Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. JANUÁR 1. NAPLÓ 5 Mit adtak az üzemek terven felül? szokásos :yvégi ö6z­szefoglalók milliárdos tételei között csak a „futottak még” rovatban szerepel, de szá­munkra mégis az emberi aka­rat és felelősségvállalás jelké­pévé magasztosul az a két gyorsjáratú vízibusz-fele kis­hajó, amelyet az újév ajándé­kaképpen a napokban bocsá­tottak útjára a Mohácsi Vas- és Fémipari Vállalat dolgozói. Terven felül készült mind­egyik a Fővárosi Kishajózási Vállalat megrendelésére. És ez a tervenfelüliség nemcsak a különmunkákkal együttjáró szokásos hajrát jelentette a gyár hajóépítő részlegének. Számukra a két hajó megalko­tása teljesen újszerű munka volt. hisz most építettek elő­ször hajót, méghozzá úgy, hogy kezdetben az építéshez szüksé­ges tervdokumentáción sem ismerték ki egészen magukat. Varga Aladár igazgató szerint úgy ..lopkodták” össze a hajó- építés féltve őrzött tudomá­nyát, méghozzá — ismét csak a hajóépítőket. Bállá Ferenc műszaki vezetőt idézem — szinte „rabszolga” körülmé­nyek között. Nem kell meg­ijedni ettől a szótól, Bállá Fe­renc sem szószermt értelmezte, csupán arra utalt, hogy a hajó­építő solya helyén májusban még csalán burjánzóét, s a szükségmegoldáskémt kijelölt partrész szűk, ezakadékos fe­lülete még a hajóépítés leglel­kesebb híveit is elkedvetlení­tette. Csakhát a mohácsiakat nem olyan fából faragták, hogy csakúgy lemondjanak szándé­kukról. Rohammunkát szer­veztek, máról holnapra egyen­letessé varázsolták a terepet, felépítették a legszükségesebb műhelyrészt, aztán már csak hozzá kellett látniuk ; (, — Nem, nem ment az olyan gyorsan — emlékezik vissza az első próbaút örömteli izgalmai közepeit Burján Ervin, a hajó­építők művezetője. — Anyagot még tervmunkákra sem köny- nyű beszerezni, hát még ter­ven felülj A hajoepites lelke a huszonnyolc éves fiatal techni­kus Burján Ervin. — Vele beszéljen, ő a hajó­építés irányítója — így aján­lották be a többiek, és amikor hozzáfordulok, mindössze any- nyit mond: — Nem én építettem, hanem a brigád tagjai, őket dicsérje: Marton Károlyt, Polovit, Rú­zsát, Szalai Imrét, Károlyi Sándort, Bőgner Gáspárt. De ugyanígy felírhatná a részleg valamennyi munkását. — Kedves Laci bácsi — aki nélkül talán el sem indultak volna a próbaútra, így nyilat­kozik : — Jó kis hajót építettek a gyerekek. Ez a kifejezés nem eléggé precíz. Sokkal jobban megfe­lelne a tényéknek a többes szám első személy, az épí­tettünk, mert többen is ál­lítják, hogy nélküle talán meg se tudtak volna birkózni a nagy feladattal. Laci bácsi nem a gyár munkása, a szó hétköz­napi értelmében, mégcsak nem is hajóépítő szakember. Nyug­díjas tengerész, aki szaktaná­raival mindig ott segített, ahol éppen akadozott a mun­ka. A tengeri hajók nagy mé­reteihez szokott szeme most egy kiesé a gazda tekintetével nézi a két hajszálnyira egyfor­ma haj ócskát és meg vagyok győződve arról, hogy jobban szereti ezeket, mint a keze alatt utazó korábbi nagy hajó­kat. A próbaút során egyébként elsuhantunk a mohácsi kikötő­ben veszteglő Szverdlov nevű háromemeletes nagy tengeri hajó mellett. Palkó Sándor elvtárs mosolyogva mutatott fel a Szverdlov hajó előlünk majdnem a felhőt is eltakaró emeletire: „Nézd csak! Ezt a hajót mintának küldték Mo­hácsra. Tíz év múlva ilyent kell gyártani ; t_ ■ ebben a gyár­ban.” Igaz is, készen az első ké'. komoly hajó és ezeken kívül még további 16 hajótest épült, le lehe1- és le is kell vonni az első hajrá tanulságait. Min­denekelőtt azt, hogy érdemes volt-e és még inkább azt, hogy érdemes-e továbbra is hajó­építéssel foglalkozni Mohácson. A Fővárosi Kishaió ^ általat szakemberei sze­rint, akik éppen behajózzák, átveszik a kis hajókat — fel­tétlenül érdemes. Gáti Oszkár: „Ebből a hajó­családból ez a legkiválóbb, pe­dig a többi Budát — Pesttel összekötő kishajót tapasztal­tabb profilírozott üzemekben gyártották. Szép vonalú, gyors, könnyen kezelhető. A 18 km/ óra futás folyami hajózásban is igen szép teljesítmény. Rá­adásul a hajó befogadó képes­sége is nagyobb, mint a többié. Egy átkeléssel 130 utast vis’ ( majd át a Dunán”* Szemeti Nándor műhelyt, nőkre a gépházban találunk rá. A hatalmas, 86 lovas diesel falremegtető zajában alig ér­teni egymás hangját, de arcá­ról csak úgy sugárzik a meg­elégedés. — Kilenc ilyen hatónk van. Ez a legjobb — mondja, vagy inkább kiáltja közeihajf lva.— Büszkék lehetnek rá. Csak így tovább! A gyár vezetői szerint gaz­daságosság tekintetében is jó eredményeket hozott a hajó építésére fordított 22 ezer munkaóra. Az építőrészleg munkásai sem panaszkodhat­nak. Végeredményben specia­listák lettek ez alatt a fél év alatt és végre tervszerűen, hosz- szú lélegzetű munkával foglal­kozhatnak. Egy jellemző adat: két évvel ezelőtt 1900 cikkféle­séget gyártottak ebben a gyár­ban, 1960-ban negyvene^ és ami a fontos, majdnem min­det nagy szériában. Bállá Ferenc, Varga Aladár volna a megmondhatója, hogy korábban milyen nagy gondot okozott a gyár kapacitásának kihasználása. — Sokszor ott tartottunk, hogy már csak egy napra va­ló megrendelésünk volt, kény­szerszabadságra kell küldeni az embereket, — emlékszik vissza a közelmúlt nehéz nap­jaira Varga Aladár. — Most megtoldja a szót Bolla művezető. — A hajó- részlegben a jelenleginél há­romszor, négyszer több mun­kást is el tudnánk látni, akár tíz évre, — annyi a megrende­lés, A próbaútra belecsöp­pent a megyében nyaraló Földi Iászló könnyűipari mi­niszterhelyettes és Berkesi András, a közismert író. Az ő véleményük szerint is ügyes, szép munka volt, — bár kissé drága. — Bátrabban kellett volrr a műanyagokat felhasználni. Modernebb formákra kell tö­rekedni, — ez a próbautat kö­vete vita legfőbb tanulsága. És ha a gyár lelkes hajósai r volt elég bátorságuk az új, tel­jesen ismeretlen feladat válla­lására, a rengeteg kezdeti ne­hézség, intrika, bizalmatlanság leküzdésére, akkor a követke­ző szériákban bizonyára ahhoz is kellő bátorságot vesznek, hogy a leküldött terveket a modern követelményeknek megfelelőén módosítsák. Nem beszélt róla a hangos­híradó. Nem kísérte zajos rek­lámhadjárat, még csak a városi hangoshíradó sem beszélt ró­la, mégis az egész város büsr ke Mohácson a Vas- és Fém­ipari Vállalat nagyszerű sike rére. A próbaútra az építőrész leg valamennyi munkása elkí­sérte a hajót. Az időnek ilyen kor már a parton is foga van. hát még a sebesen igyekvő ki hajó fedélzetén, — de egyikük sem húzódna be a hajó b sejébe. Büszkén és némi kis hetykeséggel állnak a fedélzet peremén: „Lássátok mohá­csiak, lásd világ! Ilyen hajót építettünk mi, a dilettánsok, hajókontárok.‘‘ Amikor egyikük észreveszi, hogy könnytől csillogó szeméi figyelem, — restellkedve men­tegetőzik. — Ez a dunai szél... igen csípős,,, megkönnyezted az embert. Vasvári Ferenc Vége az évnek. Összeszámol­juk munkánk eredményeit. Tegnap még dolgoztak az üze­mek és sok helyen éppen an­nak az egy napnak a munká­ja egészítette ki a terv száz százalékos teljesítését. Bár azok, akik az utolsó naptól várták a „segítséget”, aligha­nem későn kezdtek számolni. Természetesen az üzemek több ségében nem hiányzott a vég­ső negyvennyolc éra, mert jó­val előbb befejezték éves ter­vüket és amit az elmúlt napol! ban termeltek, az mér mir többlet volt. 90 ezer fonna szén Mint ismeretes, mind a két széntrösztünk befejezte már az éves tervét A komlói bá­nyászok 50 ezer tonna szén túlteljesítésére tettek felaján­lást, a pécsiek pedig 40—42 ezer tonna többletre számítot­tak. December 29-ig bezáróan a komlóiak 41 922 tonnánál tar­tottak. Ebből a mennyiségből több mint felét a tröszt két legnagyobb üzeme, a Kossuth bánya és a III-asakna termel­te. A Kossuth-bánya terven felül 16 164 tonnát, a III-as akna 11 868 tonnát adott. A pécsi szén trösztnél decem bér 29-ig bezárólag 36 500 ton­na többletszenet adtak. A le többet a pécsbányatelepi bá­nyászok adták, akik decemberi tervüket 116.4 százalékra tel­jesítették, utánuk a vasa.- és a szabolcsiak következő Érdekes összehasonlítani, hogy a pécsi és a komlói bá­nyászok 90 000 tonna többlet- termelése az egész magyar szénbányászat 571 000 tonnás túlteljesítésének közel egyha- todát testé ki. 170 csalid! ház lelépi é séhez elegendő tégla A Baranya megyei Tégla­gyári Egyesülés már október 20-án befejezte ez évi tervét. A nyerstégla előirányzatát 103,4 százalékra teljesítette, ami annyit jelent, hogy 2 mil­lió 811 ezer nyerstéglát gyár­tottak terven felül. Sokkal je­lentősebb azonban az égetett tégla termelési tervének az alakulása, amelyet 106.5 szá­zalékra teljesítették, számsze­rűen 5 millió 88 ezer téglával adtak többet, mint amennyi az előirányzott volt A többle! téglából kereken 170 három­szobás családi házat lehetne felépíteni. 3845 fonna Koksz és 85 000 liőbméfnr géz A kokszművek dolgozói is eredményesen zárták az évet. A vállalat december 5-ére be­1 fejezte az éves tervét, azóta terven felül termel. A többlet- termelésük közel 4000 tonna kokszot jelent és 85 ezer köb­méter gázt. Ez a 85 000 köb­méter gáz, a város téli fogyasz fását figyelembe véve, három és fél napi szükségletnek felel meg. A kokszművek többlet- termeléséből eredő telin tér lék i millió 897 ezer forint. 2 mi l ó sütemény és 1500 m^zsa $erér „Terven felül’“ ettünk ebben az évben. A Pécsi Sütőipari Vállalat december 2t-én telje­sítette éves tervét. A város la­kosságának napi sütemény­szükséglete százezer darab. Tehát a kétmillió darabos túl­teljesítés azt jelenti, hogy „húsz nappal” több süteményt ettünk ebben az évben. AZ 1500 mázsa kenyér is közei egy heti fogyasztásunk mennyisé­ge. 25000 heklolífcr sör A Pannónia Sörgyár szep­temberben teljesítette az éves tervét. S amit azóta termeit, az mind terven félül történt. (S még ez is kevésnek bizo­nyult!) A sörgyár dolgozóinak termelési eredményei, bármeiy oldalról is vizsgáljuk, szépek. Termelékenységi ter­vüket 109.6 százalékra teljesí­tették, s ezt a szép eredményt újításokkal, a technológiai fo­lyamatok javításával érték el, hisz a munkáslétszám emelke­dése 2.4 százalékos volt. A többletként termelt 25 009 hektoliter sör két és félhónapi sori ogy ásatásunknak felel meg. (Nyári szezonra számít­va,). Porcelángyár- 105 százalék A porcelángyár december 15-ére teljesítette az éves ter­vét. A gyár dolgozói terven felül kétmillió forint értékben szigetelőket, kétmillió forint értékben épületkerámiát (piro- grénitot), 500 000 forint érték­ben kályhaeserépét és 300 000 forint értékben kőagyag-cso- vet adtak a népgazdaságnak. AKI A MÚLT ÉVBEN... Találkoztam már népszerűbb emberekkel is, mint a Sopiana Gépgyár három, meglátogatott munkása, szenzációsabb tör" ténetekkel is, mint amit ez a három ember a múlt évben megélt. Mert ebben a riport­ban nincsenek különleges szén zációk. hiszen ami egy ember életében élményt, nagyszerű örömet jelent, az a többieknek közönyös lehet. ...először járt külföldön Alaposan megváratott. Köz­ben a Sopiana Gépgyár üb.- titkára szünet nélkül vígasz­talt. — Jön mindjárt, dehát nagy munkás ember ez a Selmeczi Lajos... Ott nem hagyná a munkát, ha aranyat igémének is neki. Sokszor úgy kell már nógatni, hogy menjen haza ... Mondom, igazán megérdemel­te a nyáron a jutalomüdülést Lengyelországba:.-. Belép, lehúzza a sapkáját és mosolyog. Homlokán védőszem üveg. Kevés megszakítással negyvenöt óta lakatos a So­piana Gépgyárban. — AZ idei lengyelországi út az első külföldi utazás volt az életében. Nyolc gyereke van — a legkisebb nyolc éves, a legnagyobb, mint büszkén mondja, huszonhét esztendős és már gépészmérnök — jó­maga pedig az ötvenediket ta­possa. — Szép volt a külföldi uta­zás? — Nagyon :.: Minden tet­szett, nagy-nagy szeretettel ío­gadtak a lengyel munkások.:. Elhiheti, hogy az életem egyik nagy élménye volt... 1960-ban pedig a legnagyobb..; — Voltam Varsóban. Krak­kóban, Zakopanéban. Ausch­witzban. Szörnyű volt, amit Auschwitzban láttam. Tudja, azóta sokszor eszembe jut. — Eddig is kívántam és akar­tam, hogy megértés és béke legyen az emberek között, de azóta! Szóval szörnyű volt az a látvány a múzeumban: — Hogy mit várok az új esz­tendőtől? Magamnak? — kér­dez vissza nevetve. — Tudja, hogy van az ember félévszázad dal a derekában ..: Egészsé­gem legyen, ne fájjon a de­rekam . s. ... megnősült A múlt évben a Pécsett kö­tött hóramezervalahány há­zasság közül az egyik Müller Ferencé volt, a Sopiana Gép­gyár fémcsiszolójáé, pontosan június 25-én. Mindössze két évvel van túl a húszon, a felesége éppen húsz éves. — Érdemes volt? A tekintet többet mond a szavaknál. — Hát érdemes volt... Előbb utóbb úgyis meg kellett vol­na nősülni.:. Akkor lenne egészen jó. ha egyedül lakhat­nánk. Müller Ferencék a felesége szüleinél laknak, s ha ez ugyan a heyszüke miatt egy kicsit kényelmetlen is, de sok­kal jobban tudnak gazdálkod­ni a két fizetéssel. Felesége a Pécsi Fodrászipari Vállalatnál pénztárosnő, ketten háromez­ret keresnek havonta. — Vettünk, persze vettünk a fél év alatt sokmindent. Pap­lanokat, miegymást. Csak de­cemberben: a feleségemnek ka bátot, cipőt, nekem cipőt. — Szórakozásra is jut. Ha dél­előttös vagyok, mert mindket­ten két műszakban dolgozunk, szombat, vasárnap eljárunk szórakozni. Nádor, Kazinczy, Hullám... — Mit vár az új esztendő­től? — Hát, hogy őszinte legyek, a bútorunk megvan, egy mo­tort szeretnék.. s ... érettségizett Ha Helesfai Ödön, ez az energikus, barátságos fiatal­ember egy esztendővel elha­lasztja a házasságát — egy személyben megtaláltam volna a riport három, tervezett fel­tételét. mert az idén járt elő­ször külföldön — Jugoszláviá­ban, ahol a Mecsek Művész- együttes énekkarának tagja­ként vendégszerepelt: — az idén érettségizett — igaz. hogy másodszor — de 1959-ben nő­sült. 1950-ben. amikor az általá­nos gimnáziumban érettségi­zett, még az volt a titkos vá­gya, hogy egyetemre iratkozik, és gépészmérnök lesz. A titkos vágy nem sikerült, akkortájt mindenki a Műsza­ki Egyetemre akart bejutni, és a sok között neki se sikerült. Akkor jött a Sopiana Gép­gyárba dolgozni, i Magabíztos, kellemes fiatal­ember, gyakran emlegeti fél éves kislányét, aki alighanem * a szemeiénye. — Prototípus diszpécser va­gyok, azaz a kísérleti műhely diszpécsere — majd figyelmez­tetően hozzáteszi. — És újítási felelős. 1960-ban szerezte a második érettségijét a Gépipari Techni­kum levelező tagozatán, köze­pes eredménnyel. — Két érettségim van. de most a harmadikat is meg- szerzem. A gépészet nem él­het meg elektromosság nélkül, az elektrotechnika nélkül nincs gépészeti szakember... Egyetemre nem megyek, ah­hoz nem érzek már elég fizi­kai és lelkierőtüi a harma­dik érettségi, az igen. — Persze igazán boldog csak akkor leszek — mondja bú­csúzóul — ha elektrotechniká­ból is megkapom az érettségi oklevelet, és ,., ha rendes la­káshoz jutunk. — Újévi kívánság? — Mondtam . t» egy lakás, de valószínű, hogy teljesül is. * Hárem múlt évi élmény, mert hiszen mürtdh á rmoj ük­nek élmény volt — és három kívánság. Megvalósul? Minden bizony- nyaJ. És ha nem is akadt ebben a riportban sajátos szenzáció, mégiscsak kárpótlás, hogy a három kívánságon rajta a tár­sadalmi jegy. A ml társadal­munké. Thiery Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom