Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25-01 / 304. szám

DECEMBER 25. NAPLÓ 3 Egy héttel év vége előtt Vessünk egy pillantást __ üzemeinkre, vállalatainkra! Né zzak meg, milyen eredménye­tet értek el ebben az esztendő ben, milyen munkát végeztek, és milyen feladatok várnak rájuk az év végéig, [(zennégy és lé! millió forinttal teljesítené« túl tervüket a kisipari szövetkezetek Előzetes számítások szerint Baranya szövetkezeti ipara 107 százalékra teljesíti tervét. Ez azt jelenti, hogy a szövet- cezeti dolgozók tizennégy és félmillió forint értékű mun­kát végeznek a lakosságnak érvükön felül. Bútortermelésből mintegy lat százalékos túlteljesítés tárható, ezzel a szövetkezetek l tervezettnél több, mint egy­billió forint értékű bútort ad­lak a lakosságnak. Jelentősen últeljesítették eipőtalpalási érvüket a szövetkezet dolgo­séi, akik ebben az esztendő­in több, mint kilencvenezer tár cipőt talpaltak meg. Az év tágéig pótolják az exportlema- tádást a Pécsi Cipész Risz­ten, a kesztyűsök pedig je- éntősen túl is teljesítik ex- torttervüket. Javult a személyvonatok menetrendszerűsége A minap érkezett a jelentés, a pécsi vasútigazgatóság >i eredményes munká­ikkal elsők az őszi forgalmi táreenyben. Ezzel az eredmény- iyel az évi versenyben huszon­öt pont előnyre tettek szert íz eddig első helyezett szom- táthelyi igazgatósággal szem­lén. A pécsi igazgatóság dolgo- óinak lelkiismeretes, szorgal­mas munkáját dicséri, hogy ifuszállítási tonnatervüket hár december húszadikán be- ejezték, sőt, azt már tizen- aétezer tonnával túl is teljesí- ették. Bár nem elégedettek még ezzel az eredménnyel, mert főként a szállíttatok hi­bájából gyakoriak a hévégi, negyedévi, s az évvégi hajrák. Ha egyenletesebb lenne a szál­lítás, ha a szállíttatok rendsze­resen, kellő időben fuvaroztat­nák a vasúttal áruikat — jobb lehetne ez az eredmény is. A továbbiakban nagy szükség lesz a szállíttatok segítségére, a vasárnapi rakodások szorgal- mazására, > mert az idei szokat­lanul esős időjárás miatt szá­mottevő lemaradás keletkezett. Emiatt csak cukorrépából 72 ezer tonnát jelentettek be ed­dig januári elszállításra. örvendetesen javult ebben az esztendőben az igazgatóság területén a személyvonatok menetrendszerűsége. Az év elején 98,7 százalékos menet­rendszerűséget vállaltak, me­lyet november 30-ig rendsze­resen teljesítettek. December­ben tovább javult az ered­mény, a decemberi személyvo­natoknak 99 százaléka közleke­dett menetrendszerűen; A múlt évinél 5,3 százalékká! magasabb termelékenység a Pécsi Kemlerlonóban December 16-án befejezték éves tervüket a Pécsi Kender­fonógyár dolgozód, s az év vé­géig negyven tonnával teljesí­tik azt túl. örvendetesen ja­vult a termelékenység, mely a tervezetthez képest 4,6 a tava­lyihoz viszonyítva 5,3 százalék­kal magasabb. A termelékeny­ség növelését helyes műszaki intézkedések bevezetésével, újítások alkalmazásával érték el. Nagy gondot fordítottak a gyárban a minőségi követel­mények betartására. Jó ered­ményeik azon is lemérhetek, Kubai kereskedelmi kormányküldöttség érkezett Budapestre Lompart külügyi Étllamtit- tár vezetésével szombaton ku- saá kereskedelmi kormán yde- egáció érkezett Budapestre. A hibái delegáció tárgyalásokat folytat a magyar kormány tápviselőivel az ez év szep- támberében Havannában kö­tött hosszúlejáratú kereskedel­mi, fizetési, hitelnyújtási, tu­dományos és műszaki együtt­működési megállapodásokkal összefüggő kérdésekről, vala­mint az 1961. évi magyar— kubai árucsereforgalomról. hogy minőséggel kapcsolatos reklamációjuk ebben az esz­tendőben nem volt. A gyár dolgozói jó munká­juk eredményeként mintegy 18—20 napi fizetésüknek meg­felelő nyereségrészesedésre számítanak. Ötmillió égetett tégla — terven leiül A Baranya megyei Téglagyá­ri Egyesülés nyersgyártási ter­vét már október 18-án, égetett- tégla tervét november húsza­dikán teljesítette. Azóta közel hárommillió nyerstéglát és öt­millió égetett téglát gyártottak terven felül. Nagy feladatat oldottak meg az egyesülés vezetői, amikor kidolgozták a pécsi palaőrle­ménnyel készülő téglák tech­nológiáját. A pécsi palaőrle­mény félhasználása nem hát­rányos a téglák minőségére, mégis jelentős önköltségmegta­karítást biztosít. A korábbi 62 forint helyett a palaőrlemény felhasználásával készült téglá­kat 49 forintért állítják elő ezerdarabonként. Az év közben újabb két bánya kapott kotrógépet és két telepen teljesen gépesítet­ték az anyagmozgatást. Kikí­sérletezték és megkezdték a nagyobb téglabkéckok gyártá­sát is. Épülnek az új-mecsekaljai hétemeletes lakóépületek fél ?,f:^ | V* 1» »11 ^ g * í’Mte1!« » r « .1*1« ' ■ v * t Kis „ csácsértekezlet“ Conakry (MTI). Kwame Nkrumah, a Ghánái Köztár­saság elnöke és Modibo Kel­ta, a Mali Köztársaság elnö­ke pénteken kétnapos látoga­tásra — Sekou Touré guineai elnök meghívására — Co- nakryba érkezett. A három elnök már pénte­ken megkezdte tanácskozását az afrikai helyzetről, különö­sen pedig a kongói és az al­gériai fejleményekről. A Reuter értesülése sze­rint közös politikát kívánnak kidolgozni, amelynek célja Lumumba kongói miniszterel­nök kiszabadítása és törvé­nyes jogainak visszaállítása, ífyy, csatád a Icaiácsatttyla alatt — Ez a karácsony komoly fordulópont a család életében. — T. I. bányász, a családfő nyilatkozott így, né­hány nappal ezelőtt, a jólfű- tött, izgatottságtól és készülő­déstől felforgatott lakásban. Ez a nyilatkozat magyarázatot követel. A magyarázat érde­kes, mert akadnak benne ta­nulságok is, meg olyasfélék is, amik talán csak ebben a csa­ládban fordultak elő. Tehát rit ka esetek, mint a dupla fenyő fa históriája.i4 De csitt! A fenyőfáin már édesen zizegnek a rózsaszínű selyem papír-rojtok, és a sza­loncukor ezüst hasára titokza­tos fényeket vet az apró gyer­tyaláng. Kinek is jut eszébe, hogy nem lett volna szükség két karácsonyfára, ha Karesz csak egy kicsit kevésbé önálló és kevesebb benne a kezdemé­nyező kedv. Akkor az az első fenyőfa állna itt feldíszítve, s nem hamvadt volna el Karesz gondos munkája nyomán a kandallóban, hogy „egy kis karácsonyi illatot,, lopjon a szobába. Akkor nem lett vol­na az a nagy rohanás, nem kel lett volna a plusz félkiló sza láncúkor, ami ráadásul már nem is rózsaszín, hanem hal­ványkékre sikerült.,; De mondom, ma este vidá­man lobognak a gyertyák a karácsonyfán, mindegy, hogy NAGYON MEGBOTLOTT EGYSZER le minden jel az őszinte megbánásra Hutát. Ezért hallgassuk el az igazi nő­iét, hívjuk Tóth Pálnak. Itt ül a városi Vöröskereszt irodájá­éin. Soványarcú, huszonnyolc éves fia­talember. Október 27-én szabadult Vác- 'ót, huszonkét hónapot ült. Négyezer }orintot sikkasztott annakidején rak- árosi beosztásban. Ott állt a budapesti pályaudvaron. ífll/ öltönyt szorongatott a hóna alatt, 13 forint csörgött a zsebében. Ez volt Hinden vagyona. Apját nem ismerte, édesanyja egy budapesti gyáros házvezetőnője volt. 944* ben mindkettőjüket deportálták. Auschwitzba kerültek — tizenkét éves tált akkor. Anyja a krematóriumban maradt, ó ledig hazajött. Tizenhat éves koráig Henhelyi gyerek, később istállóban al­té kulákcseléd, majd állami vállalat Hunkása. Itt botlott meg. Életrajzi stílusban kifejezve ilyen ‘tat járt meg ez a fiatalember, aki ok­éber 27-én, egy pesti pályaudvaron 113 brittel a zsebében azt latolgatta hol is kezdjen új életet. Dorogon már dolgozott, az esett a *gközelebb ott próbált először szé­kácsét. Mit csinált huszonkét hónapig? — kérdezték a munkaügyi osztályon, mi­közben munkakönyvét lapozgatták "ijd úgy? ... Nagyon sajnáljuk, nem Hdiuk felvenni. . Dorogtól nincs messze Tatabánya. 'háta szabad öltönyét négyszázért és 't'Jczott a másik bányászvárosba. On- '«■n Oroszlányba, majd Budapestre. Iv r. . p srp Mi* csinált huszonkét hónapig?... íja úfti? ■ ■ ■ Nagyon sajnáljuk, nem vfiiak felvenni. Ez volt a visszatérő refrén minde­nütt, Legfeljebb annyit tettek hozzá. *'/«/ ‘óbb ha eltűnik a tárosból (már­mint Oroszlányból), mert nem akarnak levegőt .szúrni csavargóval. „C2PU0RGÓ" Várótermekben, kukoricásokban és parki padokon aludt. Enni is kellett, s az 513 forint — bármily takarékosan is bánt vele — elcsorgott. Többnyire vonatköltségre. MEGKEZDŐDÖTT A RUHACSERE. Egy vasutas hetven forintot és egy ócska kabátot adott tűrhető állapotban lévő zakójáért. Sötétkék nadrágjának egy nyütt nadrág és 90 forint, cipőjé­nek pedig egy rosszabb cipő és egy vasalt ing volt az ára. Sokat hordott, de tiszta ing. November közepén belefutott a pécsi villanyrendőrnél a tilosba. Piros jelzés­nél akart átmenni. A rendőr azonnal bekísérte, amin nem lehet csodálkozni, mert ekkor már egy hetes szákállal és gyűrött kapcához hasonlítható ruhában járt. — Mióta van Pécsett? Hol dolgozik? Hol lakik? Miből él? — záporoztak felé a kérdések. A válaszokból — mert mit is mondhatott volna? — a rendőr arra következtetett, hogy hétpróbás csavar­góval van dolga, akit jobb mielőbb kí­vül tudni a város határán. Csakhogy a „csavargó" makacs em­ber. Leül a kapitányság hideg küször bére, és konokul ismétli: ő innen el nem mozdul. Mindenütt csa!k rúgást kap, de innen nem kergethetik el, mert dol­gozni és élni akar ... A rendőr mereszti a szemét, meri ilyen „csavargóval" még nem találko­zott. Felkíséri egy őrnagyhoz, onnan a főhadnagyhoz. A főhadnagy leküldi a rendőrségi borbélyműhelybe. levágják, a haját és megborotválják. Fürdő és fertőtlenítő a Ikövetkező államát.* s « főhadnagy közben telefonál. A Köztisz­tasági Vállalat hajlandónak mutatkozik — ha már a rendőrség ajánlja... A vállalat legényszállására megy, és — három hét után először — ágyban alszik. Másnap utcát söpör, egy hét múlva KUKA edényeket hord az autó­hoz. Ma is ott van. Ezerszáz forintot keres. Az első fi­zetés sovány. Csak 280 forint. Tisztálko­dó szereket és sálat vesz. Másodszor 450 forintot nyomtak a markába. Ka­bátot, cipőt és pulóvert vásárol a Bi­zományi Áruházban, és „él“. Hat forin­tot szán minden napra — ebből egy fo­rint a cigaretta. Kapaszkodik az életbe, mint fulddk- 16 a szalmaszálba, de hiába, a hat fo­rint nagyon kevés. Régi nadrágja hasz­nálhatatlan már, inge is szétfoszlott. Ekkor lép közbe a városi Vöröskereszt. Hetesi Károly elvtárs, a titkár inget és nadrágot szerez. Sűrűn felhívja a köz- tisztaságit: jól dolgozik a fiú? „Semmi panasz rá!“ — válaszolják. — Nyáron a kövezdkhöz küldjük. Ott kétezret is megkereshet.” Január tizedikén hatszáz forintot vár. így számol: négyszázat elvásárol. Sür­gősen vesz egy felöltőt, mert hideg van már. Februárban már öltönye lesz, ta­vasszal pedig... Miközben a jövőjét tervezgeti, Du­dás Sándorné, a Vöröskereszt titkár­nője csomagocskát tesz a kezébe. A maga pénzéből vásárolt ajándék: Sinclair Lewis könyve és zsebkendő. Karácsonyi celofánpapirba burkolt cso­magocska, csokrot 1kötött a közepére, aranyozott szalagból. A „CSAVARGÓ“, a huszonnyolc éves férfi lehajtja a fejét. Ma Hetesi elvlársnál ebédel. Felöltő­ben megy hozzá, mert vett neki a vöröskereszt. — Nem azért, mert kará­csony van — messze volt még az. ami­kor Tóth Pál áriát egyengetni kezdték. Hál: így szól Tóth Pál „szentimentá­lis'’ története. melyiken, az elsőn, vagy a másodikon, és Karesz végképp megúszta minden következ­mény nélkül az esetet. Elvégre a békesség ünnepe van — gondolta a gyerek, ahogy csak tizenkétévesek tudják saját szol gálatúkba állítani a nagy dol­gokat, valami ügyes elegan­ciával. Viszont Karesznek egy csöpp igaza mégiscsak volt, a karácsony megóvta őt, főképp azért, mert tényleg forduló­pont a család életében, s így Karesz balfogásán csak szelí­den mosolyognak. Különösen Irén és Jancsi arcán ragyog boldog mosoly ma este. Ha Karesz véleményét akarjuk hallani a dologról, az így hang zik: — Legalább lesz, aki meg- rendszabályozza Irént. Jancsi klassz sógor! Anyuka odale- gyint Karesz felé, amikor eze­ket a nagyképű szavakat kiej­tette. De akkor Karesz eltűnt, hirtelen, az ajtó becsukódott mögötte, és a szobából az ő kerek kobakjával együtt kifu­tott egy időre a vidámság is. Anyuka régebbi dolgokról kéz dett beszélni, amikor Karesz még nem volt, egyáltalán nem is létezett, csak Irén, de ő is csak, mint egy rugkapáló, bi­zonytalan jövőjű apróság anyuka karján. Akkor anyuka teljesen egyedül volt a böm­bölő, sovány csecsemővel, meg a kerekszemű Ferkóval, aki a szoknyájába kapaszkodott. Na­gyon egyedül és elhagyatottan éltek ők, apa messze volt, s ki tudja, a véráztatott mezőn fagyoskodó katonák között ott járkál-e még, vagy;.; De erre nem volt szabad gondolni, még karácsony estéjén sem, amikor pedig anyuka olyan egyedül volt a két kicsivel. Meghalni volna jó, gondolta anyuka akkor kétségbeesetten, ha nem lenne a két kicsi, s nem élne a halvány, bizony­talan remény, hogy nekik mégse úgy alakul az életük, mint a szüleiknek, hanem sok­kal jobban. S anyuka, amint ezt el­mesélte, kidörzsölt egy könny­cseppet a szeméből és bocsa- natkérően mondta: — Nem mindig kesergek ám a régi rossz emlékeken, mint valami öreg-öregasszony! Csak most valahogy... eszem­be jutott minden. Ferkót ma este várjuk haza az egyetem­ről, ez az első éve, Irénkém- nek most lesz az eljegyzése. áldott jó gyerek ez a Jancsi, és nagyon boldog vagyok, iga­zán ... De miért éppen most jut eszembe minden régi nyo- morúgságunk? Mikor az ura- mékat az összes szomszédun­kat elvitték, mert keveselték a bért... Mikor Ferkó pólyás volt és nekünk akkor kellett szednünk a sátorfánkat... Mi­kor már megvolt a két kicsi és az uramat behívták, apá­mat pedig akkor lőtték agyon ... Az a borzasztó hábo­rús karácsony... minek jut eszembe ilyenkor? Közben dobozok, csamogok között rendezget az asszony, rakosgatja az ajándékokat. A férje éppen az utolsó szavak­ra lép be, csendesen elmoso­lyodik és megsímogatja a fe­lesége haját. — Hát persze, hogy most sokminden eszünkbe jut — mondja, egyszerűen — hiszen csupa jó és szép dologgal vár­juk a karácsonyt, van időnk emlékezni, és van is erőnk el­viselni az emlékeket... — Igen... A lányomnak vettük ezt a szép láncot, ezt a pulóvert és tizenkét törölkö­zőt. Elvégre gyűjteni kell már a stafírungot! Ferkó szép, új cipőt, új disznóbőr táskát, sá­lai és könyveket kap. No, és összeraktunk egy kis ráadás- pénzt a gyereknek, hiszen a havi összeg, amit küldeni szok­tunk, arra nem elég, hogy megvegyen valamit, ami meg­tetszik neki. Majd ebből. Apró sóhaj száll most Pest felé, a nagyváros felé, amely egy időre ellopta az anyukától legnagyobb fiát. De nem so­kára jön Ferkó, a leendő mér­nök, jön és mesél majd. És jön Jancsi, aki meg írónkét rabolja el, a kedves, jó kis­lányt, dehát ez az élet rendje, meg aztán nem is visa nagyon messze. Anyuka sóhajt, de a papa fejcsóválásána már mosolyog. Hiszen minden rendben van. Azazhogy: Karesz esik be az ajtón és izgatottan magyarázni kezdi, hogy ő nem tehet róla, de... A kezében egy könyv. — Haszontalan kölyök —» mérgelődik a papa — hát nem megtalálta a saját kará­csonyi ajándékát? Karesz nyomában Inén lép be és majdnem sír. — Mikor én választottam neki és úgy meg akartam lep­ni. Karesz kerek képe olyan bűntudatos, hogy mindenki­nek megesik a szíve rajta, Igaz, hogy ott van a kará­csonyfa-ügy is, de... de egy ünnep úgyis mindig számta­lan veszélyt rejteget egy tizen- kétéves kamasz számára. így hát a T.-családban is eljött a karácsony. Egyszerű család, nem vágynak és talán nem is alkalmasak a népszerű­ségre. Talán arra sem, hogy rajtuk keresztül sok-sok más családot lásson az olvasó, mert hiszen gondjuk-bajuk, örömeik egészen a sajátjuk, nem lépik túl a négy falat. Mégis érdekes belesni a kulcslyukon a kará­csonyfa alatt álló emberekre. Ferkóra, aki az új benyomá­sok özönétő] elárasztva, a ta­nulástól kicsit fáradtan, de az otthont már másképpen be­csülő meghatottsággal moso­lyog a szerető arcokra. Irént és Jancsit, a jegyespárt, akik­nek ez az első karácsonyuk, amit egymás mellett töltenek, s szemük talán jobban csil­log, mint a sok ezüst, fényes dísz a fán. Karesz, a kis ka­masz, aki nagyon megil’e‘5- dött, de aki semmit se tud a múltról. És a szülők, akiknek ilyenkor emlékek is odaszáll- nak az idei, csillogó, békés ka­rácsonyfa alá... Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom