Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16-01 / 296. szám

N a p I ö 5 ffWI» 1fl Film Film Film Qsieii illáit az elicí Magyarul beszélő francia film Nyolc évvel ezelőtt már megjelent egyízben ez a film a magyar mozivásznakon, de némely „kényes lelkek” kíván­ságára levették a műsorról. A film láttán azt kell monda­nunk, hogy kár volt. Gondolat­meneté ugyanis világos és fél­reérthetetlen. Sorra bizonyítja be, hogy sem a hittérítők ado­mányért házaló Istene, sem a biblia csodatévő harcos istene, sem az öreg rabbi belenyug­vást hirdető istene, sem a ke­resztényeknek mindig a hata­lom mellé pártoló istene nincs hasznukra az embereknek. A Vallásos hit tévútra vezet és éppen a legválságoeabb pilla­natokban hagyja cserben a hí­vőt. Mindezt szinte téteüszerűen mondja el a film, de mégsem szárazon, sőt egy nagyon is iz­galmas, kalandos történetbe ágyazva. Libériában rakomány nélkül ácsorog egy rozzant gőzhajó. Szakállas kapitány isten-jel­mezt ölt, hogy a hittérítők ál­tal a bennszülötteikkel Ingyen összehordatott kókuszdiót megszerezze. LeUdismeretét ázzál nyugtatja, hogy a mlsz- »zionáriusok úgyis be akarták csapni a benszülötteket. A kókuszt Hamburgba szállítja, » most már ott várakozik ra­kományra. Különös rakományt ajánlanak. Százötven zsidót Az utasszállítás kifizetődőnek látszik, a kaprán / rááll. A be­hajózás enVt azonban német rohamosztag jelenik meg és rátámad a menekülő csoportra. Egyet közülük megölnek, töb­ben, köztük gyerekek is, meg­sebesülnek. A kapitánynak, tmnek a kalózi vadóknak meg­mozdul a szíve, a megérti, hogy ezeket az embereket csu­pán azért üldözik, mert zsl- flók. Igyekszik kellemesebbé tenni utazásukat. Alexandriá­ban nem fogadják be az oda- Igyekvő zsidókat, mert vízu­muk hamis. A kapitány a kon­cul parancsa ellenére nem Hamburgba, hanem Amerika Partja felé szállítja a mene­külteket. Közben a csoportot kísérő rabbi szavára előveszi á bibliát és úgy belemélyed, hogy se lát, se hall. ügy érzi, isteni parancsot kapott ezek- bek az embereknek a megmen­tésére, s ha az isten paran­csot adott, lehetővé is teszi annak végrehajtását. De ame­rikai parton is hiába próbál? kozik. A parti őrség hajóját kalózhajónak minősíti és ki­utasítja az amerikai vizekről. Több hiábavaló kísérlet után rájön, hogy hiába vár isteni közbeavatkozásra, csodára, tet­tekre van szükség. Egy vitor­lásverseny közelében elsül­lyeszti hajóját és utasait csó­nakokon menti át a vitorlások­ra. Vállalja a hajó elsüllyeszté­séért járó börtönbüntetést, ha­jójának, egyetlen vagyonának elvesztését, de a benne bízó zsidó menekülőket nem visz) vissza a fasizmus karmai kö­zé. A film helyenként érzelme­sen, helyenként szatirikusán vagy éppen kegyetlenül komo­lyan ábrázolja az embereket, azok lelkivilágát. A kapitány, gyengéivel és bogarass ágával együtt is megkapnan emberi figura. A film egészében nem­csak tanulságos, hanem rend­kívül szórakoztató és izgalmas is. A szinkron helyenként ugyan nem tökéletes, de a film túlnyomó részében jól sikerült. (—s—c) Vízrebocsátották a Mohácson épített első két személy- ^ szállító kishajót Hatvan éves szakmunkás Érdekes látvány szemtanúi voltak szerdán a mohácsiak. A Duna város felöli szakaszán vízrebocsátották azt az első két személyszállító kishajót, amelyet a Mohácsi Gépgyár hajósrészlege ez évben épített a főváros számára. A kivitelre is igen tetszetős, fehérre fe.y tett vízibuszok a Dunán jár­nak majd. Pest és Buda közötti átkelést, továbbá kiránduláso­kat bonyolítanak le velük. A százharminc személyes kisha­jók értéke egyenként másfél­millió forint. A vízibuszokat december 3l-én indítják ei Mohácsról Budapestre. Baranya új iparaRa máris szép fejlődést ígér. Jövőre újabb vízibusz mellett Szeged részére vízen úszó strandhá.a- kat épftenek a mohácsi hajó- készítők. A 250 fürdőzőt be­fogadó úszóház a nyár elejére lesz kész és Jugoszlávián át jut el a Dunáról rendeltetési he­lyére, a Tiszára.--------------­Aj ándékokat sorso'tak ki a tanulók közölt az Állami Biztosító Baranya megyei igazgatóságán Karácsonyi ajándéknak szán ta a tanulóbiztositásban részt­vevő baranyai és pécsi gyere­kek számára az Állami Bizto­sító Baranya megyei fiókja azt a könyv- és játákhalmazt, mely csütörtökön délelőtt az igazgatói szoba két asztalán tomyosodott. A sorsolásra, — mert sorsolással döntötték el, hogy kik lesznek a szép játé­kok tulajdonosai — meghív­FÉRFI, NŐI ES GYERMEK TELIKABATJAINKRA 800—2200 forintig, férfi kamgarn öltönyeinkre 870—1000 forintig. Bő választékban, minden színben. Hasznos ajándékok. Kereeee fel komlói, mohácsi, siklósi, szigetvári, pécs- váradl szakboltjainkat. BARANYA MEGYEI KISKERESKEDELMI VALLALAT i 20839 ták a városi és a megyei ta­nács művelődési osztályának képviselőit is. Egy kisdobos éa egy „valódi" piroonyakkendős úttörő húzták ki a neveket és a nyereménytárgyakat megje­lölő számokat. A sok értéke* nyeremény közül is legértékesebbeket Vasvárt Edit, Pécs, Leőwey Klára Gimn. (óra), Lakatos József, Székely Bertalan úti ált. isk. (diavetítő), Kemény Andrea Szigeti úti élt. isk. (Fotobox fényképezőgép), Szi­li Béla, Kertvárosi ált. isk. (futball), valamint Héjas Jó­zsef, Nagy Lajos Gimnázium Halasi Margit, Közgazd. Techn. Kocsis Béla, Széchenyi Gimn. és Fránics Mária, Közgazda­sági Technikum (kínai töltő­toll) nyerték. Sokan kaptak hajasbabát, pólyásbabát, lend- kerekes sport-autót, társasjáté­kot és egy-egy értéke* köny­vet. — Negyvennyolcezer bizto­sított középiskolás, általános Iskolás és óvodás van Bara­nyában — mondotta az Álla­mi Biztosító megyei igazgató­ja — de szeretnénk, ha szá­muk tovább szaporodna. — Ehhez — tett ígéretet Gábriel József elvtárs, a vá­rosi művelődési osztály vezető­je — minden segítséget meg­adunk. Az Állami Biztosító Baranya megyei fiókja a vidéki nyer­teseknek postán küldi ki az ajándékokat, a pécsiek a Kos­suth Lajos utcai irodában ve­hetik azokat át. Nevegyál József szép aján­dékot kapott hatvanadik szü­letésnapjára. Igaz, hogy ezért az ajándékért meg kellett dol­goznia, de megérte. Itt született ezen a pusztán, csakhogy akkor még ez a bir­tok a herceg Eszterházlé volt. Tizenhárom éves korában már elment béresnek. Négy ökrös béres volt. 1920-ban ke­rült be a tehenészetbe. Azóta a tehenészetben dolgozik meg­szakítás nélkül Bár a bérlök váltaztak, ő maradt. 1945-ben aztán földet kapott és hat évig egyéni gazda volt. A Szentlőrinci Mezőgazdasá­gi Technikum mind több szak­ember kiképzésére vállalko­zott. Bővült a tangazdaság. Nevegyál József é* a többiek átadták földjeiket a tangazda­ságnak és beálltak dolgozni, ő Ismét a tehenészetbe került. Harmincnégy éve ugyanab­ban 82 istállóban és majdnem ugyanazon a standon. A falon kép. Egy fiatal tech­nikuslány ül a tehén mellett a fejőszéken, mögötte pedig Ne- vegyál József, — Nem is tudnám megmon­dani hány fiatalt tanítottam meg fejni — mondja. Most is kézzel fej. Amikor megkérdem mennyi tejet fej­hetett ki életében, először azt mondja: ő ugyan azt meg nem tudná mondani, majd kideríti, nemrég számolta ki egy újság­író, az másfélmillió litert mu­tatott M, de ebben nincs ben­ne az 8 két tehene, amit addig fejt, amíg egyéni gazda volt, Nevegyál József megkapta a Kiváló Állattenyésztő címet. Jogosan, hisz neki is nagy ré­sze van abban, hogy a Szent- lőrinci Tangazdaság a tej ter­melési versenyben mindig az élenjárók között van. Hatvan éves Nevegyál József. Munkáját megbecsülik. Ö is megbecsüli a helyét és amikor azt kérdem: mikor akarja ab­bahagyni a mesterséget így vá­laszol: — Nem tudom. Tudja most tetteim le a szakmunkás vizs­gát. Most már szakképzett te­henész vagyok. Hatvanéves ko­romban lettem szakmunkás és most tíz százalékkal magasabb bért kapok, mint azok, akik­nek nincs szakmunkás vizsgá­juk. Hát ez az a születésnapi ajándék, a szakmunkás okle­vél, amiért megdolgozott Ne­vegyál József. Ezt mutatja a vizsgaeredmény, amely kitűnő, de ezt mutatja a standja is, ahol kitűnő tehenek vannak, olyanok, mint amilyenek egy kitűnő tehenészhez Illenek. — A TEHETSÉGKUTATO énekverseny részvevői 18-án, vasárnap délelőtt fél 11 óra­kor a M»presszó helyiségé­ben nyilvános elöntőn vesz­nek részt. A döntőbe került négy magyamóta és hót tánc­dal énekes a Pannon iu-bár művészeinek műsora és az Állami Áruház ruhabemuta­tója közben küzdenek a he­lyezésekért. Jegyeik elővétel­ben az Állami Aruház vevő- szolgálatánál Illetve vasárnap délelőtt a helyszínen váltha­tók. 20828 hAZ ,ENYEM', A ,T1ETT I mennyi lármát ^ I szülei“ — Szo­morú sorsú költőnk jó százhatvan esztendő­vel ezelőtt irta ezeket a sorokat „Az estve“ című versében. De jó Csokonaiak halála óta Is mennyi volt a lárma, a gyülölség az enyém- hed, a magántulajdon miatt. Családok életét fontotta meg, jó barátokat tett örök ellenség­gé, a keserű emlékek garmadáját gyűjtögette 0 háborgó szivekben. Zsalu Péter is, lám csak, az Aranykalász termelőszövetkezet brigádvezetője évek óta átlagával hurcol egy ilyen fájó emléket, fél- érákat el tud gyönyörködni a hatalmas, több *táz holdas táblákban, szinte hízik a megelé­gedettségtől, milyen egyenletesen, milyen tömören sorjázik a gabona. Meg se látszik thár, hogy az egyik parcellát féltő gonddal, a hiásikat meg tessék-lássék munkálta valaha *oyéni gazdája. Hanem a gődörösl határrészen mindahány­kor redők szöknek Zsalu Péter homlokára, s önkéntelenül lelassítja motorkerékpárját. Hiá­ba szántották egybe ezt a táblát is ide s tova Jíödlfc esztendeje, ő mégis tisztán látja a közepén azt a háromszögletű parcellát, amely Jtlatt egyszer az a bizonyos sérelem érte... Méghozzá az bántotta meg, akitől legkevésbé Várta volna, az egyetlen testvéröccse. _ Tizenkét hold földön gazdálkodtak közösen öccsével. Jól megértették egymást. Péter bántott, vetett, mert Pista a vasúthoz járt, J nem tartott lovat, a kapálást, aratást meg közösen végezték. Aztán Pista ötvenkettőben *hegvö»Ult, elvette az alsóvégesi Szabó Bö- **it. Pé'ar nem szólt bele, öccse dolga, hogyan *fézi élete sorát. Bözsi takaros, mosolygós, •temremié lány te volt, olyan igazi angyalt trcú Az a közmondás, hogy ,fiz ördögöt ko- borúval hozzák a házhoz" csak később jutott átférnék az eszébe. Mén ugyanaz évben megalakult tsz betago- btotta a Zsalu fiúk földjét, s a falu másik Végén, itt a Gödötöknél kaptak helyette ma­likat. Péter bérelt még másfelé is két holdat. 1 « földméréskor éppen őszi búzát vetett. Nem f^arta abbahagyni munkáját, hát édsanyját Vildte ki kettészabni az új földet. Pista a Rútnál volt elfoglalva, hslysUe mag a menyecske, Bözsi ment ki. A föld háromszög alakú volt, a két asszony sehogyse igazodott ki a mérésnél. A menyecske gondolt egyet: — A fene hosszázza ezt, mama! Mérjük szét keresztbe. Zsalu néni beleegyezett. Kimérték a földet, s Bözsi számokat irt két paplrszeletkére. összesodorta, beletette kötőjébe, összerázta, felröppintette a levegőbe: — Na, maga húzzon perjit — biztatta anyó­sát, amikor a papricsavarkák a földre estek. Zsalu néni felvette az egyiket, a kettes szá­mút, Ez lett a Péteré, a másik a Pistáé. A TESTVEREK BEVETETTEK BŰZAVAL, I kukoricával. A gabonatermés olyan forma-for­ma lett, de kukoricából Péter két szekérrel többet vitt haza, mint Pistáik, Ez így is volt rendjén, a föld mindenkinek munkája sze­rint ad. Péter szerelmese volt a földnek, ap­jától örökölte ezt a nagy földimádatot. Kö- lyökkorától együtt dolgozott az öreggel, míg azt agyon nem rúgta egy ló. Az volt az öreg szavajárása: „Fiam, a földet meg kell érteni. Meg kell tanulni beszélgetni vele, akkor el­árulja az, mire van szüksége. Azt mondja: adjál pétisót, mert hosszú ugyan a búza szára, de apró lesz a magja. Vagy azt mondja: szu­perfoszfátot adjál, mert szép a mag, de a jó­szágok alá nem lesz szalmád télre, akkor pe­dig trágyád se lesz. Pedig az istállótrágyát semmi sem pótolhatja.. Péter meg is fogadta apja tanításait. Sza­badidejében meg a szakkönyveket bújta. Bözsi nem is egyszer mondta anyósának, hogy bizony nem nézi semmibe azt a nagy olva­sást. Na, csak 6 nem adna pénzt egy könyvért, úgyis hazugság van abba írva. Azt se szereti, ha Pista újságot hoz haza. Aludjon este, ne koptassa a villanyt. 'Zsalu néni Csak mosolygott ezen. Titokban Péter volt a kedvence, s büszke volt a műve­lődő fiára. Péter a tanultak alapján ez&ntott, vetett, trágyázta a földet, gondozta veteményeit. Mi­kor aztán eljött a törés ideje, Péter kukori­cája természetesen szebb volt. Bözsi áskálód­ni kezdett: — Könnyű volt Péternek etép kukoricát tömi. A mi földünkön neki sem termett volna annyit Akkor voltam bolond, mikor ezt a föl­det vállaltam. Tudtam én már az osztásnál, hogy becsapódunk, de hát nem akartam szólni. Péter eleinte csak nevetett Bözsi zsörtötŐ- désén. Fütyörészve szántogatla a földjét, s már előre örült, milyen szép búzája lesz Jö­vőre, hiszen remekül munkált talajba kerül a mag. Bözsi meg addig-addig duruzsolt az urának, míg az elhitte neki, hogy tényleg becsapták és igazság szerint övék lenne a bátyja földje. Egy este meg is pendítette Péter előtt: — Nem jól osztották el az asszonyok a föl­det. Ki látott már keresztbe osztozkodni? Jó volna, ha elszántanánk hosszába. Többet nem mondott, de többszőr se mond­ta, mert Péter tekintetéből azt olvasta ki, jobb ha hallgat, mert vége lest a barátság­nak. DE A MENYECSKE NEM HALLGATOTT. | Egyre bosszantotta Pistát, hogy ilyen-olyan gyáva, aki nem törődik asszonyával. De leg­alább a gyerekkel törődjön, aki útban van is kenyeret kár nemsokára. Ez szeget ütött Pis­táitok is a fejébe, s már nem bánta, hogy Bözsi egyre eúrübben nyitogatta a tanács- elnökasszony — különben keresztanyja — hi­vatali szobájának ajtaját. Hamarosan egy tanácsi ember jelentkezett náluk — névszerint Mlkus Vince — földet mérni küldték — újságolta. A menyecske fogta a nagykendőjét, s már indult ie a ha­tárba, anélkül, hogy bárkinek szólott volna. Szétosztották a földet hosszába. A jói meg­trágyázott, mélyenezántott terület nagyrészt Bözsiéknek esett. — Es Péter beleegyezett? — IJedezeft Pis­ta, amikor este Bözsi elújságolta neki. — Majd belenyugszik! — kuncogott az asz- szony. — Szemesnek áll a világi Különben már beszéltem is a gépállomással, Boros Feri holnap elveti a búzát,,, Másnap délután Bözsi félvállról odaszóIt Péternek: — Elvetettünk. — Nem is szóltál, hogy szántotok? — cso­dálkozott Péter. — Felszántottad te helyettünk. — Hogy-hogy felszántottam? Csak az enyé­met, — Az csak tolt a tied, sógor. Most már a miénk. Üjra elosztottuk. Igazságosan. Péter csak nézett: megbolondult ez az asz- szony? De lassan ráeszmélt, hogy igazat be­szél. Hirtelen nem is tudta mi történt vele, a máskor olyan szelíd embert elkapta az indulat. Torkon ragadta az asszonyt. Csak egyet érzett: megölni ezt az álnak klgyótl Anyja kétségbeesetten térítette magához: — Drága gyermekem, mit csinálsz? Leg­alább azt nézd, hogy áldott állapotban van! Ekkor lépett be a kiskapun Pista, e azon­nal a felesége védelmére kelt. S a két test­vér —- akik gyermekkorukban allo-alig koc­cantak össze — most alaposan eldöngette egy­mást. t Hiába járt a tanácshoz Péter: adják vissza a földjét. — Az elnökasszony dühös lett már akkor is, ha a nevét meghallotta. Hagyjanak neki békét, kiabált, van neki elég baja, ha nem a Zsalu földdel gyötrik is... Különben úgyis szövetkezet lesz mindenütt, lépjenek be oda! PETER ILYEN ARON 1 nem akart szövet­■ ---------------1 kezetl tag lenni, in kább otthagyott csapot-papot, s elment egy gyárba segédmunkásnak. Csak évekkel ké­sőbb, barátja, az új tsz-elnök kérésére lépett be ő is. Nem bánta meg. Most kedvére ter­vezhet, dolgozhat, gyümölceöztetheti tudását. Hanem, az öccsével még mai nap is fart a harag a gödörösi háromszögű föld miatt, SZEBELKO IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom