Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-21 / 249. szám

I960. OKTOBER 21. NAPLÓ 3 Gyártsanak Siklóson cserepet és nagyméretű üreges téglát!1 Múlt óv végén riportot ír­ok a Siklósi Téglagyárban tt sikeres kiséríeíekröl, me­ek lehetővé tették, hogy a «yományoG kisméretű tégla äyett, jiagytéríogatú, üreges ukat készítsenek. Az anyag sgálata azt is megmutatta, gy Siklóson cserepet is lehet ártanú Az elfogulatlan di- Sret hangján emlékeztünk t ekkor Kóczián Rajmund izgató, Angster József fó­rnak, Kovács Lajos műsza- vezető és a siklósi dolgozók örö munkájáról, újszereteté- l arról a lankadatlan szar­lomról. amellyel éjt nappal- tévé kísérleteztek, hogy nép- sdaságunknak mielőbb nagy sinyiségű üreges téglát és *epet adhassanak. Csaknem egy év után ellá­tottunk a Siklósi Téglagyár­megnézni az újfajta tégla szításét, a korszerű gépek kibocsátott termékeket. Hol van már a tavalyi hó? bizony a siklósi látogatás In csak ezt tudjuk kérdezni 6m Baranya megyei Tégla- ki Egyesülés vezetőitől. Hol * már a tavalyi hó? Hol a tesedés izzó parazsa? És hol épgazdaság érdeke, amely- még egy évvel ezelőtt oly tesen harcba szálltak? Mindennek ma már csak iiyéjét, szürke hamuját tá­luk Siklóson és a hamu fö- t egy gazdaságilag erősen ségbevonható „féllábú” be­ázást, ahonnét — nem aka- k lírai hasonlattal élni — löszorították a kommunista ?et A Siklósi I-es Téglá­kban annak ellenére, hogy ^millió forint értékben új éket kaptak, mégsem gyár­ak, csak kisméretű téglát írt? melékenység sem emelkedett kielégítő mértékben. A Siklósi Téglagyár 1959-ben ötmillió téglát gyártott, 1960-ban körül­belül 6 és félmilliót készíte­nek. Egyesülési szinten a nyers tégla önköltsége, szeptemberi adat szerint darabonként 17 fillér volt az égetett tégláé 35 fillér. A siklósi gyárban a nyerstégla önköltsége 22 fil­lér, az égetetté 39. A gépesí­tés következtében másfélmillió darabbal gyártanak többet, te­hát egy év alatt 270 ezer fo­rint hasznot hoz csak az üzem a népgazdaságnak. A négy­millió forintos beruházás így tizennégy év alatt térülne visz- sza az országnak, ami túl hosz- szú idő. Ahhoz, hogy a gyár termelé­se elérje az évi 14 millió da­rabot, Keller-féle szárítók és a szállítás automatizálására len­ne szükség. A siklósi gyárba már májusban megérkezett az automatizáláshoz szükséges VOLL gépsor, ott is állt mos­tanáig a présház egyik elkerí­tett sarkában (immáron hat hónapja kihasználatlanul) most a minisztérium utasítására a Kőbányai Téglagyárba utazik. A siklósi gyár, mely modem géped ellenére kisméretű tég­lát gyárt, hasonlatos — félbe­maradt. illetve harmadában maradt beruházásával — ah­hoz az emberhez, akinek ki­fogástalan lábai ellenére man­kót adnak a hóna alá s így ahelyett, hogy jobban futna, lassabban lépkedhet Beszéljünk magyarul: ha a tőkés időkben valaki ilyet csi­nált volna, bizony körmére koppintanak! Miért kisméretű téglát gyártanak ? A ráfizetés első és főoka, hogy az új gépek, a kiváló minőségű agyag mellett ebben az évben kizárólag csak kis­méretű téglát gyártottak. A cserépgyártás sokkal gazdasá­gosabb lett volna, mert a cse­rép ára darabonként 1,43 fo­rint, nem is szólva arról, hogy országos hiánycikk. A nagy­méretű üreges tégla hasonló­an jól kifizetődő. A miniszté­rium és a vállalat is hibás ab­ban, hogy a kisméretű tégla gyártásának gépesítését finan­szírozták. ahelyett, hogy cse­réppréssel látták volna el a siklósi üzemet. A jelenleg mű­ködő nagyteljesítményű prés üreges tégla gyártására alkal­mas, csak a présfejen kell mó­dosítást végrehajtani. Ezt azon ban a vállalat arra hivatkoz­va, hogy ez az év csak a kí­sérleti év, nem hajtotta végre. A minisztérium pedig látva a beruházás gazdaságosságának labilis voltát, felfüggesztette a további fejlesztést. Véleményünk szerint azon­ban, még ha a gépesítés to­vábbfolytatását le is állítatták, termelékennyé, gazdaságossá lehet tenni a siklósi üzemet. Egyetlen útja ennek, hogy mi­előbb át kell térni a nagyobb méretű üreges téglák és a cse­rép gyártására. Az eredetileg cserépgyártásra épített helyi­ségbe cserépprést kell beállí­tani, ennek árát és a szárító- berendezéshez szükséges össze­get ki kell harcolni a miniszté­riumban. A siklósi példa min­dennél jobban bizonyítja, hogy nem elég a kísérleteket elvé­gezni, azokat siker esetén be is kell vezetni a termelésbe. A nagyméretű tégla gyártása már most megvalósítható, hi­szen a korszerű présen jófor­mán csak- pár napi munkát kell végezni ehhez. Legyenek ön­magukhoz, a tavalyi nagyon derék és dicséretet érdemlő lelkesedésükhöz hűek az egye­sülés vezetői és akkor a nagy­szerű „téglás” törzsgárda tá­mogatásával biztosan ki tud­ják köszörülni a siklósi csor­bát Szüts István Szüzeit képiek Jól bevált a holland, gyártmányú járóprés, amely óránként 40—45 mázsa szőlő bogyózását, darálását és préselését végzi. A Siklósi Állami Gazdaság befejezte már a szüretelést Mehlman József — a villányi pincegazdaság dolgozója a hidraulikus présen. ' múlt évi kísérletek alap- j a vállalat elkészítette a *úsi üzem gépesítésének ter- ■ A kidolgozott tervek alap- 1 a nagyarányú gépesítés, Um lépcsőben valósult vol- ttiet* Siklóson. A három lép- elkészülte után (18 millió bitért) a gyár tökéletesen «sített bányával, piéseszkö- kel, szárító berendezéssel, iútkemencével rendelkezett ?a, ahol a kisméretű téglán J téglablokkokat és csere­gyártanak. 1960 év elején 'adódott a gépek felszere- - A bánya teljesen gépe- 'e lett, új présházat kaptak, tégla élszedéséig jóformán •éri kéz nem nyúl az anyag ^ a bányában a korábban ^mázott hét ember helyett $ végzi a munkát. A gé­mesnek ez az első foka 'tégy négymillió forintba tilt. ÉH a veszett fejsze nyelét menti? 1 minisztérium abbahagyta 'itlósi üzem beruházásának ir>szírozását, a II. és III. *6 felépítése bizonytalan kitolódott. Most ott áll 'égymillió forintos úgyne- ftt első lépcső, a gépek jól 'Ödnek. öröm látni a szem­es öröm a nehéz munká- , szokott tégláskéznek. Ám •an megfigyelve a mun ka­matokat ráébredünk, hogy Egymillió forint értékű gép hasznot hozott és a ter­Wekszik a műszer- exportunk | technika fejlődésével pár­tosan növekszik a mű- -k használata, kereslete, s Szerek kivitele egyre je- '^sebb helyet foglal el a ^reskedelmünkben. — A Vnpex Vállalatunk több hatvan országba expor- a s magyar műszeripar kö­nnyeit. amelyek forgalma thbi három évben éven- 11 átlagosan mintegy húsz tikkal emelkedeifatfe £mhevek, iivúm'ék, qo tülök p éri barátom feleségének 1 kisfia született. Meghív­tak névadó-ünnepségre. Sokan összejöttünk az üzem kultúr­termében köszönteni az újszü­löttet, s mint ilyenkor szokás, az öklömnyi emberkének és a szülőknek sok jót kívánni. Megható, szép ünnepség kere­kedett, úttörők köszöntésével, sok virággal, ajándékkal, örömkönnyekkel. Természetesen a folytatás sem maradt el. Az asztalokra frissen bontott fehérsipkás sörösüvegek, torták kerültek s a házigazda — az üzemi bi­zottság elnöke — szíves invi­tálására körülültük a fehér abroszt. Jobboldali szomszé­dom — Orbán István komlói bányalakatos — nyakonragad- ta a sörösüveget, töltött az én poharamba is, aztán az első pohárral mindjárt az ünnepelt Péterke egészségére ittunk. A második, a harmadik, meg a többi poharat is az újszülött egészségére ürítettük. Csak úgy, mint a többiek. Valaki meg is jegyezte, hogy ha Pé­terke minden pohárral egész­ségesebb lesz, akkor ebből a gyerekből vasgyúró válik... A sör jó nyelvoldó, az asz­tal körül megkezdődik a be­szélgetés s közben jobboldali szomszédom is megszólít. — Maga újságíró, talán ér­dekli, amit elmesélek, meg az­tán az egyik cikkében esetleg meg is említheti — mondta s a széket közelebb húzta. — Nemrégen kaptam leve­let egy volt barátomtól — kezdte. — Tudja, olyan gyerek volt ő — ott dolgozott nálunk az üzemben —, hogy mindig az utazás, a külföld járt az eszében. Nem volt rossz fiú, melósnak sem utolsó, csak hát ezektől a „külföldies hóbort- jai”-tól nem tudott szabadulni. Az ellenforradalom után az­tán kapva kapott az alkalmon és disszidált. Legutóbb Mar- seillesből kaptam tőle levelet,. vagonggyárban dolgozik. Már többször írt érdekes dolgokat, de hosszú lenne, ha mind el­mondanám, ezért csak a leg­utolsó levelét... na, ha sze­rencsénk lesz, itt is van ná­lam — mondta s már nyúlt is a zsebébe. A levél ott lapult a tárcájá­ban. Kibontotta, odanyújtotta. Sűrű sorokkal, apró betűkkel teleírt négyoldalas levél. — Ezt a részt olvassa el be­lőle — mutatott a harmadik oldalon az egyik bekezdésre. — Higgye el, ón úgy érzem, hogy sok igazság van benne. C1 lolvastam s mindjárt meg is kértem, hadd írjam le azt a néhány sort, hátha egy­szer úgy adódik, szükségem lesz ró. Ezt írta többek kö­zött: „ ... hidd el, itt nagyon sokat kell dolgozni. Sokat és pontosan. Időre. Nincs pardon, őszintén megírom neked, hogy otthon ennyi munkával dupla sztahanovista lehettem vol­na...” Aztán még arról ír, hogy nem panaszkodik, de az élet csak „máról holnapra, a holnapután bizonytalansága idegesítő, nemcsak nekem, a többieknek is...” Hát ez az, amit én elviselni sohasem tudnék — mondja szomszédom. — De úgy látom, 5 se, mert azt is írja itt a vé­gén, hogy haza akar jönni. Az itteni életről beszélge­tünk és kikerekedik a véle­ménye. Azt mondja, hogy „ná­lunk az ember nyugodtan dol­gozhat, meg tervezhet is, az­tán a kereset sem rossz.” Amint elmesélte, havonta a borítékban mindig megtalálja a 2300 forintot, hozzá az a kis mellékes... Most egy kombi­nált szobát akar venni, már a pénz is összejött... Csak a lakás hiányzik még. Fiatal házasok, felesége szülei­nél laknak. — Ez a lakás az én örömöm is, meg gondom is — mondja. Nem értem. Hogyan öröm Is, meg, gond is? Aztán megma­gyarázza. A gond benne az, hogy még nincs lakás, az öröm pedig, hogy a tröszt ta­vaszra megígérte, új lakásba költözhet. Az asztal végén valaki fel­áll, kezébe fogja a poharat és hangos „egészségünkre” szóval „figyelmezteti” a társaságot, hogy ma itt ünnepség van, in­ni kell. Ezt a javaslatot senki sem kontrázza. A színpad mélyéről zörgés hallatszik, mintha zongorát tolnának. De már húzzák is szét a függönyt s megjelennek a zenészek. Az üzemi zenekar. Csillan a szakszofon, pereg a dob, az asztaltól egymás után kelnek fel, benépesedik a tánc­parkett. Táncolok én is, partnerem fiatalasszony, Feriék családjá­nak jó ismerőse. A zenekar gyors foxba kezd, vesztemre, mert nem szeretem a gyors táncot, de hát, ha a partner... ő sem szereti. Szerencsém­re. Így aztán tangóra fogjuk az ütemet. Jó ez a tangó, le­het közben beszélgetni. Elmo­solyodik s úgy kérdezi: — Mondja, hogyan lehet hozzájutni azokhoz az olcsó és szép rekamiékhoz, amelyeket a Mohácsi Bútorgyár készít? Venni akarunk, de olyan ne­héz „kifogni” a pillanatot, amikor a bútorüzletben kap­ható. Amint megérkezik, mind­járt elviszik. Nekem pedig nincs időm, hogy ott lessem... A válasz helyett csak nye­lek egyet. Én sem tudom. Honnan van az embereknek annyi pénzük? Mindenki vá­sárol — mondja kissé méltat­lankodó hangon. Valóban sokan vásárolnak, ő is! — Hát honnan van pénzük? — dobom vissza a labdát Mosolyog. — Igaza van — mondja. — Mindenki a másiktól kérdi, hogy honnan van pénze. Hon­nan? Férjem is, én is dolgo­sunk. A na a kérdésre, pillanat­** nyilag mi most a legna­gyobb gondja, azt válaszolja, hogy ez a két rekamié. Más nincs? — Hát nem elég ez? — vá­laszol kissé bosszús hangon. Szünet. Megyünk vissza az asztalhoz, ismét koccannak az üvegek, emeljük poharainkat. — Egy hét múlva már a Mátrában leszek — mondja baloldali szomszédom. — Most kaptam beutalót — teszi hoz­zá, de olyan hangsúllyal, hogy méltatlankodást érzek benne. Nem is titkolja, kissé bosz- szankodik a dolgon. Nyáron szeretett volna szabadságra menni, de nem lehetett, mert sürgős munka jött közbe. A Tervező Vállalatnál dolgozik s új feladatot kaptak. A ha­táridő rövid volt. — Ha nagyon akartam vol­na nyáron kivenni a szabad­ságomat, hát... De üdülhet olyankor az ember nyugodtan, amikor tudja, hogy a vállalat­nál minden kézre szükség van? Na nem baj, ez legyen a legnagyobb gondom — mond­ja békültebb hangon. A társalgásba disszonáns hang vegyül. Péterke hang­ja ... Álmos, ilyenkor már aludni szokott — mondja a mama és látni rajta, hogy szívesen ma­radna még, de itt már Péter­ke dirigál... — Na még egy pohárral — mondja valaki. Csitul a vidámság, halkul a terem, indulunk, a papa és a mama keze telve virágokkal, ajándékokkal. V égé az ünnepségnek, hol­nap ismét kezdődik a munka, örömeivel, gondjaival. Űj örömökkel és új, mai gondokkal találkoztam itt. És egy kicsit új emberekkel is.«í 274 éves évforduló Nevezetes dátum szőkébb hazánknak, Pécs városának a mai nap: 274 esztendővel ez­előtt, 1686. október 21-én 143 évi gyötrelmes török uralom alól végleg felszabadult Ugyanezen esztendőben, szeptember 2-án szabadult fel Buda vára is. A bécsi hadile­véltárban őrzött egykori hite­les adatok szerint a Budát felszabadító hadsereg egy ré­szét a Balaton délnyugati vé­gétől a Muráig összpontosítot­ták, hogy az ország délnyu­gati sarkán harácsoló és ba- sáskodó ellenséget kiűzzék. Október 1-én indult meg a döntő támadás Badeni Lajos fővezér vezénylete alatt, egy- idötoen Légrád erősségéből át­törő csapatok segítségével Ka­nizsát vették ostrom alá, s amelyet napok alatt; felszaba­dítottak. Ugyanezen a napon, október 1-én a Dráván túli Kapronca (a mai Kaprovnica) várkapi­tánya, Makár János huszárez­redes vezetése alatt álló 5000 főből álló lovascsapata, a Drá­ván átkelve rajtaütés-szérűén Csurgó és Berzence várát, a törökök eme két megerősített helységét foglalták vissza^ Majd déli irányba indulva, napok alatt foglalták el Ba- bócsát, ahonnét merész előre­töréssel, kemény és ádáz küz­delem közepette Szigetvár és Lőrinc irányába Pécs felé tört előre. Makár ezredes ugyan­azt a hadműveletet folytatta, ugyanazon úton haladt, mint 22 évvel azelőtt, 1664. január­jában Zrínyi Miklós, az európai hírű hadvezér, aki páratlan haditudományával és tervével évszázadra alapozta meg a hadviselés módozatait és sza­bályait Makár szintén részt vett an­nak idején, mint hadnagy eme híressé vált hadjáratban, hol személyi bátorságával és rá­termettségével több ízben ki­érdemelte Zrínyi Miklós bizal­mát és dicséretét Makár ez­redes és híres huszárjai októ­ber 12-én értek Pécs alá, ahol a ma is róla elnevezett hegy körül foglalt állást Október 14-én a kora reggeli órákban a város északi irányá­ból előretörve, benyomult a városba. A tötök védőőrséget amely a várba menekült, csak 7 napig tartó szívós, kemény harc után sikerült megadásra kényszeríteni, végre október 21-én, annyi szenvedés és meg aláztatás után ismét magyar zászló lengett a pécsi vér fa­lán. Makár ezredes és hős bajtár­sainak eme hősi, elszánt küz­delmed és felszabadító harcai emlékére az utókor semmiféle nevezendő emlékművet vagy egyéb maradandó jelképet nem állított, s még csak egy utca, vagy tér sem hirdeti em­léküket. Jó lenne erre is gon­dolni az évfordulón s*, D. F. Közlemények Áramszünet lesz 21-én 7—16 óráig vezetékátépítés miatt a Séta'ér, Radnics, Landler utcák. Sállal u. 26. számig behatárolt területen és a páratlan oldalon 33, 3S, 37, 39, 41. sz. épületekben. * összes gépjárművezetők figye­lem! Már most készülj a Pécsi Dó­zsa Motor Túra Klub által 23-án rendezendő KRESZ-versenyre. Magánautósok külön csoportban indítva! A KRESZ-vereenyen okvetlenül végy részt, mert ezzel segíted vá­rosunk balesetmentes közlekedé­sét Benevezés a Pécsi Dózsa Mo­tor Túra Klub titkáránál. Farkas­nál, Bajcsy-Zsillnszky u. 12., 6—14 óráig. Telefon: 30-48. 10 fő gyakorlott GÉPKOCSIVEZETŐT és két fő vizsgázott GÉPKOCSI DARU­KEZEI, ÖT azonnal alkalmaz a Pécsi 7. Épületanyag- fuvarozó Vállalat. Pécs, Megyeri út 50. sz. ’4617 Garay Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom