Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-04 / 234. szám

Vm. OKTÓBER i. NÄPtö 3 Kádár János elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésen (Folytatás a 2. oldalról.) fe még kevésbé a magyar né- pé. A magyar nép jól megvan azokkal a szovjet csapatok­kal, amelyek megszabadítot­ták a náci fasiszta hadse­reg rémuralmától és az or­szágot hitleristák kezére ját­szó Horthy-rendszer ellen- forradalmár fasiszta erőitől, á szovjet hadseregnek köszö­ni népünk nemzeti független­ségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és bizton­ságban él. Ismeretes, hogy a varsói szerződés tagállamai megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a NATO tagállamainak, sőt indítvá­nyozták a varsói szerződés szervezetének és a NATO-nak egyidejű feloszlatását is. A Szovjetunió — valamennyi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság kor­mányának egyetértésével — az általános és teljes leszere­lésre vonatkozó javaslatában is indítványozta, hogy vonja­nak vissza saját országának határai mögé minden külföl­dön állomásozó katonai egy­séget. íme, itt vannak az utak és módok a ma is érvényes javaslatok. Csak el kell fogad­ni és meg kell valósítani őket, és akkor nem állomásozik majd többé a föld egyetlen or­szágában sem más ország ka­tonai egysége. Ellenforradalmi puccsol vertünk le 1956-ban Azt mondják egyesek, hogy ni a szovjet csapatok segítsé­gévéi levertünk egy általuk icmzetinek nevezett felkelést. )e mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy elleniorradal mi puccsot vertünk le, még­pedig egy-két nap alatt. Ezt az ellenforradalmi puccsot külföldön szervezték, sok éven át készítették elő a nemzetközi reakció erői. i nemzetközi reakció e puccs- ísérletévél a belső reakció tűk csoportját mozgósította, »egtévesztett egyeseket, de e uccskísérlettől távol álltak a »agyar nép szocializmushoz ű, alapvető tömegei* Hogy milyen egy valóban emzeti fölkelés, azt talán a ■ancia küldöttség tudná meg­mondani a közgyűlésnek, Néz- i meg bárki Algériát, mi tör- nik ott; A francia gyarmaté tők minden modem fegy- írrel felszerelt félmilliós had írege nem két nap alatt, ha- sm hat év alatt, sok százezer gériai hazafi elpusztulása án sem tudja leverni a fel­slest. Nem tudja leverni és iha sem fogja leverni, mert & valóban nemzeti felkelés m, amelyet a nép alapvető megeá támogatnak, nem pe- g ellenforradalmi puccs, int 1956-ban volt Budapes- |b Olyan Ismert körök; ame- eknek Csang Kaj-sek, Ade- »uer, Speidel, a náci tábor­ik és a hozzájuk hasonló legfelelnek, mint demókra- k — azt mondják, hogy mi an vagyunk demokraták, szintén szólva, mi nem is arunk az ilyen Ízlésnek 'egfelelő demokraták lenni, andszerünk azonban demok- •tákusaibb, mint vádolóimk ndszere. A magyar népi ha­lom megsemmisítette a mo- .póliumok diktatúráját, a fa- , anust, véget vetett a fele­zed megkülönböztetésnek és faji üldözésnek, a születési | vagyoni előjogoknak, és sza ,d fejlődést biztosított az ,ész nemzetnek, az állam iszes polgárainak: ’Igaz; hogy a Magyar Nép- •íztársaság bíróságai megbün 'tték és a jövőben is meg­etetik az ország törvényes •ndje ellen összeesküvőket és a haladó emberek gyilkosait, e körül nagy lármát csaptak egyesek. De arról hallgatnak rágalmazóink, ■— pedig jól tudják, hogy az 1956-os ellen- forradalmi cselekményekért felelősségre vont személyeknek több mint háromnegyed része, nagy részt közkegyelem útján, már kiszabadult és visszatért a polgári életbe. Arról is hall­gatnak, hogy nálunk ma ke­vesebb ember van börtönben, mint bármikor, amióta Ma­gyarország szervezett állam­ként létezik.­Mind e mögött persze nem vádolóink humanizmusa van! A Magyar Népköztársaság mai kritikusai nagyon is meg voltak békéivé a ma­gyar nép véreskezü hóhérá­val, Horthyval és annak fa­siszta rendszerével. Az va­lóban irtotta és börtönben senyvesztette a magyar nép legjobb fiait. Ez azonban nem fájt nekik, mert azok nem a népi rend­szer ellenségei, hanem kom­munisták és nem-kommunis­ták, a fasizmus ellen harcoló hazafiak voltak. Ilyenek a vá­dak és a vádolok, akik szem­ben állnak velünk ebben az ügyben* Egy kérdés az ENSZ közgyűléshez Mi is megkérdeznénk vala­mit az ENSZ-közgy üléstől, tisztán elvi alapon, anélkül, hogy bárkit is megneveznénk. Rendjén van-e az, hogy ha egy kormánynak nem tetszik mondjuk például Guatemala, vagy Laosz, vagy valamely más ország törvényes kormá­nya, akkor pénzzel, fegyver- szállítással és felbérelt haza- árulókkal annak megdöntésé­re puccsot szervez? Rendjén van-e az, ha egy kormánynak nem tetszik a szocialista or­szágok társadalmi rendje, ak­kor annak aláaknázására évi százmillió dolláros alapot lé­tesít, uszító rádióállomásokat tart fenn és fasiszta ellenfor­radalmár puccsistákat bérel? Ha nem tudnák, kiről van szó, és egyesek nem függnének és nem félnének tőle, akkor mindenki azt mondaná: nem, ez nincs rendben. Azt monda­nák, ez ellenkezik minden ismert nemzetközi jogszabál­lyal, ellentétben van az ENSZ alapokmányával. Mi azt ajánlanánk az ENSZ közgyűlésének, hogy az egyetlen államot sem veszé­lyeztető Magyar Népköztár­saság kormányára szórt rá­galmak tűrése helyett bélye­gezze meg azt a kormányt, amely annyi ország népének életébe visz be ma is kívül­ről viszályt, békétlenséget, polgárháborút és vérontást. A Magyar Népköztársaság a hidegháborús kampány elle­nére is fejlődik. De vannak a hidegháborúnak áldozatai is. Mi a hidegháborús propa­ganda szerencsétlen áldoza­tainak tartjuk a disszidáltak legnagyobb többségét. A ha­zug imperialista propaganda hatása alatt hazájuktól ide­genbe szakadt emberek kö­zül már eddig több mint 40 000 hazatért. Ennél jóval több szívesen ha­zatérne, ha különböző gáncs­vetések és anyagi akadályok ezt nem tennék számukra ez idő szerint lehetetlenné. A haza ügyei rendben van­nak. Jogot, emberi méltóságot, kenyeret, és csak a szülőhazá­ban megtalálható otthont nyújt minden becsületes dol­gozó embernek, s várja elté­vedt fiait is. Engem személyemben is sok­szor támadtak e helyen. Ez­ért engedtessék meg nekem egy magántermészetű meg­jegyzés is. Én magyar mun­kás vagyok. Világnézeti meg győződésem miatt nem kevés üldöztetésben volt részem a Horthy fasiszta rendszer és a hazámat megszálló német fasiszták részéről, de min­dig meggyőződésem és lel- kiismeretem szerint csele­kedtem. Az ember hibázhat és tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyért szolgálok és büszke vagyok rá, hogy a történelem egy súlyos órá­jában hű társaimmal együtt, munkásosztályomért és so­kat szenvedett magyar né­pemért kiállva, ott voltam, ahol lennem kellett és azt tettem, amit tennem kellett. (Nagy taps.) ' II legtöbb kérdésekre kell összpontosítani a figyelmet I 'Elnök Ur! Küldött Urak! ^Befejezem. Küldöttségünk keménye szerint a közgyű- 'nek — félretéve a hideghá- 'rús célzatú kérdéseket — a lóban legfontosabbakra kell hzpomtosítania figyelmét. ledményre kell törekednünk * leszerelés és a gyarmati ladszer kérdéseiben. Ha nyu- iti onszágok sajtójában bi- línyos körök verik a nagydo- “t, hogy válságba került áz /*SZ, mert a szocialista or- ágok javasolják, hogy a fő- jjkári poszt helyett létesüljön fTorn titkári poszt. Már pe- i i jelenlegi helyzet feltétle­nül indokolja, hogy a részre­hajlás elkerülése céljából a ,MATO-csoportot egy. a szo­cialista országokat egy, és az j*gyik csoporthoz sem tarto­zó államokat is egy titkár ^.képviselje. fNagyor, jól működhetne ez a grehajtó szerv, esetleg úgy, gy havonta váltanák egy- ist a titkárok a titkár-sági Ijfcsek levezetésében. Miért le­ken csak egy főtitkár, aki a végrehajtásában a ténylegesen létező államcsoportok valame­lyikének érdekei javára a má­sik két csoport érdekeinek ár­talmára részrehajló? Az ENSZ nincs válságban. Inkább most válhat végre az­zá, aminek az alapítók szándé kai szerint lennie kellett vol­na. Igaz, hogy válságban van az a koncepció, amely eddig is uralkodó volt, az tudniillik, hogy az ENSZ nem lehet más, mint az Egyesült Államok külügyminisztériumának füg­geléke. Ez jó lehetett az Egyesült Államok kormánya számára, de nem volt jó az összes tag­államok és az emberiség szá­mára. Az ENSZ csak akkor kerülhet kritikus helyzetbe, ha engedi megbénítani tevékeny­ségét és hagyja az üres szó- cséplés színterévé silányitani önmagát. Veszélyes kísérlet erre egyéb ként az a cselszövés, amelyet az Egyesült Államok küldött­sége a főbizottságban a köz­gyűlés munkájának megbéní­tására szőtt. A közgyűlésnek nem sza­fcyi. fltonfá*. harr §g fű* beriség létérdekeit döntően érintő kérdéseket a bizott­ságok útvesztőjébe süllyesz- szék és a közgyűlés a Szov­jetunió javaslatára felvett kongói kérdésen kívül csu­pán az Egyesült Államok gyártotta két hidegháborús kérdést, aá úgynevezett ti­beti és magyar kérdést tár­gyalja. Ez végzetes hiba lenne. Ez a küldöttségek tekintélyes része számára elfogadhatatlan. Ma­gát az ENSZ-et pedig súlyos, ugyanakkor az egész világ előtt nevetséges helyzetbe hozná. Vagy talán éppen ez az Egyesült Államok küldöttségé­nek célja? A múlthoz ragaszkodók nem mondanak le könnyen cél­jaikról, de a népek szerencséjére a nemzetközi helyzetnek n»a már az az egyik fő jellemző vonása, hogy a béke és a haladás erői hatalmasak és tovább növekszenek. Most már féken tudják tartani a háború sötét erőit. Az em­beriség joggal bízhat egy békés és boldogabb jövőben. Hiszünk az életben és hárulunk a béke diadaláért Hruscsov elvtárs beszédet mondott az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakának hétfő délelőtti ülésén Az ENSZ közgyűlés üléssza­ka hétfőn folytatta munkáját. A napirenden továbbra is az általános politikai vita szere­pel. Helyi idő szerint 10 óra 25 perckor érkezett az ENSZ- palotába N. Sz. Hruscsov. Az újságírók, akik már tudták, hogy a szovjet küldöttség ve­zetője felszólal a hétfő dél­előtti ülésen, körülvették a szovjet kormányfőt és előzetes kérdéseket tettek fel neki fel­szólalásáról. Mint mindig, ez­úttal is nagy figyelemmel fog­juk hallgatni önt, jegyezte meg az egyik újságíró. Hruscsov be­lép az ülésterembe és elfoglal­ja helyét. Az újságírók egy pillanat alatt eloszlanak, min­denki siet munkahelyére, hi­szen az első felszólaló Hrus­csov. 10 óra 45 perckor (magyar, idő szerint 15 óra 45 perckor) az elnök megnyitja a délelőtti ülést. Mielőtt megkezdenék az általános politikai vita folyta­tását — mondotta — válasz­adás jelleggel felszólal N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió kül­döttségének vezetője. A szov­jet kormányfő hosszantartó taps közepette felmegy a szó­noki emelvényre. Íz JEWSZ-nek tekintettel kell lennie minden Állam érdekeire Hruscsov válaszolt néhány korábbi felszólalásra. Ismer­tette a szovjet küldöttség ál­láspontját az általa javasolt ENSZ-végrehajtó szerv szere­pét és helyét illetően. Megje­gyezte, hogy az ENSZ létrehozása óta ti­zenöt esztendő telt el, világ­szerte nagy társadalmi és po litikai átalakulások mentek végbe: Európa és Ázsia szo­cialista államai több mint egy- milliárd embert tömörítenék, megjelentek a nemzetközi küzdőtéren a semleges állás­pontot valló új, fiatal álla­mok. Jelenleg a közgyűlés és a Biz­tonsági Tanács összes határoza tainak értelmezője és végre­hajtója egy ember — mondot­ta Hruscsov. — Ennek az egy embernek, az adott esetben Hammarskjöld urnák kell ér­telmeznie és végrehajtania e határozatokat, figyelembe véve mind a monopoltőke országai­nak érdekeit, mind a szocia­lista országok, mind pedig a semleges országok érdekeit. Ez lehetetlenség — hangsú­lyozta a szovjet küldöttség ve­zetője. Hruscsov ezután így folytat­ta: Hammarskjöld úr sohasem volt tárgyilagos a szocialista országokkal szemben. Min­dig az Egyesült Államok és a monopoltőke többi orszá­gának érdekeit védelmezte. A kongói események, amelyek ben egyszerűen szégyenletes szerepet töltött be — csupán az utolsó csepp, amellyel csor­dultig telt türelmünk pohara. Hruscsov hozzáfűzte, hogy egyetlen más főtitkár sem le­hetne tárgyilagos képviselője a három különböző államcso­port akaratának: „Nem bízunk és nem bizha­tunk Hammarskjöld úrban — mondotta Hruscsov. — Ha ő maga nem vesz annyi bátorságot, hogy lemondjon, ami, hogy úgy mondjam, lovaglás cselekedet lenne, mi levonjuk a szükséges kö­vetkeztetéseket az előállott helyzetből.“ Hruscsov utalt ezután arra az egyoldalúságra, amely je­lenleg az ENSZ, a közgyűlés, a Biztonsági Tanács és a főtit­kár munkájában tapasztalha­tó. Ez az egyoldalúság az Egye sült Államok vezette állam­csoport uralmában nyilvánul meg. „Mai világunkban az a reális helyzet — mondotta Hruscsov, — hogy a két leg­erősebb hatalom — a Szovjet­unió és az Egyesült Államok — ereje legalábbis egyenlő, ha pedig tekintetbe vesszük a többi szocialista országot, va­lamint a volt gyarmati orszá­gokat is, világossá válik, hogy nemcsak a jog és az igazság, hanem az erő is a békeszere- tő államok oldalán van.“ Érveit összegezve Hruscsov kimutatta, hogy az egyetlen helyes megol­dás, olyan végrehajtó szerv létrehozása lesz, amelyben a három államcsoportot há­rom személy képviseli. Ez igazságos követelés — je­gyezte meg. Ha nem ma. hát holnap a világ minden népe felismeri, hogy az ENSZ-nek tekintettel keli lennie minden tátiűCB' éBdt&ŰBfc. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a leszerelés nem pótolható a fegyverkezés ellenőrzésével, leszerelés nélkül, majd ismét kijelentette: „Ha elfogadják a mi leszerelési javaslatainkat, mi készek vagyunk elfogadni a nemzetközi ellenőrzésire vo­natkozó bármely nyugati ja­vaslatot.“ A szovjet kormányfő elvileg hozzájárult, hogy létre kell hozni a nemzetközi fegyveres erőket, miután megvalósul a leszerelési egyezmény; Meg­jegyezte azonban, hogy a fegy­veres erők parancsnokságát az ENSZ főtitkárára bízni annyit jelentene, mint egyetlen em­ber cselekedeteitől tenni füg­gővé milliók sorsát. Úgy kell felépülnie az ENSZ apparátu­sának, hogy kifejezze mind­három államcsoport népeinek érdekeit. „Nem lehet leszere­lés, nem hozhatók létre nem­zetközi fegyveres erők, ha nem lesz biztosíték mindhárom cső port számára abban a vonat­kozásban, hogy nem élnek vissza ezekkel a fegyveres erőkkel,“ — jelentette ki Hrus­csov* Hruscsov rámutatott, hogy ha az ENSZ apparátusa — a Biztonsági Tanács és a Titkárság — a legfontosabb nemzetközi kérdéseket a szo­cialista vagy a semleges ál­lamok rovására fogja meg­oldani, természetes, hogy „ezek az országok nem fog­ják elismerni az ilyen hatá­rozatokat és saját erőikre támaszkodnak, hogy megvé­delmezzék államaik érde­keit, a béke érdekeit”. Minden nép erőfeszítéseire szükség van a leszerelés érdekében A szovjet kormányfő elmon­dotta, hogy az egész világot foglalkoztatja most a kérdés — megoldják-e a leszerelés problémáját. „Ml a magunk részéről szilárdan kijelentjük, — mondotta Hruscsov —, hogy a legőszintébb szándékokkal jöttünk ide és készek vagyunk minden tőlünk telhetőit elkö­vetni, hogy a földön béke le­gyen és ne csak béke, hanem barátság is a népek között”. Hruscsov hozzáfűzte, hogy a szovjet kormány továbbra is becsületesen fog munkálkodni ebben az irányban. A jelenlévők feszült figye­lemmel hallgatják Hruscsov érvelését, amelyet a béke iránti mélységesen emberi gondoskodás hat át. Minden ország és minden nép erőfeszítéseire szükség van — jelentette ki a szov­jet küldöttség vezetője —, hogy az általános és teljes leszerelés tényleges megvaló­sítására kényszerítsük azok­nak az országoknak kormá­nyait, amelyektől a meg­egyezés függ. Nem mindenkinek tetszenek Hruscsov bátor szavai, amikor arról beszél, hogy le kell szá­molni a gyarmati rendszerrel. De újból felzúg a teremben a taps, amikor azt mondja, hogy a gyarmati rendszer már túl­élte korát. A mi kötelessé­günk mielőbb eltemetni ezt a bomló tetemet, ezzel megtisz­títani a légkört és jobb életet teremteni a világon minden ember számára. Sok küldött hosszantartó tapssal fogadja a szovjet kor­mányfőnek azt a kijelentését, hogy a szovjet nép szolidáris a felszabadulásukért küzdő népekkel. Kezeit nyújtunk mindazoknak, akik még a gyarmati rabszolgaság láncai­ban vergődnek. Ha önök sze­rint ez felhívás a felkelésre, én büszke vagyok erre és ki­jelentem: a Szovjetunió sza­badságszerető népei segítő ke­zet nyújtanak azoknak a né­peknek, amelyek szabadsár gukért és függetlenségükért felkelnek a gyarmattartók el­len. Nyikita Szergejevks találó hasonlattal világítja meg a bé­ke világméretű győzelmének szükségszerűségét. A teremben felharsan a taps, amikor az emelvényről kijelenti: Bízunk abban, hogy ha hé- kemagvaink némelyike kö­ves földre hull is, nem pusz­tul el mind, mert ezek egészséges magvak, as em­beri igazság magvai, ame­lyeket az igazságért vetnek a földbe. Ezek a magvak át­fúrják a köveket, s eljutnak a tápláló talajig és felnő, kifejlődik az élet erős, ha­talmas fája. Hiszünk az élet­ben és harcolunk érte, har­colunk a béke diadaláért. Hruscsov zárószavait hosz- szantartó taps fogadta. Hammarskjöld felszólalása New York (MTI). Az ENSZ közgyűlése Nehru indiai mi­niszterelnök beszéde után szü­netet tartott. Magyar idő szerint 20 óra 33 perckor ismét folytatódott az ülés, amelyen a közgyűlés elnöke bejelentette, hogy még ma megvitatják az Eisen­hower—Hruscsov találkozót sürgető öthatalmd határozati javaslatot és döntenek róla. A bejelentés után Ham­marskjöld ENSZ-főtLtkár mon­dott beszédet. Kijelentette, nem hajlandó lemondani, s továbbra is hivatalában ma­rad szolgálati idejének lejár­táig (1963-ig). Hammarskjöld azzal érvelt, hogy „lemondása Után flo. RMBZ s-rét.hiilkucüL Hammarskjöld felszólalása után Kádár János, a magyar küldöttség vezetője mondott beszédet. Megérkezett az ái csehszlovák nagykövet Frantisek Pisek, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság új magyarországi nagykövete meg érkezett Magyarországra. Hét­főn Szarka Károly külügymi­niszterhelyettes fogadta a nagy követet, megbízólevelének a közeljövőben történő átadás»»

Next

/
Oldalképek
Tartalom