Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-30-01 / 231. szám

1960. SZEPTEMBER 30. NAPLÓ 3 Megkezdték a Mohácsi Farostlemezgyár második lépcsőjének szerelését ^ A jelenleginek háromszorosára növelik a farostlemez-termelést Mohácson, a Duna melletti 70 holdnyi kiterjedésű új ipartelepen a múlt év nyarán helyezték üzembe az ország első farostlemezgyárát. A több mint egy esztendő alatt a gyár dolgozói kiválóan elsajátítot­ták az eddig ismeretlen tech­nológiát és sikerült az ala­csony értékű nyárfafélékből is nemzetközi szabványoknak megfelelő, sőt egyes tulajdon­ságaiban jobb minőségű fa­rostlemezt készíteniük. Jelenleg havonta mintegy 16 000 hálószobabútorhoz elegendő lemezt állítanak elő Mohácson. A bútorgyárakon kívül azon­ban szívesen alkalmazzák az üzem termékét az ipar egyéb területén is. A már termelő, évi 10 000 köbméter kapacitású üzemrész mellett nagy ütemben mun­kálkodnak a gyár második lépcsőjének építésén. Svéd és magyar szakemberek több mint negyven fős csoportjá­nak közreműködésével meg­indult a második egység sze­relése is. Az új üzemrészben 220 va- gonnyi gépet állítanak feL Ennek több mint a fele Svédországból érkezik. A munkát a hidraulikus hő­prések szerelésével kezdték, utána a faaprító és rostosító berendezések kerülnek sorra. Januártól a szerelők száma megduplázódik. A második lépcső üzembehelyezésére a tervek szerint 1961. végén ke­rül sor. Ezzel a jelenleginek háromszorosára emelkedik a Mohácsi Farostlemezgyár ter­melése, ami évente közel 3 millió dollárral csökkenti im- portfa-behozatalunkat. A gyár második lépcsőjé­nek felépítése nemcsak a mennyiségi termelés növelését jelenti, bővíti á választékot is. Az új lapképző-csarnokban készülő lemezek jóval nagyob­bak lesznek a jelenleginél, ami gazdaságosabb felhaszná­lást, a hulladék csökkentését teszi lehetővé. BiNKY JÓZSEF CHOPrn^ESfJE L Rendkívüli szuggesztivitással kell rendelkeznie annak az előadóművésznek, aki arra vál­lalkozik, hogy egymaga végig­játsszék egy teljes hangver­senyt, méghozzá egy mesterre korlátozódó műsorral; A Budapestről Pécsre tele­pült Bánlky József teljes mér­tékben rendelkezik ezzel a tu lajdooságjgal; Egész lénye, hozzáállása ; művészethez — amelyet a zon­gorán keresztül közelit meg és ér el — maga a testet öltöt; alázat; Keddi hangversenyén a zon­gora nagy romantikus álmodo­zójáról, Frederic Chopin-rö] (akit a lengyelek nemzeti busz keségüknek vallanak és nevél Kopin-nak ejtik) jól megválo­gatott műsorban adott éles ke­resztmetszetet. Vonzó egyéni­ségű művészünket nemcsak szakmai mdáaa és aondc* ké­szülése, hanem felette ritka szerénysége miatt is elhalmoz­za a közönség a szeretet min­den jelével. Közöttünk léte erősen megemelte Pécs zenei színvonalát, felfokozta igényűn két a zongorázással szóm bon. Bánky • nemcsak muzsikál a zongorán, hanem missziót is teljesít azzal, hogy nagy zene- költők ritkábban hallható mü­veit népszerűsíti. Nem elégszik meg azzal a könnyebb fajsúlyú sikerrel, amit közkedvelt mű­vek megszólaltatásával elérhet, hanem keveri műsorát kevés­bé ismert alkotásokkal is; Ezt az állításunkat mindjárt a műsomyitó „Polonaise-fan- tázia“ igazolja; Eilmélyült, de nem annyira mutatós, tehát kevésbé hálás darab. Megta­nulására és fejben rögzítésére az olcsó és gyors sikerekre va­dászó művészek nem vállalkoz nának. A keringők közül hár­mat hallottunk, közöttük a túl­zottan „Perc“-keringőnek ne­vezett Desz-durosat. amely a Polonaise-fantázia korintusi oszlophangzatai után fürge per gésével merő ellentét. A meg- únhatatlan „Bölcsődal“ után a színekben és érzésekben oly viharzó, oly gazdagon váltako­zó „B-moll szonátá“-t hallot­tuk. páratlanul hiteles tolmá­csolásban. Előadását mi sem dicsérheti jobban, mint az az érzésünk, hogy rövidnek ta­láltuk. Szünet után került sor a 24 prelüd-re. A nagyközönség Katót—nyolcat ismer belőlük, a többihez ritkán nyúlnak a zon­goraművészek és méginkább csak elvétve fordul elő az az eset, amikor a teljes ciklus elő- ádására vállalkoznak, méghoz- *á az átélésnek olyan fényes­séggel izzó hőfokán, amely az olvadó vas vakitósára emlé­keztet. Legköltöibben talán az ,JEső- c*epp-prelüd“ hangzott. Cho­pin ezt a Baleárok-on kompo­nálta, ahová Georges Sand ritte magával, beteg tüdejét gyógyítani. Sajnos, a ragyogó Mrizsi sikerek után nemsokkal bekövetkezett halála, amelyet látomásszerűen megérzett és Kangjegyekben lerögzített az fc«őcsepp-prclü(I-bPT), Erre nap Iáinkban ven is íródott, Cho­pin meghalt, de örökre dtt- hagyta egy vivődő éjszaka mű- yészetében kikristályosodott nyomát; Két nagy művész találko­zása ringatta révületbe, édes félálomba a hallgatóságot. A zongora hangján elmondott ál­mok, szemérmesen bevallott vágyak töltötték meg a termet és két szép ráadás toldotta meg a műsort. Bánky játékmodorá­ban izgalmasan vegyül Bartók puritán tisztaságú hillentése Liszt démoniságával, a dallam- mintázás határozottsága a bil­lentyű érintésének puhaságá­val. Szeretjük ezt a modort, mert igazolja azt a felfogásun­kat, hogy a zongora nem any- nyira ütő-, hanem billentő- hangszer. Lehet igy zongoráz­ni, ahogyan egy csendesen fod­rozódó tó felett vitorlázunk — a csónak orra élesen ketté­választja a vizet, de teste lá­gyan suhan —■ nem feltétlenül kötelező, hogy a játékról egy dragonyos század díszlépése vagy egy szomorú gép bár pre­cíz, de szürkén egyhangú ro­botmunkája jusson eszünkbe. Az 1960—61-es évad nyitó- hangversenye kiugró volt. — Ilyen pompás rajt után nehéz lesz tartani a futamot! Dicsé­ret illeti a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat művésze­ti szakosztályát a hangulatos rendezésért. Helyeseljük, hogy a zongorát nem tették fel a — teremhez képest túlmérete­zett — dobogóra, hanem a mű­vész ott játszott közöttünk, mint nagy elődei a meghitt szalonokban; Ezt az annyi nagysikerű hangversenyt és felolvasóestet látott, kitűnő akusztikájú ka­maratermet érdemes volna is­mét alaposan kihasználni és a zene birodalmának országré­szévé tenni; Veress Endre Jól felkészült az őszi munkákra a szentlőrinci gépállomás Az ifi-brigád az 1200 normálholdért — Jói bevált az éjszakai vetés Érdemes mélyítő szántást végezni A szentlőrinci gépállomás 59 erőgépével a megye kisebb gépállomásai közé számít, de a munkaszervezésben, a terv- teljesítésben legtöbbször az el­sők között szerepel. Az 1960-as tavaszi-nyári munkák augusz­tus 31-i értékelésekor is mind­össze egytized normálholddal maradtak le a legjobb ered­ményt elért villányi gépállo­más mögött. Miként Arany Bálint, a gépállomás igazgató­ja megjegyezte, csak egy hol­dat kellett volna még teljesí­teni minden gépnek, hogy az elsők legyenek. Az eredmény azonban így is szép, különösen ha figyelembe vesszük, hogy zömmel régi G—35-ös, sőt B—35-ös traktorokkal érték el. A régi gépeknél bizony gyakrabban előfordulnak tö­rések, kopások s éppen ezért nagyobb gondot kell fordítani a folyamatos főjavításokra. Ebben a szentlőrincieknél nincs is hiba, sőt a nemrég el­készült háromnegyed évi mér­leg szerint túlzottan magas összeget tesznek ki az alkat­rész-vásárlások, a javítási költségek, s ennek következté­ben az önköltség is emelke­dett. Mikor ennek okát Arany Bálinttól megkérdeztük, a kö­vetkezőt válaszolta: — Igaz, hogy az önköltség emelkedett és ezért a három­negyedévet veszteséggel zár­tuk. De mi úgy gondoltuk, fontosabb az, hogy a gépek, traktorok a nehéz őszi mun­kák beköszöntésekor jó álla­potban legyenek, s ezért min­den hibásodást azonnal meg­javítottunk. Azonban az év végére előreláthatólag itt is bepótoljuk a lemaradást és veszteség nélkül fogunk zárni. De mint megtudtuk, nemcsak a gépeket hozták rendbe, hanem a gépállo­más dolgozói is alaposan fel­készültek az őszi munkákra. Mit nyel el a bánya? 70 kilométer hosszú, anyaggal megrakott vasúti szerelvényt az Minden ember tudja, hogy a bányáiból szenet szállítanak ki. Arról azonban már csak a bá­nyászoknak vian megközelí­tően reális elképzelésük, hogy mennyi és milyen anyagot szál lítanak be. Csak megközelí­tően, meat a pontos adatokat csak az anyagkezelők ismerik akik végtelenül hosszúnak tű­nő listákon jegyzik fel anyagféleségek számát mennyiségét. Csak ők tudják, hogy az aknák keskenynek tűnő szája hihetetlen mennyiségű anyagot nyel el. Alábbi írásunkban megpró­bálunk képet adni erről a le­felé tartó áramlásról. A kér­dés: mit „fogyaszt“ egy évben pécsi széntröszt? Temérdek fa Noha „vaskorszak“ hajnalát éljük a bányászatban, még mindig sok fa kell. (Érthető is, hiszen a vassal biztosított bá­nyafolyosókat is el kell látni bélésfával). A pécsi tröszt 64 ezer köbméter bányafát, desz­kaféleséget és bélésfát hasz­nál el ebben az évben. Mint­egy 4300 vagon ez. Ebben az évben legalább 25 ezer TH-vasat építenek be. Körülbelül 450 vagonnyi meny nyiség..; Felhasználnak még 200 ezer darab betanidom- követ (300 vagon), rengeteg téglát és sok mást. Még a laikusok is tudják: pusztán a biztosítás nem elég. A többi között sínek is kelle­nek a csillék számára. Ebben az évben 14,3 kilométer hossz­ban fektetünk le, illetve cse­rélünk vágányokat. (A vága­tok — vagyis bányafolyosók — hossza a pécsi trösztben kö­rülbelül 128 kilométert tesz ki. Több mint fele a Pécs— Budapest közötti távolságnak.) Beépítünk még 8—10 kilomé­ter csőhálózatot a sűrítettle- vegő-ellátás megjavítására, 37 vagon vasat (rúdvasak, vasle­mezek, betonacél ce így vább), tízmillió forint értékű, gépalkatrészt és közel 40 va­gon egyéb vasféleséget: sod­ronykötelet, sínszeget, csava­rokat és egyebeket. Nincs gépesítés energia nél­kül. A pécsi bányák is való­sággal falják az energiát. Eb­ben az évben felhasználnak 70 és félmillió kWó vülamosára- mot, közel 375 millió köbméter sűrített levegőt és több mint 22 és félezer torma ipari gőzt. (Nem tévedés: az ipari gőzt tonnáiban számolják.) Négy vagon szappan Ezek csak a nagyobb tételek. A „kisebbek“ felsorolására — 92 vagon széna és kompakt, 40 vagon olaj, stb. — nem tehe­tünk kísérletet, mert sohasem érnénk a végére. A pécsi bá­nyák ugyanis nem kevesebb, mint 8—10 ezer anyagfélesé­get nyelnek el. Pusztán csak az érdekesség kedvéért említ­jük meg, hogy a tételek között szerepel 4 vagon szappan is. Ennyi olvad el a bányászok keze között, miközben tisztára mossák szénporos testüket. Elég az hozzá: naponta 20 vagon anyag fut le a pécsi ak­nák torkán. Évente körül­belül 7000 vagon, vagyis: ha a pécsi aknák által „elfogyasz tott“ anyagmennyiséget vago­nokba raknánk, a kocsisor túl­érne Dombóváron. Természetesen ennek az óriási anyagmennyiségnek megfelelő arányban kell len­nie a széntermléssél. Külön­ben nem lenne kifizetődő a bányászkodás. Nincs is e te­kintetben hiba: ebben az év­ben 1 millió 201 ezer tonna a pécsi tröszt terve. Ez nyolc- száz kilométeres vasúti szerel­vénynek felel meg, nem sok­kal kevesebb, mint a Pécs és Prága közötti távolság. Az előbbiek felsorolása nem lenne több puszta érdekesség­nél, ha itt jnegáítaánk, ggt azonban nem tehetjük meg. Szocialista állam vagyunk, nálunk a nép az ország birto­kosa. övé a bevétel, de az övé a kiadás is. A dolgozó ember­nek tehát érdeke, hogy az anyagköltségek minél kiseb­bek legyenek. Minden százalék kétmillió forint Vajon ml a helyzet a pécsi trösztben? A 7 ezer vagon anyag értéke körülbelül 200 millió forint. Ez annyit jelent, hogy minden megtakarított szá •zaJékkal kétmillió forintot te­hetünk a népgazdaság zsebé­be. Érdemes részleteiben is meg vizsgálni a dolgot. Ha az össze tevőket: nézzük, akkor kiderül, hogy a 200 millió tekintélyes része a fa- és energiafélék összegéből adódik. (A 200 mil­lió több mint egyharmadát -- mintegy 70 millió forintot — például energiára költjük.) Ebből világosan látható, hogy elsősorban ezekkel: a fával és energiákkal kell takarékos­kodnunk. A közelmúltban irtunk ar­ról, hogy 600 ezer írrint érté­kű fát nyertek v ssza terven felöl a pécsi tröszt pen. E te- klrrctben tehát jó úton já­runk. Sűríte't levegőből is megtakarítottunk közel 3 i‘i ezer forint érteket júliust), .n és augusztusban, ví iamosener- ?i<-tÓl azonban túlléptük a ke­retet. Igaz, viszonylag nem sokkal, 53 ezer forinttal, de bántó ez a többit i, amik or önköltségcsökkentés a jelszó. És hozzátehetjük.: noha jó ütőn járunk, még a fánál és sűrített l^wgőnél sem ér+ük el az id' á lis állapotokat. Még ma is ma rád fa az öreg fejtésekben, még ma is fű inak helyemkor; a légvezetékek, e'ért változat­lanul érvényes a jelszó: taka­rékoskodjunk még jobban! M. L Harminc szántó traktora van a gépállomásnak s ebből 23 két műszakban éjjel-nappal dolgozik. A vető- és mélyszán­táson kívül — különösen a la­posabb területeken — a vetést is kettős műszakban végzik. Ezt a módszert még az elmúlt év őszén próbálták ki és azt tapasztalták, hogy az éjszakai vetés jól bevált, sem termés­ben, sem egyébként nem volt különbség az éjjel, illetve nap­pal vetett gabona között. A kettős műszak bevezeté­sében az ifjúsági brigád tag­jai járnak az élen. A 18 tagú ifibrigád a „szo­cialista brigád" cím elnye­réséért dolgozik s minden tagja vállalta az évi 1200 normálhold teljesítmény el­érését. Igen erős vetélytársuk azon­ban a Kossuth-brigád is. A két brigád tagjai közül már töb­ben túljutottak a bűvös 1000 normálholdon. Kasia Kálmán zetoros például eddig 1035, Parragi József G—35-ösével 1006, Vér József lánctalpas traktorával — ennél 2400 nor­málhold a vállalás — 2112 normálholdat teljesített. A gépállomáson az egy vonó­horog-egységre jutó teljesít­mény átlagosan 700 normál hold, ami a megyében a leg­jobb teljesítmények közé szá­mít és a gépek jó kihasználá­sát mutatja. Az esős idő a szentlőrinci gépállomás körzetében is meg­akasztotta a szántási és vetési munkát. A húsz és félezer hol­das őszi tervből eddig 5351 holdat teljesített, enpek zöme vető- és mélyszántás. A trak­torosok azonban készenlétben állnak. Az esős időt arra hasz­nálták fel, hogy gépeiken az apróbb hibákat megjavítsák, s ahogy a talajra rá lehet menni, azonnal megkezdik a munkát, zömmel két mű­szakban, hogy behozzák az eső okozta kiesést. Az őszi szezon újdonsága a szentlőrinci gépállomás kör­zetében a mélyítő szántás; melyet a bicsérdi Zöld Mező Tsz példáján felbuzdulva egy­re több termelőszövetkezet kí­ván alkalmazni. A bicsérdi Zöld Mező Tsz vezetői a Szentlőrinci Tangazdaságtól vették a jó példát, s az elmúlt év őszén már mélyített szántásba vetettek az őszi gabonát. Ennek kö­szönhetik, hogy a tervezett 19 vagon helyett 23 és fél vagon búzájuk termelt, őszi árpából pedig a tervezett 10 helyett 15 vagon. Ez év őszén már több környező tsz kért mélyítő — 28—32 centi- méteres — mélyszántást a gépállomástól, hisz a holdan­ként 20 forintos többletkiadás­sal szemben holdanként 1000 forintos többletbevételük szár­mazik majd belőle. — Rné — Egymillió rubel értékű műszert vettek meg a moszkvai magyar kiállításon Húszmillió rubeles szovjet megrendelés magyar orvosi műszerekre A moszkvai magyar kiállítá­son fejlődő műszeriparunk ter­mékei, elsősorban a szakem­berek körében nagy elismerés' szereztek. Különösen a vegy­ipari műszereiknek és a komp­lett laboratóriumi berendezé­seknek volt sikere. A szovjet szakemberek ezeket a beren­dezéseket eddig ugyanis csak leírásokból ismerték. Most a látottak alapján jövőre tíz mii lió forint értékben komplett laboratóriumokat rendeltek. Sikere volt a Magyar Optikai Művek korszerű ultracentrifu­gájának, amely világviszony­latban Is jelentős berendezés. A sikert mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a bemutatott példányt megvásárolták, s még hármat rendeltek. Az autó­buszba szerelt fogászati ren­VWWVVYWWYVWWWVWWVVVVV^ delőből jövőre húszat szállít iparunk a Szovjetunióba. A vásár idején kötött szer­ződés alapján csupán orvosi műszerekből húszmillió rubel értékű megrendelést tettek. A kiállításán bemutatott vala­mennyi, körülbelül egymillió rubel értékű műszer — egy­két mintapéldány kivételével — gazdára talált. A műszerek, készülékek és berendezések nagy részét a szovjet felsőok­tatás vette át. Betanított KÁRPITOS segédmunkást azonnali be­lépésre felveszünk. Komlói Helyiipari V. Telefon: 20-92. 678 A pécsváradi várban berendezett múzeumot naponta sokan keresik fel. A képen látható három budapesti mérnök ér­deklődve szemleli a kiállítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom