Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25-01 / 304. szám
10 N A P t ö I960. DECEMBER Ö« — A hogy gondolod, — ** szőkít* mondani végül, ha valakivel vitatkozott. Legtöbbször 6 maradt alul. Nem is bírt a brigádjával. Igaz, dörzsölt alakokkal került össze, olyanokkal, mint Dekle- va Frici, a volt malmos fia, vagy mint a kövér Tarr úr, aki teherautótulajdonos, MATE- OSZ-tag volt valamikor. Vit- rás, a nagybeszédű igazgató le is váltotta a brigádvezetőségből fél év után, és beosztotta a szerelőműhelybe. Azóta is seb maradt az overálja alatt, nem tudta megbocsátani Vit- rásnak a leváltást, pedig legbe- lül érezte, hogy van benne valami, az igazgatónak igaza lehet. — Nna, neked is érdemes volt belépned a pártba! — uszította. * felesége akkor. — Ott is hagynám őket a te helyedben! De őt nem tudta rávenni. — Nem lépek ki. Nem azért álltam be, hogy brigádvezető lehessek. Hívtak, mert jó szerelő voltam, megbecsülték a munkámat. Megkérdeztek, hát beléptem. Bent is maradok. De azért fájt a szíve, amikor látta, hogy a Távszónok, a Hambalkó vezeti már az ő brigádját. Úgy hívták: Távszónok, mert minden gyűlésen felszólalt, beszélt mutatósán. Tóthnak is volt csúfneve, mint a legtöbbjüknek a gépállomáson. Gondolod-nak hívták a szavajárása után. Nem bántóan, mert szerették a csöndes kis embert, de mégiscsak rajtaragadt a név. — Te, Gondolod, kellene nekem egy olajlehúzó-gyürŰ kölcsön. Nem adnál? £s ő adott. — Ahogy gondolod, — mondta október végén is feleségének, aki rávette, hogy ki ne tegye lábát a lakásból, akármi történik is odakint. Napok óta csak unatkozott, ücsörgött a szoba-konyhában. (A gépállomás nagy udvarának sarkában állott a ház, amelyben laktak másik három családdal együtt.) Hallgatta a rádió bomlott adását, a végnélkül! zenéket és felhívásokat. Közben-közben aludni próbált, de nem ment, ráúnt arra is. Rosszul érezte magát, megszokta a mindennapos munkát, hiányzott neki. — Legalább a műhelyben hadd nézzek körül egy kicsit! — kérlelte a feleségét, de a gömbölyű kis asszony a hasára mutatott és azt kérdezte: — Hát vele mit csinálok majd, ha valamibe belekeveredsz és baj ér? Árvának szüljem? E rre aztán végképp elhallgatott Tóth János, hiszen úgy várta, annyim várta első gyermekét! Harminckét éves volt. kikésett az időből a nősüléssel, most aztán minden vágya az volt, hogy meglássa végre a fiát, akiből szerelőt nevel, okvetlenül szerelőt! A gépállomásra eddig csak távoli hullámait küldte el a vihar. Tartottak egy gyűlést, az emberek szétszéledtek, várták otthon, hogyan alakul a helyzet, mi lesz? A műhelyek némán lapultak a súlyos ég alatt, csönd és rozsdaszag úszott az udvar sárbamerült gépei között Egy napon azonban ide is beömlött a tajték. Tóth János az ablakból nézte a sivár őszi világot, amikor teherautó fordult be a gépállomás udvarára. Az igazgató ép- * pen akkor ment át az udvaron. A kocsi mellette állt meg. Fegyveres emberek ugráltak le róla. Diákforma fiatalok, egyiken széles piros-fehér-zöld szalag, aztán ismeretlen, vad arcok, de ahogy jobban megnézte őket, ismerőst is fedezett fel köztük. — Nini, az ott Tarr ár!... Az meg csak nem Dekleva Frici?... De az! Meg Szépfalvi, aki csendőr volt azelőtt, s követ fejt a bányában. Fölfegyverkezve ... Az ablakon át annyit látott, hogy hadonásznak az igazgató körül, behallatszott az ordíto- zásuk is. Aztán hirtelen csend lett, amit egy sikoltásbafúló magános jajkiáltás metszett ketté. Megismerte, Vitrás hangja volt. Majd azt látta, hogy a csoport hirtelen szétválik, s az Igazgató rohan, menekül a lakása feié. A csendőr utánalő! Ugylátszik nem talált, mert az üldözött eléri a házat és beugrik az ajtón. Tóth János gyomra íelsza- ladt a torkába. Remegett a lába, de ottmaradt az ablaknál és figyelt. A fegyveresek az Igazgató lakása elé tódultak. Döngették az ajtót. Tanakodtak. A csendőr kivált a csoportból, az ablaknak fordult, és megeresztett egy sorozatot Tóthné feljajdult. Az ura ránézett Nézte, szomorúan, ügyefogyottan, nagyon megnézte, aztán a fogashoz lépett, a sapkájáért nyúlt. — Ne, ne! Hová akarsz menni!? — sikoltótt az asszony, és belekapaszkodott — Hová? Hált nem látod? — Szerencsétlen ember, mit tudsz te ott! Mit csinálhatsz! — Valamit csak lehet Vit- rásnak három kicsi gyereke van. Ml történik velük, ha.,. — Te szegény, neked is lesz gyereked! Apa nélkül nőjön fel?! Ne menj, ne! 'J’óth János valami vasmar— Ne sírj! Engem nem bántanak. Tudod, énrám nem haragszik senki, mondta a feleségének vígasztalban, s észre sem vette, hogy suttog. Az asszony lerogyott az asztalra, odaborultan rázta, tépte a nagy sírás. Nem hallott semmit, égett a fájdalomban, mint a tűzben. Tóth János pedig csöndesen, ahogy szokott kiment a konyhából. Az épület másik végében lakott Hambalkó, hozzá indult. Az ajtót zárva találta. Zörgetett. Félrehúzták bent a függönyt, aztán nyikkant a zár, beengedték. — Mi van? — ragadta vállon Hambalkó. — Mi van, mondd! — A szemét elöntötte a félelem, olyan volt mint a mocsár. — Látod. Hallod. — Megölik? Ugye, megölik? — Ugylátszik, azt akarják. — Aztán minket! Aztán mi kerülünk sorra — lihegte Hambalkó, s maga mellébe markolt féltében. Mokány kis bajúsza olyan volt most a szája fölött mintha piszok lenne. — Nem várom meg, az anyjuk úristenit! Nem én! Tóth János lehajtott fejjel állott a sivár udvar, a pokol peremén, de nem látta, vasporos, olajtetoválta ujjait, amelyek most önállósították magukat, ktjlön életet éltek. Nem látott semmit, ami kívül volt a világban. Befelé figyelt, önmagába nézett. Hideg vihar vágott végig a szívén, annak a suhogását hallgatta. Nem volt idő, nem volt világ, semmisem volt, csak ő, Tóth János, ő és az a másik ember végtelen messzeségben, a tág telek túlsó sarkán, az Igazgatói lakásban, az a másik ember ott, aki kommunista, mint ő. — Elvtársam... — mondta maga elé, s a szóval egy köny- nye is kibuggyant. Elindult M ént át az udvaron Vitrás kot érzett, óriásit, ami szorítja, préseli össze. — Ahogy gondo... — kezdte, de nem tudta végig kimondani a számtalanszor elmondottat, ami apró kis éleiének szinte jeligéje volt, nem tudta kimondani, mert pengeként elmetszette a szót az embersége mélyéből felsüvítő kiáltás: Dehát egy kommunistát ölnek ott! Az elvtársamat! Érted? Egy kommunistát! Én, én is kommunista vagyok. — Jaj istenem! Édes istenem! — zokogott az asszony. Fuldoklott, és nyüszített az irgalmatlan rettenet szavában. — Jaj nekünk! Az ember szíve majd megszakadt. De érezte, ha most tétlenül idebent marad, nem tud élni ezután, lehetetlen élnie tovább. Kézenkapta Tóthot. — Gyere, meneküljünk! Erre hátra, ki az ablakon! Gyere, mert minket is kinyírnak. Eszelős kapkodással rángatta magára a bekecset, sapkát. A felesége sírva tíhlábolt körülötte. — Hát Vitrás*? Vitrás elvtársat magára hagyjuk? — Te őrült! Mit tehetnénk? — Valamit meg kellene próbálni. — Megpróbálni? A menekülést! Talán még sikerül. Tóth János úgy érezte, megszakad benne valami. — Hát ezt is lehet? Hát ^mindennek vége van? Talán íjjmég nem! jff — Te kommunista vagy. — Az voltam. De nekem az Carmina Burana síén bőröm az első! _ Hallgattak. is' A yersek költő!« Tóth János arra gondolt, többnyire ismeretlenek illetve.kj10g„ ez az ejnber mennyit sza- csak seit! a tudomány szemé-'). ..... ___i.u. ____i n. A karácsonyi könyvvásárra Jelent meg a Carmina Burana «ímű versgyűjtemény, amely 11 ek egyik műfordítója Csorba Győző. Ebből az alkalomból létosattunk el a fordítóhoz. Mit tartalmaz a Carmina Burana? __ Középkori latin vers- gyűjtemény a Carmina Burafia Egy bajor kolostorban * kéziratát, erről kap- zú£t tartozása volt mán hogy megismerkedjék a Villon előtti, de már a Villon hang' ján zengő középkori világi köl tészettel. — A kötetet, amely a Magyar! Helikon ízléses, gondos kiadáséban jelent meg többed magammal fordítottam. MeggyőMlntha ft semmiben állna. — Most mi lesz?... — Gondolkozni akart, de nem tudott, mintha elveszett volna agyából minden gondola*. Rettenetesen egyedül volt Fázott. Keze megszokottan, fád, mert beletaposlak a sárba, piszok! — Nannannannana!... — lépett közbe a traktoros. — Nincs itt vész, gyerekek. Gondolod. ügye, sajnálja a góré kölykeit, ennyi az egész. Vit- rásért biztos nem fáj a kis szíve, hiszen leváltotta a brigád- vezetőségról, mert élni hagyott bennünket. Tóth János hallgatott. Vit- rásnak mennyire igaza volt! — gondolta, és sütötte a szégyen. — Mi nem is gyerekek ellen harcolunk, — szólalt meg váratlanul a nemzetiszín szalagos egyetemista. — De az Ilyen közveszélyes bolsevistákat kivágjuk a magyarság testéből, mint a fekélyt! Tóth János hallgatott. A régi. De most más Tóth János is létezett már. S a régi riadtan szűkölt a szívében, amikor az új felelt: — De ha belövöldöznek a lakásba, az asszonyt meg a kicsiket is agyonlőhetik! — Kuss! — vicsorgott a csendőr. — Bolsifattyú nem számít! Tóth János erre nem semmit. Elindult a ház f® Kikerült egy tócsát, las» föllépkedett a lépcsőkön, me törölte cipőtalpát a lábtőn ben, és bekopogott — IS* gató elvtárs, én vagyok, Tóth. Engedjen be, üzenet hoztam. ' ‘ Az ajtót kinyitották. Belépett. \7 ltrás gyorsan ráfordít« T ta a kulcsot, és fürki-zőn Tóth szemébe nézett — Mit akar itt?! Tóth János még nem halk ta ilyen hangon beszélni Igazgatót. Ez a hang nem & sonlított az ezerszer hallott: a régire, ez a hang könyí gőtt. sírt, vádolt és káromX doth Tóth nem tudott mindjí válaszolni, nem szólt, csak # zett Vitráa szemébe, és ■ gyón fájt a szíve, amikor « a tekintetet látta. VégteX szomorúság homálylott ben* végső riadtság, mint a vad ban, mikor a hajtők köre t> zárul, lakása felé, ment, mintha műhelybe menne, csak mint más napokon, hogy ledolgozza a nyolc óráját. — János! János! Hová mész?!... — érte utói kétség- beesett üzenetként a felesége hangja. Megállt, hátrafordult, Az asszony ott állt a lakásuk ajtajában, kezét kitárta felé, és újra felsikoltott: „Gyere visz- sza!” Az ember nagyon sajnálta, de most már nem tudott visz- szafordulni.1 Megvonta vézna vállát, aztán suta mozdulattal intett az asszonynak, és elindult újra. Most vette észre, hogy a tóznija még mindig a Kezében van. Zsebretette. Ment. csak sejti a tudomány szemé-jsvaj(. a pr<jjetár internaclonalía- lyüket. Főként diákok, akik a turnusról, a kommunista elvtár- természetről, borról, szerelem - »h s, asságról, meg Ilyesmikről, ről daloltak, s gyakran éles kriJéGyjlés értekezlet el nem tikéval támadták a romlott ^múlhatott, hogy ne beszólt egyházi hatalmasságokat. ft volna. Most meg? Undor és — Magyarországon isme-szégyen fogta el. Érezte, hogy retes volt már a kötet vers- K most bele kéne vágni a másik anyaga. JJ arcába, vagy le kellene köpni. — Magyarul eddig csak el'j) rje nem tett semmit. Csak szórtan látott napvilágot ajfj zJ £Ut tűnődve, aztán anél- gyüjtemény egyegy verne, ki-jK^ l<ogy a brigád vezetőre nősebb csokorba szedve a Világ-jU^tt volna, csöndesen azt irodalmi Antológia II. köteté-I^mondtta: „ahogy gondolod...” ben. Ilyenformán tulajdankép-Wsóha)tott egyet és kilépett a pen első kiadás a mostani, sftkonyhából. Mögötte azonnal először nyílik lehetősége az'jj fordult a kulcs a zárban érdeklődő nagyközönségnek, tj! Am ott ^ idegen ajtó‘előtt. Amazok ott, az üldözött háza előtt tanakodtak eddig, de most mind ráfigyeltek már. És ráfigyeltek a lakások ablakaiból a függönyök mögül, mintha még a traktorok is ráfigyeltek volna, úgy érezte hátában Tóth János, a cséplőgépek is a szín alól, az ekék is a sárból, a villogó vasak és rozsdásra fakultak, mind. Ment, mintha műszakra menne, pedig a lábai nehezek, hidegek voltak, akárha térdig jeges vízben járna. Egyszer mentében visszanézett. Látta, hogy a felesége ott áll az ajtójukban, kezét a fejére kulcsolva, mint a halottsdratók. — Ez borzasztó, — mondogatta magában, — borzasztó! — De nem áll t meg. — Na, még egy bolsi! — rikkantotta a volt csendőr, amikor odaért hozzájuk. Tóth Jánosnak vizes lett a háta. — Hagyd, ne marháskodj! — mondta Dekleva. — Ez nem bolsi, csak párttag! Én ismerem, a brigádvezetőm volt. Be-,, leváló gyerek. Nem vétett eziü a légynek se. — Kisapám, ml nem lőnénk be a házba — vitázott Dekleva, — mért menekült be a marha, amikor el akartuk fogni? — Tudod mit? Menj be hozzá! Mondd meg neki, jöjjön ki, akkor nem lesz a srácainak semmi baja. Téged biztos beenged, hiszen „elvtársa“ vagy! A kis szerelő megfeszült mint az ÍJ. — És ha kihívom, akkor ti mit csináltok vele? — A dicsőséges forradalom majd ítéletet mond fölötte, amilyent megérdemel, — szavalta az egyetemista. — Avval te ne törődj! «- mondta Saépíalvi rekedten, fenyegetően, és lapátnyi tenyere összeszorult, mintha fojtogatna valakit Alsó azája- szélét előretolta, beharapta szép bajuszát ami olyan volt, mint a régi magyar parasztoké. — Vért vért fog pisálni, a gané! Tóth János mindent megértett Keze megint a dózndjáért indult, de a mozdulat eltörött keze megállt félúton. Hangja fakó volt, mint világéletében, amikor megszólalt — Hát akkor én mos*.. * bemegyek hozzá. Megmondom. — öt percet várunk. Ha addig nem jöttök ki, tüzet nyitunk. Te is ott döglesz — acsa- rogta a csendőr és kiköpött «- Mit akar? — kérdezte i igazgató rekedten, mint a * rokrákos. — Elvtárs, Vitrás elvtársi — Mit akar? — Elvtárs, magát ezek, e*1 a szemetek.,, magát kiak* ják nyírni. De ón.., én eljő tem, Vitrás elvtárs, mert éfl kommunista vagyok. A nagy darab ember nél a kis, gyenge szerelőt és nüj den önvád, szemrehány* amivel tépte, hasogatta ttí gát ezekben a napokban, etf szerre szertefoszlott páróv semmisült — Mégis érdem1 volt! Kin* elerdftotta magát vall ki, — Lejár* az őt perc! sik, megdögöltök! Tüzeltek. A géppisztoly0 elkezdtek hisztériásán dadof ni, ugatott a revolver, a r lyék visítva verték le a vak* latot a falról. — Toljuk ezt a szekrényt * ablak elé! Te etnögül lőj! > a pisztoly. Én majd a más“ ablakból — mondta Vitrás. — Ahogy gondolod, * felelte Tóth János csöndé««' Odaállt a szekrény mögé tüzelt. — Nem- vagyok kcd munista, csak párttag? — ké> dezte önmagától. — Én n«1 vagyok kommunista? Üjra tüzelt, újra meg ÚJ1* Ű] * hang nélkül fogad* hűséges szívébe a Ä* Iád golyót. Káldi János: T'óth megkönnyebült, de '.ti * valahogy inkább azt sze- rette volna, hogy ne dicsérje ezrc Jegyzetfüzetemből a traktoros. Megviszolygotttw/°^ban ^ftresaitek az embert, mint a fákat, serép csikorgást viobban, mint a virágok zuhatagját. gammal ioruuouam. meggyo - <, ződésem, hogy a közönség ér-'«magától a tózni után nyúlt, deklődéssel és szeretettel fo-ft Ujjal gépiesen^ húzták ki a gadja a könyvet, annál is in-fk papírt a tömbből, a igazították kább. meri könyvkiadásunk!/« belé a dohányszálakat. De ez a mintha üvegcserép csikorgást JWODOan, mint a virágok zuhatagját, hallana. \ti Jobban, mint a saját házatokat, — Klskomám, mát akarsz? Gyorsan ki vele, mert nem X«zer«zer inkább tündöklő, zöldettmy pépeiteknél, érünk rá! — folytatta Dekle-*pot>*«n a szétfutó, új utaknál; va. — Látod, határidős melónk ff^lJátek, hogy ne remegjen a magányban, van! IK mint őszi tarlón az árva zabszál — Himbálta meg a géppisz-$f^e tfme;besse be az este csöndje, tolyát. Itt az időnk, nem teovomldsként daráitokban, hatunk. nézhessen rá a tükörből önmaga — »n.., szóval... _ s^Sj* szomorúságtól faragott**, hogysem akart szavakká for-5*,,. , , málódni, mondatokká ö«zeáU-SKaw®* nigyázzaMk « szivére. Pl, amit mondani Méretett vol-$?J"£ « 1*V **M-éUtü kőnntmn-elronthptó jószág, na. Az**n maga is csodálkozott fSzUdzigbfil fakadt álmait, ion, amit mondott. fcr“*8™»* árága rózsát; ~ sssusr a;*- “*-*«*•- Tudjuk! - ordított Szép a őrsének, . falvi, — De nekem is van két-W de holnap már ágy lengeti art tő. - „Camid őrcsemeték!“ Meg. «jj Umet6i a , V, ....... . bélyegzettek! Ezt is tudod, Vamit r C dal SZáll> •cigaretta sohasem készült él. ugye. te komcsi?! Befogd a po- K.S iüívöil ™C*tt kaíkWa =»
