Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

1961. JANTJÄR 29. NAPLÓ 7 Nem akartak papok lenni A Berlini-trió kamaraestje A Győr váróéi Rendőrkapi­tányság 11-es cellájában fel­nyílik a lakat. Két testvér, a tizenhat éves B. J. és a tizen­öt éves B. L. — pécsi szülők gyermekei — a folyosóra lép­nek. Arcuk tüzel. Csodálkozva néznek a nyomozóra: Vajon mit akarhat tőlük? — Na gyere Lacikám, te is János — mondja nekik a nyo­mozó. aztán bevezeti őket szo­bájába. — Üljetek le. őszintén, be­csülettel, mondjátok el. hogy miért akartatok megszökni. A fiúk egymásra néznek-.,. Hallgatnak. — Az őszinte beismerés enyhítő körülmény — vigasz­talja őket a nyomozó. — Az egész ott kezdődött — mondja János, de Laci köz­bevág: Én nem akartam a bencéseknél tanulni, de .;. de anyu mindenáron. s. — Nos? Talán anyu akarta, hogy Győrbe a bencés gimná­ziumba járjatok? — Igen. Négy évvel ezelőtt írattak be. Most negyedikes vagyok. Az érettségi előtt ál­lok. Én nem akartam ide jön­ni, de nem akartam anyut szomorítani. Azt mondta, hogy itt sokkal jobb nevelést ka­punk, mint más iskolában. Anyu nagyon vallásos. Azt akarta, hogy mind a ketten papok legyünk, de én semmi hivatást nem érzek erre a pá­lyára. Engem a gépek érdekel­nek, — mondja párás szemmel János. — Apu sokat veszekedett anyuval. Ö semmi áron som. akarta, hogy Győrbe jöjjünk tanulni. Tavály ősszel be is Íratott engem Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumba., de ;.. — De? — szól közbe a nyo­mozó— mondd csak Laci bát­ran. — De amikor apu kiszállásra ment. annak ellenére, hogy már három hetet jártam ebbe az iskolába, anyu azt mond­ta, hóay Győrbe kell mennem. Azt hiszem, hogy ő már előre intézte az én ügyemet, mert különben nem vettek volna fel évközben a győri bencésekhez. Aztán útra készen voltunk, le­velet Íratott velem apunak. Én csak annyit írtam egy pa­pírra: Apu ne haragudj, Győr­be mentem tanulni. Anyu köny nyen rábeszélt az iskolaváltoz­tatásra. mert azt hittem, hogy Győrött nem lesznek olyan szi­gorúak a tanárok. Most már rájöttem, hogy minden iskola egyforma. Mindenütt tanulni kell. —• Mikor határoztátok el, hogy megszöktök? — Még decemberben, a téli szünet előtt — mondja János. — Na és nem gondoltatok arra, hogy a határon nem tud­tok átjutni? — Lacinak egy osztálytársa egy határ menti pusztán lakik. A fiú azt mondta, hogy a pusz­ta közelében van egy olyan rész, ahol nincs műszaki zár. Azt hittük, hogy így sikerül. — Nyelveket beszéltek? — Nem. —• Hát cikkor mit gondol­tok. mégis mit kezdtek ma­gatokkal ott kint idegenben? A fiúk hallgattak.., aztán János szóltil meg: — Erre nem is gondoltunk. — Azt hittétek, hogy ott minden fenékig tejfel? — A könyvekből azt olvas­tuk, hogy ott szeretik a ma­gyarokat. — Mikor indultatok útnak? —< Amikor letelt a téli szün­idő, azzal jöttünk vissza Győr­be, hogy iskolába megyünk. Persze ezt csak otthon mond­tuk. Amikor Győrbe értünk felszálltunk a soproni vonatra, s úgy terveztük, hogy Csor­náig vonattal, onnét meg gya­log megyünk a határig, — Na és hogy sikerült a terv? — Alig elhagytuk Győrt, jöt­tek a határőrök és igazoltat­tak bennünket. Mi már előre elterveztük, hogy mit mon­dunk. Amikor megkérdezték tőlünk, hogy hova megyünk, Laci egyik osztálytársának a nevét mondtuk, aki valóban Csornán lakott, de arra a kér­désre, hogy ez a fiú hol lakik, mór nem tudtunk válaszolni. Csornánál leszállítottak ben­nünket a vonatról és még nem is értünk a határőrségre, már beváltottuk, hogy disszidálni akartunk. Másnap már idehoz­tak bennünket a rendőrségre. A nyomozó csenget és meg­jelenik a fogház Őre. — Kísérje vissza a fiúkat —- utasítja a nyomozó, aztán tré­fásan beletúr Laci göndör fürt jeibe és ezzel búcsúzik: — Viselkedjetek rendesen. * Amikor a két gyereket elfog­ták, apjuk kétségbeesve uta­zott Győrbe. A baj — ha nem is tragikus — már megtörtént. Info példa ez azoknak a szülőknek szá­mára. akik szinte tudomásul sem véve az idő haladását, a társadalom közös célját, vala­mi megcsontosodott gondolko­dásmód szerint akarják gyer­mekeiket nevelni. Ez az eset is példázza, hogy milyen követ­kezményekkel jár. ha a csa­lódban nem tudnak a szülők megegyezni a gyermek helyes, mai szellemű neveltetésében. A fiúk nem akarnak papok lenni! A pezsgő, a szabad élet alkotása jobban vonzza őket, mint a Bencés Gimnázium tan­anyaga. De vajon milyen nevelést í kaphattak a Bencés Gimnázi­umban, ha a szabad életet ki­zárólag nyugaton képzelik el? KSK A 21-es Autóközlekedési Vál lalat igazgatójának és főmér­nökének elgondolása alapján a közelmúltban megkezdődött tüzelőszállítás meggyorsításá­ért és a rakodással járó nehéz fizikai munka további meg­szüntetése érdekében a gép­kocsikon eddig nem alkalma­zott ürítési módszerrel kísér­leteznek. Pénteken este a Liszt-terem ritka művészi esemény szín­helye volt. A hazánkban ven­dégszereplő Berlini-trió Pé­csett is ízelítőt adott abból az egészen sajátos, nálunk még alig hallott kamarazenélésből, melynek lényege: a régi, első­sorban praeklasszikus meste­rek műveinek korhű tolmá­csolása. A korhűséget azoknak a hangszereknek a megszólal­tatása biztosította, amelyekre e mesterek műveiket eredeti­leg komponálták és amelyeket azóta részben kiszorított a hangszeriparban is ellenállha­tatlan erővel jelentkező tech­nikai fejlődés. Pedig a maga korában minden Igényt kielé­gítő cembalo a változatos hangképzésnek olyan technikai előnyeivel jeleskedik, aminő­ket még a modem zongora sem tud felmutatni. Ezt fé­nyesen igazolta e koncerten Hans Plschner cembaló-mű- vész. Játékát hallgatva érthe­tővé vált, hogy az alkotó- és előadóművészek annakidején A Földművelésügyi Minisz­térium, a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége az 1960. évi mezőgazdasági könyvhó­nap kedvező tapasztalatai alap ján idén februárban hasonló akciót szervez. A könyvhőnap célja, hogy a mezőgazdasági szakkönyveket az eddiginél is A javaslat alapján a ZIL típusú tehergépkocsi rakfelü­letét rekeszekkel négv részre osztják és az ürítést a plató prizmás kiképzése és az alulról fölfelé nyíló oldalajtó segít­ségével fizikai munka nélkül oldják meg. A gépkocsi reke­szekben 10—10 métermázsa szenet, lehet szállítani. miért váltak meg oly nehezen e behízelgőén daloló, de mégis zengő hangszertől. És megért­jük azt is, hogy napjainkban miért éli szlhte reneszánszát a cembaló-művészet. A másik megszólaltatott régi hangszer, a gamba, teljes nevén viola da gamba. már inkább tartozik a muzeális hangszerek sorába. Ez a cselló-szerű hangszer, melyet Werner Haupt szólal­tatott meg, művészi összjáték- ban Hans-Peter Schmitz fuvo­lájával, biztosította azt a rend­kívüli élményt, melyet a Ber­lini-trió műsora már előre Ígért. Műsorukat hallgatva, nehéz volt eldönteni, mit csináljunk inkább: e három kiváló elő­adóművész egyenként is maxi­mumot nyújtó művészi telje­sítményét, vagy a páratlan összeforrottságot, a legklasszi­kusabb értelemben vett „együttmuzsikálást”. A Ber­lini-trió érdekes hangszer­összeállításán. e ritka instru­nagyobb számban juttassák el a mezőgazdaság dolgozóihoz. A könyvhónap ideje alatt a könyvtári és könyvkereskedel­mi szervek könyvvásárral egy­bekötött kiállításokat rendez­nek. A járási könyvesboltok és a falusi könyvbizományosok ismét megszervezik a jól be­vált könyvterjesztési vasárna­pokat — a házról-házra árusí­tást — ezúttal mezőgazdasági könyvekkel látogatják meg a családokat. A guruló könyves­boltok pedig állami gazdasá­gokat, gépállomásokat & na­gyobb termelőszövetkezeteket keresnek fel. A könyvtárak és a művelő­dési autók ebben a hónapban ugyancsak erőteljesebben fog­lalkoznak a korszerű mező- gazdasági ismeretek terjeszté­sével; fokozzák a mezőgazda- sági könyvek kölcsönzését és ismeretterjesztő előadásokat rendeznek. megismerkedésen túl további élményt jelentett maga a mű­sor. Hiszen egy egész sor olyan praeklasszikus alkotást hallhattunk, melyeket eddig nem. vagy pedig nem a szerző eredeti elképzelése szerinti előadásban ismertünk meg. Pedig, hogy e ma már ritka­ságszámba menő hangszerek egykor milyen kedvelték vol­tak a zeneszerzők előtt, mi­sem bizonyítja jobban, mint e háhgszerek rendkívül gazdag irodalma, melyből a Berlini- trió tagjai műsorukat kiválo­gatták. Már a műsor nyitó száma, Georg Philipp Tele­mann c-moll szonátája kivá­lóan alkalmas volt az est alap- hangulatának megteremtésére. Ez a csodálatos terinékeny- ségű Bach-kortárs (műveinek száma meghaladja Bach és Händel kompozícióit együtt­véve), hálás szólamot adott a könnyed eleganciával daloló fuvolának, melyhez lágyan si­mult a gamba és a cembaló hangja. Hiindel h-moll szoná­tájában különösen a rendkí­vül nehéz fuvolaszólam biz­tonságos. szinte fölényes tol­mácsolását dicsérhetjük. Jo­hann Sebastian Baeh művének interpretálásakor éreztük leg­inkább, hogy ez az együttes milyen következetesen oldja meg a korhű és a korszerű előadásmód gyakran vitatott problémáját. Marin Marais Fóliája virtuóz igényességű változataival tehetőséget nyúj­tott a komoly technikai ru­tint igénylő játékra éppúgy, mint az elmélyülő, átérzett muzsikálásra. Francois Coupe­rin Szvitjének hallgatásakor pedig különösen éreztük a cembaló nélkülözhetetlenségét, hiszen Couperin kifejezetten a cembaló számára alkotott, művei összeforrtak e hang­szerrel, csakis ezen a hangsze­ren elevenedhetnek meg tel­jes eredetiségükben, átülteté­sük megmásítaná a szerző ere­deti elképzelését. A pécsi közönség hosszan­tartó, meleg ünneplésben ré­szesítette e nem mindennapi élményt nyújtó együttes tag­jait, — ni — Meggyorsul a tüzelőszállítás meritumokkal való „személyes1 Februárban — mezőgazdasági könyvhónap i / nyáré így is van ez! Nemcsak azért, mert sohasem lehet tud­ni, mikór, milyen ügyben kell lóhátra szállniuk, hanem azért s, mert az őrszoba sem min­dig őrszoba. V. István mondta el, hogy nagyon sokszor nem­csak „rendőri” ügyekben ke­resik fel őket, hanem olyan családi problémákkal is, ami jóllehet inkább ügyvédi, vagy bírósági hatáskörbe tartozna, mint a készenlétes elé. S hogy néha mégsem lesz bírósági ügy belőle, az elsősorban a rendőr békéltető készségén múlik. Még; valami jellemző a homorúd! őrsre. Itt senki sem hozakodik elő a saját tet­teivel, ezeket inkább egymás­ról hajlandók elmondani. így tudtuk meg Sz. József őrmes­terről is, hogy a múlt nyáron egyszerre és egymaga három határsértőt csípett el. Ügy tör­tént, hogy szabadidejéből egy kistoaltéval gallyazott a „re- pity“ erdőben, amikor három idegen vetődött eléje. Sz. Jó­zsef arról is megfeledkezett, hogy nem egyenruhát visel, eme1 yen ott feszül a pisztoly- táska, s így jobb híján a bal­ta lépett elő hatalmi jelvóny- nyé, de úgylátszlk ez is elegen­dő volt arra, hogy a három gyanús személy ne sokáig vo­nakodjon az igazoltatástól. Ké­sőbb, amikor a helyszínre ér­kező erdész segítségével bekí­sérte őket az őrszobára, akkor derült ki, hogy a gyanú alapos volt. Az igazoltatás helyétől nem messze a Duna parton megtalálták a ZETOR-bel­sőkből összekötözött gumicsó­nakot, amellyel aznap éjszaka át akartak hajókázni a hatá­raik S mi lett volna akikor, ha a határsértőknél fegyver van, ami hatékonyabb a baltánál. Azt mondják Sz. József erre is gondolt, mert az egyik ke­zét sokatmondóan a farzsebé­be süllyesztette, amitől szeren­csére amazok begyulladtak és rr • Őrszemek a szigeteit Zajlik a Duna. Még csak néhány centis jégtáblá­kat perget, sodor a víz, de ez is elég már ahhoz, hogy leáll­jon a komp, hogy a szigetiek elszakadjanak Mohácstól. Igaz, a Ms személyszállító motoros nekl-neto feszül még a túlsó partnak, üggyel-bajjaí folyosót talál magának az egymásra torlódó jégszigetek között, em­bereket, piacozókat hoz és visz, de minden útja kísértés. Aki óvatos, ilyenkor inkább a hosszabb utat választja, a három megyét átszelő kerülőt. Bajén át a szigetre, vagy on­nan vissza. Akinek pedig hi­vatalos az útja. az már a sza­bályok és példaadás kedvéért is a biztonságosabb utat vá­lasztja. Na. a mi utunk anná1 Ls inkább hivatalos volt. mert ellenőrző úti ára kísértük el az egyik tászt-elvtársat. Mohács­szigetre. hogy magunk is szem tanúi legyünk, hogyan látja el megbízatását a homorúd! őrs. Annyit, már útközben megtud­tunk, hogy sehol a megyében nem okoz annyi nehézséget az ellenőrzés, mint a szigeten. A nagy távolságok, a szétszórt tanyák, az uttalan utak, sehol nem adhatnának olyan próba­tételt a néha embertelenül ne­héz szolgálatok pontos telje­sítésére. mint itt a Sárhát. Homorúd. Dunafalva körüli tanyavilágban. Különösen ilyenkor, tél derekán. Ki tudná azt ellenőrizni, hogy a nap bármelyik érájá­ban hol jár, vagy hol veszte­gel a járőr. Mert hiába van parancsba adva. hogy a meg­adott időben itt és itt talál­ható ha útközben feltartóztat­ja valami nemvárt esemény. És ki lenne a megmondhatója annak, hogyan osztja be ide­iéi a körzeti megbízotti aki távol él az Örstől, s legtöbb­ször csak jelentésben értesíti a parancsnokot szolgálati útjai­ról. Ilyen körülmények között csak egy — a szolgálati sza­bályzatnál is kötelezőbb va­lami az, amely vasfegyelmet teremt a szigeti őrsön. Ez a maga „gazdálkodik“. S ha ez így van, akkor a homorudi őrs minden tagjáról bízvást eLmondhatJük, hogy a lehető legjobban gazdálkodik vele. Kezdhetjük a parancsnok­kal, vagy a beosztottal, mind­egy, s ha már először a ho­morudi őrs előtt állt meg a N. Sándor főtörzsőrmester és S. Ferenc őrmester vizitet tartar- vak. a zajló Duna-parton. Az őrs tagjai éberen vigyáznak, mert még élénken él emlékezetükben a néhány év előtti nagy árvíz emléke. % nem is kísérelték meg az el­lenállást. Pedig, ha tudták volna, hogy abban csak a zseb kendője lapult,«« V. Istvánról megint mások mondták el, hogy a nagy árvíz idején, hogyan mentette éjjel­nappal a tanyaiak jószágát, vagyonkáját és nem egyszer a legdrágábbat, gyermekek, asz- szonyok életét, A. Árpádról meg azt hiresz- telték, hogy egy alkalommal piaga a sárkány futamodott meg előle. Igen, így első hallo­másra talán ez lenne a legvi­tézibb, legvirtusosabb cseleke­det, ha hozzá nem tennénk, hogy A. Árpád lovát nevezik Sárkánynak, s az futamodott meg előle. Hogyan? Ezt már kénytelen, kelletlen ő maga mondja el, nehogy a bajtársak eltúlozzák a dolgot: — Az úgy volt, — mondja, hogy kint a rezulásban leszálltam róla, hogy az árokparton elfogyasz- szam kis elemózsiámat. Más­kor is így csináltam ezt és a huncut jószág sohasem moz­dult el a közelemből. Aztán egy fácán, vagy micsoda, any- nyira megijesztette, hogy en­gem a világ csúfjára ottha­gyott az árokparton, s csak itt találkoztam véle újra az őr­sön. Komoly és derűs histó­riák, mégsem helyezik egyiket sem a másik rovására. Minden napi kemény életüknek ko­moly, vagy derű* epizódjai ezek, s csak unszolásra mond­ták el valamennyit. Például azt is, hogy naponta 30—35 ki­lométert lovagolnak, s egy hót alatt mindenki bejárja a ma­ga körzetét ,a „maga tanyáit”, s lassanként úgy ismerik már egymást a tanyasiakkal, mint a legjobb szomszédok. Hivata­losak bálokra, lakodalmakba, de ők is széthordják a meghí­vókat, ha az őrs rendez vala­milyen ünnepséget, vagy ép­pen közérdekű összejövetelt. Azt már eljövőben tudtuk meg, hogy a „rendőrasszo­nyok“ (így becézik tréfásan feleségeiket), egytől egyig be­álltak a tsz-be, s ezzel a Jó­szomszédi viszonyt még in­kább megteremtették, mint valaha. De sokkal több ez a jószomszédi viszonynál. Több, mert a „rendőrasszonyok” ez­után már részt vállalnak ab­ból a közösségi életből is, me­lyet egyenruhás férjeik éjt nappallá téve őriznek, vigyáz­nak. * s. ire. — Sz. Sándor őrmester lakásán együtt a család. A kis Tériké mivel is játszhatna, ha nem a kis hajóval. A Duna mellett élő gyerekek legkedvesebb játéka ez, az alvó baba melletti < „valami" a felelősségérzet, amelybe sokkal több minden belefér a pontokba foglalt kö­telességeknél. Ezt nem adhat­ják ká napiparancsban, eligazí­tásokban, ezzel minden őrszem kocsink, akkor kezdjük meg V. István őrmesterrel, A. Árpád és G. Béla szakaszvezetőkkel. Mi pihenőnek mondanánk azt, amikor az őrszobán tartózkod­nak, ők készenlétnek, ■ meny­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom