Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23-01 / 225. szám

1960. SZEPTEMBER 23. NAPLÓ 5 Megkezdődön a mandula- és a diószííret A megyében mindenütt megkezdődött a mandula- és diószüret. Dióból annak elle­nére, hogy több helyen fagy­kárt szenvedtek a fák, köze­pes termésre lehet számítani. A mandula ennél jobb ter­mést ad: jó közepes termést várnak a gazdák. Baranyában igen kedvezőek a lehetőségek a diótermesz­tésre. A megyében 296 923 tér mő diófa van. Az utánpótlás sem rossz. 116 862 olyan diófa van megyénkben, amely még nem fordult termőre és ezek száma évről-évre növekszik. A közel háromszázezer termő diófáról körülbelül hatvan- he* ven vagon diótermésre szá mítanak. Mandula is sok van a me­gyében, különösen a déli fek­vésű részeken. 21 142 mandu­lafát tartanak nyilván és en- i nek termését a szakemberek ebben az évben 6—8 vagonra i becsülik. : film. Film, Film Alázatosan jelentem Az új Büntető törvénykönyv Tervezetének megvitatása A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány a Ma­gyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvének Terveze­tét jogászok közötti nyilvános vitára bocsátotta. Pécsett az Igazságügyminisztérium, a Magyar Jogász Szövetség he­lyi szervezete, és a TIT Jog- tudományi Szakosztálya ren­dezésében f. hó 20-án került sor az első ankétra, mely­nek előadója és vitavezetője dr. Csorba Sámuel igazság­ügyminisztériumi főosztály­vezető-helyettes volt. Az an- kétom értékes kritikai észre­vételek, javaslatok hangzot­tak el a Törvénytervezet Ál­talános Részével kapcsolat­ban. A tervezet Különös Része az október 11-én, november 22-én és december 6-án tar­tandó ankéton kerül megvi­tatásra. Alapjában véve egy­szerű tartalma van ennek filmnek. Ebből következik, hogy mon danivalója emberközeli, mert a mai nemzedékek — szemé­lyes élményekből, regények' bői, szemináriumokból és a régi katonaélet keserű anek- dótáiból — jól ismerik a két háború közötti Magyarorszá­got, az akkori haza emberte­lenségét, reguláris otromba­ságait, a régi katonai fegyelem kíméletlen vakságát. Igaz, 'hogy ez az embenkö- zelség önmagában még nem feltételezi, hogy ebből a tártál ml valóságból művészi, a szó szoros értelmében range« fil­met lehet készíteni. Ez még esek a film irodalmi része, amelyhez egy tehetséges ren­dező szakmai tudása, és te­remtő képessége legjavát adta. Megérdemli ez a film, hogy a kritikusok ezúttal kevésbé fu­karkodjanak a dicsérettel. Nemrégiben még szóváteen- dő volt, hogy a magyar film­rendezők roppant óvatosait a filmművészet új, modem esz­tétikájával, és a kísérletezés eszközeivel szemben. Nos, Sze­mes Mihály rendező — aki a Dani és a Kölyök című filmek ben már megpróbált valami újat és újfajta módon alkal­mazni — ezúttal megtalálta annak a módját, hogy ehhez a tartalmi diagnózishoz a leg­megfelelőbb rendezői koncep­ciót, a legmegfelelőbb kifeje- zési eszközöket, és a modem filmesztétika legújabb, és máshol, például a szovjet és a nyugati filmgyártásban már egyaránt ismert legjobb ele­meit — alkalmazza. Ez a leglényegesebb ebben a filmben, és ezért jó ez a film. Félreértés ne essék, nem a rendezői megoldások, nem a külsőségeik, és a pontosan ki­mért filmszerkesztés az újsze­Rekordtermés paprikából és paradicsomból a szederkényi Karasica Gyöngye Tsz-ben A szederkényi Karasica Gyöngye Termelőszövetkezet nagy területen létesített öntö­zéses kertészetet és nem bánta ' meg. A kertészet Jól jövedel­mez. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Karasica Gyöngyé­ben 160 mázsás holdanként! átlagtermést értek el papri­kából. Cecei paprikát termel­tek és a jó agrotechnika meg­hozta a gyümölcsét. A termelő szövetkezet amellett, hogy ilyen nagymennyiségű papri­kát takarított be egy-egy hold ról, korán is értékesítette a paprikát, ami azt jelenti, hogy jó áron adta el. Már június végén volt paprikájuk és para dicsomuk. Hasonló eredményt értek el a paradicsomtermesztésben is. Egy-egy hold átlagtermése pa­radicsomból elérte a 240 má­zsát. Ezt is az öntözésnek, a jó agrotechnikának és a fajta jó megválasztásának köszön­hetik. Két fajta paradicsomot termesztettek. Az egyik fajta: a NO 10 Bizon heterózis, a másik pelig a Kecskeméti 42- es volt. rű és néha döbbenetesen jó, de önmagában a Horthy-hadsereg hivatásos tisztje, a jól ismert régi, kaszárnyái társadalmi környezet, vagy a film lélektani mondanivalójá­hoz csak külsőségeiben illesz­tett röpcédula-ügy, vagy más — mindez még kevés lenne a jó filmhez, a mai filmhez, a modern filmhez. De kiválasztva ebből a kör­nyezetből Benedek Zoltán őr­nagy, és finom művű pszicho­lógia; mikroszkóp alá helyez­ve — így már roppant izgal­mas, és így már lehet olyan igényt támasztani, hogy a film a régi uralkodó osztály teljes, külső és belső kereszt- metszetét, tragédiáját nyújtsa. Lehet, hogy a rendezői alapelgondolás nem tudatos, lehet, hogy a szándék nem oly kimérten pontos, mint a film egyébként remekül sike­rült szerkesztése, de Szemes Mihálynak ezúttal sikerült — legalábbis érintenie — a mo­dem filmművészet lényegét. A művészi ábrázolás eszközei konszaikanként, sokszor nem­zedékenként változtak. Az ér­zelmekre hatás, utána az értelemre hatás idejét múlta, külön-külön már nem tudnak eljutni a mei em­ber idegrendszeréig. Valami más kellett, valami olyan mű­vészi konstrukció, amely el­sősorban az idegrendszerre hat. Jóllehet — e film ürügyén — talán túlzás az összehasonlítás, de akár Bartók zenéje, akár a Száll­nak a darvak döbbenetes nyug talansága és virtuózitása, vagy egyáltalán a modem művészet legjelesebb alkotásai — szinte kivétel nélkül szakítottak a lassú, epikus hömpölygéssel, választva a tömör, a nyugtala­nító, az idegrendszerre ható kifejezési módszereket. Ezt az új kifejezési eszközt nagyjából sikerült megterem­teni a filmben. Részben a drá­mai, balladai tömörséggel, a nyers és bátran alkalmazott szókimondással, a lélektan fi­nom árnyalataival. Benedek Zoltán érdekes típusa annak a világ­nak. Izig-vérig katona, hiva­tása a hadsereg és a fegyelem. Fegyelmezett a laktanyában, a feljebbvalók iránti kimért alá­zatban, önmagával, szinte az aszkétizmusig fokozott zárkó­zottságban, családi és szerel­mi életében. Hideg ez az em­ber, szinte megfagy körülötte minden, és csak ritkán, figyel­metlen pillanataiban lehet markáns, egykedvű arc mögé látni. Van emberség ebben az em­berben, de a társadalmi katonai törvények és az etika elfojtja benne az embert. Még az utolsó pillanatokban is. Be­nedek Zoltánnak szükségkép­pen el kell buknia, és ez filmben érzelmileg és értelmi szempontból is hiteles. Bene­dek Zoltán, aki mindenkin és mindenen zárkózottan és bi­zarrul keresztülnéz, aki meg­szállottja a hadseregnek, a hi­vatásának, és aki tudja is, hogy ez a megszállottság már- már a humanizmussal is szem benáll — ennek az embernek végül is el kell buknia. t Benedek Zoltán alias Gábor Miklós filmje ez. Tagadhatat­lan, hogy Gábor Miklós még nem nyújtott ennyit művészi tehetségéből egyetlen filmben sem idáig. Roppant nehéz mim kát vállalt, külsőben is és bel­sőben is mást nyújtani. Csak pillanatok álltai rendelkezé­sére, hogy megmutassa; ben­ne is él az emberség szikrája, ő is tud érezni, neki is van szíve, de mindent a rohamsd- sak alá gyűr, mert egy katona, egy hivatásos csak ezt teheti abban a hadseregben. Külön szóvá teendő a nagyszerű megoldással ké­szült befejezés. A rendező aligha találhatott volna tömö­rebb, balladaibb és kifejezőbb megoldást, mint a halott, ro­hamsisakos Benedek Zoltán ezredes -arcát, akit előtte per­cekkel a német „szövetsége­sek“ pisztolylövése terített le. Mindez így megkomponálva, szinte nyugtalanítóan felna­gyítva, disszonáns zenei kísé­rettel — ugyancsak rendezői bátorságot és tehetséget bizo­nyít. Thiery Árpád Árdrágítók, üzérkedők ítélet a mohácsi vágóhíd bűnszövetkezetének ügyében m.ií LOTTO A mohácsi vágóhídon tör­tént felháborító bűntényt tár­gyalta a mohácsi járásbíróság. A vádlottak; Kiss József, Ha­vasi Ferenc, Erdélyi Lajos, Galabics Imre, Péter József, Gyenis István a vágóhíd, illet­ve a földművesszövetkezet dol­gozói. A vád: a társadalmi tu­lajdon sérelmére bűnszövetke­zetben és ismételten elkövetett sikkasztás. Ezen felül: Erdé­lyit és Galabicsot ártúllépés­sel, árdrágítással, üzérkedés­sel, csalással, Péter Józsefet üzletszerűen elkövetett ártúl­lépéssel, Gyenist pedig két­rendbeli 300 forintot meghala­dó értékű magánokirathami­sítással is vádolta az ügyész­ség. 1959 októberében egy vágó­hídi raktárkészlet-egyeztetés után kiderült, hogy 1 mázsa hústöbblet van. Mi is legyen a többlet-hús sorsa? Kiss szólt Havasinak s Havasi kitalálta: a húst ki kell szállítani a vá- góhídról, mégpedig a földmű­vesszövetkezet boltjába és ott kimérni. Ebben aztán meg­egyeztek. Egy mázsa hús azon­ban nem kis mennyiség, előbb valami úton-módon, valami indokkal kell kicsempészni. Erre is módot találtak. A húst felrakták a kocsira s a portá­nál bemomdták: „A jövő heti keretre megy”. A portán ugyanis pontosan jegyzik a kiszállított hús mennyiségét s a papírokon a kérdéses mázsa hús nem szerepelt. Aztán mí sem természetes, hogy a kö­vetkező h»ti keretre sem írták fel ezt a húsmennyiséget. El­indult tehát az áru a vándor­útra, azaz Galabicshoz, a fmsz vezetőjéhez, illetve Erdélyi­hez, az üzlet beosztottjához. Kimérték s a pénzen megosz­toztak. Precíz emberek mód­jára meghatározták: egyhar- mad rész Kissé, egyharmad rész Havasié, a fennmaradó rész pedig Galabics és Erdélyi markát üti. Egy hónap múlva ugyanígy indult el útjára 150 kiló hús. Az üzlet olyan jól „fizetett”, hogy rendszeresítették a lo­pást. Ez év februárjában 10-én 160, 27-én 154 kiló hús indult vándorútra. Áprilisban pedig 172 kiló húst csempésztek ki a vágóhídról. A lopott hús árán aztán megkezdődött az italo­zás. A társaságot mindig együtt lehetett látni, költekez­tek, mulattak. A könnyen szer­zett pénz azonban könnyen is megy, s már újabb „ötlet” után is kellett nézni, mert mindig többet ittak, mint amennyire tellett a lopott hú­sok árából. Havasi ismét kisü­tött valamit: a hatósági hús­szék vezetőjének, Péter Jó­zsefnek a húskiadások alkal­mával a leszállított húson fe­lül 25—30 kilóval mindig töb­bet adott. A pénzen aztán osz­tozkodtak. A csalás egyik for­mája szülte a másikat. Péter József az Állatforgalmi Válla­lattal 14 sertésre kötött szer­ződést. Átvételkor azonban nem mindegyik sertés súlya érte el a kívánt mennyiséget. Ezen úgy „segítettek”, hogy — szabálytalanul — a sertéseket nem külön-külön, hanem együtt mázsálták le, Gyenis- nek, a vágóhíd élőállat-átve­vőjének jóvoltából. Így aztán ismét „kerestek” négy mázsa húst. Ilyen „üzletet” sem egy esetben kötöttek. Volt úgy is, hogy Péter nagymennyiségű húst „adott el” Erdélyinek 13.30 forintos árban s Erdélyi az fmsz mészárszékében 23 fo­rintért árulta. Az így szerzett pénzen ismét precízen osztoz­kodtak: Péter kapott. kilón­ként 5.70-et, Erdélyi pedig 4 forintot. Közben a többiek is folytatták csalásaikat. Gala­bics például vásárolt 10 kiló disznósajtot, kilónként 22 fo­rintért és a somberek! szociá­lis otthonnak 29 forintért adta tovább. Ugyanezt akarta „meg­játszani” legutóbb kolbásszal, de erre már a rendőrség „nem adott időt...” Gyenis is ha- lászgatott a zavarosban. 0 mérlegelte a sertéseket s ezek­ről mérlegelési jegyet kellett volna adni. Jegyet nem adott, a mérlegelési díjait viszont zsebrevágta. A bíróságon a vádlottak be­ismerték bűnösségüket. Kiss Józsefet 3 évi börtön- büntetésre, Havasi Ferencet 3 év és 6 hónapi börtönre, Er­délyi Lajost 2 évi börtönre, valamint 1000 forint vagyon­elkobzásra, Galabics Imrét két évi börtönre. Péter Józsefet 2 év és 6 hónapi börtönre, Gyenis Istvánt 1 év és 6 hó­napi börtönre ítéite a bíróság. Mit hoz az ősz? (Sz. I.) Valamikor régen kétségbeesést, lemondást és szomorúságot jelentett a tél közeledtéről is hírt adó év­szak. Az ősz hulló, sárguló falevelei, a szitáló köd nem­csak azért hozott változást az emberek — főleg a munká­sok — hangulatába, mert az eső már „eleve” rosszabb a napsütésnél? hanem, mert az ősz beköszöntése újabb mun­kanélküliséggel, tüzelő- és la­kásgondokkal kopogtatott a házak ajtaján. Az évszakok újabb gondo­kat jelentő különbségei már nem hatnak az emberek éle­tében, sőt az 1960-ban bekö­szöntött ősz gazdag remények kel teli. A 3 éves terv köze­ledik most a befejezéshez és az 5 éves népgazdasági terv az induláshoz. Ebből a „sta­fétából” pedig egyenesen következik: minél gyorsab­ban, jobban ér be a célba a 3 éves terv. annál gyorsab­ban, jobban indulhat a má­sik. Baranya megye szocialista iparának terv teljesítése or­szágosan is befolyásolja a cé­lok valóraváltását és az em­berek reménykedéseik köz­ben, nemcsak „fél szemmel” néznek az ipari munkások, az üzemek dolgozóinak ered­ményeire. Az emberek ma már élénken érdeklődnek a rideg statisztikai . számok iránt, mert tudják, hogy ezek a számok, újabb lakásokban, szénben, kesztyűben, háztar­tási gépekben, cipőkben, ru­hákban és nem utolsó sor­ban élelmiszerekben realizá­lódnak. A termelékenységi, önköltségi és termelési szám­adatok higanyoszlopát ott­hon, a lakásban, pincében és az üzletekben, a hivatalokban és a munkahelyeken kiosz­tott „borítékokban” figyeli a háziasszony, a családapa és az iskolába járó gyermek. önmagunkért érzett fele­lősség kötelez tehát az őszi remények valóraváltásáért, három éves tervünk sikeres befejezéséért. Megyénk ipari üzemeinek az első félévben elért termelési eredményei mindenkit feljogosítanak ar­ra, hogy bizakodással nézzen a jövőbe és a III. negyedév hónapjaitól még jobb, még ma gasabb számokat vártak. Saj­nos, a július rácáfolt ezekre a reményekre, mert megyénk szocialista ipára csak 99,7 százalékra teljesítette ter­melési tervét és a termelé­kenység is csak 99,8 száza­lékra alakult. Augusztusban már valamivel jobbak az eredmények, a termelési terv teljesítés 100,8 százalékos, a termelékenységi tervteljesítés pedig 100,4 százalékon áll« Ha a termékek tervteljesí­tési számait nézzük azt lát­juk, hogy mennyiségileg (!) csaknem minden cikkben túl teljesítés mutatkozik: Szén­ben, villamosenergiában, gáz­ban és téglában, farostlemez­ben, kenderfonalban, bőrci­pőben, kesztyűben, lisztben, befőttben vagy akár vasönt­vényben és sörben, többet termelt megyénk ipara, mint amit az előírás követelt. Ho­gyan lehet akkor alacsony a termelékenységi mutató, ho­gyan rekedhetnék meg a szá­mok a 100 százaléknál? — kérdezheti az egyszerű dol­gozó, a gazdasági összefüg­gések ismeretének hiányá­ban. Abból a sokféle áruból, tér mékből, amit megyénk szo­cialista ipara előállít hiába termelünk akár kétszer any- nylt, ha drágán, elavult mód­szerekkel, nagy bérfelhaszná­lással, alacsony termelé­kenységgel termeljük meg. Népgazdaságunknak és vele együtt saját magunknak, semmi haszna ebből nem szár mazik. A Sopiana Gépgyár­ban például az egy munkásra jutó termelés augusztusban mindössze 93,4 százalékos volt, ugyanakkor a béralap­felhasználás 100,4-en áll. — A Beremendi Cement- és Mészműveknél 98,7 százalé­kos termelékenységre 102,9 százalékos béri elhasznál ás jutott, a Pécsi Cementáru- ipari Vállalatnál 81,5 száza­lékos termelékenységre 98,1 (!) százalékos bért fizettek ki. A Pécsi Porcelángyárban 96,9 százalékos egy főre eső ter­melési százalék áll szemben a 100,6 százalékos bérrel. A Megyei Építőanyagipari Egye sülés 98,8 százalékos terme­lékenysége 117,3 százalékos bért „szívott fel” és még jó­pár üzem gyengébb eredmé­nyeit sorolhatnánk tovább. Természetesen ipari üze­meink többsége jól és ered­ményesen gazdálkodik és a szocialista ipar 100,8 százalé­kos augusztusi tervteljesítése nem egy rossz eredmény. Az emberek — a gyárakba," üze­mekbe, hivatalokba és intéz­ményekbe járó dolgozók, a nyugdíjasok és az otthon te­vékenykedő asszonyok, egész társadalmunk — mégis többet vár ettől az ősztől. Ma már nem a tüzelőgond. és a hideg miatti jobb táplálko­zás óhaja tölti el az emberek gondolatát, hanem a megnőtt igények mind magasabb ki­elégítési szintje, cipőben, ru­hában, autóbuszban és jó utakban. Az egyszerű embe­rek ellenben azt is észreve­szik, hogy a munka lendüle­te nem csap olyan magassá­gokba, mint a VII; pártkong­resszus előtt, nem izzik a lelkesedés parazsa az 1959-es esztendő végéhez hasonlóan. Pedig lenne mivel harcba szállni ezen az őszön is, len­ne mondanivaló a munkások, mérnökök, technikusok és al­kalmazottak számára. A cél is tisztán ragyog az emberek előtt — a három éves terv sikeres befejezése és az öt­éves indulása — csak fel kel­lene frissülni kicsit a nyári hőség után. A gazdasági alap ja is biztosított a versengés fellobbantásának. hisz ebben az évben megyénk szocialis­ta iparába sok-sok millió forint értékű új gép érkezett, sok új berendezés. Sok ezer újító újított és sok száz szak­ember tudása vált alaposab­bá. Ezeknek a „szigorú” té­nyezőknek hatniuk kell a forgácsológépek, a satupadok és az íróasztalok mellett és hatnak is, ha jói bánunk velük; Mit hoz az ősz? —- kérde­zik reménykedve az embe­rek. Biztostó vagyunk benne, sok szép munkasikert, gaz­dag eredményeket, „nagyobb lépést” az ötéves terv elé, csak legyen aki — a nagy­szerű cél érdekében — újból felkotorja az izzó parazsat, a példamutatás erejével harcba vigye a munkásokat az el­avult műszaki normák félre- állítására, a munkaidő jobb kihasználására, a termeléke­nyebb munkavégzésre, a maximális gépkihasználósra, a takarékos gazdálkodásra. Ipari üzemeink párt-és szak- szervezetei álljanak élére az ötéves terv sikeres beindu­lásáért folyó szocialista műn- kavensenvnek, bátorítsák, ta­nítsák, vezessék a dolgozókat ebben a nagyszerű küzdelem­ben. Megyénk ipari üzemei­nek munkásai megmutatták — éppen egy évvel ezelőtt is, — hogy „kedvező időjárást“ tudnak teremteni a Mecsek két oldalán. KOVÁCS szakmunkást felveszünk. — Jelentkezés: EM. 5. SZ. EPFU VALL. VII., Kirendeltség, Pécs Maj- láth utca 4. 583 Egy fő VILLANYSZERELŐT felvesz a Pécsi Bőrgyár. 33218 Vízvezeték és gőz szerelésben gyakorlattal rendelkező, szakképzett sze­relőt. vagy betanult, több éves gyakorlattal rendelkező betanított munkást azonna­li belépésre lelveszünk. Helyiipari Vállalat, Komló, Kossuth L. u. 21. Telefon: 20-81. 652

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom