Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-20-01 / 222. szám

1M0. SZEPTEMBER 20. NAPLÓ 5 Együtt nőtt a várossal Előtte az íróasztalom beru­házási programtervezetek ren­dezett dossziéköteged várj ált az illetékes szakosztályok, a megyei tanács jóváhagyását. Csak néhányat mutat meg a milliókat érő programból. Olyanokat, mint a néhány hét múlva kezdődő Lenin téri épít kezések terve, a kökönyösi la­kótelep energiahálózatának programja, a 200 ágyas kór­ház, az új 16 tantermes gim­názium, a 80 férőhelyes diák­otthon, a városi víziműépítés és szennyvízkezelés, sok tíz millió forintos beruházási programját. Nagyon elfoglalt ember Hor­váth István, a Komlói Beru­házású Vállalat előkészítő cso­portjának vezetője Minden órája, minden perce grammal mért beosztás, ilyenformán csak az ebédidejéből jutott egy félórácska a beszélgeté­sünkre. Mégis e harminc perc alatt sok minden feltárult előttem gazdag életének, tíz­éves pályafutásának papírra kívánkozó eseményeiből. Előbbre is elmehetnék, el­kezdhetném onnan, amikor Horváth István, a fiatal ács­legény nekivágott az életnek és mint általában a vidéki fia­talok, 6 is Pesten vélte meg­találni a szerencséjét. Elmond­hatnám róla azt is, hogy csak féligmeddig sikerült a vágya, mert igaz ugyan, hogy pesti céghez került, de csak addig, amíg a felvételét elintézték é6 másnap már indulhatott vi­dékre a fővárosi vállalat nagy- kanizsai kirendeltségéhez. On­nan pedig tovább Zalaszent- ivánra, Felsőzsidre, Csákújdo- roszló, Csatarendek vidékére, hogy az alig elmúlt háború hagyatékait, a szétdúlt, fel­robbantott hidakat helyrehoz­za, felépítse. Ha térképen kö­vetnénk az útját, könnyen rá­jöhetnénk, hogyan közeledett egyre inkább Komló környé­kéhez, amit addig csak hírből ismert és ahol végül és úgy­látszik végérvényesen is meg­telepedett. <5 erre így emlé­kezik: — Negyvenkilenc, szeptem­ber harmincadikén hajnali fél ötkor érkeztem a magyarszéki állomásra. Soha nem felejtem. Hat-hét ember álldogált az állomáson, táblával a kézben és kiabált: — Horváth-csoport, Horváth-csoport! Ez nekem szólt .engem vártak. A Komlói Erőmű magyarszéki duzzasztó művének munkásai voltak és a kiabálás, amit előbb mond­tam, az volt a bemutatkozá­suk. így lettem a művezető­jük. Hadd mondjam el helyette, hogy ez a művezetői kinevezés nem az égből poty- tyant, hanem bizalmi állás volt és ő nagyon rászolgált erre télben, fagyban, odakint a Mdépitkezéseken. Nem res­tem e1 mondani, hogy amikor az előbbi művezető átadta ne­ki a leltárt, a munkát, bizony az első napokban nemigen tudott mit kezdeni ezzel a hirtelen jött „vezérkedéssel“. — E’einte a saját hangom­tól is féltein. Nem voltam még bizonyos felőle, hoey ez a hang jó-e, elegendő-e a veze­téshez. Aztán hamarosan kiderült, hogy „bevált a hang". Bevált, blert mögötte nemcsak erélyes, banem mindenhez ért<\ min­denben példamutató ember állott. Aztán elmúlott még egy szeptember és Horváth István igen nagyot lépett előre. A komlói főépítési vezetőség épí­tésvezető-helyettese lett és az ,,emberei“ egymásután szállin­góztak utána Komlóra, mert mellette, vele akartak tovább is maradni. Itt a vállalatnál érte a legnagyobb próbatétel. Nem szívesen fogadta a régi „garnitúra“. Tartózkodtak tőle és volt is miért. Elődje sokkal „népszerűbb" volt. Az nem volt szőrösszívű, mert ahol csak módja volt rá, „szíwel- lélekkel" segítette beosztott­jait. Úgy éltek mellette, mint hál a vízben. Egy-egy munkás félkézzel megkereste a heti ezer forintját. Megszerették, mert ott volt a bűnre vezető alkalom, a „túlgyorsan“ ké­szült normakönyvek .teletűz­delve lazábbnál lazább felté­telekkel és ott volt a főnök, aki, „jóságosán“ szórta szét közöttük a pénzt, a „jólvég- zett" munka jutalmát. Miért részletezzük? Horváth István rendet teremtett. Pe­dig a kérdőívén nemcsak az volt feltűntetve, hogy építés­vezető-helyettes, hanem né­hány sorral lejjebb még min­dig azt írta oda: képzettsége — ácssegéd. Mégse higgyük, hogy Horváth István könnyű­szerrel csupán a szívére, a jó­zan eszére bízta a dolgok kéz­bentartását, mert egyre in­kább érezte, hogy több, sok­kal több kell ennél. Különö­sen, amikor önálló vállalattá léptek tlő és újra csak őt ta­lálták legalkalmasabbnak ar­ra, hogy minden eddiginél fe­lelősebe helyen, a vállalat Központjában átvegye a terv­osztály vezetését. Dicséretére legyen mondva, az ő munkál­kodása is hozzájárult, hogy ei a vállalat, a komlói építőipar' vállalatok közül elsőnek je­gyeztetett fel élüzemnek. Szívesen emlékezik vissza erekre a szép időkre. A híres .Brudcner sztahanov sta bri- gád“-ra, László Jóska kubi­kosra, akinek arról volt híres a brigádvezetője, hogy hiába számfejtették, hiába boríté­kolták nekik a pénzt, azt min den esetben a brigádvezető vette kJ a borítékból és 5 osz­totta szét. Nem bizalmatlan­ságból tette így, dehogy. Régi „kubikos törvények” szerint ő vonta le a közösen elfogyasz tott birka árát, a bar, a ke­nyér árát a fizetésből. Legszívesebben mégis ítjól beszél, hogy közben si­került elvégeznie az építőipr.rj technikumot, de most érzi csak igazán, hogy már ez sem elegendő. Különösen, amióta áthelyezték a városi tanács be ruházási osztályára, ahol mil­liós beruházások előkészületei­vel, tervezéseivel foglalkozik. — Tovább tanulok. A mű­szaki egyetem általános mér­nöki karának előkészítő tanfo­lyamát végzem. Amikor kiszámítottuk, hogy a mérnöki diplomáig elhagyja a negyven esztendőt, ő ezt egy általán nem tartja nagy idő­nek. — El kell végeznem. Ezt nemcsak szeretném, hanem akarom is. Könnyebb volt ad­dig a dolgom, amíg munkások­kal dolgoztam. Igen. Horváth István ma mérnökökkel, műszakiakkal tárgyal. És ő, aki annyi éven át a munkások nyelvén be­szélt, megértette őket és meg­értették őt, most sem akar egy lépést sem lemaradni munka­társai mögött. Talán elegendő lenne sok esztendős nagy-nagy gyakorlata, diplomával is fel­érő szakmai ismerete, ő mé­gis kevésnek tartja mindeze­ket a tulajdonságokat. Igaza van. Kell a diploma, kell, hogy még közelebb jusson egy magasabb fokú tudomány hoz. Amikor Komlóra került, még sivár volt a kenderföldi völgy, kietlen még a kökönyö­si domboldal. És ő, aki nem­csak szemtanúja, hanem ré­szese is volt a város építésé­nek, együtt akar nőni a fiatal bányászvárossal. Amikor megkérdeztem, hogy a munka, a rengeteg tanulás mellett jut-e ideje a család számára is. bizony kissé el­restelkedik. — Ez igen nehéz kérdés. Ko­rán jövök el hazulról és későn térek vissza. De azért találok módot rá, hogy pótoljam a mulasztásokat. Az évi szabad­ságomat a családommal töltöm Elmondja, hogy ilyenkor bebarangolják az országot. Vol tak már a Balatonon, a Bükk hegységben, sőt két ízben Cseh Szlovákiában is. Kilenc éves kisfia még most is az útiélmé­nyeket emlegeti. A Lamnici csúcsot, amit ők ketten „fér­fiak” tudtak csak megmászni, mert anyuka nem vállalkozott rá. — A kisebbik fiam sajnos még kimarad az ilyen kirán­dulásokból, de mit és kezde­nénk vele, mikor most nem­rég kapta meg csak az ötgyer- tyás születésnapi tortáját — sgy — A Széchenyi térre is bemegy az autóbusz Megváltoztatják a 20-as járat útvonalát Visszaállitják a Balokány-fürdő előtti megállót Amióta Pécsett teljesen át­álltak az autóbuszközlekedés­re, mind a keleti, mind pedlu a nyugati városrészben lakó utasok joggal kifogásolták azt. hogy nem juthatnak el egé­szen a Széchenyi térig. A vil­lanyrendőr közelében kényte­lenek leszállni és csak gyalo­gosan közelíthetik meg a vá­ros szívét. Panaszukat még e héten or­vosolja a Pécsi Közlekedési Vállalat. A Budai vám és a Szigeti vám között közlekedő 20-as járat útvonalát a közeli napokban megváltoztatja. Az új útvonal a következő lesz. A 20-as autóbusz a Fehérhegytől indul a Rákó­czi úton és a Bem utcán át egészen a Széchenyi térig. Innen tovább folytatja útját a Kórház téren át, a Tüzér utcán keresztül Uj-Mecsck- aljáig. Ezzel a megoldással a keleti városrész utasai éppen úgy el­juthatnak majd a Széchenyi térre, mint a nyugati városrész lakói. Az új útvonalon való közlekedést már most be lehet Megkezdte működését Pécsett az ország harmadik burgonyavizsgáló laboratóriuma Uj burgonyavizsgáló labora­tóriumot helyezett üzembe Pé­csett, az Alkotmány utcában az Állami Vetőmagfelügyelő­ség. Ilyen speciális laborató­rium eddig csak az ország két legnagyobb burgonyatermelő megyéjének — Szabolcs-Szat- mámak és Somogynak — a székhelyén működött. A pécsi laboratórium felállítását az tet­te szükségessé, hogy a bara­nyai közös gazdaságok évről évre mind nagyobb területen termelnek vetőburgonyát. Az idén közel 80 termelőszövet­kezet, több mint ezer holdon állított elő vetésre alkalmas burgonyát. A vetőgumók minőségi vizs­gálatát eddig mindig Buda­pesten végezték el, A minták oda- és visszaküldése azonban hosszadalmas és költséges volt, sőt — mivel a szállítások rend­szerint télen történtek, előfor­dult, hogy útközben megfa­gyott a burgonya és emiatt a vizsgálat hamis képet adott Az új laboratóriumban egy­szerre több mint 200 mintát tudnak megvizsgálni. Jelenleg a gumók úgynevezett húsvizs­gálata folyik. Pécsett nemcsak Baranya, hanem a szomszédos Somogy és Tolna megye szá­mára is végeznek vizsgálato­kat, ilymódon tehermentesít­ve a kaposvári laboratóriumot Az első burgonyaszállítmányok már meg is érkeztek a somo­gyi és tolnai termelőszövetke­ze tekbőL ne vezetni, azonban jelenleg ezt az akadályozza hogy a Tü­zér utcában most csinálják az úttestet. Amint ez elkészül, néhány napon belül, a 20-as autóbusz már az új útvonalon közlekedik majd. A beindulás­ról a Pécsi Közlekedési Válla­lat a sajtón és a rádión ke­resztül értesíti majd az utazó- közönséget Orvosolja a PKV a Zsolnay gyár környékén lakóknak a pa nászát is, akik azt kifogásol­ták, hogy a Balokány-fürdő előtti régi megállót megszün­tették. A Zsolnay utcában, a fürdő közelében mintegy ötven— hatvan méternyire rövidesen felszedik a villamosvasúti síneket, ezek helyén az út­testet helyreállítják, hogy az autóbuszok közvet­lenül a járda mellé tudjanak állni, mégpedig úgy, hogy a közúti forgalmat ne akadá­lyozzák. Amint a sínfelszedé- si és útjavítási munkálatok elkészülnek, a Pécsi Közleke­dési Vállalat a Balokány-liget, Illetve für­dő előtti régi autóbuszmeg­állót ismét visszaállítja. Egyébként a PKV most vizs­gálja felül mindazokat a pa­naszokat, kéréseket, javasla­tokat, amelyek az autóbusz­közlekedés bevezetése óta az utazóközönség részéről elhang­zottak. Ezek orvoslása után, sor kerül majd az autóbusz menetrend kiadására is. Értesítjük ügyfeleinket, hogy a „Szigetvári Műszaki és Fémipari Vállalat” megnevezése megválto­zott. — Vállalatunk új elnevezése: Kisgépgyártó és Autó-Motor Javító Vili. Szigetvár 648 IREIK JA D>©IMIIS©fc€ /ALJ/AM Magas dombok ölében, jó nagy portákkal rendezetlenül állnak a kis falu házai. Távol­ról nem is igen lehet észre­venni, mert a házak fölé dús- lambú fák hajtják koronáju­kat, csak a fehérre meszelt ki­csi templom tornya emelkedik valamivel magasabbra. Kishaj más felől másfél óra, Hetvehely vagy Abaliget fe­lől még ennél Is tovább tart, amíg az ember gyalogszerrel Karácodfára érkezik. Termé­szetesen csak száraz időben, mert ha nagyon esik, vagy ha leesik a hó, olyankor aztán se ki, se be. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a Baranya me­gyei Karácodfa az ország má­sodik legkisebb községe, lakói­nak száma nyolcvanhárom, ennél csak a Vas megyei Ne- mesmedves kisebb, ötvenkilenc lélekkel. Ez érdekessége miatt teszem meg magam is gyalog­szerrel az utat keresztül a há­romházi erdőn a faluba. Két ember bandukol a falu felé. Előttük kék kötény, vál­lukon kasza. Amikor meglát­nak, lelassítanák. Bemutatkozunk mind a hár­man, megmondjuk címünket, rangunkat, aztán jó beszédes viszonyba is kerülünk egy­mással. Kis Horváth János ízesen, mintha valami históriát kez­dene mesélni, megismertet a faluval. — Mindenki szövetkezeti tag itten velem együtt. Amel­lett én volnék a Hazafias Nép­front elnöke, meg a szövetke­zet ellenőrző bizottságának is elnöke vagyok... ötvenhat előtt nem volt itt már a nép­frontból semmi se, még a ne­ve is megkopott... Aztán utá­na csak megkértek, hogy vál­laljam el. Hát elvállaltam... most másképpen állunk. Mustrálgat, méregeti a sza­vak hatását. — Estére összegyüvünk a szövetkezetbe, ha ráér, gyüjjön el... ott még folytathatjuk. No gyerünk... Azzal megemeli kalapját, s elballag hazafelé. Egyedül maradok Magyar Károllyal bepucolatlan, de ta­karos pirostéglás háza előtt. Hívására bemegyünk. Szép háromszobás lakás, a középső­be ülünk le. Az asztalon ké­peslapok, újságok, a sarokban varrógép, a sublót tetején nagy világvevő rádió. Ügy mint egy városi lakásban. Köz­ben hazajön a fia Tibor, aki a szövetkezet könyvelője, a kis bolt vezetője és tejbegyűjtő is egyszemélyben. Nem álláshal­mozás ez, mert a három is alig tesz ki egyet. A nyáron még arra is jutott ideje, hogy arasson a szövetkezetben. Beszélgetünk erről-arról, de nem sokáig, mert kintről már hallik a kiáltás: — Kész vagy Karcsi, mehe­tünk?! Magyar Károly el is megy, visszaszól még, hogy estére majd folytatjuk. Magyar Tibi­vel meg úgy határoztunk, hqgy átmegyünk Szentkatalinba a tanácsra. A templom mögött kis gya­logösvényen bandukolunk a dombra, azon túl van a kata- lini tanács, oda tartozik Kará­codfa is. A domb tetején meg­állunk, fújunk egyet. Vissza­nézek a falu felé. előttem van az egész falu határával együtt. Ott lenn középen két asszony krumplit szed. Jobbra a fe- nyermagot vágja Kis Hor­váth János, meg Magyar Ká­roly. Ott a szilvás mellett pi­ros traktor berreg, Palkovics, az elnök szánt az új traktor­ral. Könnyű dolga lehet itt az el­nöknek, csak fel kell ide jön­nie és minden előtte van, lát­ja az egész szövetkezetét, a földeket, ki hol dolgozik, mit csinál, jól csinálja-e. Jó időben még a közgyűlést is meg lehetne itt tartani. Mint a katonák a terepasztalnál. Csak rá kell mutatni, hogy ott az a harminc hold krumpli, az a nyolcvan búza, a szilvás melletti darab meg kukorica lesz. Kicsi ez az egész minden- ség, miniatűr játékasztal. A tanácsházán sem kell ak­tákat, nagy vaskos nyilvántar­tásokat előkeresgetni. Kézből, fejből tudnak itt is mindent. Az itteni beszélgetésből és ké­sőbb Kis Horváth, Magyar, Pölöske, Petre meg Farkas bá­csi elbeszéléséből szinte szüle­tésétől kezdve feljegyezhetem ennek a kis falunak az egész történetét. Nem nehéz ez, hi­szen szájról szájra, családról családra szállnak az emlékek. Azt mondják, hogy az első összeírás, akkor még úgy ne­vezték: „leltározás” 1718-ban történt meg. Majláth grófé volt erre minden, ember, föld, erdő,, élet és halál. Később, 1848 után, amikor a jobbágyo­kat felszabadították, az egész­telkes, meg a féltelkes Petrék, horv-.„ és a Kun családok kezébe kertiét a föld, amit az első 1852-es birtokösszeírás bi­zonyít. Romantikus meg cudar is volt az az idő. Körül minde­nütt er iő és erdő. Fönn fél- kanyarban a Majláth-erdő, elől a háromházi erdő és a Biszica erdő, csak a hajmási határ felé volt egy kis kijárat, egy legelő. Valamikor, tavasszal kihaj­tották a disznókat az erdőbe és ott voltak, amíg a hó le nem esett. Ott fiaztak, ott híz­tak a makkon jó kövérre, s amikor a kanász ősszel behaj­tott, csak rámutatott sorjában, hogy ez a magáé, ez meg a Mooséké. A gazdák meg fog­ták a nagykést és vágta ki-ki a magáét. Így volt ez. A karácodfai erdős határ a betyároknak is jó búvóhelye volt. Még most is emlegetik a Rigac bandáját, aki kihajtotta az istállóból a tehenet, az ól­ból a hízót, s aztán a felső szurdoknál egy nagy gödör­ben bele a kést, eszem-iszom lakomára. Ezt a gödröt azóta is csak Mészáros-gödrének ne­vezik. Kis Horváth mondta, hogy az ő nagyapja disznaját is elhajtotta az a Rigac és ott szúrta le a Mészáros-gödrében. Sokat meséltek még a falu­ról, szinte egy kis regényt le­hetne írni róla. A régi lakók, az ősök, mind-mind egy-egy történet. A Petre familia volt a legnagyobb, csak úgy kü­lönböztették meg őket, hogy kis Petre, bajszos Petre, az öreg házukra még ma is csak úgy mondják, hogy a mama féle ház. Azt is tudják, hogy az öreg Kun 1848-ban Erdély­ben Bem tábornok »ereiében harcolt és még az obsitja is megvan. A tanácsházán mindent megtud az ember; hogy a fa­lunak jelenleg 83 lakója van, s a népszámlálás óta ez nem is változott, mert azóta egy született, egy meg meghalt. Az előző népszámlálás szerint még 111-en éltek Karácodfán, tehát nem hogy szaporodná­nak, inkább fogynak. S a ki­látások sem a legjobbak a sza­porodást illetően. Íme a statisztika, ez is csak úgy fejben számolva; 1945 óta más faluba ment nősülni hét legény és másik faluba ment férjhez öt lány. Ide csak egy legény Jött vőnek és két lány menynek. Most három nősülni való legény van a faluban, azok közül is az egyik katona, a férjhezmenendő lányok szá­ma meg kettő. A fiatalabbak, tizenhat éven aluliak tizenket­tőn vannak. Vagyis az elmúlt tizenöt év alatt tizenketten születtek, de ugyanakkor hu­szonötén haltak meg. A falu­ban van huszonöt lakóház, százkettö lakóhelyiséggel és negyvenhárom szobával. A régi népes Kun családból már csak az öreg Kun János található, a fiai, egyik erre, a másik arra, a Petrék is meg­fogytak, meg a többiek is. A romantika is, meg a régi cudar világ is megkopott, az erdő is. Bővebb már a kijárat, s ezen a kijáraton befelé is sok minden áramlik. Az újból, a mából. Gazdagh István (FotyíatjukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom