Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

r 19«#. OKTÓBER 25. N APtfl 5 Vasárnap a kukorica Szabó Gyula elvtárs a patronáló vállalat párttitkára is el­jött a fiatalokkal és serényen szedi a kukoricát. t— Huszonhaton megyünk. — i; .Reggel hétkor indulunk bentről. Igen. Rendben lesz. Szabó elvtárs? Jön, jön, ott lesz igen... Ennivalót ne vi­gyünk? Hát nem bánom, majd szólok a többiékne'k. Viszont­hallásra! A hét közepén beszélték meg a vasárnapi munkát Tátrai Je­nő a megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat KISZ- titkára és Halas Ilona a bánfai KISZ-titkár. A utána az eget kémlelték mindennap. Vajon jó idő lesz-e? Csak ne essen az eső. Ez volt a beszédtéma, ha két fiatal összetalálkozott a vállalatnál. Pontosan reggel hétkor el­indulták a kocsik. A meteoro­lógia jó időt, a fiúk és lányok, meg az „öregek“ vidám kedve pedig jó munkát jósolt. Mind a két jóslat valóravált. A helybeli kiszesetk tejeská­véval várták a pécsi fiatalo­kat. Meg is jegyezte Haraszti József elvtárs, hogy „nem uzsonnázni jöttünk, hanem dolgozni. Gyerünk, gyerünk. Merre van a kukoricaföld ?“ — Gyors intézkedés a falusi fia­talokkal, aztán irány a kuko­ricatábla. Ki a kislkosarakba, ki a hát­ra akasztott zsákokba szedte az aranysárga csöveket. Utá­nuk négy fogat sem győzte hordani a góréba. A nap ra­gyogott, szép nyárvégi vasár­nap volt. Minden sor végén egy-egy levetett ruhadarab je­lezte, hogy jó az idő, s hogy a kukoricaszedéshez nem kell „úgy felöltözni“. A „hadrend“ is hamarosan kialakult. Elől a két KISZ- titkár. Azt mondták, hogy pél­dát kell mutatniok a munká­ban is. Lehet, hogy valóban ezért, de lehet, hogy másért is. Mind a ketten fiatalok. A kö­zépcsoportban Papp lmréné, Vasvári Józsefné, Buzási Adám Stang János, Vidra Róbertné, Szabó László és Szabó Gyula. Nagy kupacokba gyűlik a ku­korica. A bánfai KISZ-szervezet tag jai azt vállalták a kongresszus tiszteletére, ezen a vasárnapon öt óra társadalmi munkát vé­geznek. S ezt az öt órát példá­san le is dolgozták. A csinos Gyenis Gabriella szorgalmasan öntözte a tele kosarakat fel a kocsira. Kovács Sándor, Szo- mor Rudolf, Kovács Ilonka és a többiek is kitettek magukért. Délután három óra körül tíz hold kukoricaföld szomorko- dott, mert megfosztották kin­csétől, termésétől. A terv kö­rülbelül öt-hat hold volt erre a vasárnapra. Azonban, hogy több lett, azért senki sem szólt egy szót sem. A társadalmi munkában segítő városiak többségükben bolti eladók és irodai dolgozók voltak. Az egyik „boltos“ tréfásan kérdezte a szövetkezet elnökétől; „Egy pár holddal több lett, marad­hat?“ A válasz egy kedves mosolygás volt. A szövetkezet vezetősége íz­letes ebéddel kínálta meg a munkában résztvevőket. Nagy beszédeket nem tartottak, az elnök csak annyit mondott, hogy akik eddig kételkedtek a munkások segítőkészségében, azok most igazán meggyőződhet tek erről. A városiak vélmé- nyét legjobban talán Haraszti elvtárs fejezte ki, amikor be­felé jövet így mondta: „Mind­nyájunk érdeke, az egész nép­gazdaságé, hogy minél előbb benn legyen a termés és a he­lyén a jövő évi kenyér." A határ felől traktorok ber­regése hállik. A becsületes, jó­zangondolkodású emberek nem azt nézik, hogy vasárnap van, hanem azt, hogy végre engedi az idő, s minden perc drága, ki kell használni azt a jövő évi kenyérért, mindnyájunk boldogulásáért. Gazdagh István Országos Középiskolai Nevelési Munkaközösség alakult Hétfőn megalakult az Orszá- i gos Középiskolai Nevelési j Munkaközösség. Feladatai kö­zé tartozik az oktatási reform 'segítése, távlati nevelési prog­ramok kidolgozása. A munka- közösség többek között kidol­gozza a munkaoktatás legfon­tosabb elvi kérdéseit, tanul­mányozza a termelőmunka nevelő hatását, hogy általáno­síthassa a legjobb tapasztala­tokat. Feladata még a társada­lom és az iskola helyes kap­csolatának, a KISZ és a peda­gógusok együttműködésének módszereit kutatni. Foglalko­zik majd a közösségi nevelés kérdéseivel az iskolákban és diákotthonokban. Gondoskodik arról is, hogy a hazai és kül­földi nevelési kísérletek ered­ményeiről, a bevált külföldi nevelési tapasztalatokról rend­szeres tájékoztatást kapjanak a pedagógusok. Mezőgazdasági géuészkéuzö ís ola nyílik Mezőtúron A Mezőtúri Mezőgazdasági Gépésztechnikumban novem­ber elsején mezőgazdasági gé­pészképző iskola nyílik. Fel­vételre azok jelentkezhetnek, akik érettségivel, vagy azzal egyenértékű középiskolai bizo­nyítvánnyal rendelkeznek. A szakmai gyakorlat előnynek számít. A tanulmányi idő négy félév, a sikeres vizsgák után a hallgatók oklevelet nyernek, amelynek birtokában a mező- gazdasági gépesítés minden területén elhelyezkedhetnek. A tanulmányi idő alatt a hall­gatók az iskola diákotthoné­ban, térítés ellenében, teljes ellátásban részesülhetnek. A felvételi kérelmet a szükséges okmányokkal együtt a Mező­túri Mezőgazdasági Gépész­technikum igazgatójának cí­mére kell beküldeni. A hegyszentmgfrtoni általános iskola centenáriuma Mintha mén az időjárás is kedvükben járt volna vasár­nap a hegyszentmártoniaiknak. Az októberi nap aranyló fé­nyével elárasztotta az ünnepi díszbe öltözött kis iskolát, amelynek százéves fennállását ünnepelték< A centenáriumi ünnepség, amelynek a meg­ünneplésére nagy lelkesedéssel és szorgalommal készültek a pedagógusok és a tanulók egy­aránt — a Himnusz eléneklé- sével kezdődött. A község párt­titkára üdvözölte a megjelent megyei és járási vendégeket. Majd egy 'kis pirosnyakkendős úttörő szavalta el a Százéves iskolánk című verset. Ezután került sor az iskola igazgató­jának, Bérezi Józsefnek az ün­nepi beszédére, amelyben is­mertette az iskola múltját és jelenét. _ Ennek az iskolaépületnek tz alapkövét, amelynek a cen­tenáriumát a mai (részben még az ősi) épület falai között ünnepeljük — százegy évvel ezelőtt tették le, s az elkészült 10 fő gyakorlott GÉPKOCSIVEZETŐT és két fő vizsgázott GÉPKOCSI DABU- KEZELÖT azonnal alkalmaz a Pécsi 1. Épületanyag- fuvarozó Vállalat. Pécs, Megyeri út 50. sz. 34617 A Baranya megyei Építőanyag­ipari ES clunaszekcsől és mohácsi üzemében DUNAI EOLVAMKAVICS ES HOMOK vagonba rakva és tengelyen való szállítással kapható. A megrendelés: Baranya megyei Épltőanyagiparl ES. Pécs, Alkotmány u. 77. sz. alá küldendő. 759 épületet száz évvel ezelőtt kö­rülbelül ezékben az őszi na­pokban adták át rendeltetésé­nek. Az iskola első tanítója Mil- tényi István volt. Persze, az akkori iskolai oktató-nevelő munka lényegesen más volt, mint ma. Az aikkori iskolában tudtak írásban összeadni, ki­vonni, s ahogy ők mondták: sokszorozni. Az írásos osztást nem tanulták. Ebből az időből maradt fenn Miltényi mester­nek az a kijelentése, hogy az osztást a közjegyző majd el­végzi helyettetek, legalább az osztozkodásnál nem vesztek össze. Az írás és az olvasás volt a fő tantárgy, a tantárgyak ki­rálya azonban mégis az egy­szeregy volt. Ez volt a reggeli bemelegítő, ez volt a lyvikas órák kitöltője, ez volt a teme­tések alatt a hangos csendes­foglalkozás, ez volt az a nóta, amelyhez nem kellett kísérő hangszer, s még csak unalmas sem volt, mert el lehetett olyan magasan is kezdeni, hogy a szomszéd szeméből kiszaladt az álom, ha pedig az ablakok is nyitva voltaik, a szemben lévő kocsmából átüzenték, hogy most már ők is szeretné­nek valami más nótát kezdeni. Miltényi Istvánnak, az iskola első tanítójának emléke ma is tiszteletreméltó, ragyogó em­léke az egyre gyérülő élő ta­nítványai s még élő tisztelői előtt. El nem múló érdeme, hogy az elnyomás, az abszolu­tizmus sötétjében népe iránt érzett szeretetének tüzével, lelke fényességével széles ren­det vágott. Az iskola második tanítója Florschutz Ede, a századfor­dulón, a világháború kitörésé­nek hónapjáig volt a község­ben. Látta, hogy a századfor­duló ellentmondásai hogyan jelentkeznek a falu egyre szé­lesebb határú rétegeződésében, a nemzet életerejét érintő el­torzult szemléletben. Látta a falu szellemi elhagyatottságát, s érezte az objektív okokkal szemben az ő erőtlenségét és tehetetlenségét. Harcolt az ak­kori pedagógus-sors két legna­gyobb veszélye: a kiszolgálta­tottság és az elkötelezettség ellen. Ereznie kellett a falusi tanító magárahagyatot ts ágát, felettesei részéről a keresz­tyéni képmutatást, s a fagyos érzéketlenséget. Kiss Lajos az iskola har­madik tanítója, az ő érdemei közé tartozik, hogy az iskolai nevelőmunka eredményeit a legnehezebb körülmények kö­zött is magas színvonalon biz­tosította, lelkiismeretes, alapos munkájával, kiváló rátermett­ségével az iskolának jó hírt és elismerést szerzett. Úgy em­legetik őt, mint aki az első világháborúban a szörnyű megpróbáltatások idején össze­forrt népével, felismerte, hogy az egyéni ember baját, szenve­dését megérteni nevelői fel­adat. A (elszabadulással lezárult egy rosszemlékű korszak, amelynek színpadán állandó szereplő volt a papfőnök, s a megalázott, s önérzetében meg­sértett nevelő. Megszűnt a szellemi terror, amelynek tü­neteihez tartozott az is, hogy a pedagógusnak milyen lapo­kat szabad járatni és olvasni, s milyen vallási kötelmeket kell teljesítenie. A jelenlegi felszerelések 80 százalékát most az utóbbi 15 esztendőben kapta az iskola: 11 térképet, 40 új padot, 2 ne­velői asztalt, szekrényt, fizikai felszerelést, filmvetítőgépet, herbáriumot, stb. s mindezt az évi 21 000 forintos költségve­tésen felül. Az iskola !körüli rend világo­san utal arra a kedvező vi­szonyra, amely az iskola és a tanács között fennáll. Az is­kola történetében méltó helyet foglal el az a köiiilmény, hogy a községi tanács szívügyének tekinti minden felmerülő isko­lai dologi, vagy tartalmi prob­lémát. Nemcsak a fedezet- összeg gazdaságos és takaré­kos felhasználásáról gondosko­dik, hanem érdekli a tovább­tanulók ügye és sorsa, s be­kapcsolódik a dolgozók cstt is­kolájának szervező munkájába is. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy az elmúlt 85 esz­tendő alatt mindössze hárman tanultak tovább a községből, 1 papnak készült, egy ügyvéd­nek, egy pedig tanítónak. 1945—49-ig 5 tanító és 3 technikumi végzettségű fiatal került ki a községből. Később egy gépészmérnök, egy agrár­mérnök, egy tanár, egy óvónő, egy gimnáziumi, 2 pedig tech­nikumi érettségi oklevelet szerzett. Jelenleg is többen ta­nulnak az ország egyetemein, főiskoláin, gimnáziumaiban és a különböző technikumokban. Ma már nincs notórius mu­lasztó, s a gyereke jövője iránt közömbös szülő, de végleg el­tűnt a rosszul táplált, s az el­hanyagolt külsejű tanuló alak­ja. Az ünnepi beszéd után Ko­vács Margit, a Pécsi Pedagó­giai Főiskola másodéves hall­gatója szavalta el Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba cí­mű versét. Majd az úttörőcsa­pat és a KISZ énekkara adott elő néhány énekszámot. Egy régi diák köszöntötte az isko­lát és a mestert, aíki 37 eszten­deje dolgozik a községben. A műsort az úttörők énekszámai és szavalatai tették változa­tossá és érdekessé. Nágel Lajos elvtárs, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának nevében átadta a megyei tanács oklevelét és egy televízióról szóló kiutalást. A megyei tanács ajándéka után Jelics László elvtárs, a sellyei járási tanács nevében méltatta az iskola nevelőinek az ered­ményes munkáját és átadta a jutalmaikat. Bérezi Józsefet 800, Bérezi Borbálát 500 és Szabó Józsefet ugyancsdk 500 forintos pénzjutalomban része­sítette a járási tanács. Ezután az iskola igazgatója beköszöntötte a második év­századot, bízva abban, hogy eléri az iskola a fénykorát. A meleghangú ünneplés a délutáni órákban ért véget. m. i ) Emlékezés színészetünk hőskorára 1790. október 25. Arany­betűkkel áll a magyar szín­háztörténetben. Pontosan százhetven évvel ezelőtt ad­ták elő Budán Simái Kristóf: „Igazházi“-ját, az első ma­gyarnyelvű színművet. Sokan ma már természetes nek vesszük, hogy a város képéhez hozzátartozik a szín­ház, vannak akik el sem tud­nák képzelni kulturális éle­tünket színház nélkül. Vessünk azonban egy pü- lantást a múltra, színésze­tünk hőskorára, amikor még nem álltak nagy tömegek be­fogadására alkalmas díszes színházak, amikor még nem elismerés, hanem megalázás volt a fizetsége a színésznek. S ha az első magyar nyel­vű előadásra, az első szín- társulatra emlékezünk, akkor első helyen kell szólnunk Kelemen Lászlóról, aki egy életen át töretlenül harcolt egy dicső eszméért, azért, hogy legyen magyar kultúra és ennek szolgálatában igazi magyar színészet. Kelem er) László amikor be­fejezte jogi tudományait — egy ideig Grassalkovich An­tal gödöllői birtokán ügyész- kedett. Az érdeklődési köre azonban mindinkább az iro­dalom és a színészet felé for­dult. Külföldi útja során éb­redt rá arra, hogy a kultúra, a nemzeti eszme felvirágoz­tatásában milyen hatalmas szeret» van a színháznak. Amikor hazajött, szomorúan kellett tapasztalni, hogy a ma­gyar nemzet „... szokásaiban nyelvében, érzéseiben“ telje­sen elidegenedett. Fáradhatat­lanul dolgozik, összekötteté­seket keres, hogy támogató­kat és mecénásokat szerez­zen a magyar színészet meg­teremtéséhez. Irodalmi körök ben sikerül pártfogókat sze­rezni és létrehozni az első magyar színtársulatot. Hogy megnyerje az országgyűlés támogatását is — kérvényt nyújtott be, amelyben a szín- társulat felkarolását kéri. Az akkori országgyűlés reagálá­sa azonban szomorú és le­hangoló. — Le vele! Hazaáruló! A nemzetből csúfot, komédiást akar csinálni! A magyart buk- fenceztetni akarja! A bolon­dok házába vele!... Kelemen László azonban mit sem törődik ezzel, Ka­zinczy Ferenc s még néhány irodalombarát támogatásával egy lelkes kis csoportot gyűjt össze maga körül, amely tíz férfiből és négy nőből állti Sok utánjárás és megalázó könyörgés után végre a né­met színészektől megkapták a színpadot, s így került sor az Igazházi előadására. 1791- től 1792. április 26-ig vezet­te Kelemen László ezt a kis társaságot. A társulatnál nem volt meg az egyetértés, szin­te állandó jellegű volt az ás- kálódás, s így 1796. áprilisá­ban feloszlott az együttes. A szép fejlődésnek indult szí- . nészet hirtelen elhervadt, de a lelkekben nem hunyt ki a remény, a lelkesedés tüze. Soós Márton, Popovics And­rás, Termetzky Franciska* Nagy Erzsébet minden hol­mijukat elzálogosítják, csak­hogy a nehéz anyagi helyzet­ből kisegítsék az együttest. Az akkori vezetőkben azon ban nem volt nagy lelkese­dés a magyar kultúra, a ma­gyar szellemi élet fellendíté­se iránt. A nemtörődömség elvette kedvét a csoportnak, ismét széthullott a társulat. Kelemen László azonban még egyszer életre hívta az együttest 1799-ben. Debrecen ben, Váradon, Szegeden, Nagykőrösön próbálták sze­rencsét. Az a cél vezérelte őket, hogy a vidéki városokba is elvigyék a klasszikus da­rabokat, a halhatatlan alko­tók szellemi értékeit s ami a fő — magyarul tolmácsolták Shakespeare, Moliére gondo­latait. Százhetven év — nagy idő a magyar színháztörténet­ben, szinte össze sem lehet hasonlítani a mai színészi életet az akkorival. Heroiz- mus kellett az ő vállalkozá­sukhoz, s hálásan gondolunk az úttörőkre, akik nemzetünk nagy ügyét, a nemzeti nyelv pallérozását, a nemzet feleme­lését szolgálták. Hamar A hét vége az országutakon Labdarúgókat szállító gépjármű tragikus közlekedési balesete a mohácsi országúton Az elmúlt hét szombatján ismét két esetben szállt ki a közi ekedésrendészet. Bausz Sándor a 21-es AKÖV gépkocsivezetője gépjárművé­vel fél 12 órakor Pécsett a Rá­kóczi út szélén álló tehergép­kocsiba hátulról beleszaladt. A baleset következtében az AKOV kocsijában mintegy 1590 forint kár keletkezett. A balesetért Bausz Sándor fele­lős, ellene bűnvádi eljárás in­dult. Ugyancsak szombaton tör­tént a másik baleset is, Mohá­cson. Nagy Ferenc (Lánycsék, Petőfi u. 62.) Mohácson a Jó­kai Mór utcában haladó siló­kombájnt húzó vontatót akart megelőzni, de az úttest menet­irány szerinti útpadkáján a Zetorja után vont pótkocsi el­törte a villanyoszlopot. A bal­eset után Nagy nem állt meg, hanem Kölked irányába elhaj­tott, de 3 kilométer után elfog­ták. A Zetorban kár nem ke­letkezett, viszont az eltört vil­lanyoszlop és a vezeték hely­reállítása mintegy 1500 forint­ba kerül. Vasárnap történt megyénk­ben az utóbbi idők egyik leg­súlyosabb közúti balesete. Magyar Ferenc, a 21. AKÖV gépkocsivezetője tehergépko­csijával engedély nélkül 20 labdarúgót szállított Kozár- mislenyből Kiskassára. Menet közben a mohácsi országúton, a 11-es kilométerkőtől 606 mé­terre vele szemben közlekedett Pécs felé Karácsony István íEgerág, Pozsony u. 35/1.) erf fogatú lovaskocsijával. Lova ijedős volt. de ezt a gépjár­művezetőnek nem jelezte, s ígv amikor a gépkocsi mellé­jük ért, a ló a kocsirüdat be­felé fordította s a rúd elérte a gépkocsi baloldali ajtaját Az összeütközés következtében a rúd eltörött s a gépjárműve­zető a kormányt ijedten jobb­ra rántotta, s az útpadka szé­lére hajtott, majd az ottlévő telefonoszlopot kidöntve, a gép kocsi jobboldalára dőlt. A súlyos szerencsétlenség kö vetkeztében Magyar Lajos, a gépkocsivezető 9 éves kisfia — aki a vezetőfülkében foglalt helyet — a helyszínen meg­halt. Több sérülés is történt Nagy Sándor (Pécs, Uj-Me- csekalja) és felesége, Kovács Gyula, Jung József, Czirják József, Tóth József, Nyilas János kozármislenyi lakosok súlyos, illetve könnyebb sérü­lést, míg Käsz Zsdgmond, ko­zármislenyi tanító, életveszé­lyes sérülést szenvedett. A sé­rülteket a mentők a megyei kórházba, illetve az idegklini­kára szállították. A bűnvádi eljárás mind a gépjármű ve­zetője, mind a lovaskocsi haj- tója éllen megindult Nem ez volt az egyetlen baleset vasárnap megyénkben. Balogh Lajos (Baranyaszent- györgy, Petőfi S. u. 50.) Tor­más és Baranyaszentgyörgy között a saját tulajdonát képe­ző és az általa vezetett motor- kerékpáron ittasan vett részt a közúti forgalomban, de gép­járműve sem volt kivilágítva, így aztán nem vette észre a vele szemben közlekedő két- fogatú lovaskocsit, amelyet Turány József (Gödreszentmár ton, Aradi v. u. 23.) hajtott A lovaskocsi sem volt kivilágít­va. A motor nekiment a lovas kocsinak és Balogh bal lábszá­rán nyílt törést szenvedett. A balesetért mindketten felelő­sek, ellenük bűnvádi eljárás indult;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom