Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-04 / 234. szám

WOAG'VKNt FTÄRJAI, GYESÜL JETEK? SVNÁNTÚU , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1960. OKTÓBER 4. KEDD Hiszünk az életben és harcolunk a béke diadaláért Hruscsov elvtárs beszéde az ENbZ közgyűlés hétfői ülésén (3. oldalon) V flz úgynevezett magyar kérdés nem más, mint hidegháborús célokat szolgáié áskálédás és rágalomhadjárat a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ellen Kádár János elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlés hétfő délutáni ülésén Hétfőn már jóval a közgyű­lés fél 11 órára kitűzött ülése előtt benépesülték az ENSZ- palota folyosói. Vasárnap este híre terjedt ugyanis, hogy az általános vita feliratkozott szó­nokai előtt Hruscsov mond beszédet a válasz jogán. A szovjet miniszterelnök rendkívül higgadt és meggyő­ző érvekkel magyarázta meg a Szovjetunió álláspontját. Hrus­csov kifejtette, hogy az ENSZ- nek szembe kell néznie a té­nyekkel és nemcsak ezt kell Elnök Or! Küldött Urak! Nem kétséges, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésének mostani, 15. ülés­szaka valóban a legnagyobb jelentőségű a szervezet fenn­állása óta és így történelmi fontosságú lesz. Ez következik magából a nemzetközi hely­zetből és abból, hogy napi­renden van az emberiség éle­tének két ma legkiemelke­dőén legnagyobb fontos­ságú kérdése: az általános és teljes leszerelés, valamint a gyarmati rendszer teljes fel­számolása. Jelentős tény, hogy először gyűltek össze ilyen nagy számban egy helyen vita és tárgyalás szándékával a föld országainak vezetői. Nem kisebb fontosságú, hogy az újonnan felvettekkel együtt immár 98 ország kül­döttei tanácskoznak az ENSZ- ben. Felvételük által olyan né­pek képviselői szólhatnak hoz­zá az ENSZ egyenjogú tagjai- ként a nemzetközi élet nagy kérdéseihez, amelyek koráb­ban hosszú korszakokon át még saját sorsuk irányításá­ból is ki voltak zárva. A Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya és népe forrón köszönti az ENSZ tagállamai közé újonnan beválasztott országok népeit és sok sikert kíván nekik önálló fejlődésükhöz. A magyar küldöttség sikeres munkát kíván a közgyűlésnek és a közgyűlés megválasztott tisztikarának. Elnök Ür! Küldött Urak! A béke megőrzése felfegy­verzett és ellentétekkel terhes világunkban az a kérdés, amely ma a legnagyobb mér­tékben foglalkoztatja minden ország közvéleményét. A népek ebben a helyzetben mindenekelőtt azt várják az ENSZ-től, hogy minden le­hetőt tegyen meg a leszere­lés előmozdításáért. A nagyhatalmak képviselői nyilván nálam jobban ismerik a jelenleg folyó fegyverkezési verseny méreteit és a rettene­tes tömegpusztító fegyverek már felhalmozódott nagy mennyiségét. A mostani hely­seiben lappangó veszély nagy­tennie, hanem olyan appará­tust kell létrehoznia, amely megfelel a megváltozott hely­zetnek. Hruscsov beszédét sok­szor szakította meg a taps és felszólalásának elhangzása után számos ázsiai és afrikai állam delegációja hosszan nyíl vánította tetszését. A szovjet kormányfő beszéde után Husz- szein. Jordánia királya mon­dott rövid beszédet. Ez a be­széd alkalmat adott a delegá­tusoknak arra, hogy kimenje­nek a folyosóra és kicseréljék ságát azonban mindannyian jól ismerjük. A közvélemény sürgeti a megegyezést és a le­szerelést. Tudjuk, hogy az ál­talános és teljes leszerelés megvalósulása a népektől még nem kevés álhatatos harcot, a felelős kormányoktól pedig jó­zan állásfoglalást kíván. A köztudatban a vezetők felelős­sége érthetően nagyobb máso­kénál. Ebből adódik, hogy fe­lelős vezető, szólaljon fel bár saját népe előtt vagy az ENSZ fórumán, nem térhet ki a béke nagy kérdései elől. A közgyű­lés mostani munkájában a Szovjetunió miniszterelnöké­nek, a béke fáradhatatlan vé­delmezőjének kezdeményezé­sére nagy számban vesznek részt államfők, kormányelnö­kök és más, jelentős befolyás­sal rendelkező államférfiak. Az emberek az egész vilá­gon azt várják tőlük, mondják meg nyíltan, a leszerelés mel­lett vannak-e. Megismétlem: erre a kérdésre, és nem másra kell válaszoliiiak, akarják-e a leszerelést vagy nem. _ S ha igent mondanak, azt várják az emberek, hogy a vezetők en­nek szellemében cselekedjenek Ugyanis sajnos e kérdésben elmarad a világos egyértelmű válasz is, de még gyakoribb, hogy a szó és a tett nem esik egybe. Szavakban majdnem mindenki a béke mellett van, de a tettek a szavaknál vilá­gosabban beszélnek. Mindenki tudja, hogy amíg a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország az utóbbi években jelentős mér­tékben csökkentette haderői­nek létszámát, a NATO ha­talmak felelős tényezői csak az általuk folytatott fegyver­kezési hajsza palástolásakép­pen hangoztatnak békeszóla­mokat. Tanulságos a népek számá­ra, hogy mialatt a Szovjetunió és a többi szocialista ország kormányai új leszerelési és más építójéllegű javasla­tokkal készültek szeptember 20-ára az ENSZ-közgyűlésére, az alatt a NATO vezetői a sa­ját maguk által eddig legna­gyobbnak nevezett hadgyakor­latokat késztették elé wrvsn­nézeteiket a szovjet kormány­fő beszédéről. Hamarosan mindenki vissza­ment a közgyűlési terembe, mert Nehru indiai miniszterel­nök emelkedett szólásra, Nehru beszédét szintén nagy érdeklődéssel várták. Nehru csaknem minden kérdésben félreérthetetlenül a Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok álláspontját fogadta el. A leszerelés kérdésében, ame­lyet a legfontosabb kérdésnek eme a napra. Igaz ugyan, hogy Dennison admirális nyilatkoza­tában véletlennek nevezte ezt az egybeesést, de vajon van-e a világon olyan ember, aki ezt elhiszi. Ez nyilvánvalóan az erő fitogtatása akart leimi, de e vonatkozásban kárba veszett a költség és hiábavaló volt á fáradság mert a partner nem ijedős. Az pedig, aki a népek­nek ma hadgyakorlatokon kívül nem tud mást mutatni, nem erejéről tesz tanúságot, hanem jó akaratának teljes hiányát és politikai gyengeségét árulja el. Az ENSZ tovább nem halaszt­ható legsürgősebb feladata, hogy a béke védelmében a leg határozottabban ítélje el a kardcsörtetést a hidegháborús manővereket és az államok szuverenitását sértő agressziót. A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO hatalmak pénzén, fegyvereivel, politikai és ad­minisztratív támogatásával ismét talpraállított és nagyra növelt agresszív német mili- tarizmus. Nyugat-Németországban napon ta hangzanak el revansiszta ki jelentések, még a nyugati köz­véleményt is felkavarta a nyu­gatnémet tábornokok atomfegy vert követelő memoranduma. Miképp lehetséges, hogy az or szagok vezetői oly hamar el tudták felejteni az áldozato­kat, a történelmi tapasztala­tokat, a német imperializmus megsemmisítéséről tett ünne­pélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szer­ződéseket? Más népek mér­hetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon valóban oly régen lett volna az, amikor francia, an­gol és amerikai katonák tö­megei estek el a német impe­rializmussal vívott öldöklő háborúban? Nem, ez nem volt olyan ré& Az özvegyek, az árvák, a rokkantak még élnek és a né­pek, közöttük a magyar nép, nem felejtettek. Ellenkezőleg, az újraéledt német imperializ­mus határozott megfékezését a háború maradványainak » fennálló ítél, azt mondotta, hogy a le­szerelés ellenőrzés nélkül nem hatásos. De az ellenőrzésnek leszerelés nélkül egyáltalán nincs értelme. Ezt a kettőt te­hát együtt kell megtárgyalni. A küldöttek nagy többsége tapssal fogadta Nehru szavait. A délutáni ülésen Hammars­kjöld rövid felszólalása után Kádár János, a magyar kül­döttség vezetője mondotta el nagy érdeklődéssel várt beszé­dét német állammal megkötendő békeszerződést követelik. A magyar nép öt év teljes nem­zeti jövedelmét, az egész nem­zet öt évi munkájának minden eredményét látta porrá égni a második világháborúban. El­vesztette felnőtt lakosságának mintegy 8 százalékát, félmil­liónál több emberéletet, meg­közelítőleg annyit, mint a lé- lekszámban 17-szer nagyobb- Egyesült Államok. Népünk saját hazájában felszámolta a háború forrását jelentő mo­nopoltöke imperialista ural­mát. Nálunk nincsenek fegy­vereken nyerészkedő, háború­A gyarmatosítók sokáig gá­tolták az elnyomott gyarmati népek fejlődését, gazdaságilag kizsákmányolták őket. Barbár módra milliószámra pusztítot­ták a gyarmati országok la­kosságát. Hallottuk itt a kongói népet oly hosszú időn át rabságban tartó belga imperialisták hang­ját arról zengedezmi, hogy megadták Kongó népének a függetlenséget, s legutóbbi katonai akcióikat csak a belga nők és gyermekek biztonságá­nak védelmében hajtották vég­re. Elfelejtettek azonban szólni arról, hogy az ottlévő belga állampolgárok biztonságát nem Kongó békés népe, hanem csakis az imperialisták provo­kációi fenyegették. Elfelejtet­tek beszélni arról, hogy ele­fántcsont- és nyer sgumi-be­szolgál tatás megtagadása ói­mén sok éven át kongói fér­fiak, nők és gyermekek ezrei­nek kezét vagdosták le a bel­ga gyarmatosítók. Nem esett szó azokról a borzalmakról sem, amelyekről E. Morell egykori angol szerző „A feke­te ember sorsa” című könyvé­ben írt. E könyvben közölt adatokból kiderült, hogy a belga uralom kezdetén még a legóvatosabb becslés sem tette húszmilliónál kevesebbre a kon«ói tokossá#«»: ra spekuláló emberek. A né­pek közötti gyűlölködés szítá­sát, a háborús uszítást törvény tiltja; Népünk joggal gyűlöli a há­borút, az imperializmust. Bé kében akar élni minden más néppel. Dolgozni akar és békében akarja élvezni mun kájának mind bővebben tér mű gyümölcseit a jövőben is. A magyar közvélemény is úgy látja, hogy az emberiség most válaszúton van. Arról van szó, hogy az emberi lét példátlan pusztulását okozzák-e a tudo­mány korszakalkotó' vívmá­nyai, vagy pedig gazdag és boldog jövő vár az emberi­ségre. A népek számára a' válasz-- tás nem nehéz. A megoldás is megtalálható. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az Egyesült Államok befolyásos körei kijózanodjanak a meg­bukott erőpolitikából, belássák a hidegháború mindenki előtt nyilvánvaló csődjét és már most, ezen a közgyűlésen a megegyezés készségével kezd­jenek tárgyalni az általános és teljes leszerelésről. Ez megszilárdítaná a békét és új gazdasági felvirágzást hozna; Uj lendületet adna a Az 1911-ben tartott nép- számlálás Belgiumban közzé nem tett, de egy brit konzuli jelentésből nyilvánosságra ke­rült adatai szerint viszont ek­kor már csak mintegy 8,5 mil­lió volt Kongó lakossága. Ez csaknem 12 millió kongói em­ber elpusztítását jelenti, alig 25 esztendő alatt, s ez csak a legalacsonyabb becslés. Némely gyarmatosítók most a lakoskod va fehér tógát ölte­nek és arról beszélnek, hogy ők azok, akik íeüsza bad itat­ták az adott gyarmat népet. Ez hamis beállítás. A gyarmatosí­tók csak elrabolták a gyarmati népek szabadságát, és most nem ők adják, hanem a gyar­mati népek küzdelmes harc­ban maguk szerzik vissza elra­bolt szabadságukat A gyarmatosítók arról be­szélnek, hogy ök civilizálták és nevelték a gyarmati népeket Sőt még mérlegelik is, elég érettek-e már az önálló nem­zeti létre. Mindenki tudja két társadalmi rendszer békés versenyének, s ennek nagy hasznát látnák a dolgozó em­berek Keleten és Nyugaton egyaránt. A Magyar Népköztársaság kormánya, küldöttségünk tel­jes mértékben támogatja az ENSZ legutóbbi közgyűlésén benyújtott, s ott elvben egy­hangúlag támogatott szovjet általános és teljes leszerelési javaslatot. Ugyancsak támo­gatjuk a szovjet küldöttség most benyújtott újabb javas­latait, mert ezek alkalmasak arra, hogy előbbre jussunk a leszerelés megvalósulása felé. Elnök Ür! Küldött Urak! Az egész emberiség együttérzéssel és feszülten figyeli a gyarmati népeknek felszabadulásukért vívott, széles sodrású és drá­mai küzdelmét. Valóban megérett az Idő a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolására, an­nál is inkább, mert a gyar­mati rendszer, az imperializ­mus e gyászos terméke az összeütközések állandó for­rása. Megszüntetése nagy lépés lesz előre azon az úton, amely az ember milliók létét fenyegető háború végleges kiküszöbölése felé vezet azonban, hogy a gyarmatosí­tók megjelenése előtt már ré­gen létezett például az ősrégi kínai, indiai, indonéz kultúra és civilizáció, a magas színvo­nalú arab csillagászat és ma­tematika, léteztek hatalmas és jól szervezett afrikai államok. Nevelésről beszélnek. Egy­másután hallottuk itt felszólal­ni Nkrumah urat, a Ghánái Köztársaság elnökét, Fidel Castrót, Kuba miniszterelnö­két, Sukamo urat, az Indonéz Köztársaság elnökét és az egy­kori gyarmati és félgyarmati népek más neves képviselőit. A kéretlen tanítók és nevelők közül sokan tanulhatnának tő­lük emberiességet, felelősség- érzést, államférfiul ítélőképes­séget Nem utolsó sorban tisz­teletre méltó az imperializ­mussal szemben megnyivánuló nagy erkölcsi bátorságuk. A gyarmati rendszer eddigi haszonélvezőinek meg kell ér* (fotytatása a 2. oldalon.) i Magyar Rádió megismétli Kádár János elvtárs ÉRSZ közgyűlésen elhangzott beszédének közvetítését A Kossuth Rádió október 4-én, kedden 12 és 20 órakor megismétli Kádár János elv­társi ■ magyar ENSZ-küldfttt­ség vezetőjének a közgyűlés tizenötödik ülésszakán elhang­zott felszólalása közvetítését. flz ENSZ legsürgősebb feladata, bogy a béke védelmében a leghatározottabban itélje el a hidegháborús manővereket Megéreti az idő a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolására

Next

/
Oldalképek
Tartalom