Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. JANUÁR 1.

NAPLÓ

5

Mit adtak az üzemek

terven felül?

szokásos :yvégi ö6zszefoglalók milliárdos tételei között csak a „futottak még” rovatban szerepel, de számunkra mégis az emberi akarat és felelősségvállalás jelképévé magasztosul az a két gyorsjáratú vízibusz-fele kishajó, amelyet az újév ajándékaképpen a napokban bocsátottak útjára a Mohácsi Vas- és Fémipari Vállalat dolgozói. Terven felül készült mindegyik a Fővárosi Kishajózási Vállalat megrendelésére. És ez a tervenfelüliség nemcsak a különmunkákkal együttjáró szokásos hajrát jelentette a gyár hajóépítő részlegének. Számukra a két hajó megalkotása teljesen újszerű munka volt. hisz most építettek először hajót, méghozzá úgy, hogy kezdetben az építéshez szükséges tervdokumentáción sem ismerték ki egészen magukat. Varga Aladár igazgató szerint úgy ..lopkodták” össze a hajó- építés féltve őrzött tudományát, méghozzá — ismét csak a hajóépítőket. Bállá Ferenc műszaki vezetőt idézem — szinte „rabszolga” körülmények között. Nem kell megijedni ettől a szótól, Bállá Ferenc sem szószermt értelmezte, csupán arra utalt, hogy a hajóépítő solya helyén májusban még csalán burjánzóét, s a szükségmegoldáskémt kijelölt partrész szűk, ezakadékos felülete még a hajóépítés leglelkesebb híveit is elkedvetlenítette.

Csakhát a mohácsiakat nem olyan fából faragták, hogy csakúgy lemondjanak szándékukról. Rohammunkát szerveztek, máról holnapra egyenletessé varázsolták a terepet, felépítették a legszükségesebb műhelyrészt, aztán már csak hozzá kellett látniuk ; (,

— Nem, nem ment az olyan gyorsan — emlékezik vissza az első próbaút örömteli izgalmai közepeit Burján Ervin, a hajóépítők művezetője. — Anyagot még tervmunkákra sem köny- nyű beszerezni, hát még terven felülj

A hajoepites lelke a

huszonnyolc éves fiatal technikus Burján Ervin.

— Vele beszéljen, ő a hajóépítés irányítója — így ajánlották be a többiek, és amikor hozzáfordulok, mindössze any- nyit mond:

— Nem én építettem, hanem a brigád tagjai, őket dicsérje: Marton Károlyt, Polovit, Rúzsát, Szalai Imrét, Károlyi Sándort, Bőgner Gáspárt. De ugyanígy felírhatná a részleg valamennyi munkását.

— Kedves Laci bácsi — aki nélkül talán el sem indultak volna a próbaútra, így nyilatkozik :

— Jó kis hajót építettek a

gyerekek.

Ez a kifejezés nem eléggé precíz. Sokkal jobban megfelelne a tényéknek a többes szám első személy, az építettünk, mert többen is állítják, hogy nélküle talán meg se tudtak volna birkózni a nagy feladattal. Laci bácsi nem a gyár munkása, a szó hétköznapi értelmében, mégcsak nem is hajóépítő szakember. Nyugdíjas tengerész, aki szaktanáraival mindig ott segített, ahol éppen akadozott a munka. A tengeri hajók nagy méreteihez szokott szeme most egy kiesé a gazda tekintetével

nézi a két hajszálnyira egyforma haj ócskát és meg vagyok győződve arról, hogy jobban szereti ezeket, mint a keze alatt utazó korábbi nagy hajókat.

A próbaút során egyébként elsuhantunk a mohácsi kikötőben veszteglő Szverdlov nevű háromemeletes nagy tengeri hajó mellett. Palkó Sándor elvtárs mosolyogva mutatott fel a Szverdlov hajó előlünk majdnem a felhőt is eltakaró emeletire: „Nézd csak! Ezt a hajót mintának küldték Mohácsra. Tíz év múlva ilyent kell gyártani ; t_ ■ ebben a gyárban.”

Igaz is, készen az első ké'. komoly hajó és ezeken kívül még további 16 hajótest épült, le lehe1- és le is kell vonni az első hajrá tanulságait. Mindenekelőtt azt, hogy érdemes volt-e és még inkább azt, hogy érdemes-e továbbra is hajóépítéssel foglalkozni Mohácson.

A Fővárosi Kishaió

^ általat szakemberei szerint, akik éppen behajózzák, átveszik a kis hajókat — feltétlenül érdemes.

Gáti Oszkár: „Ebből a hajócsaládból ez a legkiválóbb, pedig a többi Budát — Pesttel összekötő kishajót tapasztaltabb profilírozott üzemekben gyártották. Szép vonalú, gyors, könnyen kezelhető. A 18 km/ óra futás folyami hajózásban is igen szép teljesítmény. Ráadásul a hajó befogadó képessége is nagyobb, mint a többié. Egy átkeléssel 130 utast vis’ ( majd át a Dunán”*

Szemeti Nándor műhelyt, nőkre a gépházban találunk rá. A hatalmas, 86 lovas diesel falremegtető zajában alig érteni egymás hangját, de arcáról csak úgy sugárzik a megelégedés.

— Kilenc ilyen hatónk van. Ez a legjobb — mondja, vagy inkább kiáltja közeihajf lva.— Büszkék lehetnek rá. Csak így tovább!

A gyár vezetői szerint gazdaságosság tekintetében is jó eredményeket hozott a hajó építésére fordított 22 ezer munkaóra. Az építőrészleg munkásai sem panaszkodhatnak. Végeredményben specialisták lettek ez alatt a fél év alatt és végre tervszerűen, hosz- szú lélegzetű munkával foglalkozhatnak. Egy jellemző adat: két évvel ezelőtt 1900 cikkféleséget gyártottak ebben a gyárban, 1960-ban negyvene^ és ami a fontos, majdnem mindet nagy szériában.

Bállá Ferenc, Varga Aladár volna a megmondhatója, hogy korábban milyen nagy gondot okozott a gyár kapacitásának kihasználása.

— Sokszor ott tartottunk, hogy már csak egy napra való megrendelésünk volt, kényszerszabadságra kell küldeni az embereket, — emlékszik vissza a közelmúlt nehéz napjaira Varga Aladár.

— Most megtoldja a szót Bolla művezető. — A hajó- részlegben a jelenleginél háromszor, négyszer több munkást is el tudnánk látni, akár tíz évre, — annyi a megrendelés,

A próbaútra belecsöppent a megyében nyaraló Földi Iászló könnyűipari miniszterhelyettes és Berkesi András, a közismert író. Az ő

véleményük szerint is ügyes, szép munka volt, — bár kissé

drága.

— Bátrabban kellett volrr

a műanyagokat felhasználni. Modernebb formákra kell törekedni, — ez a próbautat követe vita legfőbb tanulsága. És ha a gyár lelkes hajósai r volt elég bátorságuk az új, teljesen ismeretlen feladat vállalására, a rengeteg kezdeti nehézség, intrika, bizalmatlanság leküzdésére, akkor a következő szériákban bizonyára ahhoz is kellő bátorságot vesznek, hogy a leküldött terveket a modern követelményeknek megfelelőén módosítsák.

Nem beszélt róla a hangoshíradó. Nem kísérte zajos reklámhadjárat, még csak a városi hangoshíradó sem beszélt róla, mégis az egész város büsr ke Mohácson a Vas- és Fémipari Vállalat nagyszerű sike rére. A próbaútra az építőrész leg valamennyi munkása elkísérte a hajót. Az időnek ilyen kor már a parton is foga van. hát még a sebesen igyekvő ki hajó fedélzetén, — de egyikük sem húzódna be a hajó b sejébe. Büszkén és némi kis hetykeséggel állnak a fedélzet peremén: „Lássátok mohácsiak, lásd világ! Ilyen hajót építettünk mi, a dilettánsok, hajókontárok.‘‘

Amikor egyikük észreveszi, hogy könnytől csillogó szeméi figyelem, — restellkedve mentegetőzik. — Ez a dunai szél... igen csípős,,, megkönnyezted az embert.

Vasvári Ferenc

Vége az évnek. Összeszámoljuk munkánk eredményeit. Tegnap még dolgoztak az üzemek és sok helyen éppen annak az egy napnak a munkája egészítette ki a terv száz százalékos teljesítését. Bár azok, akik az utolsó naptól várták a „segítséget”, alighanem későn kezdtek számolni. Természetesen az üzemek több ségében nem hiányzott a végső negyvennyolc éra, mert jóval előbb befejezték éves tervüket és amit az elmúlt napol! ban termeltek, az mér mir többlet volt.

90 ezer fonna szén

Mint ismeretes, mind a két széntrösztünk befejezte már az éves tervét A komlói bányászok 50 ezer tonna szén túlteljesítésére tettek felajánlást, a pécsiek pedig 40—42

ezer tonna többletre számítottak.

December 29-ig bezáróan a komlóiak 41 922 tonnánál tartottak. Ebből a mennyiségből több mint felét a tröszt két legnagyobb üzeme, a Kossuth bánya és a III-asakna termelte. A Kossuth-bánya terven felül 16 164 tonnát, a III-as akna 11 868 tonnát adott.

A pécsi szén trösztnél decem bér 29-ig bezárólag 36 500 tonna többletszenet adtak. A le

többet a pécsbányatelepi bányászok adták, akik decemberi tervüket 116.4 százalékra teljesítették, utánuk a vasa.- és a szabolcsiak következő

Érdekes összehasonlítani, hogy a pécsi és a komlói bányászok 90 000 tonna többlet- termelése az egész magyar szénbányászat 571 000 tonnás túlteljesítésének közel egyha- todát testé ki.

170 csalid! ház lelépi é séhez elegendő tégla

A Baranya megyei Téglagyári Egyesülés már október 20-án befejezte ez évi tervét. A nyerstégla előirányzatát 103,4 százalékra teljesítette, ami annyit jelent, hogy 2 millió 811 ezer nyerstéglát gyártottak terven felül. Sokkal jelentősebb azonban az égetett tégla termelési tervének az alakulása, amelyet 106.5 százalékra teljesítették, számszerűen 5 millió 88 ezer téglával adtak többet, mint amennyi az előirányzott volt A többle! téglából kereken 170 háromszobás családi házat lehetne felépíteni.

3845 fonna Koksz és 85 000 liőbméfnr géz

A kokszművek dolgozói is eredményesen zárták az évet. A vállalat december 5-ére be1 fejezte az éves tervét, azóta terven felül termel. A többlet- termelésük közel 4000 tonna kokszot jelent és 85 ezer köbméter gázt. Ez a 85 000 köbméter gáz, a város téli fogyasz fását figyelembe véve, három és fél napi szükségletnek felel meg. A kokszművek többlet- termeléséből eredő telin tér lék i millió 897 ezer forint.

2 mi l ó sütemény és 1500 m^zsa $erér

„Terven felül’“ ettünk ebben az évben. A Pécsi Sütőipari Vállalat december 2t-én teljesítette éves tervét. A város lakosságának napi süteményszükséglete százezer darab.

Tehát a kétmillió darabos túlteljesítés azt jelenti, hogy „húsz nappal” több süteményt ettünk ebben az évben. AZ 1500 mázsa kenyér is közei egy heti fogyasztásunk mennyisége.

25000 heklolífcr sör

A Pannónia Sörgyár szeptemberben teljesítette az éves tervét. S amit azóta termeit, az mind terven félül történt. (S még ez is kevésnek bizonyult!) A sörgyár dolgozóinak termelési eredményei, bármeiy oldalról is vizsgáljuk, szépek. Termelékenységi tervüket 109.6 százalékra teljesítették, s ezt a szép eredményt újításokkal, a technológiai folyamatok javításával érték el, hisz a munkáslétszám emelkedése 2.4 százalékos volt.

A többletként termelt 25 009 hektoliter sör két és félhónapi sori ogy ásatásunknak felel

meg. (Nyári szezonra számítva,).

Porcelángyár- 105 százalék

A porcelángyár december

15-ére teljesítette az éves tervét. A gyár dolgozói terven felül kétmillió forint értékben szigetelőket, kétmillió forint értékben épületkerámiát (piro- grénitot), 500 000 forint értékben kályhaeserépét és 300 000 forint értékben kőagyag-cso- vet adtak a népgazdaságnak.

AKI A MÚLT ÉVBEN...

Találkoztam már népszerűbb emberekkel is, mint a Sopiana Gépgyár három, meglátogatott munkása, szenzációsabb tör" ténetekkel is, mint amit ez a három ember a múlt évben megélt. Mert ebben a riportban nincsenek különleges szén zációk. hiszen ami egy ember életében élményt, nagyszerű örömet jelent, az a többieknek közönyös lehet.

...először járt külföldön

Alaposan megváratott. Közben a Sopiana Gépgyár üb.- titkára szünet nélkül vígasztalt.

— Jön mindjárt, dehát nagy munkás ember ez a Selmeczi Lajos... Ott nem hagyná a munkát, ha aranyat igémének is neki. Sokszor úgy kell már nógatni, hogy menjen haza ... Mondom, igazán megérdemelte a nyáron a jutalomüdülést Lengyelországba:.-.

Belép, lehúzza a sapkáját és mosolyog. Homlokán védőszem üveg. Kevés megszakítással negyvenöt óta lakatos a Sopiana Gépgyárban.

— AZ idei lengyelországi út az első külföldi utazás volt az életében. Nyolc gyereke van — a legkisebb nyolc éves, a legnagyobb, mint büszkén mondja, huszonhét esztendős és már gépészmérnök — jómaga pedig az ötvenediket tapossa.

— Szép volt a külföldi utazás?

— Nagyon :.: Minden tetszett, nagy-nagy szeretettel íogadtak a lengyel munkások.:. Elhiheti, hogy az életem egyik nagy élménye volt... 1960-ban pedig a legnagyobb..;

— Voltam Varsóban. Krakkóban, Zakopanéban. Auschwitzban. Szörnyű volt, amit Auschwitzban láttam. Tudja, azóta sokszor eszembe jut. — Eddig is kívántam és akartam, hogy megértés és béke legyen az emberek között, de azóta! Szóval szörnyű volt az a látvány a múzeumban:

— Hogy mit várok az új esztendőtől? Magamnak? — kérdez vissza nevetve. — Tudja, hogy van az ember félévszázad dal a derekában ..: Egészségem legyen, ne fájjon a derekam . s.

... megnősült

A múlt évben a Pécsett kötött hóramezervalahány házasság közül az egyik Müller Ferencé volt, a Sopiana Gépgyár fémcsiszolójáé, pontosan június 25-én.

Mindössze két évvel van túl a húszon, a felesége éppen húsz éves.

— Érdemes volt?

A tekintet többet mond a szavaknál.

— Hát érdemes volt... Előbb utóbb úgyis meg kellett volna nősülni.:. Akkor lenne egészen jó. ha egyedül lakhatnánk.

Müller Ferencék a felesége szüleinél laknak, s ha ez ugyan a heyszüke miatt egy kicsit kényelmetlen is, de sokkal jobban tudnak gazdálkodni a két fizetéssel. Felesége a

Pécsi Fodrászipari Vállalatnál pénztárosnő, ketten háromezret keresnek havonta.

— Vettünk, persze vettünk a fél év alatt sokmindent. Paplanokat, miegymást. Csak decemberben: a feleségemnek ka bátot, cipőt, nekem cipőt. — Szórakozásra is jut. Ha délelőttös vagyok, mert mindketten két műszakban dolgozunk, szombat, vasárnap eljárunk szórakozni. Nádor, Kazinczy, Hullám...

— Mit vár az új esztendőtől?

— Hát, hogy őszinte legyek, a bútorunk megvan, egy motort szeretnék.. s

... érettségizett

Ha Helesfai Ödön, ez az energikus, barátságos fiatalember egy esztendővel elhalasztja a házasságát — egy személyben megtaláltam volna a riport három, tervezett feltételét. mert az idén járt először külföldön — Jugoszláviában, ahol a Mecsek Művész- együttes énekkarának tagjaként vendégszerepelt: — az idén érettségizett — igaz. hogy másodszor — de 1959-ben nősült.

1950-ben. amikor az általános gimnáziumban érettségizett, még az volt a titkos vágya, hogy egyetemre iratkozik, és gépészmérnök lesz.

A titkos vágy nem sikerült, akkortájt mindenki a Műszaki Egyetemre akart bejutni, és a sok között neki se sikerült. Akkor jött a Sopiana Gépgyárba dolgozni, i

Magabíztos, kellemes fiatalember, gyakran emlegeti fél éves kislányét, aki alighanem * a szemeiénye.

— Prototípus diszpécser vagyok, azaz a kísérleti műhely diszpécsere — majd figyelmeztetően hozzáteszi. — És újítási felelős.

1960-ban szerezte a második érettségijét a Gépipari Technikum levelező tagozatán, közepes eredménnyel.

— Két érettségim van. de most a harmadikat is meg- szerzem. A gépészet nem élhet meg elektromosság nélkül, az elektrotechnika nélkül nincs gépészeti szakember... Egyetemre nem megyek, ahhoz nem érzek már elég fizikai és lelkierőtüi a harmadik érettségi, az igen.

— Persze igazán boldog csak akkor leszek — mondja búcsúzóul — ha elektrotechnikából is megkapom az érettségi oklevelet, és ,., ha rendes lakáshoz jutunk.

— Újévi kívánság?

— Mondtam . t» egy lakás, de valószínű, hogy teljesül is.

*

Hárem múlt évi élmény, mert hiszen mürtdh á rmoj üknek élmény volt — és három kívánság.

Megvalósul? Minden bizony- nyaJ.

És ha nem is akadt ebben a riportban sajátos szenzáció, mégiscsak kárpótlás, hogy a három kívánságon rajta a társadalmi jegy. A ml társadalmunké.

Thiery Árpád