Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-08-01 / 212. szám

IWO. SZEPTEMBER 8. NAPLÓ 3 Bér és termelékenység MAGASABB ÉLETSZÍN­VONAL csak többtermelés eredményeképpen jöhet létre. Nem vitás, hogy a többterme­lést elsősorban nem új üzemek, gyárak létesítésével •— bár ez is számottevő — akarjuk elér­ni, hanem elsősorban a terme­lékenység emelésével. A termelékenység emelkedé­se azonban lényeges összefüg­gésben van a munkabérrel is. Az a vállalat tervez helyesen, ahol a termelékenység emel­kedésével párhuzamosan a ki­fizetett munkabér is emelkedő tendenciát mutatj A Baranya megyei Népi. El­lenőrző Bizottság nemrég a So- piana Gépgyárban vizsgálta meg a bérezési formák hatá­sát a termelékenység alakulá­sára. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a gyárban nőtt a termelékenység. Ezt pedig új, korszerű gépek beállításával, megfelelő műszaki intézkedé­sek bevezetésével, valamint az egyes gyártmányok munkaide­jének csökkentésével érték el. A szép eredmények mellett azonban „árnyék” is adódik. A termelékenység további növe­lését akadályozó okok feltárá­sa és azok fokozatos megszün­tetése nemcsak a vizsgált gyár­ra érvényes, hanem hasznos ha megyénk többi üzemei, gyárai is hasonló vizsgálato­kat végeznék. A Sopiana gépgyári tapasz­talatok azt mutatják, hogy ked vezőtlen a munkaidő kihasz­nálása. A népi ellenőrök által végzett mintavételes munka­nap fényképezés adatai szerint a szerelőműhelyben 34 száza­lék, a forgácsolóműhelyben 22 százalék, az öntödében 28,2 százalék az improduktív idő. — Pályázati hirdetmény Komló városi tanács vb; ipari és műszaki osztálya csoportvezető főmérnöki állásra pályázatot hir­det. Előfeltétel: általános vagy építészmérnöki szakképzettség. A pályázatot Komló városi tanács vb. ipari és műszaki osztályához kell benyújtani. A pályázathoz mellékelni kell: egy részletes ön­életrajzot, valamint a szakkép­zettséget Igazoló mérnöki okleve­let. Fizetés a 116/1960. MO. M. sz. utasítás V. bércsoport 1521. kulcs­szám szerint. Pályázati határidő: 1960. szeptember 15, Vállalati szinten pedig az im­produktív idő százaléka 29,5. De a vizsgálat nemcsak tény­szerűen rögzíti a tapasztalato­kat, hanem azok okait is elem­zi. „Az ilyen nagyarányú idő- veszteség óka a helytelen bére­zésben keresendő, amely nem mindig ösztönöz a munkaidő jobb kihasználására..." s így természetesen a termelékeny­ség növelésére sem. Milyen az általánosan alkal­mazott bérezési forma? A DOLGOZÓKAT megha­tározott személyi órabérbe so­rolják be, s ehhez az órabér­hez bizonyos teljesítmény kö­vetelményeket írnak elő. így például az öntödénél ha a dol­gozók személyi besorolása 7,50 forintig terjed 100 százalékos teljesítményt írnak elő, 7,50 és 9 forint között 105 százalékos, 9 és 11 forint között 110 száza­lékos. A teljesítmény követel­mény tűlteljestíése esetén többletbért nem fizetnek ki. Igaz, arra seri) volt példa, hogy a dolgozó személyi órabérét nem kapta volna meg. Az elő­írt teljesítményszázalék telje­sítése esetén prémium is fizet­hető a vállalati bérszabályzat szerint abban az esetben, ha a megengedett 3,5 százalékos se­lejt nél kevesebb keletkezik- Az előírás szerint 2,5 százalékos selejt esetén 50, 1.5 százalékos selejt esetén 100, ez alatt pe­dig 150 forint prémium fizet­VHK pacaltisztító öntvények, köszörűgép összesen; Ä felsorolt adatok tanul­sága szerint ezek a gyártmá­nyok képezték a vállalat főbb profilját évek óta, amelyekre darabbért, illetve teljesítmény­bért lehetett volna kidolgozni. A vállalatnál alkalmazott bé­rezési mód tehát nem nyújt kellő ösztönzést a munkaidő jobb kihasználására, nagyobb teljesítmény elérésére. Megál­lapítást nyert az is, hogy a teljesítményben dolgozók füg­getlenül attól, hogy mennyi százalékot érnek el, a személyi besorolás szerinti órabért kap­ják; MINDEZEKBŐL KIDERÜL, hogy a dolgozóknak a többtel­jesítés csak addig érdeke, amíg eléri az előírt százalékot; Eb­ben az esetben megkapja a sze­mélyi órabért -Az ezen felül végzett többletmunkáért ellen­értéket nem kap, tehát nincs ösztönző hatás, anyagilag nincs érdekelve a nagyobb mérvű túlteljesítésre, lényegében a termelékenység emelésére. — Akadnak még más hiányossá­gok is. A vállalat bérezési rend hető, ha a MEO minőségi leszá zalékolást nem ejtett meg. A vállalat azonban gyakorlatban nem ezt követi, hanem a mű­vezető javaslatot tesz a szemé­lyenként prémiumra, a javas­lat azonban nem tünteti fel a dolgozó által elért selej tcsök­ken test. A vállalati bérszabályzat a forgácsolóüzemben darabbéres fizetési rendszert ír elő, a gya­korlatban azonban itt sem tart ják be az előírást, hanem ha­sonlóképpen az öntödéhez sze­mélyi bérben számolják el a dolgozókat, amelyet akkor fi­zetnek ki, ha egy meghatáro­zott teljesítményszázalékot el­érnek. A meghatározott száza­lékon felüli teljesítés esetén minden 3 százalékos túlteljesí­tés után 8 fillér prémiumot fi­zetnek ledolgozott óránként. A szerelőműhelyben a bérezési elv hasonló az öntödéhez, ahol csoportteljesítményt vesznek figyelembe. A VIZSGALAT azt állapí­totta meg, hogy nem helyes az alkalmazott bérezési élv, mert a vállalat főbb és kiemelt gyárt mányai, amelyet 1958-tól állít elő az össztermelésnek mint­egy 75%-át teszi ki, ame­lyekre darabbért lehet kidol­gozni. A vállalat által végzett főbb munkák a következőkép­pen alakulnak. (A százalékok az ossz termelési értékhez vi­szonyítottak.) Öj gépeket gyári a Pécsi Fínommecliantkai Vállalat A Pécsi Finommechanikai Vállalat átadta az első tíz da­rab új típusú, modern, az ed­digieknél gazdaságosabban előállítható és felhasználható kukoricagórét a Baranya me­gyei MEZÖSZÖV részére. A megrendelés szerint to­vábbi tizenhét darab elkészí­tése folyamatban van és át­adása előreláthatólag, határ­idő előtt ez év október hónap 15-ig megtörténik; Az ÉRDÉRT megrendelése alapján elkészítettek és már át is adták a nehéz fizikai munkát nagyban megkönnyítő tíz darab modern rönkrakó gépet. Tekintettel arra, hogy a gé­pek felhasználásuk során jól megállják helyüket, 1961. évre az ÉRDÉRT további huszon­három darabot rendéit meg. Azonkívül öt darab szintén új­típusú deszkarakodót, mely­nek mintapéldánya ez év utol­só negyedében készül el és kerül bemutatásra; A vállalat dolgozói kísérle­teket folytatnak négy méter magasságig dolgozó, deszka és rönk máglyarakó elkészítésé­vel. Az eddigi eredményeik szerint az első darab 1961. IV; negyedévében lesz kész. 1958 40.9% 34.2% 1959 46.1% 27,1% 1960 44-4% 30.8% 75,1% 73,2% 75.2% szerében nincs ösztönzés a gyártás gazdaságosságára. Mi­nőségjavítás, anyag vagy szer­számtakarékosság címén pré­miumot nem fizetnék. A vál­lalati bérszabályzat az öntö­dei selejt csökkentését ösztö­nözni kívánja a selejtcsökken- tési prémium alkalmazásával, a valóságban azonban nem al­kalmazzák a premizálási elő­írást, mivel a selejtet nem személyenként tartják nyilván, hanem csak műhelyátlagban. A személyeknek kifizetett se- lejtcsökkentési prémium a mű­vezető szubjektív becslése alap ján kerül kifizetésre. NEM EGYEDI ESET ez, ahol ilyen és ehhez hasonló okok korlátozzák, akadályoz­zák a termelékenység emelke­dését. A népi ellenőrök segítő szándéka nem minden üzem­hez juthat el. Ezért hasznos, ha az üzemek megvizsgálják a bérezési rendszerüket, mert ezzel lényegesen emelni tud­ják a termelékenységet, ami mindnyájunk érdeke. Garay Ferenc 105 Mó édesital A megye! Szikvíz- és Szesz­ipari Vállalat augusztusban szíkvíztervét 124,3 százalék­ra teljesítette. Hihetetlen emelkedést mutat az édesital­fogyasztás. Édesital tervét a vállalat 617 százalékra telje­sítette. A tervezett 2500 hek­toliter szikvíz helyett 310S hektolit., a tervezett 17 hektó édesital helyett 105 hektoli­ter málnát, meggyet, narancs­szörpöt és egyéb édesitalt fo­gyasztott a megye lakossága. Több mint tízezren vesznek részt az idén pártoktatásban A Kossuth Könyvkiadó Ba­ranya megyei kirendeltsége szeretné elérni, hogy az új pártoktatási év megindulása zavartalan legyen ás minden fokú pártoktatás hallgatói ide­jében megkapják a tananya­got. Előreláthatólag az új párt­oktatási évben kilencezernél több hallgatója lesz a megyé­ben az Időszerű kérdések tan­folyamának. A Marxizmus— leninizmus kérdései tanfolyam hallgatói is lesznek vagy két- ezerhatszázan és a gazdaság- politikai tanfolyamokra is várnak hatszáz hallgatót. A politikai gazdaságtant körül­belül ötszáznegyvenen fogják tanulmányozni, a magyar munkásmozgalom történetét pedig száznyolcvanán. Hatvan hallgató a nemzetközi mun­kásmozgalom történetét ta­nulmányozza. Ezenkívül még igen sok té­mából álló előadássorozatok is lesznek a következő pártok­tatási évben, amelyekhez az irodalmat ugyancsak a Kos­suth Könyvkiadónak kell majd biztosítania. Jelenleg az esti egyetem mindhárom évfolyamának tananyaga megvan, úgy hogy az évfolyamokon az oktatás zavartalanul megkezdődhetik, mert az első tíz téma irodal­ma rendelkezésre áll. A filozó­fiai tankönyv most van sajtó alatt, de az is megérkezik, mire kelL A többi tanfolyamok is idő­ben megindulhatnak, mert a könyvkiadó megyei kirendelt­sége igyekszik a szükséges időre biztosítani a tanköny­veket és a kötelező irodalom minden kötetét. Szeptember .armincadikáig kell befizet­niük a hallgatóknak a tan­anyag árát. Az alapszerveze­tek küldik majd be az össze­get a kiadóhoz s utána azon­nal megkapják az irodalmat. Helyes lenne, ha a pártszer­vezetek már most figyelmez­tetnék azokat az elvtársakat, akik valamelyik oktatási for­mában tanulásra jelentkeztek, hogy ne felejtsék el idejében befizetni a tananyag árát. Azt is közöljék velük, hogy nem az egész évi tananyagot kap­ják meg egyszerre, hanem csak folyamatosan, úgy, aho­gyan a témák következnek egymás után. A propagandisták számára kiadták Ady Endre: A fekete lobogó című kötetét, amelyben a vallásos ideológia és az egy­házi reakció elleni küzdelem­hez meríthetnek nagyszerű érveket és tényanagot. Java­soljuk, hogy a hallgatók is ol­vassák el. Azoknak is, akik nem vesznek részt a pártok­tatásban, kitűnő- igen élveze­tes olvasmány ez a könyv. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki Pór Bertalan festőművészt A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa művészi és pedagógiai munkássága, vala­mint a munkásmozgalomban kifejtett tevékenysége elisme­réséül Pór Bertalan, kétszeres Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló I művészét a Képzőművészeti Főiskola tanóráit nyugalomba vonulása és közelgő 80. szü­letésnapja alkalmából, a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend­jével tüntette ld. A kitüntetést szerdán az Or­szágház Munkácsy-termében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át_ Szívesen segítünk Már senki sem tudja; ho­gyan is volt. Tény az, hogy egy napon elsős és harmadikos gimnazista fiúk jöttek a Nagy Lajos Gimnáziumból a 21-es Autóközlekedési Vállalathoz. — A politechnikai oktatás­hoz szeretnénk gyakorlatot szerezni — mondta a vezető­jük. A kérést tett követte, A vállalat vezetősége és a KISZ szervezet összefogott, hogy segítsen; Balotai Gerő, az üzem fia­tal mérnöke tartotta az elmé­leti előadásokat, aztán a mű­helyekben ismerkedtek tovább a fiúk az autószereléssel, esz- tergálással; Mi lesz az idén? — Három Vz amolyan játékbánya lesz, ugye? — szólok Hucker János bácsinak, a tan­bánya -igazgatójának. — Játékbánya?..: Hm, j&* tékbánya.... — $ rám mosolyog világoskék szemével. A mo­solya mögött látom: Na meg­állj! Majd adóik én neked já­tékbányát! Már a lejtaknában járunk. Fiatal, magas bányász, Hohner József aknász csatlakozik hoz­zánk. Kifogástalan állapotban lévő trapézalakú faácsolatokat lá­tok, amelyeken gomba virít. Ha útunk nem lejtene — elő­ször tizenhét, aztán huszon- ö‘ fokos dőléssel — azt hin­ném, pincében megyürik. Mert nincs meleg és fülledtség, pin­ceszag uralkodik itt. Egyedül a síkosság kényelmetlen. Kö­zel lévén a külszínhez, sok a víz. Minduntalan ügyelni kell, nehogy orrabukjék az ember, mert akkor a poklok mélyéig szávkázna. Ballagunk még négyszáz métert, aztán az öreg bányász megáll: — Látja a vakvégződést? — mutat a vágat falára. — Abba­hagytuk a hajtást, mert épp a pécsbányai út alá fúrtunk volna. Azt pedig nem szabad. Tf elpislamtak. Gurító szá- * jártál állunk* húsz-har­minc méterre a külszíntől. Idelátszik a vakítónak tűnő kékes fény. Tíz perc múlva kibújunk a csapóajtón, Hunyorgunlk a ve- ,rőfényben, mint a szabadba bérűit vakondok, Alig kő­A. TÄ1BÄN¥ÄBÄN A szőlőben, kapával találtak a szénkincsre hajításnyira pöfög tőlünk a pécsbányai autóbusz. De nem látjuk, mert a bokrok, szőlők és gyümölcsfák dzsungele vesz körül bennünket. Feketehegyen vagyunk, a Flóra-pihenő alatt. Az öreg elcsavarja lámpáját és megindul az ösvényen. Be­hajlított térddel, rugózva jár, mint a favágók, illetve hegy­mászáshoz szokott emberek. Egyenletesen lépked, maga a megtestesült nyugalom. Egy másik csapóajtónál meg­állunk. Szilva, őszibarack és körtefák. Szőlő, melynek ho­mokja egészen fekete. Igen, fekete, méghozzá a szénportól! Ennyi itt a szén? Az öreg bányász elmosolyo­dik: — Kapával kezdtünk neki. — Kapával? Különös történet. Itt, And- rás-akna környékén már 1850- ben is bányásztak. Kezdetben csak á parasztok és szőlőtulaj­donosok. Amolyan „ kútásási” technikával lefúrtak tíz-tizenöt méterre, s megszerezték téli tüzelőjüket. Később a DGT is szimatot kapott és megvette a területet. Lemélyítette Kasz- szián és József-aknát, s meg­kezdődött <* bányászkodás. Nem a mai értelmében: csak a kemény szenet szedték ki. amit a gőzhajósok, meg a ko­vácsok elfogadtak, A poros, különben kitűnő szenet — fel­tételezhetően — otthagyták. eltételezhetően, mert 1956 tavaszán, amikor a tanbánya megépítése szóba került, senki sem tudott bizto­sat. Az öreg bányászóik már meghaltak, s a sírba vitték a titkot. így Hucker bácsi is csak sejtésekre szorítkozha­tott. Elment a tröszt főgeológusá­hoz. Az a fejét csóválta: — Jani bácsi, legalább két kutatófúrás kellene. Anélkül nem merek felelősséget vál­lalni! Két kutatófúrásra? Legkever sebb hatszázezer forint! Mi­nek annyi pénzt költeni? — gondolta az öreg bányász. Több mint harminc évig dol­gozott a pécsi bányákban, eb­ből hosszú ideig a szomszédos András-aknán. Ügy ismerte a környéket, mint a tenyerét. A szíve azt súgta, hogy Feke­tehegyen szénnek kell lennie. Egy szép napon lkapát fogott, elment az egyik szőlőbe, s alig fél méter után dús telepre ta­lált. Harmincezer tonna nagysze­rű szenet! Hát így kezdődött el a tan­bánya története. Abból a hat­százezer forintból, amit ku­tatófúrásra szántak, megépült a lejtakna. Ma már három kilométer hosszú vágatíabirin­tus hálózza be a hegy gyom­rát, munkahely munkahelyet követ, s mindenütt rengeteg a kitűnő szén. Minden hónapban kiadnak százötven vagonnal, a pécsbányai kerület termelé­sének három százalékát. A tanbánya• amelyet csak okta­tásra szántak, tavaly másfél millió forint nyereséget fize­tett be a tröszt kasszájába! Most már elhiszem: nem já­tékbánya! Zúg, morog a fejtőkalapács, beléremeg a föld. Amikor el­hallgat, női hangók ütik meg a fülemet. — Nők vannak a bányában? — Nem nők azok, hanem gyér ékek! Persze, persze. A tanbánya százötven vájártanulóé. Itt is­merkednek a szakmával, há­rom éven át. Már itt is vagyunk. A vágat végén sürögnek-forognak a kamaszgyerekék. Az egyik — komoly tekintetű, fekete fiú — az öreg bányász elé áll: — Igazgató elvtárs* Csiszár István naposvájár jelentem, vágatot hajtunk. A létszám nyolc fő. Egy fő a. Az öreg bányász pihenj-t teremt apai vállverege- tésével. A fiatal, szurtosarcú fiúik csillogó szemmel tekinte­nek rá, látszik rajtuk, hogy nemcsak a rangot tisztelik benne, f— Hány évesek vagytok? — fordulok hozzájuk. Tr- Tizenhét-! Tizennyolc!a, *— Édesapátok is bányász volt? — Az enyém gyári mun­kás!.-,, Földműves; H Ci­pész . :; Kiderül, egyiké sem volt az. A legtöbb nem is idevalósi, hanem alföldi. — És jó a tanbányában? — Jó! — kiáltják kórusban. Csak a fémtám hiányzik, meg túl kevés a TH-val biztosított vágathossz. Olyan rövid sza­kaszon nem tudják megtanul­ni. Az együk a repetát hiá­nyolja. Ezen már nevetni keü. Könnyű jó hangulatot terem­teni a fiúk között. Különösen Jani bácsi ért hozzá. Bárme­lyik csoportnál jártunk, a szi­gorú jelentés és néhány hiva­taloshangú kérdés után apává válik. Tréfásan bőrsisakjukra csap. megcvbálja a fülüket — s mindenütt víg kacagás száll utána. Amikor kifelé mentünk, akkor mesélte az öreg bányász, mennyire megszere­tik a helyet a gyerekek. Hol az egyik, hol a másik édes­apja látogat eh A messzi Al­földről jött ember kíváncsi a sókat emlegetett bányára. Ezért a fiú csizmát, bőrsap- kát kerít, „felöltözteti" az ap­ját, s megpirongatja, ha ciga­rettát és gyufát akar a zsebé­be tenni. Utána leszáll vele, s büszkén mutatja a bányát Magyar László osztály is Jön a Nagy Lajos­ból — mondta Jónás elvtárs, a vállalat KISZ-titkára. Most már nem éri váratlanul őket, készülnek rá, hogy tanítsanak. — Idén úgy tervezem — mondta Balotai mérnök —, hogy egyszerre csak egy órát foglalkozunk elmélettel, utána jöhet a gyakorlat Így mara­dandóbb az anyag, amiről be­széltünk; Tavaly a 3—4 óra egyfolytában nekem is, nekik is fárasztó volt Az idén sze­retném, ha jobban megfogad­nák a fiúk a tanácsomat és komolyan Jegyzetelnének; Nagy segítséget jelent, hiszen nincsen tankönyvünk; — Hogy mit tanítok nekik? — kérdezi. — Azt amit tavaly, a gépkocsi alkatrészeit a mo­torok működési elvét és a mű­ködés közben előforduló hibá­kat. Tavaly a sebességváltóig jutottunk, Idén folytatjuk to­vább; Az esztergályos műhelyben dolgozik a fiatal Zsombéki István. Mint a KISZ-fiatalok általában, ő is szivén viseli a „gyerekek“ sorsát — Várom és szeretem őket — mondja. — Szeretem, hogy szorgalmasak, igyekvők. Per­sze mi is baráti alapon tanít­juk őket, nem játsszuk meg a „mestert“. Valahogy megérzik, hogy szeretettel foglalkozunk velük.­Mindenképpen helyesnek tartom, hogy tanulás közben gyakorlati dolgokkal ismer­kednek. Nagyrészük munkás­gyerek, legalább megtanulja becsülni az apja munkáját S ha nem munkás, akkor két­szeresen jó, mert nem lesz neki idegen a szerszám; — A vállalat vezetősége, a KISZ-szervezet a fiatalok már készülnek; Várják, hogy segíthessenek, várják, hogy ta­níthassanak. A hely ugyan kicsi, s az idő is nagyon ke­vés, de jóindulattal mindent meg lehet oldani; W. M. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom