Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25-01 / 304. szám

16 NAPLÓ I960 DECEMBER 25. AZ ÜNNEPEK SPORTJA A szurkolófeleség A gyászruhás füttyös ember — A férj mint kukta — A sport mártírja Egyszer egy sportrajongóval el- [ híreket hoz. Már a közönéséből | tene mérkőzést, mert hatvanezer beszélgettem, aki ezzel fejezte be | tájékozódom. Ha rekedt, ' ' ----­Ax utóbbi öt write*%d& Uáwvn UfáM tabdatá^ófa! mondanivalóját: „Higgye el ne­kem, hogy a szurkolófeleség a sport Igazi mártírja.’* Nem hagyott nyugtot ez a mon­dat. Felkerestem néhány igazán vérbeli szurkoló asszonyát s elbe­szélgettem velük. Nem egyformák. Az egyik az Ismeretlenség homá­lyából szemléli férje sportrajón- Bását, mely nem hat különösen a család életére. A másik kicsit ért a sporthoz, de a gyermekek miatt nem mozdulhat ki otthonról és már alig várja a híreket, amiket a férj hoz haza. A harmadik tí­pus — már hét közben gondosan válogat a piacon és a boltokban, vasárnap pedig a gusztusosán el­készített, finom ételek mellé, sze­rető asszony! szivét Is feltálalná, hogy a ötkán látott vendég — a férj — jól érezze magát a kedves otthonban. Ám néha hiba csúszik számításába. Az ilyen asszonyok­ra valóban ráfoghatjuk, hogy ők a sport igazi mártírjai. De beszél­jenek ók.. | DR. ASZÓDI PÁLNÉ, Egyszer a férjeim rábeszélésére elmentem egy labdarúgó-mérkő­zésre, pedig soha nem érdekelt. Várakozáson felül jól éreztem ma­gam, nagyon tetszett — a néző­tér. Hogy ott ml volt?!? Egyszer ■jjöngtak és ölelkeztek az embe­rek, máskor meg szidták egymást és a focistákat, de főleg a2i a akkor kikapott a csapat, vagy a bíróval „foglalkozott” hosszabb ideig. Az­tán következik a „harmadik fél­idő”. Részletesen el kell mesélnie mindent, mert én a három gyer­mekem mellől csak ritkán moz­dulhatok ki hazulról. Nem is olyan régen még fogalmam sem volt a labdarúgásról, de férjem párszor magával vitt. Most már tudom, hogy a Hegyi Sanyi bom­báitól irtóznak a kapusok, de az Ivánt sem szeretik látni a tizen­hatoson belül a labdával. (Vasár­nap úgy hallom fordítva volt.) Nálunk a korai kezdés azóta nem jelent gondot, mióta megálla­podtunk abban, hogy ilyenkor a férjem a konyhán segít nekem. Amíg én takarítok és a tésztát ké­ember bekiabálná a labdát a kapu- | ba. Mindketten dolgozunk, — fér- ‘ jem vidéken. Egy héten csak egy­szer jön haza és akkor is a meccs! Aztán az ebéd. 8. az egy külön szám. gyaszruhás embert, aki föl s alá »ohangászott a pályán és folyton fütyörészett. Kát, hogy az a sze­gény ember mit kapott;? ... Mond lám is, hogy az illetőt vagy na­gyon megfizetik, vagy annyira szereti a futballt, mint az én fér­jem, aki el nem mulaszt egyetlen mérkőzést sem. Legújabban kisiá- ■yunkat is magával viszi. Azt ta­pasztalom, hogy Csilla még na­gyobb drukker lesz, mint az ap­ja, mert — bár alig múlt négy éves — állandóan meccsre akar menni. Legutóbb egy kosárlabda- mérkőzésen voltak és mesélte, hogy két szatyor lógott a levegő­ben, csak az a baj, hogy mind a kettő lyukas volt és a Labda min­dig kiesett belőlük. Sehogyan sem értette meg, hogy miért nem varr fák be az alját (En sem.) Férjem meccsre járásáért bem haragszom, sőt kedvezünk Is néki azzal, hogy az ebédet korábban elkészítjük, ha így kívánja. Sok­szor idegesen jön haza (a múlt vasárnap különösen). Ilyenkor tu­dom, hogy kikapott a csapat. Utána belekönyököl a rádióba és csak akkor nyugszik meg, ha a riválisok sem remekeltek. KROMMER GÉZÁNK. Türelmetlenül várom, hogy a •érjem mikor ér haza és milyen szitem, addig ő felteszi.e húsle­vest, krumplit hámafc áa a ütiüt bepaihrosza. Már porit öltét is főz, nagyim ízletesen. Nem hiszi el?... Jöjjön íi egyszer és kóstolja meg. Soha, semmit nem éget oda, csak egyszer fordult elő, hogy majd félmarék köménymagot szórt — a húslevesbe. LOVAS LÁSZLÓN*. Hogyan lehet elrontani egy va­sárnapot egy vacak meccs miatt?; Engem nem tudna lekötni, hisz nincs benne semmi fantázia» Fe­leslegesnek Is találnám, hogy egy családból ketten is ott legyenek. Akkor a Dózsa soha nein vesz­A kisfiam alig múlhatott .három esztendős, amikor a férjem magá­val vitte egy délelőtti kosárlabda mérkőzésre. Szigorúan meghagyta, hogy az ebéd egy órára készen legyen, mert kettőkor kezdődik a délutáni meccs. Terített asztallal vártam türelmesen egy óráig. Az­tán türelmetlenül kettőig. Már to&xttkttor melegítettem a levest, arciákor taxi áh* meg a kapa előtt és fkun zafflt ki belőle. Azzal Í5- szOfct, hogy „Anya ne harafMd], áfát am (Went, hogy a iriectaa az rnM&scttik faMBsbbb >..» Árián ad a 4ls hintem ta eaerite* ha­gyott. Még. estek Né* érés és mér ő te m édesapjával jár a kosár­labda-, hah- és labdarúgóméritő- zésekne. A múltkor azzá! Jött ha­za-. „Hű anyu, a Kerekes azt a nagy mdiákot úgy kiütötte, min* a rongyot." A kosármeccseken meg úgy üvölt, mint egy dervis. „Hajrá Osincsi néni;’* — biztatja kolléganőmet, mintha az nem is hajrázhatna enélküL A vesztes mérkőzések utáni han gulatról ne is beszéljünk. Ilyen­kor a férjemnek az édes Is ke­serű, hallgat, letört, kedvtel en. Ka győz a csapat.. s figyelmes, ked­ves, jókedvű. Es ml kell még egy feleségnek? — elég ennyi Is, B. L. Karbantartó ellenőröket váltakozó munkahelyre fel­veszünk. Jelentkezés munkakönyv« veL Könnyűipari Szerelő Épületkarbantartó Vállalat Pécs, Székely Bertalan út kettő. ____21623 Ér tesítjük kedves vevőin­ket, hogy 1961. január 2—7-ig LiLTlROZJS miatt az áruszállítás szüne­tel. Déldunántúli Cipőnagy- ker. Vállalat 561 Di Stefano (Spanyolország) Kopa (Franciaország) Jasin (Szovjetunió) A féléves mérlegelés eredménye: Csapatjáték terén fejlődés mutatkozik, de a góllövéssel még mindig baj van a Pécsi Dózsánál Amikor Zsolt István-, a kitílnőjátkvezető az elmúlt vasárnap délután lefújta az idei esztendő utolsó NB I-es bajnoki mérkőzését, a pécsi labdarúgó szurkolók keserít szájízzel indultak hazafelé. Sokan tragédiának könyvelték ol magukban a háromgólos vereséget, vagy tálán inkább a mutatott játékot. Mások, persze csak napok múltával, már arról beszéltek, hogy azért hasznos volt az a téli esőnél is hűvösebb zuhany. Ez utóbbiaknak kell igazat adnunk. Mert valóban a remek Újpesti Dózsa ellen mutatkoztak meg azok a hibák, amelyek kijavításához lesz most bőven idői Ezért nem csatlakozunk a pesszimisták táborához, akik keserűségükben már eltemették a csapatot. De a túl­zotton derűlátókhoz sem, akik azt mondják, hogy ^szerencsére” nem eshet ki a csapat, mert a je- tefileg sereghajtó két együttes nem képes a bútokból ktláboinl. Mi a bizakodáshoz más alapot keres­TaSén éppen a legutolsó mérfcS- sée vou az, amitoor a pécsi fiák nem tudtok: •gywwwigé szerep« Játszani az ellenféllel szemben. Emlékezzünk a tőbhi fordulóra! Ka nem te Játszott Jól minden mérkőzésén a Pécsi Dózsa, de alá­rendelt szerepre sem utasították az ellenfelek. Gondoljunk vissza a legfájóbb vereségre, a salgótarjáni l:4-re. Az első félidőben jobbak voltunk és 1:3 után is voltak hely zeteink. A vereség ellenére is el­ismeréssel méltatták a fővárosban a Ferencváros elleni meglehetősen balszerencsés szereplésünket. Job­bak voltunk a 2d! ellenére Csepe­len és Tatabányán Sőt! roly, a bányászcsapat edzője a mérkőzést követően így nyilatko­zott az Edzők Tanácsában: — Olyan Jól, mint a Pécs, az utóbbi Időkben csapat nem ját­szott Tatabányán; Sorolhatnánk tovább. Megírhat­nánk, hogy Szegeden a félidőben még a döntetlenben Is „kiegyez­tek" volna a hazai szurkolók ‘ és a Vasas ellen Idegenben, de az MTK ellen Itthon is fordított le­hetett volna az eredmény. Hogy miért nem sikerült mindez, arról majd későbben. De levonhatjuk az első következtetésünket: csa­patmunka terén, lényegesen fejlő­dött az együttes. CS««.«« is indulás ! Az élet és a sport törvénye, hogy bármennyire szeretünk va­lamit, egyszer el kell búcsúzni tőle. A sporttól is. De szerencsére egyre többen akadnak, akik vál­lalják és rálépnek a sport útjára, felváltva az elődöket. Búcsú és Indulás tehát gyakori dolog — mégis megható. • A sportolók tidesége az arcán, amely hátráljt vezényelt a tolakodó ráncoknak, és fiatalos Értesíti a Pécsi Vegyesipari Vállalat a város dolgo­zóit, hogy 1961. január 1-vel a Pécsi Ruha- és Cipő­ipari Vállalattól az alábbi cipőrészlegeket átveszi: Bem utca 3. szám Minőségi cipőbolt Flórián utca 1. szán % » Petőfi utca 45. szám * * Zsolnay utca 7. szám * « Üj-Mecsekalja A/2, sz. • « Cj-meszesi Qzletházak * • Kérjük a város lakosságát, hogy továbbra is bi­zalommal keresse fel ezeket a részlegeket, ahol előzé­keny és pontos kiszolgálást biztosít a PÉCSI VEGYESIPARI VÁLLALAT. 21 634 csillogást csal a szemekbe. Csak az Idő lopott fehér szájakat a ha­ja közé, azok árulkodnak a közel hatvan évről. ’’ Wébel Józsefné nemcsak testben, lélekben is fiatal maradt; Ez csu­pán a teniszpályán eltöltött negy­ven év varázsa; Aki a nyári sze­zon bármelyik délutánján szemlét tartott a balokányligétl teniszpá­lyák környékén, mindig ott ta­lálta, évtizedeket hazudtoló fürge­séggel a fiatalok között. Mindig ott és mindig ketten. Férjével, a hetven évhez közeledő Józsi bá­csival űzik még sikeresen a kis fehér labdát. — Megszámlálhatatlan sok szép­séggel ajándékozta meg a sport az életünket — meséli. — O az okozója annak a nyugodt harmó­niának is, amiben az együttöltött évtizedeket leéltük. Ha elölről kezdeném, újra így rendezném be az életemet. Szeretném, -ha min­den fiatal követné példámat, és átvenné a tapasztalatokat. Van mit átvenni! Még húsz éves sem volt, amikor a ping-pong ütőt tenisszel váltotta fel, s azóta a versenysikereken kívül, számta­lan fiatalt vezetett be a tenisz- sport szépségeibe. A felszabadulás utáni években férjével talpraállí­tották a Balaton környéki tenisz­életet. A siófoki és balatonboglári meg-megújúló vetélkedéseknek szervezői voltak, de az ott pályára lépő versenyzők nevelői te. Miután a somogyi otthont fel­cserélték, és Ide a Mecsek alá köl töztek, meghatványozott lendület tel állott helyt az erősödő mezőny nehéz versenyein Is Szerves tagja volt az NB. I-es jogot kiharcoló PEAC csapatának. A három éve megtartott tenisz- iskolájában csaknem félszáz apró­sággal szerettette meg a sportágat. Sokkal közülük örökre sikerült ez, mert az akkor kezdő Baricz- testvérek. Marton, Holota Ildikó, a pécsi teniszutánpótlás reményt- keltő tagjai már. Wébel néni, mint az NB. I-es mezőny legidősebb ffeute evője, a Margit-szigetl búesúmérközés után meleg üdvözlés közben utolszor vonult le mint versenyző a salak- róL Mégis vannak további tervei. — Addig maradok a pályán, amíg csak lehet, mert szeretem a tiszta levegőt, a napfényt, a fia­talságot. A sportot; jé evés hasonló tehetség dol- gozik ma a pécsi torna­termekben!” Ez a nemrég ellesett mondatíoszlány indított el, hogy megkeressem az „illetékest”, Ró­zsahegyi Nándort, a fiatal tornász tehetséget. Még „nagyszobás” volt az óvo­dában, amikor már a nagymama délutánonként Feri bácsihoz kí­sérte a kis örökmozgó feketesze­mű unokát, hogy erősödjön, és szabályosan formálódó Izmokkal gyarapodjon. S a jószemű Vérkői edző benne is meglátta a rendkívüli adottsá­gokat. — Nagy tehetség Nándi, — mondja. — Minden szükséges fi­zikai és szellemi adottságokkal rendelkezik, hogy nagy tornász váljék belőle. És a szorgalom sem hiányzik. Edzéseken külön mun­kát jelent, hogy türelemre intsem, ö te érzi. Rogy sokat kell dolgoz­nia, csak még nem tud mértéket tartani. Hogy a meglátása ezúttal sem hagyta cserben az edzőt, bizo­nyítják az eredmények is. A ha­zánkban dsőizben megrendezett megyei gyermek-bajnokságot Nándi nyerte meg, s a közelmúlt városi versenyét te, méghozzá 9,7- es talaj, és S,6-os ugrógyakorlat- taL — Mit szeretsz legjobban Nándi? — Tornászni. — Es a tanulás? — Azt te, mert Feri bácsi azt mondta, hogy az előbbrevaló, — És ml leszel, ha felnősz? — Tornászt — Es más semmi? — Meg rendőri Mindkettőt még elérheti, mert bőven van ideje. Nemrég múlt ki­lenc éves! SemegyvÉil Valért». A attepefc íöpéseeaa MM lafcda- rúgóejapa toknál & következő két tulajdonság: erőnlét és lelkese­dés. Ezen a téren sem hagytak a pécsi üúk lényeges kívánnivalót maguk után. Egyik mérkőzés után sem kellett a bírálóknak azt meg­említeni, hogy a pécsiek a máso­dik félidőre elfáradtak, vagy nem bírták végig a magukdiktálta ira­mot Még az Újpest elleni mérkő­zés második félidejében sem lan­kadt erőnléti hibák miatt a Pécsi Dózsa, amikor már a három gól is megpecsételte sorsukat. A szak vezetés a kondicionális felkészítés terén jó munkát végzett annak el­lenére, hogy ehhez az időbeosztás az olimpia miatt nem volt Ideális. De a lelkesedéssel sem volt kü­lönösebb baj. Mindezek ellenére miért aggo­dalmaskodnak a pécsi szurkolók? A kilenc pont miatt ami éppoly kevés, mint amilyen kevés egy évvel ezelőtt karácsonykor volt! Kevés bizony. De miért, ha egy­szer javult a csapatmunka, jó volt az erőnlét és töretlen a lelkese­dés? Egyszerűen azért, mert a szép és lelkes játékot nem pontoz zák, hanem gólokban mérik! Es mi gólokban Igen-igen szegények voltunk az ősszel. Hazai pályán, baráti környezetben 7 mérkőzésen 8 gólt rúgtak. Idegenben, szoron­gatott helyzetben 6 mérkőzésen 7 gólt! Különösen a hazai gólokat kevesellj ük. Egyszer sikerült csak a lépés a DVTK éllen, azután négyszer csak egyszer, kétszer pe­dig egyszer sem rezgett az ellen­fél, hálójal Pedig ha a három al­kalommal (Honvéd, MTK és Győr ellen) csak egy-egy góljai többet és a Dorog ellen legalább egy gólt lőnek Dunaiék, akkor ma 13 pont ja van-a csapatnak és kevesebb szurkolónak fáj a feje. Pedig a pécsi játékosok értenek a góllovéshez. Éppen eleget gyakorolták edzése­ken és ha összeadjuk azon gólok számát, amit a félév alatt edző, barátságos, nemzetközi és bajnoki találkozókon szereztek, akkor ez a pécsi Dózsa góllövőlistája: Dunai 37 fáz olimpiai szereplés­sel, 42 alkalommal) Opava 36 (24 alkalommal) Garami 35 (24 alkalommal) Rádl 20 (41 alkalommal) Ebből a 128 gólból NB I-es mér­kőzésen Opova hetet, Dunai hár­mat és Rádi kettőt szereztek csak! 12 gólt, a csapat által összesen lőtt 268 gólnak alig öt százalékát. Bi­zony gyenge találati arány ez; Kutatni kellene a lélektani okokat te, amiért — különösen hazai pá­lyán — szinte „megbabonázva" torpannak meg a csatárok a kapu előtt. A fizikai okokat világosan látjuk: nem megfelelő a játéko­sok egyéni gyorsasága sem a lab­dával, sem anélkül. Az utolsó mér kőzés éppen eléggé szemléltette ezt! Nagy baj. hogy nincs szélső- játék. Nincsenek megfelelően küzdőképes, kemény, akaraterős, gyors szélsőink. Ezért nem tudjuk ml azt a csatárjátékot pillanatnyi lag bemutatni, mint ami a Salgó­tarján fürge támadóit jellemezte ősszel. A szurkolók közül sokan vádol­ták Czibulka edzőt a cserék miatt. Sok az a 19 játékos kétségkívül, akivel végigjátszatta az évadot. M most helyett». megpróbáljuk a cserékéi megindokolni. A védelem összetétele alig válto­zott. Legfeljebb Bankát (aki kitü- aóen «Mett a Vám tarnt tehetett ! volna még a tavaszig pihentetni. Kresz kiválása után Jenőfi-Jock nem vált be, talán mindjárt Seré- dit lehetett volna szerepeltetni. A jobbszélen a beteg Kamondi és sé rült Horváth helyett Csupákkal kezdtek, majd Faludlval próbál­koztak. A belsőhármasban csak Opova sérülése okozott változást. Ekkor került be Garami és Rádl (igen kellemetlen mandulabántal* makkal játszott az utolsó hónap­ban), aki „munkaképességének’* csökkenése miatt került három­szor a balszélre. Ezen a poszton egyébként sem Kovács, sem Fa­lud! nem nyújtotta azt, amit jog­gal vártak mindkettőjüktől. Hát ezek voltak a feltűnőbb cserék! Azt az elvet, hogy a sérült, vagy sorozatosan gyenge játékos he­lyén hasonló posztú tartalékot sze­repeltessen a Pécsi Dózsa, megol­dani nem volt képes. Egyszerűen azért, mert a csapat utánpótlásé nem kielégítői A tartalékcsapat — amely a balkezes szervezés miatt egyébként sem fejlődhet a megyei bajnokság mezőnyében — részben becsületes, de kiöregedett, részben pedig olyan játékosokból áll. akik re alig számíthatnak az első csa­pat kialakításában. Csak egy-két olyan játékos szerepel (Halasi. Csordás. Pécsi), akiknek sokat kell még feljődni a sikeres „be­vetéshez”. Ifjúság vonalán csak most alakult ki olyan egészen fia­tal gárda, akik között több tehet­séges fiatal hajtás sarjad fUöva­riier, Pintér. Bernát, Freppán IIL Tölgyesi, Ábrahám, Tüske). Hogy 1956—1959 között a pécsi NB. I-es csapát árnyékában nem vetették el megfelelően az utánpótlás mag­vait, az Igen nagy hiba volt! Kifogásolhatják a pécsi szurko­lók, hogy az ősszel szerepelt játé­kosok közül k«rés tudta jó for­máját állandósítani. Szerintünk o legjobb egyéni teljesítmény Kocsis nevéhez fűződik, 'aki egy­két megingástól eltekintve szigorú őrként állott a pécsi kapu előtt. Dunai az olimpiáról 6 kilóval könnyebben, fáradtan. letörten jött haza. A szezon végére szépen feljavult, de a gólokkal adósunk maradt. A derék kis Rádi az ele­jén a csapat motorja volt, méltán került be az utánpótlás válogatott ba is. A végén nála is letörést lát­tunk. Hegyi Is aránylag egyenle­tesen játszott — felesleges sport­szerűtlenségéig; A fiatalok közül Zengői és Bendes megfeleltek a bizalomnak és Serédi sem nyúj­tott kevesebbet a vártnál. Beszélhetnénk még sok minden­ről NB I-es labdarúgásunk fél­éves értékelése során. Arról, hogy a csapat tagjai csaknem kivétel nélkül helytállanak munkahelyei­ken, köztük ■ néhányan fizikai munkában. Beszélhetnénk arról te, hogyha minden játékvezető olyan tárgyilagosan vezette volna a mérkőzéseinket, mint Hernádi. Aranyosi, Katona, Kösztner, Zsolti Bállá Béla és Borosi dr„ akkor még a fenti hiányosságok ellené­re jobban állnánk. Most haggyuk ezeket. Bevezetőben bizakodásról beszéltünk és ezt arra alapozzuk, Rogy játékosunk fizikai és jellem! tekintetben fejlődtek. Annyira* hogy játékosaink fizikai és jellemi használásával megismételhetik o tavalyi bravúrokat. Akkor pedig június végén nem lesz okunk pa­naszra! Tóth Zoltáa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom