Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04-01 / 286. szám

1960. DECEMBER 4. NAPLÓ 3 A költészet „haszna Á KÉRDÉS SZÜKSÉGESSÉ­GÉT, azt, hogy van-e, s ha gén, akkor mi a haszna a köt­észetnek, maga a valóság veti öl. Mert bár igaz, száz jel mu­stja, hogy jelentősen megnőtt tálunk az utóbbi időkben a rensszeretők száma, hogy a la­tok, folyóiratok elég bőséggel tözlik a költők termését, hogy számos és tekintélyes intéz­mény, mint pl. az irodalmi szín­padok, hivatásszerű missziót olytatnak a költészet javainak erjesztésében, a valóság mé- íiscsak az, hogy kevesen olvas- ak verset. LegaSábbis keveseb­ben, mint regényt vagy elbe­szélést. Meg kell nézni a köny- /esboltok és a kölcsönkönyv- árak forgalmát, be kell pillan­tani a könyvkiadók műhelyé­be !A_ Szépirodalmi Kiadó pl. 1 jövő évre ötven szépprózai tötet mellett mindössze tíz ver­seskönyv megjelentetését vette servbe. És nézzük meg a köny­ök megjelenési példányszá- nát! Egy mai szerző regénye ■negjelenik kb. 5—8—10 ezer, így novelláskötet 2—3 ezer, így verseskpnyv 800—1000— 500 példányban. A görögöikinél íz olimpiai játékok idején így jó vagy rossz vers megszü­letése közéleti eseményt jelen­tett s a jó görögög azon kaptak hajba, hogy X. költő verslábai nem követik a metrum sza­bályait. Ma kit hoz az lázba, hogy megjelent valahol egy jó vagy rossz költemény? Ki érti, ki szereti a verset? Né­hány széplélek — mondják. Es érezzük a seónak a köztudat­ba átment fanyar, jrónikus mellékizét? i MIRE VALÓ A KÖLTÉ­SZET? Mi a költészet „hasz­na”? Cocteau a maga szelle­mes, paradox fogalmazásában azt mondja: „A költészet nél­külözhetetlen, csak tudnám, mire való?” — Kétségkívül a vers nem úgy használ, mint egy kalapács, mint.egy mate­matikai képlet, mint őszi eső idején az esernyő. De a költé­szet is munka. Ha sajátos ér­telemben vett s kifinomult, magasrendű munka is. Maja­kovszkij ezért mondja például a költői ötletekről, vers-töre­dékekről, hogy azok „félkész­gyártmányok”; Am a versnek nem praktikus, nem gyakorlati haszna van. De hogy haszna van, az bizonyos; Különben miért lenne vers? A költészet haszna, célja, rendeltetése, úgy vélem, létében van. Abban, hogy van. S arra való, hogy le­gyen. A költészet szükségsze­rű, kell; az élet, a valóság ré­sze, az emberhez tartozik. Mi a költészet lényege? Ho­ratius vagy kétezer éve így próbált erre felelni: „A költők vagy használni, vagy gyönyör­ködtetni akarnak?\ Ázt hiszem, nincs igaza Horatiusnak akkor, amikor a költészetben a hasz­nálást és a gyönyörködtetést ilyen mereven szétválasztja. Horatius alternatíváját inkább így oldanám fel: a költő nem vagy használ, vagy gyönyörköd tét, hanem gyönyörködtetve használ. A vers valósága, léte, hatása, haszna: szépségében van. A vers azzal használ, hogy szép. s abban a mértékben használ, amennyire szép.; s A KÖLTÉSZET a legközvet­lenebb, a legszemélyesebb mű­vészet. Az alkotó legegyénibb érzéseit és hangulatát, gondo­latait és eszméit fejezi ki. Meg­születésében mindig van vala­mi egyéni és egyedi. Goethe így ír valahol: ..Minden költemé­nyem alkalmi költemény”. Szubjektív, belső kényszer nélkül nincs vers. Ügy szok­tam mondani, hogy csak az a jó és nagy vers, amelyet — meghalt volna a költő — ha nem írta volna meg. Az olyan versek* amelyeket lehetett volna nem megírni, jobb lett volna talán valóban meg nem írni. Létrejötte után azonban a vers rögtön egy ellentmondás hordozójává válik; A versbe foglalt egyéni érzés és gondolat olvasók elé kerül. Mű és kö­zönség között viszont csak ak­kor támad áramkör, ha a köl­tő legbensőbb, egyéni, egyedi és alkalmi érzéseit általános érvényűre emeli. A vers csak akkor talál olvasóra, ha a köl­tő legegyénibb gondolatait úgy fejezi ld, hogy az másokat is érdekel, hogy azok a közön­ségben rezonálnak. — A köl­tészet közösségi alkotás, ab­ban az értelemben, hogy csak az alkotó és az olvasó közössé­gében valósulhat meg. Céljához hozzátartozik, hogy kifejezze a közösséget, amelyből sarjadt. Ebben van tehát a költészet hasznának, hatásénak lénye­ge: a vers egyéni érzést fejez ki, ugyanakkor'közösségre hat. Mit jellemt közelebbről ez a hatás? A vers tökéletesebben fejezi ki azt az érzést és gondolatot, amely az olvasóban él. Gorkij mondja: „A költő a világ vissz­hangja”. A jó vers az olvasót is az alkotás részesévé teszi, megadja az érzés fölismerésé­nek kielégülését, az olvasóban is megelevenedik az élmény, vagy a versbe belevetíti a ma­ga élményét Az élmény az olvasóban inkamálódik. S ezért a vers csak akkor él, ha olvassák. S amelyik vers ezt nem éri el, rossz vers. A köl­tészetbein az ember önmaga kiegészülését, teljességét kere­si és találja meg. A jó vers az embert önmagára eszmélteti, önmaga fölfedezésére csábítja, a teljes ember igényét ébreszti föL A költészet gazdagabbá tesz, megsokszorozza, kitágít­ja az ember életét, ugyanakkor mélyebbé is teszi azt. A költészet hat, tehát hasz­nál. Az ember érzelmi kultú­ráját fejleszti, finomítja, gaz­dagítja; A KÖLTÉSZET csak az em­ber nyelvén és csak a közös­séghez szólhat. A szép vers nemcsak tetszik, nemcsak tet­szetős, hanem jelent is vala­mit. A verset nem lehet azért olvasni, hogy agyonüsse az em­ber az időt. A költészet nem szórakozás, nem időtöltés; A vers nem narkózis. A vers min di& eszméltet. Ezt maguk a költők egyéb­ként mindig igen jól tudták. Eötvös József írja: „A költészet kedves játékká alja­sul, ha a kor nagy érdekeitől különválva nem a létező hibák orvoslása, nem az érzelmek nemesítése után törekszik”. Vagy közismert Petőfi óhaja a szabadságharc idején: nyom­tassa ki a kormány több ezer példányban Csatadal című köl­teményét és röplapokon osszák szét a katonák között, mert a vers még a hiányzó fegyvere­ket is pótolhat ja;, i Tüskés Tibor Csányi Lászlói Kisvárosi úrinők Az öregedő nők, akik „jobb napokat” láttak itt, ülnek az olcsó és fakó szépítőszerek illanó felhőjében, oly roskatag, mint tépett tollú madarak. Viszi a szél az út porát, mindenki rokon vagy barát, száll a pletyka és száll a por, kis, jelentéktelen pokol, amelyben soha semmi új* a szomszéd lány angolt tanul, vagy zongorázik és a ház álmélkodik, hogy mily csodás! Bizony az élet ennyi csak, tavasszal új kalapdivat, télen a szél havat kavar, / ülnek, mint éhes varjúraj s múlik az óra és a nap, légycsapő-nyelvük le-lecsap, ennyi az egész. Pletyka s por, kis, jelentéktelen pokoL Művészet — fényképezőgéppel Pécsett meglehetősen ke­vés szó esik arról, hogy itt működik az ország legjobb vi­déki fotoklubja. Pedig a Me­csek fotoklub külföldön is szá­mos elismerést szerzett; Ko­rábban úgyszólván nem volt olyan jelentősebb nemzetközi vagy országos fényképkiállí- tás, a „Magyar Fotoklubok Országos Szalonján” 16 pécsi képet állítottak ki az elküldött húsz közül, ami igen szép aránynak számít és ketten: Lantos Miklós és Megyeri Zoltán helyezést is értek eL A pécsiek szerepeltek Ang­liában, Olaszországban és leg­utóbb a nyugat-németországi Esslingenben, ahol meghívásos nemzetközi kiállításra a buda­pesti fotoklubon kívül a Me­csek fotoklubot is meghívták. A kiállításon való szereplés azonban természetesen csak mintegy végső állomása a klub munkájának, bizonyítéka a munka eredményességének. — Ahhoz, hogy ezeket a szép si­kereket elérhessék, előbb itt helyben kellett megteremteni- ök a pécsi fotósoknak az elő­feltételeket; Néhány évvel ezelőtt még vita folyt arról, hogy le­het-e művészetnek tekinteni a fényképezést. Ez a vita lénye­gében eldőlt. A foto-művészek kezenyomán született remek, valóban művészi felvételek döntötték el. Mégsem beszél­hetünk arról, hogy a fotózás művészet-jellegének elismeré­se egyértelmű és általános len­ne. Ennek főoka, hogy ma már tömegszórakozássá nőtt a fény képezés. Mindenki megteheti, hogy olcsó vagy drágább fény­képezőgépével az élet. számá­ra kedves vagy jelentős ese­ményeit megörökítse, A foto-művésznek azonban ennél több a célja. Az, hogy a képen megörökített esemény jelenség önálló esztétikai, él­vezetet is nyújtson, eszmei mondanivalója, nevelő hatása is legyen. Ezt pedig nem köny- nyű elérni, kétségtelen, hogy tehetségi adottság, művészi érzék kell hozzá, Az is természetes, hogy a fotózásban — művészetté vál­va — különféle irányzatok je­lentek meg, akárcsak a kép­zőművészetben. A technikai bravúrok kultusza sokáig kí­sértett, majd a képzőművészet­Megyeri Zoltán: „Játék” című képe, ben jelentkezett irányzatok ér­vényesítették hatásukat A pécsi fotosok jórészt annak köszönhetik sikereiket, hogy a formalista és egyéb idegen ha­tosok túlzásait időben igyekez­tek „kiszűrni“ — A szocialista realista stí­lust igyekszünk megtalálni a fotóművészeiben is — mondja Megyeri Zoltán, a Mecsek fo­toklub egyik legeredménye­sebben szerepelt tagja, A. fotoklub tagjainak kísérletei jórészt erre irányul­nak; A szocialista embert igyekeznek ábrázolni, s mind­azt, ami társadalmunkat jel­lemzi. Eközben szinte elkerül­hetetlen, hogy létrejönnek ke­vésbé sikerült művek, amelyek a választott téma vagy az áb­rázolás módja tekintetében „el csúsznak” egyik vagy másik szélsőséges irányzat felé. Az állandóan ébren tartott kritikai szellem a legjobb biz­tosíték arra, hogy az egész­ségtelen, szélsőséges törekvé­sek ne legyenek hosszú életű­ek. Ez ellensúlyozza azokat a hatásokat is, amelyek főleg a nyugati foto-művészet oldalá­ról érik a magyar fotósokat. Igaz, jó lenne, ha több foto- esztétikus működne, mint amennyi jelenleg, de remélhe­tő. hogy ez a viszonylag fia­tal művészeti ág is előbb-utóbb megteremti a maga kritikusait, esztétikusait, M« F# HARMADIK NÉLKÜL Cserhalmi Imre színpadi riportja A Pécsi Nemzeti Színház mutatja be a szerző: Harmadik eredeti hangfelvétellel a mai ház danivalőját." Harmadik nélkül is házastársak nem alaposan, meggo nők egyenjogúsága sok esetben, nyékben van meg, az emberek Sábán sokszor nem. E problémákról szól Cserhal bői az alábbiakban közlünk nébá I. RÉSZ • Pál József szerzői estje 7 órakor kezdődik a TIT Bartók Klubjában. Készlet a mai Irodalmi est beve­zetőjéből. 1; kép Ferii) (függöny előtt megje­lenik) Kedves olvasóim! A ri­port, amely néhány folytatás­ban ma este színre kerül, rövid újságírói pályafutásom legiz­galmasabb műve. Mint bizo­nyára látni fogják.- az anyag összegyűjtése során nem egy­szer követtem el szakmai bak­lövést. Máskor éppen a szeren­cse segített az igazság kiderí­tésében; — Igazság! őszintén kutat­tam és tisztességes szándékkal Tanultam is sokat; így hát e műben én nemcsak riporter­ként szerepelek majd, hanem mint tanuló is. Míg e ripor­tot írtam, a figurák lelkének szövevényét bogoz.tam — ta­nultam, sokat tanultam abból, amit a legegyszerűbben és a laggyakrabban úgy hívtunk: életj Voltak pillanataim, ami­Kamaraszínháza decemberben nélkül... 7 című müvét, amely asságok témaköréből meríti mon- felbomolhat egy házasság, ha a »Holtan kötnek házasságot, és a sok vonatkozásban csak a törvé- betsö, gondolatvilágában, felíogá­ml Imre színpadi riportja, amely- ny részletet. kar megrettentem a tananyag nagyságától, s már-már vissza­léptem. De szerkesztőm nem en^adett. „A munka nem sze­relmi kérdés, fiam — mondta —, csak annyiban hasonlít a szerelemhez, hogy ha valaki egyszer abbahagyta, nehezeb­ben kezdi el újra.“ így hát el­készült ez a riport, amely éppen arról szól, hogy a munka sze­relem kérdése is, hogy a szere­lem a munka, ügye is. Zavaros­nak tűnhetnek szavaim. Bizo­nyára azért, mert fiatal va­gyok, s bár sok mindent jól meglátok, még nem tudom,ma­gam kellő világossággal kife­jezni. Ezért is óvakodtam ebben a riportban a felesleges magya- rázgatásoktóL Meg aztán ta­pasztalatból is tudom, hogy a színházból a néző sohasem azt viszi magával, amit a színpa­don megmagyaráztak neki, ha­nem azt, amire maga jött rá. Na, de kezdjük; (A függöny szétnyílik)) H; RÉSZ 17. kép . Feri: Emlékeznek még Adám karácsonyára? Aztán hosszú hetekig nem látták egymást Majd egy napon.; ■ (Éváék lakása megvilágoso­dik, Éva teüefoncin tárcsáz.). (Ádám albérleti szobája meg­világosodik, a telefon cseng). (Ádám fölveszi a kagylót). Éva: Jóestét kívánok Nyiró Éva. Csurgó mérnök urat ke­resem; / Ádám: Jóestét (mintha szü­letése óta várta volna ezt a te­lefont). Én vagyok. Éva: (hallgat. Peregni kez­denek a könnyei), Adám: (rázza a kagylót); Halló! Éva! Hát beszéljen! Éva: (sírva). Azt hittem, tu­dok majd beszélni. Nem tudok. Sírni tudok, (leejti a kagylót). Ádám: (hallja a kattanást); Halló, halló! Éva! Itt vagyok, (lassan leteszi a kagylót). Éva: (zokogva borúi a készü­lékre). Adám: (fel alá sétál, aztán gyorsan magához veszi a tenr- rajz-tok fedelét. Belülről nézi, a telefonhoz viszi, s onnan olvas­sa ki a számot; Tárcsáz), (Éva szobájában kezd a telefon. Éva lassan fel­emelkedik. A telefon kitartóan cseng tovább). Adám: (feszült várakozás­ban). Éva: (erőt vesz sírásán és felemeli a kagylót), Én va­gyok. Adám: Itt én vagyok. Ne sír­jon. Éva: Már nem sírok. És kö­szönöm, hogy visszahívott, Adám: Ne köszönje. Éva: Ezt is köszönöm, Adám: (kis szünet után). Ho­gyan áll a regénnyel? Éva: Éppen ezért hívtam, Adám: Baj van? Éva: Nem tudom a címét. Ádám: Hiszen már mondta egyszer: „Harmadik nélkül”,, Nem? Éva: Igen, de.:; nem _ tu­dom. hogy kell-e utána kérdő­jel vagy sem. Ádám: Ezt én hogyan mond­hatnám meg magának? Éva: Csak maga mondhatja meg. Ádám: Ilyen hirtelen nem i«\ nem lehet dönteni. Éva: Nem döntést akarok; Csak.;: maga mit érez erről? Adám: Mit érzek? Éva: Igen. Ádám: (szünet után). Fele­lősséget. Éva: Most? Ádám: Azt hiszem, éppen most kell, Éva. A felelősséget utólag érezni és vállalni s má­sok életéért mindig előre kel! vállalni. Hát én előre szeret­ném, Maga kérdőjelet mond. Hát én kimondom a kérdést is: harmadikok voltunk-e mi egy­más életében? Éva: Igen, ezt kérdeztem Ádám: Mindketten romok kö zott álltunk, s mindketten egy- felé kerestük az utat. Éva: És megtaláltuk? Adám: Jó lenne, nagyon jó Jönne megtalálni.;. Éva: (szünet után felriadva). És a pályázat? Istenem hiszen ma volt a: > i Adám: (kis szünet után). Éva én kaptam meg új pá­lyázat első díját, Éva: (súgja); Gratulálok, Ádám, Adápi: Ez a maga eredmé­nye is. De ilyesmit, így nem fogadhatok el magától többé, amíg meg nem győződtem ró­la, hogy magának én is tudok ilyen harmadikja lenni. Tud­hatja, mi bizonyíthatja ezt? Éva: A regény,;: Pár perc­re elment tőlem egy férfi, aki­nek ezt mondtam valamikor: „hiszem, hogy egymás mellett fog kiteljesedni az életünk”; ö nem felelt rá. Maga;;. ma­ga hiszi? Adám: (szünet után, csende­sen). Hiszem, mert szeretném... Éva: (lassan). Ádám;.; (nem tudja folytatni); Adám: Évám (kattanás, hirtelen megsza­kadt a telefonösszeköttetés). Éva: (kiált). Adám!!! Adám: (kiállt). Éva!!! (a szín elsötétedik).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom