Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

1960. OKTÓBER 23. V A P L 0 5 Az operaidény előtt A Felső-Vámház utca így hétköznap is a megszokott ké­pet mutatja, siető emberek, tovasuhanó autók a szemer kélő őszi esőben. Ha azonban benyitunk a Liszt Ferenc hangversenyterembe — egy egészen más világ fogad ben­nünket. Nem figyelünk az ab­lakpárkányon koppanó eső­cseppek monoton hangjára mert a színpadon éppen Puc­cini Bohémélet című operájá­nak örökszép dallamai ’csen­dülnek fel. A Pécsi Nemzeti Színház operaegyüttese itt készül idei nagy feladataira. Itt találjuk Paulusz Elemért és dr. Né­meth Antalt is, a színház kar­nagyát és rendezőjét. — Hogyan állnak az előké­születekkel? — kérdezzük Paulusz Elemértől. — Nem tudnám még egé­szen pontosan megmondani, hogy mikor tartjuk az első operabemutatót, az eddigi ter­vek szerint november nyolca­dikén nyitunk a nagy színház­ban. Erkel Ferenc Bánk bán című operájával. Ez természe­tesen attól függ, hogy az épí­tőipari vállalat mikor készül el az éptíkezési munkálatok­kal. Az előadással mi már rég elkészültünk, s természetesen jó tempóban folynak a többi operaelőadás próbái is. Azt szeretnénk elérni, hogy mi­előbb készen legyünk a négy darabbal, amit az évadban be­mutatunk. Most próbáljuk Puccini Bohémélet című ope­ráját, ezután következik Mo­zart Varázsfuvolája és Verdi Aida című operája. Arra tö­rekszünk, hogy minél változa­tosabbak, minél érdekesebbek legyenek előadásaink. Verdi Rigolettóját, Puccini Pillangó- kisasszonyát, a Traviatát és Carment, amelyeket a múlt évadban nagy sikerrel játszot­tunk — természetesen ebben az opera idényben is műso­ron tartjuk. — Úgy hallottuk, hogy új tagokkal erősödött az opera­együttes. — Igen, operaegyüttesünk több tehetséges énekessel gaz­dagodott. Színházunknak nem Volt eddig hőstenorja, Wagner József inkább lírai tenor s Csongor József személyében i egy kitűnő hőstenort kaptunk. I Újak még az együttesben: Pel­les Júlia és Bolla Tibor. Vala­mennyiüknek van már operai képzettsége, mert eddig a Honvéd Művészegyüttesnél működtek, ahol operákban is szerepeltek. Megerősödött a kórus és a zenekar is. A kó­rus megerősítésére nagy szük­ség volt, mert az idei opera- előadásainkat a tavalyi kó­russal nem tudtuk volna meg­oldani. A Bánk bán, a Bohém­élet, a Varázsfuvola és az Aida sokkal nagyobb felké­szültséget kíván. Egyesek eltávoztak az együt­tesből, de elmondhatjuk, hogy helyettük még tehetségesebbe­ket kaptunk. Dr. Németh Antaltól, a Nem­zeti Színház rendezőjétől azt kérdeztük meg, hogy az új operák milyen rendezési prob­lémákat jelentenek? — Nincs könnyű dolga a rendezőnek, mert vannak az együttesben olyanok, akik már vagy százszor is szerepeltek színpadon, vannak viszont olyanok is, akik csak tíz-tizen- ötször, de olyan is van, akinek most lesz a harmadik fellé­pése. Arra kell törekednünk, hogy ez a differenciáltság ne érződjék az előadáson. Alig több, mint két hét vá­laszt el bennünket az opera­idénytől, az első bemutatótól. Az opera rajongói érdeklődés­sel várják az estet, amikor is­mét felgördül a függöny és életre kel egyik legszebb nemzeti operánk, a Bánk bán. A színház valamennyi veze tője és művésze tudása leg­javát adja, hogy mind töbt emberhez eljusson színvonalai előadásban Erkel, Puccini Verdi és Mozart muzsikája. Múlt és jelen találkozása Ezerre nőtt a TIT taglétszáma Baranyában Ötezer ismeretterjesztő előadást tartanak a megyében Baranyában a TIT a nyári hónapokat szervezeti megerő­sítésére használta fel. Taglét­számát négyszázzal növelte és ezzel elérte az ezer főt, újjá­választották a járási, városi elnökségeket, falun negyven előadói körzetet szerveztek a helybeli értelmiség — tanárok, jogászok, orvosok stto. — be­vonásával. Rájuk támaszkodva Baranya több mint három­száz községében tartanak tíz sorozatból álló ismeret- terjesztő előadást. Gondoskodnak az előadások magasabb színvonaláról is: így a különböző tárgyakban — természettudomány, mezőgaz­dasági, műszaki, közgazdasági, jogi stb. ismeretekben — csak az abban jártas tanárok, szak­emberek tartanak előadásokat. | Különös gondot fordít a TIT a társadalmi és tömegszerve­zetekkel együttműködve, a mezőgazdasági szakmunkás- képzésre, a következő öt év­ben Baranyában szükséges 15 000 szakmunkás felének ki­Mozival ellátott művelődési ház, munkásklub, körzeti orvusi rendelő is összkomfortos lakás épül Boriadon A mindössze hatszáz lakost számláló Borjád, Baranya egyik termelőszövetkezeti köz­sége szép példáját adja annak, hogy a közösség összefogásá­val a művelődési, szociá­lis intézmények milyen jelen­tős hálózata teremthető meg. társadalmi munkával, a fel­lőttek és a KISZ-fiatalok se­gítségével, illetve a községfej­lesztési alapból 140 000 forint értékű munkásklubot építettek — melynek szép berendezését a megyei pártbizottság adta — elkészült a körzeti orvosi ren­delő és az összkomfortos or­voslakás. Az utolsó simításo­kat végzik a 330 000 forintos költséggel épülő, korszerű mo­zival, a falu egész felnőtt la­kosságát befogadó teremmel, színpaddal ellátott művelődési házon, melynek avatását no­vember 7-re tervezi a falu lakossága. képzését vállalta. A szántó­földi növénytermesztés külön­böző ágazataira 15QP, a kerté­szetre, szőlő- és gyümölcster­mesztésre 3000, az állatte­nyésztés nagyüzemi módsze­reire szintén 3000 mezőgazda- sági szakmunkást képez ki a következő öt évben. Ennek el­ső lépéseként október 20-án a Hazafias Népfront összehívta Baranya 1200 arany- és ezüst- kalászos gazdáját és tanács­koztak velük e kérdésről. Novemberben 14 mezőgaz­dasági szakmunkásképző- tanfolyamot indít félezer résztvevővel a TIT, ame­lyen már e tanácskozás ta­pasztalatait is hasznosítják. A MEDOSZ 32 mezőgazdasági tanfolyamra kötött szerződést a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulattal. Az ipari munkások részére Pécsett 30 munkás-1, illetve bányászakadómia indul. Kom­lón — beleértve az ottani le­gényszállásokat is — hatszáz előadást tartanak, ezenkívül Baranya 12 ipari munkáslakta községében is szerveznék mun­kás-, illetve bányászakadémiá­kat. Pécsett az idén már heted­szer nyitja meg kapuit népszerű Munkácsy Mihály Szabadegyetem, ahol 11 különböző témakör­ben, a legjobb előadóktól ta­nulhatnak az érdeklődők. Csu­pán a szabadegyetem nyelv- tanfolyamaira félezren irat­koztak be, a többi szakokra is több száz jelentkezőt várnak. Az egész oktatási évben ösz- szesen ötezer magasszínvona­lú előadáshoz ad kiválóan kép­zett előadókat — közöttük egyetemi, főiskolai tanárokat, magas kvalitású szakembere­ket — a TXT Baranyában. Több ezren fordultak meg a mohácsi csata halottainak nem rég felfedezett és feltárt tö­megsírjánál. És aki ott járt, tanúja lehetett a nagy esemény nek: a múlt és jelen találkozá­sának. Pedig az eddigi ásatás még csak sejteti a várható eredményeket, a mohácsi „nagy temető” arányait. A mohácsi vész tanúinak időrág­ta csontja a régészre, a mú- zeológusra irányítják a közfi­gyelmet. Pál László, a Janus Pannonius Múzeum tudomá­nyos munkatársa kétéves munkáját koronázta meg a mo hácsi tömegsír feltárása, de — természetesen — nem vélet­len az, hogy éppen 1960-ban, a mohácsi vész után 434 eszten- ővel kerültek felszínre a nagy, történelmi jelentőségű ütközet első kézzelfogható bi­zonyítékai. A történelmi és történelem előtti idők őreinek, a múzeumok tudományos ku­tatóinak kedvező körülmé­nyekre volt szükségük, hogy munkájukat ilyen eredmény­nyel végezhessék. A múzeu­mok helyzetének általános ja­vulása, vvvvwvvvvvvyvyyww'wvwyyywwwv s/wwwvvwv l/et&utikosok tohUáia Ahogy bemutatko­zik. keménv marká­ul szorítani tanítja Városias kezemet: — Józsa Gergely 'sevok! — mondia és Sültet a kozármisle- ■>vi Ui Tavasz Tsz ^odáiának eevik szé­fre. A helvi földmű- kesszövetkezet tánc­Bort iáról beszélee- ■’■Oik. melvnek ő is ■^áia. — Méghozzá. 111 int mondják, a leg­ékesebb taaia, '— Móta táncolsz? — Már tizenöt—ti­éihét éves korom­on az eevik leeiobb Jbcos voltam. Mikor *>a4-ben. tne«»»«!­tem. közelebbi ba­rátságba kerültem fe­leségem nagybátyjá­val. Az egvik szüreti bálon a táncoló cáro­kat nézve azt mond­ta az öreg. hogv ..ez nem is tánc!’’ Elme­sélte. hogy őket még úav verbuválták ka­tonának. s az volt az igazi tánc, amit ak­kor leitettek. A nvolc vaukét éves öregem­bertől tanultam meg a régi-régi csárdáso­kat. verbunkosokat. ők még magas láb­emeléssel táncoltak. Csak a leeénvek. a lánvok félkörben guc fiolva nézték őket. és a végén kaocsolódtak be. Azóta szeretem, iárom ezt ,a táncot. Tanítom rá » fiatalo­kat. Hosszú évek óta nem tudok lemondani arról, hogy egy-egy bálon, szüreti mulat­ságom rmey más alka­lommal be ne álljak a legények közé. Ők is szeretik a régi ver- bunkot, de nem mind egyik tudia. Estén­ként eljárok a föld­művesszövetkezeti tánccsoport próbáidra és Zsinkó Ferencné- vel, az egyik tanárnő­vel magyarázzuk a fiataloknak az ősi ma gyár táncot. Én va­gyok a Gergő bácsi­juk. úgy hívnak. — Nem akadályoz­za a sok oróba abhan hogy tsz-elnöki ten­nivalóit elvégezze? —• Amíg a tsz-ben dolgom van. úgysem megyek táncolni. — Csak a szabadidőm­ből veszem el az esti órákat. De mi lenne a verbunkkal meg a kozármislenvi csár­dással, ha nem tanul­nák meg a fiatalok? Szerencsére a fiSd- múvosszövotkezwt megadta az anyagi lehetőséget meg az oktatót és így ápol­hatjuk a hagyományo kát — Meddig akar még táncolni? — Amig csak bírja a lábam. Eljárom én még a kályha tetején is. Pedig már dere- sedik a hajam. Szín­házban mégsem sike­rült táncolnom soha­sem. Viszont sok hely re eljutottam már, táncos találkozókra, ünnepélyekre. Különö sen szép volt a duna- szekcsői táncos talál­kozó. — Hány éves, Ger­gő bácsi? — ötven! — vála­szolja. — És a szíve? — Mintha most lenne húsz! (FSMtmy) a kutatómunka fokozott támogatása alapozta meg az eredményeket. Ezért kerestem fel Dombay Jánost, a Janus Pannonius Múzeum főigazgatóját, hogy tá­jékoztatást adjon a pécsi mú­zeumok helyzetéről, lehetősé­geikről és terveikről. Dombay János főigazgató, mint tudo­mányos kutató a prehiszto- rikus kor, ezen belül is a nagy lengyeli kultúra, megyénkben található nyomainak feltárá­sára és tudományos elemzésé­re szentelte munkásságát. — A régész munkájának — mondotta — részint nemzet­közi jellegű, az emberiség ál­talános fejlődéséhez újat adö, részint pedig nemzeti jelen­tőségű, saját népünk történel­mét megvilágító tudományos anyagot kell nyújtania. A nagylengyeli kultúrában mind kettőt megtaláltam. Ez a me­diterrán kultúrelemekikel át­itatott kultúra hatással volt a kontinens kultúrájára is, amint ezt a településformák és módok, a település és te­metkezés kapcsolatai, az élet­módról árulkodó leletek teljes mértékben bizonyítják. A nagylengeyi kultúra ide­jén megyénkben élt népek élet módját, társadalmi szerveze­tét, sőt életszemléletét Dom­bay János kutatómunkája eredményeként ma már nem­csak hipotetikusán, hanem konkrétan le tudjuk írni. Eh­hez a kézzelfogható anyagot az idolplasztikai tárgyak, a festett edények ábrázolatai, a kopo­nya nélküli csontvázakat tar­talmazó sírok nyújtják, vala­mint a földművelő életmód, a háziállattartás kellékeinek maradványai. De szinte „mel­lékesen” feltárt ezer árpádkori sírt is, gazdag leletanyaggal, amelyről most készül érteke­zést írni. Nemcsak mint mú­zeumigazgatónak, hanem mint tudományos kutatónak is bőségesek á tapasztalatai, hiszen huszonkét esztendeje végzi e munkát. Nem kicsiség tehát, ha Dombay János ilyen tapasztalatokkal a háta mögött kijelenti: — A múzeumi munka igazi fellendülése a múzeumok ta­nácsi kezelésbe vételével kez­dődött meg. 1958 előtt magam voltam a múzeum igazgatója és a régészeti osztály vezetője, munkatársak nélkül. Nem cso­da, hogy a régészeti feladatok megoldásával a korábbi évek­ben elmaradtunk, s az 1948- ban megszakadt ásatásokat csak 1957-ben követte a vil- lánykövesdi ásatás, amely mé­reteiben ugyan kicsiny, de eredményeiben jelentős volt. 1959-ben viszont már négy hónapos ásatási sikerült szer­vezni a pécsváradi Aranyhe­gyen, s ugyanakkor folyt a munka Pécsett, Erdősmecskén, Ivánbattyánban, a szigetvári és siklósi várban is. A múzeu­mok tanácsi kezelésbe vételé­vel ugyanis bővült a múzeum létszáma. Adminisztratív és tudományos munkatársak érkeztek. Igen bőkezűen javította a megyei tanács a múzeumok anyagi el­látását is, — A helyzet javulása ter­mészetesen nemcsak a régé­szeti osztályt érinti. Nagyobb lehetőségekhez jutott a termé­szetrajzi múzeum is, de az igazán nagy fellendülés akkor I következik be, amikor majd j elkészül a múzeum új épülete a mecseki állatkert mellett. ! Szőke Gyula tervezőmérnök már dolgozik az épület tervein. Ott végre megfelelő helyen, tudományos és gyakorlati cél­jainak megfelelő körülmények között működhet a természet­rajzi múzeum. — A néprajzi múzeum mun­káját jelentősen megkönnyíti a tanács által nyújtott támo­gatás. Most már nem kell at­tól tartani, hogy jelentős nép­rajzi emlékek elkallódnak. Es ez nagyon fontos, hiszen most az életformák gyökeres átala­kulásának korát éljük. Roha­mos tempóban fejlődik az élet és az új életformák, új eszkö­zök, tárgyak használatát kö­vetelik, míg az eddig használ­tak lassacskán egyre inkább csak múzeumba valók lesznek. Ezeket most kell megmenteni, hogy utódaink majd képet al­kothassanak maguknak a nap­jainkban zajló forradalmi át­alakulás menetéről, jellegéről, a régi életformákról az újra való éttérés bonyolult viszo­nyairól. Nagy jelentőségű lesz e tekintetben a komlói bányá­szati múzeum. Sajnos azonban a néprajzi múzeum szüntele­nül gazdagodó anyagát jelen­leg nem lehet bemutatni, mert a képzőművészeti múzeum ál­landó képkiállítása foglalja el a korábbi néprajzi múzeum helyiségét. Ez a probléma is a múzeu­mok gazdagodásából adódik. A képzőművészeti múzeum ugyanis ajándékba kapott és megvásárolt magángyűjtések­kel gazdagodott, s a képek ál­landó kiállítása csak a népraj­zi részleg feláldozásával volt megoldható. A baj az, hogy egyelőre nincs is kilátás új he­lyiségre. Dombay János elkép­zelése szerint a képtárnak kel­lene helyet biztosítani, még­pedig úgy, hogy ez a hely egy­úttal a pécsi képzőművészek otthonául is alkalmas legyen, módot nyújtson továbbképzé­sükre. Természetesen ez az elképzelés már távolabbi pers­pektívát nyújt. A múzeumok gazdagodását személtetve el­mondta még, hogy Pécsett is nyitva áll már a látogatók előtt a Geisler Eta utcában fel­tárt római kori temető, amely­nek hosszú föld alatti sírjaihoz hasonló csak Sirakuzában ta­lálható. Ez és a Székesegyház melletti kőtár helytörténeti szempontból igen jelentős. Végül a múzeumok további terveiről szólva elmondotta, hogy a természetrajzi múzeum, leendő új helyén nemcsak na­gyobb, hanem új módon ren­dezett anyagot fog nyújtani a látogatóknak. A Mecsek ásvá­nyait, a növény- és állatvilág jellegzetes típusait, azok gaz­dasági jelentőségét is könnyen érthető szemléltető módon, a lehetőség szerint az eredeti környezetet rekonstruálva kí­vánják bemutatni, a tudomá­nyos rendszerbeállítás mellett, így a kiállított anyag szoros kapcsolatba kerül a való élet­tel. Folytatódnak az ásatások is. A mohácsi csatatéren fel­tárt két sírt most újra beteme­tik, hogy azután a jövő nyá­ron megkezdjék a többi, (szám szerint mintegy százra tehető) tömegsír felkutatását. Ezek­ről a sírokról már kétségtele­nül bebizonyosodott, hogy kap csolatosak a mohácsi ütközet­tel, a többiek feltárása pedig lehetőséget ad arra, hogy el­helyezésükből, a holtakkal el­földelt tárgyakból, tudomá­nyos pontossággal következ­tessenek a mohácsi csata lefo­lyására, az ellenfelek hadrend­jére, stratégiai elképzeléseire, életmódjára és világszemléle­tére. E sírok feltárásának tör­ténelmi, tudományos és nem utolsósorban idegenforgalmi jelentősége szinte beláthatat­lan. A múzeumok fejlődésének égyik legjelentősebb, hézag­pótló és tudományos, gyakor­lati szempontból egyaránt fon tos állomása a komlói bányászati múzeum létrehozása lesz. — A mecseki szénmedencé­nek — mondotta Dombai Já­nos — amely a szén minőségét illetően hazánk egyik legfon­tosabb szénmedencéje, nincs bányászati múzeuma. Ezt a hiányt pótolja majd a Kom­lón létrehozandó múzeum, amelynek épülete előrelátható­lag 1962-re készül el. Ez a múzeum lényegében négyes tagoltságé lesz: 1. Bemutatja a szén kelet­kezésének történetét, a Me­csek geológiáját; 2. A bányászai történetét, kezdetétől napjainkig. Erre a célra a leghelyesebb lenne működő modelleket készíteni, amelyek a hajdani primitív bá­nyaművelés eszközeitől kezd­ve a mai modern bányagépe­kig mutatnák be a bányászat fejlődésének történetét, En­nek megoldására pedig a leg­célszerűbb az lenne, ha a pé­csi és komlói széntröszt segéd­üzemeinek ügyes szakmunká­sai készítenék el ezeket a mo­delleket, amelyek azután olyan rendszerezésben kerül­nének kiállításra, hogy a lá­togatók megértsék belőle a bá­nyászati eszközök; a bánya­munka és a bányászélet fej­lődését; 3. A helytörténeti anyag azt mutatná be; hogyan éltek a hajdani kis bányászfaluban. Ennek a helytörténeti anyag­nak a gyűjtése máris folyik. Mándoki László néprajzi tu­dományos munkatárs már szá­mos érdekes tárgyat, például a helyi lakosok által készített járókákat, különféle házi hasz nálatra szánt eszközöket gyűj­tött, abból az időből, amikor komló őslakossága a különféle iparcikkeket, kasokat, edénye­ket, ruházati cikkeket önellá­tó módon készítette; Ezzel a múltat illusztráló anyaggal szemben nagyszerű kontraszt a jelenlegi szocialista bányász­város. Itt valóban találkozik a múlt a jelennel, a minden­napi életben; Így aztán a mú­zeumnak a tudományos szere­pen felül oktatási és nevelési szerep is juL 4; És végül, de nem utolsó­sorban a komlói múzeumban kap helyet a megyei munkás­mozgalmi múzeum, amelynek anyagát máris gyűjti Szabó Gyula, e feladattal megbízott tudományos munkatárs. Ezzel válik teljessé a komlói mú­zeum, hiszen a holt tárgyak nem adhatnának teljes képet, ha nem mutathatnánk be az embert, aki küzd, harcol a ter­mészet erői ellen és az elnyo­mók, a kizsákmányolok ellen, harcol azért, ami a mai Kom­lón már megvalósult; Mindez valóban a pécsi mú­zeumokban folyó szép és nagy arányú munkáról ad képet. A múzeumok általános fejlődése, a tudományos kutatómunka fellendülése volt az alapja többek között annak az ered­ménynek is, hogy megpillant­hattuk a 434 évvel ezelőtt tö­rök fegyverektől elesett őseink maradványait. És reméljük, hogy ez a fejlődés még egyre újabb eredményeket hoz, hi­szen úgy ismerjük meg igazán jelenünket, ha tudjuk, hon­nan jöttünk, milyen úton ju­tottunk idáig, ha ismerjük né­pünk és az emberiség múlt­ját; Mészáros Ferenc Készül az ország elsü nüvényfüldrajzi térképe Az ország természetes növény- takarójának első teljes és tudó mányos igényű felmérésére ké­szül az első országos növény­földrajzi térkép. Pontosan fel­tárja majd, hogy az egyes tá­jakat milyen vadon élő növé­nyek borítják, részletesen is­merteti ezeket a növényeket, s előfordulásuk arányát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom