Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
I ' ■ Ki ne ismerte tíz évvel ezelőtt Szebeni Józsefné nevét? A tisztelet és megbecsülés, amellyel a gyárban körülvették a két gyermekét nevelő, beteg férjét ápoló, a munkában mégis fáradhatatlan, élenjáró asszonyt — túláradt a gyárkapun is. S mindez együtt véve tette ismertté az első pécsi esztergályosnők egyikét. NE EMEU EK NAGYOT Amikor Szebeni Józsefné átesett élete első komolyabb műtétén és azután választania kellett az esztergapad és egy új, ismeretlen munkabeosztás között, a mindig szerény szorgalmas asszonyt csak az aggasztotta, hogy kárbaveszett minden, ha nem folytathatja munkáját. — Pedig hogy segítettek! — emlékezik vissza. — Amikor az üzembe kerültem azt sem tudtam, hogy a sok szerszám közül melyik a kulcs, melyik a csavarhúzó. Azután szépen megtanultam, mert mindenki segített. Kroumann Lajos — akkori művezetőnk — még újítást is csinált, hogy ne emeljek nagyot, amikor be kell állítani a tárcsát... Szebeni Józsefné azóta eltemette az urát, felnevelte a gyerekeit, s immár oklevél is bizonyítja, hogy a Sopiana törzsgárdájához tartozik. De ma melyik műhelyben, melyik gépnél dolgozik? — Sajnos, nem dolgoztathatjuk gépnél. Négyszer műtötték. A konyhában felszolgáló, — mondja róla Kroumann Lajos, aki ma már személyzeti előadó. — Igen, — simítja el maga előtt a fehér kötényt Szebeni- né keserűen — itt felejtettek... Hogy kerül egy esztergályos a konyhába? Mi dolga van Szebeninének a párolgó étellel teli tányérokkal az étteremben? Hosszú annak a sora. MGG UTCASEPRŐNEK IS.— Mint addig mindannyiszor, az üzem nyújtott segítőkezet, hogy betegségem után elhelyezkedhessem. Örömmel végeztem el a könyvelői tanfolyamot, mert ehhez kötötték öntödei felvételemet 1956-ig itt adminisztrátorkodtam. majd az ellenforradalom idején közölték velem, hogy rám többé nem lesz szükség. Nem sokkal előbb halt meg az uram, s maradtam özvegyen két kamasz gyermekemmel. Elképzelhető, hogy szívesen vállaltam a konyhai munkát, mert pénz nélkül semmiképpen sem maradhattam! Gondoltam: az ellenforradalom után majd rendeződik minden, és engem is visszahelyeznek a régi munkahelyeimre, de nem így történt... Vége lett a szakmámnak, vége a könyvelői tanfolyamomnak, most már soha többé nem vehetem hasznát egyiknek sem ... Hiába mondja ezután, hogy szereti jelenlegi munkáját, hogy elégedett — ez már hamisan hangzik. Mondja is: — Én is elvégeztem volna a gyors- és gépírói tanfolyamot, hogy visszamehessek az öntödébe, de elfelejtkeztek rólam... — Miért nem szólt? ENGEM MINDIG SZÓLÍTOTTAK — Nehéz lett volna. Mert én egyedülálló nő vagyok, nekem ott kell dolgoznom, ahol munkát adnak. És én úgy, de úgy szeretem ezt a gyárat, hogy akármilyen beosztást elfogadnék, csak itt maradhassak. — És még valami: engem mindig szólítottak, velem mindig megbeszélték itt a sorsomat. Amikor esztergályos lettem, amikor el kellett hagynom a szakmámat, amikor az uram meghalt... TALÄN ÖREG VAGYOK? — Lehet, hogy már öreg vagyok ... (Még innen van a negyvenen.) Lehet, hogy újabb kádereket kell kinevelni... Lehet, hogy már nincs szükség rám... Már dehogyisnem lenne! ősszel lesz egy üresedés a munkaügyi osztályon, oda talán őt is betníthatták volna! Az anyagosztályon is van egy új dolgozó, azt hiszem oda is szívesen ment volna ... Nincs mégis igaza Szebeni Józsefeiének? — Az a baj a régi nődolgozókkal — állapították meg már sokszor a Sopiana vezetői — hogy leköti őket a család és képtelenek egy technikumot elvégezni. Mi rendszeresen kiírjuk, milyen munkakörök megüresedésére lehet számítani s ezekre — megfelelő szakmai képzettséggel — nők is jelentkezhetnek. De ha tanulásról van szó, rendszerint visszalépnek... Néhány asszony esetében valóban így van ez. Pallós Józsefné, aki súlyos szívbetegen dolgozik az üzemben és gyerekeket nevel — sajnos valóban nem tanulhat. De miért ne tanulhatna Szebeni Józsefné, aki végeredményben még fiatal asszony, értelmes és ideje is volna rá? ezt bizony senki sem tudja, mert Szebeni Józsefeiéről és még néhány hozzá hasonló asz- szonyról valóban megfeledkeztek a Sopianában és a pécsi üzemekben. HALASAK LENNÉNK... — Pedig ha tudnák milyen hálásak lennénk az ellenkezőjéért! Ha tudnák milyen boldogságot jelentene nekünk, ha kilenc-tíz évvel ezelőtt nyújtott segítségből csak egy egészen kicsit ránk pazarolnának ... Meglátnák megint, vagyunk mi is olyan munkaerők, mint a férfiak, ha gyengébb fizikumunk nem is engedi meg, hogy minden munkaterületen versenyezzünk velük! ’ # Félő, hogy Szebeninéhez hasonló néhány év alatt kikopik a pécsi üzemek gépei mellől az a néhány szakmunkásnő is, aki ma még állja a sarat. Ezért gondolni kellene arra, hogy valaha ők is tágabbnak látták a horizontot, hogy életükben valami szépet, nagyot szerettek volna alkotni. És gondolni kellene arra is, hogy sokan még nem mondtak le arról, hogy ezeknek az asszonyoknak valahogy meg kellene mutatni a helyes utat Szebeninének is. akinek két gyermekén kívül nincs senkije, csak az üzem. Harsány] Márta UlUIkJfl VVVBCk VVi\ VIVJVJV, ugyanakkora mészből és negyed tojásfehérjéből jó porcelánragasztót készíthetünk. Az egészet jó simára keverjük és azután használjuk. Gyümölcsfoltot és fűfoltot nyomtalanul eltávolíthatjuk* ha a foltos anyagot tizenkét órán keresztül (kimosás nélkül) aludtejben áztatjuk. Ázta- tás után mossuk. i Vízfoltot politúrozott bútorról úgy lehet eltávolítani, hogy a foltra nedves sót teszünk* egy ideig rajta hagyjuk, azután posztóval letöröljük, a foltot megszárítjuk és tiszta parafával fényesre dörzsöljük. Jech Józsefné Vitrinterítő 1. sor: Nyolc láncszemes gyűrűt készítünk. 2. sor: Három láncszemes magasítás, három láncszem, két ráhajtásos pálca, (összesen 12 db.) 3. sor: Minden ívbe három rövidpálca. 4. sor: Minden rövidpálcára egy rövidpálca: 5. sor: Három láncszemes magasítás, két ráhajtásos pálca, kétszer ugyanabba a szembe. Négy láncszem a harmadik rövidpálca ugyanabba a szembe, Négy láncszem, két ráhajtásos pálca ugyanabba a szembe, stb... 6. sor: Két rövidpálca, három ötláncszemes pikó, két rövidpálca, két láncszemes magasításba egy rövidpálca, az ívbe két rövidpálca, három db. ötláncszemes pikó, stb. A csillagok összehorgolását a képen látható módon végezpálcába két-két ráhajtásos zük.Mit főzzünk ? Zöldbab-puding Fél kiló apróra vágott zöldbabot sós vízben puhára főzünk és leszűrjük, öt deka olvasztott vajba 5—6 dkg lisztet teszünk és fél liter tejjel felengedjük. Folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. Ha kihűlt két-három tojássárgáját, sót, borsot, finomra vágott zöldpetrezselymet és a tojások habját a habbal együtt beletesszük. A masszát kikent, lisztezett formába tesszük és gőzben (forró vízbe állítva) kifőzzük. Kiborítva vajjal leöntjük és finomra vágott sonkával, keményt©j ássál megszórjuk. Csipkebogyó-mártás öt-hat evőkanál csipkelekvárt tejfellel és két-három kanál liszttel elkeverünk, vízzel felengedjük és egyszer felforraljuk. Kevés sót teszünk bele és főtt hús mellé adjuk. Pajtások figyelem 1 Minden községben, minden Iskolában megkezdődött már a vidám úttörőélet. A Dunántúli Napló szerkesztősége ismét azzal a kéréssel fordnl hozzátok, hogy minden csapatban nevezzetek H egy úttörő tudósítót, aki rendszeresen beszámol lapunknak a csapat munkájáról. A múlt tanévben sok olyan értékes levelet kapott szerkesztőségünk, amit fel Is használtunk lapunkban. Azt szeretnénk, ba ebben a tanévben ismét olyan levelezőink lennének, mint Dankó Éva, Metzing Éva, akik mindig beszámoltak nekünk úttörőcsapatuk életéről. Levelezőink közül sokan elhagyták már csapatukat, kiléptek az általános iskola kapuin, tanulmányaikat gimnáziumokban, vagy szak- középiskolákban folytatják, de szép számmal vannak olyanok Is, akik közvetlenül a termelő- munkában vesznek részt. Azt kérjük ezektől a pajtásoktól, hogy a jövőben is keressenek fel bennünket leveleikkel, A festő végighúzta hatalmas ecsetjét az üdezöld lombokon s napról-napra új színekben pompáznak az erdő fái. A terebélyes vadgesztenyefák barna, sárga, vörös levelei között vidáman pattognak tüskés héjaikból a fényes magvak. A zörgő avarban gázolva, nótázva közeleg a hegy csúcsához egy csapat úttörő. Szuszogva érnek egy tisztásra. Körülöttük végtelen csend terpeszkedik. — De gyönyörű ilyenkor ősszel a táj! — áll meg Ilonka, a kis csapat vezetője. — A legszívesebben csokorba szedném a színes leveleket. — Tavasszal, amikor Itt jártunk, a zöld lombokért lelkesedtél így. Még jó, hogy akkor nem téptük le az ágakat. Most miben gyönyörködnénk? — szól nevetve barátnője. Vidáman telepednek le a napsütötte tisztáson. Ilonka előveszi kis festőállványát, s a közelében álló óriás vén tölgyfát igyekszik megörökíteni. Néhány pajtás köré gyűlve figyeli, hogyan bontakozik ki a sokszínű festékfoltból az előttük álló fa. mert minket érdekel, hogyan élnek, hol dolgoznak, hogyan tanainak. Ha nem te as Üt- törő Élet hasábjain, de helyet biztosítunk írásaiknak lapunkban. Szeretnénk, ha ezekben a levelekben a mindennapi életük, apró örömeik és gondjaik tükröződnének. Az Ottörfi Élet szerkesztősége ebben a tanévben ismét meghirdeti a rajzpályázatot, sőt egy irodalmi pályázatot te kiír. A levelezők számára ismét tart egy egésznapos megbeszélést Pécsett, ahol a megye minden részéről lesznek pajtások. Ankétot tartunk Komlón, Mohácson és Szigetváron. A jól dolgozó úttörőlevelezőket könyvjutalomban részesítjük. Rajta hát pajtások! Most van az őszi számvetések és tervezgetések ideje. Számoljatok be leveleitekben terveitekről, s mindarról, ami az úttörőéletetekkel összefügg. Várjuk leveleiteket! — Valóságos művész ez az Ilonka — állapítják meg többen Is pajtásai közül. — Hervad már ligetünk, díszei hullanak — mutat a képre Gizi. —Ki írta ezt a verset? — kérdi Ágnes. — Berzsenyi Dániel — válaszol közelebb jőve Annuska — ezt nem tudod? Hát akkor ki írta ezt? *,A fán a levelek lassan lengenek, Már mind görbe, sárgás, fonnyadt puha.. — József Attila! — kiált fel örömmel egy szőke kislány és büszkén néz körül. — Ezt sem ismered Ágnes? Látszik, nem jártál az irodalmi szakkörbe! — De igenis tudom! És még sok őszi verset ismerek. Ha te olyan jól ismersz minden őszi verset, mondd meg melyikben van ez és ki írta: Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek ... Vándor népe ott halad. Űttörőhírek A beremendi úttörőcsapatban már megkezdődött a csapatfoglalkozás, megszervezték az őrsvezetők őrsét és őrsi foglalkozást is tartottak. * A harkányi csapatban ugyancsak megkezdődtek az őrsi fog lalkozások, a a pajtások egy régi tervük megvalósításán dolgoznak most, kézilabdapályát építenek. ¥ Bissén mozgalmas csapatélet folyik. Többször volt már náluk is csapatösszejövetel, megalakították az őrsöket. A nyári idényben a csapat tagjai segítettek a termelő- szövetkezetnek. Pénzjövedelmüket egy budapesti kirándulásra fordítják, úgy tervezik, hogy februárban látogatják meg az ország fővárosát * Mattvon az úttörő-pajtások az iskola bekerítésénél segédkeznek. ¥ Múlt vasárnap a cuni úttörőcsapat kisdobosfoglalkozást tartott. * A villányi pajtások szépen feldíszítették már az úttörőszobájukat A csapat beszerzett egy magnetofont is, amellyel tízpercekben rövid műsort adnak. Most egy kirándulásra készülnek, űtjelek segítségével a nagyharsányi hegyre. — Petőfi „ősz elején”. Emlékeztek, tavaly szavaltam egyszer, amikor a kicsiknek meséltünk az őszről. Akkor a kis Magyari Kati is mondott verset Azt is Petőfi írta. Ki tudja, hogy van? — — Itt van az ősz, itt van újra Szép, mint mindig énnekem Tudja isten, hogy mi okból Szeretem, de szeretem. — Jól van Ági, mégiscsak értesz az irodalomhoz — nevetnek a pajtások. A kislányokat magával ragadta az ősz szépsége. Egymás után mondják az őszi verseket. Versengnek, ki ismer többet. A nap lassan nyugovóra tér. Bíbor sugarában új színekkel pompáznak a fák. — Ideje elindulnunk pajtások! — szól Ilonka. — Még a lent gyűjtött gesztenyéket össze kell szednünk. — Indulhatunk — állnak fel sorba a pajtások. —: Én soha se szerettem a verseket — mondta Ágnes. — De most látom, hogy a költők még arra is megtanítanak minket, hogyan kell a természet szépségében gyönyörködni A nyári táborozáshoz sok. bográcsot, sátort, iránytűt* viharlámpát és egyéb felszereléseket vásároltak a pajtások. Nem csoda, hogy nagy forgalma volt a pécsi úttörő- boltnak. — Nemcsak volt, van most is, — mondja Dobosi lstvánné a bolt eladója, a pult előtt álló várakozókra mutatva. — Igen sok a vásárló. Leginkább tornacipőt keresnek a szülők. Sajnos, nem tudunk adni megfelelő mennyiséget. Nagy a sikere a csinos úttörő rakottszoknyának, s a piro» díszítésű fekete iskolai munkaköpenynek is. Ennek a szülők örülnek leginkább. S a gyerekek? A legnagyobb sikere a közelmúltban megjelent huszonegy féle különpróba füzetnek van. A bolti könyvszekrényben egymás mellett 21 füzet sorakozik. A füzetek címlapján érdekes rajzok, és rajta felírás; „Úttörő különpróba füzet.” Alatta olvasható a vastagbetűs főcím: Kis gazda- asszony, Előadóművész. Kertész, Erdész, Gyógynövény- gyűjtő, Méhész, Horgász. Történész, Nótafás”, ki győzné valamennyit felsorolni. A kis füzetekből megtanulhatják a pajtások, hogyan kell bábot készíteni, díszletet tervezni, fát metszeni, .virágot ültetni. Elmondja a kiskönyv azt is. mit kell tudni annak* aki méhészkedni, vagy horgászni akar, hogy hogyan kell tenyészteni házinyulat és mire használható a kamilla, a kankalin és a pitypang. Az úttörők örülnek a segítségnek a 21 segítőfüzetnek, de sok fogy a kétféle úttörőzseb- könyvből, s a 111 úttörő éneket tartalmazó dalosfüzetből is. „Az Ifjúsági színdarabok”, az „úttörőszínpad”, a „képéé gyermeknaptár” és a többi kiadvány is közvetlenül segíti az úttörők munkáját. Játéksarok Indián játék Zimba: Keress egy kb. 80,5 cm hosszú botot, egyik véget faragd hegyesre. A másik végét faragd meg úgy, hogy kerek gömbben végződjék. E0F igazi indián még díszes faragással is ellátná a botot. Ezt persze megteheted te is. Szakíts néhány fűszálat, és kösd össze azokat mindkét végükön szorosan zsinórral. így labdaformájú lesz. Köss a fűlabdára egy 76,2 cm-es zsineget, a zsineg másik végét pedig kösd a bot felső végéhez (ahol kerek gömbben végződik). A botot fogd jobbkézbe* hegyével előre és amikor feszül a zsinór, rántsd vissza é* igyekezz a bot hegyével eltalálni a fúlabdát. úttörő Élet szerkesztősége. WWVVWVWVWVVWVyWyVVVVVVVVVV>!Oy(!0»>VWVVVVVV 7őexaad már Ligetünk...
