Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-05 / 4. szám

1SS1. JANUÁR 5. N A P C 0 Mire tanítanak az állami gazdaságok? A korszerűen szervezeti nagyüzem Minden februárban egy vagon friss paradicsomot kaphatna Pécs Miért nem használják zöldáru termelésére a harkányi melegvizet? Télen, amikor már-már el­csendesedik a határ, évről év­re benépesül a százhetven esz­tendeje alapított Bábolnai Ál­lami Gazdaság kultúrterme. Esztendők óta széleskörű ta­nácskozások folynak itt és bér­ezek az összejövetelek az álla­mi gazdaságok szakmai par­lamentjei, mégis mindig ad­nak valami Újat és megszívle­lendőt az ifjabb testvér, a ter­melőszövetkezeti mozgalom számára is. Bár kétségtelen, hogy az állami gazdaságok je­lene egy kicsit a szövetkezetek holnapját, vagy holnaputánját is jelenti — az itt elhangzot­tak semmiesetre sem olyan receptek, amelyek egyedül üdvözítenek az egész mező- gazdaságban. Mégis jó, ha már az állami gazdaságok a gaz­dálkodás egy-egy területén ki­fizették a tanulópénzt — köz­readják tapasztalataikat, hogy a szövetkezetek — a hasonlat­nál maradva — lehetőleg tan­díjmentesen jussanak keresz­tül az üzemszervezés nem egy kérdéses, de méginkább költ­séges területén. Mekkora legyen egy üzemegység? Hány holdas birtoktest ké­pezi azt az üzemnagyságot, amelyben a legeredményesebb a gazdálkodás? Az állami gaz­daságoknál elvégzett kutatá­sok tanulsága szerint a két- háromezer holdas üzemegysé­gek közül csak 34 zárta jöve­delmezően az évet, míg a há­rom és ötezer hold nagyság- rendű állami birtokok közül 294 gazdálkodott nagy jövede­lemmel, tehát eredményesen. Egy másik vizsgálat — ame­lyet az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutatóintézete végzett el — nemcsak üzem- egységi szinten vette bonekés aiá az üzemek nagysága és a jövedelmezőség közötti össze­függéseket, hanem elvégezte valamennyi állami gazdaság ilyenvonatkozású értékelését is. A számok, akárcsak az üzemegységeknél, mellbevá- góan egy irányba mutatnak: a 15 000 holdnál nagyobb ga?- daságok mindegyike jövedel­mezett. Minél jobban csökkent a terület, annál kisebbekké váltak a nyereségek is. Az el­sorolt példákon okulva, az or­szág nyugati végein 1959 ja­nuár elsejével összevontak több állami gazdaságot, ame­lyek annakelőtte külön-külön összesen 15 millió forintot fi­zettek rá. Az összevonás köz­vetlen eredményeként a vesz­teség már 1959-ben a felére csökkent, majd idén a Lajta- Hansági Állami Gazdaság meg­szűnt deficitesnek lenni. A megszilárdult nagybirtok 1960- ban a 640 tábla összevonásá­nak eredményeként már hat­millió forint tiszta nyereséget tett le a népgazdaság asztalára és 1961-re olyan tervet készí­tett, amely 21 millió forint jö­vedelmet biztosít. fl érméét! *nttűrák száma Egyértelműen tisztázták az idei bábolnai ankétok a ter­mesztett kultúrák száma és a jövedelmezőség közötti össze­függéseket is. Az összes fel­szólaló agronómusok, kutató­in' ézetbeli tudósnak az a2 egy­behangzó véleménye, hogy olvgn kevés fajta növényt ter­mi- -zunk, amilyen keveset csak lehet és csak annyira bő ••"■«ük ki a termesztendő ne' nyék körót, amennyire múlhat?,! - műi szükség van. Az állami aa’da'ágok már kinőt­tek abból a gyermekcinőből, r< ’"ben sok helyütt még két ■ szenvedtek- hogy hat­er féle növénnyel is azt remélve, hogy ' a. biztonság. mert kultúra term-esz- Vi’ nzt a töb- '• ms a váláson rtmonómqs.--bmai rutinná] is .■'"éri Cinő^-'á-r AwiaM* TŰZÖNÖKÉ? , »ónnal atka’máz. Jelent ^ '"zés a személyzeti előadó­nál. 5 a háta mögött, aki egyformán mestere lenne félszáz növény eredményes megtermelésének, twines sehol se olyan brigád- vezető, aki úgy megoszthatná figyelmét, hogy a több tucat kultúra minden igényét figye­lemmel kísérhetné és egyforma gondossággal műveltethetnó meg. Az állami gazdaságok ezért áttérnek öt-hat, de in­kább három-négy növény ter­melésére, amelyet gépesíteni is könnyebb. Félő, hogy az álr lami gazdaságokból kiszorulva a különféle termeltető vállala­tok megismétlik, amit az álla­mi gazdaságoknál csináltak: leszerződtetnek a termelőszö­vetkezetekkel egy kis kendert, egy kis lent, egy kis fehér-: mustárt, egy kis konyhanö­vényt, hagyimamagot és így tovább, míg végtére is a ter­melőszövetkezet kész bazárrá válik. A mezőgazdasági üzem megszervezésének ez egy olyan kézenfekvő tapasztalata, ame­lyet a termelőszövetkezetek már most is felhasználhatnak. Hová épl'sük a majorokat? A sok millió forintot fel­emésztő beruházások megfe­lelő elhelyezéséről, a majorok helyének előrelátó kijelölésé­ről is bőséges ismeretanyagot szolgáltattak a bábolnai an­kétok. A jövőbe eléggé nem tekintő építkezések hosszú évekre visszavethetik az üzem leggazdaságosabb formáinak kialakulását. Érdemes egy rö­vid pillantást vetni a felsza­badulás után örökségbe kapott majorrendszer kialakulásának történetére. Az irdatlanul nagy szántóterületek trágyázása és vetésforgóba állítása az elé a fogas kérdés elé állította a ka­pitalistát, hogy választhat a következő két lehetőség között: vagy egy központi állattenyész­tő telepről hordja szét eset­leg tizenöt-húsz kilométer tá­volságba is, hatalmas fuvar- költségek árán az istállótrá- gyát, vagy pedig az istállóit szétszórja a latifundiumon úgy, hogy táblái az istállóktól nagyjából egyforma távolságra legyenek és kevesebb fuvarral, de több helyről juttathassa ki esztendőről esztendőre meg­felelő földjeire a trágyát, Ter­mészetesen — mivel a növény^ termesztés érdekeit tartótig elsősorban szem előtt — az utóbbi lehetőséget választotta. Felépítette az istállókat, jó messze egymástól. Vigyázzunk, hogy a termelőszövetkezeti majorok kialakulásánál ne a trágyafuvarozás racionális megszervezése uralkodjon el, hiszen mi nemcsak a falusi embereket akarjuk egy min­den eddiginél magasabb szín­vonalú életre felemelni, de célunk egy virágzó állatte­A nagyállomás melletti sarki vendéglő előtt a járdaszélen ül egy ember. Arcát tenyerébe temeti, felsőteste jobbra-balra imbolyog. Néhányon körüláll- ják, szólítgaitják. — Mint a csap — mondja valaki, aztán kezével legyint ás tovább megy. A „pihenő1’ ember még ülté- I ben is egyensúlyát veszti és mint a zsák, úgy dől el Ka­lapja arcára csúszik. Ismerősöm, egy önkéntes endőr lép melléje és felemeli. A részeg ember zsebéhői ira­tok szóródnak a járdára, köz­tük a személyi igazolványa is. Kis idő múltán szerencsére lobban lesz. Már meg tud áll­ni a lábán. — Én ismerem, itt lakik pem messze. Nem az első eset i nála — mondja egy vasutas­— Akkor legyen szíves se­gíteni ha^áitámogatni — szól az önkéntes rendőr, s ketten máris közrefogják. — Gyere te is — mondja az smer ősöm, legaláhb megírod, "’van fogadjiák otthon a ba­bunkat. Nem valami fennkölit írás sz belőle — gondolom, — de ezért elindulok utánuk. Sze­rencsére este van. köd is eresz - kedik a városra, nem csapunk nyésztés kialakítása is, ame­lyet szétszórt istállókkal és ebből kifolyóan alacsony ál­latlétszámmal bajos, úgyszól­ván lehetetlen jövedelmezővé alakítani. Ott, ahol a feltéte­lek erre megérettek — és az évek múlásával jnind több he­lyen megérnek és felismerik több kis területű, de egymás­sal határos szövetkezet össze­vonásának szükségességét — ott a majorok kialakítása már vegye figyelembe a leendő nagy szövetkezet üzemgazda­sági követelményeit és ennek megfelelően hozza létre tartós beruházásait, Utállóirágya — míiirégva És a távolabb fekvő szántók? Azokat csak a vándormadarak tárgy ázzak? A jogos kérdésre egyértelmű választ ad az ag­rártudomány és a félévszáza­dom gyakorlat. Az istálló- trágya nagy kincs, amit gon­dosan kezeljünk és az utolsó szálig hordjuk ki — a major­hoz legközelebb fekvő terüle­tekre. A távolabbi földeken, ahol már nagyohb a fuvarozás költsége, mint a trágyázástól várható haszon, ott a mű­trágyával és a zöldtrágya- növények alászántásával pó­toljuk a talajerőt. Győrffy Béla, a Martonvásári Mező­gazdasági Kutatóintézet egyik vezetője elmondta Bábolnán, hogy Dániában Ivorsen hat­van esztendős kísérletet állí­tott be annak tisztázására, hogy pótolhatja-e a műtrágya az istállótrágyát? 1894-től 1906-ig azonos szerkezetű és összetételű szántójának felét istállótrágyázta, míg a másik felén műtrágyában adta meg — pontosan kikilózva azokat a tápanyagokat, amelyek az istállótrágyában voltak. Ebben a tizenkét évben az istálló- tárgyázott föld 3270 kiló ta­karmányegységet adott hol­danként, a műtrágyázott pedig 3505 kilóval fizetett. Egy éle­A legutóbbi statisztika tanú­sága szerint, mind a tanácsi, mind a szakszervezeti könyv­tárak tagjainak száma meg­haladja a nyolcszázezret. A tanácsok kezelésében lévő kölcsönzőket 855 803-an láto­gatják. Az ország lakosságá­nak több mint tizenhat száza­léka könyvtárlátogató. A sok százezres olvasótábor 10 031 könyvtár között oszlik meg. Kiszámították, hogy ha­zánkban átlagosan minden 895 lakodra jut egy könyvtár. A nagy feltűnést. Alig negyed óra alatt a lakásához' érünk. Kopogásunkra egy tíz év körüli fiú nyit ajtót. Hirtelen szóhoz sem jut, amikor meg­pillantja apját a két férfi kö­zött, akik a hóna alá nyúlva tartják. De a kisfiú mögött már egy asszony is megjele­nik. — Jézusom! — kiált és ki­tárja sarkig az ajtót. — Már megint mi történt vele? ... — mondja, s már görbül is sírás­ra a szája. Nem valami örömteli lát­vány, ahogy levetkőztetik s ágyba fektetik. — Na én megyek, mert szol­gálatba indultam.»; — mond­ja a vasutas egyenruhás., Meg­köszönjük neki a segítséget s már csukja is be maga mögött az ajtót. A tíz év körüli kisfiú meg­szeppenve húzódik a kályha mellé, ijedt arccal néz ránk. az ismeretlenekre. Arrébb egy kopcKtas ágyban kislápy al­szik, nem lehet több 4—5 éves nél. A konyha bútorzata sze­gényes, egy dróton ruhák szá­radnak. ten át folytatta tovább kísér­leteit, 1944-ben, a hatvanadik esztendőre az istállótrágyázott területek átlagtermése takar­mányegységben 3790 kilóra nőtt, a műtrágyázotté pedig 4690 kilóra. Németországban a világhírű hallei mezőgazdasági főiskola 80 esztendős kísérle­tet állított be ugyancsak an­nak tisztázására, hogy pótol- hatják-e az ésszerűen adagolt műtrágyák az istállótrágyát? Itt is győzött a műtrágya, csakúgy, mint a Szovjetunió­ban, ahol a tizenhat éves kí­sérletek két mázsa rozs ter- méstöblattel részesítik előny­ben a műtrágyás talaíepő- visszapótlást. Az élet azt mu­tatja, hogy a műfrágya nem: csak termésfokozó segédesz­köz, de talajelemzést köve­tően előléphet a talajerő­visszapótlás alapvető anyagá­vá is. Bábolna évről évre gondola­tokat ébreszt és amennyiben ezek a gondolatok megfelelő mérlegelés és a helybeli üzem- szervezési adottságok és lehe­tőségeink ismeretében cselek­vésre is ösztönöznek — az a külön haszon. Érdemes elgom dolkodni felettük és hétszer mérve előbb, úgy vágni bele a mi termelőszövetkezetünkben is azonos problémák megvaló­sításába, hogy az tényleg elő­rébb vigye a gazdálkodást. A Képcsarnok Vállalat for­galma is mutatja, mennyire megnőtt az érdeklődés a kép­zőművészet irlánt. 1955-ben alig 4800 egyedi műalkotást — olajfestményt, akvarellt stb. — vásároltak meg a dolgozók. 1960-ban pedig körülbelül hálózat azonban nem arányos. A városok külső negyedeinek és a tanyavilágnak a lakói sokáig „mostohagyerekek1’ vol­tak. Az elmúlt években jelen­tősen javult a helyzet; 1958- ban üzembehelyezték a mű­velődési autókat, amelyeknek száma ma már eléri a húszon- hármat. Ezek a gördülő könyv tárak bejárják a nehezen meg­közelíthető kicsiny falvakat, a tanyákat, s hónapról-hónapra felfrissített könyvgyűjteményt visznek magukkal. Az asszony kijön a szobából, leül egy kis székr-e, seája elé zsebkendőt tartva sír. — Tudtam, hogy megint így lesz. Fizetés után mindig be­rúg. Ahogy szavaiból megtudom, férje villanyszerelő, Komlón dolgozik. Most Komlón. Az utóbbi három évben öt válla­latnál volt s mindenünnen a részegsége miatt kellett el­mennie. — Ha józan akkor szánjá­ban ja tettét, de nem tud ma­gának parancsolni — sírja az asszony. — Megkeresi a havi 1500—1700 forintot, de higy- gyék el, alig ad haza valamit. Itt ez a két gyerek, a nagyob­bik iskolába jár, pénzbe ke­rül. Nem tudom így mi lesz véle. Már azt is kértem, hogy a fizetését ne adják neki. De hiába, azt mondták, nem te­hetik Igaz, beszéltek vele a munkahelyén, akkor mindent megígért, de azóta sem válto­zott meg. Láthatják, most is mennyi pénzt hozhatott haza? Feláll, bemegy a szobába. Csak hallgatunk. Mit lehet itt mondani? Az alkoholizmüs szemléltető tragédiája ez. 1955-ben kísérelték meg először, hogy a harkányi für­dő vizével melegágyas ker­tészetet fűtsenek. A beren­dezést a^Pbhab nem szakér­tők készítették, sőt betonbur­kolatot adtak hozzá. Igv tör­ténhet meg, hogy húsz fokos hideg esetén is csak nyolc fokra lehet fűteni a meleg­ágyakat- Gyakorlatilag tehát nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket, melyek sze­rint itt télen is lehetne friss zöldárut termelni. A kertészet mintegy két- millió-kilencszázezer forintba került az építésekor. 1959. január 1-én azután a köte­lező százhatvanegy százalé­kos kulccsal kellett beszoroz­ni az állóeszközök értékét, s az előző összeg több mint négy és félmillió forintra emelkedett. A Harkányi Für­dő Vállalatnak emiatt 500--- 550 ezer forintot kellett éven­te fizetni értékcsökkenés, bér- és anyagköltség, adók és egyéb kiadások címén. Ebből csak az értékcsökkentés 150 ezer forint. Ezzel szemben a bevétel csak évi 380—400 ezer forint. Ez az oka. hogy a melegvizes kertészet már a harmadik gazdája kezében van. A Harkányi Fürdő Vál­lalat is a Siklósi Állami Gaz­daságtól vette át. Nem kel­7700-at. 1954-től mostanáig 86 000-en vásároltak résziéire képekgt, ezekpek 42.4 százalé­ka munkás vcút. A sztálinvá- rosi új kirendeltség például egy esztendő alatt 404 000 fo-. rintos forgalmat bonyolított le. A képzőművészeti kultúrát kiállításokkal is igyekszik ter­jeszteni a vállalat, A napjaink valóságát, a hétköznapok mun­káját ábrázoló műveltből állí­tották össze a munka dicsére­te című kiállítást, amelyet Bu­dapesten kívül nagy sikerrel mutattak be Sztálinvárosban, Pécsett, Szegeden, Győrött, Miskolcon és Özdon is. Ezek­ből a tematikus képekből so­kait megvásároltak a helyi ál­lami és társadalmi szervek, elsősorban a tanácsok. A Képcsarnok Vállalat vi­déken egy év alatt összesen 33 kiállítást rendezett neves budapesti és helyi festők mun kaiból. Tizenegy alkalommal rendeztek iparművészeti be­mutatót, amelyeken meg lehe­tett vásárolni a bemutatott művészi tárgyakat. Mert, hogy valaki megiszik egy-két pohár bort, attól még nem dől össze a világ — ahogy szokták mondani. De, amikor már valaki odáig jut, hogy — nem is az első esetben — a kocsma előtt, a járdaszélen bukik hasra az alkoholtól ma- gatehetetlenül és a pénzt a családjától lopja el, az már na­gyon szerencsétlen ember, az már a társadalomra sem kö­zömbös. Jön vissza az asszony. Ke­zében gyűrött papírpénzt tart. — Ennyit találtam nála, — sírjai Megszámóljulk. Még 700 fo­rint sincsen. — Ebből éljünk meg! -— mondja és az asztalra szórja a pénzt. Egy négytagú család 700 forintból. Mert a férj iszik, a legkisebb gondja is nagyobb a családjánál. De ez csak a baj egyik olda­li- S a baj nem jár egyedül. Ott van a tízéves kisfiú. Mit lát az apjától? Az anya, mint legtöbb esetben, kevésbé tud egy fiúnak parancsolni, az apja pedig, ha nem törődik vele, a végén majd a társa­ság, a „galeri" neveli. Mint, lett' senkinek a ráfizetéses Üzemág. A Harkányi Fürdő Válla­lat, hogy a ráfizetést kikü­szöbölje, az állóeszközök új­raértékelését kérte. Ha ez megtörténik, azok forintérté­két felére csökkentik, s ezzel kétségtelenül elősegítik, hogy a kertészeti üzemág deficit­mentesen n\pködjék. De ez méa nem mmden. A lakosság áruellátása érdeké­ben felmerül a kérdés, nem lehetne-e jobban kihasznál­ni a fürdő állandóan meleg vízét? Különösebb szakértelem nélkül is érezhető, hogy Har­kányban úgyszólván ingyen lehet melegágyas kertészetet fenntartani. Ami másutt sú­lyos összegekbe kerül, a fű­tés, azért itt nem kell adm semmit. Csakhogy, rossz a vízellátó herendezés. Annyi­ra, hogy télen két éjjelliőrt is kell tartani, nehogy kilyu­kadjon valahol a cső és a forró víz tönkre ne tegye a no Vényeket. így is csak körül­belül három évig bírják még a használatot. A Fürdő Vál­lalatnak viszont nincs pénze új berendezésre. Pedig a vál­lalatvezetésnek van egy ke­vésbé költséges ötlete is. Ar­ra gondolnak, hogy kint a szántóföldön a kertészet mel­lett fúrnak egy kutat és ak­kor nem kell annyi cső. Igaz, hogy ehhez a balneológiái és vízügyi szervek úgynevezett vízjogi engedélye is szüksé­ges, de ez sem lehet akadály; Egy percenként kétezer liter vizet adó kút másfél kataszt- rális holdas zöldségtermő te­rületet tudna melegvízzel fű­teni, Eddig 500—600 négyszög­ölön termeltek zöldárut, s abból 240 ezer forintot árul­tak. 180 ezer forintnyi áru ebből Pécsre került, a városi fogyasztókhoz. A tervezett másfél katasztrális holdon egymillió-kétszázezer forint értékű zöldárut termelhet­nének. Sőt így évente két­szer kihasználhatnák ugyan azt a területet, s ez évi két és félmillió forint jövedelem. Ha számításba vesszük, hogy az új kút fúrása és az egyéb szükséges berendezé­sék csak mintegy egymillió forintba kerülnének, világos, hogy a kiadás hamarosan megtérülne. A szakértők vé­leménye szerint a harkányi melegvíz kihasználásával már februárban tudnának kö rülbelül egv vagon paradi­csomot adni és azt a szövet­kezeti felvásárló szervek a pécsi fogyasztóikhoz juttat­nák eh .i’öldessy) ahogy ez átalában az ilyen esetben lenni szokott S ez megint csiak nem lehet a tár­sadalomra közömbös. Nemcsak ez az egy asszony sír. Ha statisztikát készítenek az ehhez hasonló családokról, a számok, ha nem is lennének meglepőek, de elgondolkozta­tok bizonyosan. Mit lehetne tenni? A kollektíva sokat nevelhet­ne rajtuk. Mi lenne, ha néha az üzemi társadalmi bíróságok is, foglalkoznának ilyen prob­lémával? Biztosan hasznos len ne. Hallottam mór olyan -ia- vaslatról is, hogy a keresetü­ket elivó alkoholista férlek fizetésük egy részét a család­tagok kaphassák kézhez. S ha ezzel sem érik el a kívánt eredményt, akkor a megrög­zött részegeskedőket kényszer elvonó-kúrám lehessen köte­lezni. 9 Természetesen — és szeren­csére, — ahogy mondani szo­kás, nagy vész nincsen. Kirívó esetek ezek. De beszélni kell róla. Mert társadalmunk számá­ra egyetlen ember, egyetlen család élete sem lehet „baga- telT’-ügy4 Garay T-rcn* EGY ASSZONY SÍK®««- ■ ■— ■ ------------­Tö bb mint tízezer könyvtár Az ország lakosságának mintegy tizenhat százaléka könyvtárlátogató > Csaknem nyo’cezer müalko’ást vásároltak meg 1960-ban a dolgozók A részletre vásárlóknak csaknem a Jele munkás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom