Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
4 N API rt mi. JANUÁR 20. ! szűnhetek... tudom, s ha ezt most megmondanám, akkor azt hinnék, hogy enyhítést akarok... Nem. Én maguknak köszönhetem, hogy iskolába jártam, hogy a szekrény otthon tele van ruhával... Tudom én. Maguk nem adhattak többet. A szívemet nehéz megtölteni... (A vádlott szeméből csendesen, arcának rezdülése nélkül hullik a könny.) Tetszik tudni, tanácselnök elvtárs, egyszer elhívott a barátnőm a lakására. Az, aki ott hátul a süteményt eszi, és hallom, hogy sugdolózik. Egész úton sírtam hazafelé. Tudja, milyen érzés az, ha valakit a szeretetért, a boldogságért gyűlölnek? Szörnyű és tehetetlen. Fájt, hogy gyerekei vannak. Fájt, hogy örül, fájt, hogy fölényes búd lenni és fájt, amikor a férje azt mondta előttem: hagyd szivem a mosatlant, kíméld magad... S tetszik tudni, amikor a férje a tenyerei közé fogta előttem a barátnőm fejét és megcsókolta, titokban elsírtam magam. Mintha kést szúrtak volna a szivembe. Egész éjjel nem aludtam. Tanácselnök elvtárs, maga nem tudja, hogy egyszer egész éjjel arról álmodoztam, hogy megismerkedem egy híres festővel. Olyan híressel, mint aki a Mond Lkát festette. Tessék elhinni, hogy szégyenlős vagyok, engémét kombinéban még csak nők láttak, de én olyan szívesen levetkőztem volna előtte, hogy lefesthessen. Nem, nem értik maguk, hogy mindent akartam, csakhogy ne erezzem mindig a csúnyaságot. (A vádlott lecsukja a szemét, s olyan, mintha ülve elaludt volna.) Szörnyűek voltak az éjszakáim. Egy időben mindig anyámra gondoltam és azt hittem, hogy hamarosan meghalok .. í Fáj, fáj, értik? Nagyon fáj. Az fáj, hogy elvettem a pénzt. Nem hinnék el, ha azt mondom, most úgy érzem, mintha az anyámtól vettem volna el... Maguk nem értik, csak a háromezer forintot.a Hát tessék! Nézzék az orromat, a fogaimat! Hát nézzenek rám!... (A vádlott hangosan felzokog.) Mindig gyereket akar tarn... Azért kellett a pénz. Férfire. Mert pénz nélkül vem kellettem. Akkor jött az első, amikor a belvárosi presszóban egy este két fiú összesúgott mögöttem: hű, milyen csúnya ez a Pintér Mari! Meghallottam. Érezték már -maguk, amikor úszás közben a hullám a torkukba csap? (A bíró csodálkozva ráhcól- ja a homlokát. Az ügyész már befejezte a vádbeszédet, de nem értik, hogy a vádlott miért nem védi magát.) Úgy mentem el a presszóból oíc/cor este, mint akin korbács- csal vertek végig. Sírtam az utcán. Az egyik saroknál megszólított egy férfi. — Miért Sír kislány? összeszedtem magam. Valami azt súgta, hogy ez az ember órák óta rám vár. — Mi köze hozzá? — hüp- pögtem és még jobban megeredtek a könnyeim. Megsimogatott. Vígasztalt. Mellettem jött és olyan volt, mint egy kisfiú, — Elvinném magát valamit lyen szórakozóhelyre ... magának most kikapcsolódás kellene,,, de nincs nálam annyi pénz... — mondta zavartan. Megborzongott hátamon a> bőr. Nem is ' gondolkoztamt kicsúszott a számon. — Nekem van pénzem,^ így kezdődött. ’ (Nem értem, hogy miért nem védekezik. Csak semmitmondó válaszokat ad, mindent elismer — tűnődik a tanácselnök.) Így kezdődött kérem. Soha nem mondtam meg senkinek a nevét. De én már tudom, nem boldog az, aki így keres menedéket. Egy fa még nem erdő. Most ha azt mondanám, hogy tudom, érzem, nekem akkor ott kellett volna maradnom a fiúk között, akkor azt gondolnák, hogy menteni akarom magam... Pedig nem. Tudom, szembe kellett volna nézni a két fiúval. Megmagyaráztam volna nekik, hogy mit jelent szépnek és csúnyának lenni. Elmeséltem volna a gyermekkoromat. Leültünk volna egy sarokba, s elmesélem nekik az életet, az apámat, aki vasúti fűtő volt, és anyámat, akinek félszeméc a gyár vitte el, S elmondtam volna, hogy mikor anyám hordott, a kilenc hónap alatt egyszer sem ehetett, amennyit szeretett volna, mert apám munka nélkül volt... S elmondtam volna, hogy nem volt testvérem, >,. nem volt első szerelmem... Nem maradtam ott akkor este. Berúgtunk a férfivel. Az én pénzemen. Aztán feljött a lakásomra. Mindig pénzt kért. Később már nem is kérdeztem, hogy mire. S egyszer a barátját küldte maga helyett. És én kérem, mindig vártam a gyereket, tj, (A vádlott végigsimit a homlokán. mintha felhőt űzne a tenyerével.) Mindegy. Fáradt vágyók, egyedül érzem magam... Ezt kellett volna még a vádiratba beleírni, vagy nekem elmondani, de félék, hogy nem értik meg.,. Bűnös vagyok... Ilyenkor mindegy, hogy mit mond az ember, ugye?... Tudom, vissza kell nekem menni a belvárosi két fiatalemberig, ha letelik a büntetésem., ■. A bíró feláll: Mindenki " feláll. A vádlott ,köny- nyeiben elmosódnak az arcok, a tárgyak, s mintha távoli tengerzúgás lenne,, úgy hullámzik fülébe az ítélet. — A Magyar Népköztársaság nevében,:;; nyolc hónapi börtönbüntetés .:; Este van; A mandulaszemű hölgy a vacsora utáni mosatlant viszi a konyhába. A bíró az új polgári perrendtartást tanulmányozza. A riporter kávét szür- csöl a presszóban, és délután megírta a hét nagy riportját. A vádlott kimerültén alszik. Álmában divatos, lomha slágert hall, ‘és az első férfi tánc közben átfogja a derekát. Káldi János: T>. 3. Bt 6 már mindig, s ragyog majd egyre job ban, sohase omlik porrá, ss Utak fasorai, alkonyok, felhők, mint saját gyereketekre, vigyázzatok (■nagyon rí, úti kavics, kődarabka, ha megy, guruljatok az árokba te, tavaszdélután, szeresd> küld el jő szeledet, ha száll az éneke, virágok, virágok, a H kicsike nőnétek 6, meg ne tjeszd, ha arrajár, te halvány füzekkel teleszórt temető, vigyázzatok rá bérházak lépcsői, éjbe nyíló sikátorok, ha kérdez titeket, wégtelen hegyek, azonnal válaszoljatok, komorul} el, te gyermekmosolyú igalj, ha valamit rosszaltf albérleti szobák, derűsen nézzetek rá nagyón-vert falaitokkal, fürge vizecske, -- téged 6 el nem feledheti -* dúdolj mindig szépet [neki, s vidd el, — akár a beléd-hullt leveleket, — ha vannak rosszemlékei; f ti emberek, a napi porban futkosók, ne hagyjátok magára- ■(herétcUan, ő elfelejthet engem, szétszórhat eldobálhat, de én ogha, soha nem Belejtem. látszólag nem történt ™ semmi. És aki ezt a hiteles történetet lejegyezte, némi gondolkodás után illeszti a kézirát végére: bírósági tudósítás alapján írta: THIER Y ÁRPÁD, berliner borítaná — akár anyóka is lehetne. Csak árnyék keiül az arcára. Görnyed; Mozdulatlansága súlyos és esetlen. Még sohasem állt bíróság előtt. — Kiáltani kellene — gondolja. A bíró váratlanul felnéz. Tekintete a zöld lámpaemyő- ről a vádlott arcára zuhan, 6 mintha a tanácselnök hangja egy pillanatra megcsuklana. Micsoda arca van ennek a nőnek! A bíró felnéz, folytatja a vád ismertetését. Kiáltani kellene. A vádlott arca csak ras&íket. A bíró szavaiba kellette vágni... Nem így van, kéremI Tisztelt Bíróság, valami hiányzik a vádiratból! Valami, amit önök nem értenek, mm tudnak, ami nekem, nekem a sikkasztó Pintér Máriának mindent jelentett. Hiányzik, mint kihűlt kályhából a tűz.., kérem... A vádlott tónkét köny- " nyék szorítják. Az kára néz. Tekintetük összeakad, és a nőben mintha kialudna a kétségbeesés. Feje a vállai közé csuklik. — A vádlottat szerették a vállalatnál... — hullik hidegen, szemrehányóan a tanácselnök hangja. A vádlott arcán szomorúság gomolyog. Szerettek.. ? Nem. Nem igaz ez kérem... engem nem szerettek. Utált mindenki. Ha lehetett, elkerültek, mert csúnya vagyok... Nem. Nem tudják maguk, nem értik, hogy miért vártam mindig úgy a fizetési napokat. Jobban, mint anyámat gyermekkoromban, ha a gyári szirénát meghallottam. .. Szerettem a fizetési napokat. Olyankor mindig annyi ember volt körülöttem. Akkor eszükbe se jutott, hogy csúnya vagyok. Jöttek a pénzért. Néha a kezükhöz ért a kezem... nevettek, nekem is jutott a tréfálkozásból..-. nekem is jutott kedves szó... De engem nem szerettek... Tudom ... tudom és kérem ... ( A vádlott szemhéjai alól kicsurran két könnycsepp.) Tudom. Én kérem mindig egyedül merítem haza. Engem nem vártak a kapuban munka után... Engem senki se várt... Tudják, ha véletlenül mégis összeakadtam valakivel a vállalattól, a második utcasaroknál rendszerint sürgős dolga akadt.:a (A vádlott feje a mellére hanyatlik.) Nem értik ezt maguk.,, minek is mondanám... Nem szerettek. Értik? Én tudom. Látszat volt minden. Néha az ismerős lányok meg asszonyok csak azért mentek velem végig az utcán, mert csúnya vagyok. Tudom, a csúnya nő mellett az is megszépül, akire máskor rá se néznek. (A bíró már fáradt, szokatlanul hosszú a vádirat, fogai között szűri a mondatokat: — A vádlott beismerései alapján az is beigazolódott, hogy szerelmi viszonyban volt... —) Nem tetszenek ezt érteni! Nem, hiába is mondanám. Hiába mondanám, hogy éveken át készültem az első szerelemre. Az igazira... Nem tudtam egyedül lenni! Értik!!? Tudják maguk, mit jelent hosszú estéken érmédül hallgatni a csendet? Tudják maguk. hogy az ovámat a háború vitte el? Hogy anyámat félszeme után a bánat?!!! Mit tudják ezt maguk, csak ízt; hogy bűnös vagyok... örültem, ha gyermekkoromban kézenfogtak, és fájt, amikor a rokonok azt mondták, hógy szebb' is lehet nék, tn .mindent maguknak bSmég csinálhat egy jó riportot. . Tűnődik és vigasztalásképpen némi gúnnyal mondja. — Jó téma novellának. — Láttad te már az vádlott i arcát? A szemeit? A riporter megái az ajtó i előtt és elnézően, szemrehá- . nyással az íróra néz. Nem I mondja, de látszik az arcán: : ezek az írók mindig a felle- [ gekben járnak. A vádlott ar- > ca! Könyökével oldaliba löki 1 a másikat. í — A peniratokat olvastad? — Nem. i — Na látod. Többet mond a . tárgyi bizonyíték, mint a meg- '. tört, fájdalmas arc. Ilyenkor mindenki így csinál. Az író a fejét rázza. — Tévedsz. Én a tárgyalás alatt figyeltem ezt az arcot, ■ Alig Bzólt a szája, de az arca beszélt Tudod? Az ilyen arcba bele lehet fulladni. Perzsel. Fenéketlen és üres, egy-egy lobfaanással mindent elárul önmagáról. Tapad, sír, könyörög, uralkodik és fáj. Üt, simogat, reszket és diadalmas... Tudod, mennyi arcot látsz naponta? ötszázat! Ezret! A riporter türelmetlenül megcsörgeti »sebében a pénzt, de felhúzott sasemöldökkel, — ami egy kicsit gúnyossá teszi az arcát —, az íróra bámul. — S mit beszélt neked a vádlott Arca? Mert a tárgyaláson alig lehetett szavát hallani. Netn is védte magát... — Kíváncsi vagy.: ? • A z Arc, mint fény mögé az M árnyék, a bíróra tapad'. — Neve? — Pintér Mária. — Mikor született? — Ezerkilencszázhari nine* négy október kettő. — Anyja neve... A bíró az aktákra hajód. Bosszantja a vádlott arca. Furcsa, szabálytalan, Szinte 1 lecsúszik róla a tekintet. A mandulaszemű nő míg- 1 nomt majszol. Nem vádló, nem vádlott, nem tanú. Barátnő volt, most kíváncsi. Két barátnője között ül a hátsó •' padiban. Néha élőrehajod, hogy ! jobban, értse, amit a bíró mond, néha felpuffad az arca . a visszafojtott nevetéstől. Ba- ' látnője fülébe súg. — Na hallod, ez a Mari! Ki i gondolta volna? Olyan ren- < desnek látszott.:: Hogy mi- i csoda emberek vannak? A következő falat utón a t másik nőhöz fordul, I — Borzong a hátam, ha ar- 1 ra gondolok, hogy a barátnőm ■ volt... Egy ilyen..; ? Te, kép- . zeld, egyszer még a lakásomra ; is elhívtam... Hogy néha milyen könnyelmű az ember..! j Ugye? Te! Nézd azt a férfit i a sarokban. Azt hiszem újság- < író. Majdnem alszik, de esi- j nos, mi? ( A bíró rendületlenül olvas- , sa a vádiratot, s — .. .A vádlott, mint a vál- ’ Salat pénztárosa..; a bizalmi i munkakört kihasználta.. háromezer forintot sikkasztott... 1 a tanúvallomások1 alapján be- 1 igazolódott, hogy az eltulajdo- ‘ nított pénzt férfiakra költőt- i te.:. s A vádlott görnyedt háttól ül a padom. Ha felnéz, a bíró fe- ] je mellett a Petőfd-kép üveg- 1 tükrében a háta mögött fesz- l kelődő barátnőket látja és el- r csügged. t Csúnya. Lófogait még a csu- ' kott száj se tudja elrejteni. I Areéle nyújtott. orra, álla ! hosszú és hegyes. Haja vörös í és borzas, mint a tavaszi haj- * na! bárányfelhői. Arccsontjai / merészen kinyúlnak, a bőre 1 pattanásos. Sovány. Olyan, fl mint egy szára yaszegett var- túíióka. Első látásra még azt ! is nehéz megállapítani, hogy J Öreg vagy fiatal. Ha kendőt l kötne • fejére, vállait fekete börtönt. Mindegy, ezen nen • lehet változtatni. És ez a sze ■ rencsétlan nem is védte ma ■ gát. Szórakozottan pipát raj zol az aktára. Vége. Clgaret tát, gyufát készít. Halánték) ősz, életkora harminc. A naj fénye a szemüvegére hasal i Hunyorog, nem Is látja a vád lottat. Napközben az élet szó morú féltekéjén él, amelye csak ezekben a nyáron hűvös olajszagú szobákban lehet látni. S talán azért is van a szája szegletén az odaragadt ke , mény, kesernyés ránc. Ösasaeszorltott fogakkal sóhajt IX olléga, látom már ön íi ^ befejezte a tárgyalást. Ellöki magát a sarokból, e ceruzáját, Jegyzetfüzetét zsebbe dugja. Órájára néz. Fél egy. Boeszúsan fintorít, as egész ügyre ráment másfél óra. Riporternél ez egy egéss oldalt jelent. S mi lesz ebből? Tíz sor gépelve, húsz szedeti sor a hcánapi lápban. Lopva ásít, de nem olyan illedelmesen, mint a horpadt szájú ülnök, csak a kezét emeli fel. Tudom, szívesebben átaludt« votaa a délelőttöt. Másnapos, szemeit véres háló szövi. Az éjjel helyszíni riporton volt. Pinceszeren. Tekintete elsuhan a vádlott váltad fellett, a megakad a Petőfi- képen. Hja igen! A véleménye a tárgyalásról? Kérem, hogy micsoda nők születnek a világra! • Persze az író is itt van. Az ablaknál á®L Témát gyűjt. Hátrafcutasolt kézzel támaszkodik. Sovány, igénytelen külsejű. Area borostás, a szürke ruhát régen vasalták. Félig húmyt szeme alól a vádlottat nézi. Megsejtett» a tragédiában a lényeget. Érzi, hogy ez a nő mindent odaadott volna az életéből, esek terhes lehessen. Érzi, hogy ez a lány sokszor megálmodta álmatlan éjszakákon. hogy a bíró előtt áll, az övé a legszenzációsabb gyermektartási per, melyet a százados törvényszéki falak megértek, .. öt, kérem öt “apaje- lölt a tárgyalóteremben. Szebbnél-saebbek. Hogy melyik az igazi? Tisztéit Bíróság. .. nem tudom.. i tálén ez? Vagy a hatodik? S a csúnya lány lófogai álmában kilátszottak, mintha a bíróra nevetett volna.:, A szürkeruhás férfi megsejtette. Most elsétál a vádlott előtt, és a riporter mellé áll. — Mit 8KÓÜB65 hozzá? A riporter megnézi előbb, hogy van-e elegendő aprópénze egy csomag szódabikarbónára, mert fáj a gyomra, aztán legyint. — Gyenge ügy. Tíz sor. Másfél órám ráment.*- Szerinted bűnös a lány? — Elitélték!? —• No persze;.. Én mégis sajnálom a lényt. A riporter megütközve bámul. —Talán én nem? Azt a férfit dugnám a börtönbe. Szerencsétlen. — Nem árulja él, hogy ki volt. A riporter hallgat. Menni kellene, gondolja, ebéd után Bocsánat. Csak egy perc türelmet kérek 1 Szeretném £>nöket bemutatni. Ügy, úgy kérem, mindenki maradjon a helyén, csak egy perc az egész. * A tárgyalásnak vége van. On kedves asszonyom, aiki most ritka metszésű mandulaszemeivel csodálkozva visz- szanéz az ajtóból és a tárgyalás alatt kekszet, mignont majszolt: barátnője volt , a vádlottnak. Most megbotrán- kozva nézi. Ujjai a kilincsbe kapaszkodnak. Látom, türelmetlen. Barátnői két hétre elegendő pletykacsamegóvel már a lépcsoházban járnak. Testtartása is éppen olyan frivol, mint a tárgyalás alatt a tekintete, ha a bíróra vagy a riporterre nézett. Csípője rádűl a tűsarokra és néz. Bosz- szúsan, durcásan, hidegen és lenézően. Mindezt egyszerre, s mint egy látomás kisuhan az ajtókeretből, mert a gyerek öt perc múlva indul haaa az iskolából. * 1/ edves ülnök elvtársi Igen. ^ ön, ott az ablak felől. Szája horpadt, csüggedten nézi a vádlottat, s mintha a mellény gombja mellé akasztott hüvelykujj jelkép is lenne: lám, lám kérem, így jár az, aki.;. Tapasztalt ember. Régóta hallgatja az apróbb emberi tragédiákat, s ha véleményt mond: mindig saját gyermekkorára gondol. A kórházból hozott ételmarariékra, a gimnázium IV/A osztályának utolsó padjára, ahonnan kimaradt. .. mindig a maradékra. Sok bűnöst látott már, de ilyet? Megáll az ember esze! Látom, szája elé emeli a kezét, mintha az orrét vakarná, pedig ásít. Illedelmesen. Csukott szájjal, feszülő ornrim- pákkal. Ég várj« a kővetkezőt. • Az ügyészt nem tudom bemutatni. Kiment a tárgyalóteremből, ilyenkor a feleségének telefonál, hogy később megy haza. Ö n, ülnökasszony fáradt. Igaz, dél elmúlt, ma ez az ötödik tárgyalás, és *— bocsánat —, ön túl van az ötve- nen. A szürkeruhás férfin és a bírón kívül csak az ön aez- szonyi ösztöne érezte meg a tragédiát. Az asztal szélét nézi és uj- jai Részvényesen térdét tapogatják. Nem, ülnökssszony, önnek nem a térde fáj. A társ- talmi. elesett ember részvétet ébreszt ugyan, de a bűn mindenképpen bűn; A vádlottat nézi. Elégedetlen. Nem tehet róla, valami lomhán a leUdiameretébe markol. Mindig így van, ha a bíró mellett ül. KÖnmytelenül zokog. Nem mer szólni, ha a bíró hozzáfordul Fél hogy sjrvafakad. Nő. S a vádlott is at • A n, tanácselnök elvtárs, reggel óta bosszankodik, mert az e heti lottó-szelvényeket otthon felejtette. De most ön is a vádlottra gondol Titokban sajnálja, és ilyenkor Ingerült. Felmenteni nem lehetett, de tudja, hogy ez a szerencsétlen inkább becsületes élettársat érdemelne, ’ mint «•y-? gflcy? ?>öcy5? syww vxstvcz T. Nftfj Sándor: mŰAzak után Ide vonszol bennünket naponta munka után a viszkető piszok; te, aki nem ismersz minket és a nevünkben beszélsz mégis, gyere, meztelenségünk megmutatja most a fáradtság tetovált rajzait Néha kipottyanunk önmagunkból mint kezünkből kisiklik a szappan; iem téieisé« a mi életünk; töress meg minket, ott élünk a kimondatlan szavakban. Kortyogva lefolyik a szennyvíz, lemossuk a csípős testszagot, fejünk felett a zuhanyrózsák ■ tiszta erőnket illatozzál:, ...-ysr ------- — " » i cste
