Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
4 v V APT 0 I960. OKTÓBER NASZUHI ÜR, a büntetőbíró, késett. Negyed tízre járt már az idő. Az államügyész, akit már jó ideje, hogy behívott a titkár, régen helyet foglalt és előkészítette az aktákat. Az írnok az ajtófélfának támaszkodott; éppen úgy nézett ki, mint egy múzeum beli török katona; Csak kancsal volt egy kicsit. Az alig nyitott belső ajtón át állandóan a bíró üres íróasztala felé lesett. A bírónak minden pillanatban meg kellett érkeznie. A tárgyalásra váró öt-hat ügy vádlottja és tanúi kint a folyosón telepedtek le. Voltak ott ügyvédek, kíváncsi nézők és újságírók Is. Az utóbbiak azonban nem azért jöttek a bíróságra. hogy itt anyagot keressenek újságjuk részére. Többnyire vádlottak voltak; A mai nap az egyik szomszédos teremben 13 sajtópert tárgyalnak. Csak az 1. számú büntető- bíróság tárgyalótermében van még egyelőre csend; Az írnok a tárgyalóteremben az államügyész, a titkár és a gépírónő csendes beszélgetésére figyel: ■ I. így még sohasem késett Talán beteg. i.. Azt nem hinném; Talán az óráját felejtette el tegnap felhúzni; . i. Talán lumpolt az éjszaka. ».; Kizárt dolog. Fel sem tételezhető róla. Hiszen ha valami bántja, egy fél cigarettára gyújt, és ha túl nagyok a gond jai, egy egészet szív el. De ennél többet soha sem tesz; •.; Talán lemaradt a villamosról, vagy az autóbuszról. • i. Az is lehet, hogy valami forgalmi baleset történt; A beszélgetés hirtelen megre kedt. Naszuhi bíró úr a terembe lépett. Mindenki felállt és a híró elfoglalta a helyét. A jelenlevők leültek. A bíró két ujját szemöldökére szorította. Az utána szakállához nyúlt és megkérdezte: — Mi az első ügy? A titkár tiszteletteljes mozdulattal átnyújtotta az iratokat. — Az az ingügy, uram a legelső. A BÍRÓNAK az volt az érzése, hogy valaki kalapáccsal veri fejbe. Ma reggel ugyanis neki is volt ingügye. S ami még rosszabb, a feleségét is megbántotta egy kicsit. Hosszú évek óta először hagyta el a házat anélkül, hogy megcsókol ta volna, és az asszony ki sem kísérte és nem integetett utána, amíg be nem fordult s sarkon, mint máskor. Ez is először történik meg hosszú házasságuk alatt. De ő igazán nem tehet róla. A bírónak csak egyetlen olyan tisztességes inge volt, amelyben a nyilvános ság előtt mutatkozhatott. A felesége az inget már tegnap este kimosta és kijelentette, hogy majd ireggel kivasalja. Azonban három gyerekük is volt, akiket fel kellett öltöztetni, megreggeliztetni és le- küldend az iskolába. És a vasaló épp ma reggel bokroso- dott meg. Az asszony tegnap előtt odakölcsönözte a szomszédasszonynak, aki biztosan leejtette. Szóval a vasaló az istennek sem akart rendesen felmelegedni. Erre a bír óné káromkodni kezdett. Naszuhi úrnak fejébe szállt a vér és kitört a veszekedés. — Nézd, a kézelő már teljesen rojtos; — Majd behajtom, kedves. Siess már. — A másik gallér sem bír ki többet két hónapnál. Látod? — Jó, jó! Hiszen tudod, hogy nincs már időm. Elkésem. — Kár, hogy egy bírónak, mint te, még egy váltani való inge sincsen. — Mit csináljak, hagyjam magam talán megvesztegetni? Vagy lopjak? — Add fel az állásodat Ma még egy pincér is.;. Erre Naszuhi úr kivette az inget a felesége kezéből. A titkárt meglepte, milyen dühösen rántja ki a kezéből a bíró az aktákat Naszuhi bíró úr az írnokra nézett aki már várta ezt a pillantást Kinyitotta a száját és hangosan kiáltotta: — Mehmed Pojraz, Muszta- fa Denizer, Ali Chiplaak! A három vádlott egy csendőr kíséretében a tárgyalóterembe vonult Tengerészek voltak és az „Alemdar” mentőhajó legénységéhez tartoztak. Úgy áll tak a bíró előtt, mintha szemlére parancsolták volna őket hajójuk fedélzetén; — Mit szólnak a vádhoz? — Hát istenem! —■ vélte Musztafa; — A bíró úr lelkiismeretére bízom — mondta Mehmed. — Amit mondhatnánk, azt már a kihallgatáson elmondtuk — jegyezte meg Ali. Amit pedig mondhattak volna, az röviden a következő volt — A GELIBOLO-ÖBÖLBEN egy angol tankhajó zátonyra futott és az oldalára borult. Az „Alemdar“ sietett segítségére. Háromórás hősies küzdelem után sikerült az angol gőzöst megmenteni. A kapitány nagyon boldog volt. Tudott néhány szót törökül is. Miután a fizetési formalitásokat elintézték, Mehmedet, Musztafát és Alit a kabinjába kérette. Kinyi tott egy üveg whiskyt és megkérdezte' tőlük. — Mit tehetnék értetek? — Kedves egészségére! — válaszolták neki. — Hát ez így nem megy! — elégedetlenkedett a kapitány és mindegyiknek még- egyszer töltött. — Mondjátok meg végre, mit tehetek értetek? — Egészségére! — Goddam! Szavamra mondom. Így nem engedlek el ben netéket. Utóvégre megmentettetek engem és én szeretnék valamivel a kedvetekben járni. Kívánjatok hát valamit magatoknak. Mire van szükségetek? Mi kellene? — És a három matróz végre bevallotta: — Nincs egyetlen valamire való ingünk sem, ha valahol partra széliünk. — Ing? Igazán csak inget kívántok magatoknak? — kérdezte a kapitány és aztán mindegyiknek adott egy fiaskó whisky kíséretében egy-egy elsőrangú nyloninget Aztán kedélyesen elbúcsúzott tőlük. A három matróz minden jót kívánt és a maga módján hálálkodott. Ali egész éjjel sírt Nem mintha a whisky szállt volna a fejébe, hanem mert arra gondolt, hogy egy jószívű brit többet ér tíz komisz igazhitűnél. Amikor reggel a Dardanellákhoz közeledett hajójuk, a fedélzetre vámhivatalnokok léptek. Csempész áru után kutattak. Az ő dolguk!..; A vámosok a fejpámák alatt rövidesen megtalálták a nylon- ingeket és a whiskyt. A három tengerészt vád alá helyezték és néhány nap elteltével ma került sor a tárgyalásukra. AZ ALLAMÜGYÉSZ a büntető törvényköny erre meg erre a paragrafusára való hivatkozással vádolta őket, hogy ingeket csempésztek. A vádbeszéd vége felé újra idézte az említett paragrafusokat. Naszuhi bíró egy pontra meredt, de az nem volt megállapítható, lát-e valamit A gépírónő All hatalmas két öklét figyelte. A jobb karján tetoválás látszott Hal vagy valami sellő lehetett Az államügyész éppen be akarta fejezni a mondókéj át, amikor valaki félretolta az írnokot és a terembe lépett. Barettes, taláros ügyvéd volt — Bocsánatot kérek — motyogta — és az íróasztal felé igyekezett, mialatt aktatáskájából iratokat halászott ki. — Elkéstem! — Maga elé rakta az aktákat és már hozzá is fogott a védelemhez. A következőket mondta: — Megfelel ugyan a valóságnak, hogy a gépházban és a toilettben néhány európai áru találtatott. Azonban a kérdéses golyók, a 182 osztrák öngyújtó, a 60 töltőtoll, az angol tweed és a nylonharisnyák, a másfél kiló Arpej-parfőm, a 16 aranyóra és a számológépek nem tekinthetők csempészett áruknak. Mindezek európai rokonok ajándékai török személyiségek számára, akik nevét itt meg nem nevezhetem. És klienseim kötelességüknek tartották az ajándékok átadását a tulajdonosoknak. Követelem tehát úgy Karoglu kapitány, mint Énei! kormányos felm... — Micsoda kapitány! — szakított* léibe a bíró; — Milyen kormányos?! Ezek itt egyszerű matrózok.. . — Kérem a bíró urat, ne tessék engem félbeszakítani. A bíró türelme fogytán volt. — Már bocsásson meg, de kit véd ön tulajdonképpen? Az ügyvéd felemelte a fejét és körülnézett. — Te jó isten, hát nem a Samsun-személygőzös fedélzetén talált csempészáruról van itt szó? — De nem ám! Az ügyvéd végre megértette. — Bocsánatot kérek ... egy kis félreértés történt... azaz..; m^gzavarodtam egy kicsit i.. Az írnok, aki közben a közelébe sompolygott, a fülébe súgta: — Tessék, egy emelettel följebb menni, ügyvéd úr. A Samsun-ügye.t éppen fölöttünk tárgyalják ..;; Az ügyvéd gyorsan összeszedte a cókmókját s elhagyta a termet Teljes csend honolt. Naszuhi bíró, aki talán éppen ebben a csendben hallgatott lelkiismerete szavára, az ítélet diktálá- sához kezdett. —• A vádlottak nem érzik magukat bűnösnek — mondta a bíró ... Az elkobzott nyloningek visszaadandók a vádlottaknak ..: A perköltséget az állami tengerhajózás igazgatósága köteles megtéríteni;: s Majd egy kézmozdulattal adta tudtára a vádlottaknak, hogy elmehetnek. De még mielőtt azok szót fogadhattak volna, a bíró felállt és a szobája felé tartott. És még el sem érte az ajtót, gyufát vett elő és meggyújtotta. Naszuhi bíró úr egy egész cigarettára gyújtott, ami nála nagyon nagy gond jele volt. A FÉLMEZTELEN Ali kint a folyosón visszatartotta két barátját: — Én mondom nektek, fiúk, ez aztán rendes bíró. Ahogy visszakapjuk az ingeket, az enyémet finom papirosba csomagolom, megszerezzük ennek a jóembernek a címét, elmegyünk hozzá és azt mondjuk nekik: Itt van bácsi, fogadja tőlünk ezt a kis ajándékot! Fordította: S. M. A legjobb eredmények« Kedve» Mágocsi Tsz-Parasztok! A napokban meglátogattuk a tsz-eteket, a Békét, r ismertük tiszta falutokat és szorgalmas lakóit. Minden t létén nagy eredményeket értetek el. Ezekre büszkék k tek. De mi több, nem pihenték meg az eredményeken, nem további, magasabb céloltat tűztök ki. És ez a Iegfo sabb. Erőfeszítéseitek arra irányulnak, hogy a legnagyobb zamokat érjétek el a földeken és istállókban, de nem erre, a kulturális életre is irányul figyelmetek. Nagyon tudjátok, nemeseik arra van szükség, hogy házaltok tis legyenek, hanem a tudományt is el kell sajátítanotok i művészettel is kell foglalkoznotok. Mi egyaránt vallji politika, a gazdaság és a művészetnek szoros kapcsok A klubok létesítése, a kultúrházalk sokszínű rendezvényei sorozata mindenkinek kedves, ezek jelentik a békepollt De a kultúra befogadása csak az egyik oldal, a dolg< sokoldalú kulturális tevékenysége a másik. Ezért na( örültem, hogy zenei és tánckörökben tevékenykedtek és < az úton birtokba veszitek a kultúra kincseit. Nálunk, a Német Demokratikus Köztársaságban a vak népe, támogatva az ipari munkásaiktól és művészei ugyancsak ezt az utat járja. A falusi klubokban, ame falun egyre nagyobb számban kezdenek dolgozni, tov képezik magukat a szövetkezeti parasztok, vendégül lát neves művészéket és a legkülönbözőbb művészi terül tevékenykednek. A művészi önképzés új formál mindéi előtt a festő és filmkörök és a munkásirók köret. Műves írók és újságírók vezetésével a dolgozók megtanulnak be a fényképezőgéppel és ecsettel, kollégáikat, munkahelyü egyszóval új életüket művészien ábrázolni. Megtanulják írásmüvészet fegyverét használni és szívből megírni ami a szocializmus építésében vezérli őket. Épp a munl író-körök lendülték fel az üzemekben az utóbbi hónapaki De fdlun is gyökeret vertek és fórumot találtak. Terme tesen a művészi Önképzés ezeken a területeken még fic Épp falun kell még erőre kapnia. De megjelent, s vele vannak az első eredmények is. Ezékre fogunk építeni. A nehezen ment az első munkás- és paraszt-színházak rr teremtése! S mily lelkesen adtak aztán kifejezést a műk velők érzéseiknek a színpadon, Annabergben az ércbán szók, Ólznitzben a szénbányászok és Hartensteinben a parasztok, hogy esőik néhányat nevezzek meg azok kö alkik ebben az évben ennek a nehéz, de szép feladati eredményesen a szolgálatába álltak. És e mellett a mun sok, akiket a művészek irányítanak, sohasem csak a fogad Ok állandóan az adók is, mert a művészek is igen sokat nulnak tőlük, megtanulják megismerni és megérteni a m kájukat, örömüket és a gondjaikat is. Megtanulják megért és becsülni őket. No de elég ennyi rólunk. Meg vagyok győződve, he ti más-más művészi körökben dolgoztok eredményesen. sj nos, nagyon kevés időnk volt, csőik néhány órát tudtu egymással beszélgetni. Szívesen néztük volna meg műki velőiteket foglalkozásuk közben. Egyet azonban megtel tünk, mégpedig tapasztalatainkat testvérlapjainkban kic rélhetjük és így a további fejlődésről tájékozódhatunk, nulhatunk egymástól. Ilyen kulturális munkából, amelyet olyan nagy szem déllyel végeztek és aminek minálunk is olyan nagy jelen séget tulajdonítanak, mindnyájunknak nagy hasznunk le. Nektek, kedves mágocsi tsz-gazdák, a legjobb eredt) nyékét kívánom. Nem utolsó sorban szívbéli kötelessége hogy köszönetét mondjak nektek oly rendkívüli vend< szeretetekért, mely kipróbált példája a széttéphetetlen ír, gyár—német barátságnak, s amely minket annyira boldog tesz. ALFRED ZIEROLD, a zwldkaui Freie Presse kultúrrovat-vezető je. 9 Kiállítási jegyzetek Három hónapi szünetelés után iskoláinkba, színházainkba ismét visszatért a pezsgő élet. De a művészeti élet más területei sem eseménytelenek már. Pénteken délután új színfoltokkal gazdagodott városunk, egymásután két képzőművészeti kiállítást is megnyitottak. Festőművészeink bebizonyították, hogy nem töltötték tétlenül a szép nyári hónapokat. KASS JÁNOS GRAFIKAI KIÁLLÍTÁSA Mintegy félszáz látogató jelenlétében nyitotta meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bartók Béla klubjában Debitzky István Kass János budapesti grafikusművész kiállítását. Kass Jánost eddig csak könyvillusztrációiból, plakátterveiből ismerhette a pécsi közönség. A fiatal művész, aki 1953- ban Munkácsy-díjat, 1956-han pedig Derkovits-ösztöndíjat kapott, most mutatkozik be első alkalommal gyűjteményes, önálló kiállítással. A kiállított 25 grafikai munkája tíz esztendő legjavát foglalja magában. A művész bejárta Franciaországot, Belgiumot, Olaszországot, Hollandiát és most egyéves németországi tanulmányút előtt áll. Grafikai munkáin érződik a többféle hatás, stílusirányzat. Legjelentősebb alkotásai eddig Balázs Béla: Mesék a szerelemről és a Kékszakállú herceg vára illusztrációi, amelyeket 1959-ben készített. A János vitéz németországi kiadása, amelynek ugyancsak 6 készítette el az illusztrációit — a „Legszebb német könyv” címet kapta. Egy évig az NDK ösztöndíjasa lesz és a német könyvillusztráció művészetét tanulmányozza. Kass János sokoldalú művész, gobelineket, plakátokat tervez és szívesen fest is. A kiállított 25 képe közül művészileg legklforrottabbak a Köd, a Petőfi illusztráció, az Antenna és a Váci utca című alkotásai. Kass János kevéssel is sokat tud kifejezni. A Köd című képe, amely a kiállítás legszebb darabja — mindössze néhány vonalból és foltból áll, s a legnagyszerűbben fejezi ki azt a hangulatot, amit a ködös utca kelt bennünk. Persze, találnak itt olyan alkotásokat is a látogatók, amelyek a fiatal művész útkeresését, bátor kezdeményezőkészségét mutatják. PÉCSI, BARANYAI MŰVÉSZEK BEMUTATÓJA A Képcsarnok Kossuth Lajos utcai üzlethelyiségében ugyancsak pénteken délután nyitotta meg dr. Borsos József, a Pécs városi Tanács népművelési csoportjának vezetője a pécsi és Baranya megyei festőművészek nyári alkotásaiból rendezett képbemutatót. A képcsarnokban immár hagyománnyá válik, hogy esetenként helyi művészek alkotásaiból rendeznek kiállítást. Ilyen volt legutóbb a Pécsi utcák — pécsi házak képbemutatójuk. A bemutatón a jelentősebb festőink: Bizse János, Buday Lajos, Kelle Sándor, Lantos Ferenc, Platthy György, Soltra Elemér, Haraszti Pál, Cseh László, Curillovich Ottokár, Erdősi András, Exner Laji Horváth Olivér, Nikelsz Géza, Klug K. György alkot sál szerepelnek. A zsűrinek mintegy száz t kotásból kellett kiválogatni legszebbeket, azt a negyvi képet, amit ki is állítottak. 1 a nyár nemcsak számszer hanem jelentős művészi feji déat is hozott képzőművész ink számára. A kiállított k pék arról tanúskodnak, hot sokat gazdagodtak festőink t mában és művészi kifejezései ben. Haraszti Pél Kikötő c mű alkotása első pillantás) megnyeri a szemlélőt, Cs« László Szépkilátóról című ki pe meleg pasztell színeiv megkapó. Eddig sajnos az törtér hogy a kiselejtezett képekb válogathattak a vásárlók, am a Képzőművészeti Alap zsi rlje nem fogadott el. Mo: megváltozott a helyzet, aki vásárolni akarnak — a lei szebb alkotásokból váloga hatják ki azokat a képeke amelyekkel gazdagítani aka ják otthonukat. (Hamar) HIVATALOK, VÁLLALATOK FIGYELEM! Irodai és egyéb bútor készítését vállaljuk hozott anyagból is. Szigetvári Faipari KT&Z. Telefon; 10. 34345 Fahri Erndincs: A 1 N G
