Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-24 / 277. szám

1960. NOVEMBER 23. V A PT 0 s tudósítónk helyszíni riportja: Készül a MEK a télre Nem hoznak szégyent az otthoniakra légyen az újoncok közül, job bról balra: Wágner, Fekete, Jillek, Márkiét, A Baranya megyeieket szó­ljuk: jöjjenek egy kis be­él getésre a KISZ-klubba. zenöten mozdulnak egyszer- ■, csak úgy dübörög a sok izma mögöttünk. A tágas teremben asztalok, ékek. A sarokban televízió, tem zavarba jönni. „Ejnye **s morfondíroztam magamban —■ csak nem kell állva eltöltenem ezt a két esztendőt?“ Felharsan a nevetés. Lát­szik, hogy Jillek honvéd máris a szakasz tréfamestere. Néhányan, kezdeti Jó mun­első elismerést. A palotabo- zsoki Körösi Antal, aki az „Egyetértés“ tsz-ben dolgo­zott, tornából jeleskedett. Raj- parancsnoka megdicsérte érte. Perjés László, a Pécsi Hőerő­mű dolgozója a körletrendért kapott elismerést. Mondani sem kell, hogy a dicséret milyen buzdító erő. Egyre-másra fogadkoznak a fiatalok: jó katonák akarnák lenni. Wágner József, aki a Pécsi Útkarbantartó Vállalat­tól vonult be, kiváló lövész címre pályázik. Deák, Jillek, Mdrkícs, Hetényi István (a Mohácsi Selyemszövő Gyár­ból) a KISZ-szervezet munká­jába is bekapcsolódnak majd. Körösi Antal, a fiatal párt­tag, pártmunkát kér. Mások: Fekete József, a BEAC kézi­labda játékosa, a szigetvári Ambrusics István, aki futbal­lista, — sportolni szeretnének. Ahány ember, annyiféle terv, jó elképzelés. Futja be­lőle a két esztendőre. Tény az, hogy a Baranya megyeiek. — ha nem adják alább a nagy nekibuzdulást — nem hoznak szégyent az otthoniakra. llványzatán sok szép, csere- es virág. Élenjáró szakaszok íszes selyemzászlól sorakoz- ak a falakon. A Jól végzett lunka becses ereklyéi ezek; közösség összefogott erejé- ek, férfias helytállásának leg- ’.ebb tanújelel. Fogadkoznak fiatalok, hogy megpróbálják lajd ők is elnyerni. No, de még nagyon a kez­eién tartunk ennek. Egyelőre tikább az első napok, hetek Iményel foglalkoztatják őket. A pécsi Márkics Miklós me- Mi, hogy milyen csalódott, [yilván a bevonulása előtt alamelyik „obsitos" alaposan áijeszthetett, mondván, hogy katonaságnál legalábbis em- lerevésséL kezdődik a napi­ké j ükért, már megkapták az Hegedűs Ferenc Egy kit beszélgetés a KISZ-klubban. Valamennyien Ba­ranya megyei fiatalok. Céklarépából sem lesz hiány a télen. 240 mázsányi áll már prizmákban a föld alatt belőle, de ez a mennyiség négy va­gonra növekszik hamarosan, Pécs „föld alatti városrészé■» ben”, a MEK raktáraiban se- rénv munka folyik. Telnek a pincék. Állandóan özönlik az áru. Burgonya, káposzta, hagy­ma és sokféle zöldség, valamint gyümölcs kerül a pincékbe, hogy télen ne legyen gondjuk a háziasszonyoknak. A MÉK legnagyobb pincé­jében, a Rákóczi út 50-ben, már most negyven vagonnyi burgonyát tárolnak. Részben prizmába rakva, részben re­keszekben várja itt a krumpli a telet. Kétszázötven vagon burgonyát raktároz el a MEK. Ennyi a terv, de ezt jóval túl­teljesítik, mert még a terme­lőszövetkezetékkel is kötnek tárolási szerződést. Húsz vagon hagyma, 3 vagon fokhagyma, 8 vagon sárgarépa, 6 vagon gyökér és még sok­sok vagonnyi más zöldségféle­ség tárolásával biztosítja a MÉK a város és a megye téli zöldáruellátását, Drávacsepelyi jó dolgok A kultúrházat 5200 forintos költséggel szépen rendbehoz­ták Drávacsepelyen. A kicsino sított kultúrház Rádfalva köz­ség lakóinak Is nagyon tetszik és ők is szívesen járnak át Drávacsepelyre, hogy ott tölt­sék szabadidejüket, mozit és •televíziót nézzenek. Mert már televíziót is szettek a csepe- lyiek. A község sokat fejlődött 1945 óta. Ebben az évben száz mé­ter hosszú salakos utat létesí­tenek és az orezágúttal ezt az utat összekötő salakos út pe­dig aszfaltburkolatot kap. Az útépítésben az egész község la­kossága résztvesz társadalmi munkában. Világosabb is lett Drávacsepely, mert az idén villanyhálózatuk hat lámpa­karral bővült. I AJTA1 LÁSZLÓ Az alma válogatás, osztályozás istán kerül csak tárolásra. A pince mélyén szorgos kezekkel válogatják a 25 vagonnyi el­raktározandó gyümölcsöt, A l-dw-VántUáv utcai idióta „titka" end. És ml történt? Közvetlen m berek, barátságos tisztek :ísérték őket a kiegészítő pa- ancsnokságokról idáig. Tü- elmesen válaszoltak a kér­éseikre, szíves szóval tartot­ok őket. A beöltözéskor min- lenkire rápróbálták a ruhát, sizmát. Ezekben a napokban z újoncokért történt minden bben a laktanyában, hogy ól érezzék magukat, mielőbb >eleilleszkedjenek a számuk- a még szokatlan környezet­te. Persze, nem könnyű meg­lökni az új életet. Az órákra, ércekre beosztott napirendet. V feszes, katonás maga tár­ást. Az ivándárdal Deák Ferenc •éldául fájó szívvel búcsúzott i fodrásznál dús hajától. Ta- án csak abban vigasztalódott, logy másnak is pontosan ilyan kurtára szabták a íri- turáját. Márkics Miklós régi jóba­íátja. Jillek Szabolcs, aki a Izénbányászati Trösztnél dol- lozott (most Is egy szakaszba terültek), meséli a követke- töket: — Megkaptam a katonaru­tát. Beöltöztem... Megyek fel t körletbe, ahol gyülekeztünk. Belépek az ajtón és mondom i fiúknak: „szervusztok". Erre azt mondja a szolapa- ’UncíTtok.- „Várjon még elv- •írj ezzel a köszönéssel...ön hég most adta le a civil ru- iij&t... Különben is, ha be­lép a szobába, kérjen enge­délyt a benttartózkodásra.... fagyot néztem, de nem szól­am. „Sebaj — gondoltam — finden kezdet nehéz." Ezzel * akarok ülni az ágyra. Me- Hnt rám szól a szobaparancs- 'ok: „Álljon fel!... Ha elöl- Wró jelenlétében !c akar ülni, térjen rá engedélyt!",,, Kezd­VANNAK DOLGOK, ame­lyeket nem jegyez fel a króni­ka. Esetleg ideig-óráig az em­lékezetben él. Októberben történt a pécsi, Felső-Váruház utcai általános iskolában. Bodonyi János is­kolaigazgató taláp éppen így, éppen innen, az emeleti folyo­sóról nézhetett le az iskola­udvarra, amikor a Baranya megyei Építőipari Vállalat munkásai megérkeztek. Megkezdték a bontást, hi­szen még tisztességes bejára­tuk se volt. Egy iskolaépítés kezdetének a kezdete. Az igazgató, ha csak fél perc ideje volt, kiszaladt a folyo­sóra. Féltette a szemüveget, letette a szemüveget. Nézte az Udvart, ahol egy év múlva az új iskola egyik épületszárnya áll majd, aztán megkereste a munkások vezetőjót. — Elvtársak... — mondta — segítek ón maguknak, úgyis sürgős az Iskola építése. Ma­guknak most szabad szombat következik, ugye?.... Na, én vállalom, hogy hétfő reggelre társadalmi munkában mindent előkészítek, ahogy kívánják, de azt kérem, hogy a felvonu­lási épületet úgy készítsék elő, hogy majd politechnikai tan­teremnek használhassam... —- Hétfő reggelre? —- csodál­koztak, mert csütörtök volt. Egyik-másiknak talán az Is megfordult a fejében, hogy „fellegekben jár’’ ez az Iskola- igazgató, hiszen nem három napi munka ez, és honnan vesz majd annyi társadalmi mun­kaerőt Bodonyi János —, de az alku megszületett. Van aki azt mondja, hogy ötszázan dolgoztak, de a négy­százban mindenki megegyezik. Pénteken kezdték, szomba­ton már a kaput bontották, vasárnap reggelre minden ké­szen volt, ahogy az építők kí­vánták. Szülő, nevelő, diák. Nem túlzás, hogy a környék csodájára Járt: mi történt a Felső-Vámház utcai iskolában? A legderekasabb munkát a papák végezték. Horváth, Ga­dó, Kesztyűs „papák” és per­sze a többiek is. Közhasznú szóval úgy szokták ezt mon­dani, hogy „égett kezük alatt a munka”. Az egyik „papa”, egy fodrász már attól félt, hogy másnap nem tud borotválni. Bodonyi János megsimogat- ja a homlokát. Nézi az udvart, ahol most már fundamentumot ásnak, mattért kevernek a csonka kőkerítés mellett. — Ezt tudom én elérni a szülőidtől ma — mondja nem titkolt büszkeséggel. — A gya­korlat bebizonyította, hogy nemcsak a mamákat, de a pa­pákat is mozgósítani lehet... • AZ ILYEN, KRÓNIKÁBA Illő dolgok elég gyakoriak a Felső-Vámház utcai Iskolában, de ezenkívül von még egy ne­vezetessége, Az Iskolai szülői munkaközösség tagjainak többsége férfi. Az ötvenkét ta­gú elnökségből harminchat. Az elnökség zöme kommunis­ta. Egy így persze száraz, sta­tisztikai hangulatot ébreszt. Mit csinál ez a szülői mun­kaközösség? Megtanították a nevelőket — így, szó szerint, megtaní­tották —, hogv a szülői látoga­tások alkalmával a legszaba­dabb és legkényesebb politikai kérdésekről beszéljenek. Nem egv gyereket n szülői munka- közösség vnlaimelvlk tagja vit­te el a gyermekgondozóba. Az oktatási reform-tervezet vitá­ját élénk figyelemmel kísér­ték, az Iskolai szülőd munka- közösség vitája talán a legsi­kerültebbek közé tartozik a városban. Törődnek az iskolával, a gyerekekkel. Mostanában szin­te minden összejövetelen, még a néhány perces beszélgetések­ben is szóbahozzák az iskola váltásrendszerét. — Helytelen az elvtárs, ahogyan most van — panasz­kodik az egyik szülő. — Miért nem úgy, mint azelőtt? Az al­sósok délután, a felsősök dél­előtt. Nézze csak elvtársi... A felsősök sokszor este fél hétkor végeznek az iskolában. Van olyan, aki Üszögről jár be. Mikor ér az haza, és van-e még ereje, hogy este tanuljon? Nem fog a feje É6 biztos, hogy a másnap délelőtt elegendő lesz a tanuláshoz?... A Felső-Vámház utcai isko­lában 1961. április végén befe­jeződik a tanítás. Az Iskolai év két utoílsó hónapját az al­sósok Fonyódon, a felsősök Balatonszemeeen töltik, ott tanulnak —, mert őszre a je­lenlegi Iskolai épületet Is fel­újítják. óriási munka lesz ez, hiszen Balatonszemesen építkezni is kell. — Már gondolkozunk a fu­varozáson Is — bólogat Szabó László, mintha most is azon tömé n fejét, hogy az a renge­teg anyag, amire ott Bn.lnton- szeme-en szükség lesz, hogyan jut oda. — Mi papák már beszélget­tünk, hogy az üdülő felépíté­sére összehangoljuk a szabad­ságot — mondja Kesztyűs Já­nos. Figyeli, hogy mit írok, aztán hozzáfűzi: — Ez nem­csak Ígéret. Ha Ígérjük, akkor meg is csináljuk... Nagy munka lesz, az egész iskolát két hónapra kitelepítik a Balaton partra, de megold­ják. S mintha egy kicsit tet­szene a szülőknek, hegy be­nsőjük őket ebbe e munkába. Szívesen törik a fejüket, mit hogyan lehetne jobban, oko­sabban és könnyebben. Szíve­sen segítenek.-Kár, hogy meg­kopnak a szavak, megkopik a jelentőségük, mert igazán na­gyon szeretik ezek a szülők az iskolát e AZ ISKOLAIGAZGATÓ alig negyedóra alatt „szervezte” meg ezt a találkozást. Még egy belső, vállalati értekezle­ten is ritka ez a gyorsaság. Sokszor pedig Ilyen apróságok­ból Is következtetni lehet Délután négyre kérte a szü­lői munkaközösség néhány tag­ját: jöjjenek be egy órára az iskolába. Négy óra előtt öt perccel már itt az igazgatói irodában ül Szabó László, a Húsipari Vállalat igazgatója, Stréb Já- nosné, Tóth Gyuláné tanács­tag, aki — mint mondják — időközben a város másik ré­szébe költözött, találhatna ma­gának közelebbi iskolát, de ő mésis idejár. Kesztyűs János gépkocsive"rtó, aki az egv hó­nappal ezelőtti „munknroham- ban” derekasan helytállt, és u*ánn ment műszókra, és Bo- dnnvl János, az Iskolai eazeotó. Mi a titka ennek a szülői munknközösséonek? Mi az a hajtóerő, amely ö«szevvúrja őket? Alighanem Ők tudlák ezt lefflobban. A szülők, akik megértik, hogy az Iskola és a család kapcsolata az nem va­lami elvont, publicisztikai megfogalmazás, de az ilyen és ehhez hasonló apróságokból tevődik, mint a majdani „szü­lői ügyelet”, a családlátogatás, a közös gond, a közös tenni­való, egy-egy feladat érdeké­ben. Nos, íme a titok, valljanak róla maguk a szülők. Szabó László: — Én hogy látom? Közelebb kerülnek a szülők az Iskolához meg egy­máshoz is. Bizonyos kérdése­ket jobban látunk, a miénk­nek érezzük. Az egyes gyerek problémája se egy szülő gond­ja, hanem mimdannyiónké. És ez nagyon Jó dolog... Stréb Jánosné: — Minden helyesen ment eddig... de tud­ja, ha a kétmüszakos oktatás­ban tudnánk. valamit tenni. Este hétkor Jönnek haza a gyerekek, kimerültén, délelőtt meg nem tudják a szül§k el­lenőrizni. hiszen dolgoznak... Tóth Óyuláné: — Én látom, aki reggeltől estig az Iskola szívében élek, hogy milyen jó így együtt... Elhiszi, hogy én nem is tudom elképzelni, az előtt miért nem volt? ... Kesztyűs János: — Tudja, egy papának sokszor több ide­je van, mint egy mamának. Neki ott a második műszak Is... meg aztán a papa gond­ja is, hogy mi van az iskolá­ban... A múltkor nem tud­tam eljönni az egyik gyűlésre, dolgom volt a munkahelve­men. Eljött a feleségem, de otthon mindent részletesen el­mesélhettem. A papáknak tud­ni kell arról, hogy md törté­nik az iskolában... Bodonyi János iskolaigaz­gató: — Az előző lokolákbnn is volt szülő! munkaközösség m, de Ilyen jó nem volt... Ná­lunk minden az osztálvbnn játszódik, ott él a szíttól mun­kaközösség is... Mondjak hab- bet? Állítom, hoev az tanulmányi ere* mén •.-én mefiitarik a szülői műn’- kö­zössé« ió munkája... Vágjon csak! Mindjárt me»né->cm... Igen, 2,9 volt, most 3,76... • íme, nincsen erekben a dol­gokban semmi titok. v Thlery Árpa#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom