Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-08-01 / 212. szám
1W0. SZEPTEMBER 8. NAPLÓ Változások — Egyházaskozáron Szürke hétköznapját éli Egy- házaskozár. Az udvarok nép- telenek, az utcák csendesek, csak nagy néha szalad át rajtuk egy-egy vontató vagy teherautó. Az orvosi rendelő előtt kisebb csoport várakozik, hogy sorra kerüljön. A határ, a közeli bányák, ilyenkor 10 óra felé már elszippantották az utcákról az embereket. Tisztaság és rend Végig a hosszú falun feltűnő a tisztaság és a rend. S mintha ez a csin a tanácsra is átragadt volna — vagy talán fordítva? — a tanácsháza is meglepően ízlésesen van berendezve. — Amióta új kultúrházunk {j»n, gyakran tartunk műsorokat — mondja a tanácselnök elvtárs. — Kettőszáznegyvenezer forintért épült a kocsmánál. Van benne színpad, neon- világításos, és az FMSZ vásárolt bele egy televíziót. Most minden este tömve van. Természetesen nem a kul- túrház az egyetlen új létesítmény Egyházaskozáron. Három év alatt négy új ház épült,- tizet meg tetőtől talpig renováltak. Az idén 100 folyóméter betonjárdát és 250 folyóméter téglajárdát fektettek le. S ha már a beruházásoknál tartunk, szólnunk kell az egyének gyarapodásáról is. Százharmincnyolc rádió szól, több mint negyven motorkerékpár fut a faluban. Van már itt személyautó is, Zákányi Gábor tanítóé. Vida János most akar egyet vásárolni. A kocsmában nyolcvanezer forint a havi forgalom, s ha a ruhákat nézzük — hát ebben már igazán semmi különbség sincs falu és város között. Szinte szomorúan mondták, már csak egyetlen egy asszony jár népviseletben. A falu zöme tsz-tag Természetesen az első kérdés, amely mindezek láttán előkívánkozik, az, honnan van ennyi pénzük? A falu zöme tsz-tag. Az egy- házaskozári tsz pedig a jobbak közé tartózik a sásdi járásban. Harmincnyolc forintot ér itt a munkaegység, tizenöt forint pedig az előleg. Csépléskor öt kg búzát, 4 kg árpát adtak egységenként úgy. hogy Gyo- zsán György 18 mázsa árpát, 12 mázsa búzát vitt haza. Hat mázsa búzát pedig eladott. Nincs mit csodálni tehát azon, hogy Jankó András így összegezte véleményét az idei munkáról: „Ha úgy megy, mint az idén, meg leszek elégedve”. S hogy mások is így vélekednek, mutatja: özvegy Nyisztor Istvánná tizennégy holddal épp a napokban lépett a tsz- be. Jövőre még szebb jövedelmet Ígér a tsz. Az idén 100 férőhelyes kocaszállást, 100 férőhelyes hizlaldát építettek saját erőből. Szárászon pedig juhhodályt. 1961-ben még inkább áttérnek az állattenyésztésre, a jelenlegi elgondolások szerint 80 férőhelyes istállót és halastavat létesítenek. Szép perspektívát nyújt tehát a tsz idősnek, fiatalnak egyaránt. Fiatalnak is? Nem vitás. Kérdés azonban, hányán érdeklődnek iránta. A télen kihirdették az általános iskolában, hogy a tsz költségén mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamra lehet jelentkezni. Huszonnégy nyolcadikosból nyolcán jelentkeztek. Sajnos, a szép tervből nem lett semmi. A fiatalok pedig ipari tanulónak mentek. Hasznos lenne azonban, ha ebből levonnák a következtetést, talán úgy, hogy a járási tanács veszi kézbe a fiatalok mezőgazdasági továbbképzésének ügyét és az állami gazdaságok segítségével szervezetten. „Most főttem . • • 66 Beszélgetés Csernus Kálmánnal a megyei TST elnökével 99 Mit tegyen ilyenkor az ügyész?...“ Ezúttal nem a tárgyalótermekről, nem a vádbeszédekről lesz szó, ahol az ügyész súlyosbításért fellebez, ahol a vád és a védelem érvei együttesen döntik el a vádlott sorsát. E helyett az ügyeszi munka „szürkébb” hétköznapjait, az „apró munka terméseit mutatjuk be a fogadoorak tiikrébenj , . . Persze sokszor írtunk már ügyészi fogadóórákról, ahol a íogi tanácsadásoktól a legkülönbözőbb társadalmi vagy családi problémákig utbaigazí- 4 tás t, vagy akár közvetlen se- 1 gitséget nyújtott a soros ügyész De arról kevésbé beszéltünk még. hogy nemcsak indokolt kérelmekkel, feljelentésekkel. Vagy magánlaksértésd, közlekedési, kihágási és egyéb panaszokkal keresik fel az ügyészt, hanem igen sokszor „homályosabb” ügyekkel is bekopognak hozzá. Néhány ilyen „panaszost” mutatunk be, dr. Hegedűs Sándor megyei ügyész elmondása alapján. Nem névszerint és nem az előadott panasz ismertetésével, hanem típusonként, mert „típusok” az illetők, az ügyészi fogadóórák jellegzetes figurái, az örökös kellemetlenkedők, akikről akár grafikont lehetne vezetni: hány esetben rabolták el ügyésztől és panaszostól a fogadóórák drága perceit. És ha már „típusok” Így is mutatjuk be őket A notórius panasztevő Ott találni minden ügyészi fogadóórán (előzőleg a tanácstagi fogadóórán találkoztunk vele) rendszerint így kezdi a mondóké j át: t — Tetszik rám emlékezni? Aztán ha az ügyésznek tet- «zik, vagy nem tetszik, ez őt cseppet sem zavarja, újra és újra előadja kérelmét. Mit tegyen ilyenkor az ügyész? Ki nem zavarhatja, vádiratot sem készíthet rólak hát elmondja újra türelmesen, hova és kihez forduljon. A panaszos értelmesen bólogat, hálásan meg köszöni a jótanácsot és egy hét múlva szemérmesen bekopog újra a soros ügyészhez. — létszik rám emlékezni? A gyanakvó ö már a kihaló félben lévő típusok kategóriájába sorolható, de szívósan ragaszkodik még elveihez. Katonásan előadja sérelmét és közbeszólás nélkül várja a jótanácsot. Azaz mégis tesz valamit közbe, mert a pénztárcájával babrál és ..ügyetlenül” kiejt belőle egy százforintost az íróasztal sarkára. Aztán amikor a soros ügyész visszaad ja neki a piroshasú bankót, lelke mélyéig megsértve távozik. És mivel a logadóórékat nem párnázott ■jtók mögött végzik, behallani még a panaszos lesújtó véleményét, — Ez az ügyész alighanem marhaságot mondott, mert nem fogadta el a pénzt. Gyere Erzsi menjünk ügyvédhez. A protekciós Soha sem megy egyedül a fogadóórára. Előzőleg aprólékosan felkészül mindenre. „Meggyőzi” a tanácstitkárt, a népiülnököt, a Hazafias Népfront helyi megbízottját, a nőtanács, a vöröskereszt helyettes vezetőit, hogy ajánlólevelük mellett személyesen is jelenjenek meg a fogadóórán. De még ez sem elég. Nem 6 kopog be elsőnek a soros ügyész ajtaján, hanem előre- küldi a legkopaszabb, a legtekintélyesebb protektorát és amíg az odabent előkészíti a talajt, addig ő a folyosón „gyúrja” a soronkövetkező pártfogóját, Legutoljára aztán nagy, nagy öntudattal ő is benyit az ügyészhez és joviális mo sollyal várja a hódolatteljes intézkedést. Mégse, higgyük, hogy csalódottan távozik, ha az ügyében nem történt megnyug tató lépés. Nem von le konzekvenciát a soros ügyészek tehetetlenségéről, ellenben azonnal rájön, hogy ő volt a hibás. — Miért is kínlódott ő ilyen jelentéktelen protekto- rokkal, amikor országgyűlési képviselő is van a világon. — Na majd legközelebb. A fenyegető Nem is kopog, köszönni is éppen csak, hogy köszön, és nem a panasszal kezdi: — Ha nem intézkednek én egyenesen a Kádár elvtárshoz fordulok. Nem is fordulok, hanem személyesen utazok fel hozzá. Ez mégiscsak abszurdum. Negyedóra kell, amig valahogy lecsillapítják és újabb tíz perc amig előadja a panaszát. A tüzetes tanácsadásra meg mindössze ennyi a megjegyezni valója: — Jó, megpróbálom, de ha nem intézkednek megyek a Kádár elvtárshoz. Szabadság! Még az öklét is a magasba lendíti hozzá, hogy lássák: neki előjoga van ahhoz, hogy egyenesen Kádár elvtárshoz folyamodjon. Ö tudja, hogyan kell szabadság-ot köszönni, őt nem lehet félrevezetni. — sgy — Ingujjra vetkőzve, éppen a távolléte alatt történt eseményeket tanulmányozza. Egy hétig tartózkodott Rómában az olimpiai játékokon és most az ott látottakról kérdezzük: — Milyen versenyeket látott? — Egy hét nem hosszú idő, de én igyekeztem mindent kihasználni és mindenhol ottlenni. Délelőttönként városnézésen voltunk, délután pedig az atlétikai versenyeket néztük meg az olimpiai stadionban. Az estéink sem maradtak üresen, mivel az ököl vívók és a birkózók ebben az időszakban kezdték versenyeiket, amelyek a késő éjszakai órákig elhúzódtak. Ezek befejeztével még mindig nem zárult le a napi műsor, még hátra volt a televízió is, csak azután feküdtünk le kb. 2 órakor, hogy reggel hatig néhány órát pihenjünk is. Igaz, hogy e hét alatt nagyon elfáradtam, de megérte, mert a „minden idők legnagyobb és legjobban megrendezett olimpiáját" láthattam. — Az atlétikai versenyek közűi melyik szám tetszett a legjobban? — Erre gondolkodás nélkül felelhetek; az amerikai atléta- nő Rudolph 100 méteres síkfutása. Ilyen futónőt mégnem láttam, de ez nemcsak az én véleményem volt, hanem a látottak alapján mindenkinek a véleménye megegyezett ebben. Nem is tudom, hogyan jellemezzem futását, amely köny- nyed, ritmikus és szemet gyönyörködtető volt. A férfi versenyzők közül Berruíi tetszett a legjobban, akinek szintén hasonlított a stílusa Rudolphé- hoz. Igen sok atlétikai viadalt láttam, amelynek vége olimpiai csúcs lett és éppen ezért igazán nehéz megkülönböztetni az embernek, melyik volt a legjobb, a legnagyobb küzdelem. Mint érdekességet érdemes megemlíteni az amerikai magasugró Thomas vereségét. A néger fiú a 209 cm átugrása után kihagyta a 212 cm-es magasságot és azt hitte, ezzel majd megijeszti a szovjet ugrókat, akik szerinte majd megakadnak ezen a magasságon. Nem így lett, mert mindkét Pécsi Cementéruipari V. pécsi telepére 1 fő festő és mázoló szakmunkást alkalmaz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán Pécs, Siklósi út 10. 32653 szovjet versenyző az első ugrásra simán vitte ezt a magasságot is, sőt a 214 cm-t is Thomas ennél az ugrásnál már ideges volt és csak nagynehe- zen tudta átvinni a harmadik ugrásra. A 216 cm-nél már annyira kiütközött rajta az idegfáradság, hogy mindhárom ugrása sikertelen volt. — Milyen a vendéglátó olaszok érdeklődése az egyes versenyek iránt? — Őszintén megmondom, engem nagyon meglepett, hogy az olaszokat nem nagyon érdeklik az ökölvíváson kívül a többi sportágak. Az olimpiai stadionban majdnem azt mondhatom üres lelátók mellett bonyolították le az atlétikai számok különböző versenyeit, de a labdarúgás után sem érdeklődnek jobban. Még a saját csapatuk mérkőzéseire is csak ötvenezer ember volt kíváncsi. Nyoma sincs annak a bizonyos olimpiai hangulatnak, aminek jellemezni kellene ezt az eddig világviszonylatban legnagyobb méretű olimpiát. Az olaszoknál az olimpiai hangulat inkább a kereskedelemben nyilvánul meg. Minden utcasarkon folyik az úgynevezett „csencselés“. Minden árura, akármilyen olcsó oazáráru legyen, olimpiai karikákat rajzóinak és természe- ;esen „ennyivel“ drágábban adják. — És végül, hogyan látta a magyarok szereplését? — Itthon sokan csalódottak olimpikonjaink eddigi szereplésével. Szerintem nincs igazuk, mert ezen az olimpián, ahol 85 nemzet legjobbjai mérik össze erejüket, a nem hivatalos pontversenyben hatodiknak lenni dicsőség! A magyar versenyzők mindegyike kivétel nélkül azt adta a különböző versenyeken, ami tőle tellett. Az igaz, hogy néhány sportágban aranyérmet vártunk, de sajnos ebbe más országok versenyzői is beleszólnak. Természetesen nem azit mondom, hogy nem volt némi hiba a felkészüléssel, vagy talán helyes volt sportolóinkat csupán egy nappal a verseny előtt kiküldeni, de végeredményben olimpikonjaink szereplésével meg vagyok elégedve. Fertői Miklós mvvmzMm <-£ A harkányi kórház dicsérete A harkányi kórházba kaptam SZTK beutalást Azt tapasztaltam, hogy a gyógykór- ház mindent megtesz azért, hogy beutaltjai a gyógykezelés révén visszaszerezhessék egészségüket Elmondhatjuk, a szívélyes házigazdánk volt Még egy amiről írni akarok. Szobatársaim közül az egyik a pécsi Takarító és Fuvarozó Vállalat dolgozója. A beutalás után néhány napra ennek az elvtársnak látogatói érkeztek. Meglátogatta őt a vállalat szakszervezete részéről 2 elvtárs, az igazgató kíséretében és átnyújtották a szakszervezet ajándékát 200 forint segélyt azzal, hogy érezze magát jól és ne kelljen a családtól elvonni a költőpénzt Ugyanez a vállalat a másik két nődolgozójának is átnyújtotta az ugyancsak 200—200 forint segélyt Börzöli Gyula a Komlói Útépítő Vállalat dolgozója Panasz a fogászatra Ai SZTK fogászatán voltán nemrég délután. Várakoztam soromra s időközben a rendelő ajtajában megjelenő betegeket beszól!13 nőt megkérdeztem, hogy az új betegek fogadására mikor kerül sor7 Azt a választ kaptam: „Várjon". Később Ismét ugyanezt kérdeztem, ugyanazon eredménnyel. Később egy másik nő jelent meg az ajtóban, aid a foghúzásra várókat szólította. Nála Is megismételtem kérésemet, ő megkérdezte, hogy mire várok, megmondottam, hogy fogsort kellene részemre készíteni. Erre azt válaszolta, hogy az orvosok annyira tele vannak munkával egyébként Is pesti orvosok vannak Itt, akik rövidesen visszamennek, jöjjek majd ősszel. Erre azt kérdeztem, hogy addig ne legyen fogam és ne is egyek? Erre ő megrázta a vállát éa bezárta az ajtót. Nem lévén más vissza, eltávoztam. Most mit tegyek? Lányi Lajos Pannónia u. «, Kőműveseket keres felvételre az ÉM. Baranya megyei Mélyépítő V., Pécs-Keriváros, Málomi u. 80/a. sz. — Jelentkezés a munkaügyi osztályon. 418 A HALK, A TEREM SARKÁBAN már alig érthető szavak- a félig elhúzott, nehéz függönyök, a meghitt hangulat mintha máris a múlt századi Oroszország fullasztó, súlyos levegőjét idézné. Csak szófoszlányók úsznak a csendben. — Keserű lett a szájam íze...- Ne törődj vele bátyuska... A szükség-próbateremben, a pécsi városi művelődési otthonban a Pécsi Nemzeti Színház művészei Csehov Ványa bácsi című drámáját próbálják.' A terem közepén, az asztalnál a fiatal rendező, Dobál Vilmos figyelmesen néz, hallgat. Néha lecsukja a szemét, csak a hangokat akarja érezni, a csendes- fátyolos, megtört hangokat, a szomorú, fáradt dialógusokat, amelyek megrázóan idézik a múlt századi Oroszország embertelen, 'kínos valóságát, a céltalanság szörnyűségét. Néha feláll, a szereplők közé ül, közbeszól- aztán visszasétál a rendezői asztalhoz. Belenéz a szövegkönyvbe és megint lecsulkja a szemét. Alkot. A többiek, Szonja, Asztrov, Jelena Andrejevna, Szerebrja- kov a terem távolabbi «arká- ban, vagy a szomszéd szobában olvasgatják a szerepet. A KLASSZIKUS DRÄMAI sorozat keretében nagyszerű feladatra vállalkozott a. Pécsi Nemzeti Színház, amikor Magyarországon harmadiknak — az 1920-as vígszínházi és a tavalyi budapesti Nemzeti Színházi előadás után — Pécsett műsorra tűzi a Ványa bácsit. Míg a próbát hallgatom, eszembe jut- hogy Krupszkaja szerint Lenin nagyon szerette Csehov e művét és Gorkij az 1889-ben megtartott bemutató után ezt írta Csehovnak: „Azt mondják például, hogy a Ványa bácsi és a Sirály új fajtájú drámai műalkotás, amelyben a realizmus az átszellemült és mélyen átgondolt szimbólumig emelkedik. En úgy látom, hogy nagyon helyesen mondják...” A negyvenhét esztendős Vá- nya bácsi felébredése és tragédiája ez a mű. A kisemberek életéé, akik észrevétlenül szenvednek, ákik feláldozzák munkájukat másdk boldogságáért és közben kárbavész belőlük- mellőlük a szépség. Mintha újra és újra felhangozna Asztrov doktor keserű kifakadása: „Az ember mindenben legyen szép. Arcban, ruhában, lélekben, gondolatban. De nézze, ő csak eszik, alszik- sétál, megbabonáz valamennyiünket szépségével , és kész, Nincs semmi kötelezettsége, mások dolgoznak helyette ... Nem igaz? A céltalan élet nem lehet tiszta — mondja a doktor a szép Jelenáról. — A CÉLTALAN ELET NEM LEHET TISZTA — mondja Dobai Vilmos rendező, amikor a kényszerszünetben mellém ül. — Ez a darab, amely véleményem szerint a világirodalom egyik legcsodálatosabb drámája, Ványa bácsi felébredésének tragédiája. Azt szeretném az előadásban legintenzívebben hangsúlyozni, hogy aki élete legtevékenyebb korszakát hamis bálványoknék áldozza, az- ha felébred, tragikus ürességet érez maga körül. Így nem lehet élni, ilyen társadalmi és emberi viszonylatban. Ahol minden pusztul és semmi nem épül a helyébe. — A Ványa bácsinak kevés hagyománya van a magyar színházkultúrában, a pécsi előadás ad-e valami újat majd ehhez a szegényes hagyományhoz? — kérdem, míg lassan kiürül a szünet idejére a próbaterem. — Az 1920-as előadás, mint az akkori kritikákból olvastam, a korabeli Vígszínház stílusában készült. Szerelmi négyszög volt, a maga kultúrált előadásmódjában. De ennél tovább kell lépni- hiszen a Ványa bácsinak roppant sok és szép mondanivalója van. Az alapelképzelés megegyezik a Nemzeti Színházbeli előadáséval, de egyes részleteiben talán többet, másabbat tudunk nyújtani, őszintén mondom, megelégszünk, ha mecfközellt- jük a Nemzeti Színház nagyszerű előadását. Dobai Vilmos közel kilenc éve készül arra, hogy egyszer megrendezi a Ványa bácsi előadását. Rendezői tehetségét, alkotó-teremtő erejét olyan produkciók fémjelzik, mint az Ellenségek, a Kötéltánc, a Ki- rályasszony lovagja, stb. — Az a véleményem, hogy nem szabad úgy játszani nálunk ezt a darabot — mondja —, mint teszem azt Moszkvában játsszák. Közelebb kell hozni a mi hangulatunkhoz, stílusunkhoz, annak ellenére, hogy az előadásnak okvetlenül magán kell viselnie az orosz drámairodalom, az ottani színház stílusjegyeit. De nagy hiba lenne, ha ugyanazt a tempót alkalmaznánk és mechanikusan átvernénk, NAGYSZERŰ FELADAT ez a munka, a színészek is — Tomanek Nándor- Paál László, Margittay Ági, Ambrus Edit és Sármássy Miklós stb. is vallják. Hiszen Csehov-drámát játszani mindig nagy színészi élményt jelent. Még néhány hét van a premierig. A bemutató cktóber elsején lesz a Kamara Színházban. S addig? Kemény, alapos, nehéz munka vár az együttesre, A próba folytatódik. Ványa bácsi megrázó percekben éli annak az embernek a súlyos lelki válságát, akinek öregségére kell meggyőződnie arról, hogy egész élete értelmetlen volt, de a kisemberek reménytelensége fölé . felszáll a csehovi gondolat, a jövendő álma, hogy egyszer majd az ember mindenben szép lesz. Asztrov az igaz és a szép egységének megfogalmazását adja: ,-Az ember legyen mindig szép. Arcban, ruhában, lélekben, gondolatban.’’ Ezeket a szavakat jegyezte fel annak idején a Nagy Honvédő Háború alatt Zója Kot- mogyemjanszkája is könyvecskéjébe, kedves mondásai 'közé. ES EZT HIRDETIK MAJD néhány hét múlva a színház művészei is a színpadról — Csehov csodálatos művészetével, saját tehetségükkel. Thiery Árpád (Vidéken eLasz&e — JHag.g,at&uzáxj,an kaimadízben A Ványa bácsit próbálják a Pécsi Nemzeti Színház művészei
