Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

tflLÄG^RRÖLETÄRJAI, EGYESÜLJETEK! suNÁsnvu , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR 1960. OKTÓBER 13. CSÜTÖRTÖK Az ENSZ-közgyűlésen folytatott vita növelte egy reális megegyezés reményeit Kádár János elvtárs nyilatkozata a New York Times munkatársának December 31-én adják át rendeltetésének az Egyetem utcai iskola udvarán épülő politech­nikai oktató islkolát. Az új épületben gépműhely, jamegmunkáló műhely, női kézimunka terem, raktár, tanári szobák és mosdók xmnnak. A félmillió forintos új létesítményen a vállalatok, üzemek és intézmények több mint 200 000 forint os társadalmi munkát végeztek New York (MTI). A New York Times szerdai száma nyilatkozatot közöl, amelyet Kádár János állam­miniszter, a magyar ENSZ- küldöttség vezetője adott Sam Pope Brewernek, a New York Times munkatársának. Kádár János — írja beve­zetőben a New York Times — kifejtette, hogy a magyar és a kínai kérdésben megejtett szavazás bebizonyította: az Egyesült Államok befolyása csökkent az ENSZ-ben. Igaz, hogy nem sikerült megakadá­lyozni az úgynevezett „ma­gyar kérdés” napirendre tűzé­sét, s nem sikerült elérni azt sem, hogy az ENSZ napirend­re tűzze a Kínai Népköztár­saság tagságának rendezését, de az Egyesült Államok állás­pontját most kevesebb ország támogatta ezekben a kérdések­ben, mint a korábbi években. Kádár János — folytatta a lap — azt gondolja, hogy va­lami jó mindenesetre szárma­zik az ENSZ jelenlegi ülés­szakából, amelyet bizonyos ér­telemben csúcsértekezletnek lehet nevezni. Az interjú során Kádár Já­nos hangoztatta: Azt hiszi, hogy a közgyűlésen folytatott vi­ta növelte egy reális meg­egyezés reményeit. Az a tény, hogy a nézetek éle­sen összeütköztek, egyáltalá­ban nem jelent szerencsétlen­séget, hiszen a reális tárgya­lások előfeltétele az, hogy mindenki őszintén fejtse ki álláspontját. A New York Times meg­jegyzi, hogy Kádár János fesz­telenül és őszintén beszélge­tett az újságíróval. A lap munkatársa ugyan előre eljut­tatta hozzá főbb kérdéseit, a magyar államférfi válaszai azonban rögtönzöttek voltak. Akkor is habozás nélkül vá­laszolt, amikor az újságíró előre nem jelzett kérdést in­tézett hozzá. A lap megmagyarázza olva­sóinak, milyen funkciót tölt be Kádár János, s aláhúzza, hogy ő „Magyarország első embere”. Azután idézi Kádár Jánosnak azt a kijelentését, hogy az ENSZ közgyűlésének 15. ülésszaka különösen jelen­tős, mert napirendjén két olyan életbevágóan fontos Lengyel miniszterhelyettes Pécsett Tegnap a délelőtti órák­ban Pécsre látogatott a len­gyel pénzügyminiszter- első helyettese munkatársai kí­séretében. A vendégeket el­kísérte Pécsre Faluvégi La­jos, a Pénzügyminisztérium megbízott főosztályvezetője és Mohácsi István osztály- vezető. A vendégek először a városi tanácsra látogattak el, ahol Papp Imre elvtárs, megbízott vb-elnök fogadta a miniszterhelyettest és kísé­retét, majd pedig felkeres­ték a megyei tanácsot. Ez­után került sor a nyugati városrész megtekintésére, délután pedig Harkányba utaztak a lengyel vendégek. kérdés szerepel, mint az álta­lános és teljes leszerelés és a gyarmati rendszer felszámo­lása. „Nem kétséges — fűzte hoz­zá Kádár János —, hogy az ülésszak jelentőségét nagyban növelte számos vezető állam­férfi jelenléte. A párizsi csúcs- értekezlet meghiúsulása óta a nemzetközi helyzet némileg megromlott. Ez abban is kife­jezésre jutott, hogy a nagy­hatalmak között szünetelitek a közvetlen tárgyalások. Mi hi­szünk abban, hogy az ilyen tárgyalások hasznosak. Az ENSZ közgyűlése bizo­nyos értelemben csúcsérte­kezletnek tekinthető, mint­hogy sok állam vezetője gyűlt össze tanácskozásra”. Kádár János — folytatta a New York Times — azzal vá­dolta az Egyesült Államokat, hogy népszerűtlen intézkedé­sek támogatására igyekszik rá­bírni más országokat. Ez a kí­sérlet azonban sikertelen ma­rad. Az úgynevezett „magyar kérdés” napirendre tűzésével kapcsolatban Kádár János ezt mondta: — Minden évben szerepel egy ilyen javaslat, amelynek nincs sem célja, sem értelme. Első alkalommal tíz vagy még több ország nyújtott be hatá­rozati javaslatot a magyar ügyben. Most az Egyesült Álla­mok egyedül maradt ebben a kérdésben. A magyaroknak van erre egy közmondásuk: „Magad uram, ha szolgád nincs.” Ami az 1956-os eseményeket illeti — írja a továbbiakban az amerikai lap —, a ma­gyar kommunista párt veze­tője azt mondta, hogy az tel­jes mértékben Magyarország belső ügye. A magyarok nem engedhet­nek meg semmiféle ENSZ­funkcionárius által folytatan­dó vizsgálatot, ahogyan azt több ENSZ-határozat ajánlja, mert ez azt jelentené, hogy hajlandók valamiféle gyámsá­got elfogadni. Viszont — fűz­te hozzá Kádár János — bár­ki ellátogathat Magyarország­ra. Eljöhet, ha kívánják, akár Allen Dulles, a Központi Hír­szerző Hivatal vezetője, akár Hammarskjöld ENSZ-főtitkár —, bárki, aki magánemberként kíván jönni. Ezek az urak sem mondhatnának mást magyar- országi látogatásukról vissza­térve, mint azt, hogy „ezek a gyalázatos magyarok vissza­állították a törvényes rendet és mi semmit sem tehetünk." Az amerikai népről szólva Kádár János ezt mondta: Ke­vés alkalmam volt, hogy egy­szerű emberekkel találkozzam. Már idejövetelem előtt tisztá­ban voltam azzal, hogy becsü­letesek és rendes emberek. Ez a meggyőződésem csak meg­erősödött. Uehet velük szaba­don és őszintén véleményt cserélni. Békében és barátság­ban élhetnénk együtt velük ugyanazon a planétán. A New York Times közli Kádár János fényképét is. Mi tovább harcolunk a békéért és leleplezzük a háború gjúj togatóit — mondotta N. Sz. Hruscsov elvtárs New York (MTI). Polgár Dé­nes, az MTI tudósítója jelenti: Az ENSZ-közgyűlés kedden este tartotta a 15. ülésszak meg nyitása óta legdrámaibb ülé­sét. Napirenden az a kérdés szerepelt, hogy a közgyűlés, vagy Politikai Bizottság tár­gyalj a-e a leszerelés kérdését. Hruscsov nagyhatású beszé­de után megnyílt a vita, amely ben felszólalt az összes szocia­lista ország küldötte, — a cseh szlovák, albán, ukrán, lengyel, bolgár, belorusz, magyar és román delegátus. Magyar részről Sik Endre Tizenhatmillió forintos újítás a Pécsi Kenderfonógyárban Október 12-én a Len-Ken- deripari Műszaki Tanács szak­emberei a Pécsi Kenderfonó­gyárba látogattak, hogy a helyszínen tanulmányozzák és tárgyalják meg a vállalat dol­gozói által beadott országos jelentőségű újítást. Az éven­ként kb. 16 millió forint meg­takarítást jelentő újítást a Pé­csi Kenderfonóban kísérletez­ték ki és a gépi berendezése­ket is a gyár dolgozói készí­tették el. A műszaki tanács Pécsre érkezése egyik kifejezője an­nak az elismerésnek, melyben népgazdaságunk a termelé­kenység növelése céljából nagy erőfeszítéseket tévő gyári kollektívát részesítette. Harc a szeszélyes idő Járással Olyan szeszélyes ez az ősz, mint az április. Esik az eső, utána kisüt a nap. Megpirítja a földet és ismét lehet dolgoz­ni. Bizony nincs könnyű dol­guk a termelőszövetkezeti ve­zetőknek. Ahányszor esik, any- nyiszor kell átszervezni a mun kát, annyiszor kell mást és mást végezni. Mert a munka nem állhat meg. Most már va­lóban a munkától függ a ter­més minősége és a mennyisége is. Több termelőszövetkezetben igen találékonyak a vezetők. Megy is ezeken a helyeken a munka. A szederkényi Kara- sica Gyöngye Termelőszövet­kezetben például előre kijelöl­ték azokat a területeket, aho­va őszi gabona kerül. Van ezek között a területek között burgonya, kukorica, cukorré­pa. Úgy szervezik a munkát, hogy először ezekről a kijelölt területekről takarítsák be a termést. A többit ráérnek ké­sőbb is leszedni. A gépeknek, a traktoroknak, a vetőgépeknek kell a hely először, mert ezek már a jövő évi termésért dol­goznak. Nem új módszer ez. A szederkényiek csinálják, mások viszont keveset törőd­nek vele. Ezért panaszkodnak a gépállomások, különösen az új termelőszövetkezetekre, hogy nem tudnak munkát ad­ni a tsz-ek a traktorosoknak. Pedig lehetne nekik munkát adni. A szederkényi példa is ezt bizonyítja. A szentlőrinci gépállomás körzetében már a múlt évben is vetettek éjszaka. Az éjsza­kai vetés jól bevált, semmivel sem volt rosszabb a nappali vetésnél. A bicsérdi termelő- szövetkezetben az idén is vet­nek éjjel, nappal, amikor jó idő van — mondják a bicsér- diek — mert ki kell használ­ni a jó időt. Az ember soha sem tudja kiszámítani: mikor, esik majd és mikor lehet a földre menni. Igazuk van. De igazuk van a bodaiaknak is. A bodaiak is éjjel, nappal vetnek a gépállomás gépeivel, Sőt nemcsak vetnek, de szán­tanak is, méghozzá lovakkal. Lovakkal és éjjel. Ök is az időjárásra hivatkoznak, amely kiszámíthatatlan. De igazuk van abban, hogy a tavaszon,' meg a nyáron, meg amikor ősz tani kellene, akkor hiába hi­vatkoznak az időjárásra. Vet­nek éjjel, nappal és ezért van az. hogy az összes gabonaveté­sük fele már a földben van. Több termelőszövetkezetünk ben, mint például a szentdé- nesiben és a somogyhárságyi- ban is kihasználnak minden vetésre alkalmas időt. A szent- dénesiek és a somogyhárságyi- ak vállalták, hogy október 20- ig minden őszi babonájukat a földbe teszik. Vállalták és tel­jesítik is. A saját érdekükben és a népgazdaság érdekében. Saját érdekükben, mert csak így lesz termés, a népgazdaság érdekében, mert csak így lesz mit tenni az ország közös asz­talára. Jo, lelkesítő példák ezek. Minden termelőszövetkezet nek a saját érdekében érde­mes e jó példákat követnii külügyminiszter mondott be­szédet. Kifejtette a magyar delegációnak azt a vélemé­nyét hogy a leszerelés kérdé­sét a közgyűlés plenáris ülé- zető tagja szólalt fel. A nyugati államok részéről a kanadai külügyminiszter, az amerikai delegáoió vezetője és az angol küldöttség egyik ve­zetője tagja szólalt fel. Mindhárman elismerték, hogy a leszerelés kérdése a legfontosabb kérdés, mégis amellett voltak, hogy a kér­dést a Politikai Bizottságban és nem a közgyűlésen kell meg­vitatni. Azt ' hangoztatták, hogy a. Szovjetunió propagan­dát akar az ügyből csinálni, ez pedig nem lenne helyes, te­hát szerintük jobb, ha a kér­dést egy olyan bizottságban tárgyalják, ahol biztosítva vannak a tanácskozás feltéte­lei. Miután a vita befejeződött, az elnök bejelentette, hogy N. Sz. Hruscsov, szovjet minisz­terelnök a válasz jogán ismét szót kér. Erre a bejelentésre a terem, amely közben már félig ki­ürült, ismét teljesen megtelt. A szónoki emelvényre lépő Hruscsovot, óriási taps fogadta. A szovjet miniszterelnök jegy­zeteiből beszélt. Kijelentette, figyelemmel kí­sérte azokat, akik ellenzik, hogy a közgyűlésen tárgyal­ják meg. Azt mondják, hogy a Szovjetunió propagandát akar csinálni ebből az ügyből. Nézzük meg, hogy hol tárgyal­juk a leszerelés kérdését, a közgyűlésen, vagy a Politikai Bizottságban? A Szovjetunió azt javasolja, hogy ott, ahol a legjobban le­het ért a kérdést megoldani. Miért nem akarják a nyugati küldöttek a problémát a köz­gyűlésen megvitatni? Egysze­rű a dolog — mi már részt vettünk különböző bizottságok ban, tárgyaltunk az ötös bi­zottságban, ahol nagyhatal­mak voltak jelen és abba is beleegyeztünk, hogy a tárgya­lások eredményét tartsuk ti­tokban. . Az Egyesült Államok leg­jobb képviselőjét, Stassent küldte el tárgyalni. Stassennek azonban végül is el kellett hagy nia a tárgyalótermet, mert olyan álláspontot foglalt el, amely ellentétes volt Dulles külügyminiszter álláspontjá­val. Énnek a bizottságnak a munkája csak füst volt, amely arra szolgált, hogy elkábítsa a nemzetközi közvéleményt; Itt ül például ebben a te­remben — folytatta a szovjet kormányfő — a francia Jules Moch, akit szocialistának mondanak és - aki szakértő a leszerelés kérdésében. Talál­koztam a tavasszal De Gaulle- lal, a Francia Köztársaság el­nökével és megbeszéltük, hogy a leszerelés kérdését meg kell oldani, elsősorban meg kell semmisíteni a rakétahordozó fegyvereket. Jules Moch egy sajtóértekezleten megismétel­te, hogy Franciaország helyes­li ezeket az elgondolásokat. Mi el voltunk ragadtatva, végre egy partner — mondot­tuk. — De tévedtünk. A genfi tízhajtalmi leszerelési bizottság ban egy egészen más Jules Moch jelent meg. Hruscsov ezután arról be­szélt, az ENSZ-közgyűlés ta­lán elősegíti azt, hogy az em­beriség megoldja a legfonto­sabb kérdésit és megszabadul­jon a háborútól. Egy új háború rettenetes lenne. Mi győznénk — mon­dotta Hruscsov felemelt han gon — de az emberiség vesz teségei rettenetesek lenné­nek. Ismétlem: a közgyű­lésen kell tárgyalni ezt az ügyet. Kanada és az Egyesült Ál­lamok képviselői azt mondják, Hruscsov haza akar utazni és már ezért sincs értelme an­nak, hogy a közgyűlésen tár­gyaljuk a leszerelést. Ez igaz, én bejelentettem, hogy csütör­tökön haza akarok utazni Moszkvába, de ha arról van szó, hogy ezen a közgyűlésen előrehaladhatunk a leszerelés kérdésében, hajlandó vagyok itt ülni New Yorkban, még csak meg nem születik az egyezmény. Lehet, hogy hiá­nyoznék otthon, de nélkülem is előre fog haladni a Szovjet­unió, virágozni és boldogulni fog. Ha önök azt mondják, — folytatta Hruscsov, — hogy a leszerelésért folytatott harc propaganda, ám mondják azt. önök szerint az úgynevezett tibeti és a magyar kérdés tár­gyalása talán nem az? Ne- ] künk. kommunistáknak erős idegeink vannak. Ha akarják tárgyalni a tibeti kérdést, tár­gyalják, de ragaszkodunk ah­hoz, hogy a leszerelés kérdé- 1 sének elsőbbséget biztosítsunk. * (Folytatás a 1 oldaionj Hruscsov elvtárs felszólalása a válasz jogán

Next

/
Oldalképek
Tartalom