre levő vasútállomáshoz, egyre nyugtalanabb lett: Pont most olvas egy könyvet, ami arról szól. hogy egy grófkisasszonyt hogyan szöktetnek meg éjnek idején... És ez a Peti olyan rendes fiú.

— Vigyél el engem is — kérlelte halkan a fiút. — Számára most csak egy volt a fontos, izgalmas utazás éjjel a vontatóval...

— A keresztnél megvárunk.

— Jó;;.

Közben a lány vödre meg- tellett és az asszonyok már lármáztak: — Hé Panni, vidd a vödröd, más is oda akar férni ;

Peti szívét hánykolódó boldogság dagasztotta, és amikor néhány száz méterrel arrébb a keresztnél, a faluszélen megálltak. ezt kérdezte Rókáitól:

— No, mit szólsz hozzá?

— Jó pofa — jelentette ki szűkszavúan Gabi.

Petit bántotta, hogy barátja csak ennyire méltatja Pannit és bizonygatta, hogy milyen remek lány az és majd Gabi is meglátja.

~ Ha eljön»

Ez eddig eszébe se jutott Petinek és a félórás várakozás után, már-már keserűen mondaná Gabinak: — Ne várjunk tovább. s i

A kertek alatt futó gyalogösvényen ekkor bukkant fel Panni alakja. Lopakodva rohant és amikor Peti felhúzta a vontatóra, lihegve kuporodott a sarokba.

Uajnali három után má- " * sodszor fordultak. Szófián konoksággal ültek a pétisós zsákokon. Panni bóbiskolt és a huppanóknál nekidőlt Petinek. A fiú meredten figyelte az utat és elől. a távolban, az öreghegy lankás oldalában hunyorgó fényszórókat;

— Már csak egy forduló van hátra. Bírjátok még? — kérdezte tőlük az igazgató.

Rekedten válaszoltak. Ezt az egyet csak azért is .«,

— De mi lesz velem? — görbült sírósra Panni szája.

— Majd én hazaviszlek — mondta az igazgató. A kislánynak már minden mindegy volt. A holdas éjszakából eltűnt minden romantika. A kalandos szökés végén anyja pofonjai kísértették. És ő nem grófkisasszony, de ez nem is baj, most legalább megismerte Petit. Akaratosan dobbantott, semmi más nem érdekli, szereti Petit és csak az övé lesz. Elvégre már nagylány és ők ketten is megtudnak már élni : .|

Az utolsó fordulóra kanyarodtak vissza. Az igazgató elbúcsúzott tőlük. Gabit különös éberségre intette és elindult a szomszédos dűlőben dolgozó traktorok felé. A maradékot ide kell hozni és majd innét elszállítják reggel a többiek. A fiatalok fázósan gubbasztottak a vontatón és nem történt volna semmi, ha a kocsma előtt a vontató elé nem ugrik egy tántorgó emberárnyék. Gabi oldalt kapta a kormányt és hirtelen fékezett Peti bekoppantotta fejét a vontató támlájába.

Calriadva tápászkodott. Az * alkonyodé holdfényben Sáska állt a vontató előtt. Az akácfától most indult el a másik árnyék, Hatala Karcsú

— Ügy! — kiáltott Sáska —

szóval mégis igaz. amit a Barát Bözse mondott... — csuklóit egyet. — Bumfordi úr, a nagy alamuszi ... Te piszok!

— Mi bajod? — kérdezte nyugodtan Peti.

— Még kérded? Te nyavalyás. Elcsaltad a húgomat.

Panni fölugrott: — Mi közöd hozzá? — mondta harciasán.

Gabi fáradtan szólt rájuk:

— 'Menjetek a fenébe.

— Kuss! — lépett a zetorhoz Hatala. — Ketten ezzel a lánnyal?

— Micsoda? — hördült fel Peti, és leugrott a vontatóróL

— Na, na Bumfordi! Pofa be — hetvenkedett a részeg ember bátorságával Hatala.

— Azt kérdeztem, mit mondtál? — és Peti elkapta Hatala gallérját. Erre Sáska hátulról belerúgott. Peti kicsit fáradtan fordult vissza, és nem kerülhette el Hatala ütését...

— Kitaposom a beled — hörögte Sáska, és a három fiú egy gombolyagba gutoancoló- dott. Gabi a homályban tehetetlenül topogott körülöttük, és már az egyik lába felé nyúlt, amikor dühös hörgés- sel felemelkedett az egymásba gafoalyodott három fiú és a következő pillanatban két árnyék vágódott az árok partra.

— Hülyék — rázta meg magát Peti, és támadói után rúgott. Sáska vinnyogva gurult a vízesárokba, míg Hatala bukdácsolva menekült a Lud- vesztő felé. Gabi csak ámult, ilyet még nem látott, pedig néhányszor verekedett már ő is. Ahogyan Peti lerázta magáról azt a két idiótát, s mindezt pillanatok alatt, kivívta őszinte elismerését.

Panni meg a vontatóról

■ egyenesen Peti nyakába csimpaszkodott, és bár a bátyját verték meg, de í mégis 6 érte verekedett az a fiú, akit mindennel jobban szeret ezen a világon.

— Gyertek — szólt Gabi —, lassan, ránk virrad.

— Menjünk — bólintott Peti, és valahogy most már nem érezte az éjszakai fáradságot. A Putrony soron kukorékoltak a kakasok, és az öreghegy mögött lebukott a hold.

BARTA LAJOS

Városunk múltjának emlékei közt kutatva már már feledésbe merülő nevek bukkannak fel. írók, akik itt vagy Baranyában születtek, aztán messze sodródva eltűntek elölünk,

Baranya szülötte Barta Lajos. Az állami főreál iskolában érettségizett, majd jogász a Lyceumban. A sajtó bűvköre ejti rabul, melytől többé szabadulni nem tud. A Pécsi Napló mun- katársa, ott jelennek meg kemény kiállású cikkei. Hamarosan egy önálló radikális irányú lapot alapit, a Pécsi Függetlenséget, melynek szerkesztősége ott volt a Kossuth Lajos utca 27. számú házban. Nem ér meg egy évet sem. A polgári liberális Pécsi Napló és a katolikus egyházi irányú Pécsi Közlöny között hamar fölmorzsolódik. Nem gondol Barta arra, hogy a meginduláshoz tőke kellene. Marad tehát a Pécsi Napló. Vezércikkeiben a koalíciós kormányzat alatt fanatikus szabadság szeretőnek, magyarnak látjuk. Élesen támad a város vezetőségére, mert Petőfinek csak egy külvárosi csúnya utcát juttat emlékeztetőül.

Egyik 1906-ban megjelent cikkében, melyben a társadalomról elmélkedik, hitet tesz a szocializmus mellett, s benne mintha élete programját fektette volna le. Merész cikk volt ez abban az időben. A dél-bar anyai magyar falu szegény parasztjainak élete ösztökélte első színdarabjának, Zsuzsinak megírásakor, melyet a Pécsi Nemzeti Színház adott elő.

Ugyancsak a Pécsi Naplóban írt cikkeket Szucsics Mária egy pécsi tisztviselő leánya. Azonos életfelfogásuk hamar közelhozta őket s aztán sorsuk egybefonódott. Barta Lajos és felesége a felvilágosult irányzat hívei, a Pécsi Napló óvatos liberális vezetésével nem voltak megelégedve s a kis család Pestre költözött, ahol Barta a Világ munkatársa lett.

Márvány utcai lakásukban vendégszerető fogadtatásra talált minden pécsi, aki az otthon üdvözletét hozta. Közel fél évszázad után is melegít az emlékezés, ahogyan fogadtak, mint szegény filozoptert t bemutattak társaságuknak.

Azután jött a világháború, a Tanácsköztársaság forró hónapjai, majd az emigráció hányatott élete s végül a boldog hazatérés. Sok minden megváltozott, csak ifjúságának városa iránti szeretete nem. ^A szerelem” című színdarabjának alakjai itt éltek a Klimó utca. Sánc utca táján. Alkotó készsége is töretlen, egymás után jelennek meg regényei, színdarabjai. Élettársa is regényeket ír, önállóan, mert a nők egyenjogúságának hajdani harcosa, az irodalmi munkásság terén nem tűr gyámkodást. Az öregedő Kossuth-díjas író — mondják — fájón emlegeti, hogy Pécs elfeledte őt. Nem feledtük el és várjuk a hozzáértő tollat, mely írói munkásságát felméri és feltárja annak Pécshez való kapcsolatait.

SOMOGYI GÉZA

Irodalmi események

AZ ÜTTÖRÖMOZGALOM MEGSZÜLETÉSE tizenötödik évfordulójának ünnepségeit önsd Ferenc pécsi író „Négyen az árban“ című filmjének díszbemutatójával nyitják. A film négy Ids úttörő bajba- kerülésének, helytállásának és megmenekülésének történetét mondja el. A felvételek jó ütemben haladnak, a filmet jelenleg Budapesten és Tasson forgatják. A filmet a Magyar Úttörők Országos Szövetsége patronálja.

PÉCSI SIKER született a debreceni városi tanács által kiírt 1960. évi drámapályázaton. Thiery Árpád „Bokáig

érő viz“ című drámai játékát 2500 forinttal jutalmazta a bíráló bizottság, 1

AZ ÉV ELSŐ NEGYEDÉBEN jelenik meg Pákoütz István gyermekverseinek a gyűjteménye Altató címméL A kötetet a Jelenkor könyvkiadó adja ki, az illusztrációkat Robicskó Anna készítette, a kötet mintegy harminc gyermekverset tartalmaz.

Ady Endre egyetlen színpadi műve

ADY ÉLETMŰVÉNEK kétségtelen két főállomása van: költészet és az újságírás. Most, ezen az évfordulón (1919. január 27-én halt meg meg Ady Endre) Ady tevékenységének egy kevésbé ismert területével foglalkozunk — egyetlen színpadi művéről szeretnénk beszélni.

1902 ŐSZÉN a nagyváradi

Szigligeti Színház merész vállalkozásba fogott. Helyi szerzőknek, nagyváradi íróknak engedte át egy estére a színpadot. Három szerző mutatta be első színpadi művét: Ady Endre, Dénes Sándor és Bíró Lajos. Bíró darabja — Leányok — egy polgári család drámája keretében a nők problémájával foglalkozott; Dénes Sándor — Az ügyész — a gyarló emberi igazságszolgáltatásról írt. Ady művének címe: A műhelyben. Azt mondja el benne, hogyan őrli fel a pol- *" rí ú i ? á a szerkesztőségének mindennapi lázas robotja az írót, a költőt. Voltaképpen mentegetődzés azért, hogy a megígért verses darabol miért nem írta meg;

„A műhelyben" művészi értékei nem vetekedhetnek a költő, az újságíró Ady értékeivel. A 25 éves Ady azonban ebben, a sebtiben elkészült művében is megmutatja tehetségét, forradalmi bátorságát. A nagyváradi lapok lelkesülten írnak a fiatal szerzők

bemutatkozásáról. „Ady Endrét, ezt a végtelenül rokonszenves, s zseniális poétát szinte tüntető tapsvihar hívta. Három koszorút kapott” — írja az egyik korabeli lap,

A MŰ.

Ady eredeti tehetsége már a színpadi mű indításánál megnyilvánul. Szereplői — név nélküliek. „Személyek: c

szerkesztő, a barát, a tűzoltó, a csizmás ember, a kövér asz- szony, a szedőgyerek, az első alak és a többi alak.” Mintha ezzel a névtelenséggel is a szerkesztőség monoton gépiességét hangsúlyozná, azt, hogy a polgári redakcióbán elvész az ember egyénisége.

A szerkesztőség. „Szegényes szoba. Falakhoz állított négyöt asztal. Felragasztott térképek, hirdetések, nyomdaszel- lemességek és hitvány képek a falakon, és telefon.”

A szerkesztő lapokat forgat. Megszólal a „második alak”: „Szerkesztő úr, mit csináljunk a kancsal Wichterrel? Muszáj legalább tíz sort írni beszédjéről. Múltkor is nagyon lármázott."

A szerkesztő: „Dicsérje meg. Féléves előfizetőnk."

Megérkezik a szerkesztő barátja. Sürgeti a korábban tervezett darabot. Miért nem ír? Hitére, ifjúkori terveire hivatkozik. A szerkesztő (egy kicsit maga Ady) válaszol: „Mit akartok, szegény, becsületes fiú? Nem meritek jóformán megírni azt sem, amit

gondoltok. A fiatal forradalmárok várják a helyi szerzők darabját. Te pedig elébük viszed Margitot és a többit.. , (célzás Bíró darabjára.) Az emberek türelmesek, te jól tudod. Azt prédikálhatod nyugodtan, hogy társadalmunk csu pa fekély, de agyonvernek, ha példát keresel... Egyet hiszek. Az embert döcögteti a világ, míg él nem kopik. Néha nagyot zökken, néha kicsit. Minden vágyam és könyörgésem, hogy ne kellessen nagyokat zökkennem."

A szerkesztő és a barát beszélgetését az „első alak” zavarja meg. A szerkesztőhöz: „T-földy ügyvéd neve kimaradt a tegnapi törvényszéki tárgyalásról. Nagyon dühös. Azt mondja, lemondja a lapot ..."

Aztán benyit a „tűzoltó”. „Előfizető vagyok. A lányom nevét kihagyták tegnap az újságból. Ott volt a bálon és kihagyták a nevétAz én lányom ipariskolát végzett.”

A szerkesztő: (idegesen, ingerülten) „Ezek. — Látod: ezek..; Mennyien vannak ezek?... Ezek koptatnak el...” Közük a szerkesztővel, hogy a bankigazgató akar vele beszélni.

A Szerkesztő: (rekedten, dühösen a barátjához) „Bocsáss meg. Három váltóm van nála. Tegnap is lejárt egy. (A telefonhoz támolyog.) Halló! — Alázatos szolgája igazgató úri

A húsvágó gépek* >«. Megér* keztek?... Okvetlenül megnézem ... Hosszú ismertető cikk!.,-. Most? Azonnal menjek? Okvetlenül! . Sietek ... Ajánlom magam igazgató úr!., ,**

Később a szedőgyerek kéziratért sürgeti a szerkesztőt, majd a „csizmás ember” adja elő feketekávés keserveit, a „kövér asszony” sürgős ügyével jelentkezik, mert „meg akarom hurcolni a gazembert Ha két forintomba kerül, akkor is!”

A szerkesztő végül is barátjához: „Isten veled. Egyszer tán én is meg foglak látogatni. Igen, a színdarab?... Tréfa.., Nevetség az, öregem .. Nem értek én ilyesmihez. Fiatal emberek érnek csak rá ilyesmire. Most pláne sok a dolgom. (Rekedten, mintha zokogás fojtogatná): Majd a ti darabotokat reklámoztatom. Nádasi („az első alak”) gondol majd reá. A kritikát lehet, majd én magam írom meg. Most sietek. Várnak a húsvágó gépek!... Isten veled..(Elrohan.)

A barát: (szomorúan néz utána)

A függöny le.

VÁZLATOSAN ennyi „a rövid színkép”, ahogy Ady írta darabjáról. Nem nagy alkotás, művészi értékei vitathatók, de a kortársi közönsége jól megértette Adyt

T. L.