Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-07-01 / 288. szám

ISO». DECEMBER 1. NAPLÓ 5 Növekszik a terméshozam Eredményes küzdelem a lisztharmat ellen A Szőlészeti Kutatóintézet munkájáról Negyven holdnyi területen Vége* kutatómunkát, kísérle­teket a Szőlészeti Kutatóinté­zet pécsi telepe. Két szőlészete Van az intézetnek Mecsekal- ján, ahol nemesítési. termesz­tési technikai és borászati kí­sérleteket végeznek. A felso­rolt három főfeladaton belül «z intézet foglalkozik a szőlő betegségei ellen hatásosan fel­használható módszerek vizsgá­latával. Éppen ez utóbbi kí­sérletek vezettek sikerre eb­ben az évben; I szőlő egyik veszedelmes ellensége a klorózis (levelek sárgulása, végül a tőke pusztulása) meg­akadályozásában sikerült je­lentős eredményeket elérniük. Régi probléma már a klorózis és minden szőlősgazda tudja, milyen veszedelmét jelent, ha feltűnik a szőlőkben. Evről- éVre csökken a terméshozam a beteg tőkéken és egy-két év alatt elpusztulnak az addig gyönyörű termést adó tőkék. Bár a kutatóintézet nem a ter- tnő szőlőben, hanem az anya­telepeken alkalmazta bíztató sikerrel a védekezésnek, úgy­nevezett permetező trágyázá­som módszerét, remélhetőleg sikerül a klorózist megszün­tetni a termő területeken is. A kísérleteket vas-, mangán- és cínkketátokkal végezték. A permetezett tőkék ismét kizöldültek, de amelyeket nem kezeltek hasonló módon, azok elpusztultak. A lisztharmat is nagymértékben pusztított az idén A Szőlőkben. Ez ellen is eredményesen alkalmazták a kutatóintézetben a kéntartal­mú permeteket úgy, hogy a Sülfaról. vagy Sulfex permete­ző szereket a bordói lével együtt permetezték. Kísérlet­képpen az említett vegyszere­ket maigukban is használták permetezésre. A kutatóintézet másik fő feladata a szőlőfajták nemesí­tése és a nagyüzemi termesz­tési módszerek kikísérletezése. Hosszú, fáradságos munka mindkettő. Nem egyik napról a másikra, de még csak hem is egyik évről a másikra mu­tatkoznak meg az eredmények. Legtöbb esetben 8—9 év múlva Erkel Ferenc-díszhangverseny A pécsi öntevékeny együtte­sek december 10-én, szombaton este fél nyolc órai kezdettel hangverseny keretében emlé­keznek meg Erkel Ferencről, a nagy magyar zenaköltő és ze­nei nevelő születésének 150. évfordulójáról. Erkel Ferenc Indította el a magyar „dalár”-mozgalmat és a Pécsi Dalárdával élénk kap­csolatot tartott fenn. A szombat esti hangverse­nyen a KISZÖV umlhwymm Zenekarának, a Közlekedési Vállalat Bartók Béla férfikará­nak, a MÁV Vegyeskarának, a Megyei Művészeti Együttes vegyeskarának. valamint a MŰM 500. Iparitanuló In­tézet balettkarának közremű­ködésével énekkel, zenével, tánccal mutatják be Erkel Fe­renc több örökértékű művét. Az ünnepi hangversenyen An­tal György, a zeneművészeti szakiskola igazgatója mond megemlékezést Erkel Ferenc­ről. Szimfonikus est Pécsett L / A Pécsi Szimfonikus Zene­kar hétfő esti bérleti hangver- vendégművész Jé- Pett a közönség elé; Lehel GVötgy és Hernádi Lajos sze­gélyében. A vendégkarmester: Lehel György régi, kedves is­merősünk, de ezúttal fokozott érdeklődéssel vártuk, hiszen nemrég tért vissza sikerekben gazdag külföldi útjáról. Vára­kozásunkban nem is csalód­tunk. A vonzó programú kon­cert biztonságos, mélyen átélt dirigálásán kívül elsősorban azért illeti köszönet Lehel Györgyöt, mert a klasszikus megtérek mellett a modern, mai muzsika egyik képviselő­jének, ma«* Rudolfba* Vonós szimfóniáját is megszólaltatta. Maros érdek**, bét Sokak szá­mára még talányos müvének Pécsi bemutatásával úgy Vél­jük, sikeresen nyitotta meg az utat a modem zene előtt. Vonósokra írott 3 tételes Szimfóniáját 1956—50-ban kom Pomál'ta a Bartókot és Kodályt követő nemzedék eredeti tehét ®égű tagja: Maros Rudolf, aki hosszú évekig élt városunkban, így egy kicsit még mindig pé­csinek érezzük. Műve, akár­csak a többi, az elmúlt években született kompozíciója, kiváló förmaéraéfcrŐL a hangzások rendkívüli fogékony­ságról tanúskodik. Ugyanak- ■cor bizonyos kitörést műtét é Bartók—Kodály-Mle zenekari mTTOaayelvből a franciák, el- Hohegger művészete a szimfónia klasszikus Portai elveken épülő tételeit visszatérő elem foglalja egységbe: jóformán minden témában jelentős Szerepet ját- ffc'k » modem zene egyik fon­tos hangköze, a bővített Üúart, a fő formai fészekét Pedig kemény, energikus ak­kordok Zárják le. Lehel György elmélyült betanításá­nak eredménye a Pécsi Szim­fonikus Zenekar lelkes vonós­karának játékában erősen éhezhető volt, A helyenként horyplult. külön’eg es hangzá- fölényes hangszertech- PlkSt Igénylő szólamók&t a ae- he' tr nyűden egyes tagja si‘ keresőn és főleg Igen muzikáli­san o’dotta meg. Különösen Ménen szólaltatták meg a he- sémiit, tnald a mélyebb vonó­sok n Rzonétáförmájú gyom el­ad tfte’h&n & robusztus akkor­«P* vitán a »én vette! vés fő« témát, msld 9 bensőséges Jbelti« melléktémát. A lassú ‘éiel jwnüsztw hegedűrtwhMiál. valamit a fihélé pergő, egy- ^ergetőrő rondótémájá- hftk l?Mék*sivta komoly pró­bára ‘ették 9 le’keseh játszó muzsikusokat, ügyánakkof bi­zonyították. hogy a zénekar •únd bensőséges, átélt tnuzsi­kóláéiban, mind pedig techni­kai felkészültségben jelentősét fejlődött. A közönség hossza­san és melegen ünnepelte Ma­ros Rudolf zeneszerzőt. A hangverseny második szá­maként Hernádi Lajos Men­delssohn. nálunk kevésbé is­mert, G-moll zongoraverse­nyét mutatta be. örültünk, hogy egyik legkiválóbb zongo­raművészünk, Hernádi Lajos játéka pompás alkalmat te­remt a mű igazi megismerteté­sére. Hernádi, aki az első tétel viharos zongorakadencíájának lendületével éppúgy magával ragadott, mint az Andante nagy ívű, szép főtémája flhó- man MrfaéW tolmácsolásával, mégis bizonyos hiányérzetet hagyott masa mögött, melyet azonban feledtetett a ráadás­ként játszott Liszt-, Chopfin­és Mozart-művékkeL Szünet után Mozart C'dur, Jupiter-szimfóniájával folyta­tódott a hangverseny. E szim-. fonta Mozart hangszeres mű­vészetének betetőzése, művész és közösség, egyén és társa­dalom egymásratalálásának nagyszerű dokumentuma. Az utókor azért nevezte el Jupá- ter-szimfóndának, mert fön- ségesnek, mindenhatónak, összefog,lalónak érezte mint az „istenek királyát“. A mű nagyszerűségéhez méltó volt a mű tolmácsolása is. Itt érvényesültek talán legtisztáb­ban Lehel György kiváló kar­mesteri képességei és a zene­kar is ennek a műnek, külö­nösen a záró fügáfiSBt töTná- csolásával tetőzte be az egyéb­ként is sikeres koncertet. ■H- t — nt — jvíkUrv dönthetik csak el, hogy sike­rült-e elér ni ők a kitűzött célt. vagy sem. Vegyük például a nemesítést. Kétféleképpen történik a szőlő nemesítése. Az egyik a hibridizálás. a másik a szelek­tálás (kiválasztás), A szelek­tálásnál a jobbminőségű «gye­deket válogatják ki és azokat szaporítják. Természetesen ah­hoz, hogy a megfelelő nagyter- mékenységű szőlőket kiválaszt hassák és tovább szaporíthas­sák, ahhoz mindig meg kell várni a kiválasztott fajták ter­mőre fordulását, mert csak ak­kor dől el érdemes-e tovább termeszteni. Köztudomású, hogy a ter- mőrefordulás nem egy — vagy két év alatt történik. Hosszú évek szükségesek tehát ah­hoz, hogy elmondhassák, sike­rült kiVálasztaniok a minőségi­leg is megfelelő termést adó fajtákat. A nemesítés e for­májához pedig sok fajta közül kell válogatnia a kutatóinté­zetnek. Választék van bőven. Mintegy háromszáz féle bor- szőlőfajtát tartanak nyilván á negyven holdnyi szőlészetük­ben. Az említett kétféle nagy­üzemben $s alkalmazható ter­melési mód pedig a mennyi­ségi hozamot növelte. Nem­csak a fehér burgundi, de a többi fajta szőlőnél is a Guydt művelésnél 50 százalékkal, a kordonművelésnél pedig 30 százalékkal T élapó-ügyben emellett terméshozam. Emellett egyetlen fajtánál sem csökkent a mustfok húsz alá. Nem világraszóló eredmé­nyek ezek. Nem is törekszik erre a Szőlészeti Kutatóinté­zet, de a munka amit csend­ben, szinte észrevétlenül vé­geznek mégis jelentős, mert elősegítik a nagyüzemi szőlő- termelést. a szőlőművelés fej­lődését. S az eredmény máris mutatkozik abban, hogy mind több és több termelőszövetke­zet, állami gazdaság háeznö- sítja az átadott tapasztalato­kat és alkalmazza az intézet által kikísérletezett termesz­tési módszereket. Hillcbrand Lajos LÁTATLANBÓL merem ál­lítani, hogy az idei Télapó is bőkezű volt minden gyerekhez ebben az országban. A nap gyermek romantikájából csupán a nagy, csillogó pelyhekben szallígózó hó hiányzik. Megjött a Télapó — vagy at „ahány ház, annyi SZokáS" jelszó ürü­gyén máshol a Mikulás — és a gondosait kitisztít«« gyer­mekcipők megteltek csokoládé­val, cukorkával, ajándékkal, jelképes virgácsokkal, A szülők számára is lezá­rult a szokásos téli alakosko­dás első felvonása. Most né­hány napi szünet következik, néhány napig minden izgal­mas, kiváncsi gyerrhekproblé- ma a feledés homályába me­rül, a szülőknek nem kell a logikus gyermekkérdésekre a legképtelenebb válaszokat ki­agyalni. Nem akarok ünneprontó len­ni, a nap gyermekromantiká­ját sem akarom okoskodó el­mefuttatással megzavarni, de az Ilyen Télapó-jövetel utáni szülői fellélegzés gondolkodó­ba ejti az embert. Mire gohdo- lok? — Nem tudom pontosan, hogy olvastam-e vágy hallot­tam az alábbi családi törté­netet. NÉHÁNY nappal a Télapó látogatása előtt Beteg lett a család SEetnefénye, a klBfiú. Kisebb hőemelkedéssel feküdt az ágyban, dehát milyen a gye­rek? Szeretett volna felkelni. Es milyen a nagymama? — Hű. Pistiké! Most ne légy rossz, mert nem hoz a Mikulás ajándékot.«; — intette rendre a nagymama a csemetét, és a nagymama alig tette ki a lá­bát, a szobából, megkezdődött az ostrom. — Apu, ki az a Mikulás?... Miért nem hoz semmit, ha rossz valaki? .;; Ha jó leszek, hoz-e valamit? .;. & miért kell neki levélét írni?..« A nagymama mondtau. És ho­gyan küldjük el a levelet az égbe?.. i S a bölcs apa kezdte a ma­gyarázkodást. — Fiam, a Mikulás az egy jó bácsi volt, aki a jó gyere­keknek ajándékot hozott.;« — Volt? — Volt. — Meghalt? — Meghalt; — Akkor a nagymama mi­ért mandta. hogy ha jó teszek, akkor ház Valamit? “ Tudod ennek a jó bácsi­nak az emlékére az anyukák A bíróság elótt — áEarc nélkül 10 évi börtönbüntetésre ítélték az álarcos támadót KötöZködő fenegyerekek, it­tas huligánok, akiknek az em­berélet sokszor csak akkor fon­tos, ha — róluk Van szó. A má­sik te»« épsége, élete, számuk­ra „bagatell dolog”. A bírósá­gon aztán a nagymellény pará- hyivá üsugörodik. Egy ilyen ügynek tipikus esetét tárgyalta december 5-én a megyei bíróság. ...mintha egy ponyvare­gény lapjairól lépett volna le...” — kezdte ä vádbeszé­dét nagyon találó módon az ügyész. Valóban így Väh. A tettes, hogy fel ne isméfjék — álarcot öltött. A vádlott tnost — immár álarc nélkül — hallgatja a vádbeszédet. Száját idegesen rángatja, úgy látszik nem tet­szik neki az ügyész kemény szava. Pedig az ä kalapacs, amivel éjjel egy öregemberre támadt és többször fejbeverte — keményebb Volt... Történt pedig, hogyha vád­lott — Rumbach Dezső vízve- zetélcszerolő pécsi kisiparos -*■ iparát bevonták. Rumbach ek­kor elment a Hőerőmúhöz dol­gozni. Három hónapi próbaidő­je vették te), »«ónban ÚtsV lát- «zik neto füHÓtt a fogához 9 murikft, mert időközben ismét mn"kérvényezte az Iparát. Ért­het^ hiszen tetet ftwfihkísipa- ros munka nélkül Vágta zsebre a pénzt. — de erről majd ké­sőbb. Mar ismét mayáhkisiparns- hftlt gondolta magát — mint mondja, rchiénykedett Ipara yibreznknpá-sáhflip ■— így fel ts készült annak folytatására. Pénzt kért kölcsön. Ismert egy idős nyugdíjast — Nagy Pált — gondolta, tőle kér 17 ezer forintot. Az összeget meg is kapta. Igen ám, de Rumbach- nak esze ágába sem jutott még ha iparát vissza is kapta volna, hogy becsületes munká­val szerezze kenyerét. Járta a kocsmákat, a2 italboltok rend­szeres vendége volt, s mint maga is bevallotta — az ital Volt a mindene. Feleség, m>e- rekek, család — kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Pedig 4 gyereke sokszor éhezett, ron- gyolódótt, mert apjuk ä torkán engedte le a kenyér, a ruha Lassan elérkezett a kölcsön visszafizetésének ideje is. Ek­korra azonban iparígazolvány még nem volt, a pénzt pedig már elköltötte. De nem azért vagány gyerek Rumbach, hogy az ilyen sú­lyos problémából ki né vágja toagát De hogyan? Elhatároz­ta. hogy Nagy Páltól megszerzi a 17 ezer forint kölcsön felvé­teléről szóló papirost. Az öreg így aztán majd nem tudja a köfPSohädäst IghZPtni, hWh tudja igazát bizonyítani. A papír visszaszerzésére tét­vet készített. Ez év augusztus elsején fel­készült terve Végrehajtására. Zsebébe tett egy kalapácsot — gondolva: saját házában meg- leoi, leüti az öreget, — ha úgy adódik meg is gyilkolja — és 55 smútett papírt elviszi. Ala­posan mérlegelte a körülmé­nyeket. Arra is gondolt, hogy hátha nem sikerül minden úgy ahogy kigondolta, esetleg felismerik, —* álarcot is ké­szített. Kalapja elé — mint egy fátyölt — fekete küötfoáara- bot, varrt. Hogy esetleg Ujjle­nyomat íré maraüjöh — egy pár kötött kesztyűt te Vitt ma­gával. így felsBwelve — és bátorsá­gát egy liter borral megerősít­ve — este 10 óra félé elindult Nagy Pál haza felé. Nem elő« szőr járt már Nagyiknál, & kömy(Szettel ismerős volt, tud­ta, hogy az öreg a szuterinbait alszik, félesége pedig fent a szobában. Ha az idős ember el­alszik — könnyen végezhet vele. A terv végrehajtása az első pillanatban akadályba Ütkö« zött. Mindössze csak annyiban, hogy amikoC Rumbach odaért Nagyék házához, az idős em­ber szobájában világos volt ügy látszott, még nem aludt el. Várnia kellett. Meghúzódott a közeli kukoricás szélében éS figyelte: mikor oltják el A szuterinban a villanyt. EZ a Pillanat is elérkezett; Éjfél lehetett. LopakbdVa meg­közelítette a házat S az idői ember Szobájához osont. A szo­ba ajtaja nvitva volt. Belépett Vájta, 9 félhomályban megpil­lantotta az ágyban alvó öreget; kezébe vette a kalapácsot él ütött. Egyszer, kétszer ..; At ütések azonban elcsúsztak Ttem nktrztflk az ittes ember halálát. A fejéből, a melléből azonban csurgóit a vér. De még így is volt annyi ereje, hogy dulakodjon támadójával és segítségért kiáltson. A kia­bálásra felébredt felesége, s amikor leszaladt a szuterinba és httkdpesaita d Villányt» meg­rémülve látta férjét és egy má­sik embert a földön verekedni. Hirtelen egy — a kezeügyébe akadó — kaTót mgadott és az­zal a támadó felé suhintott. Kétszer-háromszor el is talál­ta Rumbach fejét. Az álarc fél- reöSŰSzott éS... Rumbach vesztét érezte, fel­ugrott és elmenekült. Egymásután lépnek elő a ta­núk — Rumbach más ügyeinek tisztázására is. Különböző víz­vezetékszerelési munkákat vál­lalt, a pénzt előre elkérte — még cégbélyegzővel is ellátta a nyugtákat, pedig akkor már bevonták iparát — de sehol semmit sem végzett el. Az egyik tanútól 800, a másiktól 700, a harmadiktól 3500 forin­tot vett fel s a megrendelők most Szaladnak a pénzük után... A megyei bíróság az esti órákban meghozta ítéletét. A vádlottat egyrendbeli előre megfontolt gyilkosság kísérle­téért, 1 rendbeli lopás és 3 rendbeli csalás kísérletéért 10 évi börtönbüntetésre ítélte. Lesz ideje gondolkodni, hogy az emberélet mégsem „bagatell ügy”,». Garay Ferenc meg az apukák meg szokták ajándékozni a jő gyermekeket A gyerekek kitisztítják a ci­pőiket, és reggelre benn« lesz a csokoládé, mellette az áján dék... A rossznak meg Vir­gács .«« — A Mikulás bácsi teszi) bele? — Az már nem él... Anyu meg apu.»« — Akkor te vagy a Mikulás?! — Dehogy te ... — Ákitor anyu?.«« VALAHOGY így a történek A szülői „megpróbáltatás” petisze még nem te ilyen egy­szerű. Hiszen akkor követke­zik az igazi probléma, amikor á nebuló már arról is értesül, hogy létezik egy Télapó is. aki megrázza a szakállát. abból sűrű pelyhekben hull a hó. a lehelet» pedig fagyot áraszt. És kezdődik a gyermeklogika latolgatása: a Mikulás ezt hoz, azt hoz, dehát akkor mit hoz a Télapó, sőt — ahol van — a Jézuská? Nem tudóm, hogy egyálta­lán célravezető-e ennyi ellent­mondással terhelni a gyereke­ket? Nem tudom, hogy egy­általán célravezető dolog-e nem egy esetben megtépázni a Szülői tekintélyt, mert hiszen a gyerek előbb-utóbb mégis­csak megtudja, hogy „ki az a Mikulás, ki az a Télapó, stb.” Mefthiszen keresi, titokban utánanéz. Gyermekkorunkban, emlékszem, néhány barátom­mal titkos szövetséget kötöt­tünk, hogy a karácsonyi taní­tási szünetben a végére járunk az égből hogyan kerül a szo­bába a feldíszített karácsony­fa, és arra is emlékszem, hogy a szünet utáni első tanítási napon, az első szünetben szo­morúan konstatáltuk: a szü­lők becsaptak bennünket. Persze, ezekre a gondolatok­ra akad ellenvetés. Miért akar nánk megfosztani a gyereke­ket a Mikulás, a Télapó, a ka­rácsony mesés, romantikus csillogó varázsától? Nem is kell megfosztani őket. A téli hóesés, a csokolá« dé Mikulások és csizmák, az ezüst lamettás, csillagszórós karácsonyfa — miért ne tar­tozna a mai gyermekromahti­kéhoz? De abban mégiscsak rendet kellene teremteni, hogy „mi, mikor jön. hönnar és miért?’« A FELNŐTTEKNEK vég eredményben bem „»égy ügy” kát sokszor talán mulattató is ha az ember kiagyalt válaszol kíséretében a gyermek éles természetes logikáját követi de a gyerekeknek nagy ügy Következtetnek belőle, nerr egyszer csalódnak is. Mi fi csalódtunk annakidején. Azt hiszem egységesíteni ke lene ézeket a dolgokat. Hí már Télapó, akkor legyen az — és csak az — és ha mái nálunk ez a szokás, hogy de cérrtber elején is és végén ii „meglátogatja” a gyerekeket — hát az se táj. Jöjjön egy év ben kétszer, de akkor a Tél> apó jöjjön. Akinek nagy te her szakálla vart, és ha meg rázza, akkor sűrűn hull a hé és lehelet» fagyot áraszt. Ismétlem, nem ünneprontái ez, nem is csalhatatlan recep egy diagnózisra, de a ki nebulók érdekében — és eg) kicsit a szülőkében is — ren det kellene teremteni a Tél apó-ügyben. Thiery Árpád Másfél mirié értélé Mnw, néttteWzié, újtípusú mosógép A szövetkezeti könyvesből lókban, a sátrakban, a bizo mányosokrlál és a házról-házr árusítóknál összesen másfél millió forint értékű köny van; A földműveaszövetkeaete! vas- és műszaki boltjaiba min egy száz újtínusú, csavaró Szovjet mosógépét hoztak, a ttonepefc előtti napokban jele nik meg az olcsó és jó nép televízió. A márkának „Ta vasz” lesz a neve és körülbelt kétezer forinttal olcsóbb, mit az eddigi készülékek. Háron- száz forinttól ezerig terjed áron medem vernék'» csillár* is érkeztek,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom